Kisalföld, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
1911. február 21., vasárnap ..a vers így szép és igaz..." VÁRNAI ZSENI LEVELE A Kisalföld 1971. január 17-i, vasárnapi számában két győri vonatkozású Ady-dokumentumot mutattam be. Azóta az írással kapcsolatban néhány reagálás jutott el hozzám. A többi között egy 1929- ből származó, 10. éves érettségi találkozó alkalmával készült csoportkép, amelyen egyetlen hölgy részvevőként az egyik Both leány látható, akinek az emlékkönyvébe annak idején Ady Endre írt néhány sort. Both Judit, mint hírlik, jelenleg Székesfehérváron él. Kaptam továbbá egy 1919-ből származó karikatúrát is, amely az „Ady kézírásai két győri kislány emlékkönyvében” című riport szerzőjét, a Győri Élet egyik szerkesztőjét, Kárpáti Endrét ábrázolja. A rajz címe: „Kárpáti Bandi, a költő reggelizik”, készítője pedig Gallyas Frigyes, aki ezt a rajzát is, sok más adománnyal együtt könyvtárunknak ajándékozta. Befejezésül csupán annyit, hogy az önéletírás Adyra vonatkozó része, amelyre utal Várnai Zseni, a mű 248. cl. az „ ... én élni s hódítani fogok...” címmel megjelent, Adyt idéző megemlékezésre most újabb levél érkezett: egy nagyon kedves levél Várnai Zseni költőnőtől, Peterdi Andor feleségétől... Úgy érzem, hogy nem sértem meg a levéltitkot, ha teljes terjedelmében közlöm a számomra és könyvtárunk számára rendkívül megtisztelő levél szövegét. Felbátorít erre a levél közvetlen, meleg hangja, valamint az a tény, hogy — megítélésem szerint — Várnai Zseni megjegyzései nagyon is közérdekűek. Azok, hiszen annak a barátsággá érett kapcsolatnak a vonásaira, mozzanataira utalnak, amelyek jellemezték Ady és Peterdi Andor viszonyát, s amely barátságnak éppen a Kisalföldben közzétett Peterdi-költemény az egyik meghatóan szép megnyilatkozása. Várnai Zseni levele, dalán található „Ady kék ruhája” címmel. Pernesz Gyula, a Kisfaludy Károly Könyvtár igazgatója „Kedves Igazgató Elvtárs! A Sajtófigyelő eljuttatta hozzám »Két győri Ady-dokumentum« című nagyon szép cikkét, amelyben férjem, Peterdi Andor Ady című versével foglalkozik, örülök, hogy a verset teljes egészében közölte a tévesen szedett két sor helyesbítésével, mert a vers így szép és igaz. Sajnálom, hogy az»üzenet« című szűk válogatásból éppen ezt a verset hagyták ki, holott ez is egyik dokumentuma annak a mélységes szeretetnek és tiszteletnek, amit Peterdi Ady iránt érzett. Férjem Ady szűkebb társaságához tartozott. Erről önéletrajzomban (Egy asszony a milliók közül) hosszabban írtam, s így arról is, hogy Ady kritikát írt férjem egyik könyvéről. Ady baráti gesztusára az is jellemző volt, hogy tetőtől talpig felöltöztette a kopott fiatalabb költőt, akinek gyér keresetéből nem tellett ruhára, cipőre, de sokszor még ennivalóra sem. Hálásan köszönöm a szép méltatást és vagyok tisztelő híve, ''S**' Várnai Zseni” KISAFOtó Győrben is. ADÁSHIBA Budapest, Bécs, Prága, Helsinki és nyolc, magyar, vidéki város után Győrött is bemutatták Szakonyi Károly Adáshiba című komédiáját, pontosabban szólva a győri Kisfaludy Színház társulata Csornán tartotta a darab premierjét — mégpedig sikerrel. Az egymástól földrajzilag is távoli városokban felcsattanó taps és a nézőtéren végighullámzó derültség azt bizonyítja, hogy valami olyan élményünket — tulajdonságunkat — ragadott meg témául Szakonyi Károly, ami közös a magyar és például a finn főváros lakói s számos magyar vidéki város színházi közönsége számára. Ez a közös áldás és átok a televízió s annak tudatformáló, magatartásformáló — itt és most deformáló — hatása. 1963-ban jelent meg két, neves, francia szociológusnak az a tanulmánya, amelyben — miként Szókratész a tanítványával, Platónnal — beszélgetve fejtik ki véleményüket a világ dolgairól. Mint tudjuk, Platon filozófiája szerint léteznek a dolgok test nélküli formái, s ezek a formák jelentik az igazi valóságot, nem pedig azok a megfogható tárgyak, személyek, amelyek és akik körülöttünk vannak, járnak, kelnek. Ennek értelmében mondja a tanulmányban Szókratész, hogy manapság az emberek olyan mereven nézik a tévé képernyőjén mozgó tárgyakat, s annyira nem vesznek tudomást másról, hogy hovatovább ezek a szürkéskék, „test nélküli formák” jelentik számukra a valóságot. Ilyen családba visz el bennünket Szakonyi Károly. Bódogéknak hívják őket, de hívhatnák úgy, mint a szomszédokat vagy akár bennünket. Mert ebben az eltúlzott, elrajzolt, elferdített családban minden olyan ismerős: a műsor idején való ideges csapkodás és kritikátlan lelkesedés, a vacsora félig megrágott falatjai, a válasz nélkül hagyott kérdések, s a csődbe jutott kísérletek valami valóban emberi kapcsolat teremtésére. Ebben a családban semmi sem fontos igazán a televízión kívül: sem az elvált és állását elhagyott lány, sem az, hogy a fiú világgá megy; az ifjú házasok kocsija és telke, mint beszédtéma, inkább csak kiegészítő színei e színtelen életformának. Elmegy mellettük az élet, és semmi szenzáció nem tudja kizökkenteni őket a felületre való egyhangú odafigyelésükből, még az sem, hogy Embery nevű albérlőjük — nem ismerik fel benne Jézus Krisztust! — borrá változtatja a vizet, s béna szomszédjukat lábra állítja. Ezzel a krisztusi albérlővel igazi nagy vígjátéki ötletre lelt Szakonyi, és jó színpadi érzékkel bonyolítja úgy a cselekményt, hogy ha Bódogék leleplezése nem ajándékoz is meg igazi tragikomikus mélységgel, annak tetszetős látszatát adja, s az önmagunkra ismerés kínos pillanatai jóízű derűben oldódnak fel. Az előadás csak fokozatosan lendül bele a kellő vígjátéki tempóba. Ez azonban minden bizonnyal a csornai színpadnak a győrihez képest csekélyebb technikai lehetőségeivel függ össze. A rendező, Perédy László lelkiismeretesen és alaposan kidolgozott minden ötletet, minden helyzetet, s megteremtette színészei számára a játék alkalmait. Ezekkel az alkalmakkal legjobban Erdélyi fla és Bajka Pál tudtak élni a Bódog házaspár szerepében, gazdag színészi fegyvertáruk minden kellékét felvonultatták a két, jószándékú s alapjában tisztességes, de beszűkült, begyöpösödött agyú ember jellemzésére. Az időnként ellenszenvesen és mindvégig eredménytelenül lázadozó Wanda rokonszenves tulajdonságait is felvillantotta Herendi Mária. Balassa Gábor (Dönci), sajnos, merev volt és színtelen, Bak Máriának pedig mindössze ugrándozásra és nyafogásra telt egy butácska fiatalasszony megformálásakor. Csengeri Aladár (Szűcs), Molnár Miklós (Emberfi) és Barsy Géza (Imrus) megoldották feladatukat. A díszleteket és jelmezeket Csonka István tervezte. (Gárdonyi) A gyerekek, gyerekek a mintaóvónők nevelő közösségében Öten foglalkoznak kilencvenöt óvódással. Átlagéletkoruk huszonkilenc év. Néhány év alatt mindannyian megszerezték a „mintaóvónő” minősítést. Hárman párttagok és elvégezték a Marxizmus- Leninizmus Esti Egyetemet. Van köztük pártalapszerve ,titkár, szakszervezeti bizalmi és üdülési felelős. Két évvel ezelőtt közösen látták hozzá egy pedagógiai pályázat megírásához, és munkájuk a legjobbak közé került. Ahogy mondani szokták: jó gárda. És ahogy ők mondják: közösen könnyű. A soproni Kossuth Lajos utcai óvoda nevelőtestületéről mondhatjuk el a fentieket. A városi tanács művelődésügyi osztálya és az Óvónőképző Intézet jó munkájuk alapján határozott úgy, hogy a szeptemberben bevezetendő új szervezésű óvodai módszert két éven át ők alkalmazzák kísérletképpen. Ezenkívül negyvennégy óvónőképző-hallgató gyakorlati képzését is végzik. Az új szervezésű kis- és középső csoportok vezetőivel beszélgettünk a két éve tartó kísérleti munkáról. — A kiscsoportba járó gyerekek napirendje az új módszerben kötetlen. Játszanak, és a köztük foglalatoskodó óvónőknek kell kiválasztania a pillanatot vagy megteremtenie a légkört, hogy az általa megtervezett két kezdeményezést lebonyolíthassa. Például amikor elérkezik az idő, és úgy látom, érdekelné a gyerekeket a mese, akkor nekilátok a foglalkozásnak. A kicsiknek nem kell kisszéken körbeülni, nem kötelező valaamennyiüknek a mesét hallgatni, csak lehetőleg el kell érnem, hogy a gyerekek többségének figyelmét előbbutóbb lekösse, amit mondok. Ez a teljesen oldott napirend lehetővé teszi a gyerekek önállósodását, fejleszti érdeklődésüket, a kispajtás kapcsolatot. A sok-sok játék köziben az óvónők jobban tudnak az „egyénre” ügyelni, több idő jut a beszédhibák javítására, ismeretnyújtásra, az egyéni beszélgetésre — mondta el Süle Csabáné igazgató óvónő. A kísérleti középső csoport vezetője, Kocsis Józsefné kapcsolódott a beszélgetésibe. Elmondta, hogy a kísérleti foglalkozásokhoz még nem készült el a kézikönyv, a legtöbb segítséget az Óvodai Nevelés című szaklap nyújtja. — Azért is tartom jónak a programot, mert érvényesülhet az óvónő egyénisége. A feladatot csak az ötlettelen, szakmailag felkészületlen, vagy képesítés nélküli óvónők nem tudják helyesen elvégezni. Játszva kell tanítani, és a játékot megszakítani az ismeretnyújtással úgy, hogy a gyermek ne vegye észre. Ha ez sikerül, akkor alkalmazzuk a módszerben foglaltakat. A középső csoportban — folytatta Kocsisné elvtársnő — a matematikai foglalkozás új. A cél megvalósításához, hogy minden óvodás tevékenykedhessen, sok-sok szemléltetőeszköz kell. Most még magunk vágjuk százával a karton állatkákat, pötytyös labdákat, a lejtőt, amin a hasáb csúszik és a gömb legurul, az apukák készítik. Az új program szinte követeli a műanyagból készült felszerelést. Minden kísérleti Csoportban jól bevált a várakozási idő teljes kiküszöbölése. Például, akii elfogyasztotta ebédjét, uzsonnáját, annak nem kell csendben ülve társára várni, hanem mehet kezet mosni. Nem büntetjük üldögéléssel a jó étvágyúakat. Szeptembertől a középső csoportosokból nagycsoportosok lesznek, és akkor kezdődik tulajdonképpen a nagyok foglalkoztatásának átszervezése — tájékoztattak az óvónők. Óvónőképzős lányok járnak a fiatal mintaóvónőkhöz szakmát tanulni, illetve gyakorlatiban látni, alkalmazni náluk az intézetben tanultakat. Nagy feladatot ró ez a Kossuth úti nevelőkre, állandó önképzést, a legjobb munkamódszer év mind jobb elsajátítását követeli. Nyolcvannyolc szem figyeli mozdulatukat, magatartásukat a váratlanul adódó helyzetekben, ötleteiket, segítő, rendelkező oktató szavukat. Nem könnyű a dolguk. A gyakorlati képzésre járók közül kettőt kérdeztem meg, hogyan képzelte el az óvodai életet, okozott-e meglepetést leendő hivatásuk. Csatári Erika, pápakovácsi lány így válaszolt: — Mikor megláttam Zsóka néni foglalkozását, bánásmódját a gyerekekkel, úgy éreztem, hogy mindenkinek el kellene mondani, milyen bonyolult hivatás az övék és most már az enyém is. Nem gyerekfelügyelői munka, mint még mifelénk sokan hiszik. Még gimnazista voltam, minden nyáron dolgoztam az otthoni óvodában, de mégsem volt fogalmam, hogy ilyen lesz a munkám. Skrapits Éva Szentpéterfáról jött Sopronba tanulni. Négyesre érettségizett, és mint elmondta, nem kényszermegoldásból választotta a képzőt! — Kissé sok a tanulni való, nagyon kell ügyelni a magyarázatra, mert az új módszerről csak az előadásokon hallunk. Tankönyvünk még nincs. Izgulok, mert az első foglalkozásra készülök. Játékvezetés- és testneveléstervezetemet már elkészítettem, szinte szűrői szóra tudom, mégis Magdi néni és a lányok kritikus szeme előtt foglalkozást vezetni nem könnyű. Nehéz és szép. U. Gy. Pályázati felhívás! A Győri Ingatlankezelő Vállalat pályázatot hirdet mérlegképes könyvelői képzettséggel, vállalati gyakorlattal számviteli osztályvezetői munkakör betöltésére. Jelentkezés írásban, önéletrajz melléklésével a vállalat központjában Győr, Csaba u. 21. .7 Megjelent a Pályaválasztási felelősök kézikönyve A napokban látott napvilágot — a Munkaügyi Minisztérium kiadásában — a pályaválasztási felelősök kézikönyve, a 420 oldalas kötet a pályaválasztást segítő munka különböző — pedagógiai, pszichológiai, orvos-egészségügyi, szociológiai stb. — oldalait ismerteti meg olvasójával. A tananyag-jellegű kézikönyv elsősorban azoknak szól, akik hivatásszerűen segítenek a fiataloknak a számukra legmegfelelőbb életpálya megtalálásában. A pályaválasztási felelősök az általános iskolák helyi pedagógus gárdájából kerülnek ki, többnyire olyan tanárok, akik érdeklődésüknél, felkészültségüknél fogva alkalmasak is erre a sok körültekintést, emberismeretet, lelkesedést s nem utolsósorban a szakmák körének ismeretét igénylő feladat ellátására. A tízezer példányban készült kiadvány hasznos a 4000 pályaválasztási felelős mellett a többi pedagógus és a pályaválasztás előtt álló fiatalok szülei számára is. Továbbtanulás protekcióval Kis Péter első osztályos gimnáziumi tanuló félévkor hét tantárgyból megbukott Nagy Pál és Szabó Anna „csaik,” öt tárgyból loptak elégtelen osztályzatot. Kovács Mária 2,4-es átlagot ért el a szakközépiskolában. Amikor a középiskolák értesítését elolvastam, megdöbbentettek a szomorú „eredmények”. Hát ilyen rosszul készítettük fel őket az általános iskolában? Az nem lehet! Hisz a volt nyolcadikosaink többsége jó eredményeket ért el a középiskolában is. Igaz, sokan rontottak néhány tizeddel, ekkora visszaesés azonban csaknem természetes. Nem tud minden tanuló egyforma erővel megbirkózni az átmenet nehézségeivel. Elővettem a tavalyi pedagógiai jellemzéseket. Kis Péter a VII—VIII. osztályban a közepes átlageredményt sem érte el A pályairányítási tanács (a tanuló osztályfőnöke és tanárai) nem javasolta a középiskolába. Olvasom az indoklást is: „ ... szorgalma változó, értelmi képességei alig érik el a közepes szintet. Különösen számtanból, fizikából és orosz nyelvből gyenge. Viszont jó a kézügyessége, barkácsol, szereti a fizikai munkáit. Egészséges, testileg fejlett. Középiskolai továbbtanulását nem javasoljuk. Javasoljuk, hogy jelentkezzék ipari szakmunkástanulónak.” Hogyan jutott be mégis a gimnáziumba? Elolvasom Nagy Pál jellemzését is. Az általános iskola őt sem javasolta a gimnáziumba. Emlékszem, amikor az édesapjával ezt közöltem, felháborodottan tiltakozott. Hisz az ő fia jó eszű gyerek, csak „nem akar tanulni”. — Akkor miért akarják középiskolába adni? Nagy Pál édesapja azonban befolyásos ember. Ki is jelentette nekem, majd megmutatta ő, hogy Palit felveszik. Megmutatta! Emlékszem Szabó Anna apukájára is. .. amikor közöltem vele, hogy Annát sem javasoltuk, kijelentette, hogy „már el van intézve a felvétele, X. Y. megígérte, hogy szól az érdekében.” X. Y. tartotta a szavát. Annát felvették. Mégiscsak rendes ember az az X. Y.! Vagy mégsem? Lám-lám, tanulni már nem tanult Anna helyett. Kovács Máriának az anyukája járt nálam. Mária továbbtanulását sem javasoltuk annak idején. Az anyuka kedvesen mosolygott: „Édes igazgató elvtárs, küldjék csak el a lapját, már minden el van intézve. Hisz az igazgató elvtárs is tudja, hogy van ez.. Valóban, tudom! Tucatnyi példát sorolhatnék fel még. De lássuk inkább, mi a helyzet napjainkban, amikor a mostani nyolcadikosok választanak középiskolát. Iskolánk majdnem száz nyolcadikosa közül ötvenkilencen jelentkeznek valamilyen középiskolába. Megfelelő körültekintéssel személyesen győződtem meg arról, hogy harmincnégy gyermeknek már most „biztos protektora” van. Több mint a jelentkezők ötven százalékának! A harmincnégy közül csaknem húsznak 3,5-nél gyengébb a nyolcadikos félévi bizonyítványa! Huszonöt gyerek mögött nem áll senki. Szüleiknek nincsenek összeköttetései. Hogyan is lennének? Hisz a legtöbbjük kéthárom műszakos fizikai dolgozó, alkalmazott, vagy alacsonyabb beosztású tisztviselő. Egyszóval: „kisember”. A középiskolák elsősorban a jó, 4,5 átlagúnál jobb tanulókat veszik fel. Ez így — általában — helyes is. De mi lesz azokkal a „munkástgyerekekkel”, akik jól ismert okok miatt, mondjuk csak 4,2-es eredményt értek el? Mi lesz azokkal az „értelmiségi gyerekekkel”, akiknek apja s anyja csak szürke kis pont a nagy adminisztrációs apparátusiban? Mi lesz velük, ha a gyengék foglalják el a helyüket a középiskolákban? Mit mondjon az osztályfőnök és az igazgató a jogosan felháborodott szüleiknek? S mit a gyermekeknek, alküket nyolc éven át az igazság szeretetére neveltek? Hogyan biztassuk az utánuk jövőket? Azt aligha mondhatjuk nekik, hogy a továbbtanulásnál a legjobb ajánlólevél a jó bizonyítvány. Őszintén sajnálom a kényszerű helyzetbe kerülő középiskolai igazgatókat is. Mi lesz azokkal, akiknek nincsen protekciójuk? S mi lesz azokkal, akiknek van? Zalka György Kazánfűtőt és géplakatost AZONNAL FELVESZÜNK. Fizetés megegyezés szerint. Faforgács-feldolgozó Vállalat, Sopron, Bánfalvi u. 27.