Kisalföld, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

Ki mit gyűjt? Ha figyeljük a kirakato­kat, barátaink otthonát, gyak­ran találkozunk gyökerekkel, ágakkal, törzsekkel. Lakis­ti is­zitésre alkalmasak, a ki­választott gyökerekkel vagy ágakkal természeti formákat viszünk környezetünkbe. A faágak, gyökerek feldol­gozási módszere eltérő lehet. Hagyhatjuk érintetlenül, ilyenkor csak a földet kefél­jük le róla óvatosan. A féreg­­telenítést azonban forrázással mindig végezzük el. A feles­leges részek eltávolítása után faragással alakíthatjuk to­vább. Gondos keféléssel, száraz és nedves csiszolással fényez­hetjük a fenyő halványsárga, a kőris fehér, a dió szürkés­­barna, a vadkörte piros szí­nére. Lakkozhatjuk vagy viasszal fényezhetjük. Túrókarikák Negyed kiló áttört tehén­túrót, ugyanannyi lisztet, 3 tojás sárgáját, 2 deka lan­gyos tejben felfuttatott élesz­tőt és csipetnyi sót összedol­gozunk. Negyed óra hosszat kelni hagyjuk, utána kinyújt­juk, kisebb pogácsaszaggató­val kiszaggatjuk, közepét gyűszűvel kilyukasztjuk. For­ró zsírban vagy olajban ki­sütjük. Tetejét vaníliás cu­korral meghintjük. Szokatlanul könnyű járású kezek Spanyolországban, Beni­­carlo városában rendezték meg a „legügyesebb borbély” címért folytatott versenyt. Nehéz verseny volt, a ver­senyzőknek egy léggömböt kellett „simára borotválniok”. A léggömb nem ügyfél — je­lentette ki a zsűri — egy ügy­fél mindent képes elviselni, az ügyetlen kéztől azonban a léggömb a szó szoros értel­mében „kipukkad”. Így is tör­tént. Csak két részvevőnek sikerült „teljesen megborot­válnia” a léggömböt. Gyöngydíszítések Az idén is nagy divat a gyöngy a ruhán, de sokan idegenkednek ettől az apró­lékos, sok türelmet kívánó munkától, és rendszerint egy-két eredménytelen pró­bálkozás után lemondanak róla. Pedig a gyöngyvarrás nagyon egyszerű, ha — mint általában minden kézimun­kához — körültekintően lá­tunk hozzá, vagyis előre megtervezzük, mit is szeretnénk. A mintát először vékony papírra raj­zoljuk le, ezt illeszt­jük az anyagra, vagy a kész ruhára és a főbb pontokat, vonalakat, elütő cérnával jelöljük át. Amikor a mintát fércelő öltésekkel átjelöltük, a papírt letépjük. A gyöngyöket, persze, ne szemen­ként, hanem lehető­leg minél nagyobb egységekbe fűzve varrjuk oda. Az egyenes, hullámos, cakkos vonalak egyetlen hosszú gyöngyfüzérből ki­alakítható, az egyéb díszítő motí­vumokat külön-kü­­lön kell elkészíteni. A mellékelt rajzon néhány egyszerű fogást mutatunk be és ezek segítségével sok szép variáció elkészítéséhez sze­retnénk ötletet adni. A gyöngyfűzéshez még annyit, hogy jó, erős, de vé­kony selyemszálat, kicsi, vékony tűt használjunk, és ahol a minta szerint több­ször át kell húznunk a fona­lat, nagyobb gyöngyszeme­ket tervezzünk be. Fekete Ilona AZ OKOS BÍRÓ A gazdag ember el­vesztette levéltárcáját, amelyben sok ezer már­ka volt. Még aznap hir­detést adott fel az új­ságba, és a becsüle­tes megtalálónak 1000 márka jutalmat ígért. Nemsokára jelentke­zett egy fiatalember, aki átnyújtotta tulaj­donosának a tárcát, a pénzzel együtt. Nagyon örült a gazdag és hálá­san köszönte. De na­gyon sajnálta az ígért jutalmat odaadni. Gon­dolkodott, aztán meg­számolta a pénzt és így szólt: — Hallod-e jóember, ebben a tárcában húsz­ezer márka volt és most csak tizenkilenc­­ezer van. Huncut vagy, az ezret már előre ki­vetted! — A becsületes ember nagyon mérges lett, mert úgy hozta a tárcát, ahogy megta­lálta. Egy ideig vitat­koztak, aztán elmentek a bíróhoz és elmond­ták a történteket. A biró okos ember volt, átlátott a gazdag ra­vaszságán, így szólt hozzájuk: — Meghallgattalak benneteket, hiszek mindkettőtöknek. Te, gazdag ember, elvesz­tetted a tárcádat húsz­ezer márkával. És te, becsületes ember, ta­láltál egyet, amelyik­ben ti­zenkilencezer márka volt. Tehát két különböző tárcáról van szó. Te, aki találtad, vedd a tárcát a pénz­zel és tartsd meg! Ta­lán jelentkezik valaki, aki tizenkilencezer márkát vesztett el. Te, gazdag ember, menj szépen haza és várj tü­relmesen, hátha meg­találja valaki a te tár­ ' KÁR A FÁRADSÁGÉRT — Holnap 9 órakor egészségügyi ellenőrzés lesz. Az iskolaorvos jön hozzánk — mond­ta a tanítónő a nyol­cadikos gyerekeknek. — Jól mosakodjatok meg, ne felejtsétek el a nyakatokat sem, mert azt is megnézi a dok­tor. Péter nem szeretett tisztálkodni, de azon a napon reggel nagyon gondosan és sokáig mosakodott. Úgy meg­mosta a nyakát, mint még soha. — Mit csinálsz, kér­dezte csodálkozva az édesanyja. — Az iskolaorvos jön hozzánk, megnézi a nyakunkat is. — Vá­laszolta Péter. Aztán még édesanyjával is megnézette a nyakát, elég tiszta-e. — Nagyon tiszta fiam, de most siess az iskolába és ne feled­kezz el a reggeliről. Péter futott az isko­láig és izgatottan vár­ta az orvost. Délután rosszkedvűen ment ha­za. — No, mi újság, Pe­ti, volt az orvos? — kérdezte édesanyja. — Látod anya, gon­doltam én, hogy kár a fáradságért, mert az orvos megint csak be­lül nézte meg a nyaka­mat... Három történet cádat is, márkával, a húszezer E­lőzzük meg a bajt! Gyógyszert csak orvostól Az orvos feladata, hogy képessége szerint minden be­tegen segítsen. Aki a szoron­gatott, betegségtől félő em­bert feleslegesen rémítgeti, nem érdemli meg az orvos nevét. Az alábbi, nemrégiben megtörtént eset elmondásá­val nekem sem ez a célom. Hiszen ugyanúgy, ahogy a szülő nem rémítgetésből, fé­lelemkeltésből óvja gyerme­két a tüzes kályha érintésé­től, az orvos is azért int meg­gondolásra, hogy felesleges bajtól, oktalan kellemetlen­ségtől óvja embertársát, vagy betegét. Íme a történet: egy vidéki fiatalember egyik napról a másikra tele lett rikító csa­lánkiütéssel. Szomszédja, aki orvosi rendelésre, többször is sikerrel használt ez ellen mellékvesekéreg-hormont tartalmazó tablettát, azzal adott neki néhány darabot a gyógyszerből, hogy ettől biz­tosan neki is rövid idő alatt elmúlnak kiütései. A jószán­dékú szomszéd ajándéka valóban hatásos volt. Né­hány nap múlva azonban a fiatalember újra tele lett ki­ütésekkel. Erre már két napig szedte a tablettákat. A kiüté­sek újra elmúltak, de helyet­te hasi fájdalmak támadtak, a beteg elsápadt, s az orvos a tünetek alapján vérző gyo­morfekélyt állapított meg. A beteget kórházba szállították, ahol a vérzés ismételt vérát­ömlesztés ellenére sem állt el. Nem maradt más hátra, mint a műtét. Ebből köny­­nyedén, gyorsan épült fel a beteg, de néhány nap múlva járványos májgyulladást ka­pott, ami viszont kétséget ki­záróan a vérátömlesztéssel függött össze. A májgyulla­dás évekig tartó csökkent munkaképtelenséget okozott. Az elmondottak alapján te­hát mindig félnünk kell a gyógyszerek szedésétől? Szó sincs róla! Orvosi utasításra bátran szedhetjük a gyógy­szereket olyan adagban és sorrendben, ahogy az előírás szól. Az orvos ugyanis a vizs­gálatok alapján pontosan tudja, hová céloz a gyógy­szerrel. Tudja azt is, ha a gyógyszernek mellékhatásai, nem kívánatos veszélyei van­nak, amelyeket a betegség le­küzdése céljából sok esetben vállalni kell A szervezetbe juttatott gyógyszert szükség esetén nemcsak leállítja, ha­nem ellentétes hatású gyógy­szerrel közömbösíteni is tudja. A fenti esetben, ha orvos ren­deli az említett gyógyszert, pontosan tudja, hogy az mi­ért, milyen úton-módon szün­teti meg a csalánkiütéses hó­lyagokat, de tudja azt is, hogy fekélybetegnél vérzésveszélyt okoz és eleve tartózkodik a rendelésétől, illetve más, ha­tásos gyógyszert rendel a be­tegnek. Félreértés ne essék! Az el­len senkinek sincs kifogása, ha korunk civilizált embere láz, vagy például ismert ere­detű hasi görcs esetén egy­­egy kalmopirint, Amidazo­­fent, vagy más ismert hatá­sú, többször szedett tablettát vesz be, amíg orvost keres fel. Ha ilyen tabletták vannak a háznál, az egyáltalán nem el­ítélendő, sőt, hozzátartozik a modern ember háztartásához. Az azonban már megenged­hetetlen könnyelműség — le­gyen az fiatal, vagy idős em­ber — ha valaki ismeretlen betegség esetén ismeretlen gyógyszereket szed be, akár jó barát, vagy ismerős taná­csára is. A szenvedőt, a se­gítségre várót, különösen, ha ideges panaszokról van szó, még valahogyan csak meg le­het érteni. De orvosi képzett­ség nélkül gyógyszert ajánla­ni megbocsáthatatlan bűn. Nem egyéb ez, mint közönsé­ges kuruzsolás, még akkor is, ha a legmodernebbül csoma­golt gyógyszerről van szó. Amikor a meggondolatlan, orvosi utasítás nélkül szedett ■gyógyszerek veszélyére hív­juk fel a figyelmet, nem mu­laszthatjuk el gyógyszereink dicséretét sem. Az elmúlt fél évszázadban ugyanis olyan csodálatos hatású, s viszony­lag veszélytelen gyógyszerek birtokába jutottunk, ame­lyekről orvos elődeink csak álmodtak. Ezekkel a gyógy­szerekkel ma szinte órák alatt olyan betegségeket lehet le­küzdeni, amelyek néhány év­tizeddel ezelőtt menthetetle­nül halálhoz vezettek. De ahogy a fegyver csak hozzá­értő ember kezébe való, ugyanúgy a gyógyszer is csak hozzáértő orvos kezében ve­szélytelen. Dr. Szendei Ádám Szépségápolás Rendellenes szőrnövés­ rá bízni. A lábon megcsinál­hatjuk házilag is a szőkí­tést, mert nem érzékeny a bőr. Tízszázalékos hidrogén­­hiperoxid oldathoz néhány csepp szalmiákszeszt adunk és csipetnyi porsamponnal elkeverjük. Ezt a pépet fel­kenjük a szőrös területre, 5—6 percig rajta hagyjuk, majd bő vízzel leöblítjük. Kezelés után vastagon zsí­ros krémmel bekenjük a bőrt, hogy ne kapjunk gyulladást. A lábszáron használhatjuk a Camea szőrtelenítő krémet, ami felpuhítja, sőt elroncsol­ja a szőrzetet és mosdókesz­tyűvel lemosható. A szőrzetet csipesszel tép­ni nem ajánlatos, mert csak erősebb növekedésre ingerli a hajszemölcsöt. Egy-két igen erős szőrszálat lehet már végleg, elektromos úton el­távolítani, de csak szakkép­zett kozmetikus végezheti. A rendellenes szőr eltünte­tését ajánlatos szakorvosra vagy szakképzett kozmetikus­. TALÁLKOZÁS A MEDVÉVEL Két vadász órák óta járta az erdőt, amikor hirtelen megláttak egy nagy medvét, amint feléjük közeledett. Az egyik vadász ijedtében gyorsan felmászott a fára, de nem segített a barátjának. Az pedig már nem tudott mást tenni, mint hasra fe­küdt egy bokor mel­lett. Mozdulatlanul, lélegzet-visszafojtva la­pult a földhöz. A medve egészen közel jött hozzá, meg­állt mellette és minden oldalról megszagolta. Aztán tovább ment. Ezután a fára mene­kült vadász lejött a fá­ról és csodálkozva kér­dezte: — Mit mondott ne­ked a medve? — Azt, hogy menj csak a megmenekült, gyáva barátoddal va­dat űzni... Fordította: H. L Rejtvényünkben a vízszintes 1. és 30., valamint a függőle­ges 6. és 9. sorokban a közlekedéssel kap­csolatos szavakat rejtettük el. Meg­fejtésül a négy szót kell beküldeni szer­kesztőségünk címére február 26-ig, pén­tekig. A megfejté­sekre írjátok rá, hogy hányadik osz­tályba jártok. A bo­rítékon vagy a leve­lezőlapon tüntessé­tek fel. Gyermek­rejtvény! Az ügyes megfej­tők között szép ifjú­sági könyveket sor­solunk ki. VÍZSZINTES. 6. Röviden fej. 7. Hely­határozószó. 8. Azo­nos magánhangzók. 12. Régi kedvelt já­tékfajta. 14. A sor­ban az élen halad. 16. Női név. is. Egyik oldal (hosszú más­salhangzó egy koc­kába) 19. Lovász Ta­más. 20. Névutó. 22. Kétes! 23. Igakötő. 24. Jelen nap. 20. Személyes névmás (többes szám). 27. Ritka férfinév.­­ 28. Határrag. FÜGGŐLEGES. 1. Ruhadísz (ford.). 2. A hajtó mondja ló­nak (kettősbetű egy kockába). 3. Költői műfaj (ford. ék. feles­leg). 4. Mutatószó (ford). 5. Személyes névmás. 10. Ady ke­verve. 11. Foglalj helyet! 13. Helyhatározószó. 15. Túlízesí­­tett. 17. Létezik. 20. Női név (ford.). 21. A szerelem istene. 26. A csacsi mondja (ék. hiány). 28. Röviden kutya. 29. A cson­tok szalagja. A megfejtés megkönnyítéséül közöljük, hogy hosszú és rövid magánhangzók között nem te­szünk különbséget. A vízszin­tes 1. második vakbetűje: A, a vízszintes 30. első vakbetűje: Z. A függőleges 8. első vakbetűje­: IG, a függőleges 9. első vakbe­tűje: LS. nyertek A múlt vasárnapi számunk­­ban megjelent gyermek-kereszt­rejtvény helyes megfejtése: — Szappan — Mosópor — Fog­krém — Mosógép. Az ügyes megfej­tőik­­közül könyvjutalmat nyerte­k: Tatai Róbert, Győr, Ipartelep, Sarok utca 4., VI. oszt. tan, Horváth Mária, Győrság, öreg utca 36., m. oszt. tan. A könyveket postán küldjük Egy kis KRESZ Krecsmáry László Színes ceruzák Ceruzák, ceruzák, de szép színes ceruzák! A sárgával csibét festek, a zölddel fát, levelet, a fehérrel havas tájat, a kékkel meg hegyeket, s a pirossal — jó anyácskám — leírom majd nevedet, hogyha megtanulok írni, s addig — bár nem nagy­­dolog — ajándékul neked egy szép piros szívet rajzolok! Házilag készített keleti csemege A búcsú és vásárok „kele­ti csemegéjét” mi is elkészít­hetjük. Megéri a fáradtságot, mert higiénikusabb, mint az utcán árult, porlepte portéka. Fél liter mézet lábasban a tűzhelyre állítunk. Ha foly­tonos keverés közben sötét­barnára pirult, beleteszünk kis tányérnyi, héjától meg­fosztott, de föl nem aprított dióbelet és körülbelül 2 deci, lábasban kissé megpörkölt mákot. Gyors és alapos ösz­­szekeverés után megvizezünk egy sima deszkalapot és a még forró pépet nyújtóiéval tégla alakúra formáljuk raj­ta. Ha teljesen kihűlt, éles késsel darabokra vagdaljuk. Melléfogás Újságíró-berkekben járja mostanában a következő ado­ma (annak illusztrálásaként, hogy ma már így nem lehet!): A fiatal, pályakezdő gya­kornok az élete első riportjá­hoz gyűjt „nyersanyagot” egy termelőszövetkezetben. Az el­nökkel járja végig a gazdasá­got, szorgalmasan jegyzi, amit lát, amit hall. Az istállóban karon ragadja a kísérőjét: — Elnök elvtárs, csak nem valamilyen különleges állat­fajtát kísérletezték ki? Már­mint, hogy miért nincs ennek a tehénnek szarva? — Hát — vakarja meg a feje búbját a kérdezett —, tudja, riporter elvtárs, van olyan marha, amelyiknek két szarva van, van olyan, ame­lyiknek egy sincs. Ez spécies — ló. (cs—a)

Next