Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
(Bizakodna !) akarta. Tegnap reggel rendezte meg a Győri Tanítóképző Intézet KISZ-szervezete a hetvenkét végzős növendék ballagását. Az ünnepély bizakodó és örömteli hangulattal kezdődött a sportpályán, a X. országos szakmai konferencia eredményhirdetésével. Az idei siker ugyanis minden előzőt felülmúlt. A tíz év alatt eddig egyszer sikerült első díjat hozni, most viszont öt első díjat nyertek el a győriek Egerben, akárcsak a jóval nagyobb Pécsi Tanárképző Főiskola. S az öt első közül — jelentette örömmel Geszten József igazgató — Kovács Borbála kiemelt első díjat kapott, melyet mér Egerben átvett. A másik négy 800 forintos első díjat Nagy Máriának, Hass Gertrúdnak, Takács Erzsébetnek és Szabó Katalinnak adta át a hallgatók, a tanári kar és a szülők tapsa kíséretében. „A fiúk is tudnak” jelszóval adta át az igazgató a második díjat (600 forint) Stollár Imrének, illetve Nagy Erikának. Harmadik díjat Benczes Ágnes Szelestey Zsuzsa, Hujder Anikó és Baráti Ágnes kapott, dicséretet és könyvjutalmat pedig Bognár Éva, Balika Anna, Németh Erzsébet és Walli Teréz. Ugyancsak a ballagás előtti percekben hirdette ki Gesztesi József „az intézet legjobb tanítója” verseny eredményét. A legjobb tanító címet és 500 forint jutalmat Gombás Jankó Márta érdemelte ki 93 ponttal (száz volt a maximum), második és harmadik helyezést 79, illetve 78 ponttal Takács Erzsébet és ..Nagy Mária ért el. Ezt követően a virággal díszített osztálytermektől búcsúztak a végzős növendékek, majd Molnár Ildikó KISZ- titkár emlékezett a közös örömökre, A hangulatos kis műsor tette felejthetetlenné a majdnem utolsó együttlétet, melyet már csak a június 26-i diplomakiosztó ünnepség követ. Közben lesz még egykét „forró perc”, de talán ezeket is megszépíti az a tudat, hogy ez az évfolyam már a társadalom nagyobb anyagi megbecsülését élvezi a pályája kezdetén is... Bizakodásuk tehát egyaránt szólt megérdemelt sikereiknek és jövőjüknek. — mi — VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA GYŐR, 1971. MÁJUS 23., VASÁRNAP , XXVII. ÉVFOLYAM 120. SZÁM Országos diáknapok, Sopron Békemenet a munkásmozgalmi kegyhelyekre Élményt add vetélkedők, sok értékes helyezés A soproni Ady Endre Művelődési Házban tegnap délelőtt a néptáncosok bemutatójára került sor. Tizenegy csoporttól 17 táncot láttunk. A két évvel ezelőtti diáknapokhoz képest a színvonal sokat javult. Egy csoport sem tért el a táncok koreográfiáját készítő elképzeléseitől. A kivitelben sem volt sok kifogásolni való. Megyénket négy középiskolai együttes képviselte. A mosonmagyaróvári gimnazisták látványos táncaikat dinamikusan, szép testtartással adták elő. Arany fokozatot kaptak. A hegyeshalmiak és a győri Kazinczys gimnazisták ezüst fokozatot értek el. Az előbbiek Szirmai: Huszártánc című koreográfiáját adták elő férfias erővel, nagyon jó ritmusban. A kazinczysok leánytáncának bájosságát a ruhák szépsége még emelte. A győri Révai Gimnázium leánytáncát bronz fokozattal jutalmazták. A bemutató után a zsűri és a csoportok vezetői megbeszélték a látottakat. Az értékelésnek kedves epizódja volt: a postás dísztáviratot hozott a Jánosházai Gimnázium (Vas megye) tánccsoport vezetőjének. Az ottani pedagógus-pártszervezet kívánt sok sikert a csoportnak, összességében a néptáncosoknak hat arany, három ezüst és három bronz fokozatot adott a zsűri. A nagydíjat a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium csoportja nyerte el. A vers- és prózamondók bemutatója tegnap reggel 8 órától a Liszt Ferenc Művelődési Központban volt. Harminckilenc fiatal mondott verset az öttagú értékelő bizottság előtt. A nagydíjat Pobozsnyi Ágnes, a budapesti Dózsa Gimnázium tanulója kapta az aranyéremmel együtt. A másik két aranyérmet Kovács Zsuzsa, a győri Rejtő Sándor Textilipari Szakközépiskola tanulója, valamint Lükő Gabriella, a budapesti Árpád Gimnázium tanulója kapta. A novemberben Budapesten megrendezésre kerülő Auróra 1971 orosz—szovjet vers- és prózamondó fesztiválra az aranyérmet nyert tanulókat, valamint az ezüstérmes Révész Lászlót (székesfehérvári József Attila Gimnázium), Takács Mihályt (a tatabányai Bányaipari Aknászképző Technikum) és Pozsgai Évát (győri Zrínyi Gimnázium) hívták meg. A vasárnapi díszbemutatón az aranyérmet nyert lányok szerepelnek. A szavalóversennyel egyidőben 400 fiatal vonult ki a Deákkúthoz, ahol verssel, prózával emlékeztek az ősi deákkúti vármegyére. A soproni Berzsenyi Gimnázium énekkara diákdalokkal szórakoztatta az ünneplőket. Diákküldöttség utazott Balfra, ahol a Szerb Antalemlékműnél a budapesti Szerb Antal Gimnázium tanulói műsorral adóztak a mártírok emlékének. A koszorúzások után Nagycenken a szovjet hősi emlékművet, valamint a Széchenyi-szobrot virágozták fel. Egy másik diákküldöttség a KIMSZ, a Vándor Sándor- és a Ferenczi János-emléktáblákra helyezte el a hála koszorúit. Szombaton 13 énekkar hangversenyére került sor a művelődési központban, az Ady Endre Művelődési Házban pedig a tánczenekarok és táncdalénekesek szereplésére. Az esti órákban zenei műsorokon és az Arrabonaegyüttes Szamártestamentum című műsorán vettek részt a SCD vendégei. A találkozó rendezvényeit szombaton megtekintette a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja is. ★ Ma reggel ifjúsági békemenet indul a Kellner-ligethez, ahol a fiatalok nagygyűlésen vesznek részt. Megkoszorúzzák a Kellner-ligeti emlékoszlopot és Sopronkőhidán a kommunista mártírok és hazafiak emléktábláját. Délután a Liszt Ferenc Művelődési Központban „Ki tud többet Sopronról?” vetélkedő lesz, a Caesar-pincében bores diákdalok bemutatója, este 7 órakor a művelődési központban pedig a SCD záróestjére kerül sor. Akkor lesz az ünnepélyes díjkiosztás és a díszbemutató is. Diákbállal zárul a soproni országos diáknapok rendezvénysorozata. I., U. Gy.—F. S. Tiszta asztalról esznek a tyúkok Tele frissen tépett fűvel a kis kosár. Szilvi bepördül vele a csibeudvarba, és szórja a zöldet körbe, körbe. A csibék majd a válláig ugrálnak, aztán amikor kiürült a kosárka, csipogva csipegetik a tiszta földről az eleséget. A tyúkudvarban Szilvi papája söpri a földet. Ahogy mondja: tiszta asztalról egyenek a tyúkok is. Az asszony, Kiss Istvánná keveri az eleséget: kukoricadarát és tápot Az előbb még zölddel tele kosárba tojást rak. Jó néhányszor fordul Szilvi a kosárral a tojóhoz, meg a kamra között hiszen a napi eredmény: 140 tyúk alól 120 tojás. Évekkel ezelőtt az öttevényi asszony kemény szorgalommal fogott hozzá a baromfitenyésztéshez. Kell a pénz, mondta az urának, aki akkor, 1959- ben még kis keresetű vasúti dolgozó, kalauz volt Ma már érdemes, szorgalma után vonatvezető. A családi tanács úgy döntött, hogy baromfival foglalkozzék a feleség. Hiszen ott a négy gyerek, a három fiú, meg az akkor még pólyás Szilvi. Óvoda még nem volt öttevényen, a feleség jóformán ki sem léphetett a gyerekek mellől az utcaajtón, otthon kell megtalálni a pénzt Emlékszem, tizenkét évvel ezelőtt, az öttevényi vasútsor árkaiban falkára való pelyhes kisliba csipegette reggelente a füvet. Alig óvodás korú fiúk őrizték őket. Majd évről évre több kisliba rendezett tavaszonta lakomát az árkok partjain. Aztán csibével, tyúkkal népesedett be az udvar. Ha a szolgálatból megérkezik a férj, pihenésként tisztítja az udvart. Az iskola után a gyerekeknek is megvan a beosztásuk. Kiss Istvánné meg egész nap ott van a jószágok mellett. Szakember már, bármelyik nagyüzemi baromfinevelőbe elmehetne nevelőnek. Szakkönyvek sorakoznak a könyvespolcon. Az önművelő, magát ismereteiben megújító, gyarapító asszony szorgalma, akarata, a család egyet akarása gyümölcsözött. A szorgalomból megél a család, hasznos a falunak is, más falvaknak is. Mert Kiss Istvánné továbblépett. Már tavaly kevés volt a környéken a naposcsibe. Akkor gondolta: hasznára válna a községnek, ha keltet is. De a keltetőgéphez pénz kell, meg engedély, meg egészségügyileg ellenőrzött tenyésztojás. Újra tanácsot tartott a család. Tavaly már 210 liba hízott az udvarban. Amikor tömni kezdték őket, három napig tartott. Aztán tömőgépet vettek. Nem vált be. Vettek egyszerű tölcséres tömőt, azzal nyolc óra alatt megtömték a 210 libát. Hízottan 24 mázsát nyomtak. Volt már pénz a keltetőgépre: harmincezer forintba került. Közben engedélyezték Kisséknek a keltetést is, és tíz udvart jelölt ki öttevényen az állategészségügyi felügyelőség, ahonnan ellenőrzött, egészséges tenyésztojást vásárolnak a keltetőnek Kissék. Igaz, a keltetésre alkalmas tojások egyharmada az ő udvarukból kerül a gépbe. Korszerű, kétajtós, automata berendezés, ötnaponként 800—900 csibe csipog a fehérre sikált tepsikben. Az árat a helyi áfész állapítja meg. A gép havonta 3000 forint értékű villanyt fogyaszt. A csibéket Öttevényre, Kunszigetre, Konyba, Mosonmagyaróvárra, Lébénybe viszik. Egyik tenyésztő sem jelentett még a keltető hibájából elhullást. Azt mondja Kissné: „Nem sózzuk el a selejtet, gyakran lámpázunk. Nekünk jövőre is kell gyerekcipő." ★ Az asszony már 1957-ben is akart keltetőgépet, csak nem tellett rá. Most örül az egész család, a nagy szorgalomért az elismerés sem maradt el. Kiss Istvánné, ez a mindig derűs asszony, 1961-ben a libatenyésztő verseny harmadik helyezettje lett a győri járásban, 1967-ben az első, tavaly a második. Pék Imre ARA: 1.- F1 Kiállítás „A Csehszlovák Kommunista Párt 50 éve” Ilku Pál művelődésügyi miniszter nyitotta meg szombaton azt a kiállítást, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendeztek a kőbányai ÉVIG Művelődési Központban. A megnyitó ünnepségen részt vett Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora, Nagy Miklós, a Központi Bizottság osztályvezetője és Böjti János külügyminiszterhelyettes. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A tárlat több mint 200 fotója hűen tükrözi a Csehszlovák Kommunista Pártnak az elmúlt fél évszázad alatt vívott harcait, eredményeit, felidézi a cseh és a szlovák nép küzdelmeit. A kiállítás képei bemutatják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elmúlt évtizedekben elért eredményeit, fejlődését is, a szomszéd ország lakóinak életét. (MTI) A béke útján legújabb kori békemozgalom 23 évvel ezelőtt, 1948. Júk augusztusában a lengyelországi Wroclawban bontotta szárnyait. Alig múlt el a nagy pusztulást, szenvedést okozó második világháború, az imperializmus uszító, népellenes politikája újabb veszéllyel fenyegette az emberiséget. A wroclawi értelmiségi kongresszus hadüzenet volt, amely azt írta zászlajára: „Harcolunk a háború ellen, harcolunk az életért." E mozgalom élharcosai között voltak a kor legnagyobbjai: Joliot Curie, Eluard és Picasso, Solohov, Lukács György és Martin Andersen-Nexe és sokan mások. A Párizsban 1949 áprilisában összehívott első béke-világkongresszuson már több mint félmilliárd ember képviseletében a föld 72 nemzetének küldötte vallotta: tevékeny szerepet vállalnak a béke megvédésében. Példátlan tömegmozgalom bontakozott ki az állandó békebizottság stockholmi felhívására, amelyben az atombomba betiltását sürgette, és kérte a világ valamennyi becsületes emberét, írja alá a felhívást. A varsói, a stockholmi béke-világtanácskozások és a békemozgalom más megbeszélései a történelem kiáltó mérföldkövei voltak. Elhangzott „a reménység üzenete" a nemzetközi feszültség enyhítésére, a konfliktusok tárgyalással történő rendezésére. Megszületett a békeszerető erők világméretű összefogásának programja: a hidegháború, az elnyomás, a fajüldözés, a vietnami agresszió elleni tiltakozás. A népek szolidaritásának nagyszerű érzése patakból tengerré áradt A béke, a haladás erői nemcsak élnek, hanem erősödnek, és nehéz küzdelemmel vívják harcukat. Eredményeiket ma még vérrel írják a történelem lapjaira. Mert az imperializmus a karmai között tartja a világ országainak nagy részét. Dühödt erővel tör a népek békéjére, szabadságára és minden haladó törekvésre. A tiltakozások ellenére fokozza népirtó háborúját a vietnami nép ellen, és kiterjesztette hadjáratát a szomszédos Laoszra és Kambodzsára. Támogatja az izraeli kormány agresszív, imperialista törekvéseit, és megakadályozza a békés rendezést, amelyre az arab országok erőfeszítéseket tesznek. Lábbal tiporja a latin-amerikai nép függetlenségi jogát, és támogatja az elnyomó rendszereket. Tűzfészkeket éleszt Európában. Ebben a háborúktól, viszályoktól terhes nemzetközi helyzetben ült össze 1971. május 13—16-án Budapesten a Békevilágtanács közgyűlése, a béke és haladás legfelső fóruma. Munkája elé nagy reménységgel és bizalommal tekintett az egész világ. Méltán, mert a béke és haladás harcosai az egész emberiség, a nemzetek, az öregek és fiatalok, a nők és a gyermekek, a fehérek és színes bőrűek életéért érzett nagy felelősséggel vizsgálták korunk problémáit. Kutatták az eredményes harc eszközeit. Ezen a tanácskozáson jelen volt az egész világ, de nem voltak gazdagok és szegények, magasabb vagy alacsonyabb rendű emberek, kis és nagy nemzetek, vallásos vagy ateista nézetük szerint megkülönböztetettek. Egy érzés hatott át mindenkit: a béke akarata. Bár sokféle anyanyelven szóltak a küldöttek, de az amerikai fehér, a dél-amerikai, az afrikai néger, a brazil, az arab, az iniciai, a kubai, a francia, az angol és mindenki más ugyanazt az óhaját fejezte ki: fogjanak össze a népek, és vegyék kezükbe a haladás, a béke ügyének szolgálatát, és kényszerítsék visszavonulásra az emberiség létét fenyegető imperialista erőket. Vasárnap az ünnepélyes zárógyűlésen 124 ország 30 nemzetközi (köztük az ENSZ) és több mint kétszáz nemzeti szervezet csaknem nyolcszáz küldötte emelte kezét magasba és tett hitet a Béke-világtanács kiáltványa mellett. A mellett a nagyszerű dokumentum mellett, amely mérlegeli a béke erőinek eddigi eredményeit, magában foglalja a világ égető problémáit, és megoldásukhoz a küzdelem hatásos eszközeit adja a mozgalmak, a népek kezéhe.z a világ történetében egyedülálló, nagyszerű cselekvés soha nem érzett reménnyel tölti el a népeket. Nem tarthat sokáig a háborús kín, a gyűlölködés, a pusztítás, amelyet egy maroknyi ember hatalma mér az emberek millióira. Győznie kell a nemes, haladó emberi gondolkodásnak! A népek, a szocialista országok lakói, mi magyarok is mind a béke katonái vagyunk. Tőlünk, mindnyájunktól függ, mikor lobog a világ egén mindenütt a béke zászlaja. Horváth Irma :