Kisalföld, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

172032 B­oldog új esztendőt! — mondta­, és mond­juk szeretteinknek százszor ezekben a napokban. A jókívánás tűzijátékával megszórjuk az utcát, mezőket, az érkező Holnapok iránt való bizalmunk vidám szavakká testesül, eggyé öleli az enyüvé tarto­zókat A föld széles terein szerény kertecske a hazánk hazánkban sem a legnagyobb a mi kedves völ­­gyes-dombos, rónás-tavas kis megyénk, mégis méltán érezhetjük, hogy jókívánságunk nem meg­alapozatlan. Jámbor óhajnál messze tovább va­gyunk! Ezer szállal kötődünk hatalmas erőkhöz, népünk okos szorgalmához és azokhoz a népek­hez, milliókhoz, amelyek perbe szálltak és meg­­küzdöttek a vak sorssal, kiemelték fejüket, szívü­ket a kiszolgáltatottság igájából, s kezükbe vet­ték történelmüket. Az új esztendő boldogság­kenyerét és derű-virágait nem csodaként várjuk. Fáradozunk, teszünk és őrt állunk érte a világ proletárjainak egyesült erejében. Az elmúlt esztendő tanúsítja, hogy súlya és tar­talma van jókívánatainknak. Csak megyénk fal­vaiban, városaiban pillantsunk is körül! Bezenyén utcák bontakoznak, kinti üzletházat avatott. Csorna és Kapuvár a városi élet kiteljesítésében szorgoskodik, Dénesfának a jó víz volt sürgető. Szil tanácsi és egészségházat épít, Tétre, Dörbe, Pusztacsaládra és hány helyre még terjeszkedik a pezsdülő ipar. Sopronba, Győrbe, Mosonma­gyaróvárra gyakran benéznek a megyebeliek, e patinás városaink fejlődéséről aligha kell külön szólani, az egyes családok szerény vagy lendüle­tes gyarapodásának pedig ki-ki önmaga a leg­jobb tudója. Bizonyos, hogy amit dolgoztunk, fá­radoztunk, nem hiába tettük: eredményes eszten­dőt zártunk, „összességében helyes irányban fej­lődött megyénk gazdasági élete” — állapította meg a megyei pártbizottság ülése. Nagyjából ér­vényes ez külön-külön az emberekre is. Ha most a jó és még jobb folytatást kívánjuk, ez annyit ér, amennyi valóság van benne. A bi­zalom és elkötelezés mellett ki ne feledjük tar­talmából azt a nyugtalanító és ösztönző felisme­rést, hogy nem volt minden tökéletes. A jó gazda felelősségével nézzünk szembe mulasztásainkkal is, és ne emlegessünk álszent módon ünnepron­tást, ha azt mondjuk: nem mindenki teljesítette kötelességét hűségesen! Nem kellett volna paza­rolni, szélesebb rendet fogni, mint amit a kaszánk elér, nagyobbat nyújtózni, mint a takarónk, lát­szatokért milliókat kidobni, megalkudni olyan dön­tésekben, amelyek eleve az ideiglenesség jegyeit hordozták, vagy elnéző tudója lenni cselekedetek­nek, amelyek bírói ítéletért kiáltanak. A párttag­ság, a kongresszus álljt parancsolt a felelőtlen­ségnek, az úrhatnámságnak, a pazarlásnak , hogy szabad útja, tág tere, alkotó szárnyalása legyen a becsületes szorgalomnak, a nép és esz­me szerény szolgálatának, a tehetségnek, hozzá­értésnek, mindannak, amiért a magyarság ma­gáénak vallja és a világ tiszteli a szocializmust. A kongresszusi tézis nagyszerű tartalmáról van szó, a gazdaságirányítási reform három évének tanulságai után hangsúlyozottan. Előrehaladtunk, építettünk, gazdagodtunk — de nemcsak a türel­metlenség láttatja velünk az itt-ott elvétett üte­met. Az összefüggésekbe igen mélyen látó köz­gazdászok, állami és gazdasági vezetők figyel­meztetnek néhány alapvető egyensúly hiányára Amit megállapítanak, egyéni életünkben is jól összegezhető. Azt költhetjük el, amit megterme­lünk: azt vehetjük meg, amiért adni tudunk kere­sett, jó értékeket: annyit építhetünk, amennyihez tehetségünk van. A jólét forrása pedig egyedül a végzett munka minősége és mennyisége lehet. Nincsen más becsületes út. Az anyagi érdekeltség hangsúlyozása sok em­berben megzilálta a természetes értékrendet. Élet­színvonalbeli előrehaladásunkra nem lehet pa­nasz: ahonnan indultunk a háború után, az új­jáépítők hősi áldozatkészségétől óriási ívet lendül­tünk felfelé. Országok elismerését méltán keltette a magyar nép szorgalma, tehetsége, hazaszere­tete. Túlzottan az anyagi erő látványos növelé­sére fordult azonban a figyelem. Gondunk tá­madt a hűtlenekkel, a felületesen dolgozókkal, a kezükből rossz minőséget kibocsátókkal. Egy időre majdnem szem elől veszett a gazdaságirányítási reform emberi oldala, az erkölcsi követelmények rendszere. A történelem szabta feladat képlete úgy teljes, ha a gazdasági, anyagi építéssel egyenrangúan számolunk az építőkkel, megvalósítókkal is. övék a hatalom, és értük történik minden. A párt szá­mol velük. A szocializmusnak magasabb szinten való építésében alapvető elem, hogy az ember dolgozzék és becsültessék — magasabb szinten. Segédmunkástól a vezetőig mindenütt és min­­denkor, felemelő feladata tudatában. Békés esztendőtől búcsúztunk a békétlen vi­lágban, ünnepeink örömében is forró együttérzés­sel gondolunk a háború szenvedőire. Értük is szükséges anyagi és erkölcsi erőnket növelnünk. A kommunizmus a munka, tehetség, életöröm ki­­teljesedése. Utunk, fáradozásunk, harcunk értelme ez. Egy-egy ember külön gyenge és esendő. De bölcs és szorgalmas közösségekben nélkülözhetet­len a munkája, hűsége, szava. Család, üzem, szö­vetkezet, falu és város, országok és a haladó em­beriség: lelkesítő műhelyei az új történelemnek. Emberré egyedül az avathat, ha tesszük benne dolgunkat proletárbecsülettel. Jó egészséget és sikerekben gazdag új eszten­dőt kíván megyénk minden dolgozójának, öregjé­nek, fiataljának a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron megyei Bizottsága Párisik és kormányunk célkitűzéseit tükrözi megyénk fejlődése Lombos Ferenc újévi nyilatkozata AZ EMBER­MAGASABB SZINTEN „A munkásosztály vezető szerepe hazánkban az osztályszervezetek, a munkásosztály forradalmi pártja és szakszervezetei útján, továbbá az államhatalomban valósul meg, amely a munkásosztály hatalma. A munkásosztály vezető szerepét érvényesíti az a több százezer mun­­kás, aki a hatalom kivívásával egyidőben és azóta az ország vezető posztjaira került" - mondotta Kádár János az MSZMP X. kongresszu­sán elhangzott beszámolójában. A munkásosztály hatalmát munkások gyakorolják. Lombos Ferenc, a Győr-Sopron megyei Tanács elnöke is munkás volt. A Magyar Vagon- és Gépgyárban dolgozott mint autó­szerelő. Onnan került a győri pártbizottságra, majd Dunaújvárosba, ahol az MSZMP városi bizottságának első titkára lett, és oroszlánrésze van első szocialista városunk felépítésében. Következő állomása a párt országos központja, majd az ellenforradalom után hazajött: a Győr-Sopron megyei Pártbizottság első titkára lett. Ebben az időben megyénkben valósult meg először az országban a szocialista mező­­gazdaság. 1966 óta a Győr-Sopron megyei Tanács elnöke. Az óesztendő utolsó napján a megyei tanácsházán hivata­lában fogadta munkatársun­kat és válaszolt kérdéseire. — Szíveskedjék méltatni megyénk 1971. évi fejlődé­sét! — Mindenekelőtt elmon­dom, hogy Győr-Sopron me­gye fejlődése megfelelt pár­tunk és kormányunk célki­tűzéseinek. Az ipar, a keres­kedelem, a mezőgazdaság és a kultúra területén nagyot léptünk előre. Elmondhatjuk, hogy megyénk dolgozóinak életszínvonala jelentősen emelkedett. Aki végigjárja Győr-Sopron megyét, a vá­rosokban, községekben szebb­nél szebb új lakónegyedeket és családi házakat lát. Fel­nőttek és gyermekek, lányok és asszonyok, városon és fa­lun egyaránt jól öltözöttek és erőtől duzzadok. — Győr-Sopron megyében a múlt évben 1164 állami és szövetkezeti lakás épült mint­egy 270 000 000 forint érték­ben. Az életszínvonal emelke­désére jellemző adatként mondom el, hogy megyénk­ben 1920 és 1944 között épült lakásoknak 34,3 százaléka volt komfortos. Ez a szám az 1960 és 1970 között épült la­kásoknál 73,8 százalékra emelkedett.­­ Tavaly, 1971-ben mező­­gazdaságunkban súlyos káro­kat okozott a jégverés és az aszály. Jellemző, hogy az Ál­lami Biztosító a megyei ter­melőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak 22,6 millió forint terméskiesési kártérítést fizetett ki. Mind­ezek ellenére fejlődött mező­­gazdaságunk. Az eddigi ada­tok szerint megyénk mező­­gazdaságának teljes termelési értéke 3 490 000 000 forint. (Folytatás a 2. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 1,­ forint AZ MSZMP GYŐR SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR. 1972. JANUÁR 1. SZOMBAT XXVIII ÉVFOLYAM 1. SZÁM A jövő tervei közül egy ... Tegnap elkészült a Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vál­lalatnál a Győrben felépítendő, a Lenin út— Bajcsy-Zsilinszky út—Aradi vértanúk útja— Arany János utca által határolt, úgynevezett Centrum-tömb beépítésének tanulmányterve. A vállalat építészeinek, Bödök Miklósnak, Csapó Györgynek, Varga Istvánnak az elgon­dolásai alapján három változatban készültek a tervek. 1972-ben a legjobbnak ítélt tanul­mányterv alapján a részletes tervek kidolgo­zása lesz a fő feladat. A negyedik ötéves terv­ben megkezdődik a kivitelezés is. Képünkön az egyik beépítési változat ma­kettje látható. (Tájékozódásként: az előtérben az Aradi vértanúk útja.) .....................

Next