Kisalföld, 1972. április (17. évfolyam, 79-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
1972. április 12., szerelő Kerékpáron utazik a táp Tavaly májusban alakult meg Mosonszentmiklóson a Lébény és Vidéke Áfész sertéstenyésztő szakcsoportja. A téesztagok, gyári, vasúti és irodai dolgozók szövetkezése alig egy esztendő alatt elérte a célját: ellátja a falut sertéshússal. A 300 tagot számláló szakcsoport tavaly 400 sertést adott el az áfésznak, a húst helyben, a fogyasztási szövetkezet mosonszentmiklósi húsboltjában mérték ki. Az idén hús- hétra 60 sertést adott fogyasztásra a szövetkezés, mely az idén már 1000 sertést adhatna az áfésznak, s ezzel segítené a környező községek húsellátását is. A szakcsoport tagjai azonban gondban vannak. Honos ugyanis már a táppal való takarmányozás a háztájiban is, s a csoport tagjai közül sokan nem a téeszben dolgoznak, tehát még ha akarnának, akkor sem tudnának kukoricát etetni. Tápért viszont a falutól mintegy 3 és fél kilométerre levő vasútállomásra kell menni. Hetente háromszor. Kerékkel, talicskával szállítják a szakcsoport tagjai a tápot: asszonyok, gyerekek. Mert a férfiak a határban, a gyárban, városon dolgoznak. A szakcsoport tagjai hetente egy vagon tápot szállítanak haza keréken. A megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat takarmánykeverő üzeme az állomás mellett van. Ott van a bizományos kiadóhely is. Nem lehetne a kiadóhelyet elhelyezni Mosonszentmiklóson? Az áfész vállalná saját gépkocsiján a táp szállítását, a szakcsoport tagjai közül vállalkozna is valaki helyben kiadni a tápot, csak ne kellene kerékpáron, talicskán zötyögtetni minden tagnak három és fél kilométeren a takarmányt. Alig egy esztendős a mosonszentmiklósi sertéstenyésztő szakcsoport. Rövid tevékenysége alatt hasznára vált a falunak. A termelőszövetkezet lucernát juttat a csoport tagjainak, látván szorgalmukat, igyekezetüket. Jó volna, ha a vállalat is segítene: engedélyezné, hogy az áfész a szakcsoport tagjai részére saját gépkocsijával közvetlenül a keverőüzemből szállíthatná a tápot Mosonszentmiklósra, a szakcsoport elosztóhelyére. A szakcsoport fejlődése múlik ezen. Pd 1 — Újdonság a kirakatban Sláger lesz-e az Eszterien és a Lineszter ? Új színekkel gazdagodott a győri Centrum Áruház kirakata, ízléses elrendezésben, egyszínű, valamint csíkos és kockás anyagok, ruhák, blúzok, kosztümök adják a látnivalót. A feliratokon két idegen szó: „Eszterlem és Lineszter”. Könnyű következtetni, hogy a szavak mit rejtenek, mégis sok az érdeklődő a földszinten levő méteráruosztályon. A felvilágosítást mindenki megkapja: a Centrum Áruház és a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri gyárának együttműködéséről van szó. Április 10-től április 22-ig ezt a két anyagot mutatja be az áruház és a gyár. Az Eszterien kockás és csíkos mintával több színben kapható. A Lineszter egyszínű anyag, de a szivárvány minden színében kínálja magát. A két újdonságról a legilletékesebbel, a gyár főtechnológusával, Pintér Jenőnével beszélgettünk. — Miből készül a két nőiruha-anyag? — Az Eszterien 18 százalék lent, 15 százalék pamutot és 67 százalék poliésztert tartalmaz. Ez könnyű, lenge anyag, ezért inkább nyári ruhára, blúzra alkalmas. A Lineszter kissé vastagabb, nehezebb anyag. Ebből már kosztüm is készülhet. A Lineszter keverése 33 százalék len, 67 százalék poliészter. — Milyen előnyeik vannak? — Megkönnyítik a dolgozó nők második műszakját, mert könnyű a kezelésük. Otthon, házilag mindkettő mosható. Ha ügyesen, gondosan terítjük — lehetőleg vállfán szárítjuk —, akkor vasalni sem kell. Azt ajánlanám a háziasszonyoknak, hogy géppel ne mossák. Ez esetben még az enyhe vasalástól is megmenekülnek. Amikor a vállfára tették, a varrások mentén kissé húzzák meg az anyagot. A szárítási mód egyébként a nyloningekéhez hasonló. — Előnye a két ruhaanyagnak, hogy egyesítik magukban a len nedvszívó képességét és a poliészter rugalmasságát. A viselésük kényelmes és kellemes. — Meddig tartott a kísérlet? — Évekig. Először csupán az volt a fontos, hogy a keverési arány jó legyen. Amikor ezt elértük, a színekkel, a tetszetős kivitellel törődtünk. Akik a Lineszter és Eszterlen anyagokkal foglalkoztak, főként nők voltak. Az anyagokat olyan igénnyel készítettük el, mintha mi is mindig vásárlók lennénk. Szakmailag minden tőlünk telhetőt megtettünk, de hogy a Lineszter és az Eszterien valóban sláger lesz-e, azt majd a gyakorlat dönti el — fejezte be tájékoztatóját Pintér Jenőné főtechnológus. (ksa) Cigányok Mosol magy a róvaron A terhek megosztott vállalása társadalmi kötelesség! Amióta a cigányok elvándoroltak őshazájukból, és megjelentek az európai országokban is, sokan megkísérelték letelepíteni, állandó munkára fogni, káros szokásaikról leszoktatni őket. Mások, a fajelmélet emberellenes megszállottjai, üldözték, elszigetelték, szellemi és testi nyomorban hagyták a cigányokat. Szocialista társadalmunk emberségét példázza az, hogy hazánkban törvény írja elő a cigánylakossággal való következetes törődést, a társadalomba való beilleszkedésük segítését, foglalkoztatásuk, szociális, kulturális felemelkedésük előmozdítását. A törvény, a rendeletek végrehajtásához a tárgyi lehetőségek megteremtésén kívül jó szándék, türelem, az előítéletek leküzdése is szükséges. A jó példák között említhető a cigánykérdés megoldására való törekvésben a megyénken belül Mosonmagyaróvár. Ez a város arra is példa, hogy a jó kezdeményezések magukban rejtik az ellentmondásokat is. Mosonmagyaróváron körülbelül 200 cigány él. (Számuk a gyakori lakóhely-változtatás miatt hullámzó, nehezen meghatározható.) A város belső területén szétszórva élők fokozatosan „levetkőzik” régi szokásaikat, jól beleilleszkednek környezetükbe. Rendszeresen dolgoznak, gyermekeik jól öltözöttek, ápoltak, van tanszerük, rendesen járnak iskolába. Óvodába évek óta nagyon kevés cigánygyermek jár. Az anyák jobbára otthon vannak, így nem kérik gyermekeik óvodai felvételét. Egészen más a helyzet a zárt telepeken lakó cigányokkal, például a lengvári telepen. Szűk, levegőtlen, kisablakos putrikban több család él együtt. Az iskolás korú gyermekek otthoni tanulása lehetetlen, ezért a 7. számú általános iskolában külön cigányosztályt létesítettek. A lelkes tanítónő, Bálint Lászlóné összevont négy alsó tagozatos osztályban önként vállalta a (jelenleg) 16 cigánygyermek tanítását. Ezek a tanulók a tanácstól térítés nélkül ebédet, a szülői munkaközösségtől és a gyámhatóságtól ruhát és cipőt, az iskolától tanszert kapnak. (A tanszereket a gyermekek nem vihetik haza.) A felső tagozatra csak kevés tanuló jár. Ennek egyik oka az, hogy az óvodai nevelés, a magyar nyelv időben való elsajátítása híján a tanulók szinte kivétel nélkül kétszer járnak egy-egy osztályt. Mire a felső tagozatra kerülnének, a legtöbben túlkorosak lesznek. (Tíz év alatt körülbelül 8—10 tanuló végezte el az ipari szakmunkásképző iskolát. Középiskolába eddig egy sem járt.) Sokan kapnak évente egyszeri és rendszeres segélyt, ingyenes gyógyszert. Tavaly 8 nőnek nem kellett fizetnie a terhességmegszakításért. Az egészségügyi felvilágosító munka eredménye, hogy a múlt évben valamennyi asszony kórházban szülte meg a gyermekét, és sok nő használ rendszeresen fogamzásgátló tablettát. A cigánylakosságnak mintegy a fele munkaképes korú. A munkaképes népesség 75—80 százaléka dolgozik. Tavaly 17 férfi és 24 nő helyezkedett el a város vállalatainál. Csupán azért, mert valaki cigány származású, a vállalatok nem tiltakoznak a felvételük ellen. A mezőgazdaságba nem kívánkoznak a mosonmagyaróvári cigányok. A város vezetői törődnek a lakásgondok enyhítésével. A múlt évben 16 család jutott lakáshoz. Amint sikerül lakáshoz juttatni a rossz hírű lengvári telep cigány lakóit, a kiürült szükséglakásokat azonnal szétbontják. Igen gyakran előfordult ugyanis, amikor valamelyik család lakást kapott, a helyükre Csornáról, Kapuvárról és máshonnan érkeztek újabb családok. A cigánykérdés megoldása nem lehet csupán egy-két település feladata. A lehetőséget és a segítséget egységesen, mindenütt meg kell adni a cigányoknak a civilizált emberi élethez. E terhek megosztott vállalása társadalmi kötelesség! (Dömötör) Díszhangverseny MEGALAKUL A KOTA megyei szervezete A Művelődésügyi Minisztérium sürgetésére és közreműködésével 1971-ben végre közvetlen gazdája lett a magyar kórusmozgalomnak. Országosan ismert zenei szakemberek közreműködésével, és a magyar énekkari mozgalmat támogató társadalmi testületek lelkes tagjaiból megalakult a Kórusok Országos Tanácsa. Ennek folytatásaképpen alakítják meg a megyék KOTA-szervezeteit. Győr-Sopron megyében április 16-án délután 3 órakor díszhangversennyel együtt kerül sor a Rába Művelődési Központban a szervezet elnöksége, valamint a működését irányító bizottságok tagjainak megválasztására. KISALFÖLD Az erdőgazdálkodásról kedden megkezdődött Budapesten a magyar—csehszlovák erdőgazdasági állandó munkabizottság ülése. A csehszlovák küldöttséget Augustin Mistrik szlovák erdő- és vízgazdálkodási miniszterhelyettes, a magyar delegációt dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezeti. (Sieber S. felv.) A Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság győri üzemegységében naponta 25 ezer üveg bort palackoznak. Az üzem dolgozói a tárolási nehézségek ellenére teljesítik a tervüket. Felvételünk az üzem korszerű palackozóját ábrázolja. Befejezés előtt Bár még dolgozik néhány gép a győri Lenszövőgyár téti telepének leendő öltöző- és fürdőhelyiségeiben, az építők a közeli jövőben befejezik a szociális létesítmény munkáit. Befejezés előtt áll a három előkészítő és szövőcsarnok is, és előreláthatólag két-három hét múlva az előkészítő részlegben néhány gépen megkezdődik a munka. A Lenszövőgyár téti telepe a tervek szerint május végére, június elejére készül el teljes mértékben. Fiatal, alig két évtizedes múltra visszatekintő tudomány az általános rendszerelmélet, amely világszerte — nálunk is — széleskörűen teret hódít. Megalapítója, a magyar származású ottawai biológiaprofesszor, Ludwig von Bertalanffy a kibernetika megszületése nyomán kezdett gondolkodni azon, hogy minden élő és élettelen rendszernek (a világegyetemtől az emberi szervezetig, a növényi struktúráktól a vállalatokig) vannak bizonyos általánosan megfogalmazható működési szabályai. A közelmúltban magyarul is publikált tanulmányában rámutat korunk jellegzetes fejlődés irányára: miközben a tudomány roppant gyorsasággal specializálódik, mindegyre újabb alágazatokra osztódva, egyszersmind terjed a felismerés, hogy vizsgálni kell a minden tudományra és minden működő rendszerre egyetemesen érvényes elveket, szabályokat. Ha erről napjainkban olyannyira terjedő tudományos módszerről, a rendszerelméletről gyorsan átváltunk köznapi és gyakorlati gondunkra, vállalataink belső szervezettségére, egyszeriben kitűnik, hogy nem valamilyen időszakos kampányról, sebtiben elhatározott gazdasági divatról van szó. Ellenkezőleg: a belső vállalati szervezés javítását, a vállalati organizmus összműködésének egyetemes vizsgálatát fejlődésünk igényei és a világszerte teret hódító rendszerelméleti gondolkodásmód egyaránt indokolják. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gazdaságirányítás módosítása egyértelműen a vállalatvezetés középpontjába helyezte az összműködést, a teljes gépezet átfogó és folyamatos elemzését. Elég bizonyítékként talán csak arra utalnunk, hogy a korábbi tervutasításos rendszer különböző részletmutatói helyett most a vállalati gazdálkodás fő mércéjévé egyetlen összefoglaló jelzőszám, a nyereség lépett elő. Ez önmagában is érzékelteti a követelményt, hogy a gazdálkodást szervezeti egészként, egymáshoz szorosan kapcsolódó részek harmonikusan működő, összefüggő rendszereként lehet csak értelmezni. Mindez természetesnek, kétszerkettő igazságnak tetszik, ám a köznapi valóság indokoltan sürgeti, hogy szóljunk róla. A vállalati gazdálkodásnak ugyanis napjainkban alighanem éppen itt lelhető fel legtöbbször a gyenge pontja. A valóságban nemvált még nyilvánvaló alapigazsággá, hogy a vállalati munka minden alkotóelemét az összműködés részeként ítéljék meg, a gépezet fogaskerekét megillető kapcsolatrendszerben vizsgálják. Úgyszólván naponta olvashatunk arról, hogy üzembe helyezték az új gépet, az új üzemcsarnokot, anélkül, hogy értesülnénk a lényegről, nevezetesen, hogy miként befolyásolja majd a vállalat összműködését, nyereségének alakulását. Híreket hallunk az új termékről, de sokkal kevésbé arról, ami pedig e jelentés logikai, sőt, nyereségforintokban is kifejezhető ikertestvére lenne: melyik ráfizetéses termék gyártása szűnt meg, hogyan tűnt el a régi, amelynek helyébe az új lépett? Folytathatjuk a sort azokkal a közlésekkel, amelyek ilyen vagy olyan eredményes vállalati döntésekről szólnak, mellőzve a korántsem mellékes híradást: csökkenti-e mindez az állampénztártól felvett dotációt, más szóval javítja-e az összműködés nézőpontjából értelmezett gazdálkodás hatékonyságát? Azt is mondhatnánk, hogy a nyilvánosságnak szánt vállalati publikációk aligha bizonyítanak, hiszen érthető, hogy ilyenkor elsősorban a jó részlettényt említik a talán kevésbé jó összműködés helyett. Ez természetesen igaz, de azért a gazdasági gondolkodásmód bizonyos gyengeségeit tükrözi a sajtókonferenciák általánosan elfogadott szóhasználata, közlési modora is. E gyengeség után kutatva, célszerű mélyebbre világítanunk. Talán annak a kérdőíves vizsgálatnak a segítségével, amely több száz vállalat, szövetkezet vezetői tudakolta véleményüket, mi befolyásolja náluk a termelékenységet? Nos, anélkül, hogy ennek a tanulságos elemzésnek sok következtetését említenénk, csupán egyetlen — önmagában is figyelemre méltó — megállapítását idézzük. Kitűnt, hogy a megkérdezett vállalati vezetők rendkívül csekély jelentőséget tulajdonítottak a termelékenység alakulásában a vezetésnek és a szervezésnek, amelyek pedig elsősorban hatnak a teljes vállalati rendszerre. A választ adó vezetőknek csupán három százaléka sorolta a befolyásoló tényezők között első helyre, és mindössze a kérdezettek egyharmada az első öt közé a vezetést, a szervezést. Mindez voltaképpen jelzi az előrehaladás lehetséges irányát, a vállalati gazdálkodás nagy tartalékát is; azt, hogy a teljes vállalati szervezetet áttekintő, az összműködést elemző, a részt és az egészt valóban dialektikusan egybekapcsoló gondolkodásmód gyorsabb terjedésére van szükség. A rendszerelmélet korszerű módszerei és gazdaságirányításunk szabályozói egyaránt erre ösztönöznek. Tábori András A vállalati gazdálkodás összhangja