Kisalföld, 1972. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
1972. OKTÓBER 1., VASÁRNAP Bérlet, hanglemez Ma Budapesten, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában Johann Strauss műveiből kezdődnek felvételek a Győri Filharmonikusok közreműködésével, Sándor János vezetésével. A népszerű muzsikus keringésiből, polkáiból 56 percnyi kerül lemezre. Még három hét van hátra a győri koncertévad kezdetéig, de annyit máris látni, hogy bérletesekkel telt házat ígér az idei ősz is az Országos Filharmónia Kisfaludy Színházban tartandó hangversenysorozatában. Az első hangverseny október 16-án lesz. Az ifjúság számára előbb kezdődik a bérlet: október 9-én Pannonhalmán, 10-én Sopronban mennek a diákok először koncertre: a műsorban Baróti István (orgona) és Fülöp Attila (ének) nevét olvashatjuk. Mépművészet, I. Kiállítás a soproni múzeumban A múzeumi és műemléki hónap második soproni kiállítását ma (vasárnap) délelőtt 11 órakor a Liszt Ferenc Múzeumban nyitja meg dr. Hoffmann Tamás kandidátus, az Országos Néprajzi Múzeum főigazgatója A soproni múzeum munkatársai, Albertz Éva művészettörténész és Laczkovics Emőke néprajzos a volt Sopron megye területéről gyűjtötték össze a vallásosság népies emlékeit. Az előcsarnokot most ezekkel népesítették be. A szemlélő lemérheti, hogy a paraszti élet képzőművészete nagyrészt a vallásos ábrázolásra korlátozódott. Ennek oka, hogy a nép életében, hiedelmeiben az Isten, Krisztus és a többi szent védő, bajelhárító, csodatevő szerepet töltött be. Máriazell, Sárvár, Svata Hóra háziiparos fafaragói készítették a kiállított kegyszobormásolatokat. Szent Flórián pédául egykoron házdísz volt, s a hiedelem szerint megvédte az ott lakókat a tűz ellen. Két tabló őrzi az út menti keresztek és a megye falvainak pestis-emlékműveiről készült fényképfelvételeket. Ezeket a XVII—XVII. században készítették jó képességű kőfaragó mesterek. Az üvegfestmények, az úgynevezett Hinterglasmalerei a németek és horvátok lakta területekről valók. A horvát mesterek kezéből kikerült üveg hátuljára festett szentképek élénkebb színűek, mint a németeké. A kiállított anyag legérdekesebb része a XIX. és XX. század elején élt mézeskalácsosok és gyertyaöntők munkája. A viaszból öntött testrészek, állatok, emberalakok, különböző használati tárgyak a tulajdonos kérésére készültek, ugyanis amit kiöntetett, azt akarta megvédeni a rontástól, a bajtól. A tárlókban a viasztárgyakon kívül az öntőforma is megtalálható. Az idős soproniak ismét viszontláthatják a fertőfehéregyházi nagyméretű betlehemet. A bemutatott anyag sokrétű, egységét a népi kultúra hagyományrendszerébe való beépülés biztosítja. Egyébként ez a Népművészet című sorozat első kiállítása. U. Gy. A kettős ajtó keresztfáján két ■** ráncos kéz kapaszkodik a napsütésbe. A nénit elfedi az árnyék, a délután csendjének sűrű hálója: a magány. Az udvarra néz, de ott, sem lát mást, mint az unalomig megszokott ágaskutat, az öreg kutyát, amely foghíjas száját álmosan tátja a szeptemberi napra. Belül, a tisztaszobában, a magasra vetett ágyak fölöd, halkan perceg a szú a mestergerendában „ÉPÍTETTÉK CINKA JÁNOS ÉS VÖJE MIHÁL 1892”, véste bele a régi ácsmester a gerendába, emlékeztetőül az utódoknak, a ház jövendő lakóinak arra, hogy kiknek a pénze jó munkában eltöltött napja fekszik ebben a házban. Elképzelem, hogyan kiáltana Cinka János, a régi gazda a villanyszerelőre, aki, hogy a csöveknek helyet találjon, megfaragta egy kicsit a gerendát: „Vigyázz már jobban, te ebadta két ökör ára volt csak a tetőzet!” De Cinka János már nem kiabálhat, őt és vejét már elporlasztotta az enyészet. Ám, a ház, a nádsövényes kémény, a tömésből készült falak, a hősök nevét hirdető mestergerenda még dacol az idővel. S velük dacol Horváth Mihály fiának felesége, Horváth Jánosáé is. ötvenkét éve lakik ebben a házban, akkor hozta ide új asszonynak a férje, akit bizony már négy éve eltemetett. Három családjuk szétszéledt az országban: a lány Pesten lakik, az egyik fiú Dunaújvárosban, a másik meg a legkisebb, itt a szomszéd községben, Rábapordányban épített új házat. — Hívtak a gyerekek, de én nem megyek egyikhez sem — mondja a néni. — Nekem már csak itt jó, itt éltem én, az én kedves urammal, nem visz el innét más csak a szentmihálylova. Nagy becsülete volt a faluban az uramnak, ő volt negyvenötben a földosztóbizottság elnöke, mindenkit ismert, mindent tudott az urasági földekről egész az utolsó fertályig. — Nem unatkozik itt egyedül? — Megszoktam már, meg különben is a szomszédok jó emberek, a kisebbik fiam meg majd minden nap benéz, hacsak egy percre is. Nem vagyok egyedül. Kezével, szemével megsimogatja az ajtót, mikor mondja: — Ha meghalok előbb utóbb lebontják ezt a házat Pedig a tanár úr szerint ritkaság mert nádból van a kéménye, meg érdekes a bejárata. Lejárt már ennek az ideje, a falakat sokkal régebben építették, mint ahogy a mestergerendán áll, akkor csak rendbehozták a tömést, új tetőt csináltattak. — Hát azt a Mária jobban tudja... Lassanként kiderül, hogy a csere idején a fiatalasszony még nem is élt. Ahogy az elmondásból emlékszik, az ő házuk jobb karban volt, márcsak azért is, mert az téglakéményes Az apja egy tehenet kapott ráadásként. — Maguk nem akarnak új házat építeni? — Akarnánk, hogy ne akarnánk, de ahhoz pénz is kellene, az meg nincs. A férjem az útkarbantartóknál dolgozik, amit keres az bizony elmegy a három gyerekre. A gyerekek, azok majd biztosan jobb sorban lesznek, azoknak kerül majd új házra is — mondja a fiatalasszony és úgy látszik, egyáltalán nem elégedetlen. — Nincs valami felírva a mestergerendára? — kérdezem mielőtt elbúcsúznak. — De mintha láttam volna valamit. Szaladj be picim, olvasd el —mondja a lányának. — A kislány befut és pár perc múlva a nevetéstől akadozva mesélj. — Az van feírva hegy. ..Is vnn kegyelmibül csínáltatta Horvát Gergő 1843.” — Mondom, hogy régi ház — szól kissé büszkélkedve a fatal a- ̋,7’Yn V. Németh Endre Vetélkedő az ÉPFU-ban Az Építőipari Szállítási Vállalat — közismert nevén az ÉPFU — szombaton rendezte meg Győrött a vállalat gépkocsivezetőinek vetélkedőjét. Az elődöntők legjobb versenyzői, 12 tehergépkocsi-vezető állt rajthoz. Előbb műszaki ismeretekből vizsgázták, majd ügyességi gyakorlaton vettek részt. Ma KRESZ-vetélkedővel folytatódik és fejeződik be a verseny. Kisalföld Emléktábla az első győri gyár helyén Több mint 150 évvel ezelőtt, 1820. december 28-án ünnepelte Győr lakossága a városfal lebontását. Ez a dátum jelenti a város kapitalista fejlődésének kezdetét, és talán ennek az eseménynek a jelképe az Újvilág utca elnevezése is. A győri Xantus János Múzeum kiadásában megjelenő Arrabona 1971-i számában Simy Jenő, a győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár tudományos munkatársa jelentetett meg egy dolgozatot „Az első győri gyár” címmel. A tudományos igényű írás sok érdekes adatot közöl Stádel Károlynak az 1845-ben alapított mezőgazdasági gépgyáráról és öntödéjéről. A Stádel Károly gyárában készített szivattyúmű és szecskavágó gép az 1846 júniusában tartott első győri iparműkiállításon osztatlan sikert aratott. Az itthoni elismerést hamarosan országos és nemzetközi sikerek követték. A bécsi világkiállításon 1873-ban a gyár cséplőgépe és kukoricamorzsolója kapott érdemérmet. Az ország mezőgazdasági gépgyártásának fejlődésében nagy szerepe volt az első győri gyárnak. Az utolsó tulajdonos, a gyáralapító Stádel unokája, Károly Richard a gyárat működésének 100. évfordulóján bérbe adta. Az államosítás után Stádel Károly Richard a győri 401. számú Iparitanuló Intézet, majd pedig a Textilipari Technikum tanára volt. Tegnap délelőtt a győri Rákóczi utca 32. számú ház falán, az első győri gyár helyén emléktáblát avattak. Pernesz Gyula, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója, a Hazafias Népfront Győr városi bizottságának elnöke rövid beszédben méltatta a gyár és a Stádel család szerepét Győr történelmében, a város gyáriparának fejlődésében. Beszédének végén mondta: a Győr város Tanácsa és a Hazafias Népfront városi bizottsága Stádel Károlynak, az első győri gyár alapítójának emlékét megörökíti, hogy álljon az utókor előtt, álljon a város társadalma előtt, álljon a ma és a jövő ifjúsága előtt példája, igyekezete. Az emléktábla fejezte ki megbecsülésünket helyi ipartörténetünk e jeles képviselője előtt. Az emléktáblán az ünnepség végén Győr város Tanácsa, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Kisalföldi Gépgyár és a 401. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet koszorúit helyezték el. (Vács) Falusi képeslapok: Bágyogszovát Régi házak, és lakóik mert a régi leégett. Az ilyen ház már csak a magamfajta öregnek való. ★ Bágyogszovát másik régi házát már sem a csend uralja. A ház előtt, a lád tűzfal alatt apró gyerekek játszanak. Bentről egy jól megtermett fiaalasszony siet ki a nézelődő idegenhez. — Mikor építhették ezt a házat? — Én bizony meg nem tudom montani — csapja össze kezét a kérdés hallatára. — Az is régen volt, mikor ezt a házat édesapám cserélte az önkéntes Istók bácsiékkal. — Mit adott érte az édesapja cserébe? Erős két népgazdasági reformra készülve és főleg annak gyakorlati megvalósulása közben került előtérbe a politikai, állami, gazdasági vezetés milyensége. Még mindig tapasztalható a tudományos, elméletileg, szakmailag megalapozott és a beosztottak véleményére is építő demokratikus vezetés tagadása,, vagy legalábbis vitatása. Ezt bizonyosan az is okozza, hogy a vezetők egy része még mindig nem eléggé ismerte fel az üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi demokratizmus értékét Furcsa dolog, de mégis igaz, hogy az egyszemélyi, ellentmondást nem tűrő vezető gyakorta, rövidebb-hoszszabb ideig felszínen tud maradni. Ennek több oka is lehet. A hatalmaskodó vezetők körül elnémul a kritika. A bármilyen módon keletkező sikerek az erős kéz emberét „igazolják”. Ilyen helyen a beosztottak természetesnek tartják, hogy az esetleges kudarcot nekik kell elvállalniuk. Az is a valósághoz tartozik, hogy a kollektíva erejét lebecsülő, a kritikát nem tűrő vezető is lehet tehetséges. Érhet és ér is el eredményeket. Más dolog az, hogy ha az egyéni vezetői tehetséghez csatlakozna a kollektíva lelkes támogatása, sikerei nagyobbak lehetnének. Abból kiindulva, hogy „a vezető mindig helyesen dönt”, az erős kéz hívei a kudarcokat az emberek ellenállásával magyarázzák. Ha ez így van, akkor pusztán csak szigorúság kell, és minden megoldódik. E hibás szemlélet légkört teremt a nemlétező „rossz" emberek megkereséséhez, megtalálásához és megbüntetéséhez. Az erős kéz megszállottjainak az a legsúlyosabb hibájuk, hogy lebecsülik az emberi összefogásban rejlő erőt. Az adott üzemben, tsz-ben, intézményben, hivatalban szükségszerűen gyökeret ereszt a közömbösség. Minek szóljanak, bíráljanak, javasoljanak az emberek, hiszen meghallgatásra úgysem számíthatnak. Sőt az aktív, kezeményező az „akadékoskodó" jelzőt is könnyen megkapja. És ahol a munkakollektívának nincsen lehetősége termelés, szervezés, értékesítés sikereinek előkészítésében való részvételhez, ott a kudarcok megelőzésére sem tudja figyelmét kellő aktivitással fordítani. Az erős kéz elvetését, az üzemi, intézményi, hivatali demokratizmus elismerését is szükséges helyesen értelmezni. Nagyon fontos, hogy a politikai, szakmai tudáson alapuló határozottságot ne azonosítsák az erős kéz szubjektív szigorúságával. A határozottság és a kollektívára való támaszkodás nincs ellentétben. Minden józan munkakollektíva elismeri és elvárja, hogy a vélemények meghallgatása, figyelembevétele után határozottan érvényesüljön az egyszemélyi felelősségre épülő végrehajtás. A tudásra támaszkodó határozottság és a közösség véleményének meghallgatása nagyszerűen kiegészítik egymást. Népi demokráciánk 27—28 évének tapasztalatai és a tudományos elemzések gyaránt azt bizonyítják, hogy az erős kéz módszerével csak látszólagos, és legfeljebb rövid távú sikereket lehet elérni. A szocializmus teljes felépítése a tender lényegéből következően is csak kollektív összefogással lehetséges. Egyetlen politikai, állami és gazdasági tisztségviselő sem nélkülözheti a dolgozói közösségek segítő tanácsadásait. E munkamódszer ösztönöz a politikai és szakmai tudás gyarapítására és tárcakört alakít ahhoz, hogy a demokratizmus, a kollektív, vélemény ne gátolja, hanem segítse érvényesülni a jó értelmezett kollektivitásra támaszkodó egyszemélyi felelős vezetést. Lónyai Sándor A 3