Kisalföld, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-01 / 283. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA, 80 FILLÉR BARÁTSÁGI NAGYGYŰLÉS CSEPELEN Kádár János és Leonyid Brezsnyev mondott beszédet AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐK, 1972. DECEMBER 1., PÉNTEK XXVIII. ÉVFOLYAM 283. SZÁM . ■ ■azyy.ara-*iv --jfjfriyílKWfrilTr'^f' fSBCMffriW’j«Tnr-gj lYff-y- -j-*i A LEONYID BREZSNYEVNEK, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség csütörtökön délelőtt a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott. Leonyid Brezsnyevet, VLAGYIMIR SCSERBICKIJT, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, KONSZTANTYIN KATUSEVET, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, NYIKOLAJ TYIHONOVOT, az SZKP KB tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét, ANDREJ GROMIKÓT, az SZKP KB tagját, a Szovjetunió külügyminiszterét, IVAN KEBINT, az SZKP KB tagját, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát és VLAGYIMIR PAVLOVOT, az SZKP KB tagját, a Szovjetunió magyarországi nagykövetét a gyárlátogatásra elkísérte KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, NÉMETH KÁROLY, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, MARJAI JÓZSEF külügyminiszterhelyettes és RAPAI GYULA az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. Az érkező vendégeket a gyáróriás feldíszített bejáratánál DR. HORGOS GYULA kohó- és gépipari miniszter, BORBÉLY SÁNDOR, a Vasmű pártbizottságának első titkára, CSATÓ LÁSZLÓ, a Vasmű vezérigazgatója, RIBÁNSZKI RÓBERT, a XXI. kerületi Pártbizottság első titkára és KARDOS VILMOS, a XXI. kerületi tanács elnöke fogadta. A látogatók első útja a pártmunkás-könyvtárba vezetett, ahol Borbély Sándor beszélt az üzem munkájáról, egyik legjelentősebb ipari centrumunk életéről. Borbély Sándor, tájékoztatója végén, a Csepel Vas- és Fémművek Pártbizottsága nevében ajándékokat nyújtott át Leonyid Brezsnyevnek, köztük egy albumot, amely Csepelnek a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait mutatja be. A párttitkárnak azonban még egy megbízatása volt: tolmácsolta a gyáróriás sok-sok munkásának javaslatát, hogy Leonyid Brezsnyevet és Kádár Jánost fogadják a Csepel Vas- és Fémművek tiszteletbeli törzsgárdatagjainak sorába. A tiszteletbeli törzsgárdatagságot szimbolizáló jelvényt, gyűrűt és oklevelet Csató László, a Csepel Vasés Fémművek vezérigazgatója nyújtotta át. Az SZKP főtitkára mosolyogva jegyezte meg, hogy bár másodállást nem vállalhat, de a törzsgárda-tagságot elfogadja s a szovjet és a magyar nép barátságáért most már ebben a minőségében is tevékenykedni fog. A házigazdák invitálására üzemlátogatásra induló szovjet vendégeket és a társaságukban levő magyar személyiségeket nagy tapssal, éljenzéssel, a magyar—szovjet barátság éltetésével köszöntötték a gyár dolgozói, a különböző üzemcsarnokok munkáskollektívái. Amerre elhaladtak, magyar és szovjet zászlócskák emelkedtek a magasba, tapsra verődtek a tenyerek. A gyárlátogatást követően a szovjet párt és kormányküldöttség baráti nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgozók képviselőivel, Budapest munkáskollektíváinak küldötteivel a csepeli sportcsarnokban. A termet zsúfolásig megtöltötték a XXI. kerületi vállalatok, üzemek és intézmények dolgozói, a budapesti gyárak szocialista brigádjainak, kiváló dolgozó munkásainak képviselői. A nagygyűlés részvevői hosszan tartó, lelkes ünnepTisztelt Nagygyűlés! Kedves Brezsnyev Elvtárs! Kedves Elvtársak! Barátaim! Mindnyájan átérezzük az esemény különleges fontosságát, amikor most, itt Csepelen, a magyar munkásmozgalom fellegvárában körünkben üdvözölhetjük nagy szövetségesünk, a testvéri szovjet nép kiváló képviselőit. Engedjék meg, hogy a magyar kommunisták, a szocialista társadalmat építő magyar nép nevében, őszinte tisztelettel és szeretettel én is köszöntsem Brezsnyev elvtársat, a nemzetközi kommunista mozgalom, a béke ügyének kiemelkedő és fáradhatatlan harcosát, a magyar nép igaz barátját, valamint a szovjet küldöttség minden egyes tagját. Szívből köszöntöm a magyar—szovjet barátságnak szentelt mai nagygyűlésünk minden résztvevőjét, fővárosunk Budapest, és Csepel dolgozóinak képviselőit. Kedves elvtársak! A megingathatatlan, szilárd elvi alapokon nyugvó, mély történelmi gyökerekléssel köszöntötték az elnökséget, amelynek tagjai között helyet foglalt Kádár János és Leonyid Brezsnyev. Az elnökség tagja volt Fock Jenő, az MSZMP PolitikaiBizottságának tagja, a kormány elnöke, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Péter János külügyminiszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettesevel bíró barátságunk és szövetségünk kiemelkedő eseményeként került sor a szovjet párt- és kormányküldöttség mostani látogatására hazánkban. Pártjaink, kormányaink képviselőinek tárgyalásait az internacionalizmus, az őszinte barátság szelleme hatja át. Megbeszéléseinken érintettük kétoldalú kapcsolataink, és közös nemzetközi harcunk összes lényeges kérdését. Mély megelégedéssel szólhatunk itt a nagygyűlés, az ország nyilvánossága előtt arról, hogy az összes megtárgyalt kérdésben, ezúttal is teljes nézetazonosság volt közöttünk, tárgyalásaink rendkívül hasznosak és eredményesek voltak. Túlzás nélkül mondhatom, hogy Brezsnyev elvtárs, szovjet barátaink mostani látogatása a magyar—szovjet barátság és testvéri együttműködés újabb, fontos állomása. Őszinte köszönetet mondunk szovjet barátainknak, hogy nagy hazai munkájuk és a zajló nemzetközi élet számtalan elkötelezettsége közepette is időt szaél Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai: Vlagyimir Scserbickij, Konsztantyin Katusev, Nyikolaj Tyihonov, Andrej Gromiko, Ivan Rebin, valamint Vlagyimir Pavlov. Tagja volt az elnökségnek társadalmi, politikai, gazdasági életünk több ismert személyisége, a termelő munkában élenjáró több dolgozó, bízottak és meghívásunkat elfogadva, eljöttek hozzánk. Tisztelt nagygyűlés! Barátaim! A kialakult gyakorlatnak megfelelően, megbeszéléseinken tájékoztattuk szovjet elvtársainkat belső helyzetünkről, az eredményekről, a még megoldásra váró feladatokról is. Megkönnyítette számunkra ezt, hogy pártunk Központi Bizottsága éppen két héttel ezelőtt értékelte a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa óta végzett munkát. A Központi Bizottság joggal állapította meg, hogy a kongresszus irányvonala kiállta az idő és a gyakorlat próbáját, az elmúlt két év alatt nagy eredmények születtek a szocialista társadalom építésének minden területén. A döntő mindenekelőtt az, hogy párttagságunk, társadalmunk összes pozitív erői egyhangúlag elfogadták, magukénak vallják és tettekkel támogatják a X. kongresszus irányvonalát, a szocializmus építésének programját. Ez eredményeink legfőbb forrása. Munkásosztályunk példamutatással és áldozatvállalással naponta bizonyítja nagy társadalmi felelősségét a munka frontján, a szocialista brigádmozgalomban és a munkaversenyek eredményeivel. Dolgozó parasztságunk odaadó szorgalmas munkával, leküzdve az időjárás okozta nehézségeket, biztosítja az ország kenyerét. Az értelmiség is méltóképpen vállalja a ráháruló részt a szocialista építőmunkából. Az ország belpolitikai helyzete rendezett, társadalmunk a kongresszus által megjelölt irányba fejlődik. Belpolitikai törekvéseink középpontjában annak a politikának a megvalósítása áll, amely a munkásosztály vezető szerepének szilárd és fokozódó érvényesülése mellett lehetővé teszi, hogy a szocialista társadalom teljes felépítése valóban az egész nép, az e célért tömörülő és összeforrott nemzet alkotása legyen. Ennek szellemében fejlesztjük tovább az államéletet, a szocialista demokráciát, hogy a lehető legkedvezőbb politikai feltételek és légkör megteremtésével gyors szovjet és a magyar himnusz hangjai után Németh Károly nyitotta meg a nagygyűlést. A nagygyűlés első felszólalója, Demján László esztergályos, a csepeli munkások forró, szívből jövő üdvözletét tolmácsolta a vendégeknek. Miskei Mihály, kutatómérnök és Sípos Anna felszólalása után, viharos taps közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Iítsuk szocialista építésünket Népgazdaságunk a negyedik ötéves terv céljaival összhangban fejlődik. Az ipar bruttó termelése 1972-ben több mint 6 százalékkal növekszik és a növekedés teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származik. A mezőgazdaság termelése a kedvezőtlen időjárás ellenére mintegy 4 százalékkal meghaladja a múlt évit. A lakosság egy főre eső reáljövedelme 4,2 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2,4 százalékkal emelkedik az idén. Pártunk és kormányunk alapvető feladatnak tekinti — a végzett munka eredményeivel összhangban és a szociális igazságosságnak megfelelően — a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelését, ami a szocializmus alapvető ismérve és követelménye. A lakosság életkörülményei általános gazdasági fejlődésünknek megfelelően javulnak. Most döntés született arra, hogy 1973-ban az állami ipar, és az állami kivitelező építőipar munkásainak keresete külön, egyszeri béremeléssel, a dolgozók általános keresetnövekedésénél jobban emelkedjék. Népgazdaságunk stabilitásának és fejlesztésének legfontosabb külső tényezője a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szoros gazdasági együttműködés. Jövendő gazdasági fejlődésünk biztos alapja, hogy legnagyobb partnerünkkel, a Szovjetunióval bonyolított áruforgalmunk jelentős része a különböző áruszállítási, kooperáció és szakosítási megállapodásokkal már ma 10—20 évre előre megalapozott. Meggyőződésünk, hogy jó irányba haladunk, általános szocialista céljainkat szolgáljuk azzal, hogy tovább erősítjük népgazdaságaink kölcsönösen előnyös kapcsolatait. A magyar—szovjet gazdasági együttműködésben fontos szerepet tölt be a Csepel Vas- és Fémművek. A gyáróriás alapanyagainak döntő többségét, csaknem 83 százalékát a Szovjetuniótól kapja. Erőteljes műszaki kooperáció (Folytatása a 2. oldalon.) KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA FÉNY ÉS FÖLD A töltésről, amelynek lábánál tömegsírba dobták a költőt, halványan ide derengenek a város tornyai. Győrött most zászlódíszes ünnep van, a piros és háromszínű lobogók a felszabadítónk földjéről érkezett kedves vendégeket köszöntik. Rájuk, az érkezőkre is gondolok most, amikor az abdai Rábca-töltésen kutatom rég elporladott léptek nyomát, a költőét, akihez nem volt olyan kegyes a sors, hogy megérhette volna mai életünket. Járok a töltésen és arra gondolok: láthatta-e Radnóti innen, erről a töltéskanyarról akkor a hidat, amely pár száz lépésnyire van mindössze. A hidat, amely megmentője lehetett volna, amely visszavezethette volna útját jelenünkbe, a háborút nyomorral, kínnal, ám mégis élőként átvészelők közé? Lehetett-e ereje még e fáradtságtól agyongyötört szemnek, hogy négy-ötszáz méter távolba, a reményt jelentő híd irányába tekintsen? Amelyen át az út a városba vezet, ahol ma a zászlók lobognak. Különös nap ez nekem, e késő őszi napon tisztelgenek is, mert biztos voltam abban, hogy egyedül leszek a töltésen vezető úton, amely a költő sírjához visz, de íme előttem egy lány haladt, hétszer hajolt le a töltés oldalában, itt van látogatásának nyoma a márványkővel fedett emléklapon: hét szál késő ősszel nyílt százszorszép, vagy ahogy nálunk mondják — gombvirág. Hét szál virág a költő sírja mellől. Talán a hetedik eklogára gondolt e kései tisztelgő, Radnóti utolsó versei egyik legszebbikére. Talán arra, hogy ha a felszabadítók még korábban érkeznek... Zászlók a megyeszékhely utcáin, és itt ez a csendességé Visszateszem a papírt, ráhelyezem a követ, és még egyszer végigtekintek a füzes,nyárfás tájon. Pár lépésnyire a,, emlékműtől, most már csupasz ágú fák alatt méhek várják vel is megrázó emlékhely. Valaki még mielőttünk, a leány és én előttem érkezett. A köd, a dér elmosta már a márványkőre tett és kaviccsal lenyomtatott papírlap betűit, de mégis olvasni tudom a költőntthöz küldött üzenetét:-?" kaptárban a telet. Tavasszal— mert jön tavasz, hiszen az ember életében mindig jönnie kell tavasznak — Radnóti egykori nyughelyét elsőnek méhek köszöntik majd. Rácz Ernő ,,Az erdő vetkezik és síkos már a rét, körötted két szép csillag ég ... Két csillag ég körötted és tested körül most nesztelen suhogó kört szalad két bársonyos vakond a föld alatt.»