Kisalföld, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

172032 Bizakodással nézhetünk az új év elé Losonczi Pál újévi köszöntője Kedves elvtársak! Barátaim! Szép hagyomány, hogy az év első napja a jókívánságoké. Engedjék meg, hogy én is csatlakozzam milliók jó szokásához, és ezúton kívánjak eredményekben gazdag, boldog új esztendőt minden hazánkfiának. Az év első napja a számvetésé is. A mögöt­tünk hagyott esztendőre a jól végzett munka érzésével tekinthetünk vissza. Jó feltételeket teremtettünk ahhoz, hogy bizakodással néz­hessünk az új év elé. Hazánkban a szocializmus építése újabb, jelentős lépésekkel jutott előbbre. Nagy ered­mények születtek a társadalmi élet minden területén. Belpolitikai életünk eleven lükteté­sének, minden eredményünknek legfőbb for­rása a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a társadalom minden rétegének helytállása. Ez kézzelfogható gazdasági eredményekben is kifejeződik. Népgazdaságunk teljesítette az ötéves terv időarányos részét. A gazdasági helyzet alaku­lását számos kedvező változás kíséri. Gazda­sági eredményeink biztosítják az életszínvonal rendszeres emelkedését, a kereseti és lakás­­viszonyok javulását, a fogyasztás állandó nö­velését, az egészségügyi, szociális és kultu­rális ellátás emelkedését. Pártunk Központi Bizottságának novemberi ülésén megvontuk a X. kongresszus óta eltelt időszakban folytatott tevékenységünk mérle­gét. Bátran állíthatjuk, hogy „a X. kongresszus bel- és külpolitikai irányvonala, gazdaságpoli­,­tikai, szociálpolitikai és művelődéspolitikai határozatai helyesnek bizonyultak, kiállták a gyakorlat próbáját”. Eredményeinket értékeli a magyar dolgozó nép, és elismerik határainkon túl is. Bár lehetőségeinkhez, de még inkább kí­vánságainkhoz képest nem lehetünk teljesen elégedettek. A gyorsabb gazdasági fejlődés, a magasabb életszínvonal igénye tekintetében egyetértés van az ország vezetése és hazánk minden állampolgára között. Ennek megvaló­sítása mindnyájunktól fegyelmezettebb, még szorgalmasabb munkát követel. Elvtársak! Barátaim! 1972 — minden bizonnyá! — úgy kerül be a történelembe, mint olyan esztendő, amely­ben jelentősen előbbre jutottunk a két világ­­rendszer kapcsolatainak rendezésében, a nem­zetközi helyzet normalizálásában. A mögöt­tünk hagyott év a haladás, a szocializmus erői határozott előnyomulásának esztendeje. Olyan év volt, amely visszatükrözte a szocia­lista közösség és mindenekelőtt a Szovjetunió erőfeszítéseit, hogy a gyakorlatban megvaló­suljon a békés egymás mellett élés elve. Külö­nösen Európában alakul mind kedvezőbben a légkör. A nemzetközi helyzet kedvező jelenségeire árnyékot vet néhány feszültséggóc. Közülük is elsősorban Vietnamra gondolok. Alig két hónapja, hogy a világ bizakodás­sal és reménységgel tekintett a vietnami há­ború békés ndezésének kilátása elé. Az Amerikai Egyesült Államok azonban a békés megegyezés helyett fokozta a terrorbombázá­sokat, a hős vietnami nép elleni bűncselek­ményeket. De a Vietnam elpusztítására és térdre kényszerítésére irányuló kétségbeesett erőlködése most sem hozta meg számára azt, amit remélt tőle, amit eddig sem sikerült el­érnie. Az Egyesült Államok nagyhatalmi tekin­télyét egyedül az menti meg, ha mielőbb be­fejezi esztelen háborúját Vietnamban. Hazánk, a Magyar Népköztársaság cselek­vően veszi ki részét a szocialista közösség kül­politikai, nemzetközi tevékenységéből, a bé­kéért folytatott harcából. Lehetőségeinkhez mérten a jövőben is min­dent megteszünk a szocializmus erőinek to­vábbi tömörítése érdekében. Továbbra is a Varsói Szerződés és a KGST célkitűzéseinek, közös programjának együttes megvalósításán munkálkodunk. Az új esztendőben tovább mélyítjük barát­ságunkat, együttműködésünket és megbont­hatatlan szövetségünket a Szovjetunióval. A közös céloknak és a közös útnak hű kife­jezője volt a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség egy hónappal ez­előtti magyarországi hivatalos, baráti látoga­tása. A magyar nép őszinte baráti érzéseivel vettünk részt a kommunizmust építő, soknem­zetiségű szovjet állam megalakulásának ötve­nedik évfordulóján rendezett nagyszabású moszkvai ünnepségen. És népünk tisztelete, megbecsülése jutott kifejezésre a hazánkban tartott jubileumi ünnepségeken is. Tisztelt honfitársak! Az 1973. év kilátásai biztatók, de találkoz­hatunk gondokkal és a fejlődés útjában álló problémákkal is. Minden feltétel adva van azonban ahhoz, hogy valóra váltsuk tervein­ket, amelyek a gazdasági építőmunka teen­dőit, az életszínvonal emelését, a szociális kér­dések előbbrevitelének feladatait szabják meg. Pártunk bevált politikai irányvonala töretlen. A nép politikai öntudata, érettsége, munká­ban és helytállásban megnyilvánuló cselek­vése a legfőbb záloga célkitűzéseink betelje­sülésének. Számítunk nagyszerű munkásosztályunk po­litikai, történelmi felelősségére, elhivatottsá­gára és munkaszeretetére. Számítunk szövetkezeti parasztságunk helyt­állására, szorgalmára. Számítunk értelmiségünk tehetségére, a kor színvonalát képviselő alkotókészségére. A közérdek szolgálatával munkálkodjunk szocialista hazánk építésén, minden becsüle­tes dolgozó ember boldogulásán, 1973-ban is! (MTI) Befejeződött a GRABOPLAST nagyberuházása Az engedély szerint a GRABOPLAST Pamutszövő- és Műbőrgyár több mint 1,2 milliárd forintba került nagyberuházásának határ­ideje 1972. december 31. volt, az elérendő termelés pedig évente 15,3 millió négyzet­­méter műbőr. A gyár a fej­lesztés határidejét megtar­totta, 1972. december 28-án befejeződtek a beruházással kapcsolatos munkák, és az új létesítményt üzembe helyez­ték. A terv szerint beszer­zett gépek a kitűzött terme­lést teljesítik. A beruházás költségei nem haladják meg a jóváhagyott többletköltsé­gekkel növelt eredeti össze­get. A műbőrgyártás-fejlesztés beruházásának tervszerű megvalósítását nagy mérték­ben segítette a vállalat fel­ügyeleti szerveinek támoga­tása, valamint a Győr me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat és a Könnyűipari Ter­vező Iroda jó munkája, a megértő együttműködés. A múlt évben elért termelési eredmények alapján elmond­ható, hogy a nemrég átadott és üzembe helyezett nagybe­ruházással a GRABOPLAST Pamutszövő- és Műbőrgyár eleget tett a kormány és a Gazdasági Bizottság megbí­­zásának. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEKI­ARA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. JANUÁR 3., SZERDA ★ XXIX. ÉVFOLYAM, L SZÁM Hogyan kezdődik? Jól, rosszul? Sok reménnyel, új vá­gyakkal, elképzelésekkel, új célokkal, új tervekkel. De nem másként, mint ahogy 1973. fejeződött be. Hiszen hasonló gondokat, hasonló feladatokat kellett megol­daniuk 1973. első munkanapján az üzemekben, gyárak­ban dolgozóknak, mint az óév utolsó napjaiban. A kezdés csak folytatás Soha akkora forgalom nem volt a MÁV győri teherpá­lyaudvarán, mint a múlt év decemberében. Az állomáson egy hónap alatt több mint 43 000 tonna árut raktak ki, illetve adtak fel. Az óév utolsó, illetve az új év első napján mégis alábbhagyott a lendület, az ünnep erősen éreztette hatását: 65 vasúti teherkocsi kirakása késett. A másfél napos lemaradást tegnap délutánra pótolták, és a munka a múlt évi ütemben folytatódik. A szilveszterkor is szolgálatban lévők száma az éjjel ugyanolyan volt, mint máskor, hiszen a vona­toknak indulniuk kellett. Az elsőnek, egy 84 teherkocsiból álló szerelvénynek január elsején 0 óra 20 perckor Bu­dapestre. Teljes számban Új év, új hét: a Soproni Szőnyeggyárban tegnap reg­gel jóformán teljes számban megjelentek a munkások a gépeknél. Még annyian sem hiányoztak, mint más hét elején. Mi volt az igazgató asszony, Weiszböck Rezsőné, országgyűlési képviselőnő el­ső öröme 1973-ban? Éppen ez: — Egészségesek a mun­kásaink, jól kezdjük az évet. Létszámban, a feladatok ér­telmezésében is egységes a gyár. Az idén a tavalyinál is többet, nagyon sokat aka­runk. Ahhoz azonban, hogy a magunknak tervezett bérfej­lesztést meg tudjuk valósí­tani, hogy többet vihessenek haza majd az emberek, a termelést és az értékesítési tervünket tíz százalékkal kell növelnünk. Gyarapodásunk forrása a termelékenység nö­velése. Jó alapról indulunk, az emberek ismerik a „mi­értet”, sikerülnie kell cél­jainknak. A soproni üzem a tavaly gyártott termékeit az utolsó centiig eladta, és két nap múlva már az idén készített szőnyegeiből szállít. Ezt a két napot bizonyára elnézik a gyárnak a fogyasztók, talán még maradt valamennyi sző­nyeg az üzletek tavalyi kész­letéből. Ötmillió MOVKÖT-áru Nagy várakozással tekinte­nek az idei év elé a Mo­sonmagyaróvári Kötöttáru­­gyárban is. Nemcsak azért, mert befejeződik a gyár százmillió forintos rekonst­rukciója, hanem azért is, mert a MOVKÖT a tavalyi 28 százalékkal szemben 1973- ban termelésének 31 száza­lékát kívánja külföldön ér­tékesíteni. A hagyományos alsóruházati cikkek eladását nem növelik a gyárban, e termékek minőségének to­(Folytatása a 3. oldalon) Petőfi-emléktáblát avattak Győrött Meghitt ünnepség volt tegnap délelőtt 11 órakor Győrött a Dr. Kovács Pál utcában. A Hazafias Népfront Győr vá­rosi bizottsága és Győr me­gyei város Tanácsa emlék­­tábla-avató ünnepséget tar­tott a 6. számú ház előtt, amelyben a Hazánk című győri újság szerkesztősége volt. Annak emlékére, hogy Petőfi Sándor többször meg­fordult a szerkesztőségben, emléktáblát helyeztek el a ház falán. Az ünnepség alkalmával Pernesz Gyula, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója, Petőfi életének, munkásságának jó ismerője tartott beszédet. Meleg sza­vakkal emlékezett meg a köl­tőről és a Hazánk című új­ságról: — Az akkor erősen német ajkú Győr reformkori törek­véseinek nagyszerű gyümöl­cse volt­ az első vidéki ma­gyar nyelvű napilap, a Ha­zánk kiadása. A szerkesztő dr. Kovács Pál az ország minden részében felkereste a tehetséges írókat, és igyeke­zett megnyerni őket „derék dolgozó társnak” — mondta Pernesz Gyula. — Petőfi Sándornak 1847- ben 24, 1848-ban pedig négy verse jelent meg a Hazánk című lapban. Ezek a versek Magyarországon először a győri újságban jelentek meg, így Petőfi Sándor éppen ak­kor kapott megjelenési fóru­mot, amikor Pesten becsu­kódtak előtte a szerkesztőségi ajtók, mert súlyos politikai mondanivalójú verseiért nem mertek felelősséget vállalni a lapszerkesztők.­­ A Petőfi-versek sorát a Csalogányok és pacsirták cí­mű vers nyitotta meg 1847. január 2-án. Ez a vers hűen bizonyította a Hazánk című lap hovatartozását. Ezt a ver­set követte az Egy gondolat bánt engemet, A XIX. század költői, a Magyar vagyok és a Világosságot. Az ünnepi beszéd után Per­nesz Gyula leleplezte a Pe­tőfi-emléktáblát, majd a nép­front aktívái, a tanács dol­gozói és a KISZ Győr városi bizottságának képviselői el­helyezték koszorúikat. Kádár János és Fock Jenő fogadta Le Thanh Nghit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Je­nő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedd délután fogadta Le Thanh Nghit, a Viet­nami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a VDK Miniszter­­tanácsának elnökhelyet­tesét, a hazánkban tar­tózkodó vietnami kül­döttség vezetőjét. A baráti eszmecserén részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhe­lyettese, Roska István külügyminiszter-helyet­tes és Hoang Cuong, a VDK budapesti nagykö­vete is. (MTI) Tanácskozó népfrontosok Fontos feladattal ültek össze tegnap reggel megyénk nép­frontosai: a városok kerületi, a községi népfrontbizottságok elnökei, titkárai és nőbizottsági titkárok. Az évenként rend­szeresen megtartott felkészülés az idén az eddigieknél tar­talmasabbnak ígérkezik. Több napos a továbbképzés és gaz­dagabb a témaválasztás. Célja, hogy elméleti és gyakorlati segítséget adjon a területi népfrontmunkásoknak a párt szö­vetségi politikája, a népfront múlt évi kongresszusán kidol­gozott és elfogadott feladatok megvalósításához. Mint tegnap az első előadáson is elhangzott: „a népfront a legszélesebb politikai tömegszervezet, a munkásosztály összefogása, együttműködése más társadalmi osztályokkal, rétegekkel, csoportokkal a közelebbi és távolabbi céljaink megvalósítására.” Ebből következően sok a teendő, és nagy felelősség hárul a népfrontban tevékenykedőkre a helyi po­litikai élet művelésében. A politikai, társadalmi, kulturális aktivitás csak ott bontakozhat ki igazán, ahol a népfront munkásai jó ismerői és rendszeres tolmácsolói pártunk poli­tikájának. Következetesen küzdenek az emberek megnyeré­séért, neveléséért, és mozgósítanak a feladatokra. Segítik a szocialista demokrácia szélesítését, a közéleti tevékenység kibontakozását. Szervezői a kulturális fejlődésnek, életnek. Ennek előmozdítására szoros kapcsolatban állnak a tanácsi, politikai és társadalmi szervekkel. A népfrontosok fontos feladata, hogy politizáló, eszmecserélő légkört alakítsanak ki munkaterületükön. Töltsék be a fórum szerepét, gyűjtsék össze az észrevételeket, javaslatokat és választ is adjanak a kérdésekre. E szerepükben az élet minden területén őrköd­jenek a párt politikájának megvalósításán. A népfront aktivistáinak nagy előnye a politikai munká­ban, hogy a legszélesebb tömegekkel kapcsolatban állnak, ezért módjukban van felfigyelni az eredményekre és a fej­lődést gátló — objektív, szubjektív — ellentmondásokra is. Akkor cselekszenek helyesen, ha a társadalmi osztályok, csoportok, rétegek érdekazonosságát szem előtt tartva min­den, fejlődésünket akadályozó jelenségre, nemtörődöm, bü­rokratikus emberi magatartásra felfigyelnek, és harcolnak a megszüntetéséért. A dolgozókat, a község lakosságát érintő minden ügyben kikérik a véleményt és tolmácsolják az ész­revételt, a jogos bírálatot, panaszt! Fejlődésünk jelen szakaszában mindinkább mélyül a ha­zafias gondolkodás, cselekvés igénye, a békének és a népek barátságának értékelése. Csaknem három évtizeddel ezelőtt a magyar nép legjobbjai a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtését írták a népfront zászlajára. Talán ők sem remélték akkor, hogy ez a nagyszerű politikai cél aránylag rövid idő alatt megvalósul, és újabb célok vált­hatják fel. Leraktuk a szocializmus alapjait, és ma már a szocializmus teljes felépítéséért hívjuk harcba a haza minden dolgozóját. Mindez, mert a szocialista társadalom csak az egész nép összefogásával valósulhat meg! A szocializmus építése pedig sok-sok becsületes, munkáját odaadóan teljesí­tő igaz hazafit kíván! Szép eredményeinket féltve nem le­hetne hőbb óhajunk, mint békében, barátságban élni, dol­gozni. E nagyon fontos és szép politikai munkához ad nagy se­gítséget a továbbképzés. Köztük sok olyan népfrontosnak, akit a közelmúltban választottak a tisztségébe. Fontos a jó felkészülés és az ismeretek birtokában küzdeni céljaink meg­valósításáért. Horváth Irma

Next