Kisalföld, 1973. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

a z 1905-ben alapított győri Richards Finomposztógyár írta a magyar gyapjúipar egyik, külföldön is elismert — és jól ismert — gyártó centruma. A vállalat főbb termékei: gyapjú, gyapjúszin­tetikus fésült szalagok, fésűs- és kártoltszövetek, valamint a nemrég óta gyártott jerseykelmék. Sopronban horizontális fo­noda, Csornán úgyszintén, Kapuváron pedig kivarró részleg van, s a győri törzsgyár szövet- és jerseygyártó teljes vertikuma ma 4500 dol­gozónak nyújt biztos, és egyre magasabb színvonalú megélhetést. A­z új sláger: Woolmark A Richards gyár fejlesztési beruházásainál és a termék­­összetétel kialakításában a fő meghatározó az állandóan változó divatigények követé­se. A termékek használati ér­tékének emelése, a választék bővítése és a népgazdasági célkitűzéseknek megfelelően a szövött-kötött termékek kö­rén belül a nagy termelé­kenységgel gyártható, s igen keresett jersey-kelmék rész­arányának növelése szintén törekvése a győri nagyüzem vezetésének, s dolgozói közös­ségének. Itt kell szólnunk a tiszta­gyapjú szövetek részarányá­nak emelkedéséről. Ezek a „tiszta élőgyapjú” néven rek­lámozott, s Woolmark márká­­val védett termékek máris nagy keresletnek örvendenek. A Woolmark szövetek stroset vegyszerkezelést, Monsfort debürálást, a vevő kérésére mélytalanítási kezelést kap­nak. A Richards gyár hazai pia­cot nagy tiszteletben tartó tö­rekvésére csak egy dolgot: az összehasonlítható termékek árváltozási indexe az előző évihez mérten 99,8 %, ami azt igazolja, hogy áremelés 1972-ben nem volt. Részletez­ve az összehasonlítható ter­mékek árváltozási indexét, 1971-hez viszonyítva a főbb termékeknél: szövet értékesí­tés: 99,8 %, Jersey kötött ter­mék értékesítés: 99,8% és fél sásfonal értékesítés 99,3 %. Az összes termék összehason­lítható és össze nem hason­lítható áruk­ belföldi árválto­zási indexe — a Woolmark márkázása miatt — 100,13 százalék, amely gyakorlatilag elenyésző mértékű emelkedés. Ez a tény különösen akkor értékelhető pozitívan, ha tud­juk, hogy emelkedett az im­port alapanyag ára, növeked­tek a festék- és vegyszerféle­­ségek beszerzési árai. Mind­ezeket a gyár ki tudta gaz­dálkodni. Némileg az is segí­tett az ármozgások fékezésé­ben, hogy az eddigieknél na­gyobb mértékben sikerült csökkenteni az import nyers­anyag mennyiségét a magyar rövidfésűs és kártoltgyapjú növekedő ütemű felhasználá­sával. nem posztógyár vezérigazga­tója. Az együttműködési meg­állapodás tartalma szerint az MVG számítóközpontjából négy munkaerő segítségével, majd a textilgyári dolgozók közreműködésével elkészítik a vállalat egységes számrend­szerét, amely alapja lesz min­­den további számítógépes fel­adatnak. Ezzel létrejön a vál­lalati adatbank, a korszerű termelő munka egyik alapfel­tétele. 1973. január 15-én közgaz­dasági osztály­­is alakult a Ri­­chards-ban. Enek a feladata a vállalati tervek koordinálása, a gazdasági elemző munka és a vállalati vezetés, valamint külső szervek információs igényeinek megfelelő adatok, összehasonlítások, elemzések készítése. A védjegy kötelez jobb minőség, nagyobb választék - változatlan árakon. Á­llja a piaci versenyt a Richards Jól sikerült magyarosítás Érdemes egy rövid pillantást vetni visszafelé, a győri Ri­chards Finomposztógyár 68 éves múltjára, amely jól pél­dázza a töretlen fejlődést, az alkotó szorgalommal párosult remek üzleti szellemet. Mert ki gondolta volna akkor, hogy a Móri Gáspár magyar tőkés és négy brünni társa által alapított üzemecske (nyolc szövőszékkel, három munkás­sal és egy művezetővel) egy­kor fellegvára lesz a hazai gyapjúiparnak, hogy a „kos” védjeggyel ellátott termékei a világ bármely táján meg­állják helyüket az áruházak pultjain ...? Mindenesetre nem így in­dult. Az alapítást követő má­sodik évben a Back-malom­­ban működő üzem leégett. Nem sokkal ezután azonban már 50 munkással, 35 szövő­székkel újra termelni kez­dett. (Akkor már a mai törzs­gyár területén működtek a gépek.) 1918-ban gazdát cserél a vállalkozás. Ennek ellenére rövid idő alatt az ország ha­tárain belül, de túl is jó hír­nevet vív ki magának, mert az akkori igényeket kiszolgáló fésűs és kártolt szövetek ke­rültek ki a gyár kapuján. A két világháború között arány­lag lassan fejlődött a gyár, némi lökést pusztán az 1940- ben társként alakult Fésűsfo­noda Rt. jelentette. A Richards Finomposztó­gyár fejlődésében — mint minden magyar üzemben — a felszabadulás hozott döntő fordulatot. A negyven évig megszokott üzemet különösen az államosítást követő üzem­­­­egyesítések, a minisztériumi felügyelet alá kerülés gyorsí­totta. A gyár teljesen átala­kult, korszerűsödött a gép­parkja, növekedett a dolgozók száma, s ami a leglényege­sebb: évről évre versenyké­pes termékekkel tudott­­ ott lenni a hazai és nemzetközi piacokon. Még egy érdekesség a múlt felelevenítéséből: a Richards név eredete, amelyet arány­lag kevesen ismernek. Az alapító tagok egyike vagyo­nára való tekintettel nemesi címet és ehhez kapcsolódó hangzatos nevet kért a ki­rálytól. Az engedélyt meg­kapta, s a hajdani Max Kén­ből Dunaréti Richards Ri­chard lett. Innen a Richards gyár neve. Sikerült „magya­rosítás” volt! A termékek egyötöde export Ahhoz, hogy a Richards F­i­­nomposztógyárnak mai jelen­tőségét megközelíteni próbál­­juk, érdemes kiragadni né­hány termelési adatot az 1972-es év gazdasági mérle­géből. A nagyüzem tavaly össze­sen 857 970 ezer forint árbe­vételt teljesített. E hatalmas árumennyiség 79,5 százaléka a magyar üzletekbe került méteráru vagy már feldolgo­zott formában, a termelés eredményének több, mint egy ötöde pedig a vállalat export­mérlegét javítja. Ezen belül is erősen emelkedő a tőkés export szintje, néhány tized százalékkal meghaladja a de­mokratikus országokba irá­nyuló szállításokat. A Ri­chards termékek korszerűség,­ minőség és választék tekin­tetében jól állják a világpiaci versenyt. Elég ehhez csak a megrendelő nem demokrati­kus országok sorából néhány név: Anglia, Franciaország, Svédország, Kanada, Kenya, Kuwait, Líbia stb. Az export árbevétel emelkedése nagy­részt köszönhető a demokra­tikus országok megrendelései­nek is. A KGST-h­ez tartozó baráti államok lakosai első­sorban a Richards kártolt­­szöveteit kedvelik. A nagy­mértékű szovjet rendelés ki­elégítésére például bőlszövés és nyersszövet vásárlási ak­cióval két másik gyapjúipari vállalattal kötött a Richards kooperációs szerződést. A Richards nem törekszik mindenáron, minden kiváló termékét külföldre juttatni. Jellemző erre, hogy a jersey­­üzem­ mindenki által kedvelt kelméinek töblettermelése — bár a tőkés országokban is jól értékesíthető lenne — utolsó méterig magyar üzle­tekbe, magyar konfekcióüze- mekbe kerül! A győri nagyüzem vezetői ismerik a versenyképesség feltételeit, ezért különösen nagy súlyt helyeznek a gyártmány és a gyártásfej­lesztésre. Ez megmu­­tkozik abban a törekvésben is, hogy az újonnan vásárolt gépek, berendezések nemcsak ter­meléstöbbletet nyújtanak, ha­nem folyamatosan emelik a gyártás műszaki színvonalát is. A gyártásközi minőségel­lenőrzés, a hibák okainak fel­tárása, a dolgozók részére a minőségi munkáért kitűzött prémiumok célja egy, a vi­lágpiaci versenyben mara­déktalanul kielégíteni az ex­portvevők minőségi igényeit. E­gyüttműködési megállapodás a Vagongyárral Tavaly a Richardsban sa­ját erőből 5,9 százalékos bér­­fejlesztést valósítottak meg, s ez a központi bértámogatás­sal együtt 7,2 százalékot tett ki. A béremelésen belül a leg­többet a termelésben dolgo­zók kapták. A gyárben meg­becsülik a munkaerőt, mert az országosan jelentkező könnyűipari munkáskézhiány már Győrben is érezteti a hatását. Nem utolsósorban ez a szükségszerűség, na meg a párt- és kormányhatározatok megvalósítása szinte forra­dalmi változásokat hozott a vállalati üzem- és munka­­szervezés területén. A gazda­­ságirányítás új rendszerének bevezetésekor vállalati szer­vező fogta össze az időelemzők és gyakorisági felvételezők tevékenységét. 1972. február 1-től már három fős szerve­zési csoport alakult, amely­nek feladata egyértelműen a korszerű üzem- és munka­­szervezés lett. A csoport együtt dolgozik a Könnyű­ipari Szervezési Intézettel. A KSZI a termelésirányítási li­neáris programozására, a gyártmányösszetétel optima­lizálására, valamint az érté­kesítés információs rendsze­rének elektronikus számító­gépre történő feldolgozására kapott a Richards-tól megbí­­zást. Az üzem- és munkaszerve­zés fejlesztésének következő lépése az a szerződés volt, amelyet 1972. december 16-án írt alá a Magyar Vagon- és Gépgyár, és a Richards Fi- A FÉLJILDE A KÖTÖDE M­indenekelőtt a nők A Richards Finomposztó­gyárban, mint a textiliparban másutt is, elsősorban nők dolgoznak. A gyár gazdasági és politikai vezetői a párt nő­politikájának követésében di­cséretesen munkálkodnak a munkafeltételek és a szociá­lis körülmények javításán. A negyedik ötéves terv fej­lesztési elképzeléseinek kiala­kításánál nemcsak a terme­lés növelése, a műszaki szín­vonal emelése lebegett a ve­zetők szeme előtt, hanem olyan automata gépek beszer­zését is szorgalmazták, ame­lyek csökkentik a nők munka közbeni leterhelését, és az addiginál jobb kereseti lehe­tőségeket teremtenek meg. Új, 1100 személyes korsze­rű­ öltöző épül, melyet a na­­­­pokban adnak át rendelteté­sének. Az üzemrészekben ételt, üdítő italt, dohányárut és édességet árusító automa­tákat szerelnek fel. Egyre több klímaberendezés — több millió forintért — szolgálja a jobb munkahelyi közérzet kialakítását. A vállalati konyhán rend­kívül olcsón, 3,80-ért ebédel­hetnek a dolgozók, s önkölt­ségi áron elvihető ebédek biz­tosításával a dolgozó nők ott­honi munkáját könnyítették meg a gyár vezetői. A kapu­vári és csornai dolgozók vál­lalti hozzájárulással vendég­lői ebédet fogyaszthatnak. Az üzemi mosodában a nők szá­mára kényelmes mosási lehe­tőséget is felkínált a vállalat. A tanácsi óvodák fenntar­tásához a vállalat tavaly is negyedmillió forinttal járult hozzá, s ez a vállalati óvodán kívül még 50 gyermek­ elhe­lyezésére nyújt módot. A nő­­dolgozók lakásgondjainak enyhítésére a részesedési alapból 100 ezer forint köl­csönt adott a vállalat. A sop­roni üzemben munkásszállás működik, saját autóbusszal tudják könnyíteni a bejárók helyzetét. A nők kereseti lehetőségei is javultak. Külön foglalkoz­tak a bérmegállapítók az 50 éven felüli, s három műszak­ban foglalkoztatott nődolgo­zókkal, akik számára 5 szá­zalékos bérpótlék jár. A 25—30 évnél régebben Ri­­chards gyári dolgozók három, a 30 év feletti munkaviszony­nyal rendelkezők 5 százalék bérpótlékot kapnak. A vállalatnál figyelemmel kísérik a nők szakmai szint­jének emelését, továbbtanu­lásukat szorgalmazzák, és a közéleti tevékenységbe való bevonásukra minden lehető­séget felhasználnak. Ugyan­csak rendelkezésre áll szá­mukra a nagyüzem vala­mennyi szociális, kulturális intézménye, sportlétesítmé­nye. B­iztosíték a szép jövőre A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlójá­val sokszorosan kitüntetett üzem, több „élüzem” és „ki­váló vállalat” cím birtokosa jó évet zárt 1972-ben, hiszen a nyereség és bérfejlesztési mutató tekintetében a bázis időszakhoz mérten igen je­lentős emelkedést produkált. Ezzel megteremtette a Ri­­chards-gyári közösség a sze­mélyi jövedelmek reális eme­lésének, s a vállalat egészé­nek fejlődését biztosító fede­zetét. Az eddigi szép eredmények adják a biztosítékát a még szebb jövőnek. Ez pedig az egész kollektívának, vezetők­nek, és beosztottaknak egy­aránt, a társadalmi szervek előremutató politikájának, a munkaverseny-mozgalom eredményesen dolgozó szocia­­lista brigádjainak, s a válla­lat jól képzett, öntudatos, szorgalmas törzsgárdájának köszönhető, a négy és­ félezer Richards-gyári dolgozónak.

Next