Kisalföld, 1973. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 80 PILLÉÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. OKTÓBER 2., KEDD ★ XXIX. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM Az Izzó Győrött Gépgyár marad, a gazda változik Tegnap reggel új cégtábla került Győr és a megye egyik legkorosabb üzemének, a Kisalföldi Gépgyárnak a kapujára. A 128 éve alapí­tott gépipari üzem, mely ed­dig az Élelmiszeripari Be­rendezéseket Gyártó Válla­lathoz tartozott, tegnaptól, és a Minisztertanács­­ rendelke­zése értelmében 1973. január 1-től visszamenően az Egye­sült Izzó Lámpa- és Villa­mossági Részvénytársaságá­hoz került, mint az RT. Kis­alföldi Gépgyára. A 600 dol­gozót foglalkoztató termelési egység tehát megtartotta a régi nevét, de a gazdacseré­vel egycsapásra minden megváltozik az üzem körül. Az első nagy átalakulásra bizonyára emlékeznek az olvasók. Tavaly tavasszal új vezetőség került a KG élé-é­re. Az addig millió cikket gyártó és a nagy vállalat egészében a felszámolásra megérett győri üzem rövid idő alatt olyanféle öntisztí­tást végzett háza táján, ami­re jóformán még nem volt példa. A fiatal „vezérkar” háromnegyed év alatt tisztá­ba tette az üzemet. Decem­berig pótolta a gépgyár tar­tozásait, és az idén már úgy beszéltek szakmai körökben a gépgyárról, mint a győri csodáról. Bármilyen tanulságos is lenne most a KG elmúlt évi tevékenységének elemzése, summásan csak­ annyit: a győri üzem az idén megdup­lázott tervet kapott, és szep­tember végéig túlteljesítette az egész évre előírt 15 mil­lió forintos eredménytervét. (És még hátra van 1973-ból egy teljes negyed­év, szil­veszterig további 3 milliós nyereséget vállaltak az üzem dolgozói.) Kétséget kizáróan igaz tehát, amit tavaly a gépgyárban mondtak: életké­pes az üzem, ha engedik dolgozni a munkásokat. Csakhogy a győriek jó munkája sem volt képes már ellensúlyozni az egész válla­lat működését. Az ÉBGV más vállalathoz való csato­lásáról sokkal korábban megkezdődtek a tárgyalások. S bár a KG egyetlen fillér beruházás­ nélkül is már számottevő haszonnal dolgo­zott, az ő nyereségéből fe­dezték a nagyvállalat többi üzemének veszteségét, a Mi­nisztertanács meghozta dön­tését, így került ki tegnap az új cégtábla az üzem homlok­zatára. Nehezen követhető ugrást tett meg jóformán egyetlen nap alatt a győri gépgyár. Egy olyan sok milliárd fo­rintot előállító nagyvállalat­hoz került, melynek idehaza most már 19 üzeme van, és különlegesen fontos szerepet tölt be a népgazdaság életé­ben. Az Izzó vegyes érde­keltségű vállalat, Ausztriá­ban, Ceylonban, Svédország­ban és Spanyolországban is vannak termelő üzemei, me­lyeknek hazánk a fő részvé­nyese. Ezeknek a termelési egységeknek a­­ fejlesztését hazánk irányítja, s az Izzó különleges helyzeténél fogva a maga tervezte és készítet­te berendezésekkel szereli fel üzemeit. Az Izzó gépgyártó részle­gei nem győzték megoldani­­ a fejlesztési feladatokat, az idén sok száz milliót érő be­­­rendezés készítését kellett elhagyni, ezért célszerű az ÉBVG üzemeinek a rész­vénytársaságba való beol­vasztása. Hogy miként fog ezután dolgozni a Kisalföldi Gépgyár? Legfontosabb fel­adata most, hogy eleget te­gyen korábbi kötelezettségei­nek. S miközben átadja ed­digi gyártmányait a MEZŐ­GÉP Tröszt üzemeinek, fo­lyamatosan átáll a vákuum­­technikai berendezések gyár­tására. A gépgyár dolgozói lelkes hangulatú munkásgyű­lésen fogadkoztak, hogy az átállás és betanulás idősza­kának anyagi következmé­nyeit magukra vállalják. 1975-ben már kizárólag az Izzó számára készít berende­zéseket a győri üzem. A ter­vek szerint első termékei kö­zött szerepel majd a színes televízió képcsőgyártó gép­sor. Addig azonban az eddi­gi termékek lelkiismeretes átplántálása és az egyálta­lán nem könnyű betanulás vár az üzem dolgozóira. A gépgyár munkásállományá­nak 82,6 százaléka szak­munkás. Ezután is gépeket készítenek majd, de az eddi­gieknél sokkal bonyolultabb, nagyobb műszaki felkészült­séget igénylő berendezéseket. Nincs okunk kételkedni benne, hogy sikerülni fog megújhódnia az üzemnek. Nem csupán saját dolgozói­nak, méginkább a népgaz­daság hasznára. (Ferenczi) Koszigin-tá­virat Jugoszláviai látogatásáról hazatérőben Koszigin szov­jet miniszterelnök hazánk felett átrepülve táviratban fejezte ki jókívánságait Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnöké­nek. ★ . . Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki Dzsemal Bijedicsnak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehaj­tó Tanács (a kormány) elnökének meghívására hiva­talos baráti látogatást tett Jugoszláviában, hétfőn kí­séretével együtt hazaérkezett Moszkvába. A szovjet kormányfőt Andrej Grecsko marsall, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Kirill Mazurov, az SZKP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, valamint a mi­nisztertanács elnökhelyettesei, miniszterek és más hi­vatalos személyiségek fogadták a Vnukovói repülőté­ren. (TASZSZ) Vita a pártépítésről Olcsóbb a soproni szőnyeg Röpgyűlés az utcán Háborúság Szentpálpusztán Sporttudósítások Pénzügyi konferencia kezdődött Sopronban Előadó: dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter Hétfőn délelőtt a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ­ban megkezdődött a háromnapos, vállalati pénzügyi konfe­rencia. Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyette­se üdvözölte dr. Faluvégi Lajos pénzügyminisztert, Horváth Imrét, az MSZMP Győr-Sopron,megyei Bizottságának titká­rát, Zárai Károlyt, a Sopron városi Pártbizottság első titká­rát, Kocsis Józsefet, a városi tanács elnökhelyettesét, vala­mint a konferencián megjelent 1200 pénzügyi, gazdasági szakembert. Ezután Lombos Ferenc, a Győr-Sopron megyei Tanács elnöke mondott üdvözlő beszédet, amelyben egyebek között hangsúlyozta: " Megyénk hazánk máso­dik legnagyobb ipari bázisa, az utóbbi években a gazda­sági fejlődés üteme megha­ladja az országosét, és a ter­melékenység növekedése is magasabb az országosénál. Az eredmények ellenére me­gyénk párt- és tanácsi szer­vei,, valamint a vállalatok vezetői felismerték, hogy a gazdaság belső struktúrájá­­jának minőségi megváltozta­tása nélkül nem javulhatnak a megyét formáló, a megyei életet alakító összetevők sem. A vállalati jövedelmek szabályozása és az anyagi érdekeltség rendszere cím­mel dr. Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter tartotta meg a konferencia központi előadá­sát. Egyebek között elmond­ta, hogy a társadalmi hala­dásban, a gazdasági növeke­désben, és ennek megfelelő­en az életszínvonal javulá­sában elért eredményeink közismertek.­­ Lendületes gazdasági fejlődésünkben olyan felté­telek nyilvánulak meg, mint a helyesen megválasztott gazdaságpolitika, a tervgaz­dálkodásból fakadó tárgyi lehetőségek, a gazdaságirá­nyítás reformjának mecha­nizmusa, amely jó feltétele­ket teremtett a tervszerűbb, kiegyensúlyozottabb gazda­sági növekedéshez, a­ haté­konyság javításához, a gaz­dasági szerkezetek átalakítá­si folyamatának meggyorsí­tásához. Ezek után arról beszélt, hogy a kezdetben bevezetett módszereket tökéletesíteni kell, és ehhez a tapasztala­tok alapos elemzése nélkü­lözhetetlen feladatunk. Az eddigi elemzések azt mutat­ják, hogy alapvető változta­tásokra nincs szükség, a változások iránya és a sza­bályozók legfőbb hatásai he­lyesek. A miniszter elvtárs kifejtette, hogy a jövedelem­szabályozást elsősorban nem elméleti oldalról közelíti meg, hanem a gyakorlat ol­daláról, szól, a témáról. A pénzügyi irányítás ezzel ösz­­szefüggő törekvéseiről és igényeiről. A közgazdasági szabályozás alapelve marad, hogy a nyereség a vállalati döntések fő kritériuma. A jövedelemszabályozás serken­ti a vállalatokat olyan gaz­dasági, műszaki, szervezési intézkedésekre, mint a telje­sítőképességek ésszerű ki­használása az üzem- és mun­kaszervezés tartalékainak feltárása. A eszközlekötési járulékkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az esz­­közterhek tervezett csökken­tése öt-hat százalék nettó érték után nagyobb megta­karítás a vállalatok számára, mint a bérterhek elképzelt öt százalékos emelése miatti többlet 1., adás. A különbözet öt-hat milliárd forint. Faluvégi miniszter elvtárs foglalkozott a beruházások­kal is, szerinte a beruházási erőforrások gazdaságos fel­­használását segítené, ha az állami támogatást egyre in­kább a jövedelmező beruhá­zásokhoz nyújtanánk, ezzel a gazdasági szerkezet korsze­rűsítését támogatnánk, de azzal is, ha a hitelezésben növelnénk a verseny és a jö­vedelmezőség szerepét. — Úgy vélem — mondot­ta befejezésül dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, az a célravezető módszer, ha reá­lisan értékeljük eredmé­nyeinket és a jövőnket. Sok a tennivalónk, ha terveinket végre akarjuk hajtani. A konferencia résztvevői délután ipari, élelmiszergaz­dasági és forgalmi szolgálta­tási szekciókban folytatták tanácskozásukat. Udvardi Gyöngyi Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Tanács V. B. elnökének jelenlétében, ünnepélyes kül­sőségek között avatták fel a Népligetben „az ország kertjét’.Riportunk az 5. oldalon.) (MTI—KS felv.) A FERTŐ HALÁSZA Még ma is híre van a Fertő mentén Schreiber Jánosnak, a nádgalléros tó első hivatásos halászának. A Széche­­nyi-család fogadta meg halászának más vidékről 1867-ben, és Fertőbozon tele­pült le. A varsahalász a fiára hagyta tudományát, s unokájával, Schreiber Ferenccel is ő ismertette meg a tó tit­kait, tanította a nádasok szavára, a ha­lak vonulásának figyelésére. Schreiber Jánost megfogta a Fertő, megfogta fiát is, s az unokára, Ferencre maradt a nádasok ösvénye, a halak húzása, a varsa és megannyi halászszerszám. Mikor Ferenc, az unoka 1933-ban be­töltötte a tizenharmadik életévét, így szólt hozzá édesapja: „Lemegyünk, fiam, a tóra, hogy mesterséget tanulj. Tanulhatnál deáknak is, de az én fiam ne legyen úriember.’’ És ettől kezdve a fiú együtt fogta apjával a halat. A fiú tanulékony volt, gyorsan járt a keze a háló kötésekor, megértette, hogy mi­kor, hogyan beszél a nádas, és a víztü­kör borzolódásából érezte a halak vo­nulását. — Varsánk volt, húzóhálónk, meg kürtünk. A kürtüt nádból fontuk, és oda tettük a vízbe, amerre húzott a hal. Hogy azután fejlődött a mesterség, a kürtüt a tükörháló váltotta fel. Azt fon­tunk kürtü helyett. Akkor a csuka meg a ponty volt a Fertő hala. Stanglival, amit tolórúdnak lehetne nevezni, nyomtuk előre a csónakot, mivel a ná­dasokban evezőt nem lehet használni. Tíz, tizenöt kilométert is stangliztunk, mire a halak húzásához érkeztünk. Mikor tavasszal megkezdődött a ha­lak vonulása, Schrieber Ferenc és édes­apja a vízre ment. Bakancs vagy bőr­csizma volt a lábán, és vászonruhát vi­selt. A vízen telt a nappal, parton az éjszaka. Fű volt a párna, leveles nád a takaró. Nappal a vízen, a csónak orrá­ban száradt a taplókeményre nedvese­­dett bőrcsizma, a bakancs, a vászonru­hából pedig a parton, földbe tűzött stanglin szívta ki a nap és szél a vizet. Csak akkor tértek haza, ha befejező­dött a halak vonulása. Otthon új kürtü­­ket készítettek, és javították a pézsma tépte hálókat. — Eledelünk kenyér volt és szalon­na. Halat csak szükségből ettünk. Édes­apám se szerette, én sem szeretem a halat. A családom se. A halász öröme a jó fogás, meg ha a vendégnek ízlik a hal, amit a halász fogott és készített el ételnek. Negyven esztendeje szállt először a Fertőre Schreiber Ferenc. Negyven évig alig múlt nap, hogy csónakba ne ült volna. Csak télen, amikor a hal a mé­lyebb vizek felé húz, és jég borítja a tavat, akkor talál házában otthont a Fertő legrégibb halásza. Télen nincsen a tavon halászat. — Télire a túlsó oldalra vonulnak a halak. Ott mélyebb a víz, jobban átte­lel, mint a sekélyben.. Mikor eltűnik a jég a Fertőről, visszahúznak a melegebb déli oldalra, a sekélyebb vízre. Itt ív­nak és itt kelnek ki. Ez a hazája, a túlsó oldal a téli otthona. Télen hálói­mat kötöm, szerszámaimat javítom. A Győri Halászati Termelőszövetkezet tagja vagyok. A szerszámok az enyé­mek, a téesz használati díjat fizet ér­tük. A fogott hal értékének hatvan szá­zaléka a halászé. Kint beszélgetünk a halásztanyán Fertőrákos és Balf között, ahol a nádas körül vízi folyosó vezet a partra. Mo­toros csónakra szerelt villamos beren­dezést és hálót vizsgál a halász és né­hány társa. — Negyven esztendő alatt sokat vál­tozott a halász élete. Könnyebb lett az élet. Motoros csónakkal megyek a ha­lak húzásához stanglizás helyett, hosz­­szú szárú halászcsizma meg vízhatlan ruha véd a víztől. Ősszel a kézi hálót fölváltja a villanyháló. Most négyen dolgozunk vele egészen a fagyok beáll­táig. Tavasztól őszig a tükörháló meg a varsa a szerszámunk. Mondtam már, hogy negyven esztendővel ezelőtt a ponty meg a csuka volt a hal. Most gazdagabb az állomány. Megtelepedett az angolna, a compó, a kárász, a balin, a piros keszeg, a dévér, a naphal. Leg­értékesebb az angolna. Ha északról jön a szél, van úgy, hogy egyedül 50 kiló halat is fogok egymagam egy nap, egy éjszaka. Déli széllel sovány a fogás. De hát ilyen a halász élete. -Két fia van a Fertő halászánál­:. Egyik a textiliparban dolgozik, a másik Du­naújvárosban kohómérnök. Schreiber Ferenc utolsó sarja a halászdinasztiá­nak. — Azért nevelek halászt a Fertőnek, aki átveszi majd a mesterséget. A kör­nyéken volt katona Nagy István. Tavaly szerelt le, de visszajött Tatabányáról ahhoz a kislányhoz, aki a felesége lesz. Tavaly óta itt van mellettem Pista, együtt halászunk, együtt kötjük a hálót, és nótázunk, mi a jó volt a fogás. Mert ha gazdag a fogás, a halász éne­kel. Hát sokat énekeljen még tanítványá­val együtt a Fertő­­halásza,.Schreiber Ferenc! Pék Imre

Next