Kisalföld, 1973. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

A békeerők világkongresszusának utolsó napja Felhívás a világ békeszerető népéhez Szerdán délelőtt a békeerők moszkvai világkongresszusá­nak utolsó napján, a béke­­fórum plenáris ülést tartott. Az ülés első részét a már­tírhalált halt afrikai sza­badságharcosok és külön is Amilcar Cabral, a Bissau- Guinea és a Zölfoki szigetek afrikai függetlenségi pártja merénylet áldozatául esett főtitkára emlékének szentel­ték. A kongresszus résztvevői előtt beszédet mondott Anna- Hania Cabral, a PAIGC volt vezetőjének özvegye. A kül­döttek egyperces néma felál­lással adóztak Amilcar Cab­ral emlékének. A szerda délelőtti plenáris ülésen ezután előterjesztették a kongresszus 14 bizottságá­nak tevékenységéről szóló beszámolókat. Az egyes bi­zottságok képviselői 10—10 perces beszédben számoltak be arról a munkáról, ame­lyet a bizottságokban vé­geztek. Az indokínai problémák­kal foglalkozó bizottság be­számolóját dr. Kende István, a magyar küldöttség tagja, a bizottság titkára terjesztette elő. Dr. Bognár József akadé­mikus ismertette a fejlődés­sel és a gazdasági független­séggel foglalkozó nyolcas számú bizottságban lezajlott tanácskozások eredményeit. A kormányközi és a nem kormányszervek közötti együttműködéssel foglalkozó tizenhármas bizottság be­számolóját Hargita Árpád, a bizottság alelnöke terjesztette elő, aki a DÍVSZ képvisele­tében vesz részt a békekong­resszuson. 14 bizottság tevékenységé­ről szóló beszámolók meg­hallgatása után befejeződött a békekongresszus szerda délelőtti plenáris ülése. ★ Moszkva A békeerőik moszkvai vi­lágkongresszusának záróülése szerdán késő délután ült ösz­­sze, hogy jóváhagyja a kong­resszus záródokumentumait, amelyek szövegét az összekö­tő bizottság szerda délutáni ülésén öntöttek végleges for­mába. A záróülés először a kong­resszusnak a világ népeihez intézett felhívását hagyta jó­vá, majd a Biztonsági Tanács közel-keleti határozatainak támogatására szólította fel a világ közvéleményét egy kü­lön erre a célra megfogalma­zott rövid nyilatkozatban. Ezt követően Mihail Zimia­­nyits, az összekötő bizottság szovjet alelnöke felolvasta a kongresszus nyilatkozatát, amely a bizottságokban vég­zett munka eredményeit ösz­­szegezi. ★ A békeszerető erők világ­­kongresszusa felhívta a világ népeit, hogy az igazságos és tartós béke szavatolása érde­kében egyesítsék erőfeszíté­seiket. A szerdán elfogadott felhí­vás leszögezi, hogy a béke­­szerető erők sikerei követ­keztében az utóbbi időben javulni kezdett a nemzetközi politikai légkör. Realitássá vált az a remény, hogy a mai és a jövőbeni nemzedékek megmenekülhetnek a nukleá­­­­ris katasztrófa rémétől. Az ellenségeskedés és a szem­benállás a nemzetközi kap­csolatokban fokozatosan át­engedi helyét a békés és köl­csönösen előnyts együttmű­ködésnek, valamint az álla­mok közötti fokozottabb bi­zalomnak. Ugyanakkor — hangzik a felhívás — maradtak még olyan térségek, ahol a feszült­ség ugyanolyan nagy, mint korábban volt, ahol még mindig nem sikerült felszá­molni az egész emberiséget veszélyeztető agresszió tűz­fészkeit. A kongresszus felhívta a népeket: követeljék a nem­­zetközi, biztonságon és a köl­csönösen előnyös együttmű­ködésen alapu­ló békés együttélés érvényesülését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolo­­nializmus felszámolását. Kö­veteljék az általános és teljes leszerelést, a katonai táma­sz­­pontok és szövetségek felszá­molását, a nukleáris fegyve­rek alkalmazását, gyártását, kipróbálását és felhalmozá­sát eltiltó nemzetközi kon­venció elfogadását, valamint az agresszió összes formái­nak beszüntetését. Követeljék, hogy a hábo­rús célokra előirányzott ösz­­szegeket fordítsák a nyomor megszüntetésére, az írástu­datlanság felszámolására, az oktatás, az egészségügy fej­lesztésére. Követeljék az igazságtalanság kiküszöbölé­sét, valamint azt, hogy min­den nép saját belátása sze­rint használja fel nemzeti erőforrásait. A felhívás kimondja, hogy a béke, a biztonság és az igazságosság szavatolásának elengedhetetlen feltételeként végre kell hajtani az ENSZ- határozatokat. Ezek a követelmények — hangoztatja a felhívás — megfelelnek az ENSZ-alap­­okmány, a Bandungi Konfe­rencia, az el nem kötelezett országok konferenciája el­veinek, valamint azoknak az elveknek, amelyeket nemrég hirdettek meg a különböző társadalmi rendszerű álla­mok vezetői által aláírt bé­kedelegációkban és okmá­nyokban. ★ A Közel-Kelettel kapcsola­tos kongresszusi okmány ki­mondja: „a pillanatnyi hely­zet gyors és hatékony intéz­kedéseket követel. A béke­szerető erők nemzeti és nem­zetközi kötelessége, hogy ak­tívan részt vegyenek abban a tevékenységben, amely annyira szükséges mind a közel-keleti népek, mind pe­dig az egész világ népei szempontjából.” (Folytatása a 2. oldalon.) Szerda délután véget ért Moszkvában a békeerők világkong­resszusa. Képünkön: a magyar küldöttség a záróülésen. (MTI — Külföldi Képszolgálat — KS) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!­ARA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK ★ XXIX. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM la 1877-ben, Visy Károly néptanító azt írta a rábasebesi anyakönyvbe, hogy hatvankét tanuló jár az iskolába. Négyszázan laktak a faluban. Azóta egyre fogy a lakosok száma. Elvesz­tek a háborúkban, elvándoroltak Csornára, Győrbe, Budapestre. Ma sok autóbusz megfordul a köz­ségben, aki akár utazhat, várost lát­hat, pedig eldugott kis falu Rábase­­bes. Az elvándorlás napjainkban is természetes. Jelenleg már csak kétszázötvenen élnek a községben. A családok a téeszben dolgoznak. Három mérföld­követ hagytak maguk mögött a fel­szabadulás után. 1949-ben alakult az első téesz. Tíz­­tizenkét család összefogott. Húsz­­huszonkét taggal, kétszáz holdon alakították meg a Vörös Partizán csoportot. Nincstelenek voltak, kez­detben tehenekkel szántottak. Erlitz Ferenc már csak másodmagával dolgozik az alapítók közül. — Emlékszem, akkor azt mondtuk valamennyien, majd a mi gyere­keink folytatják. Ma senki sincs itt­hon a fiatalok közül, senki sem folytatta — mondta kesernyésen. A második mérföldkő 1959. Rába­­sebes szövetkezeti község lett. Jól jö­vedelmezett a gyümölcsös, több mint félmillió forint hasznot hozott éven­te. Egyre növekedtek azonban az igé­nyek. Fejleszteni kellett a termelést. Két lehetőség kínálkozott: szakosí­tás, vagy koncentráció. Néhány gépet vehettek volna igaz, de féltek, ki­használatlanul állnak majd a drága portékák. Az egyesülés mellett dön­töttek. 1970. február óta a szanyi gazdasághoz tartoznak. Ez volt a harmadik mérföldkő. És azóta? Pető Imre, az üzemegység vezető­helyettese mondja: — A 112 tagunk közül alig negy­ven a dolgozó. Harminc évnél fia­talabb egy, harminc-negyven év kö­zötti hat, negyven-ötven év közötti pedig tizenhét tag. A többi ötven év feletti. Az egyesülést a munkaerő-gondok is sürgették. Azóta megváltoztak a termelés körülményei. Mi tagadás, az emberek közérzete is. Érthető, hiszen az új körülményekhez alkalmazkod­ni kell. Megkerestük Márkus József párt­titkárt. A kukoricaföld végén leszállt a traktorról. — A pártszervezet támogatta az egyesülést. De az a sejtésem, van­nak olyan elvtársak, akik tán azt gondolják: az egyesüléssel megol­dottunk mindent. Pedig nem így van. Alaposan elemezni kellene az egye­sülés után kialakult helyzetet. Se­gítséget várunk feletteseinktől, mert addig keveset tudunk tenni — mondja. Beszélgetünk. Úgy tűnik, mintha a hajdani színes közéleti tevékeny­ség megfakult volna. Pedig néhány, száz ember is igényli, még akkor is, ha a világ eseményeiről mindenki tud. Hiszen esténként a tévé­ előtt ülnek. De a millió hagyomány, köte­lék ma is egymásra utalja őket. Az új viszonyokhoz alakítani kellene tehát az embereket. Motorkerékpár búg. Békéssy Gyu­la főagronómus érkezik a központi községből. — Mennyi munka marad csü­törtökig? — kérdezi Pető Imrétől. •Ceruza, notesz, rögtönzött számo­lás: — Harminc hold. De vasárnapra befejezzük a vetést. Gyorsan jött a fagy, maradt még körte a fákon. De kevés az ember — mondja Pető Im­re. Egy-két szó a teendőkről és a fő­agronómus sietve távozik. Kevesen járnak az utcán, s falu­ban nincs mesterember, nincs pos­tás, a kovács is nyugdíjba ment, na­gyon megnézik az idegent. Csendes a falu. Még az iskola is, hiszen Márkus Miklósáé csak tíz gyereket tanít. A néhány gyerek is útrakel majd. Néha hazavárják őket. Az idősebbek azt kérdezik, meddig? Én inkább azt kérdezném: vajon örömmel, jó köz­érzettel várják az érkezőket? Varga Lajos CSENDES A FALU Ülést tart az MSZMP KB A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának soros ülését november 1-ére összehívták. A Politikai Bizottság időszerű nem­zetközi kérdések megvi­tatását javasolja a Köz­ponti Bizottságnak A KISZ Győr városi Bizottsága értekezlete Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Győr városi Bizott­sága. A testület Gede Jenőné első titkár előterjesztése nyo­mán megtárgyalta, majd el­fogadta a november 16-i vá­rosi küldöttértekezlet beszá­molóját. Ezután a Tanuló Fiatalok Tanácsa 1973/74. évi munkatervét vitatta meg, majd hagyta jóvá a KISZ- bizottság. Utolsó napirendi pontként személyi ügyben döntött a KISZ Győr városi Bizottsá­ga. A Politikai Főiskola nap­pali tagozatára e tanévtől felvételt nyert Takács József helyett Káldi Györgyöt kooptálta tagjai közé a tes­tület, majd a bizottság titká­rává megválasztotta. Káldi György eddig a GRABOPLAST Győri Pa­mutszövő- és Műbőrgyár KISZ végrehajtó bizottságá­nak volt a tagja, és legutóbb szervező titkári tisztséget töl­tött be a győri nagyüzemben. Húszéves az egészségügyi szakiskola A gyógyítás nélkülözhetetlen láncszeme Bensőséges ünnepségen emlékeztek tegnap Győrött, a Me­gyei Kórház kultúrtermében megyénk egészségügyi szakis­kolájának húszéves fennállására. Dr. Horváth Ottó, a me­gyei kórház igazgató-főorvosa megnyitójában köszöntötte a vendégeket, majd a felszabadulás előtt elmaradott egész­ségügyi állapotokról szólt. Csak 1951 után az egészségügy egységének, kialakulásával és a gyógyítás állami feladattá válásával teremtődtek meg a lehetőségek az egészségügyi szakdolgozók képzésére. Azóta nagy utat tettünk meg. Ha­zánkban a 80 000 egészségügyi dolgozó 77 százaléka képzett. Dr. Szőke Béláné, a Győr- Sopron megyei Tanács VB. Egészségügyi Szakiskola igazgatója a megye szakok­tatásának kezdetéről, sok ne­hézséggel, gonddal küzdő korszakáról szólt. Az intéz­­mény 1953 októberében kezd­te meg oktatóba pályára fel­készítő munkáját. A tan­könyvek, gyakorló eszközök hiányát fokozta, hogy nem volt állandó helyük, csak 1961-ben. Az iskola első esztendejében a szükségnek megfelelően, csecsemő- és gyermekgondozó szakembere­ket képeztek, majd éveken (Folytatása a 3. oldalon.) L­endületes tárgyalás a haderőcsökkentésről Lendületesen indultak a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások. Ez a szerda regge­li osztrák sajtó véleménye, és hasonló benyomás uralkodik a Hofburg sajtóközpontjá­ban is, ahová az osztrák fő­város másik végén zajló bi­zalmas tárgyalásokról az ér­tesülések befutnak. A 19 résztvevő ország kö­zül 15-nek az általános nyi­latkozata már ismert. A kedd délelőtti, és délutáni zárt ülé­sen, amelyeknek angol, illet­ve amerikai elnöke volt, a küldöttségvezetők az orszá­gok angol nevének abc sor­rendjében szólaltak fel, így maradt a szerdai ülésre Tö­rökország, Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egye-­­sült Államok általános poli-e­tikai nyilatkozata. A legnagyobb érdeklődés természetesen Oleg Hlesztov professzornak, a szovjet kül­döttség vezetőjének és Tank­ley R. Resor nagykövetnek, az amerikai delegáció veze­tőjének beszédét előzi meg. Az 1973 első felében ugyan­csak Bécsben megtartott elő­zetes konzultációkhoz képest a szovjet küldöttség élén nem történt változás, az ame­rikai küldöttség viszont új vezetőt kapott, és Jonathan Dean-nek, aki a konzultáció­kon az amerikai delegáció élén állt, most be kell érnie a vezető helyettesének rang­jával. ,,Tárgyalások a közép-eu­rópai fegyveres erők és fegy­verzet csökkentéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedé­sekről” — ez a Bécsben megindult megbeszélések hi­vatalos, de korántsem végle­ges elnevezése. Jóllehet, néhány nyugati ország nyilatkozatában még vissza-visszatér a „kölcsönös és kiegyensúlyozott haderő­csökkentés” kifejezés, a „ki­egyensúlyozottság” NATO értelmezésével szemben el­hangzott tiltakozásnak meg­lett a foganatja: a négy be­tű mind a bécsi tárgyalá­sokról, mind azok munkaok­mányairól eltűnt (MTI)

Next