Kisalföld, 1974. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 fillér AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYE BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1974. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK ★ XXXI ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Kísérje siker népünk szorgalmát! Losonczi Pál újévi köszöntője Tisztelt honfitársaim! A hagyományokhoz illően elbúcsúztattuk az óévet, és kö­szöntöttük az újat. Az óesztendőnek búcsút mondva, visszaemlékeztünk az el­telt 365 napra, és elgondolkodtunk, hogy mit is hoz szá­munkra ez az újabb 12 hónap! Mérleget készítettünk végzett munkánkról, hogy felkészültebben láthassunk idei teendőink­hez. Az országos számvetés elkészítette és az új feladatokat ki­munkálta pártunk Központi Bizottságának novemberi ta­nácskozása, valamint országgyűlésünk decemberi ülésszaka. A jól végzett munka tudatával nézhetünk vissza 1973-ra, amelynek során népünk a fizikai és szellemi munka minden területén becsülettel helytállt. Jó eredménnyel zártuk ötéves tervünk harmadik évét: a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés szintjét, a munka termelékenységé­nek alakulása meghaladja a tervezettet, és felülmúlja vára­kozásainkat. Gazdasági eredményeink lehetővé tették az életszínvonal — elsősorban a nagyüzemi munkásság életszín­vonala — gyorsabb ütemű emelését, a lakásviszonyok javu­lását, az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás bővü­­lését. Népünk teljesítményei kiállják az összehasonlítást a fej­lettebb országokéval is. A szocialista országokból érkező ba­rátaink és a világ minden tájáról ide látogatók is tanúsítják ezt. Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalan az életünk. Az elmúlt évben is az ipar korszerűsítésének problémáival, az utóbbi évek legnagyobb aszályával, nagyarányú száj- és körömfájás által okozott kárral kellett megküzdenünk. Tár­sadalmunk életét mégis a kiegyensúlyozottság és a biztonság­­érzet .jellemzi, nincsenek politikai kitérők, és nem fenyeget bennünket a tőkés világgazdaság egészét megrázó pénzügyi és energiaválság, az utol nem érhető áremelkedés és a nyo­mukban járó munkanélküliség mind ijesztőbb réme. Szá­munkra nem volt „kiemelkedő” különleges esztendő. Munkás hétköznapok váltották egymást, a munka éve volt. Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezők a feltételek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvalósításá­hoz. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálkodunk pártunk X. kongresszusa határozatának végrehajtásán, a szocializmus magasabb szinten történő építésén. Lelkesítő, alkotó program ez munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségünk, egész népünk számára. A nagyobb feladatokhoz nagyobb erővel kell hozzálátnunk. Mindany­­nyiunk közös erőfeszítésével elégíthetjük ki az egyén, a csa­lád, a kis és a nagy közösség igényeit. Továbbra is csak szor­galmas munkával érhetjük el, hogy az eddiginél több család juthasson lakáshoz, hogy könnyebb legyen a nagycsaládosok sorsa és a dolgozó nők helyzete, hogy gyermekeink élete mind tartalmasabb legyen. Azért, hgy jobban boldoguljunk, gyümölcsözhetnünk kell a szocialista demokráciában, milliók tevékeny részvételében, társadalmunk egyre erősödő szocia­lista jellegében rejlő lehetőségeket. Az óesztendőt búcsúztatva elmondhatjuk: 1973-ban is adva volt számunkra a legfontosabb, a termelő, az alkotó mun­kához szükséges béke. Megvalósul az a nagyszabású, világ­méretű békeprogram, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa dolgozott ki: előbbre jutot­tunk a két világrendszer kapcsoltainak rendezésében, a nemzetközi helyzet alapvető normalizálásában A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok együttes erőfeszítései nyo­mán — a békés egymás mellett élés elve alapján — kezde­nek kibontakozni az európai biztonsági rendszer körvonalai. Az elmúlt esztendőt úgy fogja számon tartani az emberi­ség, mint a békéért küzdő erők nagy győzelmeinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a viet­nami nép győzelmével, az amerikai csapatok kivonulásával véget ért Délkelet-Ázsiában a jelen történelem hosszú és vé­res háborúja. És úgy tűnik, hogy egy újabb, nagyon súlyos, az egész világ békéjét fenyegető válság után a Közel-Keleten is lehetőség nyílt a békés rendezés előkészítésére. Szálljanak most gondolataink a világ azon tájaira, ahol a népeknek még tovább kell folytaniuk küzdelmüket szabad­ságukért, függetlenségükért. Köszöntjük az elnyomás ellen harcoló chilei népet. Köszöntjük a gyarmati elnyomás ellen harcoló szabadságharcosokat, köszöntjük az öt világrészben küzdő haladó erőket. Nem csak hisszük, hanem meg is va­­gyunk győződve, hogy a társadalmi haladás törvényszerű folyamatát feltartóztatni csak ideig-óráig lehet, megállítani pedig sohasem. Hazánk mindenkor cselekvően kivette részét a szocialista közösség küzm­olitikai tevékenységéből, a békéért folyó harc­ból. Lehetőségeinkhez mérten a jövőben is mindent megte­szünk a béke zálogának, a szocializmus erőinek tömörítéséért, egységének megszilárdításáért. Kedves barátaim! Hagyomány, hogy az új év első napja a jókívánságoké. Magam is csatlakozom ehhez a jó szokáshoz. Szívből kívánom, hogy kísérje siker és szerencse népünk minden jószándékú törekvését! Kívánom, hogy boldoguljon és szeretettel gondoljon a szü­lőhazára minden becsületes, a haladást támogató magyar, bárhova vetette is a sors. Külön szeretettel és megbecsüléssel köszöntöm testvérein­ket, a szocializmust építő népeket. Boldog és békés új esztendőt kívánok önöknek, egész né­pünknek, minden barátunknak i­s (MTI) Kisalföldi Ifjúság Maguk közé fogadták 280 boldog család Decemberben, a tervezettnél fél évvel előbb fejeződött be a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárban a síkkötő üzem beruhá­zása. Felvételünk egy síkkötőgépet mutat be. Így­ zárult 1073, kezdődött 1074 Körkép a Kisalföld vállalatairól Bár az ipar szó hallatán elsőként nagyon sokan a gépiparra, a nehéziparra gondolnak, ez a fajta különválasztás felszínes előítélet lehet csupán, különösen Győr-Sopron megye szem­pontjából, amely az ország egyik könnyűipari központja. Győri, soproni üzemek bizonyítják ezt, és a kisalföldi neve­ket, márkajelzéseket nem csak a hazai, hanem a külföldi piacokon is mind többen ismerik meg. Elegendő csupán a GRABOP­LAST-ra, a RÁBATEXT-re, vagy a RICHARDS-ra gondolni. A nyereség negyedmilliárd forint A tőkés piacon­ értékesített termékek közül a legszámot­tevőbb az a mennyiség, ame­lyet a nem régen kötött szer­ződés értelmében a FIAT cégnek szállít a GRABO­PLAST Győri Parmutszövő- és Műbőrgyár; majdnem négy­millió dollár értékű, autó­gyártáshoz szükség­es műbőrt készít a neves partnernek. A vállalat múlt évben gyártott és eladott termékeinek mint­egy negyven százalékát érté­kesítette külföldön, a tőkés országokba 6,1 millió, a szo­cialista országokba pedig 6,5 millió négyzetméter világ­­színvonalon gyártott műbőrt szállított. A gyár a Kisalföld könnyűiparának legnagyobb, és iparának második legna­gyobb vállalata, termelési ér­téke 1973-ban 2,1 milliárd fo­rint volt. A korszerű gépe­ken, berendezéseken 34,5 mil­lió négyzetméter műbőr ké­szült. Ez évben 36 millió négyzetméter műbőr elkészí­tése a cél, és a nagyobb mennyiségből természetesen több kerül majd külföldre is. Többet itthon így a GRABOPLAST nyere­sége az elképzelések szerint az idén 10 millió forinttal ha­ladja meg a múlt évit, és el­éri a negyedmilliárd forintot. Kétségkívül eredményes évet zárt az­­ország egyetlen Addig, amíg más gyárak, vál­lalatok a külföldi értékesítés növelését szorgalmazzák, a Richards Finomposztógyár az 1974. évét éppen a hazai el­adás fokozása jegyében kí­vánja végigdolgozni. A válla­lat ugyanis 1973-ban termelé­sének 70 százalékát szállítot­ta külföldre, a kivtel kis mér­tékű csökkenésével szeretné elérni, hogy szöveteiből, az, igényeknek megfelelően a ta­valyinál több kerüljön a bol­tokba. A tavalyi év sok nehézséget okozott a gyárnak, a gyapjú világpiaci ára háromszorosá­ra, a szintetikus alapanyago­ké pedig­ kétszeresére emel­kedett. Ugyanakkor a termő­műbőrgyáran befejeződött az 1,2 milliárd forintba került beruházása, ami biztosítéka, tárgyi alapja annak, hogy nagy mennyiségben, a világ­­színvonal követelményeit ki­elégítve készüljenek a külön­féle műbőrök a győri gyár­ban. Jó gyártmány- és gyár­tásfejlesztési tevékenység egészíti ki ezt, és alapozza meg az idei tervek felj­.7.­­sét. Külföldi értékesítési lehe­tőségét féz évben is teljes egé­szében kihasználja a gyár, sőt a szocialista és a tőkés piaco­kon jelenleg nagyobb a ter­mékei iránti kereslet, mint­sem azt maradéktalanul ki tudná elégíteni. kek értékesítésének alpjául szolgáló szerződésekben rög­zített áraik szerepeltek. A nyersanyag-ellátásban az ár­emelkedések mellett gondot okozott a nyugatról érkező anyagok szállításának késése A nehézségek ellenére az éves termelést már december 21-én befejezte a gyár, a termelési értéke négy százalékkal ha­ladja meg az 1972. évit, és a termelékenység is 5 százalék­kal emelkedett. A nehézségek növelik annak a Minőségi nagy­díjnak az értékét, ame­lyet négy kontinensen történt véleménykutatás alapján ítélt oda a Richards Finomposztó­gyárnak egy nemzetközi zsű­ri. Tavaly befejeződött az öt­éves tervidőszak rekonstruk­ciós tevékenységének első fele, 1973-ban 100 millió fo­rintot költött fejlesztésre a gyár. A vállalat teljes terme­lési értéke 1973-ban majdnem egymilliárd forint volt, az 1974. évi terv ennek 5 száza­lékos növekedésével számol. Ennek érdekében automata szövőgépek, kötőgépek, nyo­mó- és festőberendezések ér­keznek a vállalathoz. A kö­tődő idei fejlesztése további öron ezer négyzetméterrel hoz veri majd a termelést. A Szovjetunió vásárol a legnagyobb mennyiségben a Soproni Ruhagyártól, az 1973-ban gyártott több, mint 2,5 millió ruhából 940 ezer került a Szovjetunióba. A soproni gyár múlt évi terme­lési értéke megközelíti a 250 millió forintot, és meg kell említeni, hogy termelésének majdnem felét teszi ki a brennbpergi, a csornai és a csepregi telepek munkája. A gyár tőkés­ exportja megha­ladta a 900 ezer darabot. A termelés növekedése nagy­részt a termelékenység foko­zásának az eredménye. Ta­valy befejeződött a gyárban az új munkaterem és az olaj­­tüzelésű kazán építése, ami együtt 15 millió forintba ke­rült. Nem kis mértékben a Soproni Ruhagyárnak köszön­hető, hogy 1973-ban, hosszú idő óta először megfelelő mennyiségű és minőségű is­kolaköpeny került a boltok­ba. Az idén 20 millió forint­tal kívánja növelni termelését a gyár, négy millió forintért (Folytatása a 3. oldalon.) Könnyű, mindennapi siker volna a mai Szakonyt össze­vetni mondjuk a harminc év előttivel. Ritkábban kínálko­zik alkalom a jelennel való hasonlításra, még ritkábban olyan kitűnő alkalom mint amilyen A falu a szocializ­mus útján című vándorkiál­lítás. Ünnepi esemény — ha igazán ünnepi. Ezt azért kell hozzátenni, mert a paraszt­­embernek nem kenyere a programszerű lelkesedés. Sze­rencsére — dehát ez sokkal több, mint szerencse — nap­jainkban az igazi megelégedés jellemzőbb a magyar falu­ban, mint az ellenkezője. Hogy nem üres szó csupán, tanúsítja a kiállítás. Hogy a kiállítás nem csalóka délibáb, kiderülhet a szembesítéskor, amikor a falusi ember felölti az ünneplőjét és elindul erre a ritka, izgalmas zárszám­adásra ... 1. Év vége van. A főköny­velő asztalát aktahegyek bás­tyázzák körül, kimutatás ki­mutatás hátán. Igazán tapin­tatlan volna megkérdezni, szereti-e a számokat. Vajon nem könnyebb év közben gazdálkodni, mint az egészet elkönyvelni, a zárszámadás mérlegét közgyűléskész for­mába önteni? Töprengésre nincs idő, mert belép az első szembesítő, Büki János. A december végi se hideg , se meleg osen utána az ajtón. — Én azért mentem el a kiállításra — mondja, mert kíváncsi voltam, hogyan kü­szöbölik ki az erős munkát. Tizenkét hold földet vittünk 59-ben a közösbe. Én trakto­ros lettem. Akkor még csak három traktor volt. Naponta 40—50 forintot kerestem. Há­rom éve 1324 forinttal lerok­kantosítottak. Ehhez keresek még havonta ezerötszázat mint olajkútkezelő. Ha a munka úgy kívánja, napi 3000 liter olajat is elhasználnak a gépesek. Harminc traktora van a gazdaságnak. Hatvan­­kilencben egyesültünk Gyaló­­kával .Répcevisszel... — Mi ragadta meg legjob­ban a figyelmét? — Sokunkat meglepett, hogy egy tehénférőhely mi­lyen drága. Az embernek alig van nagyobb kényelme.­­Szakonyban 454 férőhelyes szakosított tehenészeti telep épült. A benépesítése folya­matban van. Egy férőhely költsége hozzávetőleg 40 500 forint. A meglepő, tehát a drága, ennek kétszerese.) Büki János nem tartozik a szegények közé — hallom ró­la. Meg azt is, hogy olvas. Állattenyésztési ismereteket, szépirodalmat. Két lánya van. A kisebbik a nyolcat végzi, a nagyobbik egészség­­ügyi szakközépiskolás. A ho­zzá régi, de háromszor felújí­totta. 2. Szakonyban három szö­vetkezetbe csoportosultak a gazdák a szervezéskor. Az egyiknek Boros János volt az elnöke, aki az egyesült téesz­­ben a sertéstelep vezetője. Ő a második szembesítő. — Szakony község az or­szágos átlagnál előbbre van sok mindenben. — Mások is osztják ezt a véleményt? — Azok, akik becsületesen dolgoznak, igen. Most az a hiba, hogy az emberek min­dent a gépekre akarnak hagyni. — Hány tag dolgozik a ser­téstenyésztésben? — Kilenc. Ők az etetők. Kétszáz anyakoca, ezerhá­(Folytatása a 3. oldalon.) Szembesítők Szakonyban A párt szövetségi és munkáspolitikája Jakab Sándornak, (721)31­ az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjének előadása Nagy érdeklődésre tarthat számot a népfrontaktivisták körében az az előadássorozat, amely tegnap délelőtt tíz óra­kor kezdődött Győrött a me­gyében működő népfrontbi­zottságok titkárai és elnökei részére. Az ünnepélyes­ meg­nyitón az elnökségben helyet foglalt Zámbó József, a me­gyei pártbizottság titkára, Pa­lotás Gyula, az MSZMP KB munkatársa, Horváth János, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, dr. Kalocsai György, az SZMT titkára. Földös Andrásné megyei népf­ront titkár a megnyitó be­szédében a megyei népfront­aktivisták eddigi eredményei­ről és további feladatairól be­szélt. Ezután került sor Ja­kab Sándornak, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztálya vezetőjének előadá­sára, amelyben a párt szövet­ségi és munkáspolitikájáról beszélt. Az előadó alapos és minden fontos részletre kiterjedő tör­ténelmi áttekintést adott a kommunista pártok tevékeny­ségéről a párizsi Kommüntől napjainkig. Ebből a körből emelte ki a magyar kommu­nisták tevékenységét, és 1936- tól a Hazafias Népfront ősét, azokna­k a haladó szellemű embereknek a csoportosulá­sát, akik nem voltak ugyan párttagok, de szívvel és lé­lekkel magyarok voltak, és az eltelt évtizedekben a külön­féle politikai helyzetekben hí­ven szolgálták hazájuk és né­pük ügyét. — Ma gyakran elhangzik a kérdés — mondta Jakab Sándor —: szükség van-e a Hazafias Népfront tevékeny­ségére most, amikor a szocia­lizmust építjük? A válasz csakis egyértelmű lehet: igen, szükség van a Hazafias Népfront tevékenységére! És szükség lesz még akkor is, amikor majd a kommuniz­must építjük. Az indoklás nagyon nyil­vánvaló: a Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak nem volt és nem is lesz célja, hogy a (Folytatása a 2. oldalon.) .

Next