Kisalföld, 1974. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

1974. MÁRCIUS 15., PÉNTEK Udvarok és ke­rtek Időszerű: metszés, palántanevelés A ház körüli szőlőlugas metszését a fajta, a tőke állapota és a trágyázás mértéke szerint végzi a jó kertész. Ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű termést kapjon, a jól fejlett karokon meghagyja az ugar és termőcsapokat. A kisebb fürtű fajtáknál egymástól 15 cen­timéterre, a nagyobb fürtűeknél nagyobb távolságra képezi ki a csapokat. Mivel a lugason többnyire cse­megeszőlőt nevel a gazda, ezért hosszúcsaposan metsz, illetve szálvesszőket hagy. A legcélsze­rűbb a váltómetszést alkalmazni. A karokon egyenlő távolságra, váltogatva, hosszú és rövid csa­pokat képezhet ki. A hosszú ad­ja az idei termést, a rövid pedig a következő évinek az alapját. Metszhető a szőlő úgy is, hogy egy-egy csapon belül hagyják rö­vidre és hosszúra a metszett vesszőt. Idősebb tőkén a csap sok esetben felkopaszodik, fel­magasodik. Ezeket érdemes meg­fiatalítani. A csap mellett előre­törő hajtást szükséges vesszővé nevelni és a következő tavasszal pedig két rügyre visszavágni. Kisebb veteményes kert számára napos, nem túl száraz, egyenletesen fűtött helységben nevelhető pa­lánta. Délre nyíló, ablakos kony­hában ideális feltételeket lehet teremteni a felserkenő növény számára. A magvakat szaporítóládákba vetik. Jó minőségű melegágyi földdel, dúsított tőzeggel töltik meg a ládákat, aljukra, a felesle­ges víz elvezetésére, 1—2 centi­­méteres kavicsréteget tesznek. A magvakat szórva, vagy sor­ba vetik és néhány centiméternyi szitált földdel betakarják. A ki­kelt növényeket az első lomble­velek megjelenése után áttűzde­­lik gyepkockába, tápkockába, agyag-, vagy műanyagcserépbe. A palánták kiültetését, amed­dig lehet késleltetik, mert hő­igényüket a szaporítóhelységben könnyebben állandósíthatják. Ki­ültetés előtt „edzeni** szükséges a palántákat, csökkentik a hő­mérsékletet, ugyanakkor több fényt juttatnak a növényeknek. Az­ öntözést is szüneteltetik, ezzel csökkenthető a talaj és a levegő nedvességtartalma. Az edzés 8— 10 napig tart, után következik a kiültetés. ______ V. L. O . Csak cserealapon kapható A tavaszi lipcsei vásár mérlege Hatvan ország több mint 9000 kiállítója mutatta be termékeit az idei lipcsei vá­sáron. A szocialista országok részvétele mellett az iparuk­ban megerősödött, fejlődő országok kiállítása váltott ki nagy érdeklődést. A tőkés országokból főleg a legna­gyobb konszernek jelentek meg — kiállítóként és vá­sárlóként — Lipcsében. A vásár tükrözte a szélesedő kelet—nyugati kooperációt — egyben azt is, hogy a tőkés világ növekvő válsága szin­te kényszeríti a nyugati cé­geket, hogy új piacok iránt kutassanak, illetve a már meglevőket gazdagítsák. Ily módon a békés együttélés politikájának elmélyítését is szolgálta ez a nagyhírű és hagyományokban gazdag vá­sár. Tekintve, hogy az energia biztosítása ma a nyugati vi­lág legnagyobb problémája, nagy érdeklődésre számított a KGST-országok közös ki­állítása az energiatermelés készülékeiről. Ugyanezt mondhatjuk el a gépipar kü­lönböző ágaira, a könnyű­iparra, valamint az elektro­nikára és a számítógépipar termékeire is. Az NDK és Magyarország közti áruforgalom, az 1974-es évre előirányzott növekedési szintet — előreláthatóan — lényegesen túlhaladja. Te­kintve, hogy mindkét ország ipara igen fejlett, ez a keres­kedelmi forgalomban is ki­fejeződik. Az árucserében gépipari termékek kölcsönös kivitele dominál (ez az összes áruforgalomnak több mint 60 százaléka). Magyarország 37 külkeres­kedelmi vállalata vett részt az idei lipcsei tavaszi vásá­ron. A magyar kiállítás kö­zéppontjában a gépipar, az elektrotechnika és az auto­matizálás termékei állnak. A Videoton az R-10 számító­gépet állította ki, mely a KGST számítógép-családjá­nak tagja. Hazánk természetesen nemcsak az NDK-val kötött nagyszabású üzleteket, ha­nem sok kapcsolatot épített ki a fejlődő országokkal és a tőkés ipari államok cégjeivel is. A világpiacon jelenleg uralkodó körülmények között ugyanis égetően fontos a nem szocialista piacra való kivitel növelése, hogy az ál­landóan emelkedő nyers­anyag- és fűtőanyagárakat és az ebből adódó készipari behozatali áremelkedést ki lehessen egyenlíteni. Ezen szemponton kívül, még az is kiemelendő, hogy jelenleg például textilipari alapanya­got vagy vegyipari cikkeket a nem szocialista piacon csu­pán „cserealapon” lehet kap­ni, azaz az illető országok szükségleteit oda irányuló kivitellel kell kiegyenlíteni. Ez gondos piackutatást és megfelelő minőségű árut kí­ván meg. A magyar kiállítás bizo­nyította a magyar külkeres­kedelem rugalmasságát. A lipcsei vásár tanulsága az is, hogy milyen nagy jelentősége van a KGST-nek, melynek árviszonyai különösen ked­vezők, többek között Ma­gyarország számára is, s amely egyben záloga annak a kereskedelmi szilárdság­nak, amely megfelelő moz­gási lehetőséget nyújt a nem szocialista piac irányába. Dr. Nagy Ivor □ Szerszámgépek a lipcsei tavaszi vásáron a Technoimpex magyar külkereskedelmi vállalat pavi­lonjában. ­ ráncok most buknak elő arcán, az összeszorított száj, az összevont szemöldök ráncai. Ennek ellenére nehéz el­hinni, hogy nagyobbik fia egyete­mista, két lánya pedig gimnázium­ba jár. S van még gyereke, negy­venhét. Óvónő. Kilencedik éve él férj nélkül. Elvált. — Nem volt látványos oka, se har­madik, se ital, semmi ilyesmi. Csak a szótlanság. Az utolsó idők­ben már arra sem szólt, hogy kér-e még enni. A gyerekekkel el­volt, bár velük sem beszélgetett so­kat, jobbára csak elüldögélt köz­tük. Néha megcsillant szemében a szeretet, később már az sem. Négy éve, hogy öngyilkos lett. A válás sem segített sorsán. — Melyikük akart válni? — Én. Nem volt már értelme, hogy együtt maradjunk. Mintha egy meghalt élne köztünk, olyan volt. Végül a gyerekek sem vették észre őt, kikerülték, mint egy széket. Nem tiszteletlenségből, kö­zönyből, gyűlöletből, nem. Szeret­ték az anyukat, s keresték is a kapcsolatot, de egyre kevesebbet tarttak. Emi simogatást, egy szót, egy mosolyt, annyit sem. A lá­nyok kicsik voltak, kedvesek, cser­jések, játszottak volna vele, de ő, mint egy szék, csak hagyta, hogy felmásszanak rá. Szótlanul, türel­mesen, közönyösen. Közönyösen, mintha nem un­na, nem­ hallana, nem érezne. A fiam gyűlölte a ma­ga módján. Észrevette már, sokat sírok, tépelődöm, éreztette is az ap­jával, hogy őt okolja ezért. De hát éreztethette, nem volt, aki érezze. Gyűlölete közönnyé vált. Nemso­kára beadtam a válópert. Egy bő­röndnyi holmival ment el, néhány ruhadarabbal. Féltett könyveit is itt hagyta, fényképet sem vitt ma­gával a gyerekekről, semmit. Csak egy zenélő órát, porcelánpásztor furulyázott rajta porcelánlánynak, a dallamát még mindig tudom. Az volt az egyetlen, amire figyelt, számtalanszor elindította a muzsi­kát, azt hallgatta órákig. Számom­ra olyan volt, mint a kínaiak víz­­cseppes kínzása. Mint a vízcsep­­pek a foglyot, úgy kínzott a per­cenként ismétlődő rövid kis dal­lam. — A férje nem volt... — örült? Nem. Nem bolondult meg. Eleinte, amikor még lehetett vele beszélni, eljárt néhányszor vizsgálatra. Használt is valamit, akkor azt hittem, újra boldogok le­szünk. De csak pár hónapig tar­tott az egész, aztán még szótla­­nabb, embert kerülőbb lett. Végül bezárt maga körül mindent. Nem tudtuk megközelíteni. Beszéltem én is a pszichológussal, elmondtam mindent, hátha bennem a hiba. Nem idegbeteg, csak túlzottan ér­zékeny, ezt mondta az orvos, és tanácsokat adott, de hasztalan. — A válás simán ment? — Igen, hamar lezajlott. A bí­róságon mindenbe beleegyezett, le­mondott mindenről.­­ — Miért tartotta meg a férje ne­vét? — Nem tudom. A bíró kérdezte meg, használni akarom-e továbbra is az ő nevét, vagy a lánykorit ve­szem fel újra. Nem gondolkodtam előtte ezen, akkor rámondtam, hogy az asszonynevemet szeretném használni. — Mi a lánykori neve? — Veronika. M. Veronika. — Nem szebb az, mint H. Jenő­né? — De. Csak három gyerekkel már nem lehetek Veronika. Három gyerekkel asszony vagyok., Olyan asszony, akinek a férje, törvényes élettársa nemzette a gyermekeit. — Ez akkor is így van, ha a lánynevén él tovább .. . — Igen, igen, úgy van. Csak be­mutatkozni nehéz: M. Veronika vagyok, három gyerek anyja. Né­hányszor próbáltam, nem ment, nem kell kutató, tolakodó pillantá­sokra, ífértfpcojjre válaszolni, vagy azokat kikerülni, nem kell elvisel­ni kétértelmű mosolyokat, meg­jegyzéseket. — A faluban ismerik, tudják, hogy elvált. Azt is tudják, hogy egyedül, nehézségekkel, de embert farag gyerekeiből. — Még így is. Sok minden egy­szerűbb, hogy asszonynevet viselek. Furcsa lenne, hogy ötvenhez kö­zeledve lánynévben éljen valaki, aki asszony tulajdonképpen. Nálunk furcsa. Más a megszokott, a ter­mészetes. — A válás után is természetes volt ezt a nevet használni? — „Lendületből” egy ideig igen, csak fél év múlva kezdett idegen lenni a név, s föl-fölkavart, ha így szólították. Akkoriban is hasz­náltam a lánykori nevemet. Elha­tároztam, hogy mindenben szakí­tok volt férjemmel, a névviselés­ben is. Gyakran gondolkodtam azon, hogy miért vagyok még min­dig H. Jenőné, miért viselem an­nak a nevét, akit még most is sze­retek ugyan, de akit nem tudtam annyira szeretni, hogy a mienk is maradjon. Úgy éreztem, magára maradásinak én is oka vagyok, de nem tudtam magyarázatot adni, hogy miben, miért. Aztán újra azon a néven írtam alá, már tud­ja, miért. — Nehéz lehetett a kilenc év. — Sokkal nehezebb annál mint­ha azzal a H. Jenővel telik el, akit megismertem, akit szerettem, aki a házasságunk első éveiben volt. A válás után könnyebb lett bizonyos vonatkozásban, ahogy a léghajó följebb emelkedik, ha kidobják a homokzsákot. Nem akarok cinikus lenni, ezt sem így akartam mon­dani. Mert ezt a homokzsákot ki kellett dobni, különben lehúzott volna bennünket. S a gyerekek nyugalma, fejlődése lett volna az ára. Így kellett történnie. — S nehéz volt azért is, mert itt kellett maradnom. Nem volt akkor még természetes, s most sem az még, hogy elváljanak azok, akik­nek tönkrement a házassága. Rossz házasságot még mindig jobban el­néznek az emberek, mint olyant, amelyet felbontottak. Egy ki­csit kiközösített a falu. Aztán újra visszafogadtak, segítettek. Különö­sen az aszonyok, ők megértőbbek. A férfiak inkább „vigasztalni” pró­báltak az első években. Aztán meg­értették, arra a vigaszra, amire ők gondoltak, nincs szükségem. Meg nem szerettem senkit, így férjhez sem mentem. A gyermekeim távol vannak, kollégiumokban. Egyedül vagyok. De az esték nehezek csak, amikor magamra maradok. Fel­­felötlik bennem a zenélő óra dal­lama. Fényképeket mutat, a gyerekek képeit. M. Veronika arca kisimul, szemébe büszkeség szökik, ahogy teszi ki sorba a dobozból az asztal­ra a képeket. Bódé László Családdal egyed­ül Kisalföld 5 IFJÚ NÉPMŰVÉSZEK, FIGYELEM! A népművészet ifjú mestere cím elnyerésére pályázatot hirdet a KISZ Központi Bi­zottsága, a Művelődésügyi Minisztériummal, a Népmű­velési Intézettel és a Népi Iparművészeti Tanáccsal egyetértésben. A kiíró szervek a pályázat­tal kívánják segíteni a nép­­művészeti alkotó és előadói tevékenység kibontakozását, a nemzeti hagyományok ápo­lását, valamint a nemzetisé­gek kultúrájának felkutatá­sát. A népi iparművészeti tár­gyaikat és dolgozatokat 1974. június 10—15. között kell be­küldeni a KISZ Központi Művészegyüttes székházába (Bp. VII., Rottenbiller u. 16— 22.), illetve egyéb kategóriák­ban ugyanott írásban kell je­lentkezni. A pályaművek ugyanott november 1—5. kö­zött átvehetők. A népművészet ifjú meste­re cím odaítéléséről a meg­hirdető szervek által felkért bíráló bizottság dönt. A nép­zene, a népdal, a néptánc, a népmese kategóriákban fe­PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: A pályázaton* 30 éves kori£ lehet részt venni a követ­­kező művészeti ágakban: hangszeres népzene, népdal, néptánc, népmese, valamint hímzés, szövés, fafaragás, fa­zekasság, kerámia, csomózott és szövött technikájú sző­nyeg, kékfestés, tojásfestés, kovácsoltvas, gyékény- és vesszőfonás stb. lentkezők később meghatáro­zott időpontban bizonyítják be tudásukat a zsűri előtt. „A népművészet ifjú mes­tere” címek kiosztására 1974. augusztus 20-án Budapesten kerül sor. A kitüntető cím­mel oklevél, plakett és 3000 forint pénzjutalom jár. A népi iparművészet leg­jobb pályaműveit a KISZ Központi Művészegyüttes székházában kiállítják. A leg­jobb alkotók meghívást kap­nak a Tolna megyei országos ifjúsági népművészeti tábor­ba (Fadd-Dombori, 1974.) PÁLYÁZATI KÖVETELMÉNYEK: Hangszeres népzene. A pályázónak az általa használt hangszeren 10 percnyi hangszeres népzenei anyagot kell bemutatnia — lehetőség szerint , a népzene archaikusabb rétegeiből — parlando, rubato és kü­lönböző karakterű giusto dallamokból válogatva. Népdal. A pályázónak 10 percnyi időtartamban zenekíséret nélkül kell népdalokat — négy Urai dalt vagy két különböző baladát, vagy ballada hosszúságú szokáséneket, illetve ezek kombinációit — előad­ni. ("...műsorának legalább fele régebbi stílusú dalokat tartalmazzon.) Néptánc. A néptáncos pályázónak tudnia kell két különböző tánc­­dialektus területéről kiválasztott, két különböző tánctípust — a hi­teles motívumkincsnek és a szerkezeti sajátosságoknak megfelelően legalább két-két percig szabadon rögtönözni. Népmese. A pályázó tudjon egyéni, szépen kidolgozott mesemondó­stílusban előadni legalább 10 népmesét — hiteles népköltési vagy új magyar népköltési gyűjteményből, vagy saját gyűjtésből. A népi díszítőművészet, a népi iparművészet felsorolt ágaiban öt-öt, a csomózott és szövött technikájú szőnyeg kategóriában három önálló, szabadon választott méretű alkotással kell pályázni. A pályázónak 6—10 oldal terjedelmű dolgozatban össze kell foglal­nia választott művészeti tevékenységének célját, valamint alkotó­munkájával összefüggő életútját. (Kitől és hogyan tanult, mikor és milyen indítékok alapján kezdett hozzá a művészeti munkához, mi­lyen csoportokban működik közre, stb.) * A népi Iparművészet műfajban pályázók ismertessék a beküldött munkák technikai megoldását, és rajzzal, illetve fotóval is illusztrál­ják a legfontosabb részleteket.

Next