Kisalföld, 1974. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-15 / 62. szám
1974. MÁRCIUS 15., PÉNTEK Udvarok és kertek Időszerű: metszés, palántanevelés A ház körüli szőlőlugas metszését a fajta, a tőke állapota és a trágyázás mértéke szerint végzi a jó kertész. Ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű termést kapjon, a jól fejlett karokon meghagyja az ugar és termőcsapokat. A kisebb fürtű fajtáknál egymástól 15 centiméterre, a nagyobb fürtűeknél nagyobb távolságra képezi ki a csapokat. Mivel a lugason többnyire csemegeszőlőt nevel a gazda, ezért hosszúcsaposan metsz, illetve szálvesszőket hagy. A legcélszerűbb a váltómetszést alkalmazni. A karokon egyenlő távolságra, váltogatva, hosszú és rövid csapokat képezhet ki. A hosszú adja az idei termést, a rövid pedig a következő évinek az alapját. Metszhető a szőlő úgy is, hogy egy-egy csapon belül hagyják rövidre és hosszúra a metszett vesszőt. Idősebb tőkén a csap sok esetben felkopaszodik, felmagasodik. Ezeket érdemes megfiatalítani. A csap mellett előretörő hajtást szükséges vesszővé nevelni és a következő tavasszal pedig két rügyre visszavágni. Kisebb veteményes kert számára napos, nem túl száraz, egyenletesen fűtött helységben nevelhető palánta. Délre nyíló, ablakos konyhában ideális feltételeket lehet teremteni a felserkenő növény számára. A magvakat szaporítóládákba vetik. Jó minőségű melegágyi földdel, dúsított tőzeggel töltik meg a ládákat, aljukra, a felesleges víz elvezetésére, 1—2 centiméteres kavicsréteget tesznek. A magvakat szórva, vagy sorba vetik és néhány centiméternyi szitált földdel betakarják. A kikelt növényeket az első lomblevelek megjelenése után áttűzdelik gyepkockába, tápkockába, agyag-, vagy műanyagcserépbe. A palánták kiültetését, ameddig lehet késleltetik, mert hőigényüket a szaporítóhelységben könnyebben állandósíthatják. Kiültetés előtt „edzeni** szükséges a palántákat, csökkentik a hőmérsékletet, ugyanakkor több fényt juttatnak a növényeknek. Az öntözést is szüneteltetik, ezzel csökkenthető a talaj és a levegő nedvességtartalma. Az edzés 8— 10 napig tart, után következik a kiültetés. ______ V. L. O . Csak cserealapon kapható A tavaszi lipcsei vásár mérlege Hatvan ország több mint 9000 kiállítója mutatta be termékeit az idei lipcsei vásáron. A szocialista országok részvétele mellett az iparukban megerősödött, fejlődő országok kiállítása váltott ki nagy érdeklődést. A tőkés országokból főleg a legnagyobb konszernek jelentek meg — kiállítóként és vásárlóként — Lipcsében. A vásár tükrözte a szélesedő kelet—nyugati kooperációt — egyben azt is, hogy a tőkés világ növekvő válsága szinte kényszeríti a nyugati cégeket, hogy új piacok iránt kutassanak, illetve a már meglevőket gazdagítsák. Ily módon a békés együttélés politikájának elmélyítését is szolgálta ez a nagyhírű és hagyományokban gazdag vásár. Tekintve, hogy az energia biztosítása ma a nyugati világ legnagyobb problémája, nagy érdeklődésre számított a KGST-országok közös kiállítása az energiatermelés készülékeiről. Ugyanezt mondhatjuk el a gépipar különböző ágaira, a könnyűiparra, valamint az elektronikára és a számítógépipar termékeire is. Az NDK és Magyarország közti áruforgalom, az 1974-es évre előirányzott növekedési szintet — előreláthatóan — lényegesen túlhaladja. Tekintve, hogy mindkét ország ipara igen fejlett, ez a kereskedelmi forgalomban is kifejeződik. Az árucserében gépipari termékek kölcsönös kivitele dominál (ez az összes áruforgalomnak több mint 60 százaléka). Magyarország 37 külkereskedelmi vállalata vett részt az idei lipcsei tavaszi vásáron. A magyar kiállítás középpontjában a gépipar, az elektrotechnika és az automatizálás termékei állnak. A Videoton az R-10 számítógépet állította ki, mely a KGST számítógép-családjának tagja. Hazánk természetesen nemcsak az NDK-val kötött nagyszabású üzleteket, hanem sok kapcsolatot épített ki a fejlődő országokkal és a tőkés ipari államok cégjeivel is. A világpiacon jelenleg uralkodó körülmények között ugyanis égetően fontos a nem szocialista piacra való kivitel növelése, hogy az állandóan emelkedő nyersanyag- és fűtőanyagárakat és az ebből adódó készipari behozatali áremelkedést ki lehessen egyenlíteni. Ezen szemponton kívül, még az is kiemelendő, hogy jelenleg például textilipari alapanyagot vagy vegyipari cikkeket a nem szocialista piacon csupán „cserealapon” lehet kapni, azaz az illető országok szükségleteit oda irányuló kivitellel kell kiegyenlíteni. Ez gondos piackutatást és megfelelő minőségű árut kíván meg. A magyar kiállítás bizonyította a magyar külkereskedelem rugalmasságát. A lipcsei vásár tanulsága az is, hogy milyen nagy jelentősége van a KGST-nek, melynek árviszonyai különösen kedvezők, többek között Magyarország számára is, s amely egyben záloga annak a kereskedelmi szilárdságnak, amely megfelelő mozgási lehetőséget nyújt a nem szocialista piac irányába. Dr. Nagy Ivor □ Szerszámgépek a lipcsei tavaszi vásáron a Technoimpex magyar külkereskedelmi vállalat pavilonjában. ráncok most buknak elő arcán, az összeszorított száj, az összevont szemöldök ráncai. Ennek ellenére nehéz elhinni, hogy nagyobbik fia egyetemista, két lánya pedig gimnáziumba jár. S van még gyereke, negyvenhét. Óvónő. Kilencedik éve él férj nélkül. Elvált. — Nem volt látványos oka, se harmadik, se ital, semmi ilyesmi. Csak a szótlanság. Az utolsó időkben már arra sem szólt, hogy kér-e még enni. A gyerekekkel elvolt, bár velük sem beszélgetett sokat, jobbára csak elüldögélt köztük. Néha megcsillant szemében a szeretet, később már az sem. Négy éve, hogy öngyilkos lett. A válás sem segített sorsán. — Melyikük akart válni? — Én. Nem volt már értelme, hogy együtt maradjunk. Mintha egy meghalt élne köztünk, olyan volt. Végül a gyerekek sem vették észre őt, kikerülték, mint egy széket. Nem tiszteletlenségből, közönyből, gyűlöletből, nem. Szerették az anyukat, s keresték is a kapcsolatot, de egyre kevesebbet tarttak. Emi simogatást, egy szót, egy mosolyt, annyit sem. A lányok kicsik voltak, kedvesek, cserjések, játszottak volna vele, de ő, mint egy szék, csak hagyta, hogy felmásszanak rá. Szótlanul, türelmesen, közönyösen. Közönyösen, mintha nem unna, nem hallana, nem érezne. A fiam gyűlölte a maga módján. Észrevette már, sokat sírok, tépelődöm, éreztette is az apjával, hogy őt okolja ezért. De hát éreztethette, nem volt, aki érezze. Gyűlölete közönnyé vált. Nemsokára beadtam a válópert. Egy bőröndnyi holmival ment el, néhány ruhadarabbal. Féltett könyveit is itt hagyta, fényképet sem vitt magával a gyerekekről, semmit. Csak egy zenélő órát, porcelánpásztor furulyázott rajta porcelánlánynak, a dallamát még mindig tudom. Az volt az egyetlen, amire figyelt, számtalanszor elindította a muzsikát, azt hallgatta órákig. Számomra olyan volt, mint a kínaiak vízcseppes kínzása. Mint a vízcseppek a foglyot, úgy kínzott a percenként ismétlődő rövid kis dallam. — A férje nem volt... — örült? Nem. Nem bolondult meg. Eleinte, amikor még lehetett vele beszélni, eljárt néhányszor vizsgálatra. Használt is valamit, akkor azt hittem, újra boldogok leszünk. De csak pár hónapig tartott az egész, aztán még szótlanabb, embert kerülőbb lett. Végül bezárt maga körül mindent. Nem tudtuk megközelíteni. Beszéltem én is a pszichológussal, elmondtam mindent, hátha bennem a hiba. Nem idegbeteg, csak túlzottan érzékeny, ezt mondta az orvos, és tanácsokat adott, de hasztalan. — A válás simán ment? — Igen, hamar lezajlott. A bíróságon mindenbe beleegyezett, lemondott mindenről. — Miért tartotta meg a férje nevét? — Nem tudom. A bíró kérdezte meg, használni akarom-e továbbra is az ő nevét, vagy a lánykorit veszem fel újra. Nem gondolkodtam előtte ezen, akkor rámondtam, hogy az asszonynevemet szeretném használni. — Mi a lánykori neve? — Veronika. M. Veronika. — Nem szebb az, mint H. Jenőné? — De. Csak három gyerekkel már nem lehetek Veronika. Három gyerekkel asszony vagyok., Olyan asszony, akinek a férje, törvényes élettársa nemzette a gyermekeit. — Ez akkor is így van, ha a lánynevén él tovább .. . — Igen, igen, úgy van. Csak bemutatkozni nehéz: M. Veronika vagyok, három gyerek anyja. Néhányszor próbáltam, nem ment, nem kell kutató, tolakodó pillantásokra, ífértfpcojjre válaszolni, vagy azokat kikerülni, nem kell elviselni kétértelmű mosolyokat, megjegyzéseket. — A faluban ismerik, tudják, hogy elvált. Azt is tudják, hogy egyedül, nehézségekkel, de embert farag gyerekeiből. — Még így is. Sok minden egyszerűbb, hogy asszonynevet viselek. Furcsa lenne, hogy ötvenhez közeledve lánynévben éljen valaki, aki asszony tulajdonképpen. Nálunk furcsa. Más a megszokott, a természetes. — A válás után is természetes volt ezt a nevet használni? — „Lendületből” egy ideig igen, csak fél év múlva kezdett idegen lenni a név, s föl-fölkavart, ha így szólították. Akkoriban is használtam a lánykori nevemet. Elhatároztam, hogy mindenben szakítok volt férjemmel, a névviselésben is. Gyakran gondolkodtam azon, hogy miért vagyok még mindig H. Jenőné, miért viselem annak a nevét, akit még most is szeretek ugyan, de akit nem tudtam annyira szeretni, hogy a mienk is maradjon. Úgy éreztem, magára maradásinak én is oka vagyok, de nem tudtam magyarázatot adni, hogy miben, miért. Aztán újra azon a néven írtam alá, már tudja, miért. — Nehéz lehetett a kilenc év. — Sokkal nehezebb annál mintha azzal a H. Jenővel telik el, akit megismertem, akit szerettem, aki a házasságunk első éveiben volt. A válás után könnyebb lett bizonyos vonatkozásban, ahogy a léghajó följebb emelkedik, ha kidobják a homokzsákot. Nem akarok cinikus lenni, ezt sem így akartam mondani. Mert ezt a homokzsákot ki kellett dobni, különben lehúzott volna bennünket. S a gyerekek nyugalma, fejlődése lett volna az ára. Így kellett történnie. — S nehéz volt azért is, mert itt kellett maradnom. Nem volt akkor még természetes, s most sem az még, hogy elváljanak azok, akiknek tönkrement a házassága. Rossz házasságot még mindig jobban elnéznek az emberek, mint olyant, amelyet felbontottak. Egy kicsit kiközösített a falu. Aztán újra visszafogadtak, segítettek. Különösen az aszonyok, ők megértőbbek. A férfiak inkább „vigasztalni” próbáltak az első években. Aztán megértették, arra a vigaszra, amire ők gondoltak, nincs szükségem. Meg nem szerettem senkit, így férjhez sem mentem. A gyermekeim távol vannak, kollégiumokban. Egyedül vagyok. De az esték nehezek csak, amikor magamra maradok. Felfelötlik bennem a zenélő óra dallama. Fényképeket mutat, a gyerekek képeit. M. Veronika arca kisimul, szemébe büszkeség szökik, ahogy teszi ki sorba a dobozból az asztalra a képeket. Bódé László Családdal egyedül Kisalföld 5 IFJÚ NÉPMŰVÉSZEK, FIGYELEM! A népművészet ifjú mestere cím elnyerésére pályázatot hirdet a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztériummal, a Népművelési Intézettel és a Népi Iparművészeti Tanáccsal egyetértésben. A kiíró szervek a pályázattal kívánják segíteni a népművészeti alkotó és előadói tevékenység kibontakozását, a nemzeti hagyományok ápolását, valamint a nemzetiségek kultúrájának felkutatását. A népi iparművészeti tárgyaikat és dolgozatokat 1974. június 10—15. között kell beküldeni a KISZ Központi Művészegyüttes székházába (Bp. VII., Rottenbiller u. 16— 22.), illetve egyéb kategóriákban ugyanott írásban kell jelentkezni. A pályaművek ugyanott november 1—5. között átvehetők. A népművészet ifjú mestere cím odaítéléséről a meghirdető szervek által felkért bíráló bizottság dönt. A népzene, a népdal, a néptánc, a népmese kategóriákban fePÁLYÁZATI FELTÉTELEK: A pályázaton* 30 éves kori£ lehet részt venni a következő művészeti ágakban: hangszeres népzene, népdal, néptánc, népmese, valamint hímzés, szövés, fafaragás, fazekasság, kerámia, csomózott és szövött technikájú szőnyeg, kékfestés, tojásfestés, kovácsoltvas, gyékény- és vesszőfonás stb. lentkezők később meghatározott időpontban bizonyítják be tudásukat a zsűri előtt. „A népművészet ifjú mestere” címek kiosztására 1974. augusztus 20-án Budapesten kerül sor. A kitüntető címmel oklevél, plakett és 3000 forint pénzjutalom jár. A népi iparművészet legjobb pályaműveit a KISZ Központi Művészegyüttes székházában kiállítják. A legjobb alkotók meghívást kapnak a Tolna megyei országos ifjúsági népművészeti táborba (Fadd-Dombori, 1974.) PÁLYÁZATI KÖVETELMÉNYEK: Hangszeres népzene. A pályázónak az általa használt hangszeren 10 percnyi hangszeres népzenei anyagot kell bemutatnia — lehetőség szerint , a népzene archaikusabb rétegeiből — parlando, rubato és különböző karakterű giusto dallamokból válogatva. Népdal. A pályázónak 10 percnyi időtartamban zenekíséret nélkül kell népdalokat — négy Urai dalt vagy két különböző baladát, vagy ballada hosszúságú szokáséneket, illetve ezek kombinációit — előadni. ("...műsorának legalább fele régebbi stílusú dalokat tartalmazzon.) Néptánc. A néptáncos pályázónak tudnia kell két különböző táncdialektus területéről kiválasztott, két különböző tánctípust — a hiteles motívumkincsnek és a szerkezeti sajátosságoknak megfelelően legalább két-két percig szabadon rögtönözni. Népmese. A pályázó tudjon egyéni, szépen kidolgozott mesemondóstílusban előadni legalább 10 népmesét — hiteles népköltési vagy új magyar népköltési gyűjteményből, vagy saját gyűjtésből. A népi díszítőművészet, a népi iparművészet felsorolt ágaiban öt-öt, a csomózott és szövött technikájú szőnyeg kategóriában három önálló, szabadon választott méretű alkotással kell pályázni. A pályázónak 6—10 oldal terjedelmű dolgozatban össze kell foglalnia választott művészeti tevékenységének célját, valamint alkotómunkájával összefüggő életútját. (Kitől és hogyan tanult, mikor és milyen indítékok alapján kezdett hozzá a művészeti munkához, milyen csoportokban működik közre, stb.) * A népi Iparművészet műfajban pályázók ismertessék a beküldött munkák technikai megoldását, és rajzzal, illetve fotóval is illusztrálják a legfontosabb részleteket.