Kisalföld, 1974. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

1974. MÁRCIUS 1., PÉNTEK Udvarok és kertek v Ásó, kapa, palánta Jelentős mértékben enyhítet­ték a helyi ellátási gondokat a például szolgáló alapmodell szövetkezetek és a létrehozott szakcsoportok. A tavalyi ered­mények értékelésére és a kö­vetkező időszak feladatainak felmérésére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa által összehívott alap­modell értekezleten néhány fontos célkitűzést határoztak m­eg. Az idei év legfontosabb fel­adatai: a közös létesítmények, palántanevelő telepek szá­mának gyarapítása, ideigle­nes tárolóhelyek építése és főként az egyre növekvő áru­alap értékesítésének zökkenő­­mentes szervezése. A csonthéjas gyümölcster­mesztésben változatlanul nagy gondot okoz a szaporítóanyag­ellátás. Az idei feladatok: a korszerű művelési módok megismertetése, szaktanács­­adás és a gépesített növény­­védelem megvalósítása. A bogyósgyümölcsűek ter­mesztése ütemesen fejlődik. Az egyik alapmodellben, Té­ten az élénk telepítési kedv a szaktanácsadás színvonalát, a szolgáltatások szervezettségét és a kedvezményes szaporító­­anyag-ellátás serkentő hatá­sát tükrözi. A szokatlanul enyhe tél ko­rábban késztette munkára a kerttulajdonosokat. Az évi csaknem hárommil­­liárd forintos forgalmat lebo­nyolító Vasért vállalatnál a mezőgazdasági szerszámok csak kis részt képviselnek, hiányuk azonban sok bosszú­ságot okozott a korábbi évek­ben. Az idén a fák, a szőlők metszéséhez 11 ezer hazai és közel 10 ezer külföldi metsző­ollót kínálnak. A tavalyinál 15 százalékkal több ágfűrészt kaptak a hazai ipartól, így a drágább külföldit már csak választékbővítésre hoztak be tajdonságként tavaszra 10 ezer rubel értékű kiskerti szerszámot, talajlazítót, kul­­tivátort, kerti ültetőt vásárol­tak az NDK-ból. A mező­­gazdasági szerárukból (ásó, kapa, gereblye) bő a válasz­ték. Drótfonalból a hazai meny­­nyiség nem fedezi az igénye­ket, ezért a nyugati piacról szereznek be 800 ezer négy­zetméternyit, a hazainál ma­gasabb áron. Kerítéselemből kielégítő a választék. V. L. A Sopronhorpácsi Kutatóintézet laboratóriumában . (n. e. felv.) EGÉSZ NAP könyörtelen tempóban hajtotta az új Wartburgot. A ko­csit szerencsés fordulattal vette nemrégiben, amikor sikerült túl­adnia az elnyúzott öreg Simcán. Megkereste az árát százszorosan. Hat megyén rohant át a gépko­csival, berregtette a motort, beszá­guldott az öreg falak közé, de a trafikok, a kis bazárok, ilyen-olyan aprócska zsibüzletek sokaságába, mint egy kelekótya ámokfutó. Elő­kapta a bőröndöt, a kosarat és ki­döntötte az asztalra, pultra a sok himi-humi díszállatkát. Hajnalban rajtolt Budapestről. A havi három­ezerért bérelt pasaréti lakás elé. Este még a bedolgozók hordták a határidős állatkákat, ezeket a csu­­paszőrmék, rémségesen nevetséges kis figurákat. Az állatkáknak sokat köszönhet. Betört velük a piacra. Nagy dolog. Este Győrben volt dolga. Mi­után az egész országot, vagy majd az egészet körbeszáguldotta, sze­retett volna még olcsó áron jó alapanyagot szerezni. De hát hét óra után már mindenki a televíziós híradót várja. Kivel lehet akkor szót érteni? N Nem volt fáradt, meg­szokta a száguldást, a mindenna­pos versenyfutást. ..Olyan ez, mint­ha cipőfűzővel házalnék, tudom én ... Nem számít, egyszer talán megcsinálom a Nagy Húzást, vagy visszatérek a pályára. Most kiske­reskedő vagyok, maszek, aki meg­engedheti magának, hogy a felesé­gét az iparművészetin taníttassa nappali tagozaton. Mert az asszony nagyon tehetséges. Tehetségesebb, mint én, aki, na, de hagyjuk ezt.. Az asszony valóban nagyon tehet­séges. A kis állatkákat is ő tervez­te. Ifjú népművész fokozatot szer­zett még kirakatrendező korában, babákot készített csodálatos kis né­pi figurákat. Az egyéni és a ha­gyományos pompás ötvözete volt valamennyi. Az iparművészetin a sokszoros túljelentkezés ellenére szinte felvételi nélkül besorolták a hallgatók közé. Azzal az ígérettel, hogy meglesz a különleges képzés ő lesz az ország első iparművész babatervezője. Ebből semmi sem lesz, a kis „tanszék” ígéret maradt. Kitanulta a divattervezést és kész. „Ha végzek, szeretnék valami ké­nyelmes és elegáns munkát csinál­ni .. „Iparban? Egyenlő a teljes leégés­sel! Csak nem gondolod, hogy elen­gedem az asszonyt valamilyen gyár­ba tervezőnek?! Valahova beszál­lunk. Sok a kis vállalkozás. Élénkí­tik a piacot, a butikok például. Vannak egészen jólmenő „csapa­tok” is. Az egyedi, kis szériákra óriási az igény.. Az iparművészet: ipar és művé­szet. Mindkét szót a legtágabb érte­lemben kellene felfogni. Nagy so­rozatú szérigyártás az ember tár­gyi világához tartozó valamennyi árucikkből, sőt, a termelési eszkö­­zéből is. Ez ipar. De ide tartozik a kisipari kézművesség, például az egyedi ötvös remekek készítése is. A másik oldal a művészet — ugyan­csak az alkotás rendkívül széles értelmezésében. Akár formaterve­zés is, a jénai tál formatervezése, az autódaru formatervezése, a bú­tor, a berendezési tárgyak, haszná­lati eszközök millióinak művészi ihletésű megformálása. Művészet egy nagyon is emberi és ugyanak­kor nagyon is tárgyi-dologi, hasz­nálati értelemben. Hol tartunk? A kezdeteknél talán. A soproni szőnyeggyárban egész csoport fiatal iparművész dolgozik. Terveik többsége termékként meg­valósul, tömeggyártásra kerül. Ál­taluk esztétikai értékű lakásberen­dezési tárgyakkal gazdagodik az ország. A tervezők kezdetben be­álltak a gépek mellé, kitapasztal­ták, mit lehet a korszerű technoló­gia mellett tervezni. Az elérhetet­len felhő­álmokat nem. Ezt jól tud­ják. Valóságos szőnyegeket, szép alkotásokat szőnek a soproniak. Az iparművészek itt-ott fellelhetők, például a szomszédos Ruhagyár­ban, vagy Mosonmagyaróváron, a Kötöttárugyárban. De a formater­vezők még távol maradnak az ipartól. És hát a szőnyeggyári pél­da, a művész megbecsülése és a művész ipari ihletettsége sem álta­lános. Ma még. „Győrött meg kellene alakítani az iparművészek stúdióját! Olyan fia­tal iparművész-formatervezők jön­nének a városba, akik akár a bú­torgyártásban, vagy a textiliparban segítenék előrelendíteni a jobb mi­nőségre, nagyobb választékra törek­vő folyamatot. Ma még a mennyi­ség uralja a gyárak szemléletét. Ez sohá már nem tartható. Rövidesen mindenki kénytelen lesz belátni, mert a piac is így akarja, hogy a mennyiség önmagában csak félsiker a jobb árutermelés, kereskedelmi tevékenység vonatkozásában”. Így beszél egy fiatal árupropagandis­ta, mert észrevette, hogy a piac jóval igényesebb, mint akár csak öt-tíz évvel ezelőtt. A tárgyformálók versenyfutása azonban tovább tart. Dr. Pogány Frigyes, az egyetemi rangra fel­emelt, de a régi nevén fennálló Magyar Iparművészeti Főiskola rektora egy interjúban mondta: — Kevesen tudják, hogy a szo­cialista országok között elsőként nálunk már 1951-ben elkezdődött a formatervezés oktatása a főiskolán. Mégis a termelés, a kereskedelem szintjén — a tervszerűség vonatko­zásában — elmaradtunk a többi or­szágtól ... A formatervezők, iparművészek versenyt tanulnak és versenyt fut­nak a „kényelmes, elegáns” helye­kért. Eltűnnek a butikok mélyén, s a legkevésbé sem zavarja őket, hogy végül is minek nevezik majd ezeket az aranybányákat. Ahol ki­élhetik a csapongó fantáziát is, mert a „divattal mindent lehet”, mert a divat tulajdonképpen min­dig is a túlzást kedvelte. Mit mond erre a rektor? „Átfogó elemzésre van szükség”. Milyen a magyar ipari formaterve­zés helyzete? Egyetlen adat. A vi­déki iparvállalatok negyven-ötven­ezer forintot fizetnek esetenként a fővárosban élő és szabadon, de sza­bályszerűen működő formaterve­zőknek egy-egy terv elkészítéséért. Tehát szükség van a terveikre. Rá­juk itt nincs szükség? „Győri ipar­művészek stúdiója”? Ez talán szép álom. Az viszont mindenképpen igaz és figyelmet érdemel, hogy a gyárak, termelő egységek saját magukba nézve is előmozdíthatják a tisztánlátást: milyen is a hazai formatervezés mai helyzete? ! Még egy adat: eddig hetven ipari formatervező végzett a főiskolán. Közülük,kilenc dolgozik valami­lyen vállalatnál. A többiek egyé­ni, szabályszerű megbízásokat haj­tanak végre. A tervszerűség azon­ban mindmáig ismeretlen ezen a területen. A tárgyformálók ver­senyfutásában felőrlődhet ez a szel­lemi erő. T. Pataki László FUTÁS AZ ELÉRHETETLENÉRT ! A divaid­ifi ? - Bisalföki Szabadszombat postásoknak Gyakran elnézem a postáso­kat. Nehéz táskával a vállu­kon járják az utcákat, mász­­szák az emeleteket. A külde­ménynek el kell jutni hét­köznap, vasárnap és ünnep­nap a címzetthez. Ha esik az eső, perzsel a nap, hull a hó , akkor sincs megállás. Az anya várja a katonafiától a levelet, a nyugdíjas a pénzét, sok-sok hivatal a partnerrel kötött szerződés okmányait, az olvasók az újságokat. A postán nem lehet pihen­ni. • A telefonközpontban éjjel­nappal tart a szolgálat. A hi­baelhárításra a napnak min­den pillanatában szükség van. És még így is vannak vi­ták, veszekedések. Gyakran nyomdafestéket nem tűrő hangon beszélnek az önma­gukat felidegesítő hívek: „mi van a 009-cel?! Mit csinál a hibabejelentő?! Talán alszik, vagy kártyázik?!...” Néhá­­nyan úgy gondolják: a pos­tásnak nemcsak­ éj­jelét-nap­palát kell adnia a közössé­gért,­ hanem a­z idegét is. És a postás soha sem veszítheti el türelmét. A gorombáskodó emberek jóllehet a jövőben is gorom­­báskodnak majd, egy azon­ban nagyon vigasztaló a pos­tások részére: április 1-től ők is élvezhetik azt, amit évek óta másoktól csak hal­lomásból ismernek: a szabad­szombatot. Az anyák több időt tölthetnek gyermekeik­kel (sok nő dolgozik a postá­kon), tanulhatnak, pihenhet­nek, a férjek segíthetnek a háztartásban és több időt tölthetnek kedvteléseikre. Mindez nagy öröm vala­mennyi postai dolgozó részé­re. Hogyan, miként oldják meg a szabadszombattal kap­csolatos feladatokat a Sop­roni Postaigazgatóság gazda­sági, párt- és szakszervezeti vezetői ? Az MSZMP X. kongresszu­sának alapján a posta anya­gi lehetőségeinek okos, cél­szerű felhasználásával a tervszerű program alapján már 1970-ben megkezdte a heti 44 órás munkahét gya­korlati megvalósításának részletes, alapos előkészítését. Az állami, párt- és szakszer­vezeti vezetőknek mindenre gondolniuk kellett. Történe­tesen arra, hogy a lakosság ne érezze hátrányosan a pos­tásoknak juttatott jogos előnyt. Ne legyen fennakadás a posta egyetlen munkaterü­letén se. Az 1021/1967./VII./12-es számú kormányhatározat alapján a posta ipar-, építő­ipari szerveinél, továbbá a nehéz fizikai, illetve­­ ideg­igénybevételt jelentő munka­köröknél már 1968—1969-ben alkalmazták a 44 órás mun­kahetet. Akkor ez a rendel­kezés a Soproni Postaigazga­tóság területén 820 embert érintett. Csakhogy a postán ennél sokkal többen dolgoz­nak: 5062-en. Nekik is joguk van a több szabad időre, a több pihenésre. A gondos, előzetes felmérés és a várható forgalom emel­kedésének tanulmányozása után, megtalálták a posta ve­zetői a szabadszombat beve­zetésének módját. Ehhez azonban nemcsak a technikai felszerelés korszerűsítése, ha­nem a lakosság megértése is hozzájárult Ez utóbbinál na­□ Szokatlan formájú, a felfújt gumitömlőhöz hasonló víztornyot szerelnek Kaposvárott. Az Euró­pában egyedülálló, 500 kömé­­teres acélszerkezetű HIDROTO­­RUS víztornyot az UVATERV tervei alapján a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat készítette. Iyan egyszerű dologról van szó, a postai irányítószám al­kalmazásáról. Ez az egyetlen epizód is hozzájárult ahhoz, hogy a postások is élvezhes­sék a szabadszombatot. Sok más előzetes intézkedés is a postásokért történt. Min­denki számára közismert a kapualjakban, lépcsőházak­­ban elhelyezett csoportos le­vélszekrény, így a postásnál­: — ha csak nem express vagy ajánlott küldeményről van szó — nem kell sok száz emeletet megmászni naponta. A távbeszélő-központokat fo­kozatosan automatizálták. Közvetlen tárcsázással hívha­tó Győrből Budapest, Sopron, Veszprém, Szombathely. (A műszaki fejlesztés tovább tart.) A közúti szállítással, a postai gépjárműs­zállítás fej­lesztésével, a szombati jára­tok átszervezésével is időt és energiát takarítanak meg. A sok intézkedés között szere­pel még az is, hogy a Magyar Posta 1973. január elsejével áttért a havi egyszeri bérfi­zetésre. A bérszámfejtés és a bérfizetés így egyszerűbb és gyorsabb. A belső szervezés, a párhuzamos munkák meg­szüntetése, az értekezletek számának és időtartamának csökkentése is sok eredményt hozott eddig és ígér továbbra is. A lelkiismeretes, gondos előkészületek jó alapot adnak ahhoz, hogy a postán is le­gyen szabadszombat. A lét­szám egyik része páros he­ten, másik része páratlan he­ten lesz szabad. A munka­idő csökkentése miatt a dol­gozók keresete nem csökken, az alapbérek változatlanok maradnak. És ami a lakossá­got érdekli: a postahivatalok jelenlegi nyitva tartási ideje nem változhat. A tervezett és már megtett intézkedések folyamatos vég­rehajtásának ellenőrzéséről a postahivatalok vezetői beszá­molnak az igazgatóságnak. A munkaügyi, forgalmi, a belső ellenőrzési és üzemszervezési osztályok időszakos témavizs­gálatokat tartanak és a ta­pasztaltakról a szakvezetést értesítik. A feladatok gondos, zavartalan megoldásáról ta­nácskoztak tegnapelőtt Sop­ronban a területi tanács szak­­szervezeti bizottsága értekez­letének résztvevői. (ksa) 5

Next