Kisalföld, 1974. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-12 / 85. szám

1974. ÁPRILIS 12., PÉNTEK fi világnézeti nevelésről tanácskoztak Csütörtökön délelőtt a Sop­ron városi KISZ-bizottság vb-ülést tartott, amelyen megvitatták és elfogadták Nagy Imre agitációs­ propa­­gandafelelős jelentését a val­lásos világnézet elleni harc tapasztalatairól, és a KISZ- szervezetek ezzel kapcsolatos időszerű feladatairól. A jelentés megállapítja, hogy a KISZ-szervezetekre a világnézeti nevelésben elért eredményeik vitathatatlanok, javult a KISZ pártépítő mun­kája, egyre több fiatal kerül a párttagság soraiba. Ezeket az eredményeket szélesebb körben tovább kell növelni. Az ateista propagandát, a vi­lágnézeti nevelést tervszerűb­bé, tudatosabbá kell tenni, magasabb színvonalra kell emelni. A fiatalok a vallás kérdései iránt nem mutatnak különösebb érdeklődést. A ta­pasztalatok szerint jelentős s már nem vallásos, de még nem marxista meggyőződésű fiatalok száma. A KISZ-szer­­vezeteknek a marxista vallás­kritikai ismeretek hatékony terjesztése érdekében még so­kat kell tenniük. A vallásos világnézet elle­ni harc fokozásában a KISZ- szervezetek időszerű felada­ta, hogy rendszeressé tegyék a világnézeti kérdésekkel való foglalkozást, a KISZ-tagfel­­vételkor nagy gondot fordít­sanak a világnézeti kér­dések tisztázására, valamint a marxizmus—leninizmus esz­méinek széleskörű terjeszté­sére. —s —! Udvarok és kertek Szőlőmásvetés Ha a kerttulajdonos későn kezdi meg a szőlő metszését, szükséges, hogy rügyvizsgá­latot végezzen. Nagyon fon­tos ugyanis, hogy megtudja, miként teleltek át a rügyek. Különösen lényeges ez jelen­leg, amikor az ország számos helyén, megyénkben is fagy­károk keletkezhetnek. Rügyvizsgálatkor éles kés­sel ketté vághatók a rügyek. Ha belsejük élénkzöld, ak­kor egészségesek és a meg­szokott metszési módszerrel munkálhatok. Ha barna vagy fekete a rügy, akkor fagyott. A puha, könnyen szétnyom­ható rügy elárulja, hogy a késői nyitás miatt kipállott. A vizsgálatok után károsodá­sok mértékének megfelelően, szükséges metszeni. A termőre még nem for­dult tőkéknél a metszéskor feltétlenül érdemes elvégez­ni a harmatgyökerezést. A tőkefejről és a tőkenyakról kell eltávolítani az esetleg ott keletkezett gyökereket. Mind­ez azért fontos, mert ha az, oltványszőlőnek a nemes ré­széből előtört gyökerei meg­erősödnek, a nemes könnyen elnyomja az alanyt. Ez vi­szont azzal a veszéllyel jár, hogy a saját gyökérre került tőkét néhány év múlva a filo­­xéra teljesen elpusztítja. Homoki, saját gyökerű fia­tal szőlőben sem tűrhetők meg a harmatgyökerek, mert ezek a talpgyöker­ek kárára úgy megerősödhetnek, hogy átveszik szerepüket. A harmatgyökerezéssel egy­­időben távolíthatók el a tőke­fej alól előtörő vesszők, a nyakhajtások is. Levágásuk azért fontos, mert megerősöd­ve legyengítenék a tőkét. Egy­úttal tőből vághatók, illetve fűrészelhetők le az öreg, el­száradt csapmaradványok és csonkok is. A lugas és magas kordon művelésű szőlőkben szintén nem érdemes megtűrni az el­pusztult csapokat, ha pedig egy-egy kar felkapaszkodott volna, le keell vágni őket. Ezután a tőhöz közel eső vesszőből nevelhetők az új karok. V. L. Kisalföld Választani: pályát, iskolát A pályaválasztási munkára és az ezzel nem azonos, de szo­rosan összefüggő iskolaválasztásra mindig a legjellemzőbb „Továbbtanulási lap" első helyén megjelölt törekvés tükrözi, hogy a szülő akaratára, osztálytársai hatására vagy egyéni elhatározásból hova szeretne leginkább menni a gyerek. Min­denképpen társadalmi igényeket — jót vagy kevésbé jót —, tendenciákat mutat, s ezeket figyelembe kell venni. Győr-Sopron megyében le­zárult az általános iskolák­ból a továbbtanulási lapok elküldése. Érdekesek a vál­­­­tozások az előző évekhez ké­pest.­­ Divat természetesen most is van szakmaválasztásban is, iskolaválasztásban is, de sokkal kiegyensúlyozottab­bak a jelentkezések. Most már csak az összes jelentke­zők mintegy tíz százalékát teszik ki azok, akiket az első helyről át kell irányítani a másodiknak megjelölt helyre. A jobb informáltságot, az is­kolai pályaválasztási felelő­sök tekintélyének növekedé­sét tükrözi ez a tény. Peda­gógus munkát, ami ezen a té­ren sem könnyű. 90 százalék jól választott A kilencven százalék tehát jól választott, mindjárt az első helyen. Pedig az általá­nos iskolában végzők több mint 95 százaléka tovább ta­nul. Ismét csökkent a tovább nem tanulók száma, egészen pontos adat erre nincs még. Tovább nőtt megyénk is­koláinak vonzása. A más megyebeliek között mintegy ötven százalékkal több az előző évihez képest a mi megyénk iskoláiba felvételt kérők létszáma. Az egyes iskolatípusokat vizsgálva: Népszerűbbek let­tek a szakmát is adó szak­munkásképző iskolák és szakközépiskolák az előző évekhez képest. Megnőtt a vasipari szak­mákra jelentkezők száma, és egészségesen csökkent a túl­jelentkezés az autószerelők között. A gépszerelő szak­mát viszont, úgy látszik, nem nagyon ismerik fiataljaink. Villanyszerelőnek is felvesz­nek még újabb jelentkező­ket. Az építőiparban túl so­kan szeretnének festők len­ni : vasbetonszerelők, vízszi­getelők annál kevesebben. A fonó-szövő szakma te­kintélye erősödött azzal, hogy ezeket is — bár két év alatt — az ipari szakmun­kásképző intézetek képezik elméletileg. Ez a tekintélynö­vekedés riasztólag hatott az elméletileg gyengébb tanulók jelentkezésére, sajnos, ezzel csökkent az összjelentkezők száma is, de mégis jobb az előző évinél. A konfekcio­náló, különösen a női szabó és fehérneműkészítő szak­mákra túl sok még most is a jelentkezés. A szolgáltatóipari szakmák közül a fodrászat vonzása csökkent, de még mindig nagy: a jelentkezés kiegyen­lítettebb. A mezőgazdasági szakmunkásképzés vonzása nőtt a megye két intézeté­nek információs tevékeny­sége nyomán, de a mezőgaz­dasági üzemek, különösen a tsz-ek még mindig kevés ösztönző segítséget adnak az igények kielégítéséhez. Népszerű tagozatok Legnagyobb aránytalanság és túljelentkezés ismét a ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri szakmunkásképzésnél mu­tatkozik. Itt mintegy há­romszáz tanulót el kell uta­sítani az első helyen megje­lölt szakmáról. Hiába jelez­ték időben, hogy ruha- és cipőipari előadóból túl sok van, sokan mégis megpró­bálták. A szakközépiskolák közül az ipariak tavaly voltak a mélyponton, az idén a Rej­tő Sándor Textilipari Szak­­középiskola kivételével meg­telnek. Megyeszerte arányos a jelentkezés a mezőgazdasá­gi, sőt a közgazdasági szak­­­középiskolákba is. Nagy az idén is a túljelentkezés az Óvónői Szakközépiskolába, és az Erdészeti Szakközépiskolá­ba. Gimnáziumaink örvende­tesen egyre inkább a tovább­tanulás igényével jelentke­zők gyűjtőhelyei. Viszont ez­zel a jelentkezők száma to­vább csökkent. Arányosab­ban oszlik meg a nagy gim­náziumok között az érdeklő­dés, mint tavaly. A tagoza­tos osztályok között vezet a testnevelési tagozatra (Ber­csényi) való túljelentkezés; a biológia- és a kémia-, vala­mint a matematika tagoza­tok nem tudják a jelentkező­ket befogadni. Viszont a nagy gimnáziumok kivételével a nyelvi tagozatok nem tud­nának az első jelentkezőkkel megindulni. A kisebb gim­náziumoktól való elfordulás, a jelentkezések alacsony lét­száma arra is utal, hogy az országosan is legjobb megyei iskolai arányok ellenére is — még mindig sok a gimná­ziumi osztályok száma. Kétszáz főt sem tesz ki a tovább nem tanulók száma. Köztük, sajnos, sok az egész­ségileg károsodott gyerek. Az ő ügyükkel személy sze­rint is törődünk minden in­tézményben. Gyors és igazságos elbírálás Kérdést intéztünk Jankovits Györgyhöz, a megyei tanács művelődésügyi osztálya ve­zetőjéhez, mit tart most a legfontosabb művelődésügyi feladatnak az általános isko­lából továbbtanulni szándé­kozók ügyében. — Legfontosabbnak a gyors és igazságos elbírálást tartom a fogadó iskolák ré­széről, és az első helyre fel nem vettek lapjának gyors továbbítását a második he­lyekre. A felvételi értesí­téseket a tanév befejezése előtt mindenkinek meg kell kapnia. A fellebbezőknek is! Fellebbezni annak van joga a megyei tanács művelődés­ügyi osztályához, akit az ál­tala kért második helyen is elutasítottak — mondotta a megyei művelődésügy osz­tályvezetője. Gárdonyi Géza a Győr-Sopron megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója 5 Földünk űrhajósai Nyolcezer méter magasban repült a gépünk, amikor észrevettem egy apró katicabogarat, potyautas volt, beszorult a repülőgép kettős üvegablaka közé, s ott vergődött csodálkozva, segélyt kérően. Ez a kedves kis bogár a földön is kicsinek számít, milyen apró volt ott a nagy repülőgép szárnyai alatt! Az ember fogja magát, beleül egy rakétába, kilöveti magát az űrbe, és százezer kilométerekre távolodik a Földtől. Nagyobbak vagyunk a katicabogárnál, de hát mekkorának tűnhetünk az űrben? A kis bogár akaratlanul került a magasba. Az em­ber egész történelme alatt a csillagok felé néz, mert repülni akar. Az első léghajó mégis csak a múlt szá­zadban emelkedett fel a talajról. Nincs 70 éve, hogy a repülőgép elrugaszkodott a földtől, s nekünk már van egy ilyen ünnepünk is: Űrhajózás Napja. Tizenhárom éve repülte körül először ember űrhajón a Földet, de az alig egyórás űrutazás után a földön járók sem úgy lépkedtek mint azelőtt. A szűk űrkabinban szorongó Gagarin nem volt egyedül. Vele repültünk mindannyi­an, hiszen nemcsak tüzelőanyaga, de álmaink is haj­tották előre az első űrhajókat. Amikor 1957. október 4-én elhangzott a bejelentés, hogy egy szovjet szputnyik járt az űrben, még sokan nem is hitték a hírt. A szputnyik szót is legtöbben ak­kor hallották először. Sokan kételkedtek. Felrepül, rendben van de miért nem esik le? És a Hold miért követi a Földet? Az más. Amikor Marconi — a rádió­zás feltalálója — a század elején megállt az Atanti­­óceán partján, és azt mondta, hogy Londonból vár üze­netet, nevető emberek kérdezték, hogy hol a drót? Az első távíróvonal elkészültekor vigyorgó hitetlenkedők követelték a magyarázatot, hogy hol a ló, amely a hírt viszi? A tudósok már régóta mondták, hogy a Föld gömbölyű, de Magellannak meg kellett tennie út­ját, amíg hinni kezdtünk. Körbehajózta a Földet, de még utána is sokan kételkedtek. A szputnyikoknak kellett megszületni ahhoz, hogy végre mindenki belás­sa: egy gömbön élünk. Ma, 1974. április 12-én, az Űrhajózás Napján még vannak olyan törzsek Ausztráliában, amelyeknek tag­jai kőbaltákkal vadásznak. Egy magazin fényképei kö­zött megfér a kőbaltás ember és az űrhajósok fénykép­­albuma. Gagarin, Tyitov, Tyereskova, a Holdtaposó Walter Schirra nevét még megjegyeztük, de ma már annyi az űrhajós, hogy csak bólogatunk, ha egy újabb rakéta fellövéséről hallunk. Gagarin repülése alatt egy gyárban voltam, ahol szóltak a hangszórók, és az em­berek úgy lesték a híreket, mintha saját fiuk hagyta volna el a Föld légterét. A mai űrhajós már abban sem lehet biztos, hogy fogadására vörös szőnyeget húz­nak elő a repülőtér betonján, s lassan hétköznapi foglalkozássá válik az asztronauták dolga. Korunkban azonban a hétköznapok is teli vannak csodával. Amikor az ember televízión keresztül látja a magasba röppenő űrhajót, nem tudni, min csodál­koznak jobban: azon, amit lát, vagy azon, hogy lát­ja. Lehet, hogy azok az apróságok, akik már úgy nő­nek fel, hogy a cuclisüvegen keresztül is a képernyőt figyelik, már nem fognak ezen csodálkozni. Ha így lenne, sajnálnám őket. Nem szabadna megszokni az ember alkotta csodákat. A nylonharisnya éppen olyan kihívás a természet önkénye ellen, mint az űrhajó. A szputnyikok a Hold egyeduralmát szüntetik meg, a műanyag a mikrovilágba férkőző emberről árulkodik, aki úgy játszik a molekulákkal, amint gyerekek az épí­tőkockával. Az űrhajózás kora arra figyelmezteti az embert, hogy nagyra nőtt, de arra is, hogy milyen kicsi. Az egyik asztronauta űrutazása után elmondta, hogy űrhajója ablakából olyannak látta a Földet, mint a többi csil­lagot. Kicsi volt, lebegett az űrben. És akkor arra gondolt, hogy a földön élő emberek egymáshoz tarto­zását, egymásra utaltságát csak a magasból lehet iga­zán észlelni. Néha messzire kell menni, hogy jól lássunk valamit. Az űrhajósok a Földről indulnak el, de amint az űrben vannak, visszavágyódnak bolygónkra. Az űrhajózás korszakának az a fő tanulsága, — és ezért adózunk most tisztelettel korunk hőseinek —, hogy megtanul­juk igazán becsülni az űrből oly kicsinek látszó, de nekünk otthont adó Földet. Benedek B. István

Next