Kisalföld, 1976. február (21. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Várható a járatok sűrítése A hónap közepén arról szóltunk, hogy a soproni Tómalomra autóbusszal utazni szándékozók az őszi-téli idényben milyen körülményesen érik el a kedvelt kirándulóhelyet. A Volán 19. sz. Vállalat soproni üzemegysége arról tájékoztatott bennünket, hogy csúcsidőben (műszakváltáskor) csak bérlettel lehet felférni a buszokra. Napközben óránként indulnak a járatok, amelyekkel a tómalomi víkendtelkek megközelíthetők. A járatokról a forgalomirányítók készséggel adnak felvilágosítást. Tervük, hogy a járatokat sűrítik és az óránkénti indításról a félóránkénti indításra térnek át. 4- CZÓBEL VALÓ IGAZ: fiatalon ment el örökre, kilencvenhárom évesen., Húsz sem volt még, amikor érett művészként, a megmutatás eszközeinek birtokában Nagybányán, a szabadelvű iskolában megjelent. A „megmutatás” azonban már a kezdetkor sem elégítette ki, ha elegendőnek tartotta volna a környező élet lefestését, a fény és az árnyék játékosan komoly megmutatását — talán ottmarad. Sehol sem maradt meg, egész életét — századunkat átfogón járva, előrehaladva, s hosszú-hosszú ideje „befelé lépegetve” — belülről festve töltötte. Túllépett minden iskolán, de betért mindenüvé, ahova érdemes volt. Nagybánya az újabb kori magyar művészet nagy hatású festőcsoportja tagjaként. Iványi Grünwald Bála kezdeti korrekciói után, s már a megújító plein airben megmártózva, megfestette,egyik első, mindmáig szárbon tartott művét, a Lehel Ferenc Nagybányán című München. Párizs következett, a Julian Akadémia, s a Vadak társasága, akik közül elég talán az alapító Matisse-t említeni, vagy Derain-t és Braque-ot. A fiatal Czóbelt, a gyorsan fejlődő ifjú művészt befogadták, együtt állított ki azokkal, akik a modern 20. századi piktúrát alapjaiban kidolgozták, túllépve az impresszión, s elmélyülve az expresszió alkotói folyamatában, amelynek, mint a későbbieket meghatározó fő irányzatnak egyik előkészítője volt Ha meggondoljuk, kevés olyan magyar művészt ismerünk, aki művészeti irányzatok „alapítójaként”, vagy legalább előkészítőjeként jelent színt a világ palettáján. A világ, a külső és a belső, és a kettő között a palettát, ecsetet fogó Czóbel a teljességre törekedve, „csupán” a rajz és a szín segítségével — így lehetne összegezni hét évtizednyi munkásságát. Lehet-e összegezni egyáltalán? Akkor, amikor maga is azt vallotta: „Kerestem az abszolútat, a teljest, a tökéletest, de a művész csak egy határig tudja elérni, a belső érzéseket a látási viszonyokkal összehozni. Ez a mi küzdelmünk.” A magyar festészet „nagy öregje”, a világpolgár. Budapest. München. Párizs. Amsterdam. Berlin lakója, a nagyhatású Nyolcak tagja, a mélységesen mély zöldek és utánozhatatlanul egyéni barnák, a híres képek — Kislány ágy előtt. Ülő férfi. Fiú labdával. Múzsa — alkotója mindvégig öntörvényei szerint alkotó magyar művész maradt. A telek újabban Párizsban, a virágtornyos nyarak pedig idehaza, Szentendrén teltek el, s ez az „újabban” is immár harminc éve tartott. Örökké „újabb főműveket” festett. Közülük való a Rózsaszínruhás lány, vagy a legutóbbiak közül a tavalyelőtt festett Vöröskalapos lány, s még jó néhány. A kilencven éven túli mester utolsó „küzdelmei” közül való: Csendélet (1974), Ártatlanság (1974), Pihenés (1974), hogy csak azokról szóljunk, amelyekkel 1974 nyarán Győrött, a Műcsarnokban rendezett Czóbel -kiállításon találkozhattunk. S nincs ezy esztendeje, hogy még életében megnyílt szentendrei otthonában a Czóbel-múzeum. Ez az újkori zarándokhely ahol a „tárgy”, a „kiállított” az akikor is alkotó Czóbel Béla világa volt. A KORTÁRS Bernáth Aurélt idézve, Czóbel testbeli eltávoltával: „A halál felé két járható út vezet: a bölcsesség és a szenilitás.” Ő az előbbin távozott. Az igazság talaján születő örömöt festette. T. Pataki Czóbel Béla az 1974-es győri kiállításának megnyitóján, a Műcsarnokban, legutóbbi alkotásai között. (Nagy I Éva felvétele) KIÍMFÖLD Csak az akták dagadtak Tizenhat család kálváriája Nyolc év után: se telek, se társasház A soproni Pázmány Péter utcából nyíló 2605 helyrajzi számú telekingatlanon 16 lakásos társasházat felépíteni szándékozó tulajdonosok verbuválása még 1969-ben elkezdődött. Két évre rá együtt volt az építtető közösség és a szervezőnek — átvételi elismervény ellenében — átadták a 15 000—17 000 forint beugrótt telekvétel és egyéb költségek fedezésére. Türelmüket alaposan próbára tették, miután a társasházba, a mai napig egyetlen téglát nem építettek be, sőt még a telek sincs az építtetők tulajdonában. A különböző költségekre előlegezett pénzük viszont megcsappant, s kilátás sincs rá, hogy ennyi évi huzavona után egyhamar felépülne otthonuk__ körüli összeget az OTP egyszámlán nyilván tart. A hozzávetőlegesen 60 000 forint különbözet és a nem csekély kamat elment a látványos papírmunkára. A szervezők odábbálltak A soproni Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének véleménye is az, hogy két évtizedes működése alatt ilyen kusza és kilátástalan üggyel még nem találkozott. A lakásépítési akcióban közvetve vagy közvetlenül részt vevő „ügyintézők” a tiszteletdíjukat megkapták, de a papírmunkán kívül egyéb nem történt. Az akták viszont vaskosra dagadtak. Az építtetők több, mint 50 000 forintot fizettek a tervdokumentációért, ami hasonmása a szomszédos telken felépült 15 lakásos társasháznak. Az ügyvédek 8 500 forintért készítették el a lakásszövetkezet alapszabályát. A költségek között sok levéb, még írógép kölcsönzési díj is szerepel. A társasház első szervezője az időközben Sopronból elköltözött Németh Ferenc építészmérnök volt, akinek 1970 táján Kneif József lett az utóda. Tevékenysége az alábbiakban körvonalazható: átvette az építtetőktől a „beugrót”, ígéretet tett az építkezés 1971 tavaszán való megkezdésére. 1972-ben tervrajzot juttatott el hozzájuk, kivitelezőkkel levelezett, majd 1973 tavaszán lakásépítő szövetkezet megalakítását javasolta, mondván, csak így lehet a telket megszerezni. Egyúttal elbúcsúzott a közösségtől és a társasház további sorsát Németh Istvánra, a későbbi lakásszövetkezeti elnökre bízta. A teleknek se híre, se hamva, amikor megalakul a Május 1. Lakásépítő Szövetkezet, elkészül a tervdokumentáció és 19.385 1972. számon kiadják az elvi építési engedélyt. (!?). Kár kibúvótkeresni! Veiczer Ferenc hegykői olvasónk a múlt év tavaszán a helyi tanács segítségét kérte, mert szomszédja kerítésének tömésfala a telkére dőlt és kárt okozott. A hatóság megállapította a kárt és kötelezte a szomszédot a törmelék eltávolítására. A hulladék elkerült az udvarból, de a kár megtérítése késett. Szerkesztőségünk és a tanács közbenjárására a napokban rendeződött csak az ügy. Mennyivel emberségesebb lett volna, ha a károkozó önszántából eleget tesz kötelességének. Az esetet csupán azért említjük, mert a Kisalföld postájában sokasodnak az ilyen jellegű és csak a jószomszédi viszony megrontására alkalmas kibúvókeresések. Újabb ígéret: kisajátítják! A magánkézben levő telekingatlan megszerzése állítólag azért hiúsult meg, mert az eladók egyre magasabbra „srófolták” a vételárat. Újabb reményt öntött a tagokba a hír, hogy a telket a tanács kisajátítja és az építkezés megkezdésének már semmi akadálya sem lesz. A múlt év júliusában viszont kiderült: a kisajátítási kérelmet a tanács visszavonta, az eljárást megszüntette. Időközben, a Május 1. Lakásépítő Szövetkezet elnökének lakásgondja megoldódott, kilépett a közösségből és átadta az ügyintézést egy új tagnak, Bárány Zoltánnak. A fiatalember megpróbálkozott a dzsungelben eligazodni, a huzavonára szakértők bevonásával fényt deríteni. Az ügy végére azonban nem tudott pontot tenni, mert behívták sorkatonai szolgálatra. Mindenesetre azt sikerült kideríteni, hogy a 16 érinttetőtárs „beugró” pénzéből jelenleg 198 500 forintot, fejenként mintegy 12 400 forint alon van tovább? Az építtetők egytől egyig kisfizetésű, illetve nyugdíjas emberek. Albérletben szoronganak vagy családtagként élnek, mostoha körülmények között. Némelyiküknek a szolgálati lakást nyugdíjazás miatt már el kellett volna hagynia. Megpróbáltak saját erőből segíteni magukon, de a jelek szerint felelőtlen egyénekre bízták sorsukat. A tizenhat család a hitegetés nyolcadik évében is abban reménykedik, hogy csak akad valaki, aki rendbe szedi a lakásszövetkezet szénáját. Ha nem a Pázmány Péter utcában, akkor másutt, végül csak felépül annyira várt otthonuk! Sorsuk jobbra fordításához viszont szükség lenne az érdekképviseleti szerv, a MÉSZÖV támogatására és nem utolsó sorban a hatóság segítségére. Való igaz, hogy a társasház-építési akciók eddig sem és jelenleg sem mennek mindenütt zökkenőmentesen. De hogy 16 családot ennyi éven át az orruknál fogva vezessenek, enyhén szólva felháborító. Az építtetők kárának csak csekély hányada az, hogy pénzük ellenében eddig jóformán semmit nem kaptak. Igazi veszteségük, hogy az eredetileg ígért építkezési határidő (19711 óta az építőipari anyagárak és költségek jelentősen megemelkedtek. Véleményünk szerint nem lenne haszontalan, ha a Május 1. Lakásépítő Szövetkezet ténykedésébe a törvényesség őrei is bepillantanának. Nem hisszük ugyanis, hogy szocialista társadalmunkban ilyen durván vissza lehessen élni egy kispénzű közösségg jóhiszeműségével. N. M. Szerkesztői üzenetek Sz. Tamásné, Sopron: A KERMI a fogyasztói minőségi kifogásokkal kapcsolatos vizsgálatokat díjtalanul végzi. Ezzel ellentétes tájékoztatást adni, vagy a vásárlókat a vizsgálati díj fizetési kötelezettségre hivatkozva a panaszról lebeszélni nem szabad. A törvényes rendelkezések szigorúak a szabályokat megsértő kereskedelmi dolgozókkal szemben. A vásárlói kifogást szabálytalanul intéző kereskedelmi dolgozókat fegyelmi úton felelősségre vonják és a szabálysértési kódex alapján 1000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatók. „Utolsó hónapok” jeligére: A munkaviszony megszüntetése, illetve felmondása előtt a dolgozó kérésére meg kell állapítani a nyugdíjra jogosító szolgálati időt. A megállapítás a nyugdíjkorhatár elérése előtt 1 évvel kérhető. M. Mihályné, Győr: Értesülése helyes. A gyermekek részére kétféle üdültetést szervez a SZOT: a 2 hetes nyári üdültetést és a 23 napos iskolás gyógyüdültetést. Mindkét üdültetési formát az általános iskolás korú gyermekek vehetik igénybe. „Mit mond a jogszabály?" jeligére. A táppénzből, a gyermekgondozási segélyből, a terhességi-gyermekágyi segélyből csak a tartásdíjat, a tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felvett munkabért vagy társadalombiztosítási szolgáltatást, a társadalmi tulajdonban okozott kár ellenértékét szabad levonni, ez azonban nem lehet több, mint a kifizetésre kerülő táppénz stb. 33 százaléka. Cikkünk nyomán____ A hentesáruellátásról Az utóbbi időben szerkesztőségünkhöz, valamint a Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz ellátási gondokat, viszszásságokat jelző bejelentések érkeztek. Eddigi cikkeinkből is kiderül, hogy főleg a peremkerületiek méltatlankodnak, különösen a töltelékáru szegényes választéka miatt. A közérdekű témáról — ahogy ígértük — a Húsipari Vállalat megbízott igazgatója, Komáromi Endre tájékoztatja olvasóinkat. A húsellátás hosszú idő óta készletgazdálkodási rendszerben történik. A megye területén forgalomba hozható húsmennyiséget a Belkereskedelmi Minisztérium hétről hétre előírja, a területi elosztást a megyei tanács külön bizottságára bízza. A sertésvágások visszaesése miatt a fogyasztói igények csak mérsékeltebb mennyiségben elégíthetők ki. Az sem hallgatható el, hogy az egy főre eső fogyasztás az elmúlt öt év alatt 18 százalékkal haladta meg a tervezett növekedést, továbbá a jelenlegi fogyasztói árakhoz az állam 38—130 százalékos árkiegészítést ad. A lakosság főként a nyershúsokból készülő töltelékáru mennyiségét és választékát hiányolja. A vállalat hetenként 2000 üzletbe szállít hentesárut. Kisebb szállítási zavarok, késedelmes teljesítések természetesen adódhatnak. A választékkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a vidéki vállalatok közül a Győrmegyei gyártja a leggazdagabb választékot. A készítmények némelyike azonban az alapanyag természete miatt kis mennyiségben kerül legyártásra, s ezek eljuttatása lehetetlenség minden üzletbe. A hentesárut forgalmazó üzletek három választék-kategóriába tartoznak. Egy kis forgalmú, hűtőberendezéssel nem rendelkező üzlet a vállalat 50—60 féle terméket csak nagyarányú veszteség mellett tudná forgalmazni. A jelenlegi gyakorlat helyesnek bizonyult: a nagy forgalmú, hűtőkamrákkal éspultokkal felszerelt üzletekben a vállalat minden készítménye megtalálható. Győr területén 22 ilyen üzlet működik. A közepes és kis üzletek a forgalmukkal arányos, közepes, illetve alapválasztékot kapják. A hurkafélék, disznósajtok, kenőmájasok és szalonnafélék előállítási arányát ugyancsak előírás szabályozza. Ez a keretes húskészítmények 20 százaléka, amiből a megyei vállalat eddig 12 százalékkal többet készített. A hazai vásárlóknál húsnak csak a sertéshús számít, s az értékes marhahúst nem sokra becsülik. A nagyközönség nyilván szívesen fogadja a nyershúsok kiszállításának rendjét. Hétfőn, kedden és szerdán fagyasztott sertés- és marhahús kerül a hálózatba, csütörtöki, pénteki és szombati napokon pedig friss sertés- és marhahúst vásárolhatnak a fogyasztók. Aggodalomra ok nincsen, mert az V. ötéves tervben is 25—26 százalékos húsfogyasztás-növekedés szerepel az előirányzatban. 1976. február 1., vasárnap