Kisalföld, 1976. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1976. AUGUSZTUS 1., VASÁRNAP ÁRA: 80 FILLÉR XXXII. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM TELEX Részvéttávirat a kínai Állam­­tanácshoz A Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa a Kínai Népköztársaság Államtanácsához küldött táviratban fejezte ki részvétét az egész kínai népnek, a földrengések károsultjainak és az ál­dozatok­ hozzátartozói­nak a Kínai Népköztár­saság lakosságát napok óta sújtó pusztító erejű földrengéssel kapcsolat­ban. Talajminta a Marsról A Viking—1 markoló­karja gyűjtötte talaj­minta első vizsgálata megerősíti azt a felte­vést, hogy a Mars geoló­­giailag sokkal kevésbé aktív bolygó, mint a Föld, a vasoxid magas aránya, valamint vas, kálcium, szilikon, titán­i­­um és alumínium jelen­léte jellemzi. Az élethez szükséges nyomelemek csak nagyon kis arány­ban mutathatók ki. HELSINKIRŐL EGY ÉV MÚLTÁN írta: Pója Frigyes külügyminiszter Ma egy esztendeje annak,­­ hogy az európai és az észak­­amerikai országok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záró­okmányát. A nemzetközi köz­vélemény — így­­ hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat kö­vető bécsi kongresszus óta ez volt az első eset, hogy Euró­pa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens problémái­nak megbeszélése céljából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkésországok, valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada vezetői tár­gyalóasztalhoz ültek, s a bé­kére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt ír­tak alá. A helsin­i dokumen­tum meggyőzően bizonyítot­ta : a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordu­lat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocia­lista és a tőkésországok gyü­mölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visszahatott a nem­zetközi légkörre, javította azt, újabb feltételeket teremt­ve ezzel az enyhülés folya­matának elmélyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány alá­írásáról, s szinte minden résztvevő állam kormánya el­kötelezte magát annak vég­rehajtása mellett. Állást fog­lalt a záróokmány maradék­talan megvalósításáért pár­tunk és kormányunk és az országgyűlés külügyi bizott­sága is. Ezeknek az állásfog­lalásoknak az alapján orszá­gunkban számos intézkedés történt a záróokmány végre­hajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján párt­­unk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a zá­róokmány széles körű megis­mertetésére. Két folyóiratban publikálták a záróokmány teljes szövegét s könyvalak­ban is kiadták, • nagy pél­dányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya, amelynek a kép­viselője az értekezlet máso­dik szakaszában szinte na­ponta síkraszállt a záróok­mány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem so­kat tett azért, hogy a dolgo­zó nép megismerje e doku­mentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szer­vek döntése után megkezdő­dött országunkban a záróok­mány végrehajtásának meg­szervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a terüle­tek, amelyeken egyoldalú in­tézkedésekre van szükség, s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcso­latok szféráiába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s mi­ről kell tárgyalni nemzetkö­zi értekezleteken, a nemzet­közi szervezetekben. Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett ja­vaslatok ügyében, így pél­dául bejelentettük, hogy tá­mogatjuk a szovjet kormány­nak a környezetvédelem, az energiakérdés és a közleke­dés problémáinak össz-euró­­pai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szfé­rába tartozó kérdésekben pe­dig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már át­adtunk, részben a jövőben fo­gunk eljuttatni a tőkésorszá­gok kormányainak. Rövid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztalataink al­kalmasak arra, hogy néhány­­ következtetést máris levon­junk.­­ Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendel­kezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, ösz­­szehangolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróok­mány végrehajtását kérik szá­mon a szocialista országok­tól, annál inkább nincs, mert a szocialista országok álta­lában előbbre tartanak eb­ben a kérdésben, mint a tő­késországok.­­ A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes ré­szeit kiragadni­­ és azok vég­rehajtását követelni, más ré­szeit viszont elhany­agolni, vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, ame­lyek csupán a záróokmány harmadik ,,kosara”, ezen be­lül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklődést, ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miköz­ben ,,nagyvonalúan” elfeled­keznek a záróokmány többi nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről pél­dául igen lényegesnek tart­juk az első „kosarat”, az ál­lamok együttműködésének el­veit, vagy a második ,,kosa­rat’’, azaz a gazdasági együtt­működés fejlesztését. — Meggyőződésünk, hogy ,a záróokmány végrehajtásá­ban messzemenően figyelem­be kell venni a kölcsönössé­get, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztársa­ság és néhány nyugat-euró­pai ország kulturális kapcso­latai rovásunkra egyoldalú­ságot mutatnak. Végre Nyu­­gat-Európában is meg kelle­ne érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fej­lesztése nem tekinthető üz­leti vállalkozásnak, az euró­pai országok kulturális kin­cseinek egymással való meg­ismertetéséért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik.­­ Helsinki szellemével összeegyeztethetetlen, hogy a tőkésországok szélsőséges kö­rei, de olykor egyes mérték­tartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy meg­kíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki doku­mentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus el­leni támadásokra, gyümölcsö­ző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el.­­ Végül az eddigi munka fontos tapasztalata, hogy a tőkés országok propagandája elferdíti a szocialista orszá­gok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogá­sunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideáló­(Folytatás a 2. oldalon) ■ A RABATEXT győri Textilipari Vállalat is túlteljesítette első féléves tervét. A terve­zettnél 2,6 százalékkal több textíliát gyártottak. Kiváló minőségű termékei a korábbinál is keresettebbek a külföldi piacon. Felvételünk: a gyár kikészítő üzeme. M. K. felv. Helytállás a földeken A dolgos napok után Test Level júliusi barnás-sárgás ruháját a táj, kopárabb lett a vidék. Befejeződött megyénkben az aratás. „Az aratásra kelő falusi ember csak akkor talál igazi nyugodalmat, ha már hombárban, magtárban tudja­ a termést.” Ez a ré­gi mondás még ma is érvényes. A nagyüzemek létre­jöttével főként a betakarítás biztonsága nőtt esztendő­ről esztendőre. Természetessé vált az is, hogy egyre nagyobb teljesítményű, korszerű gépek kerülnek for­galomba. Tegnap befejeződött megyénkben az aratás. „Keve­sebb munkanap alatt­­végeztünk” — mondják büszke­séggel — mint bármely előző esztendőben. Nem is olyan régen még annak is örültünk, ha augusztus kö­zepe már nem talált lábon álló gabonát. Most két hét alatt végeztek a megye szövetkezetei a legnehezebb nyári munkával. Igazi, aratásra termett idő volt. Kívánni sem lehe­tett volna felhőtlenebb égboltot, érlelőbb Napot. A me­gye gazdaságaiban is több kombájn dolgozott, mint tavaly és az új gépek teljesítőképessége nagyobb, mint a régieké. Kellően érett a gabona, javult az alkatrész­­ellátás. .. Ám a legnagyobb helytállás nem vitatható el az embertől. Igaz, nem kellett naphosszat kaszálni, mint húsz esztendővel ezelőtt Tengelyig érő sártól sem szenvedett. De a tűző napon tizenkét-tizenhat munkanap alatt végezni a gabona learatásával, mos­tani mértékkel mérve is hatalmas eredmény! Elismerés a kombájnosoknak! De nemcsak ők tettek meg minden erejüktől telhetőt a betakarítás sikeréért. Kivették részüket a szállítók, akik néhol úttalan uta­kon döcögtek végig a megrakott traktorokkal, teher­autókkal, ha kellett éjszakákon is. Bizonyították szak­értelmüket a szerelők. Megállták helyüket­ a segéd­­kombájnosok. Hozzájárultak az aratás sikeréhez a gya­logmunkások, a bálázók, a kazlazók, a magtárosok, az anyagbeszerzők. . . és még folytatni lehetne a sort. Befejeződött megyénkben az aratás. Barna acélos búza, árpa, zab tölti meg a magtárakat. Fedél alatt van a jövő esztendő kenyere. A molnárok már elvégezték a próbaőrlést, s örömmel szóltak a jó minőségről. A karbantartási szünet után ismét beindultak az őrölő­sorok, s a zsákokban már gyűlik az idei gabonából az idei liszt. Megyénkben, rekordidő alatt fejeződik be az aratás és biztonsággal fedél alá került a termés. Valamikor hangos aratóbálok adták hírül e jeles eseményt. Sok helyütt manapság is összejönnek aratók fehér asztal mellett egy kis pihenésre, beszélgetésre. Az idén jog­gal szóba kerül majd az is, hol mit tettek nagyon jól a következő esztendőkre is példamutatóan. Befejeztük az év nehezét, fizikra a nyer ízét. Tudjuk, hogy köszönettel tartozunk mind­azoknak, akik learatták a kalászosokat, megőrlik a ga­bonát és megsütik a kenyeret. De gondolnunk kell ilyenkor azokra is, akik műtrágyát gyártanak, gépeket terveznek és készítenek. Ezer és ezer ember a részese annak, hogy most elmondhatjuk, megyénkben befeje­ződött­ az aratás. Németh Endre A jövőben bízik az ÉPFA Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat soproni gyá­rában a IV. ötéves tervben 42 százalékkal nőtt az egy dolgozó által termelt érték. Az üzem megteremtette a fo­lyamatos gyártás feltételeit és előbbre lépett a szervezés te­rületén. Az idei év első felé­ben mennyiségileg elmaradt a gyár a tervezettől. Ennek okairól, a javítás lehetőségei­ről, valamint a gyár új ter­mékeiről beszélgettünk Rácz János igazgatóval és Révai Antallal, a MEO vezetőjével, a pártalapszervezet titkárá­val. Az idén a kislakásépítők hiába keresik a TÜZÉP-tele­­peken a régi típusú ablak­fajtákat, amelyeket a sopro­ni gyár az egész ország te­rületére szállított. Az évi 70 ezer bejárati ajtó mellett évente 120 ezer ilyen ablakot gyártott eddig a soproni ÉPFA. Időközben megkezdő­dött a házgyáriakhoz hasonló kivitelű, több variációra le­hetőséget adó, korszerűbb tí­pus gyártása. Már 1976-ban 50 ezer készül belőle, jövőre pedig teljesen az új típusra állnak át. A gyár augusztusban ün­nepli fennállásának 25. év­fordulóját. Az indulás óta működő gépek elhasználód­tak, fokozottabb karbantar­tást igényelnek. Ennek elle­nére sem tudják a kívánt minőségű árut termelni, a késztermékeken gyakran kell javítani, hiszen a hibás nyílás­záró szerkezetet természete­sen nem engednek kiszállíta­ni az üzemből. A másik nagy gond a szak­képzett munkaerő hiánya. A jelenleg 630 dolgozót foglal­koztató gyár létszámban ke­vesebbet tervezett az V. öt­éves terv időszakára, ám a tényleges létszám 20—25 dol­gozóval ennek is alatta ma­rad. A létszámhiányt saját erőből is igyekeztek enyhíte­ni. A segédmunkásokat beta­nító tanfolyamokon képezik és 3 éves szakmai gyakorlat után a gyár műszaki gárdá­ja egyéves tanfolyamon szak­munkásvizsgára készíti fel a jelentkezőket. ■ : Tavaly húsz dolgozó sze­rezte meg az épületasztalosi szakmunkás-bizonyítványt. Ebben viszont az a gond, hogy a­­ gyá létszámának csaknem a fele asszony vagy lány, és közülük eddig csak kettő vállalkozott az oklevél megszerzésére. Kétségtelen, hogy a „házi” szakemberképzés­­már a kö­zeli jövőben kamatozik. Az V. ötéves tervben 25 millió forint beruházási alappal gaz­dálkodhat a gyár. Ezt az ösz­­szeget a régi gépek kicserélé­sére, valamint belső tervezés alapján célgépek gyártására fordítják. A gyár vezetői ab­ban bíznak, hogy az új, kor­szerűbb eljárással gyártott cikkek, a munka, és üzem­­szervezés tartalékainak to­vábbi feltárása, valamint a beruházás hatása 1977-ben már kedvezőbb összképet mu­tat a soproni ÉPFÁ-nál. Mohay Gábor

Next