Kisalföld, 1976. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

2 Makariosz a Szovjetun­sz­l A Szovjetunió mindig tá­mogatta és ezután is támo­gatni fogja a ciprusi népet függetlenségéért és országa egységéért vívott harcában — jelentette ki Makariosz, cip­­rusi elnök a külföldön élő ciprusi görögök első kong­resszusának küldöttei előtt. Az elnök hangsúlyozta, hogy a területi kérdéssel kapcso­latos ellentétek miatt kétel­kedik a két közösség közötti tárgyalások mihamarabbi felújításának lehetőségében. Évfordulóra készülnek Angolában Az Angolai Népi Köztársa­ság dolgozói, az ország népi hadserege, a FAPLA meg­alakításának második évfor­dulója méltó megünneplésére készülnek. Az Angola felsza­badításáért küzdő népi moz­galom (MPLA) partizán osz­tagainak vezetői 197­1. au­gusztus elsején írták alá a FAPLA megalakításáról szó­ló dokumentumot. Ez az ok­mány lett az alapja a lakos­ság széles rétegei bevonásá­nak a FAPLA soraiba, és így vált lehetővé a portugál gyarmatosítók és az imperia­lizmus csatlósai elleni fegy­veres harc fokozása Angola teljes felszabadításáért. •• Üzenet Tel Zaatarból A Nemzetközi Vöröskereszt mentőakciója szombaton reg­gel harmadszor is meghiú­sult. A legújabb, tűzszüneti megállapodás ellenére a Bei­rut környékén Tel Zaatar palesztin menekülttábort ost­romló jobboldali fegyveresek újabb feltételeket támasztot­tak. A vöröskereszt mentő­autói a jobboldaliak követe­lése értelmében nem halad­hattak volna át egy bizonyos közelebbről meg nem határo­zott ponton és a mentőszolgá­lat ilyen körülmények között nem vállalhatta a felelősséget a Sebesültek biztonságáért. (Eközben a tábor egyik svéd orvosától drámai hangú üze­net érkezett a Tel Zaatar vé­dőinek helyzetéről. „Ha há­rom napon­­belül nem érke­zik meg a segítség, vízhiány miatt a sebesültek belehalnak sérüléseikbe.’’ — hangzott a rádiófelhívás. Camille Cha­­moun, a libanoni jobboldal egyik vezéralakja, cáfolta, hogy az ő irányítása alatt álló fegyveresek bármiképpen akadályozták volna a vörös­­kereszt akciójának végrehaj­tását. (AP. REUTER) Kontinensünkön tért hódít az enyhülés Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága szombaton a következő nyilatkozatot tette közzé: " Egy éve annak, hogy 35 állam legfelsőbb szintű ve­zetői kormányaik nevében Helsinkiben aláírták az euró­pai biztonság és együttmű­ködési értekezlet záróokmá­nyát. E történelmi jelentősé­gű dokumentumban Európa államai először ismerték el, hogy a három évtized alatt végbement változások meg­­másíthatatlanok. A záróok­mányban foglaltak követke­zetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy az európai béke és biztonság valóban tartós alapokra, a népek között ba­rátságra, együttműködésre épüljön. E nemes célok el­érése minden tisztességes, a földrész sorsáért felelősséget érző ember akcióprogramjá­vá vált. — Közvéleményünk üdvöz­li a záróokmány aláírása óta Európában végbement nagy­fontosságú változásokat. A szocialista országok és a nyu­gat-európai országok józan gondolkozású vezetőinek, ha­ladó erőinek erőfeszítése eredményeként kontinensün­kön mindinkább tért hódít az enyhülés: sokoldalúan fejlőd­nek a különböző társadalmi berendezkedésű országok és népeik kapcsolatai. A hidegháborús reakciós erők azonban nem nézik jó szemmel és tétlenül a pozi­tív változásokat. Fellépnek az enyhülés, a társadalmi haladás erőivel szemben, tá­madják a szocialista országo­kat, önkényesen, egyoldalú­an értelmezik a megállapo­dást. Aknamunkájuk a záró­okmány jelentőségét, kedve­ző hatását egészében véve a helsinki konferencia eredmé­nyeit vette célba, mert bizo­nyos imperialista körök kez­dettől fogva ellenezték az európai béke megszilárdítá­sát, a fegyverkezési hajsza beszüntetését és a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének kibontakozását.­­ Éppen ezért meggyőző­désünk, hogy a béke, a biz­tonság és az együttműködés ügyét támogató társadalmi erőknek továbbra is őrizniük kell Helsinki szellemét, kitar­tó türelemmel azon kell fá­radozniuk, hogy a konferen­cia záróokmányában foglalt megállapodások mielőbb való­ra váljanak. E küzdelemhez fontos támogatást és útmu­tatást nyújtott az európai kommunista és munkáspár­tok nemrég befejeződött ber­lini tanácskozása is.­­ A magyar közvélemény kész cselekvően hozzájárulni ahhoz, hogy Európa a jövő­ben is a béke és biztonság, a népek közötti barátság és együttműködés színtere le­gyen — hangzik a nyilatko­zat. Az amnesztia elősegíti a nemzeti megbékélést Santiago Carrillo sajtóértekezlete Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára a párt Központi Bizottsága Ró­mában megtartott plenáris ülésének befejeztével sajtó­­értekezleten összegezte a ta­nácskozás eredményeit. Kö­zölte: a párt úgy határozott, hogy kibővíti szervezetét, s nemcsak Madridban, hanem más spanyol városokban is irodát nyit. A párt legálissá nyilvánításáig 300 000 tagra tervezik bővíteni a taglét­számot. Carrillo tájékoztatott arról is, hogy mostantól kezd­ve a párt Végrehajtó Bizott­sága 36 tagot számlál majd, a 142 tagú Központi Bizott­ságnak többek között 57 ipari és hat mezőgazdasági mun­kás is helyet foglal. Marce­­lino Camacho, a spanyol munkásbizottságok országos titkárságának vezetője a a kommunista párt Végre­hajtó Bizottságának tagja. Carrillo a spanyol ügyekbe való tűrhetetlen beavatkozás­nak minősítette, hogy Kiss­in­ger amerikai külügyminisz­ter ellenezte a Spanyol KP legálissá nyilvánítását. A főtitkár a pénteken meg­hirdetett amnesztiát határo­zott lépésnek nevezte a nem­zeti megbékélés felé vezető úton, ugyanakkor azonban rá­mutatott a rendelet diszkri­minációs jellegére is. Mint is­meretes, az amnesztia nem érinti azokat a politikai fog­lyokat, akiket politikai okok­ból elkövetett merényletek miatt tartanak börtönökben. Ez elsősorban a baszk nem­zetiségű bebörtönzöttekre vo­natkozik. Carrillo ismét sík­ra szállt az általános am­­nesztia mellett, majd kifejez­te azt a reményét, hogy a részleges amnesztia rendel­kezései értelmében mind ő, mind Dolores Ibárruri, a párt elnöke hamarosan­­ visz­­szatérhet Spnyolországba. A pénteken bejelentett am­nesztiát egyébként a spanyol legális ellenzője köreiben is üdvözölték, újból hangsúlyoz­va azonban a teljes amnesz­tia szükségességét. Kínában újabb földrengés A kínai külügyminisztérium szombaton — helyi idő sze­rint a kora délelőtti órákban — újabb figyelmeztetéssel fordult a Pekingben élő kül­földiekhez. A minisztérium tájékoztatásügyi osztálya fel­hívta a külföldi tudósítók fi­gyelmét arra, hogy az előre­jelzések szerint „szombaton vagy vasárnap viszonylag erős, további másodlagos föld­lökésektől” lehet tartani. A DPA és az UPI arról tu­dósít, hogy a kínai hatóságok a súlyos földrengés-kataszt­rófa miatt számos külföldit felszólítottak, távozzék az or­szágból, s további intézke­désig lemondták külföldi cso­portok tervezett kínai láto­gatásait. Az Aszahi Simbun japán napilap pekingi tudósítója szombaton Tangsanból érke­zett menekültekre hivatkoz­va arról számolt be, hogy­ a természeti katasztrófában fel­tehetőleg „tíz- vagy százez­rek” vesztették életüket. A földrengés a legsúlyosabb ká­rokat Tangsanban okozta. A város állítólag nyolcvan szá­zalékban elpusztult. Szemta­núk ,,reménytelennek” minő­sítették a helyzetet. Súlyos károk keletkeztek Tiencsin ki­kötővárosban is. A kínai kormány hivatalo­san mindeddig nem válaszolt a külföldi segélynyújtási ajánlatokra. Az Új Kína hír­­ügynökség tudósítása szerint a pekingi hatóságok „az igen súlyosan érintett területek lakosaira­, összpontosítják se­gélynyújtásukat, és „ad hoc­­különítmények helyreállítot­ták Peking és Tangsan kö­zötti vasútvonalat. Helsinkiről egy év múltán (Folytatás az 1. oldalról.)­giai harcot, a két kibékíthe­tetlenül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szo­cialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-má­sik nyugati politikus olyan messzire megy, hogy azt ál­lítja: a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tő­kés­­propaganda miközben az ideológiai küzdelem meg­szüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fo­kozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s álta­lában a szocializmus, a kom­munizmus ellen, sőt politikai kampányokat is folytat, rá­galmak özönét zúdítva a szo­cialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándéko­san ködösít. Helsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak ab­ban, hogy országaik képvi­selői 1977-ben Belgrádban új­ra találkoznak. A záróok­mány ezzel kapcsolatos ren­delkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belg­rádi találkozó — a záróok­mány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes mun­kát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hat­ja át. Szükség ezt hangsú­lyozni, mert vannak olyan el­képzelések, amelyek ellen­kező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak, véle­ményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány ke­retén belül maradva, építő szellemben felmérje az ed­dig megtett utat, s körvona­lazza azokat az intézkedése­ket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróok­mány végrehajtása érdeké­ben. Semmiképpen sem len­ne szerencsés, ha valaki a zá­róokmány kereteit meghala­dó problémákat akarna a ta­lálkozó napirendjére tűzet­ni. Ilyen kérdések megtár­gyalására ez a találkozó nem hivatott. Reméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezéseinek valóra vál­tása. A záróokmány végre­hajtása egyik igen fontos fel­tétele annak, hogy az enyhü­lés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi politi­kában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manővereit. Egy év számvetése azt mu­tatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsinylik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádol­ják. Ezeknek a manőverek­nek meghatározott céljuk van; ez is része az enyhülés elleni támadásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a ha­ladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkésországok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szellem­e ellen ágáló szélső­séges körök mesterkedéseit, s a záróokmány végrehajtásá­val­­segítsék a béke és a biz­tonság további megszilárdí­tását Európában. HETI VILÁGHÍRADÓ Brezsnyev-interjú Helsinkiről - Hogyan maradhat meg Andreotti kormánya? — A palesztin ütőkártya - Fajüldözők ______________a vádlottak nádján_______________ A moszkvai Pravda a hé­ten Brezsnyev-inter­jút kö­zölt: a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára vála­szolt a lap munkatársának kérdéseire. Az interjú ténye önmagában is figyelmet kel­tett. Ebből is kiviláglott, mekkora fontosságot tulajdo­­nítanak a Szovjetunióban a helsinki értekezlet dokumen­tumának. I.eor­yid Brezsnyev igen de­rűlátóan nyilatkozott a Hel­sinkiben elért eredmények továbbfejlesztésének lehető­ségeiről. Ugyanakkor rámu­tatott arra, hogy egyes nyu­gati hatalmak beavatkozása az olasz kormány megalakí­tásának folyamatába, éles el­­­lentétben áll a helsinki záró­okmánnyal. Olaszországban megalakult az új kormány. Sorsa attól függ, hogy parlamenti be­mutatkozásakor a kommunis­ta képvisel­ők tartózkodni fogna­k-e a szavazástól. Ha ellene szavaznának, aligha élne egy napot is az Andre­­otti-kabinet... Az új kor­mányfő úgy igyekezett össze­állítani a miniszterek névso­rát, hogy az olasz baloldal kevés kifogásolnivalót talál­jon benne. Nincs a kormány­ban Rumor, aki a Lockheed­botrányba keveredett bele, és nincs ott Colombo sem, aki a reakció érdekeit szolgáló, a kisembert sújtó gazdaságpo­litikájával tulajdonképp az előző kormányt a bukásba vitte. Természetesen nem személyi kérdések döntenek, hanem az, hogy Andreotti kormányprogramjában ta­lál-e az olasz kommunista párt annyi pozitívumot, ami­nek láttán egyelőre nem for­dul ellene. A Közel Keleten továbbra is Libanon drámája foglal­koztatja a közvéleményt. Megszokhattuk már, hogy egymást érik a meglepő for­dulatok. Így volt ez ezen a héten is. Damaszkuszban a szíriai külügyminiszter, Khaddam, és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet „külügyminisztere”, Faruk Kaddami, megállapodást írt alá a szír—palesztin ellentét felszámolására Ennek alap­ján számítani lehet a harcok hevességének csitulására, s talán a körülzárt táborokból a sebesültek elszállításának lehetővé tételére. Cserébe a palesztin mozgalom hajlan­dónak mutatkozik a februári megállapodás végrehajtására, amelynek alapján Libanon­ban szinte az ellenségeskedé­sek előtti politikai rend áll­na helyre. Alig történt meg a megállapodás, máris új for­­­dulat következett. Damasz­kuszban olyan közleményt adtak ki, amellyel a Palesz­tínai Felszabadítási Szerve­zet nem érthetett egyet... A damaszkuszi értelmezés célja az volt, hogy a palesztinokat szembefordítsa Egyiptommal, miután mostanában a Palesz­tinai Felszabadítási Szerveze­tet — Szíriával szemben! — éppen Szadat Egyiptoma tá­mogatta . .. Ideillik az Iz­vesztyija megjegyzése. ..Az arab reakció szavakban tá­mogatja a palesztinokat, de valójában e problémát ütő­kártyaként akarja felhasznál­ni mind az arab országok egymás közti viszonyában, mind pedig az imperialisták,­kal folyó alkuban.” A Közle-Kelet után a Tá­vol-Kelet, a hét első szenzá­cióját Tanaka, volt japán mi­niszterelnök letartóztatása je­lentette. A korábbi kormány­fő be is vallotta, hogy óriási összegeket vágott szeb­re az amerikai Lockheed re­­pü­lőgépgyártó cég megbízott­jaitól. Természetesen nem arról van szó, hogy a japán demokrácia akkora lenne, hogy a korrupciót a legmaga­sabb szinten is meg tudná és meg akarná szüntetni és bün­tetni. Nem, főként belpoliti­kai és pártpolitikai okai van­nak, voltak annak, hogy Miki Takeo, miniszterelnök leszá­molt elődjével. Az ugyanis, elvbarátaival együtt, őt akar­ta megbuktatni... Az ősszel esedékes japán törvényhozási választások előtt Miki Takeo, aki ,, a megvesztegethetetlen” hírében áll, „a rend és tör­vény” tiszteletben tartásának jelszavával próbálja győze­lemre vezetni a húsz éve kor­mányzó Liberális Demokrata Pártot. Viszont minden to­kiói hír azt mutatja, hogy Tanaka letartóztatása sokkal nagyobb erkölcsi-politikai megrázkódtatást okozott, mint Miki Takeo agytrösztje kigondolhatta. Végül néhány szó Afriká­ról: a feket földrész tovább­ra is a világközvélemény ér­deklődésének középpontjában marad. Fontos esemény volt, dr. Agostinho Neto látogatá­sa Kubában. A szocialista szigetország és Angola kap­csolatai még szorosabbakká válnak, az angolai nép tovább számíthat a kubaiak segítsé­gére a függetlenségének meg­védéséért folyó harcban. Dél- Afrika és Rhodesia fajüldözői az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban éppúgy, mint Mozambik fővárosában három ország csúcstalálkozóján a „vádlot­­tak’padjára” kerültek. Pálfy József 1976. augusztus 1., vasárnap

Next