Kisalföld, 1976. október (21. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

Venceremos! Szolidaritási nagygyűlés Szolidaritást vállalunk a chilei néppel d­e gondolat .Jegyében tegnap délután a gyori Szeszipari Vállalat KISZ-szervezete szolidaritá­si nagygyűlést rendezett a gyár kultúrtermében. A meg­jelenteket Kovács Imre, KISZ-vezetőségi tag köszön­tötte, majd Sulyok Ernő, a vállalat pártvezetőségének tagja mondott beszédet. Vá­zolta a Népi Egység törvé­nyes kormányát megdöntő fa­sizmus, a fasiszta erőszak embertelenségeit, terrorját. Hangsúlyozta, hogy a világ haladó erői jelenleg és a jö­vőben is következetesen segí­tik a chilei hazafiak és hala­dó erők harcát, céljaik meg­valósítását. Utalt arra, hogy megyénk lakossága, a győri Szeszipari Vállalat dolgozó kollektívája, a világ haladó erőivel együtt szolidáris a de­mokratikus és szabad Chilé­ért küzdők ügyével! Az ünnepi beszéd után a vállalati KISZ-szervezet tag­jai irodalmi műsort adtak elő. A szolidaritási nagygyű­lés a Venceremos közös el­­éneklésével zárult. 1976. október 1., péntek" Frissíteni a hálózatot Beszélgetés Várvölgyi Gyulával, a MNEB elnökével Megyénkben az év elején vette kezdetét, s év végén fe­jeződik be a népi ellenőrök felülvizsgálata, az újak bevo­nása. Várvölgyi Gyulával, a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökével erről a munkáról beszélgettünk. — A felülvizsgálat kezde­tekor az ezret meghaladta megyénkben a népi ellen­őrök száma — mondotta. — Egy-egy speciális feladatnál eseti népi ellenőrt is bevo­nunk a munkába. Az évek során ellenőreink közül töb­ben nyugdíjba mentek vagy megfáradtak a munkában, s rájuk már nem számíthatunk. A meglevő törzsgárda mellé az újak bevonása érdekében felkerestük a vállalatokat, intézményeket, s kértük a párt- és a gazdasági vezető­ket, javasoljanak, adjanak véleményt. — Ki lehet népi ellenőr? — Fontos, hogy az illető a szakterületének elismert, jó szakembere legyen, politikai felkészültsége, emberi maga­tartása alkalmassá tegye a kapott feladat ellátására. A népi ellenőri munka párt­­munka. Annak tekintjük va­lamennyien, s ez így is van a gyakorlatban. Politikai munkát végzünk, sok szak­mai vonatkozással. Ezért szükséges, hogy ellenőreink minden kívánalomnak meg­feleljenek. — Minden esetben jó volt a kiválasztás? — Eddig még egyetlen né­pi ellenőrünkkel sem volt erkölcsi vagy magatartásbeli gond. Ezek a leglényegeseb­bek, hiszen így biztosított az erkölcsi alap is a munkához. Most, a felülvizsgálatok során a már meglevő népi ellen­őreink munkahelyi vezetőit is megkerestük, örömmel ta­pasztaltuk, hogy becsülettel dolgoznak, köztiszteletnek ör­vendenek, jó véleményeket kaptunk. Maradtak továbbra is hálózatunkban. — Mennyi új népi ellen­őrt sikerült eddig nyilván­tartásba venni? — Kétszáztíznél tartunk, de mint mondottam, még nem fejeződött be a hálózat megerősítése. Még legalább enyire számítunk. — Milyen szakmai szem­pontok vezették a megyei bi­zottságot a kiválasztásnál? — Igyekeztünk minden te­rületről bevonni új ellenőrö­ket. Például: a számviteli gárdánkat 24 új ellenőrrel erősítettük, a beruházási te­rületről újabb 4 ellenőrt vet­tünk nyilvántartásba, 8 jo­gásszal gyarapodtunk, 74 kö­zép- és felsőszintű, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakmai vezetőt sikerült be­vonni munkánkba. Harminc­hat fizikai állományú dolgo­zó csatlakozott hozzánk. — A fiatalításban adott-e segítséget a KISZ? — Jelenleg 66 új, KISZ- korosztályú népi ellenőrt vet­tünk nyilvántartásba a me­gyei KISZ-bizottság segítsé­gével. Nagy szükségünk van a fiatalokra, hiszen belőlük lesz pár év múlva — a szükséges népi ellenőri gyakorlat meg­szerzésével — a jelenlegi idő­sebb korosztály utánpótlása. Táplánypusztán előadást tar­tottam KISZ-vezetőknek a népi ellenőrzési munka je­lentőségéről, feladatainkról, s örömmel tapasztaltam, hogy érdeklődéssel kísérik tevé­kenységünket, s részt vállal­nak munkánkból. — Az ellenőrzések, vizsgá­latok, a negatív tapasztalatok mennyire befolyásolják idők múltával az ellenőrök sze­mélyiségét? Nincs olyan ve­szély, hogy a népi ellenőrből állandóan figyelő, mindenben hibát kereső, szüntelen „ré­sen” álló ember lesz? — Tudni kell azt, hogy a mi munkánknak csak egy része az ilyen vagy olyan hi­bát feltáró, visszaéléseket vagy törvénytelenségeket le­leplező tevékenység.­­Nemcsak ilyen témákkal foglalkozunk, bár ez is a közösségért vég­zett segítő szándékú munka. A népi ellenőr sok tapaszta­latot gyűjt, jót is, rosszat is. A felderített hiba megköny­­nyíti a legközelebbi vizsgá­latnál a munkáját, a jó ta­pasztalat pedig kamatozik a munkahelyén. Például egy új módszer bevezetése, egy munkafolyamat egyszerűsíté­se vagy egy — éppen a vizs­gálatnál tapasztalt — hiba­forrás megszüntetése az el­lenőr saját munkahelyén is sokat segíthet. Tudunk szá­mos olyan esetről, amikor az ellenőr „hazavitte” a jó gya­korlatot. Megköszönték neki. Ami pedig az állandó „résem állást” illeti — erről szó sincs. Ott kell résen állni, ahonnan valami veszély, meg­tévesztés vagy kendőzés vár­ható. Ott áll is az ellenőr. De másutt nem. S az előbbi a ritkább, a nem jellemző. Somogyi Márta Széles határ, megnőtt tábla Mikor jövedelmező a kukorica ? Üzemi kísérletek és iparszerű termelés Töltéstaván Ha valaki a töltéstavai Aranykalász Tsz gazdálkodását méltatja, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy miképp ter­mesztik a kukoricát a gazdaságban. Tengernyi tengeri hajla­dozik tavasztól őszig a terjedelmes táblákon, az enyhe domb­hajlatokban. A szövetkezet három éve tagja az IKR-nek, két egységben, 1600 hektáron terem a kukorica. A töltéstavas ter­mesztésről érdemes szólni azért is, mert a téesz vezetősége évek óta szoros kapcsolatot tart fenn a szegedi Gabonater­mesztési Kutatóintézettel. A kutatók és a rendszergazda szá­mos üzemi kísérletet végzett már Töltéstaván. A kukoricáról most még­sem csupán a töltéstavai lá­togatás és az ott rendezett ankét ürügyén szólunk, ha­nem azért, mert kezdődik a kukoricabetakarítási idény, továbbá az idei kedvezőtlen időjárás e fontos takarmány­­növény hozamaira irányítot­ta a figyelmet. A napokban rendezett kukoricatermeszté­si ankét — ahol kutatók és termelők egyaránt megjelen­tek — figyelmet érdemel még azért is, mert megyénk­ben az állattenyésztés abrak­­szükségleteinek hatvanöt szá­zaléka a kukorica hozamai­tól függ. A szántóterület hu­szonöt százalékán, 57 ezer hektárnál nagyobb területen növekszik e növény. Tavaly már tizenhat me­gyei szövetkezet iparszerűen termesztette, gondozta és ta­karította be a termést. Az új fajták meghonosodása, az agrotechnika rohamos fejlő­dése tette lehetővé például azt is, hogy a harmadik öt­éves tervidőszakhoz képest 1975-ig 11,3 százalékkal nö­vekedett meg a kukorica ter­mőterülete a megyében. Ezek után szükségszerű a kérdés: milyen tapasztalato­kat szereztek a kutatók, ne­­mesítők az üzemi kísérletek során, továbbá a nemesítők milyen szerepet szánnak az általuk nemesített fajtáknak a köztermeszítésben? Mikor jövedelmező a kukorica? A töltéstavas tanácskozáson az egyik legilletékesebb szak­ember jogán dr. Pintér Lajos, a szegedi kutatóintézet tudo­mányos munkatársa válaszolt a kérdésekre. A szegedi inté­zet munkatársai ugyanis 27 hibridet próbáltak ki üze­mekben, közülük 12 szaporí­tásra engedélyezett. A tanácskozás egyik lé­nyeges megállapítása az volt, hogy a kutatók és termesz­tők szándékai azonosak, mert mindenkor az szab mértéket munkájuknak, hogy egy hek­tárról minél több terméket nyerjenek. E feladat megvalósítása céljából a növény számos ag­rokémiai feltételét meg kell vizsgálni. Nem kerülheti m­el a figyelmet például a kuko­rica tenyészideje, a termő­­tájék hőellátottsága. A kuta­tók olyan tenyészidejű faj­ták meghonosítására töreked­nek, amelyek minden évben biztonságosan beérnek, szár­­szilárdságuk megfelelő. A termesztők gyakran szó­vá teszik, hogy sok a közter­­mesztésben lévő hibrid, ke­vés azonban a megfelelő minőségű fajta. A növények évek során genetikailag vál­toznak, ezért sem a sok, sem az egyetlen hibrid vetése nem ajánlatos. Egy gazda­ságban akkor cselekszenek helyesen, ha legalább három fajtát vetnek. A tenyészterü­­let tőszáma sem a korai vagy késői érésidőtől függ, hanem a növény genetikai képességei­től. Nagyon lényeges megál­lapítás az is, hogy biztonsá­gos termelés egyetlenes tő­­állomány mellett lehetséges. A termelők nem egyszer ta­pasztalták: a jó talajelőké­­szítés nélkülözhetetlen felté­tele az egyenletes kelésnek. Az egyes fajták életképessé­géről lehet vitatkozni, arról azonban alig, hogy nem vár­ható bőséges termés, ha rossz a talaj. A kutatók szóltak a kuko­rica „szárazságtűréséről”, mert az idei aszályos idő­járás próbára tette a ter­mesztőket. Bár e növény szá­razságtűrése nem volt széles körű kutatási téma, mert a kukorica éltető eleme min­denkor a víz volt, a szegedi intézet nemesítői mégsem mondtak le arról, hogy szá­razságtűrő fajtákat is meg­honosítsanak a köztermesztés­ben. A szegedi TC—255-öst és a KSC—360-ast ezek közt tartják számon. Az ankét tanúsága szerint a töltéstavas üzemi kísérle­tek jól szolgálják azt a kö­zös célt, hogy egységnyi ku­koricaterületről minél több állati terméket (húst, tejet stb.) állítson elő a szövetke­zet. Számos jól termő hibri­det tudnak ajánlani a kuta­tók. Rendkívüli időjárási vi­szonyok közt is lehet megfe­lelő hozamú kukoricát ter­meszteni, ha szigorúan meg­tartják az agronómiai köve­telményeket. Természetes, a kutatók sem ülhetnek babéraikon. A faj­ták minőségi javítása, a gé­pi betakarításra való alkal­masság széles körűvé tétele, a minőségi vetőmag és a jö­vedelmezőség növelése, a nö­vény vízleadásának gyorsí­tása mind olyan feladat, amely megoldása tovább ja­vítja az iparszerűen termelt kukorica gazdaságosságát, jö­vedelmezőségét. V. I. Hogyan is szól az ismert rigmus? „Elmentem én a vásárra fél pénzen ...” Fél pénzzel, azaz ötszáz forinttal lép­tem fel a Ciklámen nevű helyjegyes gyorsvonatra, hogy a BNV-n kielégít­hessem olthatatlan — no, nem szomjú­ságomat! — kíváncsiságomat. A Keleti­ben magával ragadott a tömeg áradata és lesodort a Metróba. Attól kezdve már semmiről sem tehettem, ki voltam szolgáltatva a raj­am kívül álló erők akaratának. ” A vásár főkapujánál hosszú sorokban várakoztak a türelmetlen atyák, anyák, gyermekek, rokonok és ismerősök. S mivel „se utódja, se boldog őse, se ro­kona, se ismerőse” nem voltam senki­nek, igyekeztem észrevétlenül oda sur­ranni az egyik pénztárhoz. Abban a pillanatban megszólalt mögöttem egy szilvatömény basszus. — Maga fekete jampec, mit tolak­szik elénk!? Menjen hátra, mert mind­járt letépem a sza­kállát! A nevelés eme hatásos érve megtette a magáét. A sor végére álltam — mond­juk kétszázadiknak. S a türelem me­gint rózsát termett. Addig pergettem a szemeket a homokórámon, amíg át nem léptem a vásár küszöbét, csekély 15 buz­­nyákért. „Elmentem én a vásárra...” „ Nem tudom, ki hogyan ítéli meg, de én nagyon szeretem a banánt. Annyira oda vagyok érte, hogy talán ez is sze­repet játszott utazásomban. Ki nem tudja ugyanis, hogy a BNV-n mindig árulnak banánt?! — Igen, de milyen keveset és milyen zöldet! — súgta a bennem lakozó go­nosz lélek. S meg kell hagyni, igaza volt. Egy órán át tapadtam rá két far­merruhás lány hátsó fertályára, amíg végre a pulthoz préselődhettem. S kap­tam egy kiló banánzöld árut, a mögöt­tem tolakodó, egymást taposó emberek hangos szidalmai közepette. Banánomat most otthon érlelem. A gáztűzhely közelében tartom, hogy el­nyerje jellegzetes sárga színét. Türelem kérdése az egész. a Komikus helyzet, ha az ember rokon­szenvez a gépkocsikkal, de nem tekint­heti magát tulajdonosnak. A vásár „szenzációja” a Skoda 120 L típusú gép­kocsi volt. Talán nem túlzok, ha azt mondom, fürtökben csüngtünk körü­lötte. Tapostuk egymás lábát, feszeget­tük a kocsit­ elzáró köteleket, simogat­tuk, fogdostuk a vaskos tomporú zöld csodát, mintha élt volna. Gyerekek sír­tak körülöttünk, hogy nem juthattak oda a 21 másodperc alatt 100 kilométe­res sebességre felgyorsuló kocsihoz, amely némán, megrettenve lapult a földhöz a tömeg hangos tetszésnyilvá­nításaitól elkábítva. Ilyenféle megjegy­zéseket lehetett hallani: — Hű, de szép ez a portéka! Akár a nagyanyám menyasszony korában! — Mikor és mennyiért lehet kapni ezt? Bizonyosan többe kerül majd, mint egy Lada 1200-as. — Mit mondhatnék a vásárról? Akkora volt a tolongás, hogy profán módon szólva, tumultuózus jelenetek akadtak, összetorlódtunk a bútoroknál, a ruhák­nál, a halászcsárdában és az autóbusz­megállóban Sorbaálltunk az ingyen bra­zil kávénál és ámpl­ukka kubai szivar­termés láttán. A félpénz rohamosan fo­gyott. Elment harcsára, s a hozzávaló­ra. Hazafelé személyvonaton utaztam, nem a párnás szakaszban. A vásárban vásárolni kell. Attól válik igazán vá­sárrá. S feledve minden viszontagságot, jövőre majd újra ott szeretnék tolonga­ni, ahol az idén laposra préseltek a jó­pestiek, vagy a vásárra egy napra fel­­rándult magamfajta vidéki atyám fial ki. Terven felül 1500 tonna áru A Magyar Hűtőipar győri gyárában az idén 10 500 tonna zöldségféle, gyümölcs és különféle gyorsfagyasz­tott tészta feldolgozására, illetve gyártására vállalkoz­tak. Éves tervüket várhatóan október közepére teljesí­tik, és terven felül év végéig mintegy 1500 tonna árut szeretnének feldolgozni. _____ ■ A nyár folyamán gyorsfagyasztották a közkedvelt gyümölcsöt a málnát. Most Lencse Mária, Lencse Anna és Marencsák Erzsébet csomagológépbe adagolják, és csomagolva kerül a hazai piacon kívül számos külföldi országba is. ■ A kedvezőtlen termés ellenére is szép mennyiség­ben kerül majd a piacra a gyorsfagyasztott szilva, mint­egy ezer tonnányi. Milus Edit, Tóth Mária kezei alól már a tisztított szilva kerül ki. Matusz Károly képriportja KlífUPO­G - 3

Next