Kisalföld, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-29 / 74. szám

Cmr*IiTITTD ESEMÉNYEK CTiT­ tTUfJ ESEMÉNYEI A jövő iskolájának modellje Jelentős, a jövőt formáló munkamegbeszélést tartottak a múlt hét végén a győri Mó­ra Ferenc Általános iskolá­ban. Az Oktatási Minisztéri­um, a Testnevelési Főiskola Kutatóintézete és a Győr- Sopron megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya szervezésé­ben az ifjúság testnevelésének és sportjának helyzetéről, táv­lati fejlesztéséről tanácskoz­tak az érdekeltek. A jövő iskolai modelljának keresésében komoly munkát vállaló Magyar Tudományos Akadémia a mai, merev isko­lai tantárgyrendszer korsze­rűsítésére hat terület fejlesz­tését — közöttük a testneve­lését —­ javasolja. Ennek va­lóra váltása várhatóan az ez­redfordulóra lesz meg; az új tantárgyrendszerben a testne­velésnek a személyiségformá­lásban lesz nagyon fontos szerepe. A testnevelés­­ és a sport távlati fejlesztésének lehető­ségeinél figyelembe kell venni a párt-, állami társadalmi szervezetek határozatait, fel kell készíteni az ifjúságot, hogy a testi nevelés tanulmá­nyaik befejeztével is minden­napi életük szerves része le­gyen. A rendkívül összetett feladat sikeréért gyarapítani kell az óvodai és az iskolai képzésben részt vevők isme­reteit, pontos adatok birtoká­ban lehet meghatározni a fia­talok terhelhetőségének hatá­rait. Ehhez a TFKI kutatásai mutatják az irányvonalat, a kutatásokhoz felhasználták a Móra iskolában és a Kodály Zoltán utcai óvodában vég­zett vizsgálatok eredményeit. A tanácskozás gyakorlati bemutatóval folytatódott, majd a tanácskozás résztvevői megtekintették az iskola azon létesítményeit, amelyek segít­ségével előrelépés tapasztal­ható a távlati célok megvaló­sításában. Önkéntes határőrök A Minisztertanács 1975 őszén hozott határozatot az önkéntes határőr csoportok megalakításáról. Tavaly feb­ruárban indult meg a szer­vezés. Július elsején a győri határőrkerület területén már megkezdték munkájukat az önkéntes határőrcso­portok. Hogyan dolgoztak az eltelt idő alatt? Erről adott számot a Győri Határőrkerület pa­rancsnokságán tegnap meg­tartott értekezleten Csele Jó­zsef határőr alezredes pa­rancsnok, aki elmondotta, hogy az önkéntes határőrök tavaly a kerületben öt határ­sértőt akadályoztak meg tet­tük elkövetésében, azonkívül öt, a társadalomra veszélyes bűnözőt fogtak el. Ma már a kerület területén 500 önkén­tes határőr tevékenykedik. Az önkéntes határőrcsopor­tok vezetőinek tegnapi ta­nácskozásán a jó munka el­ismeréseként 52 önkéntes ha­tárőr részesült jutalomban és dicséretben. Vörös vándorzászló a Kazinczynak A legnagyobb kitüntetés, amit KISZ-szervezet kaphat, a KISZ Központi Bizottságá­nak vörös vándorzászlaja. A győri Kazinczy Ferenc Gim­názium és Szakközépiskola ifjúkommunistái első ízben nyerték el a vándorzászlót. Tegnap délelőtt a Rába Film­színházban Győr felszabadu­lásának tiszteletére tartott ünnepségükön dr. Nagy Sán­dor, a KISZ KB titkára nyúj­totta át a magas kitüntetést. Az iskola diákjai és alapszer­vezetei közül is többet kitün­tettek: Timár Irén és Bíró Edit aranykoszorús KISZ-jel­­vényt kapott. Kuller Évának, Kiss Rozáliának, valamint a Kállai Éva. Bartók Béla és Radnóti Miklós alapszerve­zeteknek pedig a Központ Bizottság dicsérő oklevelét nyújtotta át a KISZ KB tit­kára Vendég­szereplés Az ismert győri beat-együt­­tes a Mr. Wagner a múlt hét végét Szlovákiában, Galántán és könyékén töltötte. Vendég­ként részt vett a szlovák ifjú­sági szövetség és a szlovák népművelési intézet által ren­dezett vokál és tánczenei fesz­tiválon. Pénteken egy kisvá­rosban adtak hangversenyt, szombaton este pedig a fesz­tivál gálaműsorában léptek fel szép sikerrel. 1977. március 29., kedd Ügyeletes ripoder: HORVÁTH SÁNDOR és KARAKAI ILDIKÓ „Feszültségoldó” feszü­ltségnövelés „Idáig csak tűrtük, hogy pislogott a villany, és hogy este 9—10 óra között elment a kép és a hang a televízió­ban, de ez most már tartha­tatlan. Szórakozás helyett csak fáj a szívünk, hogy egyetlen filmet sem nézhe­tünk végig”. A fentiek a vá­mosszabadi Duna utca lakói által írt levélből valók. Ha­sonló panaszokat más helyről is idézhetnénk. A panaszt továbbítottuk az ÉDÁSZ-nak, a választ most ezúton olvasóinknak. A bosz­­szantó feszültségcsökkenés sajnos nem ritka. A háztar­tásokban egyre több elektro­mos berendezés „eszi” az áramot, leterheltek a transz­formátorállomások, a veze­tékhálózatok. Az ÉDÁSZ program szerint végzi a fel­újításokat, a szerelők érthe­tően nem tudnak rögtön min­denhová eljutni. A megye­­székhely környékén az idei tervek alapján Öttevényen, Gönyün, Győr-Szentivánon és Győrújfalun küszöbölik­ ki a feszültségesést két-két körzet­ben, illetve Öttevényen még egy új transzformátorállomás is épül, Győrújfalun pedig az egész települést érinti a re­konstrukció. Az idei tervek­ben Vámosszabadi nem sze­repel. Az ÉDÁSZ viszont — az ígéret szerint — gyorsan megvizsgálja a Duna utcaiak panaszát, amin talán kisebb méretű vezetékcserével ide­iglenesen segíthet. 12-271 Játék a betűkkel Győrött Jó érzés leírni, mindenki komolyan veszi a győri Rá­ba Művelődési Központ vi­dám, zenés brigádvasárnap­jait. Egry János, a Játék a betűkkel műsorvezetője is felépülvén valódi betegségé­ből eljött Győrbe és a teg­napelőtti brigádvasárnapon pótolta a múltkor elmaradt játékot. A nyertesek, a vesz­tesek és a kibicelő nézők egyaránt kitűnően szórakoz­tak. Igaz ebben része volt Kibódi Ervin és Hlatky László közismert, de mégiscsak élő Hacsek és Sajójának, a szel­lemes bábműsornak és annak a néhány dalnak, amit Mak­­ranczi Ági, Monyók Gabi és Ihász Gábor adott elő. Míg a szülők az emeleten szórakoz­tak, a gyerekek a földszin­ten a győri Tanítóképző Fő­iskola bábcsoportjának tap­solhattak. Csempészek paradicsoma? Ha a brit kormány továbbra is csökkenti a vámtisztviselők számát, akkor London hama­rosan Európa legnagyobb ká­bítószer-kereskedelmi köz­pontja lesz. A fentieket a brit vámosok szakszervezete álla­pította meg. A kormánynak szándékában áll, hogy a vám­­tisztviselők számát 7 száza­lékkal csökkenti éppen ak­kor, amikor az angol vámhi­vatalokban megkétszereződött az elkobzott kábítószer meny­­nyisége. A szakszervezet ille­tékesei szerint London így a kábítószer-kereskedők és a -csempészek paradicsoma lesz. Tavaszi szünet Április ötödikén kezdődik és 13-án fejeződik be a ta­vaszi szünet az általános is­kolák több mint egymillió és a középiskolák 202 ezer diák­jának. A szünet utáni­ első ta­nítási nap: április 14., csü­törtök. A napközi otthonok ezen idő alatt is a gyermekek rendelkezésére állnak. Az út­törőmozgalom és a KISZ is él a szabad idő adta lehetősé­gekkel. Több iskolában tarta­nak őrsi és rájfoglalkozáso­kat,­ KISZ-összejöveteleket. Számos helyen a pedagógu­sok múzeumlátogatásokat, tú­rákat, kirándulásokat szer­veznek a diákoknak. A tanév további menetrendjéről kö­zöljük, hogy az általános is­kolákban a tanítás június 4- én, szombaton fejeződik be. A tanév e’tedrrmives lezárásá­hoz rag tanítási nap szüksé­ges. Amennyiben június 4-ig valamelyik iskolában nem érik el az említett számot, az igazgató a tanítás idejét leg­feljebb június 20-ig meghosz­­szabbíthatja. A középiskolákban az érettségi előtt álló diákoknak az utolsó tanítási nap május 14-edikén, szombaton lesz. Az első, második és harmadik osztályosok még további egy hónapot járnak iskolába és a tanítás számukra június 11-én, szombaton ér véget. „Szóljatok szép szavak...’’ Vasárnap a Liszt Ferenc Művelődési Központban tar­tották meg a Sopron városi vers- és prózamondó versenyt. Tíz versenyző jutott a me­gyei selejtezőre: Gangl Edit, Hanzséros Klára, Köles Júlia, Lovas Zoltán, Kovács Adél, Biacsek Erzsébet, Bognár Ilo­na, Lőrincz Norbert, Huszár Lászlóné, Hanzséros Ágnes. Tegnap délben ittas állapotban vezette Giczi Kára­y, bar­­bacsi lakos ZF 14—83 forgalmi rendszámú Trabant személy­­gépkocsiját. Győr határában felborult, majd a gépkocsi falá­val a villanypóznának ütközött. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Bújna a falu a tekintet elől: az utcák, a kerítések, az emberek is. Különös világ, ugrál a szél a cserepeken, ropogtatja a tetőket, befúj az udvarokba, kazlakat bor­zol, szárítóköteleket táncoltat, drótokat. Akkor is nagy szél volt Vitnyéden: csípős, bokrokat csapkodó. Sokan és még sokáig emlékeznek arra a csütörtök éjszakára, mert ami akkor történt, az másnap fölbolydította a falut. Beléjük bújt az ördög (Ketten voltak, két hely­beli fiatalember. Pénteken este hat órakor a rendőrség már őrizetbe vette őket.) Áll a szoba közepén, szem­üvege az orra hegyére csú­szott, feketében van özvegy Tóth Pálné. — Én nyolcvan, igaz, ma nyolcvanegy éves vagyok, de nem tudok ilyen gyalázatos dologról. Az apósom kereszt­jét is összetörték, pedig erős volt, masszív, aztán meg le­döntöttek 37—40 sírkövet. Néhol meg a keretet vagdal­ták össze. Aznap kétszer ki­mentem a temetőbe. Még a szomszéd falukból is­ voltak ott. Mit mondjak magának? Nagy szívfájdalom ez! (Sárái István huszonegy éves lesz októberben. Vé­kony, nyurga gyerek. Gubbasztva ül a széken, ide­gesen pattogtatja a körmét, csak nagyritkán pillant föl, akkor is inkább a fehér fal­ra néz. — Találkoztam a haverral, Géza-napot tartottunk, aztán jött az ötlet, a Kranyecz mondta, hogy be kellene néz­ni a temetőbe, van olyan, mondta, aki ilyenkor már nem mer bemenni, mert fél, de mi menjünk be, nézzük meg az öreganyja sírját meg az apámét. Megnéztük. Gye­re, borítsunk le pár keresz­tet. Jól van, leburítottunk, egybedöntögettünk, tíznél többre akkor nem is gondol­tam. Végeztünk, eljöttünk. Hazavittük a táskát, amibe az üres üvegek voltak, meg hazavittük a rádiót. Vissza­­­felé eszünkbe jutott, hogy el kellene nézni szekéren Cser­majorba. Befogtunk, körül­néztünk, csak aztán mentünk el traktorozni, csak aztán tettük a köveket a postaútra. Éjfél után még beszélget­­tünk, vissza kellene menni a temetőbe. Én hazamegyek, ezt mondtam a Kranyecznek.) Az­ utcán alacsony, kövér nő. — Féltólásan, félborosan tehették. Senki nem tud sem­mit. De hogyan találták ezt ki? (Kranyecz Géza tizenki­lenc éves, szőke hajú, pely­­hedző bajuszú. Kocogtad­ja a szék alját, dobol a térdén. Folyton mosolyog, mintha örülne az egésznek. — Egyet iszunk — hívtam a Sárdit. Hogyan is volt? A majorban már megittunk egy litert, mentünk a Fényesbe, a Sárdi vett még egy liter bort, én nem mentem be, mert rendőri felügyeletes va­gyok. Hogy miért? Mert igen jó voltam. Az egyik háznál vettünk még egy litert. Az­tán kiballagtunk az autós pihenőhöz, iszogattunk, ter­meltünk, visszajövet, mikor jöttünk vissza, bementünk megnézni a mamát meg a Sárdi apját. Levettük a ka­lapot is, a rádió meg szólt, tánczene volt benne. Aztán elkezdtünk döntögetni, vé­gigmentünk a temető egyik felén meg a másikon. Egy fél órát voltunk ott. Nemigen beszélgettünk. Hogyan is volt? Visszamentünk a falu­ba, aztán haza, majd a temp­lom mellé, ott én egy nagy, faragott követ vittem az út­ra, gondoltam, majd rámegy valami. A Sárdi is vitt ki, csak kisebbet. Később befog­tunk, áthajtottunk Cserma­jorba, befüttyögettünk a kol­légiumba a lányoknak, jöt­­tünk vissza, aztán a gépmű­­"■"■lyből elvittünk két trak­ort, az indítókulcs elöl volt. Nenn a műszerfalban, fölhaj­tottunk a csapodi útra, az erdőig, van ott egy kavicsbá­nya, addig. Visszafelé már a majorban nekijártam a gép­műhely falának, egy kicsit megnyomódott a traktor.­ Két asszony beszélget a vegyesbolttal szemben, az egyik vékonyabb és csönde­sebb. — Az anyjukat sajnálom. — Ez­ már a vérükben volt, legalábbis az egyiknek. Pén­teken a Rábarét-majorban voltunk málnát visszavágni, esett az eső, megáztunk. A konyhában szárogattam ma­gam, amikor hozták a hírt. Én is megriadtam. Szaladtam ki a temetőbe, de csak a ká­polnáig engedtek. Mintha te­metésen lettem volna. Az öregebb férfiak levett ka­lappal álltak. Nagy volt a tömeg. A vendéglő előtt meg az a sok autó. Azt is mond­ták, hogy éjszaka köveket is tettek a busz elejbe, a műút­ra. Mindegyik a téeszben fo­­gatos. Másnap az egyik még kivitt bennünket a málnás­ba. Nem vettünk rajta észre semmit. Az úton r­ávetgélt, az egyik embernek toll volt a kalapja mellett, elkérte, kitűzte. A másik bezzeg nem fogott be, érezte a nyavalyá­ját. (S. I.: — Mondta a Kra­nyecz, ez is haragudott öreg­anyámra, ezt is döntsük le. Megfogtuk, lelöktük. K. G.: — Nem haragud­tunk senkire, a neveket se néztük meg, csak rápillantot­tunk.) Igyekszem a temető felé, de közben betérek a kisven­déglőbe. — Sokat beszéltek itt is ró­la, vitatták a dolgot. Állító­lag az egyik azt is mondta, ő addig nem nyugszik, míg a Kék fény­ben nem szere­­pel. A másikat meg, a sze­rencsétlent, belevitte. (A szakértői vélemény sze­rint 32 sírkövet rongáltak meg, nyolcat összetörtek, a kár 22 700 forint,­ ugyancsak megrongáltak nyolcat, amit még helyre lehet hozni. Itt a kár 12 050 forint. Tizenhat követ döntöttek le, az össz­­kár ezekkel együtt 37 450 fo­rint.) Visszamegyek a faluba, Németh Péternét keresem meg. — Hát mink kellöttünk el­sőbe meglátni. Orlán nyolc óra tájt mentünk a sírokat rendezni, mentünk a Németh Gyulánéval, ondtunk-mond­­tunk a temetőig, ott aztán megcsodálkoztunk. — Jé, Margit, mekkora szél volt — így az Orsi. Ledőlt síremlé­kek közben. A fekete kereszt is kidöntve. A Horváth Já­nos keresztje meg össze volt törve teljesen. Olyan volt a temető, mint a tatárjárás ... (S. I.: — Szégyellem, hogy ezt csináltam, nem tudom hogyan történt, részegek vol­tunk. Azelőtt barátom volt a Kranyecz, most már nem­igen. K. G.: — Másnap nem dol­goztam, akkor már éreztem, hogy hülyén csináltuk, de arra gondoltam, be se tud­ják bizonyítani az egészet. Pén­teken a Róza nénémnél vol­tam, láttam a sok népet meg a rendőrkocsit. Jobb lesz le­lépni, gondoltam, kiszalad­tam a Kardos-partra. A Sár­di a barátom, most is a ba­rátom.) — Az apám keresztjét dön­tötték le — mondja szomo­­rúan Tóth József. — Délelőtt tíz óra körül zörgetek be az ablakon, hogy a temetőben leborogatták a kereszteket. Kimentünk a feleségemmel, és sírtunk, mint a gyerekek. Nem is emberek voltak, akik ezt megcsinálták. Beléjük bújt az ördög, ördögök vol­tak. Joó József HUMPDIB----­

Next