Kisalföld, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-28 / 98. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1977. ÁPRILIS 28., CSÜTÖRTÖK ÓRA: 80 FILLÉR XXXIII. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM A jó munka elismerése KIVÁLÓAK KITÜNTETÉSE MEGYÉNKBEN Túlteljesítenék a tervet Múlt évi­ eredményei alap­ján újra Kiváló Igazgatóság lett az Észak-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság. Az idén, 1970 óta negyedszer érdemel­ték ki az OVH elnöke és a MEDOSZ elnöksége által ala­pított és adományozható elis­merést. Az igazgatóság 113 százalékra teljesítette múlt évi tervét, értéke 181 millió forint. Befejezték a Duna szi­getközi szakaszán a töltés erő­sítését. Ez a munka több éve tartott, 360 millió forintba ke­rült, és több mint hárommillió köbméter anyagot kellett be­építeni. A múlt évben tovább folytatta az igazgatóság a Rába-töltések erősítését Győr és Árpás között. Ennél a mun­kánál 360 ezer köbméternyi az általuk beépített anyag. Megteremtették a Szigetköz­ben a fakadó vizek elvezeté­sének rendszerét, amelynek költsége 64 millió forint volt. E munka során megépítették a győrzámolyi, a Vének kör­zetében levő szavai és a bá­­csai szivattyú tel­epeket. A csak számokkal és föld­mennyiséggel érzékeltetett nagy építési munkákat nyolc­van szocialista brigád kilenc­­száz tagja végezte el. Az Igaz­gatóság dolgozóinak eredmé­nyes munkáját elismerő ki­tüntetést dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese adta át tegnap. Négy-négy dolgozó részesült A vízgazdálkodás ki­váló dolgozója kitüntetésben, illetve OVH-elnöki dicséret­ben. Putz József, a többszörösen kiváló igazgatóság vezetője több, az építésben kiemelkedő munkát végzett dolgozónak adta át a kiváló dolgozó ki­tüntetést, valamint a pénzju­talmat. Az ünnepségen megjelent Háry Béla, az MSZMP Győr- Som­on megyei Bizottságának első titkára is, üdvözölte a szép sikert elért közösséget, szólt népgazdasági terveink teljesítésének fontosságáról. Az évi feladatok maradékta­lan megvalósítására, újabb eredményekre buzdította az ünneplőket. Első helyen a lakásépítés Három díszoklevél függ a falon a Fertődi Építőipari Szövetkezet elnöki irodájá­ban, rajtuk az évszámok: 1974, 1975. és 1976. A felírás mindegyiken közös: Kiváló Szövetkezet. A negyedik ilyen minisztériumi kitünte­tést ma veszi át az 530 dol­gozót számláló kollektíva ne­vében Sánta Lajos, a szövet­kezet elnöke. Önmagukért beszélnek a számok, amelyek a fertődi építők munkájának eredmé­nyeit jelzik. Egy évtized alatt a termelés megtízszereződött (közben a létszám csak négy­szerese a tíz évvel ezelőtti­nek). A termelés hatékony­ságát és korszerűségét is jel­ző nyereség húszszorosára növekedett, s a negyedik Ki­váló Szövetkezet kitüntetés­sel elismert 1976-os esztendő­ben elérte a 14 millió forin­tot. A szövetkezet kiemelt — tegyük hozzá: kiemelkedően jól végzett — tevékenysége a lakásépítés. Ebben az évben — fennállásuk huszadik éve — adják át az ezredik új la­kást; ennek a fele a külföld­ről vásárolt alagútzsalus technológiával készült. Há­rom termelő részlegük: az asztalos, a lakatos és az elő­regyártó­ üzem termelési érté­ke 1977-ben eléri a negyven­millió forintot. Továbbra is a lakásépítés marad a legfon­tosabb tevékenységük; ennek rendelik alá a műszaki fej­lesztést is. Olyan ipari hátte­ret akarnak kialakítani, amely a korszerű, nagyüzemi előregyártás révén hatéko­nyabbá teszi a lakásépítési munkát. Sopron észak-nyu­gati városrésze lesz elsősor­ban az építés színhelye, ahol öt éven belül kilencszáz új lakást készítenek. Tennivaló bőven van: a gazdasági célok elérésén kí­vül nagyot kell lépni a mi­nőség javításában és a prog­ramszerűségben, a határidők pontos megtartásában is. A minőség javításért minden bizonnyal lényeges változást eredményező ösztönzési mód­szert vezetnek be a második félévtől. Az új, minőségi bé­rezés lényege az, hogy három osztályba sorolják a munkát, s ennek megfelelően alakít­ják a keresetet is. Az alap­fizetésért elsőosztályú minő­séget kell adni; a másod- és harmadosztályú munkáért csökkentett alapbér jár. A korábbi ösztönzőknél szigo­rúbb bérezési forma minden bizonnyal beválik — biztosí­ték erre elsősorban az, hogy a munkások többsége maga is elismeri a magasra emelt követelmények szükségessé­gét. Egy esztendő alatt — 1977- ben tizedével kell növekedni a termelékenységnek. Ezt tartalmazza a terv és ehhez igazodnak a prémiumfelada­tok is. A tervek pontos vég­rehajtásának eredményeként ez évi munkájuk értéke, a szövetkezet árbevétele eléri a 140 millió forintot. Ebből a lakásépítés értéke 53 millió forint. A mai ünnepségen három­száznyolcvan dolgozó kap ki­tüntetést, jutalmat, összesen 260 ezer forintot osztanak ki. M. T. A beruházók érdemes Beruházó vállalatot ritkán találni a kitüntetettek listáján Egyszerű, tömör jelzővel élve: rázós munka az övék. Meg­rendelők, tervezők és kivite­lezők nemegyszer ellentmon­dásos igényeit, több vállalat munkáját kell összehangolni­uk. A kitüntetettek legutóbbi listáján a Győr-Sopron me­gyei Beruházási Vállalat ne­vét is olvashatjuk. „Indok­lást” ehhez maguktól a ki­tüntetettektől kértünk. Hiszen­­ ez is része az önkritikának, még ha az ilyen alkalmakkor természetesen rendhagyó is . Hogy a Kiváló vállalat cím viselésére érdemesnek tartottak minket — mondta Török Géza igazgató —, azt elsősorban annak tulajdonít­juk, hogy az általunk szerve­zett beruházások költségei jó­val alacsonyabbak az orszá­gos átlagnál. Győr-Sopron megyében a legalacsonyabbak a lakások költségeire hozott normák, de még e szigorú költségkeretből is sikerült ta­valy hatmillió forintot meg­takarítanunk. Szeretném gyorsan hozzátenni, hogy ez korántsem csak a mi érde­münk. A győri tervezőknek és építőknek nagy-nagy érde­mük, hogy megyénkben ked­vezően alakultak a lakásárak. Az igazgató első helyen a kedvező beruházási költséget említette, de másodikként is ugyanezt emelte ki: — Jó ötletnek bizonyult — mondta —, hogy árosztályt hoztunk létre a kivitelezési költségek szigorú ellenőrzésé­re. Ezzel 39 millió forintot „takarítottunk” meg, vagyis ennyivel kevesebbe kerültek a tavalyi beruházások. Az immár kiválónak minő­sített vállalat eredményei ter­mészetesen feltételezik a nyolcvan tagú kollektíva jó munkáját. Néhány kezdemé­nyezésük feltétlenül említést érdemel. Például a jól bevált, az úgynevezett kényszerpályás szervezés. Grafikonon ábrá­zolják a megbízó által kért munkaütemet, és a költség­szinteket, valamint a szerző­désben előírt, illetve tényle­gesen meglevő idő- és költ­ségadatokat. Ennek segítségé­vel folyamatosan nyomon kö­vethetik a beruházás állapo­tát, s a grafikon szinte „ki­kényszeríti” a beavatkozást, ha a tervezett ütemhez ké­pest valahol eltérés mutatko­zik. Már alakul ennek a mun­kamódszernek egy javított módozata is, amelyben a kor­szerű hálós tervezés előnyeit is felhasználják a beruházá­sok pontos, gazdaságos kivite­­lezése érdekében. A beruházók győri igazgatósá­gi épületének ablakaiból éppen az egyik legékesebb, de egy­ben az egyik legbonyolultabb feladatot kínáló munkájukra, a befejezéséhez közeledő szín­házra látni. A vállalat mun­katársait azonban már inkább az újabb, nagy teendők fog­lalkoztatják. Hogy csak a leg­­nagyobbat említsük: a Kun Béla lakótelep. P. L. Tapasztalat és technika Egymás után nyolcadszor nyerte el a Győri Közúti Épí­tő Vállalat eredményes mun­kájáért az Élüzem, illetve a Kiváló Vállalat címet. A vál­lalat állandóan csökkenő lét­számmal dinamikusan fejlő­dött. Jól jellemzi ezt többek között az is, hogy 1968-ban kétszázmillió forint értékű utat épített, javított, tavaly négyszázharmincmillió forint volt a termelési érték. Ezzel szolgáltak rá az élüzem cím­re. Mi e sikersorozat titka? Néhány mondatban megfo­galmazni lehetetlen, mert a közúti építők nemcsak a Kis­alföldön, hanem az egész or­szágban az átlagot meghala­dóan nehéz gazdasági és ter­mészeti körülmények között dolgoznak. A munkájukkal szemben támasztott társadal­mi igény és valós lehetősé­geik között nagy a távolság. A győri közúti építőknek úgy kellett növelni a terme­lés színvonalát, javítani az üzem- és munkaszervezést, hogy egész éven át súlyos gondjai voltak a munkaellá­tottsággal. Mindezekhez já­rul a győrújfalui nagy asz­faltkeverő-telep üzemszerű termelésének megindulása, amely nem ment zökkenő nélkül. Az ott keletkezett za­varokat a többi keverőtelep­nek, főépítésvezetőségnek kellett elsimítania. A sok átállás hiány­os mű­szaki és munkahelyi előké­szítést szült, nemegyszer fel­borultak a munkaprogramok, és kapkodóvá vált a munka­­szervezés. A vállalat az ilyen súlyos gondok ellenére is sokat fej­lődött 1976-ban. Tizenöt szá­zalékkal nőtt a termelékeny­ség, hasonló módon a nyere­ség. Az előbb vázolt nehéz kül­ső körülmények között lét­­fontosságú volt a vállalat és az útépítő tröszt, valamint a közúti igazgatóságokkal és a megrendelőkkel kiépített kapcsolat. A tröszt nemcsak az átmeneti pénzügyi gondo­kon segített, hanem abban is, hogy a minisztérium munkát adjon a harmadik negyedév­ben. A Győri Közúti Igazga­tóság és a Szombathelyi Köz­úti Igazgatóság együttműkö­dése legalább olyan gyümöl­csöző volt a vállalat számá­ra, mint a Volán vállalatok segítése a negyedik negyed­évben. H. S. Az Ikarus székesfehérvári gyárában készítik azokat az autó­buszokat, amelyek nemrég nagy sikerrel mutatkoztak be a Német Szövetségi Köztársaságban. A szóban forgó buszok a kipróbáláskor, a legszélsőségesebb viszonyok között is­ áll­ták a próbát. A gyár az idén mintegy száz autóbuszt szállít az XSZK-ba. Pártb­izotsággi ülés a megyei rendőr Az MSZMP Győr-Sopron megyei Rendőrfőkapitánysá­­gi Bizottsága április 27-i ülé­sén nyugállományba vonulá­sa alkalmából, érdemei el­s­­ ­őkapitányságon mérése mellett Németh Lajos r. alezredest a pártbizottság­ titkári tisztségéből felmentet­te. A pártbizottság titkárává dr. Cseszregi József r. őrna­gyot választotta meg. Kedvezőbb az országosnál „Mellékesen" másfél milliárd Arra a kérdésre, hogy hol nőtt legdinamikusabban az ipari termelés az elmúlt években megyénkben, mind­annyian az egyik vagy másik vezető iparvállalatra gondo­lunk. Tévesen. Az ipari ter­melés értéke nem az iparban, hanem az egyéb népgazdasá­gi ágban növekedett a legna­gyobb mértékben, és ma már Győr-Sopron megyében éven­te másfél milliárd forint. Ennyivel járulnak hozzá az iparon kívüli ágazatok: a mezőgazdaság, a szállítás és hírközlés, a belkereskedelem, az építőipar a teljes ipari ter­meléshez. Még nehezebb egyételmű választ adni arra a kérdés­re, hogy ez a növekedés ked­vező-e a népgazdaság számá­ra. A nem ipari üzemeknek, szövetkezeteknek minden­képpen jól jön az ipari ter­mékek eladásából származó haszon, egy másik csoport­juknak pedig létszükséglet az ipari termelés nagyarányú fejlesztése. Például az építőiparban a sokáig csak mellékesnek szá­mító asztalos- és lakatosmű­helyekből fejlett üzemek let­tek, már-már szétválasztha­­tatlanul az alaptevékenység­hez tartoznak. A termelési szerkezet ebben a népgazda­sági ágban nemcsak az olyan nagyvállalatoknál változott meg gyökeresen, mint a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat; az építő­szövetkeze­tek nagy részében is egyen­rangúvá váltak az építőmes­teri és a klasszikusan ipari tevékenységek. A belkereskedelmi ágazat­ba tartozó fogyasztási szövet­kezetek ipari tevékenysége már változatosabb képet mu­tat. Részben a fő feladataik teljesítésére hoztak létre se­gédipari hátteret, részben az előállítás és forgalmazás egy kézben tartásával a jobb el­látás és a nagyobb eredmény elérése volt a cél. A Győri Áfész éves ipari termelése például megközelíti a két­százmillió forintot. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek ipari tevékeny­ségét figyeli a legtöbb árgus szem. A téeszek ipari mun­kájának megítélése változott a legtöbbet. Ma egyértelmű támogatásra találnak az élel­miszeripari melléküzemágak míg az alacsony színvonalon dolgozó, az alaptevékenység­gel össze nem párosítható ipari tevékenység sorvadásra van ítélve. Igaz, a téeszek jövedelmét növelik ezek a melléküzemágak, de összessé­gében kárt okoznak. Az ala­csony termelékenységű gépek mellett dolgozók egy nagy­üzemben korszerű gépeken összehasonlíthatatlanul na­gyobb hasznot hajtanak a népgazdaságnak. Az előbb említett kár ez az elmaradt haszon! Figyelemre méltó az is, hogy az általános munkaerő­­hiány közepette a nem ipari ágazatokban ipari munkát végzők száma megyénkben az elmúlt években jelentősen emelkedett, számuk ma kö­rülbelül ötezerhatszáz. A nö­vekedés nem kívánatos, sőt az alacsony termelékenységű üzemekből a hatékonyabb te­rületre irányítás a cél. Ezért az ipari tevékenységet végző nem ipari ágazatokba tarto­zó vállalatoknál, szövetkeze­teknél a műszaki színvonal emelése, az üzem- és mun­kaszervezés javítása a nehe­zebb, de követendő út a lét­számbővítés helyett. Megyénkben az országos átlagnál kedvezőbb a helyzet, kirívó ellentét a termelési szerkezetben nem található, de a munka hatékonyságá­ban még­ jelentősek az eltéré­sek. Az alacsony színvonalú mellék­üzemek száma sokkal több a kívánatosnál. Horváth Sándor Előre az 1977. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért!

Next