Kisalföld, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-15 / 87. szám
A múlt életét és értékeit kutatják A győri honismereti körök Gazdag program megvalósításához kezdett a Hazafias Népfront Győr városi bizottsága mellett működő honismereti munkabizottság, illetve gyűjtőkörök. .. A győri Petőfi Sándor, Ifjúsági Ház fiataljaival közösen dolgozó kör népfrontosai felkészültek Győr egyik régi munkáslakta kerületében, az Újvárosban élő emberek múltjának és jelenlegi életkörülményeinek írásos feldolgozására, a tárgyi emlékek összegyűjtésére. Egyidejűleg rajzban, fényképben örökítik meg a városrész régi, munkások lakta házait, azokat, amelyek jellegzetes népi építkezési stílust képviselnek. Az épületek építési dokumentumainak megőrzésére is gondolnak. A jövő héten, a múzeum képviselőivel közösen jelölik fl a muzeális értékű házakat, a Rába és a Bálint Mihály utcákban kezdve. A Népfront kezdeményezi néhány arra érdemes épület védetté nyilvánítását. Egy másik, nyomdász és munkásfiatalokból álló honismereti gyűjtőkör Győr belvárosának régi arcát szeretné megőrizni, így a szanálásra ítélt utcákról, házakról készítenek rajzokat, fényképeket. A lebontásra kerülő, régi házak építészetileg értékes elemeit is megmentik. Az alakulással egyidőben felkészültek a honismereti teendőkre a Győri Tanítóképző Főiskola körének tagjai is. Révfalu és lakóinak történetét, múltját kutatják, majd keresik például a régi utcák, mint a Tábor, Kertész, Kistákó elnevezésének történetét. A kisiparos gyűjtőkör tagjai az ipartörténeti emlékek feltárásával foglalkoznak. Főként a kihalóban lévő szakmákat művelő elődeik életéről és munkakörülményeiről, munkamódszereiről írnak és összegyűjtik munkaeszközeiket, tárgyi emlékeiket. Készülnek egy asztalosipari múzeum-műhely berendezésére. A Szigetköz művészete Sopronban A Szigetköz művészetéből kapnak ízelítőt a látogatók a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban, ahol a narpókban nyílt meg a mosonmagyaróvári származású, vagy oda kötődő festőművészek és fafaragók alkotásait, valamint a táj néprajzi emlékeinek egy csokrát bemutató kiállítás. Táltos Prohászka István rajzai az első világháború és a Tanácsköztársaság megrázó élményéből fakadtak (Előnyomulók, Kenyérszegő vöröskatona), festményein az eltűnőben lévő falusi szokásokat láthatjuk, tiszta, a naiv festőket idéző ábrázolásmódjával. Erős, tüzes férfiportré (Legény) képviseli a Munkácsy-díjas Szalay Ferencet, aki mosonmagyaróvári születésű, de Hódmezővásárhelyen él és alkot. Szülőföldjük tájait hozzák elénk egyéni látásmódjuk szerbit Duschanek János és Horváth István. Az előbbire a széles, színes ecsetjárás, a feszültséget teremtő erő jellemző (Zuhanás), míg Horváth sajátos karakterű, kedves tájképeivel (Rábcapart) egyéni színt jelent a város művészetében. A tárlaton láthatók Karcagi Endre (Fürdőnő) és Karcaginé, László Enikő alkotásai, akik témájukat a falusi életből merítik. Megemlítendők Lakatos József linómetszetei, mleyeknek témája a város, Mosonmagyaróvár. A szigetközi fafaragó művészet anyagát Molnár Ágoston, ifj. Molnár Ágoston, Horváth Gábor, Weintráger József, Hartai József és Csillag József műveiből állították össze. A Hanság Múzeum bemutatja a vidék jellegzetes, régi foglalkozásainak, például a pásztoroknak, az aranymosóknak eszközeit, és megtekinthetők a környék népi viseletének szép darabjai is. A kiállítás április 17-ig tekinthető meg. B. Horváth József s Csillag József bölcsője. — A fafaragók szép alkotásait figyelik a látogatók. (Lobenwein Tamás felvétele.) 4 . KUMPOID Tudományos együttműködés Szombathelyen csütörtökön megkezdődött a Magyar Immunológiai Társaság és az Osztrák Allergiológiai és Immunológiai Társaság kétnapos közös kongresszusa. A két ország bővülő tudományos kapcsolatai keretében ■ első ízben kerül sor magyar és osztrák orvostudományi társaság közös kongresszusára. Ez egyúttal egy újfajta tudományos együttműködés kezdetét jelenti. A csaknem 300 szakember részvételével lezajló kongresszuson megfigyelőként csehszlovák, NDK és NSZK- beli szakemberek is részt vesznek. Helytörténeti emlékek Sok látogatója van Jánossomorján a nagyközségi tanács által fenntartott helytörténeti gyűjteménynek. A szakszerűen összegyűjtött anyag állandóan gyarapodik, s jelenlegi helyén, a tanács épületének két helyiségében már nem fér el. A gondok ebben az évben megoldódnak, megtörténik a gyűjtemény áthelyezése. A tanács tavasszal egy régi házat vásárolt a mosonszentpéteri községrészen. Most kezdődtek meg a tatarozási, karbantartási munkák: festenek, meszelnek, ajtókat, ablakokat javítanak. Hamarosan már az új helyen tekinthetik meg a helytörténeti anyagot az érdeklődők, külföldiek és hazaiak egyaránt. t"ödör. A belediek így nevezik a futballpályától húzódó részt. Innen már látni a házakat. Akár gyalog is mehetnék, de inkább — igazán nem kényelemből — a kerékpárt választom. Egy beledi parasztember, Buti László a múlt században a következőket jegyezte fel: „873-dik Januárius 14-dik napján szivárvány volt két ízben délben és este felé is igen jó tavaszi idő volt. 21-dikén esett hó esővel anynyi, hogy a földet ellepte sz. pár napkor fagyott es lett egy kis fergeteg. február 10- dika körül megint jött hó fergeteg. tartott 4—5 napig, ekkor állott át a lába, 14- dikén hordtak jeget sányon is, ganajoztunk, azuán lettek árvizek a tziráki dénesfalvi mezzőn, majd két hétig folt a víz, nem lehetett Tzirákra menni, a földnek sok nedvessége volt, mégis Mártiusban kiszáradt az eke a földből.” Írt-e valaki Vicán hasonlót? Vajon erre is ellepte a mezőt, elhajtotta a falut 1859- ben a sáska? Nem tudom. Biciklizek Beledről Vicára. A távolságot telefonoszlopokkal mérem. A kanyartól, a kiserdőtől tíz póznányira van a falu, kedvem lenne odamenni az egyikhez és meghallgatni a szálkás fa, a világ hangjait. Balra a Ferenc-tag, távolabbról idelátszanak az Ispita-köz kidöntött fái. Bokrok kerítik be a faluvéget. Balról a gépjavítóüzem telepe: géppark, gépműhely, kovácsműhely. Közel az úthoz, nádas istálló, tetején rozsdás vaslábakon villámhárító fut végig. Az istálló végén cserepes leeresztés a szalmának. A kifutóban bikaborjúk, pirostarkák, az apraja talán egyéves, a nagyobbak tizenöt hónaposak lehetnek. Fényes az orruk, dörgülköznek, morognak, bámulnak, bömbölnek. Élesen kiabál a gatter, szeleteli a hatalmas rönköket. Csövek, cementgyűrűk. Egy pár ló, majdnem kidurrannak a kövérségtől. Szekerek a sár,ban, ölfarakások, hidasok, kukoricagóré. A bejáratot két máladozó téglaoszlop őrzi, fű van a tetejükön és moha. Egy férfi érett ganait rak Gőzölög-füstölög a spenitor. A lovak fülelnek, tekingetnek. A templommal szemben az iskola. A szélső ablakban poros zománctábla, a többi ablakban táblaképek, az egyiken tájkép a Mátráról. — Az iskolában csak a könyvtár van, meg a tüdőszűrő. Más itt nincs, nem is hallottam — mondja egy aszszony és siet a buszmegálló felé. A Malom utcában egy nő. — Baj van, baj van, nincsenek fogaim. De mondta az unokám, mama, majd ha megnövök hozok neked a városból vendégfogakat. Meg az a baj, sötét van az utcában este. Az ember fél elmenni itt a dzsungel mellett. Ott ég egy lámpa meg a hatodikon. Szépítik az utcákat de ilyenekre nem gondolnak, meg a templom mellett, hogy amilyen szeméttelep van csak látni kellene. Én nem igen járok a faluba, öregasszony vagyok, ritkán mozdulok ki. A lábaim nem kívánják a menést, meg a szívem se. — Italbolt van? — Van-e? Azt megnézheti. A vezetője egy arany aszszony. Nem tesz kivételt öreg és fiatal között. A poharak csak úgy ragyognak. Az italbolt valóban tiszta. Szilveszterkor nyitották meg. Új asztalok, színes székek, faborítású mennyezet. Heten iszogatnak a pult melletti asztaloknál. Szerelők, traktorosok? Cseh sört isznak. Egyikük kér még egy kört. Az üvegek száján apró buborékok. Megyek végig a falun, benézek az udvarokra: lepedők, dunyhahuzatok, ingek, pelenkák száradnak, személygépkocsit fürösítenek, kiskertet ásnak. Zöld-kék padok között hajlik az út. Tyúkok az utcán. Két rúd közé betűzdelt ágkerítés. Mögötte meggörbült, repedt gémeskút, nehezéke két, kővel teli horpadt vödör és rozsdás lánc Meglepik a bokrokat a verebek, csapatostul. Vékony arcú öreg, pipával, kicsi fekete kucsmában. Néz, néz, kíváncsian. Simon Gyula bácsi meg a ház előtt áll, simlődörös sapkáját, a homlokába húzza, hunyorít a napba. — Sokat ér ez a meleg. Hasznát a veteményeknek, tegnapelőtt már szépen pirultak a földek, tegnap meg agyonverte őket az eső Az idő most meg mindent Elhiszi? Nézánk én itt születtem nyugdíjas vno’lik a gyökerem mint a fáknak. Új házak kanny kerítésűk, nyitott ablakok Elindulok a tanács irodája felé. VICA. Valahányszor eszembe jut, hallom a nevet, utakra, kihajló rózsákra gondolok, menyecskerózsákra, ülök az árokparton, körülöttem szántások habjai, akár kékek is lehetnének. Aiztott meg a falu. Vica. Madár csapódik a vízre. Az emlékezés kicsit bizonytalan. Vicás képek (1.) PALACKPOSTA (Folytatjuk) Joó József Iti a jó hazafi? Világnézeti nevelés az általános iskolákban Ki lakóhelyed tanácselnöke? Mi Magyarország államformája? Ki volt Salvador Allende? Mit jelent számodra a hazafiság? Találomra ragadtuk ki ezeket a kérdéseket arról a kérdőívről, amelyet Mosonmagyaróvár tanácsának művelődésügyi osztálya juttatott el a város általános iskoláiba a végzős tanulókhoz, hogy tájékozódjék a világnézeti nevelés hatékonyságáról, a nyolcadikosok világnézeti fejlettségéről. Egy kérdőív természetesen nem lehet teljes, és a tanulók világnézeti érettségének, megnyilatkozásának megítélésekor nem is volna helyes kizárólag a különféle szempontok alapján összeállított kérdésekre hagyatkozni. Az MSZMP Mosonmagyaróvár városi Bizottsága sem abszolutizálta a válaszokat, amikor legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén éppen az általános iskolai világnézeti nevelés helyzetét tárgyalta. „Tudjuk, hogy a világnézetet nem szabad csak mennyiségi mutatókkal mérni. Vannak azonban a világnézeti neveltségnek is olyan nélkülözhetetlen ismeretbeli pillérei, amelyeket feltétlenül tudnia kell egy 14 éves tanulónak...” — érvelt az írásos beszámoló. Az ülés nemcsak a végzősökkel foglalkozott, hanem az alsó és felső tagozattal egyaránt. A nyolcadikosok „tesztelésére” nyilvánvalóan azért került sor, mert egy ilyen teszt tárhatja fel — a maga korlátaival együtt — az iskolai világnézeti nevelés hatékonyságát, esetleges hibáit, s figyelmeztethet azokra a teendőkre, amelyeket éppen a hatékonyság érdekében korábban, alsóbb osztályokban kell elvégezni, pótolni. Tudják, az ideológiai nevelőmunkának csak egyik területe az iskola, egy-egy felmérés eredménye utalhat az otthoni, a lakóhelyi környezet, a társas kapcsolatok serkentő vagy gátló voltára. Ami az iskolai ideológiai nevelést illeti, sikere a pedagóguson áll vagy bukik, a pedagógus szakmai, ideológiai felkészültségén, meggyőződésén, beállítottságán. A végrehajtó bizottság úgy állapította meg tizenöthónapnyi, intenzív, körültekintő, elemző munka alapján, hogy a város tíz általános iskolájában kialakult és erősödött a nevelők politikai, világnézeti egysége, a tantestületek egysége. A párt- és a KISZ-tagok aránya mintegy 25—25 százalék. Antimarxista nézetek nem tapasztalhatók. A kispolgári szemlélet maradványai fellelhetők, de nem nagyobb arányban, mint más értelmiségi rétegeknél. Pozitívan értékelhető a pedagógusok tanításon kívüli közéleti, társadalmi tevékenysége. A tapasztalatok ellenére a párt-végrehajtó bizottság úgy látja, fokozni szükséges a nevelők ideológiai képzését, önálló marxista középiskolát javasolt az óvónők, speciál kollégiumot a fiatal tanerők továbbképzésére, valamint kinek-kinek felelőssége, lelkiismerete, igénye szerint fejlődést elősegítő önképzést. Érdemes megemlíteni, mennyire befolyásolja a nevelőtestületi politikai, világnézeti egység, az iskolai pártcsoportok munkája a párttag szülők, a szülői munkaközösségek aktivitását, együttműködő készségét a világnézeti nevelőmunkában. Az osztályfőnökök is egyre inkább építenek a párttag szülőkre. Sorolhatnánk azokat a határozatokat, rendeleteket, mozgalmakat, felügyeleti, ellenőrzési formákat, amelyeknek az érvényesítése, végrehajtása mind-mind hozzájárult a pozitív kép kialakulásához. A korszerűsített tananyag, módszertan, a reális, életközeli, természettudományosabb világképre való törekvés, az olvasás, a munkára nevelés egyaránt kamatozott a számokkal, kérdőívekkel csak részben dokumentálható eredményekben. A 24 kérdésből álló felmérés 350 nyolcadikos tanuló összesen több mint nyolcezer válaszát tartalmazza. Nem árt figyelembe venni, hogy a kitöltés az első félévben történt, tehát amikor még nem kezdődött el az állampolgári ismeretek oktatása. Ez is közrejátszott abban, hogy egyes kérdésekben, kérdéscsoportokban kedvezőtlen a helytelen válaszok aránya. Némelyik kérdés talán a gimnazistákat is próbára tenné. Arra, hogy melyik a megye legnagyobb üzeme, a gyerekek 77 százaléka válaszolt helyesen: a Magyar Vagon- és Gépgyár. Magyarország államformáját 44 százalék határozta meg pontosan, 5 százalék nem válaszolt, a helytelen választ adók egy része nem adott egészen pontos választ. Az MSZMP KB első titkárát 80 százalék tudta megnevezni. A felszabadulás évét 91 százalék tudta pontosan. A felszabadulás után létesült szocialista városok közük a követelmény szerint 64 százalék tudott hármat felsorolni. „Melyik országba szeretnél leghamarabb eljutni és miért?” A tanulók 59 százaléka a szocialista államokra szavazott, 28 százalék írt be kapitalista országot, 13 százalék semmit. A kapitalista országokba 85 százalékban a szép tájak, az Alpok, az Amazonas, a műemlékek vonzzák a nyolcadikosokat, 15 százalék kint élő rokonaihoz szeretne utazni. Nagyon érdekes, hogy a tizennégy éves gyerekek még 95 százalékban tartják egyformán fontosnak a fizikai és a szellemi munkát. A haza fogalmát a lényeges jegyekkel 87 százalék írta le helyesen. Lássunk példákat: „Itt születtem, ez a föld adott nekem otthont és ezért ezt szeretni, becsülni kell!” Vagy: „Ez a föld, ez az ország nevel engem emberré”. „Kit tartasz te ma jó hazafinak?” — szólt a következő kérdés. A válaszok: „Én azokat tartom jó hazafiaknak, akik munkájukkal és becsületes magatartásukkal élen járnak”. „Aki szereti hazáját, mindent megtesz érte”. Pákovics Miklós 1 1977. április 15., péntek