Kisalföld, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Az NDK várja a magyar fiatalokat Az előző évek gyakor­latának megfelelően az idén is lehe­tőség van a magyar fiatalok újabb csoportjának az NDK- ban szakmai gyakorlat jelegű munkavállalásra..­ A megyei tanács munka­ügyi osztályának tájékoz­tatója alapján jelentkez­hetnek azota a 18—26 éves nőtlen, hajadon, feddhetetlen magatartású fiatalok, aki­ken­ek nincs eltartásra köt­elezett hoz­zá­tartozójuk. Szentmu­nkások közül a műszaki rajzoló, hegesz­tő, lakatos, esztergályos, köszörű, s, marós, szer­­számkész­ítő szakmával rendelkező férfiak jelent­kezését fogadják el. Betanítást igénylő munkakörökben, a forgá­csoló, lakatos, hegesztő munkára fivn­ak, elek­troműszerész munkára nők jelentkezh­etnek. A fiúk utazási feltéte­lei: a 18—19 évesek ál­talában katona­i szolgá­lathalasztást kapnak, a 20—23 éves sorkötelesek közül azok utazhatnak, akik sorkatonai szolgá­latukat már letöltötték, vagy arra alkalmatla­­nok. Tehergépkocsi jogo­sítvánnyal, hírad­ásipari szakképesítéssel r­endel­kezők közül csak az utazhat, aki katonai ■szolgálatának már eleget tett. Jelentkezni a lakóhely szerinti városi tanács munkaügyi szakigazgatá­si szervénél lehet május 9-től. További felvilágo­sítással a megyei tanács munkaügyi osztályán szolgálnak a 702-es iro­dában, ugyancsak május 9-től a fogadási napokon kereseti lehetőségek 500-tól 800 márkáig. A Győr-Sopron megyei fia­talok testvérmegyénkbe, Erfurtba, valamint Karl Marx Stadtba, Zwickau­­ba és körzetébe kerülnek. Amikor visszautasították egy építkezni akaró lakos kérelmét a mosonmagyaróvári tanácson, az illető természetesen megfellebbezte a döntést, és közben olyan esete­ket említett fel, amelyek kivételezésre utaltak. Az építési engedély a fellebbezés után is elutasító válasszal érkezett vissza. A „nem” mellett azonban egy vázlatrajz is volt, magyarázatként arra, hogy az építkezni akaró ilyen elrendezésű lakást készíthet el. A legtöbb Moson­magyaróváron Növekvő M­alom és közéletiség. Részlet a Győr-Sopron megyei Tanács titkárának a közérdekű bejelentések, panaszok, és panaszkodások in­tézéséről készített jelentéséből: „A közérdekű bejelentések, javaslatok száma emel­kedett. Lényeges növekedés volt a községek és a vá­rosok adataiban. Különösen nőtt a szám­uk a győri já­rásban. A városi tanácsok közül az emelkedés Moson­magyaróváron volt a legnagyobb." A mosonmagyaróvári ta­nács titkárának, dr. Adorján Józsefnek az asztalán vastag iratköteg, az elmúlt évek be­jelentéseinek, panaszainak, panaszkodásainak az összeg­zése. Tavaly kétszer annyi bejelentés érkezett a tanács­hoz, mint az előző­­ évben, több mint négyszázharminc. Kétharmaduk az építési osz­tály hatáskörébe tartozó volt, a terv- és munkaügyi osztály tevékenységét húsz százalé­kuk érintette, a többi az egyéb szakigazgatási szerve­zetek között oszlott meg.­­ Azért is emelkedett ilyen mértékben a közérde­kű bejelentések száma — ma­gyarázza a titkár —, mert nyílt várospolitika jegyében megvitattuk a lakossággal az V. ötéves tervet. A bejelen­tések száma egyébként is na­gyon változó. A tervek elő­készítésének időszakában, a tanácstagi beszámolók idején nagyot ugrik, de sok év át­lagát tekintve is emelkedik. — Az emelkedés a lakos­ság tanács iránti bizalmának a jele? — Sem a bejelentések, sem a panaszok között a múlt év­ben nerri volt névtelen. Ez a bizalom jeleként értékelhető. Valamint az is, hogy a köz­érdekű bejelentést tevők nem egy esetben társadalmi mun­kát ajánlanak, fel, segítségül az általuk megjelölt feladat megoldásához. Elsősorban munkahelyi közösségek, szo­cialista brigádok vállalkoz­nak társadalmi munkára, de szép számmal kapunk egyé­ni ajánlatokat is. Az ötödik ötéves tervidőszakban össze­sen 7,5 millió forint értékű társadalmi munkát tervezett a város, és az első évben, ta­valy ennek csaknem felét, három és fél millió forintot teljesítettünk. — Ezek szerint szívesen jönnek az emberek a ta­nácsra? — Néhány héttel ezelőtt, a fogadóórámon benyitott egy asszony, és azzal kezdte, még soha nem járt a tanácson, és nem is akar ide járni. Kér­deztem: miért? Mert jo­bb, ha az embernek nincs dolga a tanácson, válaszolta. Ilyen is van. De ugyanakkor az épí­tési osztály közérdekű beje­lentéseinek kétharmada a ta­nácstagokon keresztül jutott el hozzánk. Ez a tanácstag, és egyben a tanács iránti bi­zalom jele. A tanácstagok említett sze­repének növekedésében két­ségtelenül közrejátszott az is, hogy négy­ évvel ezelőtt Mo­sonmagyaróváron létrehozták a tanácstagi alapot. A saját kerületében, illetve a tanács­tagi csoporton belül a ta­nácstagok évente és szemé­lyenként tízezer forint fel­­használásáról döntenek a lakosság bejelentései alapján. Ehhez szerveznek társadal­mi munkát. És bár lehet, hogy egy járdaépítés kis dolog, nem kicsi annak, aki addig latyakban járt, de kez­deményezésére és munkájá­val, segítségével hamarabb jutott jó úthoz, mintha csak a helyzetét panaszolta volna föl unos-untalan. Bizonyos, hogy az emberek jó része napokig tartó fon­tolgatás után lépi át a ta­nács küszöbét és teszi meg közérdekű bejelentését. A ta­nácsi munkában, a városfej­lesztésben azonban ezek szin­te nélkülözhetetlen útjelzők. Az előző évek közérdekű be­jelentései közül például leg­több a köztisztasággal, az út­hálózat felújításával, a jár­daépítéssel, a tömegközleke­dés körülményeinek javítá­sával foglalkozott. A mosta­ni tervidőszak elképzelései között mindezek szerepelnek. A tanács akkor érzi az emberek bizalmát, ha a se­gítő szándékú, közérdekű, a nem csak egyéni érdekekhez kapcsolódó észrevételekkel a lakosság segíti munkáját. A lakosság azonban csak akkor van bizalommal a tanácshoz, ha tudja, érzi, hogy számí­tanak az észrevételeire, mint az az ötéves terv összeállí­tásakor történt. És a lakos­ság, egy-egy ember csak ak­kor van bizalommal a ta­nácshoz, ha egyéni ügyeiben, gondjában, bajában megér­tésre, segítő szándékra talált a hivatalban. Ennek a megteremtéséhez, kivívásához néha elegendő egy vázlatrajz, mint az épí­tési engedély történetében, máskor néhány megnyugtató szóra, esetleg tanácsra van szükség, megint máskor el­lenben csak­ hetek alatt in­téződik el egy-egy ügy. A közérdekű bejelentések mellett tavaly 223 panasz, panaszkodás érkezett a mo­sonmagyaróvári tanácshoz. Döntő többségük egyéni be­jelentés volt,közülük jogta­lannak mindössze tíz bizo­nyult. A panaszok, panasz­kodások fele lakással volt kapcsolatos. — A panaszlók, panaszko­­dók magukat sértve, meg­bántva, hátrányos helyzetbe kerülve érző emberek — ma­gyarázza Bedő János tanács­elnök. — Gyakran jogosan érzik így, legalábbis pana­szuk, panaszkodásuk jogos. A velük való kapcsolatban csak­ a megértés, a segítő szándék vezethet eredményre. Előfor­dul, hogy esetenként a taná­cson még nem így bánnak velük, ügyüket nem így in­tézik. Néha azért, mert az ügyfél magatartása nehezíti az ügyintéző dolgát. Máskor a tanácsi dolgozónak van rossz napja, bár ez elméleti­leg nem elfogadható, de em­berek vagyunk. És ha elvét­ve is, de előfordul, hogy a tanácsi dolgozó hivatalnoki szemlélete az emberi megér­tés fölé kerekedik. Ez az utóbbi magatartás éppen úgy a régi időkből maradt itt, mint a lakosság tanácsok iránti tartózkodása. De a bi­zalmat a tanács csak maga tudja megteremteni és nö­velni. A tanácselnök előtt egy vastag füzet, az elmúlt egy év fogadóóráin elhangzott panaszok, panaszkodások do­kumentumai. Csak azokat az ügye­eket tartalmazzák, ame­lyekben későbbi intézkedésre is szükség volt. A bejegyzé­sek száma meghaladja a szá­zat.­­ Akik hozzám fordulnak, azok szinte kivétel nélkül munkások, fizikaiak. Az ér­telmiségiek általában maguk is utána tudnak nézni ügyük elintézési módjának. Jártak a tanácselnöknél hi­vatalba kerülése utáni he­tekben olyanok, akik lakás­ügyük soro­n kívüli elintézé­sét remélték. Jártak olyanok, akik csak azt panaszolták, hogy a kisajátítás körülmé­nyeiről nem tájékoztatták őket. Jártak olyanok, akik családi ügyükben kértek se­gítséget. Jártak olyanok, akik egy-egy szakigazgatási szerv eljárását kifogásolták. — Megköszönik az embe­rek,­­ha egy-egy ügyük elin­tézést nyer? — Nem kevésszer hívnak fel bennünket telefonon, vagy írnak levelet, hogy megköszönjék a segítséget. — A közérdekű bejelenté­sek, panaszok, panaszkodá­sok intézését, elbírálását sza­bályozó új törvény — ma­gyarázza dr. Adorján József —, várhatóan a tanács iránti bizalom­­ növekedését fogja segíteni. Azzal, hogy egyér­telműen szabályozza az eljá­rásokat, és azzal is, hogy vé­delemben részesíti a jogos bejelentést tevőt és bünteti a rágalmazót. A közérdekű bejelentések, panaszok, panaszkodások in­tézését a tanácsi bizottságok segítségével, alkalomszerűen, szúrópróbaszerűen ellenőr­zik. Hiányosságot eddig még nem tapasztaltak. □ MÁJUSI ZÁSZLÓK 6. KIMIPOID Szalay Antal A vasasok ott lesznek A névnek nem szabad je­lentőséget tulajdonítani. Akad azonban kivétel. Ha például egy május elseji ri­portban az újságíró partne­rét Vörös Gyulának hívják, érdekes a Vörös és a május 1. összetalálkozása. Néhány kollégának legalábbis fel­tűnt. Sőt! Egyikük szerint Vörös Gyula lányát hívhat­nák akár Vörös Csillagnak is. Hívhatnák. A példa egyébként nem­ légből kapott. Vörös Gyula, vagongyári nyugdíjas napon­ta a vasasszakszervezet győ­ri nyugdíjasklubjában időzik pihenő vasutasok társaságá­ban, akik alighanem megbo­­­csátják neki, hogy az első percek a kedvenc lapé, a friss Népszabadságé. Mert abban sok a politika. Az újságot ta­pintatosan félreteszi. Hetven­hat évének meglepő fürgesé­gével kimegy a titkári iro­dából hogy behozza a klub első­­ félévi munkatervét. Minden szabadkozás hiába. Tudnom, olvasnom kell,­­ hogy a május 1-i ünnepségen való részvételt szervezik, előkészítik. De ez nem elég, értékelik is a nyugdíjas va­sasok május 1-i aktivitását. S most jön a meglepetés! A nyugdíjas vasasok — hosz­­szú idő után­­— az idén má­sodszor nem vonulnak fel a munka ünnepén. Meghaló, méltányolandó az indok. ők, az öregek már nem képesek lépést tartani a fiatalabbak­­kal. Három éve is száz méter­rel lemaradtak a menettől. Nem akarják „rontani” a ké­pet. Szerencsére „rontják” a képet. Ha a menetben le kell is mondani három-négyszáz kedves öreg ,összetartozást, erőt sugárzó látványáról, a közönség soraiban, nézőként ott lesznek. Vörös Gyula azt mondja, a közönség épp olyan fontos része az ünnep­nek, mint a felvonulósereg. Azt mondja, és nagyon igaza van. A tapsolás és a gyönyör­ködés is részvétel. Azt is megszervezik, azt is értéke­lik, ahogy a felvonulásokat szokták. Az erő elhagyhatta az egy­kori derék vasasokat, a csa­ládszellem, az egymásért való kiállás rokon a fiatal évekével. Vörös Gyula 1959- ben­ vonult nyugdíjba a va­gongyárból, ahol 1929-től dol­gozott. Sokat volt munka nél­kül. Egy-két hetet dolgozott, majd két hétig otthon volt. Ma elképzelhetetlen, hogy valamikor a vagongyárban a főmérnökkel együtt mintegy százan lézengtek a gazdasági világválság miatt. Régen volt. Ötven évvel ezelőtt Nem emlékszik mindenre. A május elsejékre igen. Kerék­párral, gyalog, csoportosan vonultak ki Kiskút­ra, a Venszli-kertbe, ahol­­politi­záltak, iddogáltak, ’szabadon lélegeztek, amennyire szaba­don lehetett a rendőrség, a csendőrség közéldete, éber felügyelete mellett. Hol az ünneplők oszlottak fel és gyülekeztek kevésbé feltűnő terepen, ’de az sem volt rit­ka, hogy a hatóság oldalgott el az erőviszonyok egyenlőt­lensége következtében. Iz­galmasak , voltak ezek a má­jusok. Olykor összecsapásra is sor került. A tömegvere­kedésből nem maradhatott ki senki. És annyi izgalmas május 1-e után elérkezett a legiz­galmasabb, az első szabad május elseje. A háború nyo­masztó emlékeivel, a pusztí­tás lehangoló, szemmel lát­ható jeleivel, de a szabadság mámorító illatával. A Bisin­­gerben felállított sátrakat majd szét­vetette a vidámság, fogyott a kincset érő virsli, debreceni. „Az egész város olyan hangos volt hogy cso­da.” 1946-ban, a második szabad, májust már­ Kiskúton ünnepelték a győri dolgozók. Szervezetten, ahogy a vasa­sok ezt szokták még a nehe­zebb időszakokban is. Egy­mástól tanulták mint a mun­kát. A fiatalok az idősebbek­től, Horváth Gyula bácsitól, Kocsis, Pintér és Háromszéki bácsitól. Ma már Vörös Gyula is bá­csi, pap, nagypapa, sőt déd­­nagypapa. Tehát a déduno­kák, az unokák, a­­fiuk és a nála fiatalabbak már tőle is tanulhatnak. A nyugdíjasklub „fiatal” nyugdíjasai nem kü­lönben, akikkel sok a közös gondolata, gondja. A kicseré­lésre, közlésre számos alkal­mat kínál, a nyugdíjasklub, tanasznapot, hogy a hivata­los változattal kezdjük,­­ ba­ráti beszélgetést, kártya­partit. S mivel a vasas ösz­­szetartozás erősítése mindig is fóruma volt a május 1-i felvonulás, természetesen a­ munka ünnepét is. A közön­ség soraiban idén is ott lesz­nek a nyugdíjas vasasok. A közönség éppolyan fontos ré­sze az ünnepnek, mint a fel-, vonulósereg.­­ Pákovics Miklós II Fáklya 9. száma A Fáklya május elsején megjelenő 9. száma színes fo­tóval illusztrált cikkben Szer­­gej Narovcsatov író publicisz­tikájával köszönti a munka ünnepét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indí­tott sorozat a népi demokra­tikus államok létrejöttének történelmi körülményeivel, a gazdasági és politikai közös­ség kérdéseinek elemzésével foglalkozik. Színes fénykép-összeállítás és elemző írás ismertet meg a Moldáviai SZSZK Állami Né­pitánc Együttesével, a Zsák­kal, amelynek műsorán fol­klorisztikai hűséggel előadott moldáviai, román, bolgár, ma­gyar és cigány táncok szere­pelnek. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezető munkatársait bemutató sorozat közli A. Ro­­menszkijnek, az SZMBT el­nökségi tagjának írását, aki a Debrecen körüli felszabadító harcok idején történt érde­kes esetekre emlékezik. Egy országossá vált mozga­lomról, az Ültessen mindenki egy kis fát! akció nagyszerű eredményeiről és a gyereke­ket nevelő hatásáról szóló fényképes riport mellett a Rembrandt születése 370. év­fordulójára kibocsátott fest­­ményreprodukció bélyegsort mutatja be, ,ezen kívül orosz nyelvleckét, filmismertetőt, Fáklya-fotót, a mini tv fődí­jat ígérő keresztrejtvény zá­ró fordulóját és a Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza mű­sorát közli a lap. 1977. május 1., vasárnap

Next