Kisalföld, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
Az NDK várja a magyar fiatalokat Az előző évek gyakorlatának megfelelően az idén is lehetőség van a magyar fiatalok újabb csoportjának az NDK- ban szakmai gyakorlat jelegű munkavállalásra.. A megyei tanács munkaügyi osztályának tájékoztatója alapján jelentkezhetnek azota a 18—26 éves nőtlen, hajadon, feddhetetlen magatartású fiatalok, akikenek nincs eltartásra kötelezett hozzátartozójuk. Szentmunkások közül a műszaki rajzoló, hegesztő, lakatos, esztergályos, köszörű, s, marós, szerszámkészítő szakmával rendelkező férfiak jelentkezését fogadják el. Betanítást igénylő munkakörökben, a forgácsoló, lakatos, hegesztő munkára fivnak, elektroműszerész munkára nők jelentkezhetnek. A fiúk utazási feltételei: a 18—19 évesek általában katonai szolgálathalasztást kapnak, a 20—23 éves sorkötelesek közül azok utazhatnak, akik sorkatonai szolgálatukat már letöltötték, vagy arra alkalmatlanok. Tehergépkocsi jogosítvánnyal, híradásipari szakképesítéssel rendelkezők közül csak az utazhat, aki katonai ■szolgálatának már eleget tett. Jelentkezni a lakóhely szerinti városi tanács munkaügyi szakigazgatási szervénél lehet május 9-től. További felvilágosítással a megyei tanács munkaügyi osztályán szolgálnak a 702-es irodában, ugyancsak május 9-től a fogadási napokon kereseti lehetőségek 500-tól 800 márkáig. A Győr-Sopron megyei fiatalok testvérmegyénkbe, Erfurtba, valamint Karl Marx Stadtba, Zwickauba és körzetébe kerülnek. Amikor visszautasították egy építkezni akaró lakos kérelmét a mosonmagyaróvári tanácson, az illető természetesen megfellebbezte a döntést, és közben olyan eseteket említett fel, amelyek kivételezésre utaltak. Az építési engedély a fellebbezés után is elutasító válasszal érkezett vissza. A „nem” mellett azonban egy vázlatrajz is volt, magyarázatként arra, hogy az építkezni akaró ilyen elrendezésű lakást készíthet el. A legtöbb Mosonmagyaróváron Növekvő Malom és közéletiség. Részlet a Győr-Sopron megyei Tanács titkárának a közérdekű bejelentések, panaszok, és panaszkodások intézéséről készített jelentéséből: „A közérdekű bejelentések, javaslatok száma emelkedett. Lényeges növekedés volt a községek és a városok adataiban. Különösen nőtt a számuk a győri járásban. A városi tanácsok közül az emelkedés Mosonmagyaróváron volt a legnagyobb." A mosonmagyaróvári tanács titkárának, dr. Adorján Józsefnek az asztalán vastag iratköteg, az elmúlt évek bejelentéseinek, panaszainak, panaszkodásainak az összegzése. Tavaly kétszer annyi bejelentés érkezett a tanácshoz, mint az előző évben, több mint négyszázharminc. Kétharmaduk az építési osztály hatáskörébe tartozó volt, a terv- és munkaügyi osztály tevékenységét húsz százalékuk érintette, a többi az egyéb szakigazgatási szervezetek között oszlott meg. Azért is emelkedett ilyen mértékben a közérdekű bejelentések száma — magyarázza a titkár —, mert nyílt várospolitika jegyében megvitattuk a lakossággal az V. ötéves tervet. A bejelentések száma egyébként is nagyon változó. A tervek előkészítésének időszakában, a tanácstagi beszámolók idején nagyot ugrik, de sok év átlagát tekintve is emelkedik. — Az emelkedés a lakosság tanács iránti bizalmának a jele? — Sem a bejelentések, sem a panaszok között a múlt évben nerri volt névtelen. Ez a bizalom jeleként értékelhető. Valamint az is, hogy a közérdekű bejelentést tevők nem egy esetben társadalmi munkát ajánlanak, fel, segítségül az általuk megjelölt feladat megoldásához. Elsősorban munkahelyi közösségek, szocialista brigádok vállalkoznak társadalmi munkára, de szép számmal kapunk egyéni ajánlatokat is. Az ötödik ötéves tervidőszakban összesen 7,5 millió forint értékű társadalmi munkát tervezett a város, és az első évben, tavaly ennek csaknem felét, három és fél millió forintot teljesítettünk. — Ezek szerint szívesen jönnek az emberek a tanácsra? — Néhány héttel ezelőtt, a fogadóórámon benyitott egy asszony, és azzal kezdte, még soha nem járt a tanácson, és nem is akar ide járni. Kérdeztem: miért? Mert jobb, ha az embernek nincs dolga a tanácson, válaszolta. Ilyen is van. De ugyanakkor az építési osztály közérdekű bejelentéseinek kétharmada a tanácstagokon keresztül jutott el hozzánk. Ez a tanácstag, és egyben a tanács iránti bizalom jele. A tanácstagok említett szerepének növekedésében kétségtelenül közrejátszott az is, hogy négy évvel ezelőtt Mosonmagyaróváron létrehozták a tanácstagi alapot. A saját kerületében, illetve a tanácstagi csoporton belül a tanácstagok évente és személyenként tízezer forint felhasználásáról döntenek a lakosság bejelentései alapján. Ehhez szerveznek társadalmi munkát. És bár lehet, hogy egy járdaépítés kis dolog, nem kicsi annak, aki addig latyakban járt, de kezdeményezésére és munkájával, segítségével hamarabb jutott jó úthoz, mintha csak a helyzetét panaszolta volna föl unos-untalan. Bizonyos, hogy az emberek jó része napokig tartó fontolgatás után lépi át a tanács küszöbét és teszi meg közérdekű bejelentését. A tanácsi munkában, a városfejlesztésben azonban ezek szinte nélkülözhetetlen útjelzők. Az előző évek közérdekű bejelentései közül például legtöbb a köztisztasággal, az úthálózat felújításával, a járdaépítéssel, a tömegközlekedés körülményeinek javításával foglalkozott. A mostani tervidőszak elképzelései között mindezek szerepelnek. A tanács akkor érzi az emberek bizalmát, ha a segítő szándékú, közérdekű, a nem csak egyéni érdekekhez kapcsolódó észrevételekkel a lakosság segíti munkáját. A lakosság azonban csak akkor van bizalommal a tanácshoz, ha tudja, érzi, hogy számítanak az észrevételeire, mint az az ötéves terv összeállításakor történt. És a lakosság, egy-egy ember csak akkor van bizalommal a tanácshoz, ha egyéni ügyeiben, gondjában, bajában megértésre, segítő szándékra talált a hivatalban. Ennek a megteremtéséhez, kivívásához néha elegendő egy vázlatrajz, mint az építési engedély történetében, máskor néhány megnyugtató szóra, esetleg tanácsra van szükség, megint máskor ellenben csak hetek alatt intéződik el egy-egy ügy. A közérdekű bejelentések mellett tavaly 223 panasz, panaszkodás érkezett a mosonmagyaróvári tanácshoz. Döntő többségük egyéni bejelentés volt,közülük jogtalannak mindössze tíz bizonyult. A panaszok, panaszkodások fele lakással volt kapcsolatos. — A panaszlók, panaszkodók magukat sértve, megbántva, hátrányos helyzetbe kerülve érző emberek — magyarázza Bedő János tanácselnök. — Gyakran jogosan érzik így, legalábbis panaszuk, panaszkodásuk jogos. A velük való kapcsolatban csak a megértés, a segítő szándék vezethet eredményre. Előfordul, hogy esetenként a tanácson még nem így bánnak velük, ügyüket nem így intézik. Néha azért, mert az ügyfél magatartása nehezíti az ügyintéző dolgát. Máskor a tanácsi dolgozónak van rossz napja, bár ez elméletileg nem elfogadható, de emberek vagyunk. És ha elvétve is, de előfordul, hogy a tanácsi dolgozó hivatalnoki szemlélete az emberi megértés fölé kerekedik. Ez az utóbbi magatartás éppen úgy a régi időkből maradt itt, mint a lakosság tanácsok iránti tartózkodása. De a bizalmat a tanács csak maga tudja megteremteni és növelni. A tanácselnök előtt egy vastag füzet, az elmúlt egy év fogadóóráin elhangzott panaszok, panaszkodások dokumentumai. Csak azokat az ügyeeket tartalmazzák, amelyekben későbbi intézkedésre is szükség volt. A bejegyzések száma meghaladja a százat. Akik hozzám fordulnak, azok szinte kivétel nélkül munkások, fizikaiak. Az értelmiségiek általában maguk is utána tudnak nézni ügyük elintézési módjának. Jártak a tanácselnöknél hivatalba kerülése utáni hetekben olyanok, akik lakásügyük soron kívüli elintézését remélték. Jártak olyanok, akik csak azt panaszolták, hogy a kisajátítás körülményeiről nem tájékoztatták őket. Jártak olyanok, akik családi ügyükben kértek segítséget. Jártak olyanok, akik egy-egy szakigazgatási szerv eljárását kifogásolták. — Megköszönik az emberek,ha egy-egy ügyük elintézést nyer? — Nem kevésszer hívnak fel bennünket telefonon, vagy írnak levelet, hogy megköszönjék a segítséget. — A közérdekű bejelentések, panaszok, panaszkodások intézését, elbírálását szabályozó új törvény — magyarázza dr. Adorján József —, várhatóan a tanács iránti bizalom növekedését fogja segíteni. Azzal, hogy egyértelműen szabályozza az eljárásokat, és azzal is, hogy védelemben részesíti a jogos bejelentést tevőt és bünteti a rágalmazót. A közérdekű bejelentések, panaszok, panaszkodások intézését a tanácsi bizottságok segítségével, alkalomszerűen, szúrópróbaszerűen ellenőrzik. Hiányosságot eddig még nem tapasztaltak. □ MÁJUSI ZÁSZLÓK 6. KIMIPOID Szalay Antal A vasasok ott lesznek A névnek nem szabad jelentőséget tulajdonítani. Akad azonban kivétel. Ha például egy május elseji riportban az újságíró partnerét Vörös Gyulának hívják, érdekes a Vörös és a május 1. összetalálkozása. Néhány kollégának legalábbis feltűnt. Sőt! Egyikük szerint Vörös Gyula lányát hívhatnák akár Vörös Csillagnak is. Hívhatnák. A példa egyébként nem légből kapott. Vörös Gyula, vagongyári nyugdíjas naponta a vasasszakszervezet győri nyugdíjasklubjában időzik pihenő vasutasok társaságában, akik alighanem megbocsátják neki, hogy az első percek a kedvenc lapé, a friss Népszabadságé. Mert abban sok a politika. Az újságot tapintatosan félreteszi. Hetvenhat évének meglepő fürgeségével kimegy a titkári irodából hogy behozza a klub első félévi munkatervét. Minden szabadkozás hiába. Tudnom, olvasnom kell, hogy a május 1-i ünnepségen való részvételt szervezik, előkészítik. De ez nem elég, értékelik is a nyugdíjas vasasok május 1-i aktivitását. S most jön a meglepetés! A nyugdíjas vasasok — hoszszú idő után— az idén másodszor nem vonulnak fel a munka ünnepén. Meghaló, méltányolandó az indok. ők, az öregek már nem képesek lépést tartani a fiatalabbakkal. Három éve is száz méterrel lemaradtak a menettől. Nem akarják „rontani” a képet. Szerencsére „rontják” a képet. Ha a menetben le kell is mondani három-négyszáz kedves öreg ,összetartozást, erőt sugárzó látványáról, a közönség soraiban, nézőként ott lesznek. Vörös Gyula azt mondja, a közönség épp olyan fontos része az ünnepnek, mint a felvonulósereg. Azt mondja, és nagyon igaza van. A tapsolás és a gyönyörködés is részvétel. Azt is megszervezik, azt is értékelik, ahogy a felvonulásokat szokták. Az erő elhagyhatta az egykori derék vasasokat, a családszellem, az egymásért való kiállás rokon a fiatal évekével. Vörös Gyula 1959- ben vonult nyugdíjba a vagongyárból, ahol 1929-től dolgozott. Sokat volt munka nélkül. Egy-két hetet dolgozott, majd két hétig otthon volt. Ma elképzelhetetlen, hogy valamikor a vagongyárban a főmérnökkel együtt mintegy százan lézengtek a gazdasági világválság miatt. Régen volt. Ötven évvel ezelőtt Nem emlékszik mindenre. A május elsejékre igen. Kerékpárral, gyalog, csoportosan vonultak ki Kiskútra, a Venszli-kertbe, aholpolitizáltak, iddogáltak, ’szabadon lélegeztek, amennyire szabadon lehetett a rendőrség, a csendőrség közéldete, éber felügyelete mellett. Hol az ünneplők oszlottak fel és gyülekeztek kevésbé feltűnő terepen, ’de az sem volt ritka, hogy a hatóság oldalgott el az erőviszonyok egyenlőtlensége következtében. Izgalmasak , voltak ezek a májusok. Olykor összecsapásra is sor került. A tömegverekedésből nem maradhatott ki senki. És annyi izgalmas május 1-e után elérkezett a legizgalmasabb, az első szabad május elseje. A háború nyomasztó emlékeivel, a pusztítás lehangoló, szemmel látható jeleivel, de a szabadság mámorító illatával. A Bisingerben felállított sátrakat majd szétvetette a vidámság, fogyott a kincset érő virsli, debreceni. „Az egész város olyan hangos volt hogy csoda.” 1946-ban, a második szabad, májust már Kiskúton ünnepelték a győri dolgozók. Szervezetten, ahogy a vasasok ezt szokták még a nehezebb időszakokban is. Egymástól tanulták mint a munkát. A fiatalok az idősebbektől, Horváth Gyula bácsitól, Kocsis, Pintér és Háromszéki bácsitól. Ma már Vörös Gyula is bácsi, pap, nagypapa, sőt dédnagypapa. Tehát a dédunokák, az unokák, afiuk és a nála fiatalabbak már tőle is tanulhatnak. A nyugdíjasklub „fiatal” nyugdíjasai nem különben, akikkel sok a közös gondolata, gondja. A kicserélésre, közlésre számos alkalmat kínál, a nyugdíjasklub, tanasznapot, hogy a hivatalos változattal kezdjük, baráti beszélgetést, kártyapartit. S mivel a vasas öszszetartozás erősítése mindig is fóruma volt a május 1-i felvonulás, természetesen a munka ünnepét is. A közönség soraiban idén is ott lesznek a nyugdíjas vasasok. A közönség éppolyan fontos része az ünnepnek, mint a fel-, vonulósereg. Pákovics Miklós II Fáklya 9. száma A Fáklya május elsején megjelenő 9. száma színes fotóval illusztrált cikkben Szergej Narovcsatov író publicisztikájával köszönti a munka ünnepét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított sorozat a népi demokratikus államok létrejöttének történelmi körülményeivel, a gazdasági és politikai közösség kérdéseinek elemzésével foglalkozik. Színes fénykép-összeállítás és elemző írás ismertet meg a Moldáviai SZSZK Állami Népitánc Együttesével, a Zsákkal, amelynek műsorán folklorisztikai hűséggel előadott moldáviai, román, bolgár, magyar és cigány táncok szerepelnek. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezető munkatársait bemutató sorozat közli A. Romenszkijnek, az SZMBT elnökségi tagjának írását, aki a Debrecen körüli felszabadító harcok idején történt érdekes esetekre emlékezik. Egy országossá vált mozgalomról, az Ültessen mindenki egy kis fát! akció nagyszerű eredményeiről és a gyerekeket nevelő hatásáról szóló fényképes riport mellett a Rembrandt születése 370. évfordulójára kibocsátott festményreprodukció bélyegsort mutatja be, ,ezen kívül orosz nyelvleckét, filmismertetőt, Fáklya-fotót, a mini tv fődíjat ígérő keresztrejtvény záró fordulóját és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza műsorát közli a lap. 1977. május 1., vasárnap