Kisalföld, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Szervátiusz Jenő romániai magyar szobrászművész Pápa város megbízásából Jókai Mór születésének 150. évfordulója alkalmából emlékművet készít, amelyet ez év szeptemberében a pápai kollégium udvarán állítanak fel. Sri Lankaexpedíció Szlovákiából barlangkutatókból és búvárokból álló expedíció indult Indiába és Sri Lankába. Az expedíció tagjai között van geográfus, geológus, mérnök, zoológus, sebész, műszerész, tisztviselő, operatőr. Mintegy 30 000 kilométeres út vár rájuk Európa és Ázsia egyes államaiban. 1970 óta foglakoznak Szlovákiában azzal a gondolattal, hogy expedíciót indítanak az indiai szubkontinens karsztos területeire. Az expedíció célja a tropikus és amérsékelt övezet karsztképződményeinek összehasonlítása. A barlangkutatók vezetője, Sasvári mérnök így fogalmazza meg az előttük álló feladatot: a Közép-Hindukus területén magashegyi karsztmintákat akarunk szerezni, Ceylon észak-nyugati részén, a Jaffna félszigetnél az óceán karsztképződményeit akarjuk megvizsgálni, visszafelé jövet pedig a sivatagi karsztot. Szlovákiában — Trencsinben — tavasszal fejeződtek be az expedíció előkészületei. Az expedíció különleges búvárruhákat és víz alatti fényképezéshez szükséges berendezéseket is vitt magával. Az expedíció eredményeit a szlovák barlangkutató társaság használta fel további kutatásaiban, a karsztképződmények osztályozásában. Az expedíció által hozott karsztmintákat pedig Liptovsky Mikulásban a szlovák karsztmúzeumban helyezik el, amely az egyetlen ilyen intézmény Közép-Európában. CSÚCSOS TETŐK magasodnak az égre. Vékony ezüstkeretek üvegtáblái szórják a fényt Kapuváron, a főváll telepén. Szemben a portával és jobbra a betonút körül csillogó virágváros, házakkal, csövekkel, tornyokkal, emberekkel. Az egyik épületben, mindjárt az ajtó mellett, asszonyok dugványoznak, tisztogatják a muskátlikat, szedik le a pálhaleveleket,a bimbót, a virágot. Csak a felső három levél marad. Körben nagy dobozok, ládák. Koraposzt tőzeg-perlitkeverék, lapátok. Az ültetőasztalon műanyag cserepek, rácsos apró, fekete hajtatók őrsárkák. Az asszonyok, Keszeg Józsefné, Kiss M. Józsefné ülnek az alacsony szikeken, szaporán „dolgozik” kezükben a kés, gyűlik a levél, a szirom. Csillan Judi a síma dugványokat fertőtleníti. Vasasztalok emelik föl a virágokat, alul pomparágószerdő, keskeny árokkal cinőszéles ösvénvekk°l. Kíváncsi, vékony ember. Vajna Géza gugeol az egyik tartóopzlopnál. Gumicsizmájó-i-Az összetekeredett csőkígyó — F-n vagyok a természetfelelős, és öntözök. Most éppen cigarettaszünetet tartok. Az előbb állítottam meg az esőt. — Otthon nem dohányzik ám! — „árulkodik” az egyik asszony. — Ami igaz, igaz — hagyja rá a férfi. — Egyszer ugyan már elcsípett a feleségem, de nem kaptam ki. Hunyorít hozzá a szemével. — Nem fél ennyi nő között? Nevet. — Féljen a száraz villám, én nem. Szépen bánnak velem, mint a hímes tojással. Csak az a cigaretta. De mit csináljak? Szívják, füstölnek, csikorog a torkom, muszáj rágyújtanom nekem is. Az üvegházfelelős Tatai Margit. — Ez a rész 3300 négyzetméteres, ebből aszparágusz 2600-on van, a többin muskátli. Az asztalokon húszezer anyanövény, anyatő, most fóliák a telepítés. Szerződésünk van Óbudával ötvenezer kész és félkész muskátlira. Szombathelyre a napokban visznek 1500 cseréppel. Itt tízen dolgozunk, diákok is segítenek. Nagy a hőség. Volt olyan nap, amikor, a higanyszál a negyven fok fölé is felfutott. Két tartóláb között lustán nyújtóznak az aszparáguszhajók. Fölöttük árnyékoló nád és háló. A dugványozó részen szaporítóládák. Az üvegfalon jelenléti ív, mellette még a márciusi szellőztetés beosztása. Filodentron hajlik az útra. Torma Lászlóné, kereskedelmi ügyintézővel sétálunk tovább. — Tizenkét fajta muskátlink van, a legtöbb Irene változat. Új fajta a Castrum. Tüzes virágok az asztalokon. — Az anyatőről tizenkét dugványt számítunk, ez a biztonságos. Kéthetenként tápoldatozunk, tíznaponként permetezünk. Készülnek nálunk koszorúk, menyasszonyi csokrok. Három üvegházunk van, két gördülő, szegfűháznak is nevezzük, a nagy, a tízezer négyzetméteres meg amolyan vegyes. A szivattyútelep oldalánál karók, rozsdás csövek, faládák. Az egyiken üres tolásüveg. A szegfűház kapui fölfüggesztve. Két asszony tépi a szegfűt, nem messze tőlük meg már új telepítés. Csillog a föld, a levelek, gyakran kell párosítani. Az ültetőcsapatnál Sivecz Gézáné a brigádvezető. — Lassan befejezzük az utolsó havat is. Naponta egy hajót ültettünk el egy hajóban tízezer szegfű van, tízezer lépés, hajiadozás. AZ ÜVEGHÁZAK MÖGÖTT trányát rak két férfi. Egy nap tizenötöt fordulnak. A nagv üvegházban szegfűvisszatérők szorgoskodnak. — Úgy kell kitörni, hogy a levele megmaradjon. Egyszer még vissza lesz térve, háromnégy hét múlva — magyarázza Varga Józsefné. — Hogy jobban bokrosodjon — teszi hozzá. Csillog az üvegváros, virágokkal. J. J. Tízezer lépés A Musica Antiqua Hungarica hangversenye Az idei soproni ünnepi hetek nagy érdeklődéssel várt zenei műsorát, a Musica Antiqua Hungarica Együttes hangversenyét a patinás Szent György utca 7. szám alatti középkori udvarról a Liszt Ferenc Művelődési Központ kamaratermébe szorította a szeszélyes időjárás. Az 1968-ben létrejött együttes — amelynek akkor 14 hangszeres, 4 énekes tagja volt — a Magyar Nemzeti Múzeumban lépett föl először, és azóta jelentős sikereket ért el. Sopronban két éve hallották először műsorukat, ugyancsak az ünnepi heteken. A Musica Antiqua Hungarica a magyar középkor és reneszánsz muzsikájának föltárását, bemutatását tűzte ki célul, s mint ilyen típusú együttes — elsőként alakult Magyarországon. (Ezt az együttest követték más hasonló zenei társulások, mint például az Ars Renata. Ex Antiauis. Camerata Hungarica, Bakfark Consort.) A jelenlegi együttes tagjai hivatásos zenészek valamennyien, művészetüket magas fokon, alapos szakismerettel munkálják. Tagjai: Borbély Judit (reneszánsz ütőhangszerek), Domány István és Fekete Sándor (reneszánsz kori tenor posana), Herényi István (reneszánsz Blockflőte, tenor viola), Jánosi Sándor (Krummhorn vagy középkori Fidula, tenor viola, discant hegedű). Késmárki György a művészeti vezető, kutató, feldolgozó, betanító, afféle „zenei mindenes”, reneszánsz Blockflőtén, Krummhornon, tenor hegedűn játszik: Kovács Zsolt (discant Pommer, reneszánsz Blockflöte, Krummhom), Péterdi Péter (viola da gamba, reneszánsz Blockflöte, Krummhom), Bikafalvy Júlia (ének), Tódy Ilona (cembalo). Műsorukat kitűnően, hangulatosan építették fel. Az első három szám Sopron történeti múltjával volt kapcsolatban. A soproni Stark-féle virginálkönyv darabjait zenei anyaguk, rendjük, logikájuk szerint fogták össze, és színes, eleven, gazdag csokorban, kötésekben nyújtották át a hallgatóknak. Andreas Rauch 17. századi, Sopronban élő osztrák születésű orgonista-zeneszerző művei reneszánszukat élik. A vasárnap esti ősbemutató után most szívesen hallgattuk a Musicalisches Stammbüchlein néhány darabját: Bánat, Menyasszonydicsérő, Kérlelő dal Anna Rosina Starzerin kisasszonyhoz. A 3 szólamú dalok stílusos hangszereléssel, Kistétényi Melinda szövegeivel csendültek föl. Végezetül a Stark-féle virginálkönyv magyar táncai szólaltak meg. A Musica Antiqua Hungarica Sopronban adott hangversenye művészi és zenetörténeti szempontokból egyaránt érdekes, értékes volt. A sok újat nyújtó műsorszámokat Késmárki György szakavatott összekötő szövege tette teljessé. Nagy Alpár 4 — K 15 AI FOIR Gyorsított csírázás Szovjet kutatók megállapították, hogy a növények zöld leveleihez hasonlóan a magvak is képesek fényenergiát felvenni és átalakítani. A kutatók kísérleteik során fényimpulzusokkal kezelték a magvakat, s így azok gyorsabban csíráztak, a belőlük fejlődő magoncok gyorsabban növekedtek, s a kifejlett növények nagyobb termést hoztak. A kísérleteket eddig búzával, gyapottal, cukorrépával és paradicsommal végezték. Közönség születik Gyermek a színpadon - gyermek a nézőtéren Népdal, néptánc, népmese - „Szülő-megőrző”? Országszerte fellendülőben van a gyermekszínjátszás: egyre több felnőtt színjátszó csoport készít műsorokat gyermekeknek, és egyre több gyermekcsoport játszik önmagának és kortársainak. A korábban többnyire meséket, történeteket megelevenítő műsorok mellett a színjátékban megjelentek a népi gyermekjátékok, a népdalok, a népmesék, sőt a tánc elemei is. A legnagyobb szakmai és közönségsikert azok az együttesek érték el az elmúlt két-három évben, amelyek ezt az új utat járták. Mint a győri Mező Imre Úttörőház Arrabona Diákszínpada is, az országos gyermekszínjátszó fesztiválon elnyert díj mellett a felnőtt fesztiválokon is nem egyszer szerepelt bemutatásképpen, példaként. Ezeknél azonban sokkal fontosabb az a siker, amelyet saját közegében, nagyjából állandó közönsége előtt ért el az idén januártól júniusig. Állandó közönsége pedig úgy lett, hogy állandó otthona, pontosabban állandó színpada lett az együttesnek. Országosan is párját ritkítja az úttörőház kezdeményezése: rendszeresen, mondhatnánk „üzemszerűen” fellép a Kis- Arrabona az úttörőház színpadán január óta minden hónap utolsó vasárnap délután, és mindig más műsorral. Az előadások ingyenesek. + + + Alighanem a legjobb módszer a színház megkedveltetésére, a színházi élmény első átélésére és megértésére, ha a színpadon a gyermek először azokkal a népdalokkal, néni játékokkal, mesékkel találkozik, amelyeket már ismer, de mert más közegben, más körülmények között jelenik meg ugyanaz a vers, játék, ezért más, több élményt is ad. Gyermekek, szülők, pedagógusok hamar felismerték ezeknek a vasárnap délutáni előadásoknak a hasznát. Hamarosan „keretszámot” kellett megállapítani az egyes iskoláknak, honnan és hányan jöhetnek, hiszen a 140—160 személyes terembe gyakran kétszázan is be akartak menni. Egy ízben Győr környéki iskolákból külön autóbusz hozta az érdeklődőket. Óvodásoktól hetedik-nyolcadik osztályosokig minden korosztályból van néző. _ De el-el gyönyörködnek a műsorban a felnőttek is. Egyébként az együttes néhány iskolába kiment vendégszerepelni, más esetben pedig , hogy segítse az iskolai színjátszást — szakmai bemutatót tartott pedagógusoknak, és műsorainak szövegkönyvét is szívesen kölcsönözte. Az úttörőház igyekszik kamatoztatni a sikerben rejlő nevelési lehetőségeket. A jó műsor népszerűsíti a házat, növeli látogatóinak számát, segíti a gyermekeket a szabadidő valóban szórakoztató és hasznos eltöltésében. De lehet jutalom is a színházlátogatás, volt külön előadás a szakkörök tagjainak, a kisdobosoknak, a legjobb úttörő munkát végzetteknek stb. Az első előadást egyébként a pedagógusokkal való megbeszélés követte szervezési és nevelési kérdésekről. ♦ ♦ ♦ Az alkalmanként másfél órás műsorban szerepeltek Móra Ferenc meséinek feldolgozásai, az Ugrótáncot jókedvemből és az Ibrinkó című játékos műsor, valamint olyan alkalmi játékok, etűdök, amelyeket gyakran maguk a szereplők állítottak össze vagy éppen rögtönöztek. A műsorokat egyébként Benkő József, Mentler Sándor és Nagy Sándor Tamás szerkeszti, rendezi. A júniusi évadzárón győri szerző művének eredeti bemutatójára is vállalkozott az együttes. (És azóta többször bemutatták a darabot, legutóbb a kapuvári honismereti napokon.) Tőke Péter A robot és a madár című tudományos-fantasztikus meséjét — amely könyvalakban a Móra Könyvkiadónál jelent meg — alkalmazta színpadra Benkő József. A történet egy olyan robotról szól, amely barátságot köt egy madárral, s mintegy emberi érzést ismerve meg, amikor arra kap parancsot, hogy lelője a madarat, megtagadja, és inkább maga pusztul el. A túlnyomórészt leíró jellegű mesét a rendező és a szerző számos ötlettel tette színszerűbbé, elevenebbé — bár igazi drámává nem tudott válni, talán éppen az eredeti cselekmény lassúsága miatt. Hasznára válna a megértésnek, ha a történetet térben és időben pontosabban elhelyeznék, s ha a párbeszédeket elevenebbé tennék. Érdekes azonban, hogy a technika iránt fogékony gyermekközönség így is milyen jól reagált az egyes részletekre, és többen — főként a nagyobbak — a bonyolultabb, rejtettebb mondanivalót is megértették. ♦ ♦ + A nyáron a Szovjetunióba utazik az úttörőház együttese, a nemzetközi gyermektalálkozó műsorában képviseli a magyar gyermekszínjátszást. Ősszel a moszkvai bemutatóra készült műsorral, valamint A robot és a madárral nyit a gyermekszínház. Az úttörőház vezetősége azt tervezi, hogy „szülő megőrzőt” létesít: amíg a gyerekek a műsort nézik, a papák, mamák ismeretterjesztő előadásokat hallgathatnak vagy társasjátékot vehetnek igénybe. G. B. A TUDÁS TITKA Csábít a szójáték: a tudás titka a TIT. Persze, inkább a többlet-tudásé. Amit ráadásként, érdeklődésből, tudásvágyból, szorgalommal tanulunk, kitoldva és naprakészen tartva azt, amit az iskolában megalapoztunk. Mostanában napirenden volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkája, elsősorban azért, mert alkotmányos tanácskozásai ma érik el az országos közgyűlés legmagasabb szintjét. Számadás ez a gyűléssorozat, önvizsgálat és tervek kovácsolása. Arról ad számot a TIT, mit tett eddig a tudás titkainak közkinccsé tételéért, s mit tervez tenni a jövőben. Vajon gondolunk-e rá, hogy a természet és a tudás titkai kibontakozni vágyó titkok, föltárulkozásra, megosztásra váró titkok? A természet és a tudás minden titka arra törekszik, hogy éppenséggel ne legyen és ne maradjon titok, hanem legyen egyre nyilvánvalóbb s egyre megosztottabb, sokak kincse, ismerete. Ez a TIT dolga, fölfedni, megmagyarázni, közkincscsé tenni a természet és a tudás megannyi titkát, hogy terjedjenek, meggyökeresedjenek és lombosodjanak. Ezek a titkok, a természet és a tudás titkai, ha bölcsen, s emberségesen bánnak velük, mint a napfény, világítanak és egészségessé tesznek, gyarapítanak és megelevenítenek. Nem is kérdés az, hogy kell-e a természet és a tudás titkait terjeszteni, legfeljebb az: hogyan kell? Érdekesen és érthetően, természetesen. S úgy, hogy a résztvevő — valóban részt vegyen benne. Mostanában — túl a sajtó munkáján — sokszor esik szó a tévé versenytárs voltáról, az ismeretterjesztéssel kapcsolatosan is. Csakhogy a TIT munkájának van egy fölbecsülehetetlen előnye a televíziózással szemben: személyes volta. A részvétel lehetősége. Az eszmecsere többlete. S ezt a tudomány, a tudás titkaira éppúgy el lehet mondani, mint a művészetére. Napjaink alapvető kérdése, hogy a műveltség lehet-e egyetemes. Ha néhány évvel ezelőtt aggályos volt a humán műveltség egyoldalúsága, hovatovább a technikai tudás egyoldalúságai okozhatnak aggodalmat. Tudását az ember emberségesen kétségkívül csak akkor használhatja föl, békésen és nem pusztítóan, bölcsen és nem oktalanul, jövőt tárva és nem elrekesztve, ha a tudás erkölcsiséggel párosul, vagyis ha a természet és a tudás titkaihoz önmagunk megismerése és jellemünk tisztasága járul. Ez korunkban — valójában mindig is — a művészet feladata. S ahhoz, hogy a művészet ezt a szerepét jól tegye, feladatát véghezvigye, nem elég a művészetet pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozásra használni, hanem érteni is kell. A művészet titkai is föltárhatók, föl is kell tárni őket. Ez is a TIT feladata. Hogy kiegészítse a sajtó és a tévé kultúraterjesztő tevékenységét, hogy eszmecsere keretében tanítson meg a művek, a művészet élvezetére. Z. L. 1977. július 1., péntek