Kisalföld, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
Műemlékei - használatban Ha egy ősi városházáról vagy egy reneszánsz polgárház hasznosításáról kell dönteni — mondják az NDK műemlékvédelmi szakemberei — szinte alig van gondjuk, az építmény tovább szolgálhatja eddigi célját. Más a helyzet a hatalmas kastélyokkal, réges régi templomokkal s egyéb hasonló műemlékekkel. Ezeket csak alapos felújítás után állíthatják korunk szolgálatába A kultúrtörténeti értékű gustrowi reneszánsz várkastély például felújítás után a város kulturális központja lett. A keleti-tengeri Rügen szigetén épült Spyker-kastélyt, amely eredetileg középkori erődítmény volt, a műemlékvédelmi hatóság a szakszervezetekkel együttműködve újította fel a 60-as években, s ma üdülőszállóként üzemel. Új hivatása van Frankfurtban a késő gótikus ferences templomnak is. A hívők nélkül maradt templom már 1945 óta üresen állt. A megyeszékhely szimfonikus zenekara ugyanakkor állandóan helyiséghiánnyal küszködött. A helyreállítás során, anélkül, hogy a műemlékjelleget károsították volna, koncertteremmé alakították át. A példa már követőkre talált, s azóta az elnéptelenedett hallei Ulrichs-templom is az egyik zenekarnak ad otthont a felújítás óta. TITOK FÉL SZEMMEL „Fenyőfák tárolása a konténer mellett. Házi.” Pár napra, hogy a házf. invokációja megjelent a lépcsőházi hirdetőtáblán, kis srác vonult végig a lakótelepi házak között lekopasztott fenyőt húzva maga után a földön. A gyerek arcán a világgá menők szomorúsága, amely egyaránt tanúskodhatott arról, hogy elfogyott a cukor, hogy őt zavarták le a fenyővel, s hogy ezzel összefüggésben távollétében lába kél a féltve őrzött játéknak, de a tiszta gyerekarc szomorúsága a lakótelepi fenyők méltatlan sorsából, halálából is táplálkozhatott: „Fenyőfák tárolása a konténer mellett, házi.” A körülörült éstáncolt fenyők, amelyeknek örökzöldje a jól fűtött lakásokban vízbetétel és kézrátétel ellenére röviddel a fenyőünnep után mondja fel a szolgálatot, szemétbe dobatnak. Korábban mint vízkereszt, korábban mint gyertyaszentelő. Ez a két időpont, különösen a vízkereszt valamilyen áthághatatlan eréllyel állta útját a cukorkára célzó, idő előtti, tehát határokat nem ismerő mohóságnak. Valamikor a kiszolgált fenyők végzete és az „angyali üdvözlet” között nem húzódott olyan mérhetetlen szakadék. Először is nem voltak kiszolgált fenyők. A fák sorozatban, öntőformában, normában és gépen gyártott karácsonyi, alkalmi éküktől megfosztva továbbszolgáltak. Vidáman pattogó „rőzsedalokra” gyulladtak az akkor még valóságban is létező családi tűzhely kihűlt gyomrában, s a „rőzsedalok a szíveken, a leheleteken kívül legalább egy teát megmelegítettek. A virgonc füst pedig a kürtőn keresztül égi rokonlátogatóba szökött. A találékonyabbak, akik hallottak Kapfenberg híres fenyőtűfürdőjéről, s szabadulni akartak hipochonder módján őrzött nyarajásuktól, illatos fürdőt vehettek, amelynek jótékony hatása — kellő szakértelem, egyedül üdvözítő recept híján — talán a pszichés hatásban rejlett. Nem mindegy, kérdezhetné akárki, hogy a haszontalan fenyőt a szemét vagy a tűz emészti meg? Fontos, hogy megszabaduljunk tőle. Aki ilyesmit kérdez, annak hiába is magyaráznák a különbséget. Vagy túlságosan fiatal ahhoz, hogy valaha is hallgathatta a falba rakott tűzhely dohogását, vagy sajnálatosan korán lelepleződött előtte a Nagy Titok, amelyet a régi karácsonyi srácok dunyha alól, fél szemmel próbáltak kilesni. Szerencsére hiába. S ha már lelepleződött, oly mindegy volt, ki húzza maga után a földön a lekopasztott fenyőt. Akár ők is húzhatták. A mai gyerek, mondják, felvilágosult, sőt felvilágosultabb. Ha tudná, mi az, ha tudná, hogy ezért kell lemondania a Nagy Titokról, mielőtt még elolvashatná a házi üzenetét, tehát mielőtt megtanulna olvasni, alighanem még kisebb örömöt lelne a fenyőfahulla-szállításban. A pehelypaplan és a dunyha alatt ugyanazok a srácok lapulnak és igyekeznek fél szemmel kilesni a Nagy Titokot. Ha van titok. P. M. 1978. január 6., péntek NYUGDÍJ, táppénz... Hogyan dolgoznak a társadalombiztosításnál? Bevétel és kiadás. Ismerős könyvelői meghatározás. Két oldalt jelent. Nem mindegy, hogy a két tétel egyenlő-e, vagy sem. Viszont mindenképpen ki kell egyenlíteni. Sok esetben az állam egyenlíti ki a bevétel kiadás rovatot. Olykor úgy, hogy az fel sem tűnik. — Megyénkben — mondja Tölgyesi Flórián, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei vezetője. — 1976-ban 10 256 forintot kapott minden egyes ember, ha nem is vette észre, mert ez az összeg tulajdonképpen „borítékon kívüli” juttatás. Hogy ez miből áll? Hosszú lenne felsorolni, de érdemes megemlíteni néhányat. Ide tartozik többek közt a táppénz, a családi pótlék, a gyes, és hogy végleteket mondjak a temetési segély is. Az idén ezek a borítékon kívüli juttatások a jövedelem növekedésével azonos ütemben természetesen növekednek majd. Honnan „veszik” a pénzt? Most jön az a bizonyos két oldal. Bevételeink 46 százaléka a munkáltatóktól származik, a dolgozók SZTK hozzájárulása 16 százalék. Ez bizony kevés, ehhez kell a 38 százalékos állami dotáció. Erre mindenképpen szükségünk van, hiszen nélküle nem tudnánk fedezni a másik oldalt, a kiadásokat. — A megyében tavaly hozzávetőlegesen 66—67 ezer nyugdíjast tartottak számon, és az országos „előrejelzések” szerint 1980-ra az ország lakosságának 20 százaléka nyugdíjas lesz. — Az országos adatok szerint tavaly a megyében egy milliárd 200 millió forint körül volt az az összeg, amit nyugdíjként kifizettünk. A nyugdíjkiadás számottevően 1976-ban emelkedett — 20 százalékkal — ez kimutathatóan abból adódott, hogy az alacsony nyugdíjakat emeltük, bevezettük a rendkívüli pótlékokat, emelkedett a lakbérpótlék, és a nyugdíjasok száma is. Munkánk elég nagy hányadát teszi ki a nyugdíjasokkal való foglalkozás. Ha valaki eléri a korhatárt, hozzánk küldi be azokat az adatokat, amelynek alapján mi kiszámítjuk a nyugdíjat. Elég gyakoriak a nyugdíjjal kapcsolatos félreértések, panaszok. Gyakran megtörténik, hogy a munkáltató kéthárom évtizeddel ezelőtt nem jelentette be: ő foglalkoztatja az illetőt. Ha nincs a nyilvántartásunkban feltüntetve, akkor bizony nehéz igazolni az időt. Természetesen, ha bármilyen okmánnyal tudják bizonyítani, hogy munkaviszonyban álltak, mi elfogadjuk. Szármos esetben azonban csak a bíróság dönthet. — Nyilván egyszerűsíti a kérdéses nevek tisztulását az intézet raktárában. 1929 óta őrzött nyilvántartás is, amit egymás között betétkönyvnek neveznek. — Jogosan nevezzük annak, bár nem pénzt tartalékolunk benne, hanem a munkahelyeket. Nyilvántartjuk a megyében lakók munkaviszonyát, a munkahelyváltoztatásokat. Ez a precíz, pontos adattár évente mintegy ötvenezer kilépőt tart nyilván. A járulékügyi és nyilvántartási osztály munkájához, tartozik, hogy a befutott információkat regisztrálják a dolgozók kartotékjain, vagyis a „betétkönyveken”. Így aztán ha elérik a nyugdíjazást, nem lesz semmi probléma, csak elő kell venni a munkaviszonyt nyilvántartó lapokat. Bizonyára azt is nyilvántartják, hogy mennyien voltunk betegek — illetve menynyien voltunk táppénzen tavaly — s ez mennyibe került. — A megyében 172 ezer munkás és alkalmazott dolgozik. Tavaly minden munkanapon 9123-an voltak táppénzen, átlagosan 5,3 napot. Ez hozzávetőlegesen 232—240 millió forint táppénzkiadást jelent, ennek jelentős része úgynevezett gyermekápolási táppénz. Az országos átlagot tekintve nem állunk rosszul. — Mennyit fordítottak terhességi, gyermekágyi segélyre? — Tavaly a terhességi-gyermekágyi segély, közismertebb nevén a szülési szabadság, 70—75 millió forint kiadást jelentett, statisztikánk szerint 1977-ben Győr-Sopron megyében 8229 kisgyermek született. Hozzáteszem: a mi adatainkban nem szerepelnek azok, akik különböző okok miatt nem kaptak szülési szabadságot. — A gyógyászati segédeszközök kiadása is ide tartozik még. Nem ró ez túl nagy terhet az amúgy is sok munkát végzőkre? — Az átlagos ügyfélforgalmunk 120—130 ember naponta, de nemcsak lúdtalpbetétért, vagy gumiharisnyáért jönnek, hanem nyugdíj, vagy táppénz ügyben is keresnek minket. A központban 116-an dolgozunk, a soproni kirendeltségünknél pedig harmincnyolcan. Szerencsére a nyilvántartásokat, számításokat, jelentéseket modern gépekkel végezzük, és ez könynyíti a munkánkat Az 1975. július elsején életbe lépett társadalombiztosítási rendelet kimondta, hogy a táppénzes helyzet alakulásáért az egészségügyi szolgálat a felelős. Ez az intézkedés természetesen sok munkát levett a vállunkról, de nem jelentette azt, hogy nem működünk együtt továbbra is az egészségüggyel. A sok adat után már csak egy, amely jellemzi a társadalombiztosítási osztályon dolgozók munkáját: tavaly negyvenhat panaszoslevél érkezett, s a kivizsgálás során négy volt csak indokolt Bódi Ágnes NEM VÁLTHATTA BE adott szavát Boncza Miklós. Mielőtt lejárt volna az általa megszabott várakozási idő, a két év, 1917 januárjában elhunyt Pestlőrincen, szeretője villájában. Csinszka, aki már serdülő idejében sem volt kiskorú gondolkodásbeli határozottság és gyakorlati céltudatosság dolgában, most nagy energiával kezdett hozzá egy Adyhoz méltó fővárosi otthon megteremtéséhez. Igen tekintélyes vagyon várományosának érezhette magát. Egyedüli örökösként szabadon rendelkezhetett készpénzzel, kötvényekkel, értékes ingósággal és még értékesebb ingatlannal. Leendő budapesti otthonuknak az apja tulajdonát képező, Veres Pálné utca 4-ben lévő, belvárosi lakást szemelte ki Ady Endre a feleségére bízta magát, tűrte, hogy az ő érdekei ürügyén Csinszka kiélhesse úriasszonyos vágyait. Csak egyet nem tűrhetett: a látszatot, hogy ő ezentúl a busás örökség jóvoltából fog gondtalanul élni. Adni kellett a világ szájára. A büszke költő, aki mindig kényes volt anyagi függetlenségére, semmiképp nem keveredhetett az eltartott férj hírébe. Hatvany Lajos nagyvonalú üzleti ajánlata teremtett tiszta helyzetet. Évi 7200 koronás járadékot ajánlott fel annak fejében, ha reá száll az összes Ady mű kiadási joga. Egyszersmind a tulajdonát képező Pesti Naplóhoz állandó munkatársnak hívta meg Ady Endrét. Március második hetében tértek vissza Csúcsára, hogy ott érje őket a kitavaszodás, de Adyt megint elővették a testi nyavalyák. Átmeneti gyógyulását ősszel újabb súlyos hanyatlás követte. Októberben felköltöztek Pestre. Egyelőre a Duna-korzón lévő fényes Hungária szállodában laktak. Csinszka belemerült a pazarló költekezésbe, egyszerűen képtelen volt magát mérsékelni, noha Ady szemrehányásokat tett neki, s amiatt is váltig panaszkodott, hogy számára túl zajos, túl forgalmas a Hungária. Követelte, költözzenek át a csendes Magyar Királyba. Csinszka erről hallani sem akart, méltóságukon alulinak tartotta az olcsó hotelt. Végül mindketten engedtek és harmadik megoldásként a Vadászkürtöt választották. Innen már a végleges otthonba költözhettek 1917 novemberének második felében. Irodalomtörténetileg az a legfontosabb 1917 őszéből, hogy ekkor készült A halottak élén című kötet, Ady életében az utolsó. Hatvany Lajos, a barát és mecénás válogatta, szerkesztette. A költő éber figyelemmel kísérte a munkát, minden apró részletbe beleszólt, mert még olyan emberben sem bízott meg teljesen esztétikai ügyekben, aki száz és száz esetben bizonyította értő jóindulatát, türelmes önzetlenségét. Kínkeservesen egyeztek meg sorról sorra, részletről részletre, és Hatvany Lajos tapintatos szívósságának köszönhetően reprezentatív kötet láthatott napvilágot 1917 decemberében ama versekből, amelyek a háború alatt íródtak. 1918 elejétől nagy élet zajlott a Veres Pálné utcai lakásban. Igazi Parnasszussá lett Ady Endre otthona. Aki számított valakinek a művészetben és az irodalomban, az mind megfordult itt esténként, délutánonként Schöpflin Aladártól Bölönyi Györgyig, Hatvany Lajostól Babits Mihályig, Móricz Zsigmondtól Fenyő Miksáig, Ignotus Páltól Jászi Oszkárig. Ady az állandósult testi gyengeség miatt ritkán mozdult ki a lakásból, elvétve vállalkozott egy-egy vendéglői vacsorára vagy rövid sétára a Duna-korzón. Boncza Berta képes volt a nagy költőhöz méltó igényes otthont teremteni. De a költekezést erősen túlzásba vitte. A válogatottan értékes antik bútorok, vagyont érő szőnyegek rengeteg pénzbe kerültek. Ruhái úgyszintén. A háztartás is sokat emésztett, pedig az ágyhoz-lakáshoz kötött Ady korántsem költhetett annyit, mint hajdanán. Készpénzük vészes gyorsasággal fogyott. Ezért, részben a mértéktelen költekezés elől is menekülve, 1918 június utolsó hetében hosszabb időre visszavonultak Csúcsára. (Folytatjuk.) Gerencsér Miklós A MIM!» Mill 21. Veres Pálné utca KÖNYVTÁR A FŐISKOLÁBAN Műszaki könyvtárbázist létesített a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola. A könyvtár nem csupán a felsőoktatási intézmény oktatóinak és hallgatóinak áll rendelkezésére, hanem egyfajta megyei műszaki szakirodaiémntárat is alkot. A kötetek száma már eléri a 45 ezret. Kétszázhatvan féle belföldi és 350-nél több külföldi folyóiratot járatnak. Csupán e szakmai lapokért évi 600 ezer forintot fizetnek ki. Képünkön: délelőtti munka a korszerű könyvtárban. Kuba az idegenforgalomért Kuba természeti szépsége gyakori témája a népköltészetnek és a szépirodalomnak is. A szigetország ezért mindig sok idegent vonzott, 1959 előtt azonban főleg az amerikai milliomosok paradicsoma volt. A jenkik saját arcukra formálták a napsütéses kubai tengerpartot, s pénzüket az amerikai maffia által kiépített játékkaszinókban hagyták. A forradalom győzelme után gyökeresen megváltozott a turizmus jellege: a kaszinókat bezárták és betiltották a kábítószerkereskedelmet. A vezetés most megkülönböztetett figyelmet fordít a tömeges turizmus fejlesztésére. Az ország legfestőibb tájain gombamódra szaporodnak a szállodák. A mérsékelt árak Kubát a szerényebb jövedelmű emberek számára is elérhetővé teszik. Az idén már a magyar utazási irodák is több turistacsoport látogatását szervezték meg a szigetországba, és vendégcsoportokat fogadtak a többi szocialista országokból is. KIXAIPOID 5