Kisalföld, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
fi siépi Lengyelország harmincöt éve JúLIUS 22-Én harmincöt éve a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság kihirdette az országban és külföldön élő, valamint a hitlerista fogságban szenvedő lengyelekhez szóló Júliusi Kiáltványát. Szocialista államunk, a Lengyel Népköztársaság e nap évfordulóján állami és nemzeti ünnepet tart. Történelmi törekvéseinknek és nemzetünk szükségleteinek megfelelő határok között 35 évvel ezelőtt született a népi állam. Lengyelország — évszázadok óta először — nemzetiségileg egységes, igazságos és biztonságos határokkal rendelkező állammá vált. Az ősi Piaszt-kori területhez történő visszatérés lehetővé tette az ország egyesítését egy szervezetbe. A népi hatalom megszilárdításával lehetővé vált az állami függetlenség és nemzeti jólét alapvető feltételeinek megteremtése, a háború előtti elmaradottság és háborús károk megszüntetése, az állam erejét, a nemzeti jólétet képező gazdasági alapok gyors lerakása. A Júliusi Kiáltvány kihirdetésének napja nekünk, lengyeleknek állami és nemzeti ünnepünk, hiszen 35 éve, e kiáltvány teremtette lehetőségeket próbáljuk mind jobban kihasználni, az abban megfogalmazott eszmét fejlesztjük és mélyítjük. Akkor írták, amikor még tartott a háború, és a legfőbb cél annak győzelmes befejezése volt. Akkor írták, amikor az ország nagy része megsemmisült, a társadalmat megtizedelték, a nemzeti vagyon a romok között hevert, és az ország nagyobbik fele még a felszabadulást várta. Ilyen körülmények között fő feladattá a fegyveres győzelem, az újjáépítés, az államigazgatás megszervezése vált. A kiáltványfigyelme is ezekre a feladatokra, valamint a demokrácia és igazság törvényeinek társadalmi életünkbe történő bevezetésére összpontosult. A kiáltvány Lengyelország fejlődésének feltételeként a földreform és az ingyenes és általános közoktatás bevezetését, a fizetések felemelését, a biztosítások kiszélesítését, a törvényhozás korszerűsítését, a művelődéssel és kultúrával való törődést szabta meg, fő feladatául pedig azt tűzte ki, hogy Lengyelország elfoglalja a világban őt megillető helyet. 35 éve fejlesztjük a kiáltványban foglalt eszmét és elveket, szavaiból és gondolataiból formáljuk a ma és a holnap feladatait. Keletkezésekor a fejlődés és a haladás útja harcmezőkön át vezetett, fegyveres helytállást követelt, a ma harctere mindenekelőtt a gazdaság. Az utóbbi évek legfontosabb pártdokumentumai — a LEMP VI. és VII. kongresszusának, valamint II. országos gyűlésének határozatai a Júliusi Kiáltványban megfogalmazott politika folytatásaképpen — meghatározzák stratégiánkat, a fejlődés már elért körülményei között. Ez pedig az olyan állandó és intenzív minőségi növekedés stratégiája, mint például az állandó termelékenység-növelés, az anyagi bázis jobb kihasználása, összességében a gazdálkodás társadalmi hatékonyságának állandó növelése. A termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, a tervszerű és bátor, a jelen igényeinek megfelelő gazdálkodás, az ország építésének és fejlődésének érdekében, Lengyelországot a világ tíz iparilag legfejlettebb országai közé emelte. Termelőbázisunk nagysága és korszerűsége fejlődésünk állandó alapját képezi. A népi Lengyelország szilárd szövetsége a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal, a következetes — a béke megszilárdítását, és az együttműködést szolgáló — politikája sok elismerést szerzett szerte a világban, megerősítve ezzel Lengyelország tekintélyét. Több száz új, korszerű üzem épült, szinte egész iparágak születtek. A lengyel ipar ma nem egészen 4 hét alatt termel annyit, mint 1938-ban. Az elmúlt évi nemzeti jövedelmünk összehasonlító értékben kifejezve 17- szerese a 40 év előttinek. Hektáronkénti átlagos terméshozamaink a háború előttieknek 2,2-szerese. 1945. és 1977. között falun és városban 4,5 millió lakás épült. Felsőfokú intézményeinkben hatszor annyi fiatal tanul, mint 1939-ben. Mérnökeink, orvosaink és tanáraink száma 6,5, illetve négyszerese a háború előttinek. Lengyelország ipari termelése rendkívül dinamikusan fejlődött 1971. és 1978. között. Ezt a fejlődést jellemzi a szovjet segítséggel megépült Katowicei Kohó Kombinát és a Bielsko-Biala-i Vajdaságban létrehozott kisköbcentis személygépkocsi gyár-csoport. Szállítási bázisunk fejlesztése, a korszerű Központi Vasúti Fővonal és sok gyorsforgalmi főközlekedési út megépítése, lehetővé tette az Északi Kikötő — a gdanski új kikötő — létrehozását. A mezőgazdaság igényeinek kielégítésére tenyésztőtelepek, üvegházak, gabonatárolók és járulékos létesítmények nagy számban kerültek felépítésre. Előnyösen megváltozott a mezőgazdaság gépi felszereltsége. A Varsó melletti Ursus Mezőgazdasági Gépgyár felkészült korszerű traktorok gyártására. Az 1971—75. közötti 5 éves tervet a munkabérek gyors, éves átlagban 10,9 százalékos emelkedése jellemezte. A falusi lakosság — mezőgazdasági termékek értékesítéséből származó — jövedelme évente 4,2 százalékkal növekedett. A szociális kérdések újszerű értelmezése, a pénzbeli társadalmi juttatások dinamikus növekedését eredményezte. LENGYELORSZÁGBAN még több, összetett jellegű problémát kell megoldanunk, nagy és nehéz feladatok előttállunk. A szocializmus alapjainak lerakásával egyenértékű az, amit a népi Lengyelország fennállásának történelmileg oly rövid időszaka alatt alkotott. Jelenleg a párt programját végrehajtva, életbe léptetjük a „népnek a népen keresztül” politikánkat, megvalósítva ezzel a „Jobb minőségű munkával jobb életfeltételeket a nemzetnek” jelszavunkat, megkezdhetjük a fejlett szocialista társadalom, a századfordulóra korszerűvé és gazdaggá váló Lengyelország építését. Andrzej Niczyperowicz Fordította: Kovács Gábor 1979. július 15., vasárnap MTV-tervek Aktuális témájú dokumentumfilmek, mai magyar szerzők műveiből készült tv-játékok és-filmek, nagy filmművészek alkotásaiból összeállított sorozatok fémjelzik a televízió harmadik negyedévi műsorát. Július 17-én, kedden este sugározzák a Megtörhetetlenek című dokumentumomét, amelyet Vietnamban forgattak nemrégiben a MAFILM híradó- és dokumentumfilmesei. A közeljövőben kezdik vetíteni azt a nyolcrészes, színes sorozatot, amely az emberi test felépítésével, szervrendszereinek működésével ismerteti meg a nézőket. Még a nyáron képernyőre kerül a tv dokumentumfilmeseinek egyik nagy vállalkozása, a Színészosztály című film. Tóth Benedek: Nincs visszaút című — a Szépirodalmi Könyvkiadó pályázatán díjat nyert. — kisregényéből Hajdufy Miklós készített tv-filmet. Polgár András: Gyerekjáték című alkotása egy 16 éves állami gondozott fiú életbe indulásának, felnőtté válásának első lépéseit, keserves igazságkereső útjának csalódásait boncolgatja. Parádés szereposztás jellemzi a Szántó Tibor, Gyárfás Miklós és Kamondy László egy-egy novellájából készült Szemetes trilógia című filmet. A műsor Páger Antal, Komlós Juci, Temenek Nándor, Sztankay István és a nemrég elhunyt Gyenge Árpád főszereplésével a társadalom elesettjeinek, a napról, napra élőknek a szemszögéből mutatja be valóságunkat a szívet melengető emberséggel. Kertész Ákos: Aki mer, az nyer című tv-játéka is a harmadik negyedévben kerül a képernyőre. Napjainkban játszódik Szilárd János: Találkozások című tv-játéka. Két főszereplőjét — Almási Éva és Oszter Sándor alakítja — egy kórházban sodorja egymás mellé a véletlen. Füle Mihály grafikusművész huszonöt éves munkássága alatt mintegy kétszáz bélyeg tervét készítette el, mélynyomású ofszet, réz valamint acélmetszetű kivitelben. Jelenleg régi magyar pénzekről készít acélmetszetű bélyegeket. Kilencvenkilenc koncert r Évadzáró a Győri Filharmonikus Zenekarban tok kiemelkedő színvonalúnak tartottak. A zenekar igazgatója úgy látta, hogy az idén sikerült műsorpolitikai összhangot teremteni az Országos Filharmónia és a saját rendezésű koncertek programjában. Jelentős mennyiségi fejlesztést kellett vállalnunk, és ez vitákat keltett szakmai körökben — mondotta Bári Olga. — Igaz, talán az ugrás kissé hirtelen volt, és sok buktatót rejtett magában, így például — mint ma már látjuk — egyenlőtlen volt a koncertek havi elosztása, és a minőségi kifogások éppen ilyenkor hangzottak el. Jövőre egyenletesebben oszlik meg fellépéseink száma, eddig a koncert-igények döntötték el, hányszor és hol lépjünk fel, ezután a zenekar felkészültsége szabja azt meg. Szükségesnek tartjuk az egyes próbák jobb megtervezését és jobb kihasználását is. A koncertélet feltételei Győrött javultak: az új színházban elkészült az akusztikai fal, ősztől a megyei művelődési központban rendezik az ifjúsági koncerteket. Az állandó próbaterem hiánya azonban továbbra is nehezíti a munkát. Megkülönböztetett figyelemmel fordult a zenekar az elmúlt évadban az ifjúság és a munkások felé, jövőre pedig ismét vállalnak falusi koncerteket is. A zenekar szervezeti életében jelentős esemény, hogy a városban megalakult a zenei életben tevékenykedők pártalapszervezete, a zenekarunkban pártcsoport alakult, és KISZ-szervezet jött létre. Zenekarunk ismertségét, népszerűségét bizonyítja, hogy egyre több nyári rendezvénysorozatba kapcsolódhatunk be; az idén egy-egy lengyelországi, jugoszláviai, szlovákiai és ausztriai meghívásnak tettünk eleget. A Győri Filharmonikus Zenekar évada számokban kifejezve: 99 koncertet tartottak, ebből 56-ot az Országos Filharmónia szervezett, saját maguk rendeztek 29-et, három rádió- illetve tv-felvétel volt és 9 külföldi kocert, két estén a szovjet balettet kísérték. Az évi koncertek kétharmad részét a megyében tartották, az összes látogatók száma 38 ezer volt. A társulati ülésen Jancsovics Antal, az együttes karmestere a műhelymunkáról, az egyes szólamok, hangszercsoportok időszerű továbbképzési feladatairól beszélt. A Győri Filharmonikusok még három koncertet tartanak, majd július 25-től szeptember 3-ig nyári szünet következik valamennyi muzsikus számára. Évadzáró társulati ülést tartott tegnap délelőtt a Győri Filharmonikus Zenekar. Bárt Olga igazgató értékelte az elmúlt idény munkáját, szervezeti, szervezési, műsorpolitikai és tartalmi szempontból. — Kiegyensúlyozott, magabiztosságot adó évad volt az elmúlt — mondotta bevezetőben —, kiemelkedő koncerteken lehetett lemérni, mire képes a zenekar. Nehéz dolgunk volt, a körülöttünk gyűrűző vitákban kellett bizonyítani, hogy az együttes nincs válságban. S nem lehet szem elől téveszteni, hogy nem egykét esztendős, hanem sok évig tartó folyamat, amíg egy hivatásos zenekar felnő a hivatásosokhoz méltó feladatához. A most befejeződött szezonban az volt a fő feladat, hogy elmélyült munkával emelje a zenekar a művészi színvonalat: kiemelkedő koncertek voltak ebből a szempontból a Kobajashi Ken- Icsiro, a Kalidze, a Lukács Ervin és a Kocsis Albert dirigálta koncertek és számos más hangverseny, amelyet Jancsovics Antal, az együttes karmestere irányított. Ezeket a fellépéseket a kritikák jónak értékelték, és számos művet (Liszt: Les Preludes, Csajkovszkij: IV., VI. szimfónia, Vonósszerenád, Beethoven: VII. szimfónia, Egmont nyitány, Bartók: Divertimen- Turista voltam Magyarországon Egy Magyarországon eltöltött szabadság néhány tapasztalatát szeretném elmondani, olyan több napos kirándulásét, amelynek előzetes programját csupán vázlatosan tervezte meg a családi tanács. Se szállás, se étkezés nem lehet gond egy olyan vidéken, amely szinte télen-nyáron várja az idegent — gondoltuk, és elindultunk Észak-Magyarországra. Hadd mondjak még annynyit elöljáróban, hogy az itt következőkben csaknem kizárólag a negatív tapasztalatokról szólok, elsősorban mert ebből lényegesen több volt, másodszorra pedig azért, mert minden idegenben sokkal tovább parázslik a rossz emlékek mérge, mint a szép élményeké. Az egri IBUSZ-kirendeltségen elbámultunk az ügyintézőik készségességén, ahogy szállási igényeimket igyekeztek kielégíteni. Aztán egyik este dolgunk volt az Egerturist idegenforgalmi hivatalban, ahol nem találtak vasúti menetrendet, az autóbusz-menetrendből pedig a három hölgy közösen sem tudta kiokoskodni kérdésünkre a választ. Most pedig hadd soroljam egyéb bosszúságainkat. A festői Szalajka-völgyben közlekedő kisvasútat most, az idegenforgalmi idény kellős közepén javítják, mindössze egy állomásnyit megy a vonat. A lillafüredi mésztufa barlangnak mostaanság csupán egyharmadát mutatják , mert az ottani vizek Miskolc vízműveit szolgálják, s ezért nem szabad a föld alatti patakokat megközelíteni. Az aggteleki cseppkőbarlangban egyetlen akkumulátoros csónak sem működött. (S alaposan lerövidítették az idegenvezetők ott is, és a jósvafölben is a bizony nem olcsó túrák időtartamát.) Egerben éppen most van felújítás alatt a Dobó István Múzeum, az építőanyagok színes kavalkádja keveredik az Agria Játékszín felhalmozott díszleteivel. Az sem nagyon érthető, hogy az egri Ho Si-Minh Tanárképző Főiskola központi toronyépületének csillagvizsgálóját, illetve országosan egyedülálló csillagászati gyűjteményét valamint egyéb bemutatókat miért tartják zárva május végétől július közepéig? (Állítólag a látogatók zavarnák a vizsgáztatást, illetve a felvételizést.) Sehol nem tapasztaltam még annyi udvariatlanságot ilyen jellegű helyen, mint a parádi kocsimúzeumban, ahol meglehetősen durva hangon küldték el a lovakat is megnézni szándékozó, ötforintos belépővel érkező vendégeket. S amikor csak dicsérni lehet Szentendrén a Ferenczy Múzeum, a Barcsay-gyűjtemény és a Czóbel-ház példás rendjét, csodálkozva tapasztalni, hogy Kovács Margit emlékmúzeumát most, éppen a „Szentendrei nyár” rendezvénysorozatakor bővítik, aminek következtében lezárták a pimpetánlatot, s a fenti kiállítóhelyiségek egy részét is. (Vigasztalásként elmondták, hogy jövőre elkészül a házban a keramikusművész dolgozószobája és műhelye, megnagyobbítják a kiállítóhelyiségeket is.) A legnagyobb megdöbbenés a helyi szokásokat nem ismerő vándort a szentendrei skanzen meglátogatásakor éri: délután négy órakor bezár a pénztár, ötkor pedig a bentlevőknek is el kell hagyni a szabadtéri néprajzi be- é■ mutató területét. Csak a legbosszantóbb dolgokat soroltam fel. S akkor még nem beszéltem a vendéglátóipari egységekről. Alig-alig lehet látni például a menükártyákon kímélő ételeket (pedig bizonyos helyeken már előírás), csak néhány helyen találkozni gyermekmenüvel — pedig hogy ez utóbbi mennyire keresett, arra bizonyíték, hogy legtöbbször csak széttárták a felszolgálók a karjukat, elfogyott. Azt, hogy mondjuk Egerben két másodosztályú helyen (Belvárosi, Széchenyi) este nyolckor az étlapnak a fele ki van húzva, még csak-csak elfogadom (a város évente 1,2 millió idegent fogad!), de hogy ugyanilyen időben az elsőosztályú helyen (Vadászkürt) is az étlapkínálatnak csupán mintegy egyharmada (!) kapható, az már mélyebb gondolkodásra késztethet. Ha cinikus lennék, azt mondanám, talán nem is a sokszor emlegetett sznobságból látja az „átlagmagyar” utazó előbb Velencét, mint a Hortobágyot... Inkább arra gondolok, hogy ilyen színvonalú vendéglátással, az 1979. július elején tapasztalt szemlélettel nem jutunk sokra. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a külföldiek is észre veszik. .. És aztán inkább Mallorcára utaznak, ha többe kerül is, mint ahogy a televízió egy közelmúltban sugárzott adásaiban egy nálunk nyaraló svéd állampolgár elkottyantotta. Csiszka Antal KISAlfÖlD - 5