Kisalföld, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

Malatesta doktor betegsége A Don­­ győri bemutató­ja előtt — Nagyon ha­tározot­tan gyertek középre, hajoljatok meg, a többi rátok van bíz­va. Bor József rendező instruk­ciója Donizetti Don Pasquale című operájának szereplői­hez szól a győri Kisfaludy Színház színpadán. December 21-én, pénteken este 7 óra­kor bemutató. A rendező a hídon feljön a nézőtérre. Nem látszik az ar­cán — talán a sötétség miatt —, hogy a földkerekség leg­nagyobb gondját hordozza a vállán. Megbetegedett Bede Fazekas Csaba, a győri kö­zönség kedvence, az egyik főszereplő. A színlap szerint Malatesta doktor alakítója. Tovább beszélgetnénk, de csendet kér tőlünk a Győri Rádió riportere, aki a darab kulcsjelenetét veszi magneto­fonra. Azt, amikor Don Pas­quale közli unokaöccsével, Ernestóval, hogy feleségül kell vennie az általa kisze­melt lányt. Még előtte Don Pasquale és Malatesta kettősét látjuk és halljuk. Bénító látvány, hogy egy énekesnek be van kötve a szája. Gregor József — Don Pasquale énekli Bede Fazekas Csaba szerepét is. — Az orvos elrendelte, hogy holnapig ki sem nyit­hatja a száját — súgja a ren­dező. — A bemutatóra talán rendbe jön. Mindenesetre fel­vettük a kapcsolatot Szege­den Véghelyi Gáborral. Tel­jes szereptudással jön, de más ugye, a rendezés, pró­bálnunk kell. — Volt-e hasonló gondja már a pályán? — Engem úgy látszik, kí­sért az ilyesmi. Békéscsabán az első rendezésem alkalmá­val két szereplőnek tört a bokája, az egyik Bús Gyula vo­lt. A színpadra Ernesto jön be. „Azt ajánlom, vedd el a lányt” — hallhatjuk Gregor J­ózsefet. „Azt nem lehet” — vág vissza Györgyfi József Ernes­­tóra. — A nézőt bizonyára ér­dekli, hogyan fog munkához a rendező, amikor rábíznak egy operát... — Nagyon sokszor meg­hallgatom a zenét a karmes­terrel együtt. Ez az alap. — Milyen hagyományai vannak a Don Pasquale-nak Magyarországon ? — Ez a szerző talán legtöb­bet játszott műve, kialakultak tehát a játszásának a hagyo­mányai. — Ez nehezíti vagy könnyí­ti a rendező dolgát? — Zs. is. Donizettit sok tá­madás érte annak idején a Don Pasquale-ért. Szélsősé­gesen zsúfolt mű. — Ki ez a Don Pasquale tulajdonképpen ? — Hatalmaskodó, idős em­ber, aki a­­hatalom birtoká­ban áthág bizonyos emberi normákat. Egyrészt nemkí­vánt házasságra akarja kény­szeríteni az unokaöccsét, másrészt elfeledkezvén a ko­ráról, jóval fiatalabb nővel akar házasságra lépni. A nor­mák átlépéséért bűnhődnie kell. Don Pasquale a tükör előtt illeg. ..Újjászülettem, most be­szélek az Öcskös fejével.. ” Az opera szerepeit meg­osztva alakítják: Gregor Jó­zsef és Jelinek Gábor, Bedje Fazekas Csaba és Véghelyi Gábor, Kalmár Magda és Pé­csi Sarolta, Kerényi László és Papp Ferenc, valamint Györgyfi József. A díszletet Vata Emil, a jelmezt Tordai Hajnal tervezte. Vezényel: Csala Benedek. (Pákovics) Csökkent az ügyintézési id­­ ll nyugdíj-előkészítő albizottságok munkája Nem könnyű életmódot változtatni. Pedig a nyugdíj­ba menetel ezt jelenti. Több évtizedes munka után a meg­érdemelt pihenés évei követ­keznek. Bizony, nehéz „át­állni”. A nyugdíjt megelőző idő­ben sokan tartanak a mun­kával eltöltött idő lezárásá­tól, az egyedülléttől, az öreg­ségtől. Ebben az időszakban több figyelmet és megértést igényelnek — érdemelnek! — az emberek. Kell, hogy úgy érezzék, szükség lesz majd a tapasztalataikra az üzemi kollektívának. Éppen ezért nem lehet a nyugdíjra való „felkészítés” csupán egy-egy szakszervezeti aktivista fel­adata. Az egész közösségnek részt kell vállalni belőle. Borbély Lajos, a SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság megyei igazgatóságá­nak nyugdíj-osztályvezetője a közelmúltban számolt be bizottsági ülésen arról, hogy a különféle munkahelyek ho­gyan végzik nyugdíj-előkészí­tő munkájukat. Győr-Sopron megyében az idei év első két, kiválasztott hónapjában — az adatok sze­rint — a nyugdíjak átlagos ügyintézési ideje 19 nap volt. Ez lényegesen jobb, mint az országos átlag. Nyugdíj-elő­készítést végző albizottságok a megye 171 üzemi kifizető­helyén működnek. (Csak egy helyen — Gelka — nem szer­vezték meg az albizottságot.) Hogy munkájuk miért olyan fontos? A tapasztala­tok szerint ahol ilyen bizott­ság van, ott az előkészítési idő egyharmadával kevesebb. A beszámolóban az osztály vezetője elmondta, hogy az albizottságok közül — mun­kájuk alapján — kiemelked­nek a Rába Magyar Vagall­es Gépgyár, a MOFÉM, az Öntödei Vállalat soproni üze­me, valamint a textiles és ruházati ipari vállalatok. Az albizottságoknak nem­csak az öregségi nyugdíjra jogosultakkal való foglalkozás a dolguk, hanem az is, hogy akik munkaképtelenségük miatt rendszeres munkavég­zésre nem alkalmasak, azok részére rokkantsági nyugdí­jat kell megállapítaniuk. Saj­nos, ezen a területen a tevé­kenység már lényegesen ked­vezőtlenebb eredményeket mutat. Megyénkben — mondta az osztályvezető — a rokkantsá­gi nyugdíjasok 90 százaléká­nál megtörténik az orvosi bizottságok előzetes vizsgálat­­a. Ennek eredményéről a ki­­fizetőhelyet értesítik. És itt­ kellene bekapcsolódni az al­bizottságnak. Ugyanis meg kell keresni a dolgozót, hogy kérje szolgálati idejének megállapítását. Sokszor ez a kapcsolatfelvétel nehezen jön létre, mivel ezek a dol­gozók már ritkán vannak benn az üzemben. A beszámoló szólt arról is, hogy mi a jövő év legfonto­sabb feladata, hogy az ipari és a mezőgazdasági szö­vetke­­zeteknél is létrehozzák az al­bizottságokat és munkájukhoz megadják a szükséges segít­séget. Az üzemekben folyó nyugdíjelőkészítésnél pedig a rokkantakkal való foglalko­zást is olyan magas szintre emeljék, mint az öregségi nyugdíj előtt állókét. (Bódi) Fa­fúvósok versenye Richter János emlékére Győrött rendezik meg a zene­­művészeti szakközépiskolai tanulók országos fafúvós ver­senyét. A december 21-től 23- ig tartó rendezvénysorozaton a budapesti Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépiskola, a miskolci, a győri és a szom­bathelyi Zeneművészeti Szak­­középiskola, a debreceni Ko­dály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, a Magyar Néphadsereg Zeneművészeti Szakközépiskolája, valamint a pécsi és a szegedi művészeti szakközépiskola növendékei vesznek részt. A versenyzők fúvóival, oboával klarinéttal és fagottal mutatkoznak be. Az elődöntőben és a döntőben többek között Bach, Händel, Köhler, Weber és Hoffmeister művei szerepelnek. A győri iskolát egyébként kilenc di­ák képviseli. A versenyzők vasárnap dél­előtt megkoszorúzzák a győri születésű kiváló karnagy, Richter János szülőházát. Es­te a városi tanács dísztermé­ben lesz az eredményhirdetés és a díjkiosztás, majd ezt kö­vetően a győztesek hangver­senye. 1979. december 19., szerda ­ Látványos és szórakoztató módját találta meg a kapcsolattartásnak két győri általá­nos iskola: a Móra és a Balassi. Hétfőn a Balassi iskolában jöttek össze a Móra iskola népi­táncosai és a vendéglátó iskola tanulói. A szép táncbemutató után a gyerekek közösen tanulták a különféle népi táncokat. Képünkön: a fiúk műsora, botostánc. Hobbiból szenvedély A természet fényképésze Manapság az igazolványok — minden híreszteléssel ellentétben — nem minden­hatók. Rendjén van az, hogy különböző okokból különbö­ző dokumentumokkal ellát­nak különböző embereket, az igazolványok azonban fabat­kát sem érnek, ha megértés­sel nem látják el azokat, aki­ken múlik a „dokument" használ­ha­tósága. Mutatja Molnár István a Nimród című vadászati szak­lap által kezdeményezett Nimród fotó­klub tagsági iga­zolványát. Fényképes, aláírá­sokkal, s az írás szerint jo­gosít az alapszabályban rög­zített tevékenységre, ez pe­dig nem más, mint a környe­zetvédelem tudatosítása cél­jából szebbnél-szebb termé­szetfotók készítése, beküldé­se. Ha megkérdeznénk egy mezőőrt, hol lehet készíteni természetfotót, kápráztató elmeéllel kivágná a választ — a természetben. Aztán ugyanez a mezőőr nem en­gedné be Molnár Istvánt há­rom fényképező masinával a természetvédelmi területre a központ utasítása szerint, ahogy Osli térségében nem engedte. Igaz, a masinák „élesre” voltak töltve. Mindezt csak úgy melles­leg meséli el a „természetsér­­tő” a Mezőgép beledi gyár­egységének portája közelé­ben, műszakváltás után. Rö­viddel ezelőtt még „mart”, merthogy marós. A portán ő is kap egy tréfás kiszólást, ami kijár a be- és kilépők­nek, blokkol, a m­otor­ját azonban egyelőre ott hagyja, ahol van, nem tér haza azon­nal Mihályiba, hanem a be­ledi művelődési és ifjúsági házba tart. A cigaretta átsegíti az is­merkedés és a társalgás kez­deti nehézségein. Akkor nyugszik meg végképp, ami­kor a figyelem a fotóira irá­nyul, a ház igazgatója hozta le őket a laborból. Az egyik kép öregembert ábrázol a megpróbáltatás ezernyi védő­jével, ráncával az arcán. A kép címe: Nagyapám. Ez a rövid, lényeges információ elég ahhoz, hogy most már mint művészeti alkotásban megleljük a szeretet többle­tét. A marik két kénnek kö­zös a témája. A mihályi ko­vácsmester a szikrák kéklő rózsaszínjében hatalmas ter­­mettel, angyalian jóságos arccal, amilyen arca egy ko­­vácsmes­ternek szinte nem is lehet. Molnár István ezekkel a fotókkal második díjat nyert a Rábaközi napok fotó­­pályázatán. Mondja, persze, miért ne mondaná, hogy a mesterség­beli tudása még gyerekcipő­ben jár. A szerénység drama­turgiája így követeli. Mielőtt dolgozni kezdett, áttanulmá­nyozta az összes fellelhető szakkönyvet Elméleti alapve­téssel látott a dobolásnak is: Hgy esztendeig dobolt a mihá­­lyi presszóban, majd vissza­ment az eredeti szakmájába marósnak. Érdekes a szenvedéllyé vá­lás útja. Egy fiú biciklizik a barátaival a Balatonra, a nyakában Ljubityel-gép lóg, s ha már vitte, használja is, levesz jelentőst, jelentékte­lent egyaránt, amit ő fotogén­nek, jelentősnek érez. Hogy a szenvedéllyel való fertőzés végzete végképp elkerülhe­tetlen legyen, szeret a Mihá­lyi környéki erdőkben csász­­kálni, kóborolni, közel a Rá­ba, kell ennél több? Egy másik szenvedély, a rokonságban fellelhető va­dászszenvedély sodorta to­vább az úton. Kelt hajnalok hajnalán, s ahogy a többiek a puskát, úgy akasztotta ő az apparátot a nyakába, hogy a maga mód­ján vadász­­szon. Ehhez a vadászathoz tü­relem kell először is, másod­szor is, harmadszor is. S ne­­gyedszerre talán bejön az őz, talán éppen a lencsével fut szemközt, s születik egy pá­ratlan felvétel, amit a Nim­ród fotóklubban is értékel­nek. Hangsúlyozza, gyerekci­pőben jár az ő tudománya. Ennek dacára, vagy éppen ez­ért, keresetének nyolcvan százalékát fotózásra költi, egyébként legényemben tag­­ja a beledi művelődési és if­júsági ház fotóklubjának. De nemcsak a szerénység hit dramaturgiával, hanem a ha­ladás is: 1980 februárjában önálló kiállítása várható a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán. Egé­szen­ talán a természetvédel­mi terület is megnyílik előt­te. Ha a központ és a mezőőr is úgy akarja, Pákovics Miklós Rászolgált a bizalomra, a pihenésre Számvetésre készülnek a szakszervezetek: visszapi­l­­lantásra, a végzett munka összegzésére, a további fel­adatok meghatározására. Mindez sok törődéssel, kö­rültekintéssel és sok mun­kával jár. Ebben az összegező tevé­kenységben — huszonkilenc évi munka után először­­ nem vesz részt a Soproni Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára, Takács János. Átadja a stafétabotot és nyugalomba vonul. Több, mint negyvenöt esztendei gazdasági, pontosabban ke­reskedői munka és harminc­­három esztendei szakszerve­zeti munka van mögötte. Önkéntes mozgalmi munká­ja szinte egyidős szakszer­vezeti tagságának kezdeté­vel, 1946-ban lett tagja Sop­ronban a Városi Közalkal­mazottak Szakszervezetének. Négy évvel később a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak­­szervezetének. Ezzel egyidő­­ben soproni járási bizottsá­gi tag lett. Ott azt a felada­tot kapta: segítse a földmű­­vesszövetkezetekben a szak­szervezeti munkát. Jó iskola volt ez a mozgalmi és a po­litikai munkához egyaránt. Megismerte az emberek munkáját, gondját, örömét és igen nagyfokú érzékeny­séget szerzett ahhoz, hogy a legkilátástalan­abbnak tet­­sző helyzetből is kivezesse azt a dolgozó társát, akinek bizalmát élvezte. A Soproni Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalathoz 1958-ban került, mint válla­lati ellenőr. Úgy tűnt, igen nehéz lesz összeegyeztetni a gazdasági és a mozgalmi munkát. Takács János, ellenőrként szüntelenül járta a város száz élelmiszerboltját és ez­zel egyidőben állandóan ta­lálkozott a dolgozókkal. Megismerte munkájukat, gondjaikat, magánéletüket, az abban levő zökkenőket és a zökkenőkön átsegítő örö­möket. Részese lett az öröm­nek, segítőtársa volt a gon­dokkal kü­szköz­őnek. Sok öröme, de sok gondja is volt. Tizenöt éven át lát­ta el az sz.b. titkári teendő­ket. Hatszázötven szakszer­vezeti tag van a vállalatnál. Ebből 480 aktív dolgozó. A többi nyugdíjas. A sok szer­vezett ember sok gondjának ügyes-bajos dolgának meg­oldásában az szb. titkár jó társra lelt a 9 tagú SZB-ben a 23 tagú VSZT-ben és a bi­zalmiakban, a vállalat gaz­dasági és politikai tisztség­­viselőiben. Gazdag mozgalmi munka zárul le ez év végén: 1946- tól 1979. december 31-ig szünet nélkül társadalmi munkában, pártmegbízatás­­ként tevékenykedett. Az idő alatt, amíg szak­­szervezeti titkár volt mun­kahelye háromszor nyerte el a kiváló vállalat címet, ötször dicsérő oklevelet, egyszer a szocialista munka vállalata címet. Ő maga kétszer kapta meg a szak­szervezeti munkáért járó aranyérmet és négyszer a vállalat kiváló dolgozója cí­met, l­egutóbb november 7- én vette át a Kiváló mun­káért kitüntetést. Az új esztendőben új élet kezdődik a számára, örül­het hogy életének van foly­tatása: három gyermekében és öt unokájában... K. S. A. HEI­ UPDID ■ 5

Next