Kisalföld, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1980. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK ÁRA: 1,20 FORINT XXXVI. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM Washingtoni kardcsiszletés Ezekben a napokban a washingtoni Fehér Ház, a külügyiminisztérium és a hadügyminisztérium valóságos felbolygatott, méhkashoz hasonlít. El­sősorban erről a három helyről irányítják azt a világméretű kampányt, amely minden józanságot sutbadobva, szinte csak a nekivadult indulatok — no meg a belpolitikai szempontok — alapján közreműködőket toboroz egy egyetemes szovjet­ellenes kampányhoz. Csöngenek a távolsági telefonok, amerikai dip­lomaták járják a külön­böző fővárosokat, az Af­ganisztánból eredő állító­lagos „szovjet veszély” érvei nyílt amerikai gaz­dasági és politikai zsaro­lással érnek fel. Igen, a világ a washingtoni kardcsörtetéstől hangos. A TASZSZ most volt kénytelen megcáfolni egy teljesen alaptalan UPI-jelentést, amely sze­rint „szovjet csapatösz­­szevonások folynak az iráni—afgán határon”. Warren Christopher amerikai külügyminisz­ter-helyettes előbb a brüsszeli NATO-ülésen, majd Bonnban és Párizs­ban igyekszik felzárkóz­tatni a bizony húzódozó nyugat-európai országo­kat a gátlástalan ameri­kai kampány mögé. Pe­dig sokasodnak annak a jelei, hogy Nyugat-Euró­­pában egyedül a hideg­háborút kezdettől fogva önkéntes lelkesedéssel támogató konzervatív angol kabinet helyesli fenntartás nélkül a Wa­shington által tervezett intézkedéseket. Ezt jelzi Carrington brit külügy­­­­miniszter közel- és kö­­zép-keleti tárgyalássoro­zata is. Amit Christopher Nyugat-Európában pró­­­­bál, azzal kísérletezik az amerikai kormány egy másik különmegbízottja, Philip Habib Japánban — ugyancsak enyhén szólva vegyes eredmény­­éyel. Ami a Washington által szorgalmazott gabo­na-embargót illeti, a vi­lág egyike nagy gabona­­exportőr országa, Argen­tína máris bejelentette, hogy a maga részéről nem szakítja meg keres­kedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Lord Kil­­lannin, a nem­zet­közi olimpiai bizottság elnöke pedig — természetesen — síkraszállt a moszkvai Olimpia védelmében. Wa­shingtonnak lénten-nyo­­mon tapasztalnia kell, hogy harcias intézkedé­sei még szövetségesei kö­zött is aggodalmat kelte­nek. Ez vonatkozik egyébként az Iránnal szemben tervezett kato­nai intézkedésekre is. Ilyen körülmények kö­zött senkit nem lepett meg Gromiko szovjet külügyminiszter keddi beszédének az a monda­ta, amely szerint ..szá­mos olyan fejlemény kö­vetkezett be a nemzet­közi politikában, amely az imnenalista agresz­­szív irányvonal megjele­nési formáin”. KGST VB-f­lés Moszkvában . Moszkvában szerdán foly­tatódott a Kölcsönös­ Gazda­sági Segítség Tanácsa Végre­hajtó Bizottságának 93. ülése. Az ülésen a tagállamok állan­dó képviselői vesznek részt, magyar részről Marjai József miniszterelnökhelyettes. A Végrehajtó Bizottság ülé­se a gazdasági együttműködés időszerű kérdéseivel, a tanács határozatainak végrehajtásá­val, a hosszú távú együttmű­ködési célprogramok megva­lósításával foglalkozik. Átte­kintik a KGST nemzetközi kapcsolatait is, így az EGK küldöttségével legutóbb Moszkvában folytatott meg­beszélés tapasztalatait. nominBRIBK ZÖLDÉRT-tervek A minőség alapvető követelmény Gondos árumegóvás — Szerződés 450 vagon uborkára — Korszerűsítik a konzervüzemet Kitart-e tavaszig, az új termésig a megye éléskamrájában tárolt termény? S ha igen, mit ígér a 80-as évre a megye leg­nagyobb zöldségtermeltető és forgalmazó vállalata, a Zöldért? A vállalat célkitűzése az idei évre: a bevételek növelése, az exportarányok javítása. Természetesen mindezt úgy kívánja elérni, hogy a fogyasztó valamivel kevesebbet panaszkodjon, mint tavaly, s a termelő is elégedettebb legyen. A szándék leg­alábbis megvan. Akkor először talán nézzük, miből mennyi van tavaszig. Zöldségféléből 233 vagon, almából 200 vagon, burgo­nyából 628 vagon, amiből felesleg is jelentkezik, de piaca is lesz. A vöröshagy­ma egy része exportra kerül, 80 vagon van a tárolókban, a megyei fogyasztók ellátá­sára és 70 vagonnal Buda­pestre is jut, valamint a konzervgyár is kap a megye hagymaterméséből. Fejeská­posztánk is van 61 vagonnal, holott ez az idén a kedve­zőtlen időjárás miatt orszá­gosan hiánycikk. Vagyis min­den alapvetően szükséges zöldségféléből igényeink sze­rint áll a tárolóban, s tán van okunk egy kis elégedett­ségre is, mivel a megye me­zőgazdasága nemcsak meg­termelte a szükségletét, ha­nem más piacokra is juttat­hatunk a terményből. Tavaly összesen 5500—6000 vagon árut vásároltak meg, amiből 4000—4500 vagon a célnak, eredeti tervnek megfelelően értékesült. Az idei esztendő tervezése pedig mindenek­előtt az igényfelméréssel kez­dődött. Mégpedig aszerint hogy mennyi a lakosság, az ipar és az export szükségle­te. Ennek megfelelően kötöt­ték a szerződéseket is eddig 3500—3800 vagon árura, kö­rülbelül 4300—4500 vagonnál fejezik be. Amire még ja­nuárban lehet szerződést köt­ni, az a zöldpaprika, a zöld­borsó, a zöldhagyma, a kel­káposzta a karfiol, a cékla, a retek. Vitathatatlan, hogy vala­mennyi zöldségnövény között az uborka a főszereplő, nem­csak a termelő szempontjá­ból, hanem, mint köztudott évek óta a megye adja az országban a legtöbb uborka­exportot. A múlt év az ubor­kánál is meghozta a tanuló pénzt, nemcsak a megye hi­bájából, de fizettünk érte mi is. Az idén 450 vagon ubor­ka termelésére kötött szerző­dést a vállalat, az előzetes felmérések szerint előfordul­hat, hogy többet is tud ér­tékesíteni, ha a termelő vi­szont vállalja azokat a szi­gorú feltételeket, amiket az exportpiac újabban diktál. A termelő a jelek szerint nem akar lemaradni, s a megye sem akar kiszorulni a piacról. Éppen a múlt év keserves tapasztalatai adták fel a lec­két, miszerint: újra kell ér­tékelni a fajtát, a technoló­giát és az átvételi gyakorla­tot. S nem utolsósorban jobb­nak, gyorsabbnak kell len­nie az információáramlás­nak a várható termésről, ke­resletről. Önkritikusan emlí­tette Tóth József, a vállalat igazgatója, hogy a jó forgal­mazáshoz a magatartásvál­toztatás is hozzátartozik. Vagyis a vállalat nemcsak az áru átvételét intézi gondo­sabban, hanem sokkal jobban odafigyel az áru minőségének megóvására, a szállítás és ér­tékesítés útjának megszerve­zésére. A minőség tehát alapvető követelmény. De ép­pen a sok évi tapasztalat, gyakorlat alapján incselke­dik az érdeklődővel a „kis­ördög”, és ha bedugul a piac, ahogy mondani szokás, erre fel tud-e készülni a vállalat? Az idén ezzel is számol. Ép­pen ezért tartanak már a megbeszélések a győri Búza­kalász téesszel, a Győri Áfésszel, vagyis azokkal a termelési egységekkel, ahol feldolgozó üzem van, a ter­mékfeldolgozásért. A Zöldért is fejleszti a saját konzerv­üzemét és megvásárolja az uborka tartósításához szüksé­ges minden hiányzó gépet.. Ugyanis új beruházásba az idén nem kezd a vállalat. A műszaki felkészültség javítá­sa és a forgóalap feltöltése a cél. Például az alagútrendsze­­rű­­sterilizáló képes naponta hat-hét vagon uborkát is át­engedni. Nemcsak az uborka feldolgozására készült fel a vállalat, hanem igyekszik minden terményt áruvá „menteni”. Persze, ez nem azt jelenti, hogy engedmé­nyeket tehet minősítéskor. De a korábbi évek rossz ta­pasztalata volt, országos szinten is, hogy éppen a fel­dolgozókapacitás hiánya mi­att sok olyan termény ment veszendőbe, ami gyorsan nem kelt el a piacon, illetve a bol­tokban, viszont a konzerv­iparnak megfelelő alapanyag lett volna Viszont ha valóban felké­szül a vállalat az idényre, egy olyan vállalat, amelyik mezőgazdasági termény for­galmazására is hivatott, ak­kor mire van szükség? Kész­letnövelésre. Mint a jelen esetben is, mivel a zöldség­féléknek nagy a készletigé­nye, üvegek, ládák stb., kell a konzervüzembe is. Csak­hogy a készletgazdálkodást minden vállalatnál ugyan­azon mutatókkal értékelik meg, s ez esetben a mini­mum-mérésnél bizony nem kerül kedvező helyzetbe egy mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos üzem. Érdemes lenne ezt a jövőben felülbí­rálni. Tehát az idén is több ezer vagon zöldség-gyümölcs meg­termelésére ado­tt a fedezet, a szerződés. Gondosabb a fel­készülés, sőt a várható áru­többlet sorsáról is történtek intézkedések. Ígéret és szán­dék van a még kedvezőbb kapcsolat kialakítására ter­melő és felvásárló között, s a megye éléskamrája a szük­ségletnek megfelelően őrzi az árut az új termésig. Az idei esztendő indulása jó. S hogy milyen zárszámadást készít­hetünk majd, az függhet sok mindentől, időjárástól, ter­melési kedvtől, piacváltozá­soktól, de azt hiszem, legin­kább az emberi hozzáállástól. Amivel a nehéz esztendőn is könnyíteni lehet, de egy jó termő évben is ronthat. G. Szabó ■ óránként 150 tom­m­ánszi víz áramlik át a Magyar Vagon és Gépgyár reptér­ sótalaitó­l Bemnek berendezésein. Az „előkezelt”, lágyító t­­ápvíz innen kerül a kazánokba. A hasonló hazai berendezések között ez a legmodernebb sótalanító; 1819 ősze óta üzemel. Szakszervezeti tanácskozás az építőipar feladatairól Az építőipar idei munká­jában jelentősen változnak az arányok, átrendeződés megy végbe a szakmák, a vállalatok és munkaterülete­ik között. Ezért rugalmasabb alkalmazkodásra, minőségi és hatékonysági követelmé­nyek körültekintőbb kielé­gítésére van szükség — han­­súlyozta Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejleszté­si miniszter szerdán, az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének ülé­sén, amelyen az ágazat múlt évi munkájáról és ez évi fel­adatairól tárgyaltak. A miniszter utalt arra, hogy az építési igények mér­séklődésével összhangban az építőipari termelés 3 száza­lékos csökkenésével számol­nak. A vállalatok gazdálko­dásával, rugalmas alkalmaz­kodásáva szemben támasz­tott követelmények azonban a korábbinál jóval nagyobb erőfeszítéseket kívánnak a vezetőktől és a dolgozóktól egyaránt. Az építési felada­tok területi arányainak vál­tozása a többi között azt je­lenti, hogy a 29 nagyberuhá­zás építési előirányzatának több mint 50 százalékát négy helyen, a paksi atom­erőműnél, a Lenin Kohá­szati Művek kombinált acél­művénél, a Dunai Vasmű konverteres acélművénél és a Metró észak-déli szárnyá­nál kell teljesíteni. Hasonló­képpen az országos lakásé­pítési feladatnak csaknem egynegyedét kell megvalósí­tani Budapesten. A me­gyékben, így például Bor­sodban, az eddigitől eltérő típusú feladatokra, fő­ként korszerűsítési és fenntartá­si munkákra állnak át, s adott esetben segítséget nyújtanak más területeken is. Gondoskodni kell arról, hogy az építőipar nagy áldo­zatokkal megteremtett mű­szaki és technikai bázisait, értékes berendezéseit szerve­zettebben hasznosítsák. Gyöngyösi István, a szak­­szervezet főtitkára rámuta­tott arra, hogy a kongresz­­szusi verseny eddigi tapasz­talatai szerint sok szocialis­ta brigád helyzete felaján­lásának középpontjába az építés minőségének, gazdasá­gosságának és hatékonysá­gának javítását. A mennyi­ségi szemlélet tehát mind­inkább a múlté, de a ver­seny értékelésének és jutal­mazásának rendszerét is az eddiginél jobban összhang­ba kell hozni napjaink kö­vetelményeivel. A napirend vitájában so­kan hangsúlyozták, hogy az építőipar munkájának javí­tásában nagy­­ teret, kell szen­telni a partnerek együttmű­ködésének jobb összehango­lására, az építési feladatok gondos előkészítésére, hogy kedvező feltételeket teremt­senek a szervezettség növe­lésére, az ütemesebb, gazda­ságosabb és jobb minőségű munkára. Munkásgyű­lések Számvetés a gazdálkodás eredményeiről Az állami gazdaságokban, az élelmiszeripari üzemekben, az erdőgazdasági vállalatok­nál hamarosan megkezdődnek az elmúlt évet záró és az ideit megalapozó munkásgyű­lések. Ezeken a gazdálkodás feltételeit az új szabályozó rendszernek a vállalatokra gyakorolt hatását és az idei terveket vitatják meg. Az üze­mi tanácskozások egy részén a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium vezetői is részt vesznek. A többi kö­zött erről tartottak szerdán sajtótájékoztatót. Mint elmondták, a mező­gazdaság állami szektorában — több mint 450 vállalatnál — csaknem félmillióan dol­goznak, s az ágazat termelési­­ értékének kétharmadát ezel­ a vállalatok, üzemek adják Az elmúlt évek során már hagyománnyá vált, hogy ja­nuárban—februárban — a termelőszövetkezetek zár­számadó közgyűléséhez ha­sonlóan — üzemi tanácskozá­­sokon vitatják meg vezetők és munkások a gazdálkodás eredményeit. Elsőként az erdészet ágaza­tában kezdődtek meg az üze­mi tanácskozások, 24 vállalat­nál már lezajlottak, s most a hasznosítható javaslatok fel­dolgozásán munkálkodnak. A munkások a legtöbb helyen a gépek anyagellátásának javí­tására, az időnkénti szabad kapacitások kihasználására és azokra a szervezési intézke­désekre tettek gyakorlati ja­vaslatokat, amelyek a termé­kek gazdaságosabb előállítá­sát segíthetik elő. Az erdé­szeti vállalatok után — a na­pokban — az állami gazda­ságoknál, élelmiszeripari üze­meknél is megkezdődnek a munkásgyűlések.

Next