Kisalföld, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-04 / 2. szám
Fejlődött a testület tevékenysége A város szolgálatában Beszélgetés dr. Nagy Andrással, Kapuvár tanácselnökével Kapuvár város Tanácsának testületi munkájáról, a döntések előkészítéséről, illetve e tevékenység fejlődéséről beszélgettünk dr. Nagy Andrással, a város tanácselnökével. Az alkalmat az adta, hogy a Győr-Sopron megyei Tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban értékelte többéves munkájukat, azt, hogy mennyiben tettek eleget a korábban számukra meghatározott követelménynek. A tanácsi munka szervezésében és irányításában arra törekedtünk az elmúlt években, és törekszünk ma is, , hogy városunk közéletében megvalósuljanak a párt XI. kongresszusának, a megyei és városi párt- és tanácsi szervek határozatai, elvégezzük és figyelembe vegyük mindazt, amit a tanácstörvény, az egyéb jogszabályok és a felettes szervek utasításai előírnak — kezdte a beszélgetést dr. Nagy András. — Hogyan dolgozik a tanácsi testület? — A kapuvári tanácsnak jelenleg 52 tagja van. Hat évvel ezelőtt hatvan taggal alakult, de különféle okok miatt többen kiváltak a testületből. Sajnos, a tanácsüléseken gyenge — 65 százalékos— a megjelenési arány, pedig a részvétel növeléséért mindig tettünk és ma is teszünk erőfeszítéseket. Létrehoztuk és rendszeresen segítjük a négy tanácstagi csoport működését. A Tanácstagi tájékoztatóval szolgáljuk a tanácstagok ismereteinek rendszeres gyarapítását. 1977. tavaszán a párt, a Hazafias Népfront és a tanácsi vezetők együtt elbeszélgettek valamennyi tanácstaggal. Ennek következményeként sokkal aktívabbak lettek tanácsüléseink. — Hogyan érvényesült a tanácsi testület feladatmeghatározó, irányító és ellenőrző szerepe? — Ennek legkézzelfoghatóbb területét a népképviseleti, önkormányzati jellegű kérdések érdemi megtárgyalása jelenti. Évente, az előzetes tervek szerint, a tanács mintegy 15—17 közérdekű, a város, vagy egy-egy munkaterület életét meghatározó ügyet értékel, véleményt mond, dönt a további teendőkről. A tanácsülések elé a kötelező témák mellett olyan ügyeket terjesztünk, amelyek a lakosság egészét, vagy egyegy nagyobb rétegét érintik. Például az egészségügyi ellátást, a szolgáltatást, a kereskedelmi hálózatot,közétkeztetést stb. » — Hogyan dolgoznak a választókörzetükben a tanácstagok? — Tanácstagjaink többsége jól képviseli választóinak érdekét. Kerületüket érintő minden gond enyhítését szívügyüknek tekintik. Jól ismerik választóik életkörülményeit, problémáit. Rendszeresen tájékoztatják a lakosságot a közélet eseményeiről, a tervekről. A tanácstagok 80— 60 százaléka évente beszámol a körzet lakosainak. Az utóbbi években különösen nagy ügyszeretettel és eredménynyel szervezik a társadalmi munkát a városfejlesztési célok megvalósításához. Szeretnénk, ha a lakosság még nagyobb érdeklődést tanúsítana a város ügye, a tanácsi munka és a beszámolók iránt, így még jobban tudnánk a városközösség javát szolgálni. Eddig is tapasztalhatták a városunk lakosai, hogy jól képviseljük érdekeit, figyelembe vesszük véleményét, kiemelten kezeljük a közérdekű bejelentéseket, javaslatokat, azok sorsáról és intézéséről minden esetben írásban tájékoztatjuk a választópolgárt és a tanácstagokat. Követelmény volt a tanácstagi munka minőségének javítása is, tapasztaltam a tanácsüléseken, hogy sikerült ezt fokozatosan megvalósítani. Hogyan érték ezt el? — Ennek a feladatnak a végrehajtásában igen nagy szerepük van a tanácstagi csoportoknak, amelyekben szinte összefogják a választottak tevékenységét, szorosan együttműködnek a területi párt- és népfrontszervek képviselőivel. A tanácsülés elé kerülő előterjesztéseket megbeszélik és kialakítják a közös véleményt. Mint a tevékenység irányítóinak, a tanácstagoknak igen nagy szerepük van abban is, hogy a tanácsi bizottságok tartalmi munkája is sokat fejlődött. A korábbinál több helyszíni ellenőrzést tartottak és alaposabb, körültekintőbb volt értékelésük is. A véleményező és javaslattevő szerepük érvényesült a leghatékonyabban. A jövőben a tanácsi bizottságok koordinációs, szervező és előkészítő tevékenységének, valamint az ellenőrző funkciójának erősítése a célunk. — Gyakorlat már Kapuváron, hogy a tanácsülésekre a bizottságok nem tanácstagjait is meghívják. Mi célból? — A szakemberek igen nagy segítséget nyújtanak a tanács értékelő munkájához, de csak akkor, ha véleményük szakmailag megalapozott, pontos, körültekintő. Azért hívjuk meg őket az általuk feldolgozott téma megvitatására, hogy e fórumon, a vita és értékelés során maguk is lássák mit jelent munkájuk hatékonysága és érezzék annak fontosságát. Ismereteim szerint a Kapuvári Tanács testületi üléseire korábban sem volt jellemző a túlzsúfoltság, de szükség volt az előterjesztések színvonalának javítására. Sikerült-e ezt megvalósítani? — Az előterjesztések konkrétabbak, rövidebbek és tartalmasabbak lettek. A testületi munka minőségének javulása ma már jobban kifejezésre jut a tanácstagi csoportok, a tanácsi bizottságok munkájának rendszerességében, egyre jobb, hatékonyabb munkájában is. Javult a tanácsülések elé kerülő előterjesztések színvonala is, ami leginkább a jól összehangolt kollektív munka eredménye. Szakigazgatási szerveink és az érdekeltek is egyre jobb, a legfontosabb dolgokat tartalmazó reális anyagokat, jelentéseket készítenek. A határozathozatali munkát rendszerint többféle javaslattal könnyítik meg. — Köszönöm a beszélgetést. Horváth Irma MÉRTÉKKEL Némileg pihenten, örömök emlékével, szerencsésen túl vagyunk az ünnepeken. Miután a naptárat előzőleg kiforgattuk sarkaiból, ideje helyre tolni a napokat, amelyek közül nem egynek már fogalma sem volt róla, hogy csütörtöknek, vagy vasárnapnak hívják és azt sem tudta szegény, mikor lesz belőle Pünkösd, netán húshagyó kedd. Azért — ne tagadjuk —, az év utolján szentheverdei napjából volt legtöbb sokunk kalendáriumában. Hogy így esett, annak utóbb haszna lett. Pihenésbe fáradva alig vártuk már, hogy késnél és villánál hasznosabb szerszámokat forgassunk végre. Rájöttünk, hogy a munka szünetében egy, pohárból ivott kávé jobban esik, mint vendégjárás közben a negyedik, továbbá munkatársaink társasága olykor kellemesebb, mint egyébként híven szeretett, de megválthatatlanul unalmas hajdúböszörményi nagynénénké, akinek különben rossz szokása, hogy a két ünnep között ő állít be a harmadik hízott lóddal. Amiért is kénytelenek vagyunk megajándékozni karácsonyra kapott negyedik kávéfőzővel, amit ő könnyes szemmel megköszön, ám csomagjaiból látható: még féltucat hasonlóval rendelkezik. A nagynénit kikísérve én kissé röstellkedem, jól tudva, hogy az ünnepek távoztával ez az érzés bosszúsággá változik. Talán hirtelen jött jómódunk volt az oka, hogy néhány esztendeje elveszítettük az ajándékozás örömét. Mert ez furcsamód fordítottan arányos a meglepetés pénzben kifejezett értékével. Az ünnep utáni csömör idején jó, arra az időre gondolni — már akinek életkorából efféle emlék kitelik —, hogy valamikor hetekig törtük a fejünket, kinek miféle apróságot vegyünk. A jelképes tárgyak az időben gyakran kedvesen gúnyosak voltak, így kaphatott például mindig sáros cipőben járó cimboránk egy sárkefét. Idén, akárcsak tavaly, vagy azelőtt... nem egyszerűen fickándozott a pénz a zsebünkben, de valósággal dühöngött. Tánca után letarolt pultok, üres raktárak, végsőkig kimerült kereskedők maradtak a tetthelyen. Magunk pedig most otthon felhős homlokkal méregetjük a fenyőgallyal díszített, selyemszalaggal ékes égig érő vascsicsergőt, ami ezután sírig társunk lesz, lévén, akitől kaptuk, gyakori vendég a családnál és minden héten megkérdezi majd , hogyan csicsereg? Ez a lelke, aki visszavárja — hiába tenné persze —, a krajcáros időket. Annak is, aki eljövetelüket jósolja, hát még annak, aki utólag akarná elrontani tegnapi ünnepi kedvünket, de ne vegyék zokon, ha kiürült palackjaink társaságában vízzel vesszük be az ilyenkor szokásos szódabikarbónát, bölcsen megjegyezvén: ezután mértékletesek leszünk. (Megay) 1980. január 4., péntek ■ Debrecenben, a Biogal Gyógyszergyárban 23 féle injekcióból 15 millió darabot készítettek 1979-ben. A Biogal injekciók külföldre is eljutnak, főként Svájcba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Szovjetunióba. A lyukadások oka: üzemeltetési hiba ítélet a radiátorperben Széles körű szakértői vizsgálatok Az OTP is kártérítést követel Lezárult egy fejezet a győri, adyvárosi radiátorlyukadások történetében. Olvasóink még bizonyára emlékeznek rá, két és fél, három évvel ezelőtt a házgyári lakások fűtőberendezései olyan tömegesen mentek tönkre, hogy szinte túlzás nélkül „radiátorvészről’’ beszélhettünk. Több száz lakásban valamennyi radiátor cseréje szükségessé vált. A szövetkezeti épületeknél a városi tanács jó gazda módjára — bár nem lett volna kötelessége — megvette a lakók helyett a fűtőtesteket. Ezután, 1977. júliusában indult a per a megyei bíróságon. A felperes a városi tanács, illetve annak tervosztálya. Az alperes a lakások építője, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat — szavatossági perről lévén szó. A perben több más vállalat, intézmény vett részt. Mindenek előtt a jogi összefüggéseket kellett tisztázni, az érthetőség kedvéért érdemes ezt röviden áttekinteni. A városi tanács az adyvárosi lakások építésére megbízásos szerződést kötött a Beruházási Vállalattal, az pedig vállalkozási szerződést a GyÁÉV-vel. Az építő a radiátorokat az ÉPTEK forgalmazó vállalattól szerezte be, az viszont a gyártótól, a Dunai Vasműtől, így került hát, alperesi beavatkozóként a perbe a lyukadó radiátorok készítője. A másik oldalon, a felperes mellett avatkozott a perbe a kárt szenvedett lakókat képviselő Lakásszövetkezeti Közös Gondnokság, illetve a lakásszövetkezetek érdekképviseleti szerve, a MÉSZÖV, valamint a lakásszövetkezeti igazgatóságokkal közszolgálati szerződést kötött Győri Hőszolgáltató Vállalat. A per folyamán a kezdeti szavatossági igényből kártérítési igény lett. A kereseti kérelem 1979. októberében változott meg. A közben eltelt idő a szakértői vizsgálatokkal telt. Meg kell jegyezni, hogy az országban idáig ilyen széles körű, elmélyült vizsgálatokat még nem végeztek a radiátorlyukadások okainak kiderítésére, mint a győri per kapcsán. A vizsgálatokat az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet, a Vasipari Kutató Intézet és a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei végezték. A három intézet által együttesen elkészített terjedelmes szakértői vélemény hosszú — de nem indokolatlanul hosszú — idő után került a bíróság elé, 1979. március 1-én. A szakértői vélemény a radiátorok lyukadásának okai közül a tervezési, kivitelezési és alapanyag hibát egyértelműen kizárta. Megállapította, hogy a lyukadás minden esetben oxigénkorrózió következménye, melyet az ivóvízhálózatból a fűtési hálózatba juttatott víz oxigéntartalma idézett elő, a gyakori vízutánpótlás révén. A korrózióhoz hozzájárult a fűtőrendszerek feltöltéséhez használt víznek a megengedettnél magasabb klorid és széndioxid tartalma. Ezek miatt a lyukkorrózió a radiátorok beszerelése után 4—5 évvel jelentkezett. A szakértői vélemény szerint a tömegessé vált radiátorlyukadás egyértelműen üzemeltetési hibára, a fűtési rendszer gondatlan üzemeltetésére vezethető vissza. A per során elhangzott szakértői vélemény egyes részeit az elhangzott észrevételek alapján ki kellett egészíteni, az alapkövetkeztetés azonban ettől függetlenül változatlan maradt. A szakértői vélemény alapján a felperes, a városi tanács tervosztálya kártérítési igényt terjesztett elő a Hőszolgáltató Vállalattal szemben. A perben így a Hőszolgáltató Vállalat a továbbiakban másodrendű alperesként vett részt. Az elsőrendű alperes továbbra is a GyAEV, azzal a megokolással, hogy azátadáskor nem bocsátott rendelkezésre a radiátorok üzemeltetésére vonatkozó utasítást. A tárgyaláson megállapították, hogy erre nem is lett volna szükség: minden középfokú műszaki tudással rendelkező szakembernek tudnia kell, hogy az acéllemez (amelyből a radiátor is készül) korrerzióérzékeny anyag. A bíróság az elsőrendű alperes (GyÁÉV) ellen benyújtott keresetet elutasította. A bíróság (Sáfárné dr.Szemerédy Margit megyei bírósági elnökhelyettes, mint az ügyben eljáró bíró) december 20-án hirdetett ítéletet. A szakértői vélemények alapján egyértelműen megállapította a Győri Hőszolgáltató Vállalat felelősségét, és 700 514 forint kár, 102 332 forint szakértői díj, valamint 21015 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A peren kívül a Lakásszövetkezetek Közös Gondnokságával tartott egyeztetés során megállapodás született, hogy a Hőszolgáltató Vállalat 90 046 forintot fizet azoknak a radiátoroknak fejében, amelyeket nem a tanács által vásároltból cseréltek ki, hanem a lakók maguk vettek meg. Ezzel tehát, ahogy bevezetőben említettük, lezárult egy fejezet és rövidesen lezárul egy másik is. A lyukadások ugyanis nem csupán a szövetkezeti lakások radiátorait érintették, hanem az OTP-lakásokét is. Az OTP a cserével járó költségeket kifizette a lakók helyett, és 1977. októberében kártérítési pert indított. A szakértői véleményekre várva a per többszöri szüneteltetése után az eljárás ismét folyik, amelyben az OTP kártérítési igénye: 1 145 698 forint. Jutasi Ferenc A Jelenkor januári száma Új borítóval mutatkozik be a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat januári száma. A borító a felszabadulás után újra induló pécsi folyóirat, a Sorsunk jellegét idézi, a tervet és a rajzot Martyn Ferenc készítette. Az olvasó azonban nyilván elsősorban a tartalomra kíváncsi. A szám élén Csorba Győző költeményei, egy a költővel készített interjú, valamint a költészetének utóbbi szakaszát elemző tanulmány található. A Jelenkor köszönti a hatvan éves Csanádi Imrét a költő, valamint Károlyi Amy és Weöres Sándor verseivel és Pomogáts Béla tanulmányával. A januári szám verskínálatában még ott van Berták László, Kalász Márton, Makay Ida, Takáts Gyula, Tamkó Sirató Károly és Tornai József neve. A sor Baranyai László, Békés Pál és Eszterházi Péter elbeszéléseivel, Lengyel Péter regényrészletével folytatódik. Beney Zsuzsa Érzelem, játék, mágia címmel a mai gyermeköltészetről írt eszszét. A művészeti rovatban Pályi András a pécsi Nemzeti Színház két bemutatójáról, Szederkényi Ervin Galambos Tamás pécsi kiállításáról számol be. “KUMFÖLD---5