Kisalföld, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-30 / 24. szám

■ Az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet legfontosabb feladata a vérellátás biztosítása és különböző vérkészítmények gyártása. Innen látják el a főváros kórházainak mintegy felét a műtétekhez szükséges vérrel és vérkészítményekkel, illetve egyes készítmé­nyekből az egész országba szállítanak. Magyarországon harminc éves a véradó mozgalom. Ezidő alatt a véradók száma megtízszereződött, ugyanakkor a vérellátás módszere is fejlő­dött. Ma már minden beteg csak azt a véralkatrészt kapja, amire szüksége van. Egy vér­adó véréből az intézetben hétféle készítményt tudnak előállítani. Az intézet feladatai közé tartozik még a gyógyítás - megelőzés, a tudományos kutatás, az orvos-továbbképzés, az ország vérellátásának szervezése és a vese­átültetések előkészítése is. Képünkön: A vérké­szítményeket fagyasztva szárító berendezéssel vízmentesítik. Felszólalások a névjegyzék kapcsán Hasznosan segítették a lakáskiutalást Az idei évre szóló végleges lakásbesorolási névjegyzéket ezen a héten hagyja jóvá Győrött a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ideiglenes névjegyzéket a vb hivatal hirdető­­tábláján tették közszemlére, december 1. és 30. között. Bárki megtekinthette, s bárki megtehette — írásban — észrevételét, esetleges kifogását. A névjegyzékkel kapcsola­tos felszólalásokról S­öndör Istvánnal, a lakásigazgatási osztály vezetőjével beszélget­tünk. Összesen 354 felszólalás, észrevétel érkezett a lakáshi­vatalba, mintegy hetven­­nyolcvannal több, mint a ko­rábbi években. Oka elsősor­ban az, hogy az előkészítés során a szokásosnál több he­lyen végeztek helyszíni szem­lét a társadalmi bizottság tagjai, olyanoknál is, akik végül — lakáshiány miatt — nem kerülhettek fel az 1980. évi névjegyzékre. Ők termé­szetesen kíváncsiak voltak az okokra. Megjegyezzük: sokan félreértik a helyszínelést, úgy gondolják, ha náluk jár­tak már a bizottság tagjai, biztos, hogy rövidesen meg­kapják a kiutalást. Bár a bi­zottság tagjai elmagyarázzák, miért van szükség a kiuta­landó lakásnál több helyen helyszíni szemlét tartani... A felszólalók közül hu­szonheten azt kifogásolták, hogy x vagy y miért került a listára, s ők miért nem. (A névjegyzéken szereplők ará­nyában ez 5,1 százalék.) Ha az arányoknál tartunk, a fel­szólalással élő 354 személy a nyilvántartott lakásigénylők 4,1 százaléka. Amikor a lakásügyi társa­dalmi bizottság tagjai meg­kérdezték, ki miért szólalt fel, mintegy­­ nyolcvanan azt válaszolták: azért, mert a névjegyzék mellett olvasták kifüggesztve, hogy lehetőség van rá. A felszólalások nyo­mán 129 családnál tartottak helyszíni szemlét, olyan he­lyeken, ahol korábban még nem jártak, lévén, hogy 1980-ra nem voltak „soron­­levők”. A társadalmi bizottság ja­nuár 11-én tartott tanácsko­zást a felszólalások, észrevé­telek elbírálásáról. Huszon­hat esetben javasolta a vég­leges névjegyzék-tervezetre való felvételt. (Mint említet­tük, a névjegyzéket a végre­hajtó bizottság hagyja jóvá.) 199 esetben olyan döntés szü­letett, hogy a felszólalók la­kásigényének kielégítése in­dokolt, de lakáshiány miatt ebben az évben nem kerül­het rájuk sor. A körülmé­nyek alapos mérlegelése után nem soronlevőnek ítélte meg a bizottság 129 felszólaló igé­nyét. A névjegyzéken szerep­lők elleni kifogások közül egy bizonyult jogosnak. Érdekességként említjük, hogy érkezett két névtelen bejelentés is, amely arra hívta fel a figyelmet hogy a névjegyzéken szereplők kö­zül ketten építkeznek, őket természetesen, miután a be­jelentés igaznak bizonyult, ki kellett húzni a listáról. (Az építkezők maguk is belátták ennek jogosságát.) A felszólalásokról általá­ban megállapítható, hogy mértéktartók, segítik az igaz­ságos lakáselosztás munkáját. Voltak persze ebből a szem­pontból használhatatlan, in­kább az igénylő türelmetlen­ségét tükröző (az egyén szempontjából nem is kifogá­solható) felszólalások is. Végezetül rövid információ arról, hogy 1980-ban mikor várhatók lakásátadások. Ta­nácsi bérlakásokba várható­an az első negyedév végén, és a negyedik negyedév ele­jén költözhetnek a lakók. Ta­nácsi értékesítésű (szövetke­zeti) lakások átadására a harmadik negyedév elején, illetve a negyedik negyedév­ben kerül sor. Az OTP-laká­­sok közül negyvennek az át­adása most van folyamatban, s a negyedév végén újabb 110-re kerül sor a Kun Béla­­lakótelepen. A további OTP- lakásokat a Gorkij úti lakó­telepen a második félévben adják át. J. F. Üzemi szarkák a bíróság előtt Súlyosbították büntetésüket A 34 éves Lukácsi András (Győr, Tompa utca 18.) és a 40 éves Gyetvai Ottó (Győr, Szé­­rűskert utca 12. szám alatti lakos) munkatársak és jó ba­rátok voltak. Munkahelyükön, az , Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál tisz­telték becsülték őket, jól és rendesen dolgoztak, Lukácsi lakatos csoportvezetőként, Gyetvai pedig tehergépkocsi vezetőként. Lukácsi Tényő községben kisiparosi enge­déllyel is rendelkezett. Mun­kájának elismeréseként 1976- ban megkapta a Kiváló Dol­gozó kitüntető címet, jelvényt és természetesen a vele járó pénzjutalmat is. Még abban az évben Lukácsi Gyetvaival együtt megkezdte üzemi tol­­vajlásait. Lukácsi kisiparosként ka­zánok készítésével foglalko­zott. Munkájához az anyagok és a szerszámok legnagyobb részét nem vásárolta, ha­nem barátjával, Gyetvai Ottó­val közösen lopta. Lukácsinak az volt a fel­adata, hogy a vállalat egyes üzemrészeinek munkavégzé­séhez szükséges anyagot elké­szítse, amit Gyetvainak te­hergépkocsival kellett kiszál­lítania. Lukácsi lelkiismere­tesen összeállította a részle­gektől kért anyagot, de hoz­zálopta azt, amire magának, mint kisiparosnak szüksége volt. Gyetvai elszállított min­­dent. A lopott holmit is, sa­ját lakására. Lukácsi gépko­csijával azután elment Gyet­­vaihoz, és a lopott holmit té­nyői műhelyébe fuvarozta. , Mit loptak az üzemi szarkák? Nehéz lenne felso­rolni. Vaslemezeket, csavaro­kat, szegeket, szerszámokat, vasfűrészlapokat, munkavé­delmi kötényt és szemüve­get, festéket, elektródát, de még gittet is, összesen több mint 40 ezer forint értékben. Lukácsi „természetesen” meg­felelően dotálta Gyetvait, de lopott ő magának is eleget. Lukácsinál a házkutatás so­rán pisztoly­töltényt is talál­tak. A Győri Járásbíróság első fokon — figyelembe véve azt, hogy mindketten jól dolgoz­tak — Lukácsit tíz hónapi börtönbüntetésre ítélte, azon­kívül három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és háromezer forint pénzmellék­büntetéssel is sújtotta. Gyet­vai büntetése nyolc hónapi börtön, három évre a köz­ügyektől való eltiltás, vala­mint háromezer forint. Az ítélet ellen az ügyész súlyos­bításért, a vádlottak pedig a büntetés felfüggesztéséért fellebbeztek. A Győri Megyei Bíróság dr. Klingler István tanácsa a napokban hozott ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Indoklásában kimondta, hogy a kiváló dol­gozónak még jobban kellett volna vigyáznia a vállalat va­gyonára. Ezért Lukácsi And­rás büntetését egy évi és két hónapi börtönre, Gyetvai Ottóét pedig egy évi börtön­­büntetésre változtatta. A mel­lékbüntetéseket jóváhagyta. Az ítélet jogerős. (I. B) ­ — KUMFÖLD — ­ Budapest-Pécs vasútvonal rekonstrukciója Kedden egy, Abaliget— Bükkösd közötti 2400 méter hosszú új pálya üzembe he­lyezésével befejeződött a Bu­dapest—Pécs vasúti fővonal m­ecseki szakaszának re­konstrukciója. A tíz éve kez­dett korszerűsítés célja az volt, hogy a nehéz mecseki terepen is nagyobb sebesség­gel és terheléssel, biztonságo­san közlekedjenek a vonatok. Ez volt a felszabadulást követő három és fél évtized egyik legnagyobb földmun­kát igénylő vasútépítése. Több mint kétmillió köbmé­ter földet, több tízezer köb­méter követ mozgattak meg a kivitelezők. Három új alag­utat vájtak a hegy gyomrá­ba, amelyek együttes hossza meghaladja az egy kilomé­tert. Ezzel Baranyában lét­rejött az ország legnagyobb vasúti alagútrendszere. Ki­iktatták a kis sugarú íveket, a nagy emelkedőket, elavult völgyhidakat. Tizennyolc ki­lométeren új nyomvonalra került a pálya, s ez másfél kilométerrel rövidebb a régi­nél. A májusban életbe lépő új menetrendet már úgy ké­szítik, hogy a főváros és Ba­ranya székhelye között végig 100 km/óra sebességgel közle­kedhetnek a vonatok. 1980-ban újabb program kezdődik a vonal felső sza­kaszán . Rétszilas—Sárbogárd és Szakályhőgyész—Keszőhi­­degkút között húsz kilomé­ter hosszan átépítik, meg­újítják a vasúti pályát. Kí­vül korszerű biztosítóberen­dezést is felszerelnek két sza­kaszon. Fogyasztói érdekvédelem A jótállási idő egyértelmű Évek óta bíráljuk az élel­miszeripart, mert nem törő­dik a vásárló és a kereskedő vitájával, amely abból adó­dik, hogy a romlandó termé­keken nem tüntetik fel a jót­állási időt. Pontosabban: nem tüntetik fel egyértelműen. Vagy húsz éven át nem ju­tottunk előbbre. Félreérthető és meg nem érthető szava­tossági idők voltak feltüntet­ve. Úgy tűnt, hazánkban minden egyes élelmiszer idői­ben időkre szavatolt, mert a kedves vásárló csak egy biz­tos pontot talált a terméken. Igenfélét: „Szavatosság egy év”, de hogy ez az egy év mi­kortól mikorig érvényes, rej­tély volt. Vagy ilyet: „Eltart­hatósági idő 90 nap”. Egy másféle: „Gyártási idő­” az­tán semmi. Szóval egy dátum az nem dátum. Tudta ezt a kereskedő is, a vásárló is, de tenni ellene senki nem tu­dott. A Belkereskedelmi Minisz­térium azonban megpróbálta szabályozni a szabályozhatat­­lannak tűnő ügyet. Sikerrel! Lássuk, milyen a gyakor­lat? A megyei Kereskedelmi Felügyelőség szakembereivel vizsgáltuk a minap a szava­tolt áruk szavatossági idejét A változás meglepő. Az egy­kori bizonytalan és érthetet­len szavatossági idők, az alig olvasható dátumok, az elmo­sódott szövegek szinte telje­sen kimentek a divatból. A gyártó cégek és a csomagoló vállalatok az esetek többségé­ben gondosan, félreérthetetle­nül tüntetik fel a gyártási időt, a szavatosság idejét, vagy az eltarthatósági időt. Néhány példa: A szeszaromán ez áll: „Gyártási idő: 1979. V 15. Szavatossága 18 hónap.” A babérlevélen ez: „Forga­lomba hozható: 1982. novem­ber.” A jégkrémpor ezt hir­deti: „GyI. 1979. aug. 9. Sza­vatossági idő 12 hónap.” A vi­etnami zöld teán ez áll: „El­tartható 1980. december.” Van azért néhány kivétel: a Karaván kávé, a Tejszínhab­­por, néhány cukorkafajta, a szalicil és a szódabikarbóna, amelyeken elmosódott a fel­írás, vagy nagyító kell a pon­tos dátum megállapításához. A gyártó tehát ma ritkán vét a fennálló rendelkezések ellen. A szabályokat most nem egyszer a boltosok sze­gik meg, mégpedig azzal, hogy nem törődnek a lejárt szava­tossági idejű termékek leér­­tékelésével,­­és azzal, hogy szavatolt áruktól elkülönítve árusítsák. Pedig erre is tör­vény van. Nem árt, ha ügyel a vásárló a szavatossági időre és jó, ha a lejárt szavatosságú élelmi­szereket a boltosok rendsze­resen ellenőrzik, leértékelik, így ugyanis kis veszteséggel eladhatják. Nem szabad meg­várni azt, amíg az áru fo­gyasztásra alkalmatlan lesz. A felügyelőség különös gon­dot fordít a szavatossági idő­re. Ahol az ellenőrzés során lejárt szavatossági idejű élel­miszert találnak — kivon­ják a forgalomból. Nem egy esetben az üzlet vezetője bír­ságot fizet. Legutóbb a Sop­roni Áfész Felszabadulás út 14-es számú boltjában csak­nem 12 ezer forint értékű tejterméket és édes­ipari árut vont ki a forgalomból a me­­gyei Kereskedelmi Felügyelő­ség, mert azok szavatossági ideje lejárt. Az üzlet vezetői megsértették a gazdálkodási kötelességet és ezzel szabály­­sértést követtek el. (Sindulár) z­v-jegyzet Ha az ember egyoldalúan táplálkozik, először elcsapja a hasát, de ha ez sokáig tart, komolyabb bajok is származhat­nak belőle. Ugyanezt vallom a szellemi táplálkozásról is, amelynek évtizedek óta legfőbb éléskamrája a televízió. Van itt minden, ami szemnek, fülnek ingere, de többségében köny­­nyen emészthető, gyermekek által is fogyasztható főzelékeket kapunk. A két magyar műsor közti sajátos különbség miatt jó ideig diétára fogták az ország nagyobbik részét. A pi­­kánsabb, borsosabb, sőt vitaminokban is gazdagabb második műsort, szűkebb hazánkban, a Kisalföldön csak egy éve fo­gyaszthatjuk. Egy héttel ezelőtt is ilyen szellemi csemegét tálaltak a kettesen, miközben az első csatornán a Műkorcsolya Európabajnokság fantázianevű belét szolgálták fel. A nehezebb falatnak ígérkező Társadalomtudományi kör­képet választottam. Nem bántam meg, mert szemleműsorban nem traktáltak megemészthetetlen frázisokkal, sőt! Csikós- Nagy Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke vála­szolt, a nem éppen bátortalannak ismert újságíró, Lázár István keresztkérdéseire. Az apropót Csikós-Nagy Béla köny­ve adta, amelyben nem kevesebbre vállalkozott, hogy meg­ismertesse az olvasót a forint történetével 1946-tól 1980-ig. Zanzásítva, távirati stílusban ez a műsorban is megtörtént, sőt így tömören erősebben hatott. Tetszett az az őszinteség, amikor a mai árpolitikáról folytatott beszélgetés során Csikós- Nagy Béla kifejtette, hogy az új helyzetben minden korábbi döntést felül kell vizsgálni, megállják-e helyüket a megvál­tozott körülmények között? Ez a szemlélet még nem a siker biztosítéka, de e nélkül elképzelhetetlen a jó döntés. Ha a történelem valamire megtanította a nézőket, a magyar népet, az többek között a demokratikus és felelős gondolko­dás tisztelete, ami már a műsor második részének témája volt. Glatz Ferenc történész kandidátus, az MTA Történettu­dományi Intézetének osztályvezetője ugyanis a Társadalmi Szemle januári számában a történettudomány és a közgon­dolkodás történeti elemeinek összefüggéseiről írt tanulmányt. Alapkérdése, amelyet a legkülönbözőbb formában feltett, elegendő mértékben,­ s megfelelő módon vesz-e részt a mai magyar marxista történettudomány a közgondolkodás fejlesztésében? A kérdésre — bármily furcsa — Csikós-Nagy Béla adta a legfrappánsabb választ. Épp a magyar gazdaságpolitikán keresztül bizonyította be, hogy a nemzet mennyire érett, s érett volt az árnyaltabb, a differenciáltabb közgazdasági gyakorlat befogadására. Horváth Sándor 1980. január 30., szerda

Next