Kisalföld, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-30 / 24. szám
■ Az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet legfontosabb feladata a vérellátás biztosítása és különböző vérkészítmények gyártása. Innen látják el a főváros kórházainak mintegy felét a műtétekhez szükséges vérrel és vérkészítményekkel, illetve egyes készítményekből az egész országba szállítanak. Magyarországon harminc éves a véradó mozgalom. Ezidő alatt a véradók száma megtízszereződött, ugyanakkor a vérellátás módszere is fejlődött. Ma már minden beteg csak azt a véralkatrészt kapja, amire szüksége van. Egy véradó véréből az intézetben hétféle készítményt tudnak előállítani. Az intézet feladatai közé tartozik még a gyógyítás - megelőzés, a tudományos kutatás, az orvos-továbbképzés, az ország vérellátásának szervezése és a veseátültetések előkészítése is. Képünkön: A vérkészítményeket fagyasztva szárító berendezéssel vízmentesítik. Felszólalások a névjegyzék kapcsán Hasznosan segítették a lakáskiutalást Az idei évre szóló végleges lakásbesorolási névjegyzéket ezen a héten hagyja jóvá Győrött a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ideiglenes névjegyzéket a vb hivatal hirdetőtábláján tették közszemlére, december 1. és 30. között. Bárki megtekinthette, s bárki megtehette — írásban — észrevételét, esetleges kifogását. A névjegyzékkel kapcsolatos felszólalásokról Söndör Istvánnal, a lakásigazgatási osztály vezetőjével beszélgettünk. Összesen 354 felszólalás, észrevétel érkezett a lakáshivatalba, mintegy hetvennyolcvannal több, mint a korábbi években. Oka elsősorban az, hogy az előkészítés során a szokásosnál több helyen végeztek helyszíni szemlét a társadalmi bizottság tagjai, olyanoknál is, akik végül — lakáshiány miatt — nem kerülhettek fel az 1980. évi névjegyzékre. Ők természetesen kíváncsiak voltak az okokra. Megjegyezzük: sokan félreértik a helyszínelést, úgy gondolják, ha náluk jártak már a bizottság tagjai, biztos, hogy rövidesen megkapják a kiutalást. Bár a bizottság tagjai elmagyarázzák, miért van szükség a kiutalandó lakásnál több helyen helyszíni szemlét tartani... A felszólalók közül huszonheten azt kifogásolták, hogy x vagy y miért került a listára, s ők miért nem. (A névjegyzéken szereplők arányában ez 5,1 százalék.) Ha az arányoknál tartunk, a felszólalással élő 354 személy a nyilvántartott lakásigénylők 4,1 százaléka. Amikor a lakásügyi társadalmi bizottság tagjai megkérdezték, ki miért szólalt fel, mintegy nyolcvanan azt válaszolták: azért, mert a névjegyzék mellett olvasták kifüggesztve, hogy lehetőség van rá. A felszólalások nyomán 129 családnál tartottak helyszíni szemlét, olyan helyeken, ahol korábban még nem jártak, lévén, hogy 1980-ra nem voltak „soronlevők”. A társadalmi bizottság január 11-én tartott tanácskozást a felszólalások, észrevételek elbírálásáról. Huszonhat esetben javasolta a végleges névjegyzék-tervezetre való felvételt. (Mint említettük, a névjegyzéket a végrehajtó bizottság hagyja jóvá.) 199 esetben olyan döntés született, hogy a felszólalók lakásigényének kielégítése indokolt, de lakáshiány miatt ebben az évben nem kerülhet rájuk sor. A körülmények alapos mérlegelése után nem soronlevőnek ítélte meg a bizottság 129 felszólaló igényét. A névjegyzéken szereplők elleni kifogások közül egy bizonyult jogosnak. Érdekességként említjük, hogy érkezett két névtelen bejelentés is, amely arra hívta fel a figyelmet hogy a névjegyzéken szereplők közül ketten építkeznek, őket természetesen, miután a bejelentés igaznak bizonyult, ki kellett húzni a listáról. (Az építkezők maguk is belátták ennek jogosságát.) A felszólalásokról általában megállapítható, hogy mértéktartók, segítik az igazságos lakáselosztás munkáját. Voltak persze ebből a szempontból használhatatlan, inkább az igénylő türelmetlenségét tükröző (az egyén szempontjából nem is kifogásolható) felszólalások is. Végezetül rövid információ arról, hogy 1980-ban mikor várhatók lakásátadások. Tanácsi bérlakásokba várhatóan az első negyedév végén, és a negyedik negyedév elején költözhetnek a lakók. Tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakások átadására a harmadik negyedév elején, illetve a negyedik negyedévben kerül sor. Az OTP-lakások közül negyvennek az átadása most van folyamatban, s a negyedév végén újabb 110-re kerül sor a Kun Bélalakótelepen. A további OTP- lakásokat a Gorkij úti lakótelepen a második félévben adják át. J. F. Üzemi szarkák a bíróság előtt Súlyosbították büntetésüket A 34 éves Lukácsi András (Győr, Tompa utca 18.) és a 40 éves Gyetvai Ottó (Győr, Szérűskert utca 12. szám alatti lakos) munkatársak és jó barátok voltak. Munkahelyükön, az , Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál tisztelték becsülték őket, jól és rendesen dolgoztak, Lukácsi lakatos csoportvezetőként, Gyetvai pedig tehergépkocsi vezetőként. Lukácsi Tényő községben kisiparosi engedéllyel is rendelkezett. Munkájának elismeréseként 1976- ban megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntető címet, jelvényt és természetesen a vele járó pénzjutalmat is. Még abban az évben Lukácsi Gyetvaival együtt megkezdte üzemi tolvajlásait. Lukácsi kisiparosként kazánok készítésével foglalkozott. Munkájához az anyagok és a szerszámok legnagyobb részét nem vásárolta, hanem barátjával, Gyetvai Ottóval közösen lopta. Lukácsinak az volt a feladata, hogy a vállalat egyes üzemrészeinek munkavégzéséhez szükséges anyagot elkészítse, amit Gyetvainak tehergépkocsival kellett kiszállítania. Lukácsi lelkiismeretesen összeállította a részlegektől kért anyagot, de hozzálopta azt, amire magának, mint kisiparosnak szüksége volt. Gyetvai elszállított mindent. A lopott holmit is, saját lakására. Lukácsi gépkocsijával azután elment Gyetvaihoz, és a lopott holmit tényői műhelyébe fuvarozta. , Mit loptak az üzemi szarkák? Nehéz lenne felsorolni. Vaslemezeket, csavarokat, szegeket, szerszámokat, vasfűrészlapokat, munkavédelmi kötényt és szemüveget, festéket, elektródát, de még gittet is, összesen több mint 40 ezer forint értékben. Lukácsi „természetesen” megfelelően dotálta Gyetvait, de lopott ő magának is eleget. Lukácsinál a házkutatás során pisztolytöltényt is találtak. A Győri Járásbíróság első fokon — figyelembe véve azt, hogy mindketten jól dolgoztak — Lukácsit tíz hónapi börtönbüntetésre ítélte, azonkívül három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és háromezer forint pénzmellékbüntetéssel is sújtotta. Gyetvai büntetése nyolc hónapi börtön, három évre a közügyektől való eltiltás, valamint háromezer forint. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak pedig a büntetés felfüggesztéséért fellebbeztek. A Győri Megyei Bíróság dr. Klingler István tanácsa a napokban hozott ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Indoklásában kimondta, hogy a kiváló dolgozónak még jobban kellett volna vigyáznia a vállalat vagyonára. Ezért Lukácsi András büntetését egy évi és két hónapi börtönre, Gyetvai Ottóét pedig egy évi börtönbüntetésre változtatta. A mellékbüntetéseket jóváhagyta. Az ítélet jogerős. (I. B) — KUMFÖLD — Budapest-Pécs vasútvonal rekonstrukciója Kedden egy, Abaliget— Bükkösd közötti 2400 méter hosszú új pálya üzembe helyezésével befejeződött a Budapest—Pécs vasúti fővonal mecseki szakaszának rekonstrukciója. A tíz éve kezdett korszerűsítés célja az volt, hogy a nehéz mecseki terepen is nagyobb sebességgel és terheléssel, biztonságosan közlekedjenek a vonatok. Ez volt a felszabadulást követő három és fél évtized egyik legnagyobb földmunkát igénylő vasútépítése. Több mint kétmillió köbméter földet, több tízezer köbméter követ mozgattak meg a kivitelezők. Három új alagutat vájtak a hegy gyomrába, amelyek együttes hossza meghaladja az egy kilométert. Ezzel Baranyában létrejött az ország legnagyobb vasúti alagútrendszere. Kiiktatták a kis sugarú íveket, a nagy emelkedőket, elavult völgyhidakat. Tizennyolc kilométeren új nyomvonalra került a pálya, s ez másfél kilométerrel rövidebb a réginél. A májusban életbe lépő új menetrendet már úgy készítik, hogy a főváros és Baranya székhelye között végig 100 km/óra sebességgel közlekedhetnek a vonatok. 1980-ban újabb program kezdődik a vonal felső szakaszán . Rétszilas—Sárbogárd és Szakályhőgyész—Keszőhidegkút között húsz kilométer hosszan átépítik, megújítják a vasúti pályát. Kívül korszerű biztosítóberendezést is felszerelnek két szakaszon. Fogyasztói érdekvédelem A jótállási idő egyértelmű Évek óta bíráljuk az élelmiszeripart, mert nem törődik a vásárló és a kereskedő vitájával, amely abból adódik, hogy a romlandó termékeken nem tüntetik fel a jótállási időt. Pontosabban: nem tüntetik fel egyértelműen. Vagy húsz éven át nem jutottunk előbbre. Félreérthető és meg nem érthető szavatossági idők voltak feltüntetve. Úgy tűnt, hazánkban minden egyes élelmiszer időiben időkre szavatolt, mert a kedves vásárló csak egy biztos pontot talált a terméken. Igenfélét: „Szavatosság egy év”, de hogy ez az egy év mikortól mikorig érvényes, rejtély volt. Vagy ilyet: „Eltarthatósági idő 90 nap”. Egy másféle: „Gyártási idő” aztán semmi. Szóval egy dátum az nem dátum. Tudta ezt a kereskedő is, a vásárló is, de tenni ellene senki nem tudott. A Belkereskedelmi Minisztérium azonban megpróbálta szabályozni a szabályozhatatlannak tűnő ügyet. Sikerrel! Lássuk, milyen a gyakorlat? A megyei Kereskedelmi Felügyelőség szakembereivel vizsgáltuk a minap a szavatolt áruk szavatossági idejét A változás meglepő. Az egykori bizonytalan és érthetetlen szavatossági idők, az alig olvasható dátumok, az elmosódott szövegek szinte teljesen kimentek a divatból. A gyártó cégek és a csomagoló vállalatok az esetek többségében gondosan, félreérthetetlenül tüntetik fel a gyártási időt, a szavatosság idejét, vagy az eltarthatósági időt. Néhány példa: A szeszaromán ez áll: „Gyártási idő: 1979. V 15. Szavatossága 18 hónap.” A babérlevélen ez: „Forgalomba hozható: 1982. november.” A jégkrémpor ezt hirdeti: „GyI. 1979. aug. 9. Szavatossági idő 12 hónap.” A vietnami zöld teán ez áll: „Eltartható 1980. december.” Van azért néhány kivétel: a Karaván kávé, a Tejszínhabpor, néhány cukorkafajta, a szalicil és a szódabikarbóna, amelyeken elmosódott a felírás, vagy nagyító kell a pontos dátum megállapításához. A gyártó tehát ma ritkán vét a fennálló rendelkezések ellen. A szabályokat most nem egyszer a boltosok szegik meg, mégpedig azzal, hogy nem törődnek a lejárt szavatossági idejű termékek leértékelésével,és azzal, hogy szavatolt áruktól elkülönítve árusítsák. Pedig erre is törvény van. Nem árt, ha ügyel a vásárló a szavatossági időre és jó, ha a lejárt szavatosságú élelmiszereket a boltosok rendszeresen ellenőrzik, leértékelik, így ugyanis kis veszteséggel eladhatják. Nem szabad megvárni azt, amíg az áru fogyasztásra alkalmatlan lesz. A felügyelőség különös gondot fordít a szavatossági időre. Ahol az ellenőrzés során lejárt szavatossági idejű élelmiszert találnak — kivonják a forgalomból. Nem egy esetben az üzlet vezetője bírságot fizet. Legutóbb a Soproni Áfész Felszabadulás út 14-es számú boltjában csaknem 12 ezer forint értékű tejterméket és édesipari árut vont ki a forgalomból a megyei Kereskedelmi Felügyelőség, mert azok szavatossági ideje lejárt. Az üzlet vezetői megsértették a gazdálkodási kötelességet és ezzel szabálysértést követtek el. (Sindulár) zv-jegyzet Ha az ember egyoldalúan táplálkozik, először elcsapja a hasát, de ha ez sokáig tart, komolyabb bajok is származhatnak belőle. Ugyanezt vallom a szellemi táplálkozásról is, amelynek évtizedek óta legfőbb éléskamrája a televízió. Van itt minden, ami szemnek, fülnek ingere, de többségében könynyen emészthető, gyermekek által is fogyasztható főzelékeket kapunk. A két magyar műsor közti sajátos különbség miatt jó ideig diétára fogták az ország nagyobbik részét. A pikánsabb, borsosabb, sőt vitaminokban is gazdagabb második műsort, szűkebb hazánkban, a Kisalföldön csak egy éve fogyaszthatjuk. Egy héttel ezelőtt is ilyen szellemi csemegét tálaltak a kettesen, miközben az első csatornán a Műkorcsolya Európabajnokság fantázianevű belét szolgálták fel. A nehezebb falatnak ígérkező Társadalomtudományi körképet választottam. Nem bántam meg, mert szemleműsorban nem traktáltak megemészthetetlen frázisokkal, sőt! Csikós- Nagy Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke válaszolt, a nem éppen bátortalannak ismert újságíró, Lázár István keresztkérdéseire. Az apropót Csikós-Nagy Béla könyve adta, amelyben nem kevesebbre vállalkozott, hogy megismertesse az olvasót a forint történetével 1946-tól 1980-ig. Zanzásítva, távirati stílusban ez a műsorban is megtörtént, sőt így tömören erősebben hatott. Tetszett az az őszinteség, amikor a mai árpolitikáról folytatott beszélgetés során Csikós- Nagy Béla kifejtette, hogy az új helyzetben minden korábbi döntést felül kell vizsgálni, megállják-e helyüket a megváltozott körülmények között? Ez a szemlélet még nem a siker biztosítéka, de e nélkül elképzelhetetlen a jó döntés. Ha a történelem valamire megtanította a nézőket, a magyar népet, az többek között a demokratikus és felelős gondolkodás tisztelete, ami már a műsor második részének témája volt. Glatz Ferenc történész kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetője ugyanis a Társadalmi Szemle januári számában a történettudomány és a közgondolkodás történeti elemeinek összefüggéseiről írt tanulmányt. Alapkérdése, amelyet a legkülönbözőbb formában feltett, elegendő mértékben, s megfelelő módon vesz-e részt a mai magyar marxista történettudomány a közgondolkodás fejlesztésében? A kérdésre — bármily furcsa — Csikós-Nagy Béla adta a legfrappánsabb választ. Épp a magyar gazdaságpolitikán keresztül bizonyította be, hogy a nemzet mennyire érett, s érett volt az árnyaltabb, a differenciáltabb közgazdasági gyakorlat befogadására. Horváth Sándor 1980. január 30., szerda