Kisalföld, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
Teremts daccal és reménységgel Kiss Sándor harmincnyolc éves, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat házgyárának művezetője. 1972-ben kiváló dolgozó, 1971- ben szakszervezeti munkájáért kapott oklevelet, esztendő múltán kiváló újító A megyei pártvégrehajtó bizottság tagja. A párt XII. kongresszusán a Központi Bizottság tagjának választották. Kiss Sándor életéről, munkájáról, pályájáról vall meggyőző, őszinte egyszerűséggel. (Riportunk a 3. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1980. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK ÁRA: 1,60 FORINT XXXVI. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM A EGYSÉG ÉS SZOLIDARITÁS munkásünnep, május elseje külsőségei különbözőek, országonként mások. Tartalma, mindenütt, ahol szervezett dolgozók élnek, azonos. Már csaknem egy évszázada, hogy lezajlott a haymarketi vérengzés. 1886-ban négy amerikai munkás esett áldozatául az erőszaknak, a tőke kegyetlen fellépésének. Erre az eseményre emlékezve, az amerikai munkások iránti szolidaritás kifejezésére három esztendővel később, 1889-ben a II. Internacionálé párizsi, alakuló ülésén úgy döntött, hogy május elseje mindenütt a világon legyen a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe. Két fogalom kapcsolódik azóta is a proletár-ünnephez: egység és szolidaritás. Századunk történelme, a technikai fejlődés, a civilizáció térhódítása nem tette kétségessé, hogy a munkásosztály nemzeti és nemzetközi méretekben egyaránt csak erői egyesítésével valósíthatja meg céljait, vívhatja ki követeléseit, szerezheti meg jogait. Amikor május elseje megünneplése a nemzetközi proletariátus törvényévé vált, a közös, harc középpontjába a nyolcórás munkaidő kivívását állították, s a sztrájkok évtizedeken át javarészt a bérrel és a munkaidővel voltak kapcsolatban. Nemzeti keretek közt a munkások fellépése már ekkor is gyakran kapott politikai tartalmat. Minthogy a szakszervezetek voltak a munkásság első tömörülései, érthető hogy ezekből nőttek ki a munkáspártok: a szocialista, a szociáldemokrata, majd a kommunista pártok. A munkásság pártjai pedig céljaik elérése érdekében mindmáig igénylik a szakszervezetek cselekvő támogatását. Napjaink megosztott világában különös jelentősége van a munkásosztály akcióegységének, a közös fellépésnek, mert a hidegháború, a szembenállás híveivel, az enyhülés ellenfeleivel ez a szervezett erő a siker reményében veheti fel a harcot. Persze, az ünnep fényében ma még illúzió lenne nemzetközi egységről beszélni, annak ellenére, hogy — ha oly rövid ideig is — volt már példa a nemzetközi méretű szervezeti egységre. Még tartott a második világháború, amikor a nemzetközi szakszervezeti mozgalom létrehozta első világszervezetét, a Szakszervezeti Világszövetséget. Az önfeledt öröm azonban, nem tartott soká: Churchill hírhedt fultoni beszéde megadta a hangot a hidegháború kórusának, s ez nem maradt hatástalan a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra sem. A tőkés világ szakszervezetei kiváltak a SZVSZ-ből, s megalakították saját központjukat, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét Csaknem negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a munkásosztály szervezetei ismét rátaláljanak a közeledés útjára. Először a kétoldalú kapcsolatok formálódtak, majd sor került az első lépésekre a többoldalú érintkezés útján. Jó hatással volt erre a folyamatra a politikai enyhülés, mert a kedvezőbb nemzetközi légkörben Európában sikerült immár rendszeressé tenni kontinensünk szakszervezeti vezetőinek kétévenkénti genfi konferenciáját. Ezeken a találkozókon közös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitatnak meg, a munkásérdekvédelemmel, a munkahelyi környezettel, a szakmai oktatással és képzéssel összefüggő problémákra keresnek megoldást. Mindmáig ez az egyetlen jelentős multilateriális fóruma az európai szakszervezeti mozgalomnak, legalábbis az egyetlen olyan, amelyen keleti és nyugati szervezetek vezetői egyaránt részt vesznek. A nemzetközi központok még nem jutottak el az érdemleges párbeszédig. Holott — többek között éppen a genfi konferenciákon — bebizonyosodott, hogy lenne miről beszélni, s bőven találhatók olyan időszerű feladatok, amelyek csak a széleskörű összefogással teljesíthetőek. Mégis, természetesnek kell tartanunk a lassú haladást. Negyedszázad során sok bizalmatlanság, sok gyanakvás rakódott le, kövesedett meg. Mindennek feloldása nem megy egyik napról a másikra, azt mégis elmondhatjuk, hogy a kölcsönös vádaskodás korszaka már nagyrészt a múlté. Európában sokan, egyre többen keresik az együttműködés útját, a közös fellépés lehetőségeit, a szolidaritás kibontakoztatásának módozatait. Nyilvánvaló, hogy más a hatalomhoz való viszonya a szakszervezeteknek a szocialista országokban, s megint más a tőkés világban. A munkásosztály érdekei azonban mindenütt azonosak; a világ megosztottsága nem menthet fel egyetlen szakszervezeti vezetőt sem a közeledés útjának keresése, a szolidaritás kiterjesztése alól. A tőkés világon belül, különösen Nyugat-Európában, ahol az 1972-ban megalakult regionális központ, az Európai Szakszervezeti Szövetség egyesíti magában a munkásszervezeteket, a legnagyobb gondot a multinacoinális vállalatok térhódítása, nemzeti kereteket messze meghaladó hatalma jelenti. Ezen a területen is parancsolóan szükséges lenne, éppen a dolgozók érdekeinek érvényesítése miatt, a célok és feladatok egyeztetése. Már csak azért is, mert a multinacionális vállalatok keresik a piacot, a lehetőségeket a szocialista országokban is. A szakszervezeti kapcsolatok fejlődése, a folyamatos érintkezés és párbeszéd lehetetlenné tenné a multinacionális vállalatok terjeszkedését, például valamelyik tőkés ország munkásosztálya rovására. Ez az egyetlen példa is bizonyítja, hogy a munkásosztály szervezetei nem mondhatnak le hagyományos, erős fegyverükről, a cselekvő szolidaritásról sem Keleten, sem Nyugaton. A magyar szakszervezetek felismerték felelősségüket, s most amikor a munkásünnep alkalmat ad a számvetésre, elmondhatjuk, hogy az elmúlt másfél évtizedben sikerült széleskörűen fejleszteni kétoldalú kapcsolatainkat. Minden lehetséges fórumon, legutóbb Belgrádban a szakszervezeti világkonferencián felléptünk a többoldalú együttműködés érdekében. A magyar szakszervezetek készek az együttműködésre minden olyan szakszervezettel — függetle-nül annak politikai beállítottságától, vezetőinek és tagjainak világnézetétől—, amely tevékenysége középpontjába a munkásérdekek védelmét és következetes, elkötelezett képviseletét állítja. Korunkban azonban, amikor még nem hárult el egy újabb, minden eddiginél pusztítóbb háború veszélye, a munkásosztály szervezetei nem elégedhetnek meg ennyivel. A dolgozó ember legalapvetőbb érdeke ugyanis az, hogy békében, biztonságos körülmények között végezhesse munkáját, nevelhesse gyermekeit, tervezhesse a jövőt. Nemes hivatásukról, legjobb hagyományaikról mondanának le a szakszervezetek, ha nem lépnének fel az enyhülés ellenfeleivel szemben, ha nem szállnának síkra a poltikai enyhülésnek katonai enyhüléssel való kiegészítése, a leszerelés mellett. A mostani május elsejének ez az egyik legfontosabb üzenete. A nemzetközi munkásosztály egységének megteremtése, a szolidaritás erőteljes érvényesítése az a megbízható erő, amely képes gátat vetni a fegyverkezési hajszának, leszerelheti a fenyegetést, és garantálhatja békés, biztonságos jövőnket. A nyugtalan ember Horváth Ede 56 éves, és nem kíméli magát. Másokat sem. Személyét, munkáját viták és dicséretek övezik. Szívós és fáradhatatlan. Valaki így jellemezte: egy ember, aki csak a gyárnak él. A vezérigazgatóról, a több mint 22 ezer embert foglalkoztató gyárról már többször írtak. Horváth Edéről, az emberről annál kevesebbet. Mit jelent számára a munka és a család? Milyen érzés a népszerűség? Vannak-e példaképei? Erre kerestünk választ. (Írásunk az 5. oldalon.) Ha a Sala egyet akar Több halászi emberrel szót váltott a riporter, majd a község tanácsi vezetőivel beszélgetett el arról: mit tesznek a halásziak községük gazdagodásáért? Jó partnerei-e az új tanácsi vezetésnek az ott élők? A tapasztalatok jók, ugyanis az óvodabővítés nem történhetett volna meg időre a lakosság segítsége nélkül. Szépen fásítottak az utóbbi időben. Az áldozatkészségre alapozva elérhető közelségbe került egy tornaterem építése. A falu egyet akar... (Riportunk az 5. oldalon.) ÁMON LÁSZLÓ GRAFIKÁJA ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!