Kisalföld, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-27 / 149. szám

Lappföldtől Japánig, Ausztráliától Kubáig . Él és terjed a Kodály-eszme Zenei élménybeszámolók a nagyvilágból A zene nyelve nemzetközi, a megértése, az élvezete nincsen tolmácshoz kötve, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne be­szélhetnénk a zenében különbségekről. Az V. országos, zenei nevelési konferencia szerdai programjában a különbségekről esett szó, a Kodály-módszer terjesztésének magyar követei, hazai zenepedagógusok számoltak be munkájuk eredményei­ről, tapasztalatairól. Szabó Miklós győri karnagy finnországi és angliai tapasz­talatairól beszélt. Nem cso­dálkozhatunk azon, hogy a beszámolóban aránytalanul sok negatívum kapott helyet, hiszen a magyar szakembe­rek segítő szándékkal érkez­­tek egy-egy országba, és tisztjük vol­t a hibákat észre­venni, kijavítani. Meglepőd­ve hallhattuk, hogy Lappföl­dön, Helsinkitől ezer kilomé­terre északra európai jellegű zeneélet folyik, nem lepőd­tünk meg viszont a nagy ha­gyományokkal rendelkező Anglia zeneoktatási rendsze­reinek fejlettségén, az isko­lák felszereltségén. A továbbiakban egymás után léptek mikrofon elé a szakemberek, és megtudhat­tuk, hogy... ... Jó pedagógusok, kiváló eredmények jellemzik a hol­land­­ zeneoktatást. Nem cél a szolfézszamítás, hanem esz­köz. Az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidékén, Boston közelében működik a Kodály Musical Training Ins­titute. Négy fontos területen tevékenykedik, a munkában kiemelt helyet foglal el a Kodály-művek oktatása. Az amerikai pedagógusok min­den hét év elteltével egy évet t­ovább­képzésre, tanulásra fordítanak, így adódhatott, hogy a Kodály-kurzusn­ak egyaránt volt 23 és 50 éves hallgatója. Az általános is­kolákban gyakori a hallás utáni énektanulás, silány, ér­téktelen a zenei anyag. Örömmel nyugtázhattuk, hogy az USA nyugati, kali­forniai partvidékén is tért hódított Kodály szelleme. A hallgatók között nem kevés a néger, akiknek a ritmusér­zéke átlagon felüli. A ritmusérzék Kubában is átlagon felüli, ahol még na­gyon sok a tennivaló a zene­oktatásban.­­ A tennivalók sürgető voltát a kulturális kormányzat is érzi. Az 1980—85-ös tervidőszakban minden megyeszékhelyen ze­nei konzervatórium, épül, énektanárokat, karvezetőket képeznek, akik aztán tovább­adják majd a stafétát. Irigy­lésre méltó véletlen, hogy Havannában az adottságok miatt elkerülhetetlen volt egy olyan művészeti oktatási intézmény létrehozása, amely­ben öt művészeti ág növen­dékei tanulnak egyidejűleg, óhatatlanul, de tudatosan is saját ágazatukon kívül isme­reteket szereznek a társmű­­vészet­ekből. Ausztráliában a magyar folklórt a Száz forintnak öt­ven a fele című műdal jelen­tette hosszú ideig a magyar­ság körében. Elgondolkodta­tó, hogy a gyerekek tizenkét éves korig nem énekelnek. Tizenhárom éves kor után a tantárgyak választhatók, így a zene is, sőt zenéből érettsé­gizni is lehet. A fentieken kí­vül hallhattunk még dél­amerikai élménybeszámolót. A magyar szakem­­bereknek az indiánok között gazdag folklórkincset sikerült össze­gyűjteni. Spanyolországban, de majdnem minden említett országban több ének tankönyv is létezik, a nálunk honos egységes zeneoktatás egy­ tan­könyv alapján ismeretlen. Japán nem kis áldozattal és magyar segítséggel szép eredményeket ért el a zene­oktatásban. Kodály módsze­re, Kodály szelleme az egész világban jelen van, egyre in­kább, egyre jobban hat és ebben nem kis szerepe van a Nemzetközi Kodály Társa­ságnak, amelynek munkájá­ról dr. Ősze László főtitkár beszélt. A Nemzetközi Kodály Tár­saságnak harminckét or­szágból összesen ötszáz egyé­ni tagja van, rajtuk kívül nem kevés a pártoló és a tisz­teletbeli tagok száma. A tár­saság kétévenként ülésezik. Legutóbb 1979-ben Sydney­ben jött össze. 1981-ben Sap­­poroban ülésezik. Jó a kül­földi Kodály-társaságokkal való kapcsolat, tartalmas az egyes munkabizottságok te­vékenysége. Jelenleg az 1982- ben esedékes Kodály-cente­­náriumra való felkészülés a kiemelt feladat. Végezetül megemlítjük, hogy három év­vel ezelőtt éppen a győri ze­nei nevelési konferencián je­lentették be a Magyar Ko­dály Társaság megalakulását. P. M. Az országos tanulmányi versenyek Nemrég közöltük a győri, Pattantyús Á. Géza Szakkö­zépiskola, valamint a győri Hild József Építőipari Szak­­középiskola diákjainak az or­szágos szakmai tanulmányi versenyen elért eredménye­it. Az eredmények összesítve jelentek meg a Művelődés­­ügyi Közlönyben. Ezek sze­rint Győr-Sopron megyei diá­kok az országos középiskolás tanulmányi versenyben, az országos szakmai tanulmányi versenyben, valamint a szak­középiskolai tanulók országos oros­z nyelvű szóbeli verse­nyének döntőjében az alábbi helyezések­et érték el az 1979—80-as tanévben. Középiskolai tanulmányi verseny, magyar nyelv és irodalom: 5. Kovács Zsuzsa (Révai Gimnázium negyedik osztály). Fizika: általános tantervű osztályok versenye: 10. Teravagimov Attila (Ré­vai, negyedik osztály). Ké­mia: 6. Böcskey Zsolt (Révai,­­negyedik osztály). Orosz: 2. Szájer József (Széchenyi Gimnázium, Sopron, negye­dik oszt.). Orosz: szakosított tantervű osztályok: 5. Kovács Zsuzsa (Révai, negyedik oszt.). Német: 2. Radnár Ma­rianna (Révai, negyedik oszt.) 7. Horváth Andrea (Széche­nyi, harmadik osztály). Országos szakmai tanulmá­nyi verseny: Gépipari szak­macsoportos verseny: 1. Fe­­renczi László (Jedlik, Győr), 2. Csóka János (Jedlik), 4. Horváth Róbert (Jedlik). Vasútforgalmi verseny: 2. Sipos Attila (Bercsényi,­­Győr). Postaforgalmi ver­seny: 2. Csehi Irén (Széche­nyi, Sopron). Vízügyi ver­seny: 3. Homlok Antal (Ma­yer, Győr), 5. Kugler Gyula (Mayer, Győr). Mezőgazdasá­gi gépészeti verseny: 2. Kiss Zoltán (Csukás Zoltán Szak­­középiskola, Csorna). Erdé­szeti verseny: 1. Farkas Gá­bor (Róth Gyula Szakközép­­iskola, Sopron), 3. Bokor Miklós (Róth, Sopron). Élel­­miszer-áruismeret verseny: 2. Török Ferenc (Vendéglátó­­ipari Szakközépiskola, Sop­­­­ron). Könnyűipari verseny: 2. Tomasics László (Révai, Győr), 5. Németh Lajos (Ré­vai, Győr). Könyvvitel-ver­seny: 2. Szerezsa Gyöngyi (Fáy András Szakközépisko­la, Sopron). Az állami zeneiskolai, va­lamint zeneművészeti szak­középiskolai tanulók országos hangszeres , versenyeinek eredménye: országos zeneis­kolai fafúvós verseny (Lenin­­város). Klarinét: 1. korcso­port: 1. Nezdvadl Péter (Liszti Ferenc Állami Zene­iskola, Győr), 2. Katona Zsolt (Liszt, Győr). Richter János országos zeneművészeti szakközépiskolai fafúvós ver­seny (Győr). Oboa: a Kul­turális Minisztérium különdí­jast kapta: Pintér Hona (Ze­neművészeti Szakközépisko­la, Győr). Klarinét: 2. Mol­nár Tibor (Zeneművészeti Szakközépiskola, Győr). A szakközépiskolai tanulói­ országos orosz nyelvi szóbe­li versenyének döntője: 1. Stanczig Ilona (Szamuely Ti­bor Közgazdasági és Keres­kedelmi Szakközépiskola, Győr, harmadik osztály). A díjazottak, az értékes helyezést elért tanulók mel­lett természetesen elismerés illeti az iskolák felkészítő ta­nárait, szaktanárait. 1980. június 27., péntek Iparművészek — a városrendezésért Munkában a győri művésztelep alkotói A győri művésztelep törté­netében az idei a tizenkette­dik — az alkotók a hét ele­jén láttak munkához, s júli­us 19-ig dolgoznak a város üzemeiben: a Vagongyárban, a Mezőgépnél és a GyÁÉV házgyárában. A győri városi pártbizott­ság és a városi tanács meghí­vása alapján összesen tíz — budapesti, debreceni és Győr- Sopron megyei — iparmű­vész vesz részt a telep mun­kájában. Az alkotók április­ban már jártak Győrött, tá­jékozódtak a lehetőségekről, javaslatokat kaptak egy-egy célfeladat megoldására. Egye­­­bek között elkészíthetik egy nyugdíjas ház belsőépítészeti, a Liszt Ferenc utcai házak udvarának, valamint Kálóczy tér és a Rát Mátyás tér ren­dezésének, a Xántus János Múzeum képtára kijáratának és a Móra parki felszabadu­lási emlékmű rekonstrukció­jának tervét és a tervek ma­kettjeit. Az iparművészek munká­jához a patronáló üzemek minden lehetséges támoga­tást megadnak. Ellátják őket a makettekhez szükséges anyagokkal, génekkel. A célfeladatok megoldásá­ra tett javaslatok természe­tesen nem zárják ki, hogy az alkotók egyéni elképzelései­ket is­­formába öntsék. S ha a művésztelep egy-egy alko­tását a Képző- és Iparművé­szeti Lektorátus színvonalas­nak ítéli, a győri városi ta­nács beveszi azokat telepü­lésfejlesztési terveibe. A­­ makettek elkészítése mellett az­ iparművészek meg­ismerkednek Győr művészet­történeti emlékeivel, a város­­fejlesztési tervekkel is. Be­barangolják a Szigetközt, el­látogatnak Pannonhalmára. Elkészült alkotásaikat július 18-án kamarak­ábításon mu­tatták be. A művésztelepi pá­lyázatra beküldött alkotásai­kat a Megyei Művelődési Központban július 9-ig lát­hatták a képzőművészet ked­velői. Kiállítás készül A kiállítást augusztus lel­én nyitják meg a Győri Mű­csarnokban, egy nappal Markó Ödön 60. születésnap­ja előtt. A véletlen­ hozta így, de a véletlent segítette a győ­ri városi tanács művelődés­ügyi osztálya a kiállítási program összeállításakor: gesztus ez Markó Ödön fotó­művész iráint, aki több mint húsz éve tagja a Győri Fotó­­klubnak, régóta vezetője, és műveivel éppúgy hozzájárult a klub tekintélyének megala­pozásához, mint a fiatalok nevelésével. Az év végén nyugdíjba megy, és ilyenkor az ember természetszerűen összegezi,­­ mit végzet az életben, hogyan végezte azt, amit fiatalon, a pálya kezdetén vállalt. Úgy is, mint textiles szakember, aki évtizedeket töltött el a Győri Richards Finomposztó­gyárban, és úgy is, mint fotó­művész, aki kamaszkorában vett először kezébe fényké­pezőgépet. Az ötvenes évek első felében kezdett rendsze­resen fotózni, egy Zorkij 3 D- vel tanulta meg e művészet mesterségbeli alapfogásait,­­öt vaskos kötetben gyűjtötte össze a róla szóló cikkeket, kiállításairól szóló prospek­tusokat és a díjakról, kitün­tetésekről szóló értesítéseket, okleveleket. Első önálló kiál­lítását Századunk címen 1960-ban rendezte meg Győ­rött, megjárt az anyag szá­mos hazai és külföldi várost. Emberek és tájak címmel 1971-ben Győrött rendezett kiállításának anyagát a Fotó­művészek Szövetsége megvá­sárolta: ez az együttes Mun­káskezek címen eljutott kül­földre is, ez hozta a legtöbb sikert, most éppen a 21. he­lyen látható. A Nemzetközi Fotóművész Szövetség AFIAP címét 1969-ben nyerte el. 1973-ban a Sri Lanka-i fotóművész szövetség választotta tiszte­letbeli tagjává. Mindezekről az életrajzi adatokról a kiállítás nem szól majd, de közvetve szól Marisé Ödönről és a korról, amelyben él. ..Sokszor nevez­tek konzervatívnak, mert másfajta divatok idején is megmaradtam a realista em­berábrázolásnál — mondja Markó Ödön. — Ezt szeret­ném bizonyítani a kiállítás­sal.'’ Az anyag már kész, a zsű­rit várja. Mintegy 60­0 kép ke­rül a Műcsarnok falára, né­­­hány 150x200 centiméteres és 90x120 centiméteres, a töb­bi a megszokott méretekhez áll közel, 50x60 centiméteres lesz. Nagyjából három lesza­­lagozódik a látnivaló. Az els­ő a múltról szól majd, más kiállításokról már ismert fo­tók — köztük a kilenc al­bumban megjelent Nehéz út című — és számos, még is­meretlen kép. A másodi­k részben munkásarcok, termé­szetfotók, a nehéz fizik­a munka pillanatait megörökí­­tő felvételek láthatók. Ezek között van a Megvadult Jo­­nes című alkotás is, amely nem kevesebb, mint nyolc hazai és külföldi díjat nyert.­­ végül a harmadik részből: művészportrék: Kodály Zol­­t­án, Törőcsik Mari, Pásztori Ditta, Markó Iván, Bo­­­s Miklós, Tóth Menyhért, Sa­s Sylvia és mások. „Akikkel találkoztam, akikkel beszél­gettem és akikről egy-es­­ kis sztorit is tudok.’ — mondja Markó Ödön. És készen van egy könyv terve is: Kopog­tatók, zárak és kilincsek, címmel, vagy száz szebbn­­ szebb fotók, műemlék-háza­­­ink kapuiról. A könyv kiadó­ra vár. g. b. Egy török paraszt portréja, aki megkergette a családi ün­nepre túl kíváncsi fotóst. A lépcsőzetes város Örményországban viszony­lag kevés a sík vidék, s ez sok fejlődő városnak okoz gondot, hol lehet tovább épí­teni a települést. Ilyen váro­sok közé tartozik Kafan is. A köztársaságban létra-vá­rosinak nevezik, pedig jogo­sabb lépcsőzetesnek titulálni, hiszen úgy halad lefelé a környező hegyoldalakon, mint a vízesés. S ahol a természet­től­ elhódítottak egy-egy da­rabka területet, ott magas házak, parkok, sétányok, köz­épületek, mozik, kávézók so­rakoznak. Az építkezés per­sze nem felülről lefelé halad, ellenkezőleg, a város felka­paszkodik a Zengezuri hegy meredek oldalán, lent hagy­va a völgyben ősszülőjét, a ré­gi kis Kafant. — A­z új Kafan valóban egyedülálló ,építészeti megol­dással születik, — magyaráz­za Razmik Gabrieljan, a vá­rosi tanács elnökhelyettese. — Mivel a domborzat nagyon meredek, a legkedvezőbb megoldásnak a lépcsőzetes beépítés kínálkozik. A távlati fejlesztési terv szerint itt lesz a 100 ezer la­kosú Kafan-Kadzsaran kör­zeti központ. Körvonalai már kibontakozóban vannak. Az embereknek méteren­ként kell elhódítaniuk a hegyektől a területet, s miu­tán a buldózerek legyalulták, a lehető leggazdaságosabban kell azt kihasználni. Hegyol­dalban ezt nem könnyű megtenni. Ezen kívül még egy sor feladat vár megoldás­ra, utakat kell építeni, el kell látni a modern kommuniká­ció és kényelem minden esz­közével az új lakótelepeket. Az idén még öt nagy épület készül el, ezekben több mint tízezren találnak otthonra. A köztársaság határain túl is ismerik a kafani réz- és molidbén kombinátot, a helyi világítástechnikai gyár 330 megrendelőnek szállítja ter­mékeit. Még nincs ötéves a helyi autójavító, de terméke­it máris 100 hazai és külföldi megrendelőnek továbbítja. A városi tanács nagy fi­gyelmet fordít a lakásépítés mellett kulturális és szol­gáltató létesítmények megte­remtésére is. Jó híre van a katani zeneiskolának és zenei­­szakközépiskolának, nemr­ég készült el a képzőművészeti iskola, ahol 100 tehetséges gyerek tanul. Új helyére köl­tözött a helytörténeti múze­um. A város kulturális életé­nek legjelentősebb eseménye volt a Bányász művelődési ház átadása, amelyben egy 1100 személyes színházterem is helyet kapott. A városban minden évben növekszik az iskolás gyerme­kek száma. Most 25 közép-, szakközép- és 8 osztályos is­kola működik. Nemrég épült fel az építőipari technikum 600 személyes új épülete. Szeptember elején tanuló­kat fogad majd egy új iskola, ahol több mint ezer gyermek kezdheti meg tanulmányait. Nemrég avattuk­­fel a sport­iskolát, amelyben jelenleg már 370 fiú és leány tanul. Kafan szakadatlanul to­vább építi újabb emeleteit. Georgij Szarkiszjan Tapasztalatcsere Veszprém megyében Hely- és üzemtörténettel foglalkozó győri szakemberek héttagú csoportja járt a na­pokban tapasztalatcserén a­z SZMT Veszprém megyei mű­velődési házának honismert­­ szakkörénél a Szakszerveze­tek Győr-Sopron megyei Ta­nácsa, a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Me­gyei Művelődési Központ szervezésében. A győri ver­dének tanulmányozták­­ inotai helytörténeti szakkör munkáját,ellátogattak a vár­palotai múzeumba, a Veszp­rém megyei Állami Építő­ipari Vállalat üzemtörténe­i klubjába, valamint megtekin­tették Wöller Tamás malom­történeti gyűjteményét. Veszprém megyében a heh - és üzemtörténeti kutatás maximális támogatást élve . Győrött nemrég mutatkozott be kiállítással a Rába Műve­lődési Központ honnaméi­e­i klubja. Az anyagban üzem­történeti dokumentumok is helyet kaptak. A Veszprém megyei tapasztalatcserétől azt várják a győriek, hogy erősíthetik az üzemtörténeti vonalat. HU­AIPOID — 5

Next