Kisalföld, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-14 / 267. szám
Népfront-küldöttek Az emberek egymásra találnak Közéletünk, mindennapi életünk tartalmasabbá tételéért, kisebb-nagyobb gondjaink enyhítéséért, megszüntetéséért fáradoznak a népfrontmozgalom tisztségviselői, aktívái. Ezekben a hetekben a kongresszust megelőző városi, majd megyei küldöttértekezletre készülnek. Győrött a körzeti bizottságok már mindenütt összegezték, mit sikerült megvalósítaniuk a célokból, megválasztották az új tisztségviselőket és küldötteket a városi értekezletre. Közülük szólaltatunk meg néhányat. Múzsás Géza, a Hazafias Népfront belvárosi bizottságának titkára: — Megtisztelő számomra, hogy a második ciklusban kaptam bizalmat. Kapcsolatom a népfrontpolitika gyakorlatával más társadalmi tisztségeimen keresztül alakult ki, mégpedig a várospolitika, a környezetvédelem révén. Mint régi győrit, mindig érdekelt városom sorsa, fejlődése. A népfront keretén belül nagy lehetőségeket láttam — és találtam is, — arra, hogy az itt élő emberek érdeklődését felkeltsük és tettekre késztessünk. — Nem látványos és nem is könnyű az, amire vállalkozunk: az élet adta sokféle emberi igényre, gondra, problémára is figyelünk, és azokat a várospolitikai elképzelésekkel egyeztetve igyekszünk megoldani. Bizottságunk az elmúlt négy évben a belváros lakosait, annak minden rétegét érintő kérdéssel foglalkozott. Például az iskolák szülői munkaközösségével és tanulóival sikerült jó, az ifjúság közéleti szemléletében és aktivitásában is gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani. A körzetben tevékenykedő tizenegy tanácstag munkáját összehangolva rendszeresen megbeszéljük a helyi várospolitikai elképzeléseket, segítettünk a lakossággal való kapcsolatukat. A készülő tanácsi rendeleteket is megvitattuk. Nőbizottságunk és aktíváink tevékenységét külön szeretném kiemelni: a tartalmas klubélet szervezői, törődnek az egyedül élő, idős emberekkkel, szociális otthoni lakókkal. — Az elmúlt esztendők egyik legnagyobb eredménye körzetünkben: sikerült az emberek érdeklődését a közös ügyek iránt felkelteni és a mozgalmas népfrontéletet kialakítani. Pulay Józsefné, a Nádorváros I. körzeti bizottság nőbizottságának titkára: — A társadalmi tevékenységet 1949-ben a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének tagjaként kezdtem. Azóta mindig és ma is szívesen szervezem a nőket, hogy tartalmasabb, gazdagabb legyen az életünk, tanuljanak meg okosan élni és ha van kedvük, hasznos időtöltéssel is foglalkozni. 1969-től mint a népfront nőbizottsági titkárának van és volt módom arra, hogy a többi között évenként szervezzem a varró, a kézimunka-tanfolyamokat, ami iránt igen nagy az érdeklődés. A makramé készítését magam tanítom. — Örülök, hogy a fiatalasszonyok, kismamák egyre többen jönnek közénk. Azt szeretném elérni, hogy a mozgalom egészébe is tevékenyen kapcsolódjanak. Tudom, sok az elfoglaltságuk, a gyerekek, a család gondja, de nem élhetnek elzárkózva úgy, hogy a szőkébb és szélesebb környezetükről semmit se tudnak, alakításáért alig tesznek. Igyekszünk hasznos és vonzó programokat nyújtani, közösségünkben tudásban is gyarapodnak és társasági élményben is, részük van. Ha nagyobb helyünk lesz, szeretnénk a gyermekeiknek is elfoglaltságról, szórakozásról gondoskodni. — Az utóbbi évek munkájából legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a Nádorváros I. körzet asszonyai magukénak érzik a mozgalmat, és egyre jobban érdeklődnek a mindnyájunkat, a várost érintő kérdésekkel, és bátran politizálnak. Amit az új ciklusban titkárként szeretnék elérni, hogy az eddiginél több fiatal nő vegyen részt tartalmas klubéletünkben. Baracskai Istvánné, a Hazafias Népfront Adyváros II. bizottságának főbizottsági titkára: — Adyvárost a 28-as körzet tanácstagjaként nyolc éven át képviseltem a Győr városi tanács testületében. A közéleti tevékenység nagyszerű iskoláját jelentették számomra ezek az évek: mindig a legjobb tudásommal szóltam az ügyekhez, szívvel- lélekkel kezdeményeztem, szerveztem. Sok módon kerestem a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikkel együtt az Ifjúság körúti háztömbben élek. — Tudom, minden javaslatot, kérést nem sikerült kedvezően elintézni, tanácstagságom idején. A társadalmi munka szervezésében is sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdeni. Egy dolgot azonban hiányoltam tanácstagként: választóim nagyobb érdeklődését és részvételét a közös gondjaink iránt. Például úgy, mint ezt tapasztaltam a Nádorváros II. körzet lakosai részéről. S ez a hiányérzetem ösztönzött abban, hogy vállaljam a népfrontban való munkálkodást, hogy fáradozzam a lakóterületen élő emberek közötti kapcsolat erősítésén, biztassak a gondjainkkal való foglalkozásra. Az hiszem, a népfront nyújtja ehhez a legjobb lehetőséget. Az első benyomásaim nagyon jók: a beszámoló és választó tanácskozásunkra sokan eljöttek. Véleményt nyilvánítottak, szóltak a hiányosságokról, közös gondjainkról, jó dolgokról is . . . — Sok elgondolásom van a munkára, bár arra nem számítottam, hogy a nőbizottság titkárává választanak. A nőbizottság tagjaival és aktíváival szeretnék eljutni mindenkihez. Gyarapítani a nők ismereteit, törődést vinni az időseknek, az anyaság teljesítésében segíteni a fiatalasszonyokat, szép játszótereken örömet nyújtani a kicsiknek, szépíteni városrészünket. Vágyam, hogy az itt élő és dolgozó emberek, közösségek egymásra találjanak. Horváth Irma Szinte ugyanazokkal a mondatokkal kezdhette bemutatkozását Tóth József, a Kisfaludy Színház huszonötéves új tagja, mint Angster László, aki úgyszintén új, úgyszintén huszonéves. Mondhatnánk úgy is, együtt kezdték annak idején, mindkettőjüknek a Huszonötödik Színház stúdiójában adták a meghatározó „belső” színházi élményt, majd a Józsefvárosi Színházban az igazi alkotás első izgalmát. Együtt jöttek Győrbe abból a csapatból, amelyikre így emlékezik Tóth József : — Nemcsak dolgozni volt jó együtt, de emberileg is jó közösség kovácsolódott össze a stúdióban. Rengeteget tanultunk a két év alatt, itt tudatosodott, hogy mit jelent színházat csinálni. Olyan kohéziós erőt jelentett a stúdió, majd később a Huszonötödik Színház-beli munka, amelyet nehéz szavakkal elmondani. Épp ezért volt rossz elviselni a társaság szétszóródását a Népszínházon belül. Volt, aki főiskolára került, többen más városokba szerződtek, a „maradékot” is különböző produkciókba osztották be. Egyszerűen nem tudtam ott maradni, olyan helyet kerestem, ahol a színháznak emberekre van szüksége, ahol az ember fontos, az áll a középpontban. Szikora János elképzeléseit hallva jelentkeztem Győrbe az idén. Előtte persze felejthetetlen élményekkel gazdagodott Tóth József a Stúdió K. révén. Az amszterdami fesztiválon a világ színházával ismerkedett. Ebből hosszú ideig meríthet, a tapasztaltakat próbálhatja, ízlelgetheti az elkövetkezendő időkben. Hogy milyen produkciók tetszettek a fiatalembernek ? — Rájöttem, hogy több helyen a színész számára a „színházcsinálás” nem munka, hanem életforma. Hogy nem azért vannak, hogy másokat szórakoztassanak, hanem ők azért csinálnak valamit, hogy a közönséget hozzásegítsék a történések átéléséhez. Nem a látvány a fontos, de a történés.S a cselekmény is a színésszel történjék meg, s ezáltal keltsen olyan feszültséget, indítson el olyan „vegyiao,zamatot” a nézőben, hogy ha passzívan is, de a darab résztvevőjévé, a terhek viselőjévé tudja tenni. Egyelőre új munkahelyével ismerkedik Tóth József. Hiányzik még Pest, a barátok, a megszokott helyek. Jó viszont Harag György darabjában dolgoznia, mint mondta: az egész próbafolyamat kitűnő szakmai stúdium is egyben. Visszavágyik, s természetesen majd dolgozik is újra a Stúdió K-ban, mert hiszen az indíttatást nem lehet elfelejteni. Egy jó kisközösségben kezdett, s újra egy jó, kisebb közösségbe szeretne tartozni a nagyszínházi kötelezettségek mellett. Keresi az ideális közeget, s van is rá ideje, hiszen fiatal még. Első győri bemutatkozása a Kisfaludy-játékban lesz. (pia) Új arcok a színházban TÓTH JÓZSEF 1980. november 14., péntek Jánosné, a HNF Országos Tanácsának politikai munkatársa tartott előadást az iskolakörzetesítés négy megyében szerzett tapasztalatairól, majd Jankovits György, a Győr- Sopron megyei Tanács művelődésügyi osztályvezetője tartott korreferátumot. Utána vita következett. Délután a résztvevők a pannonhalmi körzeti iskolába látogattak. A tanácskozásra, valamint az iskolakörzetesítés témájára lapunkban később visszatérünk. ■ A körzeti iskolák és a szülők kapcsolata címmel rendezett közös tanácskozást tegnap Győrött a Hazafias Népfront pedagógiai albizottsága és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kulturális szakosztályának pedagógiai tagozata. A tanácskozáson megjelent Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Szabó Irén, a megyei pártbizottság munkatársa. Elsőnek Zelenka A haza védelme erkölcsi kötelesség „Toborzó” az iskolában A haza védelme minden magyar állampolgár alkotmányos kötelessége. A bevonuló katonákat úgy tudják jól kiképezni és a haditechnika fortélyait velük elsajátíttatni, ha kiváló tisztek és tiszthelyettesek oktatják őket. A Magyar Néphadsereg Győr-Sopron megyei Területvédelmi és Hadkiegészítési Parancsnoksága tegnap délelőtt Győrbe, a Jedlik Ányos Gépipari Szakközépiskolába megbeszélésre hívta megyénk középiskoláinak és szakmunkásképző intézeteinek igazgatóit, támogatásukat kérve, hogy minél több jól tanuló diák jelentkezzen katonai főiskolára,, illetve tiszthelyettesképző iskolára. Ott volt Császma István honvéd ezredes megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok, Stoller Zoltán honvéd őrnagy, a helyőrség parancsnokának helyettese, valamint Farkas Károly honvéd alezredes. Kurusza János honvéd alezredes, a Honvédelmi Minisztérium munkatársa elmondta, hogy a Magyar Néphadseregnek jelenlegi és jövőbeli feladatainak megoldására kiváló tisztekre és tiszthelyettesekre van szüksége. A haditechnika napról napra fejlődik. A néphadseregnél alkalmazott gének és elektronikus műszerek különleges képzettségű, jól felkészült irányítókat kívánnak. Ha nincsenek ilyenek, akkor veszélyeztetett a harckép Szükség. Azok a tisztek és tiszthelyettesek, akik 1950 és 1955 között választották hivatásul a katonáskodást, napjainkban búcsúznak a szolgálattól. Pótlásuk elsőrendű feladat. A Magyar Néphadsereg ezért létesített katonai középiskolákat, ezért működnek katonai főiskolára előkészítő tanfolyamok, ezért kapnak lehetőséget a katonai pályára jelentkezők, hogy külföldi egyetemeken vagy főiskolákon sajátítsák el a haditudományokat, ezért lehetséges, hogy honvédségi ösztöndíjjal tanuljanak magyar egyetemeken és főiskolákon is a katona pályára lépő fiatalok. Azt szeretnék elérni, hogy már az általános iskolákban kiválasszák a katonai pályára jelentkezőket , őket a középiskolában és a főiskolákon, egyetemeken nagy- ,szerűen kiképzett' tisztekk-k tiszthelyettesekké neveljék Arra kérte a jelenlévő pedagógusokat, legyenek a Magyar Néphadsereg segítségére, hogy minél több jól tanuló, erkölcsileg is kifogás, talán fiatalember válassza hivatásának a tiszti pályát és jelentkezzenek a katona főiskoláikra vagy a tiszti-elyettesi iskolákra. Az előadást véleménycsere követte, majd , az iskolaigazgatók megtekintették a katonai főiskolák életét bemutató kiállítást, különös tekintettel a Zalka Márt Katonai Főiskola munkáját... FÜLEK Barátom mondja: tizenéves fia kezén méri le az iskolareform előrehaladását. Három éve, amikor Gábor negyedikes volt, táskája majdnem évzárásig kitartott, május tájékán szakadt le a tudomány súlya alatt. Tavaly már az első félév végén „füleztetni” kellett, az idén viszont már csak két hónapig viselte el a táskába gyömöszölt, mérhetetlen sok könyv, kellék sulyát. Táska-szakértőnek nem merném mondani magam, de eme apró, ám félre nem érthető jelből arra a következtetésre jutottam: baj van a fülekkel. Mármint a táskagyártók füleivel nincs minden rendben. Ezért nem hallották, milyen változásokat él át az oktatásügy, ezért nem gondoltak rá, ideje lenne megerősíteni a füleket. Pedig ugyancsak ideje lenne, mert hovatovább oda jutunk, hogy egy-két év, és a táskák már csak hetekre, hónapokra tartanak ki. S ezután■ nem maradhat más, mint a kisdiák jóféle vulkán fiber bőröndökben cipelheti iskolába a könyveket. Az ismeretek begyűjtésének forradalmian pezsgő és változó korszakában a táskák fülei és az ismereteket hordó könyvek súlya — mitagadás — aszinkronba került. Nincs mit tenni, hozzá kell kezdeni a táskák megreformálásához. Amennyiben a fülek megerősítésének — mondjuk a táskák pótfülekkel való ellátásának — valamilyen technikai, technológiai akadálya lenne, egy megoldás marad: a könyvek súlyát kell csökkenteni... F. J. KIXmP&G — 5