Kisalföld, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-14 / 267. szám

Népfront-küldöttek Az emberek egymásra találnak Közéletünk, mindennapi életünk tartalmasabbá tételéért, kisebb-nagyobb gondjaink enyhítéséért, megszüntetéséért fá­radoznak a népfrontmozgalom tisztségviselői, aktívái. Ezek­ben a hetekben a kongresszust megelőző városi, majd megyei küldöttértekezletre készülnek. Győrött a körzeti bizottságok már mindenütt összegezték, mit sikerült megvalósítaniuk a célokból, megválasztották az új tisztségviselőket és küldötte­ket a városi értekezletre. Közülük szólaltatunk meg néhá­nyat. Múzsás Géza, a Hazafias Népfront belvárosi bizottsá­gának titkára: — Megtisztelő számomra, hogy a második ciklusban kaptam bizalmat. Kapcsola­tom a népfrontpolitika gya­korlatával más társadalmi tisztségeimen keresztül ala­kult ki, mégpedig a várospo­litika, a környezetvédelem révén. Mint régi győrit, min­dig érdekelt városom sorsa, fejlődése. A népfront keretén belül nagy lehetőségeket lát­tam — és találtam is, — ar­ra, hogy az itt élő emberek érdeklődését felkeltsük és tettekre késztessünk. — Nem látványos és nem is könnyű az, amire vállal­kozunk: az élet adta sokféle emberi igényre, gondra, problémára is figyelünk, és azokat a várospolitikai elkép­zelésekkel egyeztetve igyek­szünk megoldani. Bizottsá­gunk az elmúlt négy évben a belváros lakosait, annak minden rétegét érintő kér­déssel foglalkozott. Például az iskolák szülői munkakö­zösségével és tanulóival si­került jó, az ifjúság közéleti szemléletében és aktivitásá­ban is gyümölcsöző kapcsola­tot kialakítani. A körzetben tevékenykedő tizenegy ta­nácstag munkáját összehan­golva rendszeresen megbe­széljük a helyi várospolitikai elképzeléseket, segítettünk a lakossággal való kapcsolatu­kat. A készülő tanácsi ren­deleteket is megvitattuk. Nő­bizottságunk és aktíváink te­vékenységét külön szeretném kiemelni: a tartalmas klub­­élet szervezői, törődnek az egyedül élő, idős emberek­­kkel, szociális otthoni lakók­kal. — Az elmúlt esztendők egyik legnagyobb eredménye körzetünkben: sikerült az em­berek érdeklődését a közös ügyek iránt felkelteni és a mozgalmas népfrontéletet ki­alakítani. Pulay Józsefné, a Nádor­város I. körzeti bizottság nő­bizottságának titkára: — A társadalmi tevékeny­séget 1949-ben a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének tagjaként kezdtem. Azóta mindig és ma is szívesen szervezem a nőket, hogy tar­talmasabb, gazdagabb legyen az életünk, tanuljanak meg okosan élni és ha van ked­vük, hasznos időtöltéssel is foglalkozni. 1969-től mint a népfront nőbizottsági titká­rának van és volt módom ar­ra, hogy a többi között éven­ként szervezzem a varró, a kézimunka-tanfolyamokat, ami iránt igen nagy az ér­deklődés. A makramé készí­tését magam tanítom. — Örülök, hogy a fiatal­­asszonyok, kismamák egyre többen jönnek közénk. Azt szeretném elérni, hogy a moz­galom egészébe is tevékenyen kapcsolódjanak. Tudom, sok az elfoglaltságuk, a gyerekek, a család gondja, de nem él­hetnek elzárkózva úgy, hogy a szőkébb és szélesebb kör­nyezetükről semmit se tud­nak, alakításáért alig tesznek. Igyekszünk hasznos és von­zó programokat nyújtani, kö­zösségünkben tudásban is gyarapodnak és társasági él­ményben is, részük van. Ha nagyobb helyünk lesz, sze­retnénk a gyermekeiknek is elfoglaltságról, szórakozásról gondoskodni. — Az utóbbi évek munká­jából legnagyobb eredmény­nek azt tartom, hogy a Ná­dorváros I. körzet asszonyai magukénak érzik a mozgal­mat, és egyre jobban érdek­lődnek a mindnyájunkat, a várost érintő kérdésekkel, és bátran politizálnak. Amit az új ciklusban titkárként sze­retnék elérni, hogy az eddi­ginél több fiatal nő vegyen részt tartalmas klubéletünk­ben. Baracskai Istvánné, a Ha­zafias Népfront Adyváros II. bizottságának főbizottsági titkára: — Adyvárost a 28-as kör­zet tanácstagjaként nyolc éven át képviseltem a Győr városi tanács testületében. A közéleti tevékenység nagysze­rű iskoláját jelentették szá­momra ezek az évek: mindig a legjobb tudásommal szól­tam az ügyekhez, szívvel- lé­lekkel kezdeményeztem, szer­veztem. Sok módon kerestem a kapcsolatot azokkal az em­berekkel, akikkel együtt az Ifjúság körúti háztömbben élek. — Tudom, minden javas­latot, kérést nem sikerült kedvezően elintézni, tanács­tagságom idején. A társadal­mi munka szervezésében is sok kezdeti nehézséggel kel­lett megküzdeni. Egy dolgot azonban hiányoltam tanács­tagként: választóim nagyobb érdeklődését és részvételét a közös gondjaink iránt. Pél­dául úgy, mint ezt tapasztal­tam a Nádorváros II­. körzet lakosai részéről. S ez a hi­ányérzetem ösztönzött abban, hogy vállaljam a népfront­ban való munkálkodást, hogy fáradozzam a lakóterületen élő emberek közötti kapcso­lat erősítésén, biztassak a gondjainkkal való foglalko­zásra. Az hiszem, a nép­front nyújtja ehhez a legjobb lehetőséget. Az első benyo­másaim nagyon jók: a beszá­moló és választó tanácskozá­sunkra sokan eljöttek. Véle­ményt nyilvánítottak, szóltak a hiányosságokról, közös gondjainkról, jó dolgokról is . . . — Sok elgondolásom van a munkára, bár arra nem szá­mítottam, hogy a nőbizottság titkárává választanak. A nő­­bizottság tagjaival és aktí­váival szeretnék eljutni min­denkihez. Gyarapítani a nők ismereteit, törődést vinni az időseknek, az anyaság telje­sítésében segíteni a fiatal­­asszonyokat, szép játszótere­ken örömet nyújtani a kicsik­nek, szépíteni városrészün­ket. Vágyam, hogy az itt élő és dolgozó emberek, közössé­gek egymásra találjanak. Horváth Irma Szinte ugyanazokkal a mondatokkal kezdhette be­mutatkozását Tóth József, a Kisfaludy Színház hu­szonötéves új tagja, mint Angster László, aki úgy­szintén új, úgyszintén huszonéves. Mondhatnánk úgy is, együtt kezdték an­nak idején, mindkettő­jüknek a Huszonötö­dik Színház stúdiójában adták a meghatározó „bel­ső” színházi élményt, majd a Józsefvárosi Színházban az igazi alkotás első izgal­mát. Együtt jöttek Győrbe abból a csapatból, amelyik­re így emlékezik Tóth Jó­zsef : — Nemcsak dolgozni volt jó együtt, de emberileg is jó közösség kovácsolódott össze a stúdióban. Renge­teget tanultunk a két év alatt, itt tudatosodott, hogy mit jelent színházat csinál­ni. Olyan kohéziós erőt je­lentett a stúdió, majd ké­sőbb a Huszonötödik Szín­ház-beli munka, amelyet nehéz szavakkal elmonda­ni. Épp ezért volt rossz el­viselni a társaság szétszó­ródását a Népszínházon be­lül. Volt, aki főiskolára ke­rült, többen más városok­ba szerződtek, a „maradé­kot” is különböző produk­ciókba osztották be. Egy­szerűen nem tudtam ott maradni, olyan helyet ke­restem, ahol a színháznak emberekre van szüksége, ahol az ember fontos, az áll a középpontban. Szikora János elképzeléseit hallva jelentkeztem Győrbe az idén. Előtte persze felejthetet­len élményekkel gazdago­dott Tóth József a Stúdió K. révén. Az amszterdami fesztiválon a világ színhá­zával ismerkedett. Ebből hosszú ideig meríthet, a ta­pasztaltakat próbálhatja, ízlelgetheti az elkövetke­zendő időkben. Hogy mi­lyen produkciók tetszettek a fiatalembernek ? — Rájöttem, hogy több helyen a színész számára a „színházcsinálás” nem munka, hanem életforma. Hogy nem azért vannak, hogy másokat szórakoztas­sanak, hanem ők azért csi­nálnak valamit, hogy a kö­zönséget hozzásegítsék a történések átéléséhez. Nem a látvány a fontos, de a történés.­­S a cselekmény is a színésszel történjék meg, s ezáltal keltsen olyan feszültséget, indít­son el olyan „vegyi­ao,­za­matot” a nézőben, hogy ha passzívan is, de a darab résztvevőjévé, a terhek vi­selőjévé tudja tenni. Egyelőre új munkahelyé­vel ismerkedik Tóth József. Hiányzik még Pest, a ba­rátok, a megszokott he­lyek. Jó viszont Harag György darabjában dolgoz­nia, mint mondta: az egész próbafolyamat kitűnő szak­mai stúdium is egyben. Visszavágyik, s természete­sen majd dolgozik is újra a Stúdió K-ban, mert hi­szen az indíttatást nem le­het elfelejteni. Egy jó kis­közösségben kezdett, s újra egy jó, kisebb közösségbe szeretne tartozni a nagy­­színházi kötelezettségek mellett. Keresi az ideális közeget, s van is rá ideje, hiszen fiatal még. Első győ­­ri bemutatkozása a Kisfa­­ludy-játékban lesz. (pia) Új arcok a színházban TÓTH JÓZSEF 1980. november 14., péntek Jánosné, a HNF Országos Tanácsának politi­kai munkatársa tartott előadást az iskolakör­zetesítés négy megyében szerzett tapaszta­latairól, majd Jankovits György, a Győr- Sopron megyei Tanács művelődésügyi osz­tályvezetője tartott korreferátumot. Utána vi­ta következett. Délután a résztvevők a pan­nonhalmi körzeti iskolába látogattak. A ta­nácskozásra, valamint az iskolakörzetesítés témájára lapunkban később visszatérünk. ■ A körzeti iskolák és a szülők kapcsola­ta címmel rendezett közös tanácskozást teg­nap Győrött a Hazafias Népfront pedagógiai albizottsága és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kulturális szakosztályának peda­gógiai tagozata. A tanácskozáson megjelent Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Szabó Irén, a megyei pártbizottság munkatársa. Elsőnek Zelenka A haza védelme erkölcsi kötelesség „Toborzó” az iskolában A haza védelme minden magyar állampolgár alkot­mányos kötelessége. A bevo­nuló katonákat úgy tudják jól kiképezni és a haditech­nika fortélyait velük elsajá­títtatni, ha kiváló tisztek és tiszthelyettesek oktatják őket. A Magyar Néphadsereg Győr-Sopron megyei Terü­letvédelmi és Hadkiegészí­tési Parancsnoksága tegnap délelőtt Győrbe, a Jedlik Ányos Gépipari Szakközép­iskolába megbeszélésre hívta megyénk középiskoláinak és szakmunkásképző intézetei­nek igazgatóit, támogatásu­kat kérve, hogy minél több jól tanuló diák jelentkezzen katonai főiskolára,, illetve tiszthelyettesképző iskolára. Ott volt Császma István honvéd ezredes megyei had­kiegészítési és területvédelmi parancsnok, Stoller Zoltán honvéd őrnagy, a helyőrség parancsnokának helyettese, valamint Farkas Károly hon­véd alezredes. Kurusza János honvéd al­ezredes, a Honvédelmi Mi­­nisztérium munkatársa el­mondta, hogy a Magyar Néphadseregnek jelenlegi és jövőbeli feladatainak megol­dására kiváló tisztekre és tiszthelyettesekre van szük­sége. A haditechnika napról napra fejlődik. A néphadse­regnél alkalmazott gének és elektronikus műszerek kü­lönleges képzettségű, jól fel­készült irányítókat kívánnak. Ha nincsenek ily­enek, akkor veszélyeztetett a harckép­ Szük­ség. Azok a tisztek é­s tiszthelyettesek, akik 1950 és 1955 között választották hivatásul a katonáskodást, napjainkban búcsúznak a szolgálattól. Pótlásuk első­rendű feladat. A Magyar Néphadsereg ezért létesített katonai kö­zépiskolákat, ezért működ­nek katonai főiskolára elő­készítő tanfolyamok, ezért kapnak lehetőséget a katonai pályára jelentkezők, hogy külföldi egyetemeken vagy főiskolákon sajátítsák el a haditudományokat, ezért le­hetséges, hogy honvédségi ösztöndíjjal tanuljanak ma­gyar egyetemeken és főisko­lákon is a katona pályára lépő fiatalok. Azt szeretnék elérni, hogy már az általános iskolákban kiválasszák a katonai pá­lyára jelentkezőket­ , őket a középiskolában és a főisko­lákon, egyetemeken nagy- ,­szerűen k­iképzett' tisztekk-k tiszthelyettesekké neveljék Arra kérte a jelenlévő pedagógusokat, legyenek a Magyar Néphadsereg segít­­­ségére, hogy minél több jól tanuló, erkölcsileg is kifogás, talán fiatalember válassza hivatásának a tiszti pályát és jelentkezzenek a katon­a főiskoláikra vagy a tiszti-e­lyettesi iskolákra. Az előadást véleménycsere követte, majd , az iskolaigaz­gatók megtekintették a ka­tonai főiskolák életét bemu­tató kiállítást, különös te­kintettel a Zalka Már­t Katonai Főiskola munká­ját... FÜLEK Barátom mondja: tizenéves fia kezén méri le az iskolareform előrehaladását. Három éve, amikor Gá­bor negyedikes volt, táskája majdnem évzárásig kitar­tott, május tájékán szakadt le a tudomány súlya alatt. Tavaly már az első félév végén „fü­leztetni” kellett, az idén viszont már csak két hónapig viselte el a tás­kába gyömöszölt, mérhetetlen sok könyv, kellék su­lyát. Táska-szakértőnek nem merném mondani magam, de eme apró, ám félre nem érthető jelből arra a kö­vetkeztetésre jutottam: baj van a fülekkel. Mármint a táskagyártók füleivel nincs minden rendben. Ezért nem hallották, milyen változásokat él át az oktatás­­ügy, ezért nem gondoltak rá, ideje lenne megerősíteni a füleket. Pedig ugyancsak ideje lenne, mert hovato­vább oda jutunk, hogy egy-két év, és a táskák már csak hetekre, hónapokra tartanak ki. S ezután■ nem maradhat más, mint a kisdiák jóféle vulkán fiber bő­röndökben cipelheti iskolába a könyveket. Az ismeretek begyűjtésének forradalmian pezsgő és változó korszakában a táskák fülei és az­ ismereteket hordó könyvek súlya — mitagadás — aszinkronba ke­rült. Nincs mit tenni, hozzá kell kezdeni a táskák meg­reformálásához. Amennyiben a fülek megerősítésének — mondjuk a táskák pótfülekkel való ellátásának — valamilyen technikai, technológiai akadálya lenne, egy megoldás marad: a könyvek súlyát kell csökkenteni... F. J. KIXmP&G — 5

Next