Kisalföld, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
Ismerkedés az irodalommal Gyirmóti gyerekbirodalom Szinte ,,hallótávolságra” van a belvároshoz a megyeszékhely egyik peremkerülete, Győr-Gyirmót. Az autóbuszban zötykölődve mégis az az érzése támad az embernek, hogy mindjárt, a világ végére ér. Gyirmóton azonban nem a világ vége, hanem egy gyermekbizrodalom fogad: az általános iskolások olvasótábora A művelődési házban huszonnégy kisdiák ismerkedik játékosan a zenével, a képzőművészettel, az irodalommal.________ A tábor június 22-én kezdődött, július 4-ig tart. Az eseménynaplóban olvasom: „Az első órában ismerkedtünk és játszottunk. Utána az Állatok nyelvén tudó juhász című mesét dolgoztuk fel. Ez alatt azt értjük, hogy a mesét megbeszéltük és egy-egy részletét lerajzoltuk ...” — Én már elsős koromtól járok a művelődési házba — mondja a negyedikes Gombás Kriszti. — A tavalyi olvasótáborban is voltam. Most sokat játszunk, rajzolunk és Laci bácsitól új énekeket tanulunk . . . Laci bácsi — Bedök László népművelő, az olvasótábor csoportvezetője mondja: — Egr zenei és egy képzőművészeti csoportot szerveztünk, de mindkét tárgykört összekapcsoljuk a társművészetekkel. — Milyen módon történik ez az összekapcsolás? — Célunk, hogy a gyerekek általános képet kapjanak a művészetekről, a különböző történelmi korok stílusáról. A zenei és irodalmi ismereteket például úgy tudjuk összehozni, hogy a gyerekek megzenésítenek egy népdalszöveget, majd pedig az általuk komponált dallamra verset írnak. Egy-egy kor muzsikájának tárgyalásánál diaképen az adott kor képzőművészetét is bemutatjuk. A gyerekek feladatul kapják majd, hogy egy öszszeválogatott diasorozathoz készítsenek zenei aláfestést, vagyis zenés tárlatvezetést rendezzenek. A művelődési ház nagytermében Madarász Zsuzsa népművelő beszélget a fiúkkal, lányokkal. A téma: mi történik az emberrel, amíg gyermekből felnőtté növekedik. A kisdiákok sorolják az eseményeket: óvoda, iskola. . . A nyolcadik osztály után milyen iskolába járatnátok ezt a képzeletbeli gyereket? — kérdezi Madarász Zsuzsa. — Szakközépiskolába — mondja egyik fiú. — Milyen szakmát tanultatnál meg vele? — Az autószerelő szakmát. Azért ezt, mert, ha egyszer lesz autója, akkor meg tudja javítani. Galambos Pista meglepő ötlettel hozakodik elő: — Én gimnáziumba íratnám. Ha ott elvégez két osztályt, és megbukik, még akkor is lehet autószerelő. Az ember azt várná, hogy az eredeti gondolat derültséget vált ki — de nem. A gyerekek most nagyon is komolyan játszanak: élnek egy képzeletbeli életet. Felszabadultak, őszinték, fogékonyak. A komolyság varázsgyűrűt von köréjük, felépítik közösen az eszményi embert. Olyat, ammilyenné lenni szeretnének. A jövő titka, hogy mindebből mi fog megvalósulni. — A gyerekek nagyon jól tudják, hogyan kell helyesen élni, viselkedni — mondja az olvasótábor csoportvezetője. — A gyakorlatban mégis sok mindent másképp csinálnak, mint ahogy, azt előzőleg elképzelték, elmondták. Bedők László a korábbi évek olvasótáboraiban is foglalkozott gyirmóti gyerekekkel. Mondja, hogy a tavalyi arcokat látja itt az idén is. Vagyis akadozik az „utánpótlás”. Egy anyuka óvodáskorú gyerekét hozza. — Hogy hívnak? — Sulyok Edina vagyok — mondja. — Azért jöttem, mert festeni szeretnék. Nagyon szeretek festeni. A gyirmóti gyermekbirodalom legifjabb tagja hatéves, h. á. ,,Például a slágerlista... ’ Operettek a tévében A „szellemi tőzsdéről” , presztizs-skálákról, slágerlistákról elmélkedve Almási Miklós megállapítja egyik tanulmányában: az alkotókat, azok műveit értékelő „pontok” naponta vagy hetente más és más eredményt mutatnak, a szerzők és szerzeményeik népszerűsége nem kiszámítható, nem mindig megokolható, hogy mikor, kit vagy mit és miért „futtat” a közönség. Így egy írót, egy komponistát akkor is lepontozhatnak ezen az értékskálán ha objektíven, abszolút mércével mérve nőtt a teljesítménye. Fogadjuk el ezt a megállapítást, amely arra késztet bennünket: gondolkodjunk el, mi lehet a titka, hogy egy-egy szerző, egy-egy mű akár évszázadokig is képes megmaradni a „slágerlista” vezető helyén? Például az operett. Johann Strauss háromfelvonásos operettjét, a Denevért 1874-ben mutatták be a Theater an der Wien színpadán, (nyolc évvel később a budapesti Népszínházban). A mű azóta sem kopott meg, sőt, a televízió elterjedésével napjainkban az emberek egyre nagyobb tömegéhez jut el. A múlt heti veszprémi tévétalálkozó egyik előadója, Wilfried Scheib professzor, az osztrák televízió zenei főosztályának vezetője elmondta, hogy az utóbbi években Ausztriában négy Denevér-filmet mutattak be a közönségnek, különböző feldolgozásban. A veszprémi előadáshoz kapcsolódóan mind a négy filmből részleteket vetítettek le — a részletek alapján is elmondhatjuk, hogy valamennyi változat eredeti feldolgozás. Nem tudom, létezik-e olyan értékelési skála, amely a hazai tévénézők operettszeretetét jelzi. Bizonyára van. De a színházak, operettelőadásainak népszerűségéből következtetve: jóval többen ülnek akkor a képernyő elé, ha egy zenés darabot közvetítenek, mint mikor egy történelmi drámát. Higgyünk Wilfried Scheib professzor szavainak: az osztrák közönség értékelési skáláján is kiemelkedő helyen szerepel az operett. Úgy hiszem, ennek a „nemzetközi jelenségnek” a magyarázata abban az egyszerű tényben rejlik, hogy az egyre növekvő információktól megterhelt emberek esténként szórakozni, kikapcsolódni akarnak. S mi szolgálja ezt talán a legjobban? Az operett témája: a szerelem és a tréfa. A tévénézők számára az esti műsorok ünnepet varázsolnak a lakásba, olyan értelemben, hogy aki pihen, az ünnepel. Cseres Tibor író, a veszprémi tévétalálkozó zsűrielnöke mondta szombat este, a díjkiosztó ünnepségen: némelyek szerint az lesz a sorsa a képernyőnek is, mint a rádiónak, vagyis „háttérzörejjé” válik. De hozzátette: a nemes zenét, az igazi irodalmat segítségül híva őrizzük meg az ünnepet, amit a tévé ad. S tegyük hozzá mi: több olyan produkciót vár a néző, amelyik dacol a szeszélyes „slágerlistákkal”. Akár több operdettet is. Persze, ne más műfajok, például ne a történelmi drámák rovására. i tizenharmadik... Művésztelep Győrben is Kilenc képzőművész — a győri Hefter László és Illés Csaba, a budapesti Hetei Katalin, Lugossy Mária, Bohus Zoltán, König Róbert, Lelkes Mária és Koncz Béla, valamint a debreceni Győri László kezdte meg hétfőn munkáját a megyeszékhelyen az idei, 1968 óta immár tizenharmadik művésztelepen. A fiataloknak a Vagongyár, a Mezőgép, és a GYÁÉV házgyára ad helyet július 24-ig. Négyhetes tevékenységük alatt az alkotók olyan modelleket, maketteket készítenek, amelyeket a városi tanács a későbbiekben felhasznál a városfejlesztési tervek készítésekor, az utcák, terek, belső udvarok kialakításakor. A művésztelep alkotói július 24-én Győrött, az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolában mutatják be munkáikat. Kapunyitás az építőtáborokban Hétfőn szerte az országban megkezdődött a munka a KISZ nyári ifjúsági építőtáboraiban. Százhárom központilag szervezett táborban együttesen mintegy 15 ezer gimnazista és szakközépiskolás, szakmunkástanuló, egyetemista és főiskolás segíti többek között az út- és vasútépítést, a lakásépítkezéseket, az állami és a szövetkezeti gazdaságokban pedig az időszerű mezei munkákat. A központi táborokon kívül is a fiatalok ezrei töltik hasznos munkával a szünidejük egy részét. A győri Május T. vadaskertit és Vidámparkot a napokban kereste fel a százezredik látogató. Új lakói a vadaskertnek a bengáli tigrisek. A három kis oroszlán is már a külső ketrecben látható. Holnaptól hívható a Tourinforro A hazai és a külföldi idegenforgalom jobb kiszolgálására, a turisták naprakész tájékoztatására július 1-én szerdán megkezdi működését a Tourinform, a telefonos idegenforgalmi tájékoztató szolgálat — jelentették be tegnap a posta és az Országos Idegenforgalmi Hivatal közös sajtótájékoztatóján. A 179-800-as telefonszámon hívható a belvárosi postacentrumban, a nemzetközi tudakozó mellett működő új szolgáltatás, amely öt nyelven — magyarul, németül, angolul, oroszul és franciául — ad felvilágosítást az utazással, a turizmussal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról. A szolgálat 40 ezres adatbankja alapján tájékoztatást kaphatnak az érdeklődők a külföldi utazáshoz szükséges teendőkről, útlevél, vízum, vám, valuta ügyekben. Információt adnak ország- és világjáró programokról, az utazási irodák kínálatáról, a szórakozási lehetőségekről. A szolgálat közvetlen telex-, és telefonkapcsolata — naponta több száz friss információ alapján — eligazítást ad a szálláslehetőségekről, a kulturális, színház- és moziműsorokról, az országúti, vasúti, a vízi- és a légiközlekedés menetrendjéről, azok változásairól, az időjárásról. A Tourinform a távhívóhálózatba bekapcsolt valamenynyi helységből hívható. Joanovits István festményei az állami gazdaságban MŰVÉSZET ÉS MUNKA KÉZFOGÁSA Idősebb munkásasszony mesélte egyszer, hogy ő szereti a művészeteket, csakhát a mai festőket, pontosabban az alkotásaikat nem nagyon érti. A felismerhető képek között meg látott már olyat, hogy valaki tehenet fej — jobbról. Azt szokták mondani— magyarázza az asszony —, hogy a rendesebb tehén nem is hagyja magát megfejni, ha jobbról közelítik a sajtárral Merthogy a valóságban mindig balról fejik a tehenet. Ez a történet motoszkál bennem a minap, s ezért tán kritikusabban néztem Joanovits István festőművész kiállítását a Lajta-hansági Állami Gazdaság csónakházában. A művész ugyanis évek óta a gazdaság ösztöndíjasa, gyakorta keresi fel a gazdaság kerületeit, a kisebb tanyákat, megfesti a kazallakókat, a szorgos embereket, a pihenő, legelő állatokat. Évente egyszer kiállításon mutatkozik be a dolgozók előtt. Nos, nála a történetbeli tévedéshez hasonlót nem fedezhettem fel, nem találtak hibát azok sem, akik nap mint nap végeznek olyan munkát, amilyent a festő megörökített. Hogy mennyire értő szemmel járt-kelt közöttük Joanovits István, arra sorakozzék itt egy-két bejegyzés a tárlat vendégkönyvéből. ..A kiállítás mindnyájunk tetszését megnyerte” — írták a könyvbe a szakmérnök-találkozó résztvevői. Balassa Mária szerint a művész számára — úgy érzi — a meleg színek az éltetőbbek, s talán épp ezért van jövője festészetének. A gazdaság dolgozóinak gyermekei, akik turnusonként üdülnek a Duna-parti csónakházban, élménynyel gazdagodhattak részben a festmények láttán, részben pedig a művész szavai hallatán Banyár János, Farkas László, Bedők Tibor, Ráth László és a többi gyerek élvezettel hallgatta a művészt, aki bemutatta nekik az alkotás fogásait, a vizuális művészet lényegét magyarázta pedagógiai érzékkel A kiállítást Nagy Frigyes igazgatóhelyettes nyitotta meg. Véleménye szerint a festőművész alkotásainak egyik meghatározó ihletője a táj, ám tájképei soha nem idillikusak, drámai feszültség nyomasztja a nézőt a magányos házak, a kopár fák meredező ágai láttán. Csendéleteinek szépségét a virágok, gyümölcsök, vázák csendes harmóniája nyújtja. Különösen a csendéletek tetszenek Orbán Jánosnak is aki a gazdaság nyugdíjasként most gondnok a csónakházban. Az egykori kertésznek a mindennapi munkában kialakult a szépérzéke, ezért talán egy kicsit sötétnek tűnnek a képek — magyarázza a gondnok. De a művész szerint ez a tónus fejezi ki a mélyebb érzéseket, hordozza a súlyosabb mondanivalót. Az iménti vélemény is bizonyítja: élő a kapcsolat a dolgozók és a művész között, gyakran váltanak szót munkáról és művészetről. Ez fakadhat abból is, hogy a művész számára — mint Joanovits István mondta — nem csupán kötelezettség egy-egy ilyen bemutatkozás, hanem öröm is, mert beszélhet azokkal, akiket vászonra varázsol. A látogatók véleményét a gondnok tolmácsolja: az idei tárlat minden eddiginél gazdagabb. Nos, ez a gazdag tárlat július tizedikéig látható ám utána sem szakad meg a kapcsolat. A gazdaság falait sok helyütt díszítik azok a képek — Téli táj, Tehenek hóban, Kazalrakás —, amelyek születésénél is szemtanúk voltak a dolgozók. S a művész újabb festményeihez ezután is a helyszínen merít ihletet, ahogy tette eddig. (Humor) • •1981. június 30., kedd KlfAlPOU) 5