Kisalföld, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-13 / 240. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1981. OKTÓBER 13., KEDD ÓRA: 1,40 FORINT XXXVII. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM Parlamenti küldöttségünk Ausztráliában Az országgyűlés Péter Já­nos alelnök vezette küldött­sége október 6. és 11. között hivatalos látogatást tett Indo­néziában. A magyar képvise­lők megbeszélést folytattak Daryatmával, a képviselőház elnökével és az Interparla­mentáris Unió indonéz cso­portjának vezetőségével. A magyar delegációt fogadta Suharto tábornok, az Indoné­ziai Köztársaság elnöke, Adam Malik alelnök, Widjojo Nitisastro gazdasági, pénz­ügyi és ipari államminiszter, Mochtar Kusumaamadja kül­ügyminiszter és Radius Pra­­wi­o kereskedelmi miniszter. A küldöttség látogatást tett Bandungban és a hét végét Bali szigetén töltötte. A magyar parlamenti dele­gáció Indonéziából hivatalos látogatásra Ausztráliába uta­zott és megérkezett Sydney­be. A szovjet számítástechnika újdonságai Az Országos Számítógép­technikai Vállalat és a szov­jet Élorg Egyesülés közösen előadássorozatot rendez az OSZV központjában a szovjet számítástechnika legújabb eredményeiről. A hétfőn meg­kezdődött kétnapos szeminá­riumon tíz előadás hangzik el, ismertetve az R—45 és R—60 típusú nagy számító­gépek alkalmazási területeit, valamint a miniszámítógép­rendszerhez tartozó újdonsá­gokat. A szervezők hétfői sajtótá­jékoztatóján az Elorg képvi­selője elmondta: a szovjet számítástechnikai ipar 18 or­szágba szállít rendszeresen számítógépeket, programokat és kiegészítő egységeket. Je­lenleg több mint 750 szovjet számítógép üzemel külföl­dön,­ csupán Magyarországon több mint 100 közepes telje­sítményű R—20 és R—22-es berendezés működik. Most meg kívánják ismertetni a magyar szakemberekkel a legújabb, az eddigieknél so­k­kal nagyobb teljesítményű berendezéseket, számítástech­nikai rendszereket is. A szov­jet szakemberek szerint ugyanis ezek a nagy számító­gépek a következő években felválthatják kisebb elődei­ket, egy-egy ilyen nagy be­rendezés három-négy korábbi típus munkáját is elvégezheti. Ez egyben javítaná a számí­tógépek kihasználtságát is. A sajtótájékoztatón arról is szóltak, hogy első ízben be­mutatják Magyarországon a szovjet ipar széles választékú software, azaz programkíná­latát is. Számítástechnikai programokat ugyanis eddig nem szállítottak Magyaror­szágra. Ma kezdődik a KGST Végrehajtó Bizottságának ülése Ma kezdődik Moszkv­ában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 101. ülése. Az ülésre a szovjet fővárosba érkezett Marjai József miniszterelnök-he­lyettes, hazánk állandó képviselője a KGST-ben, a végre­hajtó bizottság soros elnöke. A repülőtéren Nyikolaj Tals­­zin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió állandó képviselője a­ KGST-ben. Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára és más hivatalos személyiségek fogadták. A tartalomból Elektro plusz mobil? Igény a fejlesztésre •4-Vízparti históriák •4-Régi kottákat lapozunk Pályaválasztási gyakorlat Megtalált biztonság KÉNMOLNÁROK RÉPCEVISEN A jóemlékezetű olvasó fel tudja idézni: gyakran szót emeltünk lapunkban hosszú-hosszú éveken át a kén miatt. Pontosabban amiatt, ahogy a­­ ként őrölték évtizedeken át az ország egyetlen kénőrlő üzemében, a Soproni Vegyesipa­ri Vállalat répcevisi részlegében. Kétutcás község a megye dél-nyugati csücskében, sokkalta közelebb Kőszeghez, mint Sopronhoz. Egykor a téglagyár adott kenyeret a helybelieknek, amikor bezárt, a helyébe te­lepített, falai közé került kénörlő üzem. Ez még 1963-ban történt. Kemény kenyérkereset volt a téglagyári munka, ám a kénnel bánni, az agyagot is felülmúlta. Már csak az anyag természete miatt is. Nem volt ugyanis se hagyo­mánya, de még csak irodal­ma se a kénőrlésnek. Igény viszont volt arra, hogy va­laki ellása a vegyiüzemeket leheletfinom kénporral. Őröl­ték hát Répcevisen, amivel őrölték, és ahogyan tudták. Harminc ember szenvedte mostanáig, tizennyolc éven át a kénport. Közönséges, gabonaőrlőben aprították a darabos ként. Valamikor Ausztráliából, Kanadából, később a hazai üzemekből, Szőnyről és Szészhalombat­­táról származó nyersanyagot. Ami miatt hosszú időn át panaszkodtunk: hiába volt a megértés, a jószándék, nem tudtak Répcevisen változtat­ni az áldatlan körülménye­ken. Őrlés közben kénpor árasztotta el a két oldalt nyi­­tott üzemet, az anyag közé került szikrát vető kavicstól olykor óránként belobbant, robbant a kénpor. Ilyenkor égett a levegő, és égette, per­­zselte a kénmolnárok bőrét. E tudósítás címe és az ed­digiek alapján nyilván tudja az olvasó, mindez szerencsé­re a múlté. Sok sikertelen próbálkozás után a répcevi­si üzem gazdájának, a Sop­roni Vegyesipari Vállalatnak az utolsó vállalkozása véez­e szerencsével járt. Miután eredménytelenül kísérletez­tek a hazai kutatóintézetek olyan berendezés előállításá­val, mely robbanás veszélye nélkül őrölné a ként, a vál­lalat kényszerűségből a Bu­dapesten működő követsé­gektől kért segítséget. Az olasz diplomáciai képviselet közreműködésével jutottak el a soproniak a Guzeo cég­hez. A további már, mondhatni, akár a mesében. A pénz megvolt hozzá, és meglett a vállalkozó is az olasz cég személyében, most egy éve érkezett meg az új alapon működő, tökéletesen pormen­tes­ként ajánlott, biztonsá­gosan működő­­ berendezés Répcevisre. Ma már a né­hány kezdeti hiba után ki­fogástalanul működik. — Egy műszakban hat em­berrel annyit termel, mint ke ibban négyszer ennyi munkás tizenhat órában — mondja Boros Jenő, a sopro­ni vállalat főmérnöke. — Nemrég még háromszor őröltük a ként, kétszer szi­táltuk át, s így értük el a 180 mikronos finomságot (a mikron a milliméter ezred­része). Ma egyszer kell őröl­ni a ként, finomsága így se éri el az ötven mikron nagy­ságot. A berendezés egyetlen nagy malom, melyet a sza­badban állítottunk fel. Vé­dőgáz alatt őrli az anyagot, s bármilyen ruhában dolgoz­hatnának embereink, nem lehetne tudni, milyen anyag­gal bánnak. Új üzemünk évente 5000 tonna kén őr­lésére alkalmas, s bízunk benne, hogy elegendő mun­kája­­lesz majd. Számottevő mennyiségben importál ha­zánk egyelőre kéntartalmú növényvédőszereket. Amint ezeket sikerül helyettesíteni, hazaival, megnő a feladatunk. Ami a kénmolnárokat il­leti, érthető, hogy örülnek az új üzemnek. Kluk Ferenc az első naptól kezdve a kén­őrlőben dolgozott. Azt mond­ja, ma ha sír a munkás Répcevisen, nem a kéntől, legfeljebb örömében hullat­­ja könnyeit. Főnökei koránt­sem maradéktalanul elége­dettek azonban. A kénpor­nak a vasúti kocsikba való ki- és berakását egyelőre még emberi erővel végzik. Ezt gépesíteni akarják. Egy­kor a raktárakat is át akar­ják építeni. A kén minden­esetre már megszelídült Rép­­cevisen, s elismerést érde­melnek, akik ezt elérték. F. J. ■ Az őszi és téli szállítási munkákhoz készítik elő a gépeket az Agroker Győr-Sop­­ron megyei központjában. Idén több mint 340 millió forint értékben adnak el megyénk mezőgazdasági üzemeinek gépeket. Jelenleg közel 140 millió forint értékű gép vár kiszál­lításra. Aczél György tárgyalásai Moszkvában Acsél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, aki Pjotr Gyemi­­csevnek, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága póttagjának, a Szovjetunió kulturális mi­niszterének meghívására szombaton érkezett Moszkvá­ba, a hét végén a szovjet fő­város és környéke kulturális intézményeivel ismerkedett. Aczél György vasárnap este a Moszkvai Nagyszínházban megtekintette a szovjet fővá­rosban vendégszereplő Észt Állami Operához, az Estonia operaház előadását. A műso­ron Verdi Attila című operá­ja szerepelt. Az előadáson jelen volt Ivan Kehin, az Észt SZSZK Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke is. Aczél György hétfőn szívé­lyes, baráti megbeszélést folytatott Pjotr Gyemicsevvel a két ország kulturális együttműködéséről, az együtt­működés továbbfejlesztésé­ről. A megbeszélésen részt vett Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. II munkahelyi demokrácia fejlődésének tapasztalatai Sajtótájékoztató a SZOT-ban Öt ágazat szakszervezeté­nek és ugyanannyi vállalat bizalmi testületének képvi­selői tájékoztatták hétfőn, a SZOT székházában az újság­írókat a munkahelyi demok­rácia fejlődéséről, a bizalmi testületek egyéves munkájá­nak tapasztalatairól. Egyöntetű a véleményük, hogy a munkahelyi demok­ratizmus — még jócskán meglévő buktatói és formális vonásai ellenére is — fejlő­dött, beépült a vállalati köz­élet folyamatába. Nyíltab­bakká váltak a viták, több a kezdeményezés. Különösen érzékelhető ez a munka szer­vezésével, a munkakörülmé­nyekkel kapcsolatos viták­ban, legújabban pedig az öt­napos munkahét bevezetését előkészítő tanácskozásokon, ahol a munkaidőcsökkentés­hez elengedhetetlen nagyobb termelékenység módjait vi­tatják meg. Ennek eredmé­nye egyebek között az, hogy a bányászok például nem a felszíni gyülekezőhelyen, ha­nem saját javaslataiknak megfelelően lent a munka­helyen váltanak, ezzel men­tenek meg értékes perceket. Figyelemreméltó hogy azok­ban a bányákban, ahol csök­kentették a munkaidőt, 100 százalék alatti teljesítmény sehol sem vett, sőt Tatabá­nyán 20—22 százalékkal nö­vekedtek a teljesítmények, és ennek arányában a bé­rek is. A tapasztalatok alap­ján november 1-től a Me­cseki Szénbányák 14 000 dol­gozója részére is bevezetik a csökkentett munkaidőt. A kis vállalatok, a leány­vállalatok alakulása, a ma­gánkezdeményezések fokozó­dása is alaposabb vizsgáló­dásokra késztette a kollektí­vákat Sok javaslat hangzott­el, amelynek célja hogy a munkakörülmények javítá­sával, jobb munkafeltételek teremtésével tartsa vissza vállalat azokat a dolgozókat, akik számára vonzóbbak az új vállalkozások. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a dolgozók megbecsülésüket értékelik a legmagasabbra, s magasabb bérért sem hagy­ják ott munkahelyüket, ha ott jól érzik magukat. A bányászok, a közalkal­mazottak, a kereskedelmi, a mezőgazdasági dolgozók, a vasutasok képviselői egy­aránt hangoztatták, hogy az üzemi demokratizmus kibon­takozása jó irányban halad, jóllehet ez a folyamat még korántsem befejezett. Még nem minden vezető ismerte fel, hogy a gazdálkodás ne­hezebb körülményei között csak a vállalati kollektíva támogatásával, javaslataikra támaszkodva maradhatnak versenyben. Még nem alakult ki kellő­képpen annak gyakorlata, sem,­ hogy milyen kérdése­ket, mikor és milyen módon terjesszenek a demokratikus fórumok elé, hogy a dolgo­­zók valóban érdemi véle­ményt mondhassanak. A bi­zalmi testületek, a dolgozók is gyakran bizonytalanok még abban, hogy milyen kér­désben foglalhatnak állást, s tájékozottságuk sem minde­nütt elegendő ahhoz, hogy megalapozott véleményt mondhassanak. Mindennek az a legjobb ellenszere, ha a vállalatvezetés a dolgozókat jobban informálja, bátorít­ja őket, s megengedi a téve­dés jogát is hiszen az alul­ról felfelé formálódó, kiala­­kuló állásfoglalások, kezde­ményezések a kollektíva se­gítségével mindenképpen he­lyes mederbe terelhetők. A munkahelyi demokrácia kérdésével foglalkozik az ok­tóber 16-i ülésén a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa is. Környezetvédelmi tanácskozás Környezetvédelmi ankétot rendez ma a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület és az Építőipari Tudományos Egye­sület soproni csoportja. A ta­nácskozásra, amelyre a Du­nántúl és a főváros mintegy száz szakértőjét várják, a MTESZ soproni székházában kerül sor. Előadáson ismertetik a résztvevőkkel Sopron általá­nos rendezési tervének kör­nyezetvédelmi vonatkozásait, különösen sok szó esik majd a tájvédelmi körzetekről. A fél országból érkezett építé­szek és térképészeti szakem­berek hallhatnak a műhol­dakról készített felvételek hasznosításáról is, ami ha­zánkban egyelőre tudomá­nyos újdonságnak számít. Ez­zel kapcsolatban esik szó a Velencei-tó nádasainak vizs­gálatáról és az árvízvédelmi műtárgyakról is. Az árfény­képezés elméleti kérdéseiről egyébként a jövő héten újabb tanácskozást tartanak Sop­ronban.

Next