Kisalföld, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
II betéttörvényről röviden . Október takarékossági hónap. Amikor erről szólunk akkor az ésszerű, átgondolt takarékosságra gondolunk. Olyan alaposan megfontolt beosztásra, célszerű és minden részletében tudatos szemléletre, gondolkodásmódra, és gyakorlatra, amely alapjaiban határozza meg az egyén, a családok, az üzemek, a társadalom, és így az egész ország helyzetének, létfeltételeinek alakulását. Most, amikor egész társadalmunk a gazdasági nehézségek leküzdésére összpontosít megnőtt a lakosság érdeklődése a jövedelmi viszonyok, a pénzfolyamatok napi és jövőbeni kérdései iránt. Megőrzi -e értékét a takarékbetét? — kérdezik sokan. Lesz-e miből pénzt félretenni érdemes-etakarékoskodni — ugyan kit ne foglalkoztatnának ezek és hasonló kérdések? Miközben a kérdezők választ várnak, a jelen józan mérlegelése mellett kik-ki a jövőt is latolgatja. Az Országos Takarékpénztár — a kormányzat jóváhagyásával — több változtatást hajtott végre a betétágazatban. Felvetődik azonban a kérdés: ismeri-e lakosságunk amegtakarított forintok gyűjtésének összes lehetőségét? Tudjuk-e milyen törvény védi a takarékbetétet? Ismerjük-e az összes takarékbetét formát, a kamatfeltételeket vagy a kamat helyett nyújtott nyerési lehetőségeket ? Az Országos Takarékpénztár feladatkörébe tartozik, hogy sajátos eszközeivel hozzájáruljon a népgazdasági egyensúly és a lakosság életkörülményeinek javításához. A takarékossági hónap keretében ezért indítunk cikksorozatot, melyben megkérdezzük az illetékeseket — az OTP Győr-Sopron megyei Igazgatóságának munkatársait — a takarékbetét konstrukciókról. * * * Dr. Bai László, az Országos Takarékpénztár Győr- Sopron megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese rövid tájékoztatást adott a takarékbetétesek jogairól szóló törvényerejű rendeletről. " A Takarékpénztárt fennállása óta rendszeresen az a törekvés vezeti, hogy a betételhelyezést a lakosság számára mind vonzóbbá és kényelmesebbé tegye. A betétesek jogainak és kedvezményeinek fokozott biztosítása érdekében alkotta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1952. évi 9. törvényerejű rendeletét. Takarékbetétet bármilyen összegben minden természetes és jogi személy elhelyezhet. A takarékbetétek visszafizetését az állam szavatolja. A betétek összegének visszafizetésére és a kamat kifizetésére vonatkozó követelés nem évül el. A takarékbetétek titkosak, az ezekre vonatkozó adatokat hivatali titokként kell kezelni, a takarékbetéteseknek vagy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül a betételhelyező nevéről és a betét összegéről felvilágosítást adni nem szabad. A takarékbetétet polgárjogi tartozás kiegyenlítésére, vagy biztosítása végett lefoglalni, arra zálog- vagy megtartási jogot szerezni nem lehet. A takarékbetét és annak kamata mentes minden adó és az örökösödési illeték alól is. Ezek az alapelvek az eltelt 29 év alatt bebizonyították helyességüket, kedvező hatásukat. Takarékbetétet egyébként bárki díjmentesen , elhelyezhet a Takarékpénztár fiókjaiban, postahivataloknál és a takarékszövetkezeteknél. A megtakarított pénzösszegek kamatoznak vagy pedig különféle nyereménysorsolásokon való részvételre jogosítanak. (Következik: A kamatozó betétkönyvekről.) N. Z. Irodalmi nívó-díjak A Magyar Írók Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium 1981-ben is meghirdette meghívásos pályázatát honvédelmi témájú irodalmi művek alkotására. A pályaműveket értékelő zsűri javaslata alapján nívó-díjat kapott: Berkes Péter, Iszlai Zoltán, Thiery Árpád és Baráth Lajos író, valamint Bárányi Ferenc költő. A nívódíjak tegnapi átadásakor jelen volt Garai Gábor Kossuth-díjas költő, az írószövetség titkára. RÖVID HÍR a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemről: a hallgatók október 19- én, hét napi szüret után befejezték az őszi mezőgazdasági munkát. A Soproni Állami Gazdaságban, ahol zömük dolgozott, ezzel véget ért az idei szőlőszüret■ Egy-egy hallgató átlagosan napi 3,5— 4 mázsa szőlőt szedett le. * * * A hír önmagában nem különleges, megszokott információ ez ilyenkor ősszel, a betakarítási munkák kellős közepén. A címben jelzett tanulságot is csak az vonhatja le, aki ismeri az elmúlt évek hasonló eseményeinek körülményeit és eredményeit, s így képes összevetni azokat a mostaniakkal. A különbség szembetűnő: a korábbi években esetenként két hét sem volt elegendő az egyetemistáknak a szüret befejezéséhez, gyakran a személyenkénti egy mázsás napi átlagteljesítményt sem érték el, s nem volt ritka az igazolatlan hiányzás. Igaz, hogy az idei termés kisebb volt a tavalyinál, de éppen ezért a napi 3,5—4 mázsát nagyobb területről kellett leszedni, s ez inkább nehezítette az egyetemisták dolgát. A „titok” valódi nyitja kiderül az alábbiakból. A soproni egyetemen komolyan vettek egy törvényszerűséget, amelyet meg átszövi mindennapi életünket, s amelynek érvényesítéséért az utóbbi években egyre többen emeltek szót különböző fórumokon. Ez a törvényszerűség a jól megválasztott érdekeltség. Rájöttek ugyanis, hogy azegyetemistákat ra már kevésbé érdekli a pénz, sokkal inkább a szabadidő, a tanítási szünetek. Ezt tették tehát a jutalmazás eszközévé, a tanítási szünet úgymond prémiummá „lépett elő”. Az egyetem vezetői az évfolyamok és karok KISZ-titkáraival, valamint az állami gazdaság szakembereivel közös határszemlét tartottak. A termésbecslés alapján napi 2,5 mázsás normában, és tizenkét napi munkaidőben egyeztek meg. A norma teljesítése esetén a szüretet két hét alatt tervezték befejezni. Az egyetem rektora „jó szellemű munkavégzés” esetére egy hét rektori szünetet tűzött ki jutalmul. Az eredmény a bevezetőből ismert. A kéthetes munkából egy hét, ennek köszönhetően az egyhetes rektori szünetből pedig két hét lett. Az állami gazdaság örömmel adott traktort, embert a hallgatók által kért nyújtott műszakhoz. A korábbi évek fegyelmi problémái megszűntek, a hallgatók évfolyamon belül rendezték a néhány renitenskedő ügyét. A JÓL MEGVÁLASZTOTT érdekeltségre alapozó ötlet a hallgatók körében született meg, a kezdeményezés az egyetemi KISZ-bizottság kidolgozásában jutott el az állami vezetésig. Az pedig nem zárkózott el a diákok javaslatától, az egész ügy lebonyolításában egyenrangú partnerként kezelte a fiatalokat. Ilyenformán végül is teljes siker koronázta a kezdeményező szándékot. Most már egy ilyen közös siker élményével, s az ebből fakadó megnövekedett egymás iránti bizaloménál vághatnak neki más jellegű, hasonló együttműködést igénylő tennivalóknak- F. K. Az egyetemisták megmutatták... Szüreti tanulság 1981. október 24., szombat Akadémiai osztályülés Sopronban Kihelyezett ülést tartott tegnap a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztálya Tamási István akadémikus, osztályelnök vezetésével. Az ülés résztvevőit Gál János,az egyetem rektora tájékoztatta az intézmény oktatónevelő és kutatómunkájáról. Elmondta, hogy a társadalmi igényeknek megfelelően alakítják a képzési célokat, emelik elsősorban a gyakorlati oktatás színvonalát, a szervezeti keretekről szólva pedig kijelentette, hogy a képzés követelményeihez igazodva a közeljövőben két tanszékcsoportot hoznak létre. A kutatómunkával kapcsolatban fontos feladatnak tartják az ERTI-vel, illetve a Faipari Kutató Intézettel való szoros együttműködést. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak az erdőrendezési kutatásoknak. Szólt a Sopronban tervezett erdészeti és faipari múzeum létrehozásáról is. Az osztályülés résztvevői az egyetem professzori karával együtt köszöntötték 70. születésnapja alkalmából Magyar János akadémikust, az Erdészeti és Faipari Egyetem egyetemi tanárát. A magyar erdőgazdálkodás és erdészképzés sokoldalú szervezőjét és tudósát, aki társadalmi munkájával is fáradhatatlanul szolgálta a közügűveket, volt tanítványai is köszöntötték. Településtörténet öt táblán Dombormű juharfából Hét és fél méter hosszú, másfél méter széles, öt táblából áll az a fa dombormű, amely Csorna településtörténetét mutatja be. A művet — az új csornai székház tanácskozó termét díszíti — Salló István tatabányai fafaragó készítette a városi tanács vezetőinek a felkérésére. Az első táblán az ősi Csorna látható, a másodikra figurás kompozíciót faragott a művész, a harmadik tábla főalakja Kmetty György honvédtábornok, a negyedik rész az 1919—1945 közötti időszakot ábrázolja, az ötödik pedig a város jelenéről ad képet. S. A burgenlandi tartományi múzeum és a Győr-Sopron megyei múzeumi szervezet közös régészeti kiállításra készül, amelynek témája a kelták és rómaiak a Fertő tó vidékén. A nemzetközi kiállítás anyagát először a megyeszékhelyen, a jövő év elején pedig Eisenstadtban mutatják be. Képünkön az eddig restaurált anyag egy része látható. Észak-dunántúli érdektelenség CSONKA TÁRLAT A GYŐRI KÉPTÁRBAN Ritka és szerencsés korszakoktól eltekintve az egyes társadalmak általában nem hordozták tenyerükön a művészt, ingyenélőnek, fölösleges rossznak tartották és ennek bizony a megbecsülésben is tanujelét adták. Nem egy nagy művész életdrámájából könyv íródott, film készült. A számtalan példa közül most csak Csontváryét említjük, akinek nagyméretű képeit, pontosabban a vásznait föl akarták darabolni, később is pincék mélyéről, összecsavarva kerültek elő, s ehhez a kálváriához már szinte hozzátartozik, hogy egyik híres képe a szakszerűtlen restaurálás következtében megsemmisült, értéktelenné vált. Az adott társadalmak mindig meg tudták indokolni művész- és művészetellenességüket, gondoljunk csak a fasiszta Németországra, ám mit mondjunk a művészről, aki önmagát érzi feleslegesnek, miközben úton-útfélen, szinte már magamutogató módon arról papol, mennyire nyomják, mellőzik őt. Miközben lehetősége van kiállítani, értékesíteni, a művészeti közéletbe bekapcsolódni, arról már nem is szólva, hogy a művésznek minden korban és társadalomban megvan a maga feladata. Az elefántcsonttoronyba zárkózó, lila művészkedés mindenkor éppen a legnagyobbaktól állt távol, éppen ők nem átallották művészetüket harci eszközként, a tiltakozás, a kiállás fegyvereként felfogni, ha arra volt szükség. A rapszodikus bevezetésre a Győrben megrendezett Észak-dunántúli grafikai tárlat szolgáltatta az okot, amelyre a meghívott mintegy negyven művész közül mindössze nyolc jutott el, az érdekelt öt megye közül — Fejér, Vas, Komárom, Veszprém és Győr-Sopron — pedig csak három. Fejér megye nem is jelentkezett, a vasi anyagokat kizsűrizték és kettőre csökkent volna a megyék száma, ha a veszprémi Bognár Zoltán jó színvonalú anyagával meg nem menti megyéje becsületét. Végül Komárom megyét négy — Kollár György, Szendrőfi Pál, Kerti Károly és Végvári I. János — képviselte megyénket Farsang Sándor, Cziráki Lajos és Sz. Egyed Emma. Hol voltak a többiek ? Évekkel ezelőtt, legalábbis Győr-Sopron megyében soknak éreztük a megye művészeit is mozgósító tárlatok számát. Mikor festenek? —kérdeztük joggal, amikor a legrosszabb rutinnal, félkész alkotásokkal, visszaköszönő művekkel találkoztunk rendszeresen. Igaz, azzal is tisztában voltunk, hogy fontos a művész számára a közönséggel való találkozás, a hazai vagy idegen közegben való bemutatkozás, megméretés. Később aztán más kollektív tárlatok negatív tapasztalatai is arra vezettek, hogy nem nagyon szabad szó szerint venni egyegy művész sirámait, mert néha az első adandó alkalommal cserben hagyják azt az ajánlatot, amelyre állítólag annyira áhítoztak. Egyénileg talán minden meghívottnak van valami alapos oka a hallgatásra, az elmaradásra. A kifogásokat azonban — aligha mondunk ezzel újat —, nem lehet kitenni a falra és kifogásokkal nem lehet a Dunántúl jelentős részének képzőművészetét reprezentálni szándékozó tárlat komolyságát, tekintélyét és értékét szavatolni. Mentség lehetne, hogy ez időben zajlik a kaposvári Dunántúli Tárlat, sok művész azonban sem Győrött, sem Kaposvárt nem hallatta szavát. Különben a győri tárlatra a meghívás májusban történt, de egy periodikusan ismétlődő rendezvény esetében még a formális meghívás elmaradása sem lehet a részvétel akadálya. .Az ilyen fokú érdektelenség természetesen abban a pontban végződik, ahol nincsen tárlat, ahol presztízs és anyagi okokból sem üdvös a harangok újbóli megkongatása. Tiszteletet érdemelnek azok az alkotók, akik végül is megmentették a tárlatot. A távolmaradók magatartása azonban rájuk is rossz fényt vet. Pedig a kiállított alkotások arról tanúskodnak, hogy a részvétel ténye mellett a színvonalat is fontosnak tartották. Az igazi művész nívó tekintetében nem tesz különbséget földrajzi helyek, kiállítási alkalmak között, mindenütt és mindenkor azonos hőfokú elhivatottsággal, mondandóval, művészi megvalósítással ki-,van jelen lenni. Igaz, ez olykor a legjobb szándék dacára sem sikerül maradéktalanul, ám Győrött ezen az Észak-dunántúlinak semmiképpen sem nevezhető csonka tárlaton többeknek is sikerült. Cziráki Lajos színes tásképei szuggesztív erővel hirdetik a művész töretlen alkotókedvét, egyben ígéretet is jelentenek a néző számára: adódik még meglepetés a valóság titkainak felfejtése során. A Tükör és környéke című szimbolikus önarckép szinte direkt biztosíték erre. Kerti Károly Mikrokozmosz sorozata a bartóki zenevilág érdekes képi megközelítése. A síkból kibukkanó ,és elsimuló formavariációk megküzdött sikerei a tisztességes kísérletezésnek. Farsang Sándort a teái világ reális gondjai, az ember jövője foglalkoztatják. Aggodalmának világos, markáns kifejezésmóddal ad hangot (Robot I. és III.., Géplány). Sz. Egyed Emma bronzérméi, a letisztult szépséget örökítik meg. Bodnár Zoltán linómetszetei a belső látás vizionárius megnyilvánulásai a középkori metszetek, a Derkovits-örökség és az ikonfestészet okosan használt elemeivel. Megható képeinek pittoreszk naivitása. (A macska. Gyógyfürdőben. Szűz csillagkép születése.) Az értékek felől nézve különösen méltatlan, hogy a tárlat jövője került veszélybe. P. M. Új mozi Győrött KlÍMFÖLD 5