Kisalföld, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-04 / 259. szám

Takarékosság, gondtalanabb élet Jön a takarékcsekk . (Befejező rész.) Bizonyára senkinek se jut eszébe meg­számolni, hányszor veszi elő a pénztárcáját. Nem is lenne könnyű dolog, hiszen szinte mindenért készpénzzel fi­zetünk. Ahhoz, hogy mindig elegendő bankjegy és váltópénz legyen nálunk, fizethessünk és megkapjuk a visszajáró ösz­­szeget, óriási mennyiségű pénz szükséges. Mint a Nemzeti Bank emissziós (pénzkibocsátó) osztályán elmondták, több mint 1 milliárd darab váltópénz van for­galomban a tízfillérestől a tízforintos érméig. Ez azt jelenti, hogy minden hazai lakosra 100 darab jut. A szakemberek ezért tervezték meg a lakosság számára — a külföldön meg­honosodott és jól ismert — csekkrendszer bevezetését. A fő­városban már néhány hónapos tapasztalattal rendelkeznek, vidéken pedig várják az Országos Takarékpénztár újdonsá­gának, a takarékcsekknek a premierjét. Az új, korszerű szolgáltatás bevezetéséről ad tájékozta­tást Tóth Károlyné, az OTP Győr-Sopron megyei igazga­tóságának hálózati osztályve­zetője.­­ Napjainkban egyre töb­bet foglalkoznak a lakossági szolgáltatások színvonalának, kulturáltságának javításával. A takarékpénztár is évről év­re igyekszik szélesíteni a kul­turált ügyfélszolgálatot. A készpénzforgalom nagymérté­kű növekedése indokolta azt, hogy készpénzforgalom he­lyettesítő módszereket vezes­senek be. Az átutalási betétszámla továbbfejlesztését — a taka­rékcsekket — vidéken 1982. januártól vehetik igénybe az átutalási betétszámla-tulajdo­nosok. A múlt év nyarán je­lent meg a pénzügyminiszter rendelet, amely lehetővé te­szi az átutalási betétszámlá­val rendelkezőknek, hogy a munkabérüket, rendszeres jö­vedelmüket, illetve annak egy részét a vállalat átutalja be­tétszámlájuk javára. 1982 januárjától minden át­utalási betétszámla-tulajdo­nos kérhet csekket, akinek munkahelye havonta rendsze­resen legalább 2500 forintot utal át a munkabérből, s ha 10 000 forintot meghaladó összeg van a számláján. Sok vállalatnál azonban egyelőre még nincs lehetőség a munkabér átutalására, en­nek hiányában 20 000 forint fedezet szükséges ahhoz, hogy a számlatulajdonos takarék­csekket igényelhessen. Ez azonban még nem minden. A szerződés megkötése minden esetben a jelentkező pénzügyi alkalmasságától függ. Ez rész­letezve annyit jelent, hogy az illető átutalási betétszámlá­jának betétegyenlege hosszú távon is rendben volt, vagyis nem kellett többször megelő­legeznünk helyette a kifize­tésre szánt pénzt, s hiteladós­nak is korrekt ügyfélként is­merjük. A csekkel az ügyfél szá­mos szállodában, áruházban, szaküzletben vásárolhat, il­letve fizethet. Az országos és budapesti szerveken kívül több megyei kereskedelmi vállalat is megkötötte a szer­ződést a takarékcsekk elfo­gadására. A csekket beváltó helyeken feltűnő helyen meg­található a takarékcsekk embléma. Ezen felül természetesen készpénzt is fel lehet venni takarékcsekkel az ország egész területén nemcsak az OTP-fiókoknál, hanem taka­rékszövetkezeteknél és a pos­tahivataloknál is. .. A takarékossági, .hónap. al-­­kalmából indított cikksoroza­tunknak végére értünk. Re­méljük, olvasóinkkal sikerült megismertetni a lakosság bankjának — az Országos Ta­karékpénztárnak — takarék­­betét üzletágait. N. Z. Izgalmas vállalkozással, kellemes színházi estével le­pi meg nézőit a Kisfaludy Színház stúdiószínháza a Spionjáték bemutatásával. A siker teljes, pedig a feladat egyáltalán nem volt köny­­nyű. A nehézség kezdődik Esterházy Péternél, az alap­anyagot szolgáltató Spion no­vella szerzőjénél. Fiatal iro­dalmunk egyik jelentős te­hetsége ő, akit egekbe emel­ni és szidalmazni egyaránt divat, aki körül legendák szövődnek, akit minden mű­ve megjelenésekor ülik fel­fedezni, de fejcsóválva amo­lyan vásott kölyökként is kezelni. Úgy tűnik, Esterhá­zy felvállalja ezt a szerepet, és meg kell adni, jól áll ne­ki. Ez lehetővé teszi számá­ra, hogy elég nyers és szó­kimondó, olykor megbotrán­koztató legyen, ugyanakkor elnézzék neki túlzott szemé­lyességét, sőt privatizálá­sát. Közben mondja a ma­gáét korunk válságtünetei­ről, világunk, erkölcsi ítéle­teink elbizonytalanodásáról, emberi kapcsolataink romlá­sáról. Nem félve a lehetsé­ges belemagyarázástól sem. A másik nehézség az, hogy novella jelenik meg itt, a drámai színtéren, mégpedig olyan novella, amelynek a cselekmény, a történés eny­hén szólva nem a legfőbb eleme. A középpontban a szó áll, a szókapcsolatok és ezek jelentése, az azonnal csat­tanó „poén” vagy a másod­percek sőt percek múlva összekapcsolódó és igen meglepő, olykor mellbevá­gó, olykor a feismerés gyö­nyörűségével megajándéko­zó asszociációk. Ezekből áll össze a Spionjáték „történe­te”. A főszereplő egy kisstí­lű besúgó, aki maga is an­nak a gépezetnek az áldoza­ta lesz, amelynek egyik fo­gaskerekéül szegődött. Ter­mészetesen ennél sokkal többről van szó: arról a vé­res valóságról, amely na­ponta elbizonytalanít ben­nünket abban, tudjuk-e mi a jó és mi a rossz — mihez képest jó a jó és rossz a rossz — és, hogy naponta kerü­lünk szembe az erőszak kü­lönböző megjelenési formái­val, melyek „valódi életünk” értelmére sőt létére kérdez­nek rá. Az eredeti novellát Dániel Ferenc rendező és Vallai Péter színész alkalmazta színpadra. Meghagyták fő­szereplőnek Esterházy rend­kívül hajlékony nyelvét, és sok mindent igénybe vettek, am­i a színészt — az egyet­len színészt­ — segítheti ab­ban, hogy föltárja és megje­lenítse a szavak értelmét, mélyebb jelentését. A kel­lékek itt a színész partneré­vé léptek elő. A telefont (amely az egyszemélyes színház elmaradhatatlan segédeszköze szokott lenni) itt a magnetofon helyettesí­ti, de van természetesen szék és asztal, fogas, reflektor, bábszínház is. És olyan ap­róságok, amelyeket az újabb színházi külsőségekként a közönség játékos bevonására szoktak felhasználni: cukor­ral kínálják a nézőket, majd kérdőívet nyújtanak át (a hátoldalán: „Vásároljon a győri Centrumban!”), és ezen arról érdeklődnek, mi len­ne a három kívánságunk egy jó tündértől. Mindezek az ötletek a novella színpad­szerűségének fokozását, a különböző részleteik, összeil­lesztését és az üresjáratok kitöltését vannak hivatva elvégezni. Dániel és Vallai dicséretére legyen mondva: ez túlnyomórészt sikerült is. A kulcskérdés természe­tesen az, hogyan bírja egyet­len színész a játékot az egész stáb helyett másfél órán át úgy, hogy figyel­münk ne csökkenjen. Vallai remekül bírja. Ötlettel, erő­vel, színnel. Színészi meg­győző erővel. Pedig mi mindent kell csinálnia! El­beszél, megjelenít, kifejez, kommentál. Ő a följelentő, ő a följelentett. Aki be­szervez, akit beszerveznek. Aki rúg és akinek az arcán ott marad a spiccvas nyoma. Élvezi a spionkodást, aztán szenved tőle. Ő az ügyész, a bíró, a vádlott. A hatalom és a kisember. Belül van a játékban, aztán kívülálló­ként megért, elítél vagy fel­ment. Közben, persze, átren­dezi a színpadot, mert ő a díszletmunkás is, a világo­sító, a hangosító és a füg­göny kezelője. Vallai Pé­ternek minden szavából és mozdulatából azt érezzük, hogy érti a kort, amelyben él, ismeri és tiszteli a mű­vészetet, amelynek szolgála­tába szegődött. Ezért érez­zük jól magunkat az ő szín­házában. Ja, igen, a három kíván­ság. Az egyik kívánságom feltétlenül ez lenne: minél több ilyen jó színészt a Kis­faludy Színházba! Gárdonyi Béla Spionjáték a Stúdióban VÁLLAI SZÍNHÁZA 1981. november 4., szerda Új folyóirat Új folyóiratot adnak ki ez év őszén a Szovjetunióban Szovjet Balett címmel. A ké­pes folyóirat egyelőre mint­egy 30 ezer példányban jelenik meg. A szerkesztő bizottság tagjai olyan neves szovjet tán­cosok, mint Galina Ulanova, Jurij Grigorovics, Rosztyisz­­lav Zaharov, Pjotr Guszev, Konsztantyin Szergejev, Vla­gyimir Vasziljev, Oleg Vinog­radov, Vjacseszlav Gorgyejev. A szerkesztőségi munkában két kiváló zeneszerző, Andrej Espaj és Fikret Amirov­­­­részt vesz. A folyóirat szerkesztője Raisza Sztrucskova, a Szov­jetunió népművésze, a követ­kezőket mondotta el a lap alapításának szükségességé­­ről. — Régóta nagy igény mu­tatkozik olyan folyóirat iránt, amely teljes egészében a ba­lettművészetnek szenteli írá­sait. Úgy vélem, bármely mű­vészet, így a táncművészet fejlődésében is elérkezik egy olyan pillanat, amikor a kri­tikai anyagok, tudományos kutatások elméleti általánosí­­tására szükség van. Az utóbbi időben sok szakember foglal­kozott a balett történetével és elméletével a Szovjetunióban. Azt hiszem, az új folyóirat a balett értő mestereinek fóru­mává válhat, és segítheti munkájuk egyeztetését. A lapnak több állandó ro­vata lesz. Ezek a balettszín­­ház­ak történetéről, darabok­ról, előadások jubileumáról, koreográfusok, művészek, rendezők,­ zeneszerzők életé­ről számolnak be rendszere­sen. Közölni fogunk a szovjet és a külföldi balett történeté­ről szóló elemző írásokat, bibliográfiai anyagokat, iro­dalmi tájékoztatókat. Elemző kritikának vetjük majd alá ,a műsoron levő előadásokat, a külföldi társulatok fellépé­seit, és az egyes balettművé­szek teljesítményét. ■ A zeneművészeti szakközépiskola diákjai rendszeresen tartanak nyilvános hangverse­nyeket az érdeklődők számára. Forgács Éva (zongora) és Bajnai Gabriella (hegedű) első osztályos tanulók, már évek óta muzsikálnak együtt. Ezúttal kamarazenei hangversenyre Kodály-művel készülnek. ­­udatformálás és honismeret A. nemzeti hagyomány erőforrás Díjazott pályamunkák kötetben Bizonyos fokig rendhagyó módon kezdődött Győrött a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei Elnökségének leg­utóbbi ülése. Két vastag fényképalbum járt kézről kézre, az egyiket vági, a másikat soproni úttörők állították össze falujuk, illetve városuk helytörténeti, honismereti érdekes­ségeiről. A két könyv — a diákok munkája —, mintegy il­lusztrációt jelentett az elnökségi ülés első napirendi pontjá­hoz: a népfront-mozgalom kis közösségeinek a történelem­­szemlélet formálásában betöltött szerepéről, feladatairól ké­szült írásos előterjesztés volt a vita tárgya. Dentés ismerteti a megyénk­ben már jól bevált pályázati rendszert, a szakkörök mun­káit és az olyan különböző akciókat, amelyek segítenek abban, hogy országunk, szű­­kebb hazánk történeti, kul­turális, művészeti és termé­szeti értékeit, szocialista al­kotásait élményszerűen meg­ismerjük. A Honismereti Munkabi­zottság tervének új vonása, hogy az eddigieknél jobban számít a többi munkabizott­ság segítségére, részvételére, hiszen a honismereti munka csak egyik lehetősége a ha­zafias nevelésnek, csak egyik eszköze a történelemszemlé­let formálásának , a peda­gógiai munkabizottságnak, az Olvasó Népért mozgalom­nak éppen úgy megvan a maga szerepe ebben az ösz­­szetett nevelési folyamatban, mint a családnak, az iskolá­nak és a kutatással, bemuta­tással hivatásszerűen foglal­kozó közintézményeknek, könyvtáraknak, levéltárak­nak, múzeumoknak. Az előterjesztés idézi Már­ta Ferencnek, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitká­rának szavait: „Nemzeti ha­gyományaink erősítése köz­­gondolkodásunkban fejleszti a közösséghez tartozás tuda­tát... A nemzeti hagyomány ezért: erőforrás.” Győr-Sop­ron megyében is, országosan is számos jól sikerült akció volt az elmúlt években — és lesz ezután is — ezeknek a forrásoknak a kiaknázására. Gondoljunk itt a Szülőföl­dünk pályázat különböző formáira, vagy a televízió és a Hazafias Népfront közel­jövőben kezdődő nagyszabá­sú vetélkedőjére, amelyben megyénkből Csorna vesz majd részt, a Staféta írótol­­lal a Jelenről a jövőnek cí­mű akcióra, de ide tartozik a sikeres megyei pályázatok­ból szerkesztendő Honisme­reti olvasókönyv tervezett megjelentetése is. Vagy Sp­Jászberényi Ferencné, a Honismereti Munkabizottság elnöke készítette azt a ter­jedelmes és tartalmas be­számolót, amely az elnökség tagjait arra késztette, hogy számba vegyék megyénk hon­ismerettel és helytörténettel foglalkozó közösségeinek eredményeit és megfogal­mazzák feladataikat. A je­len a történeti évfordulók megünneplése és a tájjellegű honismereti rendezvények. A számos hozzászólás kö­zül csak néhányat emeljünk ki. Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára .,reális­nak, megvalósíthatónak” tar­totta a Honismereti Munka­­bizottság terveit, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a helytörténeti, honismereti kutatómunka nem egyszerű ismeretterjesztés, hanem ér­­t­­elemmel teli nevelőmunka, de csak egyik része annak a tudatformáló tevékenység­nek, amely a Hazafias Nép­front feladata. Horváth Sán­­dorné, a KISZ megyebizott­ságának titkára arról szólt, keresik a módját­ annak, hogy ne csak a diákok, ha­nem a dolgozó fiatalok is részt vegyenek a honismereti munkában. Az elnökség ülésén a Ha­zafias Népfront Országos Titkárságának képviseleté­ben részt vett dr. Gosztonyi János, a Magyarok Világ­­szövetségének főtitkára is, aki mint elmondta, nemcsak beosztásánál, hanem szemé­lyes vonzalmánál fogva is érdeklődik a honismereti mozgalom iránt. Dicsérte a munkabizottság előterjeszté­sét (..tényszerű és szívvel megírt elemzés”), és hangsú­lyozta a család, a felnőttek véleményének tudatformáló jelentőségét a fiatalok ér­deklődésében, tudásában. Komplex feladat a történe­lemszemlélet alakítása, mondotta. A szülő kulcskér­dés, az ő nevelő hatását ki­egészítik az iskola, a tudo­mány, a művészet különböző fórumai. Sem a történelem­­tanár, sem a honismereti szakkörvezető nem érhet el sikert mások támogatása nélkül. Országos tapasztala­tokra hivatkozott akkor, amikor kiemelte a tájjelle­gű honismereti napok fon­tosságát (megyénkben ilye­nek a szigetközi a rábaközi és a kapuvári honismereti napok). Ezeket támogatni még akkor is szükséges, ha időnként anyagi okokból lé­tüket megfontolás tárgyává teszik. A haza szeretete a szűkebb haza ismereténél és szereteténél kezdődik, fejez­te be hozzászólását dr. Gosz­tonyi János, G. B. HMUFÖLD—5

Next