Kisalföld, 1981. december (37. évfolyam, 281-304. szám)

1981-12-23 / 300. szám

kA rádió Mellett Rendkívüli esemény a nézőtéren. Az 1956-ban külföldre távozott, majd átmeneti visszatérésekor Győrben működő nagy komikust előadás közben egy illuminált néző harsá­nyan melegebb éghajlatra küldte. Ezek azok a pillanatok, amikor leszakad az ég, vagy legalábbis a függöny, botrány­okozás miatt félbeszakad az előadás. Csodák csodája, ment minden tovább, mintha mi sem történt volna. Néhány nappal később megkérdeztem a művészt, hallot­ta-e a vitathatatlanul neki szóló üzenetet, mire azt a választ kaptam, hallotta, de fel sem vette, mert Pesten sokat dol­gozott lokálban, ahol az ilyesmit megszokta. Ez a kis inter­mezzo idéződött fel bennem, amikor vasárnap reggel hall­gató számára szokatlan időpontban, hajnali öt órakor az Előttünk a vasárnap! című összeállítást hallgattam a Kossuth adó hullámhosszán, s az egyik riportban a szóra­kozóhelyek nosztalgikus kabaréigényéről esett szó. Nosztal­gia? Lassan mindenre rásütjük a nosztalgia bélyegét, pedig nem hinném, hogy korra, nemre és ízlésre való tekintet nél­kül mindenkiből a nosztalgia követeli ki a színvonalas és változatos szórakozás igényét, sokkal inkább az a hiányér­zet, ami szórakozóhelyeink sivár, unalmas programkínálata alapján — ha van egyáltalán program és szórakozóhely — okkal felötlik az emberben. Mi történhetett? A vendéglátóipar lassan, de biztosan az őrült forgalomhajszában elűzte a vendégeket és a forgal­mat. A discóval például egyfajta rétegigényt kielégített, de elzavarta a dobhártya épségére sokat adó vendégeket, a tár­salgást, a szolidabb szórakozást kedvelőket, a rövidebb ha­­júakat, az úgynevezett maradibbakat, s ezekből vitathatat­lanul több van mint a discoimádókból. Mi történt még? Va­lami rosszul értelmezett demokratizmussal — egyenlőek va­gyunk, a pénznek nincs szaga, stb. — egy fedél alá, s nem egyszer egy asztal köré kényszerítette a viselkedni tudókat a fejlődési rendellenességekkel küzdőkkel, a botránytól ir­­tózókat a botrányokozókkal, a kultúrivókat az ivóvilágbaj­nokokkal, s így a demokratizmus elve nem teljesülhetett, mert a szolidabb vendég elmenekült, s a vendéglátóhelyek tájára sem néz. A vendéglátóipar azt mondja, nem kergette el, de tulajdonképpen elkergette. Lényegében. A szóhaszná­lat nem számít. Továbbá az van még — különösen vidéken —, hogy a vendéglátóipar betegesen egyoldalú látása következtében a program zenekartól zenekaron keresztül zenekarig terjed, fel sem merül a más műfajú szórakoztatás gondolata, pél­dául a kabaré. Pedig az erők nem mindenütt hiányoznak., Kevesebb sznobizmussal, nagyobb hozzáértéssel, rugalmas­sággal és nem utolsósorban kockázatvállalási készséggel minden színtársulatban fel lehetne fedezni azokat az erő­ket, akikkel megoldható volna a programszínesítés. Melles­leg a színházak nagyon jól ismerik a színészi kvalitásokat. Persze mi most itt a mozdony meghibásodásáról beszélünk, holott egyszerűen nincs mozdony. Nincs éjszakai élet, éjsza­kai szórakozóhely, amelyet egyáltalán bírálattal illethetnénk. A fővárosban, mint a riportban is hallottuk, van kísérlet az áttörésre. Hangzatos nevű lokálokban hangzatos műso­rok várják a vendéget nem mindig megfelelő színvonalon. Színvonalról azonban akkor lehet beszélni, ha van valami. Végül is a szórakozás, a szórakoztatás nem szégyen. Nem oldunk meg semmit, ha kikapcsolódás helyett munkáról be­szélünk, mert fennál a veszély, hogy munka közben kikap­csolódunk. Mind a kettő elég gyakori tapasztalat, s mondani sem kell, ily módon sem a szórakozásban, sem a munkában nem jutunk előbbre. Harmonikus emberben a kettő kiegé­szíti egymást. Ehhez azonban alkalmak megteremtése, külső segítség is kell. A pénzről legközelebb. Mi leszel, ha nagy leszel? Végzősök válaszút előtt Általános iskolásokkal találkoztunk a sopronhorpácsi mű­velődési házban, ahol a Sopron járási KISZ-bizottság kezde­­ményezésére négy falu hetedikesei és nyolcadikosai számára ■endeztek pályaválasztási délutánt. Meghívták a találkozóra Sopronból a 403-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, valamint a Lippai János Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet néhány tanárát és diákját, továbbá a környező me­­zőgazdasági üzemek képviselőit is. A programra igazán nem lehetett panasz. Volt ott min­den: kiállítás, játékos vetélkedő, énekszó, cukorkaosztás, no is természetesen komoly tájékoztatók a tsz és az iskolák részéről. Ezután következett a dolog legizgalmasabb része, a gye­rekek kérdései. Azaz csak kö­vetkezett volna, mert kérdés alig akadt... Az ipari szak­munkásképzős diákok még csak válaszolhattak néhányra, a mezőgazdaságisok azonban kérdés nélkül maradtak. Az érdektelenség oka: senki nem akar mezőgazdasági szak­munkásképzőben továbbta­nulni. Falusi gyerekekről lé­vén szó, ez talán több, mint meglepő. A program vége felé egy kisebb csoporttal külön is el­beszélgettem. Kiderült hogy mindegyikük választott már szakmát, az indítékokról azonban eléggé határozatla­nul és megilletődötten be­széltek. Arra a kérdésre, hogy mi befolyásolja ma a kisisko­lások pályaválasztását, a kö­vetkező fontossági sorrendet állították fel az okok között: 1. mennyit lehet keresni. 2. mennyire tetszik az adott szakma. 3. kell-e fizikai mun­kát végezni. Kissé elszomo­rító vélemény, nemcsak a sorrendiség miatt, hanem azért is, mert olyan fontos szempont, mint a pályaalkal­masság nem szerepel köztük. A találkozó­­után viszont annál érdekesebb beszélgetés alakult ki a jelenlévő taná­rok, úttörővezetők és közép­­iskolás diákok között. Vala­mennyi hozzászóló megegye­zett abban, hogy a széles kö­rű tájékoztató munka ellené­re a gyerekek többsége még mindig elég határozatlanul érkezik el a döntés pillanatá­hoz aminek elsősorban az életkori­­sajátosságok és okta­tási-nevelési hiányosságok az okai. ------A gimnazisták pályaválasz­tásai — elsősorban továbbta­nulási — gondjaiknak megbe­széléséhez a soproni Berzsenyi Gimnázium biológia tagoza­tos osztályának hét diákjával fogtunk hozzá. Az első kör­kérdés máris meglepő ered­ménnyel zárult. Kiderült, hogy senki sem kíván közü­lük biológiai jellegű pályát választani. Az okok között első helyen szerepel az álta­lános iskolai választás meg­alapozatlansága. Hétből há­romnak van határozott elkép­zelése arról, hogy mit szeret­­­ne dolgozni majd valamilyen diploma birtokában, további három többféle munkát is el tud képzelni. A hetedik véle­ménye eléggé sajátos: „Cé­lom, hogy továbbra is vala­milyen általános képzettséget szerezzek, s a konkrét pálya­­választást a lehető legkésőbb­re elodázzam.” (Mielőtt az ol­vasó a felelőtlenség vádjával illetné a hét berzsenyistát, gyorsan leszögezzük: vala­mennyien jó tanulók, közös­ségi munkában kiemelkedő tagjai az iskolának.) Ám bármennyire megala­pozottak vagy éppen légből kapottak elképzeléseik, min­denképpen komoly próbatétel áll előttük, amíg a megvaló­sításig eljutnak. Ennek első lépcsője a felvételi vizsga. Tartanak tőle, bár hisznek a tudás, a rátermettség bizo­nyításának hatalmában. Túl­jelentkezés? Persze, hallottak róla, tudják azt is, hogy a felvételi rendszer nem a leg­tökéletesebb. A beszélgetésben a közel­múlt egyik eseményét is fel­idézték a diákok. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tájékoztatót tartott az érdek­lődőknek Sopronban. Mind­össze nyolcan (!) voltak rá kíváncsiak holott bizonyára jóval többen jelentkeznek majd oda a város középisko­láiból. Sok mindenről beszélget­tünk még, többek­ között el­helyezkedési lehetőségekről, a társadalmi és az egyéni ér­dek gyakori ütközéséről a felsőoktatásban, a tanulás és a közéleti szereplés viszonyá­ról. Az elhangzott vélemé­nyek megerősítették azt, amit már a beszélgetés kezdetén fogalmaztak meg önmaguk­ról: diákos lelkesedésük a valóság hiányos ismeretével párosul. Ezt a hiányosságot azonban csak rajtuk számon kérni dőreség lenne... F. K. 1981. december 23., szerda Emlékezés Gál Istvánra „Gál István, a rádió rendezője 60 éves korában meghalt.” (Rádióhír.) Nemcsak a­­ rádiósok gyá­szolják. Életútjának volt győri csúcspontja a magyar színjátszás nagy fordulatá­nak évében: 1949 őszén, a színházak államosítása ide­jén, öt színház alakult ekkor vidéken, az egyik Győr szék­hellyel. Megszervezésére, igazgatására a Madách Szín­ház 28 éves rendezője, Gál István kapott megbízást. Az intézménynek, a Dunántúli Népszínháznak Győrben, Veszprémben, Szombathe­lyen, Sopronban kellett rendszeresen, a kisebb tele­püléseken a Faluszínházzal, a későbbi Déryné Színházzal együttműködve játszania. Jött méltó előadásban a klasszikus operett: Offen­bach és Strauss, melléjük „díszvendégnek és mércé­nek” Schubert és Csajkovsz­kij. Nem Gál István tehet róla, hogy nehezebb volt a hasonló fokozatosság meg­valósítása a prózában. Em­lítésre méltóak Gál István rendezései: Shakespeare: Szentivánéji álom, Gorkij: Kispolgárok. A négy nagyobb városban és sok kis faluban, ott, aho­va a legedzettebb vándor­színészek sem merészkedtek, szerepelt a 45 színészből álló társulat, köztük Ballai Ist­ván, Máriáss József, Kaszab Anna, és ott volt még Gár­donyi László, Pető Endre, Szakács Sándor, Szilassi Ibo­lya .. Valójában két társu­­latnyi előadásban állt helyt ez a nemzedék. A háborús romokból alig helyreállított városi és rögtönzött falusi színpadokról találta meg a kapcsolatot a közönséggel, és a következő évadokban már egyre jobban igazodni is tudott hozzá, mert val­lotta, hogy igazi színházat csak közösen lehet csinálni. Nemes harcot vívott a gárda, kegyelet a néhai ka­pitánynak, Gál Istvánnak! . G. F. ­ A héten a soproni zeneiskola növendékei bemutató hangversenyt tartottak, a Liszt Ferenc Művelődési Központ hangversenytermében. Felkészülésből jeles szünidei programajánlatok­ Vetélkedők, filmek, sport Kitűnően felkészültek a téli szünetre a megye városainak művelődési intézményei. Minden napra bőven jut a rendez­vényekből Győrött és Sopronban, még válogathatnak is a nebulók a sokrétű ajánlatok közül. A győri városi tanács művelődési osztálya összesített programajánlatot adott ki az iskoláknak, amelyben felsorolja a lehetőségeket. A Mező Imre Úttörőház ma 9 órától a Megyei Művelődé­si Központban játszóházat rendez, melyen ajándékké­szítés, ajándék csere szerepel. A Petőfi Sándor városi, Mű­velődési Központban ma 10— 12-ig Betlehemes játékok címmel az Alfa amatőr gyer­mekszínpad tart bemutatót karácsonyi versekből, dalok­ból. A Kun Béla lakótelepi zöld iskolában ma 10-től sportdélelőttre várják a gye­rekeket, a Megyei Művelődé­si Központ színpadán pedig délután háromtól a Bűvös fu­vola című mesejátékot lát­hatják a Kisfaludy Színház előadásában. Az úttörőház — felújítása miatt —­ több helyszínen szer­vezte további szünidei ren­dezvényeit A Móra iskolában 27-én diavetítés és játék dél­­előtt lesz. 28-án a kék iskola tornatermében játékos sport­­versenyeket tartanak. A szo­kásos népszerű kincskereső 29-én 9 órakor lesz a Megyei Gyermekkönyvtárban, 30-án, ha az időjárás is úgy akarja szánkótúrát terveznek a nyá­­ri szánkópályán az úttörőház szakköröseinek részvételével. Január 3-án forog a játékke­rék címmel lesz rendhagyó kincskereső program a kék iskolában. További módszer­tani segítséget is adtak az iskolák nevelőinek az úttörő­ház munkatársai, módszertani kiadványok, ajánlatok for­májában. A Petőfiben 24-én kará­csonyfát díszítenek a gyere­kek 14—17 óráig, s Józsáné Hopp Erzsébet népművész irányításával ajándékokat is készíthetnek még az otthoni fa alá. 28-án Paff, a bűvös sárkány címmel Múzsás And­rás előadóművész vidám mű­sorára várják a nebulókat, 29-én néptánc bemutatóra és táncházra, 30-án pedig játé­kos délelőttre invitálnak a művelődési központ munka­társai. Ugyancsak 30-án lesz Nagyiványi Péter pantomim­művész előadása 10 órától. A győrszentiváni gyereke­ket 24-én 15 órakor várják a művelődési házban karácso­nyi programmal, 28-án báb­­műsorral, 29-én néprajzos előadással, amelynek témája a karácsonyi játékok, nép­szokások. 30-án verseket, da­lokat tanulhatnak a gyerekek. Győrszabadhegyen 24-én karácsonyi program, 28-án néprajzi előadás, 29-én tánc­ház, ,30-án bábműsor szere­pel a programban. Bácsán és Gyirmóton 28—30-ig játszó­házat rendeznek a gyerekek­nek. 24-én mindkét helyen karácsonyi program lesz 14 órától. A zöld iskolában 27-én filmvetítést tartanak, majd csere-bere játékbörzén cse­rélhetnek gazdát a megunt kedvencek. 28-án tréfás ve­télkedő, 29-én játék és dal­tanulás, 30-án sportdélelőtt lesz, január 3-án pedig Le­vente Péter Ki kopog? című műsora, valamint gyermek­rajz-verseny szerepel a prog­ramban. A soproni diákokat két he­lyen várják szünidei prog­rammal. Játék a dallamokkal és hangokkal címmel vidám vetélkedőt rendez 29-én a művelődési központ 10 és 14 órakor, amelynek kérdéseit összeállították és a műsort vezetik a Győri Rádió mun­katársai. Az úttörőházban ma 10 órától téli szabadtéri játé­kokra várják a tanulókat, holnap új mesefilmeket vetí­tenek, 28-án sportversenyeket rendeznek, 29-én óévbúcsúz­tatón vesznek részt az ifiklub és a ház tanácsának tagjai. 30-án csere­bere, 31-én já­tékszobai foglalkozás, 2-án pedig délután öttől úttörő disco várja a gyerekeket. Kötetlenül nyitva áll egyéb­ként előttük a játékszoba, a lapozgató és az asztalitenisz szoba. Akinek a műsor nincs ínyére, ott szórakozhat, Kapuváron az úttörőház­ban mindennap várják a gye­rekeket, játszóház, táncház, téli túra, úttörő szilveszter szerepel a programban . Felkészültek a szünidőre a könyvtárak és a mozik is. A megyei könyvtár gyermek­­könyvtárában minden mun­kanapon (hétfő ki­vételé­vel­­' 8—12-ig diafilmeket ve­títenek. 29-én fél három­kor a Légy jó mindhalá­lig című filmet. A városi könyvtárban 27-én nyelvi ve­télkedő lesz délelőtt, délután Prokofjev: Péter és a farkas című művét hallgathatják meg az érdeklődők, s ismer­kednek a mesével, a zenével. Beszéljünk helyesen 28-án, tanuljunk játékot a könyv­tárban, január 3-án könyv­tárismereti vetélkedő, majd játék lesz délelőtt. A Moziüzemi Vállalat bér­letes délelőtti matinékat tart a Rába moziban, amelyben a XX. század kalózai, a Kőszí­vű ember fiai, az Elektromos eszkimó, a Ruszlán és Lud­milla, a Gyöngyvirágtól a lombhullásig és a Csalogány című filmeket vetítik 9 és 1­­ órakor. A sorozat végén fényképezőgépeiket, barkács­­készletet, ifjúsági könyveket, hanglemezeket és más aján­dékokat sorsolnak ki a bér­letesek között. A mesemozi­ban délutánonként a Sárga elefánt, a No, megállj csak! és a Dzsungel könyve hőse szórakoztatják a szünidőző diákokat. Karácsonyfa díszí­tés idejére 24-én délután a Rába moziban A legkisebb törpével, a Vörös Csillagban a No, megállj csak! hőseivel, a győrszentiváni moziban a Mackókalanddal várják a ki­csiket. A sokszor sajnálkozva em­legetett szünidei „kulcsos” gyerekeket az idén tehát nem kell sajnálni, ha akarják, jól eltölthetik az időt. Ehhez persze az intézmények aján­latán kívül a szülők ösztön­zése is szükséges, no meg a figyelem felhívása a prog­ramkínálatra. A most vizs­gázó intézmények minden­esetre fel­készülésből jelest ér­demelnek. 111 | Baranyai képzőművészet .Baranya művészeti éle­tét bemutató miniatűr könyvsoro­zatot indított útjára a Mecsek-Tourist Idegenforgalmi Hiva­tal. A sorozat első kötetét már árusítják a pécsi könyves­boltokban. A minikönyv a baranyai képzőművészet fejlő­dését mutatja be a felszabadulástól napjainkig. Mintegy öt­­ven színes reprodukció illusztrálja a magyar, a­ngol, német és orosz nyelvű bevezető szöveget, amelyet Romváry Ferenc művészettörténész állított össze. A 7X7 centiméter nagyságú könyvecske a pécsi Szikra Nyomdában készült s a kis mé­ret ellenére is könnyen olvasható a szöveg, összesen há­romezer példányban jelent meg, ebből ezer példány szá­mozott. KUMBOID — 5

Next