Kisalföld, 1981. december (37. évfolyam, 281-304. szám)

1981-12-28 / 302. szám

Erkel Ferenc: Bánk bán Az Operaház vendégjátéka Erkel Ferenc Bánk bán cí­mű operájával látogatott el Győrbe a budapesti Opera­ház társulata. Ezek a ven­dégjátékok mindig várva várt színházi és zenei ese­ményt jelentenek városunk művészeti életében. A rangos produkciók iránti igényt ez­úttal is zsúfolásig megtelt nézőtér bizonyította. (Ma es­te változott szereposztásban megismétlik az előadást.) A Bánk bán története, mondanivalója közismert. Katona József drámája nyo­mán Egressy Béni olyan lib­rettót írt Erkel Ferenc szá­mára, mely segítségével ma­radéktalanul megvalósíthat­ta zenei törekvéseit, s így a mű a magyar nemzeti ro­mantika egyik gyöngyszemé­vé vált. Érdemes néhány szót ejteni Erkel operai dra­maturgiájáról és az európai hagyományokkal való kap­csolatáról, melyeknek jó példája ez a darab. Talán itt ötvöződnek leginkább a fő­ként olasz—francia opera­­hagyományok Erkel sajátos, nemzeti hangvételével. A XIX. századi operaszöveg­könyvek minden jellemzője megtalálható a műben (bor­dal, összeesküvés, csábítás, bosszú, örülési jelenet, ön­­gyilkosság, párbaj), s az európaiság e romantikus megnyilvánulásai mellett mégis a nemzeti jelleg, nem­zeti öntudat egyik legszebb példája a Bánk bán. A múlt századi Magyarországon még egyetlen és eredeti magyar zenének a verbunkos zenét ismerték el, így érthető, hogy Erkel is ezt a stílust egyesítette a romantikus opera formai keretei közt sa­ját eredeti törekvéseivel. A Magyar Állami Opera­ház előadása minden szem­pontból hűen követte a mű­nek ezt a jellemzőjét. Kenes­­sey Ferenc rendezése is ezt a koncepciót valósította meg, a zenei mondanivaló maradék­talan érvényesülésének ren­delt alá mi­­den színpadi be­állítást. Jól segítettek ebben Forray Gábor egyszerű és mégis monumentálisnak ha­tó díszletei, Márk Tivadar jelmezei, melyek színeikben is jól jelképezték a darab mondanivalójának alapvető ellentmondásait. Harangozó Gyula már klasszikusnak számító koreográfiája szin­tén szépen érvényesült a tánckar előadásában (a tánc­betétek szintén a romantikus európai opera szinte kötele­ző kelléktárába tartoztak). A zenekart Kórodi András vezényelte nagy­­rutinnal és biztonsággal, követve az ér­zelmi-hangulati változásokat. Erkel zenéje talán még több indulatot, szélsőséget is ma­gában rejt, mint amennyi az előadáson megvalósult, de még így is magabiztos és szép telt hangzásokat hallot­tunk a zenekartól. A kórus teljesítménye is méltó volt az előadás magas színvonalá­hoz. Az énekes szólisták közül a legegyenletesebb és zenei­leg is kiváló teljesítményt Melinda szerepében Kukely Júlia nyújtotta. Mind muzi­kalitását, mind színészi adottságait tekintve igazán szép, érzelmileg telített pro­dukciót hallottunk tőle. Kü­lönösen megkapó és muziká­lis volt a harmadik felvonás elején, ahol hangi adottságai és jó énektechnikája egy­aránt jól érvényesültek. Nagy sikert aratott Horváth Bálint is a népszerű Hazám, hazám című áriával. Színvonalas produkcióját néhány apróbb bizonytalanság ellenére hálás tapssal jutalmazta a közön­ség. Mészöly Katalin drámai­an, szerepéhez jól alkalmaz­kodva énekelt, főként a má­sodik felvonás végén nyúj­tott jó zenei teljesítményt. Bordás György telt és mégis lágyan zengő hangja jó sze­repformálással párosult, akárcsak Sólyom Nagy Sán­doré, aki Petur bán szerepé­ben aratott méltó sikert. Leblanc Győző szép tenor­hangja jól érvényesült. Vágh­elyi Gábor kissé fojtot­tam fátyolosan énekelt, bár ez illett Biberach szerepéhez. Bende Zsolt kellő méltóság­gal és nagy rutinnal jelení­tette meg II. Endre királyt, hangja, játéka nagyon jól megfelelt a szerep támasztot­ta követelményeknek. A produkcióról összességé­ben szólva feltétlenül ki kell emelnünk, hogy egy össze­forrott együttes magas szín­vonalú teljesítményét hal­lottuk. Az Állami Operaház e művet hagyományaihoz méltóan, nagy művészi alá­zattal és mégis tartósan, egyenletes színvonalon tartja műsorán. Az új szereplők bevonása ellenére az előadás mindig tükrözi a szerző ere­deti elképzeléseit, s ez a fel­fogás klasszikusnak számító darabok esetében követésre méltó. Ezért is volt megérde­melt az az ünneplés, mely­­lyel a közönség meghálálta a kitűnő vendégegyüttes sze­replését. B. Z. Szülők, pedagógusok, rendőrök A gyermekbalesetek megelőzéséért Nem újkeletű jelenség Mo­sonmagyaróváron, hogy reg­gel nyolc óra előtt piros nyakkendős diákok álldo­gálnak a gyalogátkelő­he­lyeknél; ha szükséges, kiáll­nak az útra és leállítják az autósforgalmat, elsőbbséget és védelmet biztosítva az is­kolába igyekvő társaiknak. Az viszont már újdonság — szeptember óta tapasztalni ilyet —, hogy a szolgálatban lévő rendőrök is segítik az úttörőjárőrök munkáját, nö­velve ezzel is a tekintélyü­ket. Mert valljuk be: da­cára, hogy a gépjárműveze­tők zöme figyelembe veszi a diákok jelzéseit, akadnak olyanok is, akik meggondo­latlanul, útjuk sietősségét he­lyezve előtérbe, félreugrásra késztetik a jelzést adó diá­kokat. A minap több mosonma­gyaróvári szülővel is beszél­gettem a fenti jelenségről. Elmondták: nyugodtabban, állnak munkába kora reggel, mert tudják, hogy az iskolá­ba igyekvő gyermekük útját vigyázzák. Egyikük mesélte: éjszakai műszakból igyekez­vén haza, látta, amint a rendőr az úttörőjárőr piros nyakkendőjét igazgatta. Jól lehet, saját gyermekére gon­dolt közben. S közelebb ér­ve hallhatta, hogy a rendőr a forgalomirányítással kap­csolatos tudnivalókat ismer­teti a diákkal. Ez az apró mozzanat a bi­zalom, és egyben az egymás­rautaltság jele is. A diákok már ismerősként fogadják a szolgálatát teljesítő rendőrt, és ez nem véletlen. A sziget­közi városban ugyanis „di­vatba jött” az iskolák patro­­nálása. A rendőrök között — ha szabad így mondani — szétosztatott mind a tizenegy iskola. A patronálás az isko­la környéki forgalom segíté­sét jelenti, ezen túl vetített­képes osztályfőnöki órákat tartanak a rendőrök, a gye­rekek nem kis örömére. És mert a gyermekek nevelésé­ben a szülőre, a pedagógus­ra és a rendőrre hárul a sok-sok feladat és felelősség; rendszeres résztvevői a szü­lői értekezleteknek is. Mosonmagyaróvár közle-,­kedési viszonyait tekintve F­eh­ér megyénk többi városá-­­­tól. Itt halad ugyanis a­ rendkívül forgalmas E 5-ös­ főút, aminek mindkét olda­­l­­án iskolák találhatók. A de­­­­mográfiai hullám is most érte el az általános iskolá­kat, aminek vonzata: nem­rég még szülői felügyelettel érkeztek a gyerekek az óvó­­i­dába, de ma már táskástul, legtöbbjük önállóan indul útnak. Ezért is örvendetes a rendőrök segítőkész jelenlé­te. Különösen most, amikor lehullott a hó, rejtve a fel­festett gyalogátkelőhelyeket. Beszélgetőpartnereimet jól­eső érzés tölti el, mert tud­ják: reggel is, valamint a délutáni órákban is , mi­kor a kisiskolások elhagy­ják a tantermeket , rend­őrök vigyázzák gyermekeik lépteit, örömük érthető, a kiváltó ok üdvözölhető. H. V. 1981. december 28., hétfő Fenyőfa-ünnepség a Parlamentben Akárcsak az előző napon, szombaton is kétszer népesült be a Parlament kupolaterme: délelőtt a kisdobosok, dél­után az úttörők legjobbjai érkeztek fenyőfaünnepélyre. Kijutott a tapsból Koncz Zsuzsának éppúgy, mint Rodolfónak, a Rajkó zene-, karnak, a Karsai pantomim csoportnak és az artistaiskola növendékeinek. Nagy volt a küzdelem a különböző vetél­kedőkön: ki tud a legalacso­nyabbra állított limbóléc alatt átcsúszni; ki táncolja legfürgébben a rock and rollt; ki tölti ki hibátlanul a Kresz totószelvényét. A csak­nem 15 méteres, villogó fé­nyekkel, több kiló szaloncu­korral, sok-sok dísszel ékesí­tett karácsonyfa körül a két nap alatt csaknem 3000 gye­rek élvezte a változatos, szí­nes programokat. Szombaton­­ délután nemcsak budapesti­ gyerekeket fogadott a Par­ ■ lament: valamennyi megye és a gyermekvárosok is elküld­ ,­ték azt a tíz-tíz úttörőt, akik­ a tanulásban éppúgy élenjár­nak, mint az úttörőmunká­ban. Tovább szépül a Budavári Palota Több mint 1,6 milliárd fo­rintot költöttek eddig a Bu­davári Palota rekonstrukció­jára. A tervbizottság határo­zata alapján a VI. ötéves tervidőszakban kereken 500 millió forintot lehet felhasz­nálni a nagyberuházás foly­tatására. Az­ erőket elsősor­ban az Országos Széchényi Könyvtárat magába foglaló épület felújítására összpon­tosítják. Annál is inkább sürgető ez a feladat, mivel a nemzeti könyvtár könyvállo­mányának jelentős része szétszórtan, rossz körülmé­nyek között van elhelyezve, s ez nem teszi lehetővé a könyvtár rendeltetésszerű használatát. Az építkezést legkésőbb 1983 december vé­géig­ fejezik be, az átköltö­zést fokozatosan bonyolítják le. A VI. ötéves tervidőszak­ban kerül sor a volt Sándor Palota külső rekonstrukció­jára, a belső felújításokat a VII. ötéves tervidőszakban fejezik be. Ha elkészül, épí­­tészeti múzeumot és kiállí­tást rendeznek be termeiben. Majoros Hédi kiállítása Majoros Hédinek „köze van” az új­­városi könyvtárhoz Győrött. Legutóbbi munkája a könyvtár homlokzatát díszíti. És hogy a folytonosság meglegyen, műveiből kamara­kiállítás látható a könyvtár galériáján 1982. január 10-ig. Persze nemcsak azért. A tár­lat szimbolikus erejű. Azt példázza, hogy kezd helyreállni az építészet és az alkal­mazott művészetek körének kapcsolata, amelynek jeleit azért még ne az új lakó­telepeken, s főként ne a panelos építmé­nyeken keressük. Az együttműködés olykor még döcög, épület és épületdísz nem egy gondolatból indul ki, találkozásuk találom­ra, a véletlen szeszélyének kitéve történik, a legnagyobb baj azonban az, ha az alkal­mazott művészet és az építészet nem talál­koznak egymással. Majoros Hédi munkái az alkalmazkodás alázatából, a modern idők szavának megértéséből, az egyszerű harmó­niára való törekvésből születnek. Talán ezért is van az, hogy rögtön a rendeltetést, az alkalmazhatóságot, a díszítő célszerűsé­get keressük, látjuk bennük. Új intézmények, régi gondok közművelődésről a megyeszékhelyen Az 1981-es év gyarapodásának rövid mérlege: elkészült a korszerű városi könyvtár, évtizedes „pangás” után kétmil­lió forintos korszerűsítést hajtottak végre a Kultúrparkban, raktárral gazdagodott a Felszabadulás úton a megyei könyv­tár, új közművelődési egység lépett munkába a Kun Béla lakótelepi zöld iskolában, helyére került a Petz-hagyaték és Kende Judit kerámia gyűjteménye, javult a levéltár raktá­rozási lehetősége, a Moziüzemi Vállalat tervszerű fejlesz­tése nyomán új vetítési lehetőségek kínálkoznak a műszaki főiskolán, a zöld iskolában és a gyermekkönyvtárban. A megyeszékhely közmű­velődési intézményhálózatá­nak gyarapodásáról szóló adatokat a városi tanács mű­velődésügyi osztálya által a közelmúltban tartott beszá­molóból idéztük. Mint Finta Lajos tanácsos, a közműve­lődési csoport vezetője az 1981-es év értékelésekor hoz­zátette, több intézmény fel­újítása is folyik Győrött. Korszerűsödik a Felszaba­dulás úti klubház, a grafikai műhely, a Rába Művelődési Központ, a Mező Imre Út­törőház, a Gorkij Művelődé­si Ház épülete. Míg a tárgyi feltételek ja­vultak, régi gond, hogy a személyi ellátottság, a szak­képzettek aránya változatla­nul nem megfelelő. A köz­­művelődésben dolgozók har­minc százaléka nem szak­képzett, igaz, többségük to­vább tanul. A jövőben azon­ban nem szabad megelé­gedni azzal, hogy a megüre­sedő helyekre sorban áll­nak a szakképzetlen mun­kaerők. Jobb feladatelosz­tással, a belső tartalékok feltárásával, s a megfelelő­en képzett emberek megke­resésével javíthatnának a helyzeten az intézmények vezetői. Az 1981-es évben végzett közművelődési munkát egé­szében eredményesnek ítél­ték. Tizenegyezernél több rendezvényen kétmillió láto­gató volt. Tény viszont, hogy továbbra is szűk kör jár rendszeresen az eseményekre. Hogy milyen nagyobb ren­dezvényeknek adott otthont Győr, álljon itt ízelítőül né­hány példa: felszabdalási és politikai kulturális napok, az ünnepi könyvhét országos megnyitója, a Magyar Rádió győri kulturális hete, zenei nyár 16. alkalommal, a VI Radnóti biennálé, az Aurora ’81 művészeti fesztivál, or­szágos pop-jazz napok, Bar­tók-emlékestek, az anyanyelv hete, ifjú muzsikusok feszti­válja. Ugyanakkor Győr lett a székhelye a Képző, és Iparművész Szövetség terü­leti szervezetének. A jó munkára jellemző, hogy a felújítás alatt álló Rába Művelődési Központ és az úttörőház kihelyezett programokkal változatlan népszerűséggel működik, sőt, a munkahelyeken, iskolák­ban megtartott rendezvé­nyek új közönséget toboroz­tak az intézményeknek. A megyeszékhelyen egyébként elsősorban a gyerekeknek szóló műsorok szereplnek túlsúlyban, ami nem baj, hi­szen a jövő nézőit, látoga­tóit, olvasóit nevelik általuk. A felnőtteket már nehezebb megnyerni a programoknak, ezért is kell tovább javítani a munkát. Új kezdeményezésekről is beszámoltak a közművelődé­si intézmények képviselőinek találkozóján. Karácsonyi vá­sár nyílt a Petőfi Művelő­dési Központban, a zöld és a kék iskolákban győri mű­vészek alkotásaiból válogat­hattak az érdeklődők. A vá­ros mecénás jellege nemcsak hivatalos vásárlásokban me­rül ki a jövőben, hanem a közvetlen kapcsolathoz is hozzásegítik a művészeket és a város lakóit. A jövő év fő feladatairól Pintér Ferenc művészeti fő­előadó beszélt. A legfonto­sabb álljon első helyen: az ötnapos munkahét bevezeté­sekor alapvető feladata a közművelődési intézmények­­nek úgy szervezni a mun­kát, hogy a nyitvatartás se­hol se rövidüljön. A hétvé­gi szórakozási lehetőségekre gondolni kell, hiszen a kol­légiumi diákok sem utaznak minden hétvégén haza, s a város ifjú és felnőtt lakos­sága is kikapcsolódni vágyik a hétvégeken. A fiatalok szórakozási lehetőségeinek egyébként nincs­ komoly bá­zisa, erre gondolni kell a jö­vőben. Az iskoláknak és a közművelődési hálózatnak meg kellene találniuk az együttműködés formáit. A jelenlegi helyzet­­az, hogy az iskolák lépéshátrányban van­nak, pedig több ajánlatot is kaptak már az intézmények­től, a művelődési osztálytól. A megyeszékhely a jövő évben is több jelentős ren­dezvény színhelye lesz. Ko­­dály-verseny, országos nép­dal-éneklési és szolfézs ver­seny lesz 1982-ben, országos Haydn-szonáta versenyt ren­deznek itt, Kormos­­ István megyei versmondó verseny, majd Kormos emlékülés sze­repel a programban többek közöt. Tovább javulnak a tárgyi feltételek: megnyílik az adyvárosi klubház, a gra­fikai műhely, újabb raktá­rat kap a Köztársaság téren a megyei könyvtár. (Pia) HUMPOID 5

Next