Kisalföld, 1981. december (37. évfolyam, 281-304. szám)

1981-12-05 / 285. szám

Nyílik a Katona József színház! Hatalmas üvegdoboz Budapest belvárosában, a Petőfi Sándor­ ut­cában; talán az a legszebb a ha­marosan megnyíló Katona József Színházban, hogy nincs elbariká­­dozva a kandi tekintetek elöl se függönyzettel, se állványzattal, mindenki benézhet, szemrevételez­heti az előcsarnokot, a ruhatárat, a portásfülkét. Az újjáépült szín­háznak nincs titkolnivalója. Meg csöveit, a szükséges gépészeti be­rendezéseket sem takarják dobo­zok, kulisszák, a legegyszerűbben mutatja meg magát. Nem volt könnyű az építész, a belsőépítész dolga. Ez a belvárosi udvar — mert eredetileg udvar volt! — a Petőfi Sándor utca, a Haris köz és Kígyó utca között helyezkedett el, hatalmas lakó­tömbben, amelyet átjárók, passzá­zsok szeltek keresztül. Az udvart később beépítették, először áruház volt, aztán mozi lett, s végül „bot­csinálta” színház. Rossz elhelyezés­sel, kevés és szűkös öltözővel. S körötte, alatta és részben fölötte is a belvárosi­ lakóház élte min­dennapi életét. A Középületter­vező Vállalat munkatársai, a ter­vezők: Siklós Mária építész és Fe­hérváriné Potyondi Margit belső­­építész, amikor először járták be a felújítandó Katona József Szín­ház közötti terepet, a színház alatt a lakók pincéiben bizony még ri­adtan menekülő patkányokkal is találkoztak. Mindenesetre a szín­ház átépítését együtt kellett elvé­gezni a lakótömb teljes felújítá­sával, részbeni átalakításával. A ház alatt ma már fehér csempés világos helyiségekben a színház gépészeti berendezései működnek, a forgószínpad masinái, a fűtő-, szellőzőberendezések. A kitágult öl­tözői tér fölött­­ természetesen ma is lakások vannak. Ezeknek a vi­zes blokkjait is át kellett helyez­niük, hiszen egyébként az öltöző közepén lévő csőben zubogott vol­na le a csatornába a szennyvíz. A színészbejáró a felújított passzázs­ba került, ahol új üzlethelyisége­ket is kialakítottak. A hatalmas üvegajtókon át a be­lépőt tágas tér fogadja: a fal vi­lágos barna, a padló kubai már­vány. A célszerű, konstruktív tér­be jól illeszkedik Z. Gács György tízszer kétméteres üvegkompozí­ciója (üveg, tükör, krómacél). A nézőtér megnagyobbodott: 355 ülő­hellyel rendelkezik. Miután haj­dan udvar volt, a ház tartópillé­reit is be kellett komponálniuk a tervezőknek a nézőtér kialakításá­ba. Nincsenek zavaró lépcsők és fordulók, tisztán, világosan átte­kinthető a nézőtér, és ami ennél még fontosabb, a nézőtér minden ülőhelyéről a színpad is, amely forgószínpaddal rendelkezik és lé­nyegesen nagyobb a réginél. Érdemes szót ejteni a színház színeiről is: a hűvös üveg és krómacél mellett a mályvaszín és a fa természetes színe uralkodik. A tervező belsőépítész szándéka az volt, hogy a színház látogatói szá­mára a nem közvetlenül érzékel­hető, tapintható tárgyakat hűvös, egyszerű, célszerű anyagokkal bo­rítsa, ám azokat, amelyek közvet­len kapcsolatba­­ kerülnek­ a né­zőkkel, „keze ügyébe” esnek, si­ma, puha, „emberközeli” anyagok­kal. A mályvaszín plüss és matt fa — világos tónusú tölgy — zsöly­­lyék mellett még az ajtók kilin­cse is nemes anyagból készült. Petrilla István tűzzománc beraká­­sos fogantyúkat tervezett. A büfébe látogatókat Hübner Aranka tiszta selyem faliképe fo­gadja, a tizenhétszer két és fél méteres festett, kifeszített anyag hozza be a társalgóba a színház hangulatát: drapériák és felsejlő ablakok közül szinte várja az em­ber, hogy mikor bukkan elő va­laki. .. A tervezők számára az öltözők jelentették a legnagyobb gondot. ■Hiszen itt a színésznek nemcsak testileg fizikailag kell felkészülnie a szerepére, azaz felöltöznie, ha­nem lelkileg is; a felkészülés, a különböző jelenetek közti szünet alatt a nyugodt légkör megterem­tése legalább olyan fontos, mint a jó megvilágítás a maszkkészítés­hez. Jól átgondolt, takarékos tervek alapján születik újjá a Katona József Színház: jelképe és példá­ja le­hetne mostani gazdasági gondjaink megoldásának is. A sok­féle invenciózus ötlet, amely a szűkös körülmények között is ér­demlegeset tud teremteni, s a meg­lévő javak okos felhasználása. Egy fontos dolgot ugyanis még nem említettünk: a belső berendezés a kereskedelemben kapható és ipari formatervezett, saját előállítású tárgyakból áll; a lámpák, a néző­téri zsöllyék, a textiliák itthoni termékek! Minderről meggyőződhet bárki, aki vendége, közönsége lesz a de­cember 12-én nyitó Katona József Színháznak. Bérlők László Alattad a délkör Ha nem érezném meg egy rezzenésből, hogy fölösleges lettem, leszaladt orrom előtt a roló, le a nap, kibuktam a görbülő mindenségből, ha mint aki folyvást zuhanva néz föl, nem látnám büntetlenül magamat, ahogy besétálok a pillanat kertjébe hiú jóhiszeműségből, ha megtanulnám végre, hogy miért él, minden ami él, s úgy lennék szabad, hogy élvezem már mutatványodat, mert nem taszíthatsz ki a tévedésből, megbillenne-e alattad a délkör? adnál-e országomért egy lovat? magazin Deák Mór A folyamat Természetesen­­ maga sem hit­te el. Az ember csak addig hisz a csodákban, amíg meg nem tör­ténnek. Az öngyilkosság szakadé­kának a peremén tántorgott: mi­ben hitt volna? Egyáltalán: mi­ben hihet az, aki éppen a hit hi­ánya miatt jut kétségbeejtő hely­zetbe? De most valaki leemelte róla a rákövesedett albérleti lyuk tetejét, s akarata ellenére csodát tett vele... Furcsa: az öreg létezésére halá­la után döbbent rá. A papír azon­ban valóságos volt, aminthogy a lakás is az. „Más hozzátartozóm nem lévén, megboldogult kereszt­lányom fiára hagyom a lakást.” Egy mondat — és kacagva bámul a szakadékba. Az öreg úgy tűnt el az emléke­zetében, ahogyan egy lábtörés — a céltalan dolgok ellen védekezik az agy. Most mégis meglepő éles­séggel rajzolódik eléje a szürke bozonttal keresztezett arc — még egy mosolyt is rá tud képzelni. Ha van isten, biztosan ilyen, gon­dolta az értesítést csókolgatva. Akárhányszor végiggondolta az életét —­ márpedig megtette sok­szor —, arra a következtetésre ju­tott, hogy az albérletek juttatták ilyen mélyre, ahol már csak a csoda segít. S ím,­lón csoda. Me­gint látta az arcot. Köszönöm, mo­tyogta. A fizetése felét áldozta a koszos lyukra, ahol ráadásul még nyugta sem volt: átkutatták a holmijait, figyelték, mikor jár ha­za, zártak előle mindent — ha egy barátjával akart beszélgetni, külön engedélyt kellett kérnie, hogy felvihesse. Ital nincs! — hangzott ilyenkor a válasz­: de mi­ből is ihatott volna? Aztán idegei feladták, nekiugrott egyik főbérlő­jének. — Fontos telefont várok — mondta. — A kórházból hív édes­anyám, kell-e műteni. Jó, termé­szetes — bólintott megértően a másik, aztán felemelte a kagylót. Másfél órán át beszélt. Amikor be­fejezte, rámosolygott: — Tessék — s akkor ugrott neki. A zártosztály, ahova beszállították, szinte üdülést jelentett számára. Persze, ha tud­ta volna... ... ha tudta volna, hogy a klini­kát megjárt­ ember rosszabb, mint a börtönből szabadult! Csak a ha­lott indián jó indián .. . Nem üt­között ugyan sehol akadályba — de hogyan is ütközhetett volna, amikor szánakozva kikerülték? Keze remegni kezdett, magában beszélt — gyűlölete végül agresz­­szióba váltott, s megmart minden­kit. Egy hónapja már állása sem volt, amikor megkapta az értesí­tést. „Más hozzátartozóm nem lé­vén ...” Akkor már régóta csak feküdt, bámulva a pókot, amelyik egyre közelebb ereszkedett az ar­cához. „... megboldogult kereszt­lányom fiára hagyom a lakást.” Persze, az örömhírt se volt kire megosztani — a pók kifejezetten nem örült, a főbérlő közönyös maradt. De a csoda megtörtént, ha rajta kívül nem is vette észre sen­ki. A lakás szép volt — de ha nem lett volna az, akkor is az lett vol­na —, az a néhány penészfolt a falon rózsára emlékeztette, az öreg beivódott szaga meg arra, hogy végre üldögélhet órákig majd a vécén, olvasgatva. A bútorok egye­nesen gyönyörűek voltak— az al­bérleti szobák brútorai a vasúti ko­csik célszerűségét idézik, márpe­dig ezzel az első osztályú kocsivá a végállomásig utazom! — gon­dolta. Végre, sóhajtott, amikor szétrakta a holmijait, és hányátt dobta magát az ágyon. A feje fö­lött Jézus feszült az állandóság belenyugvásával — már mozdult a keze, hogy kidobja, de a csoda el­fogadtatott. Jézus maradt.­­Lassanként szín költözött az ar­cába — a lakásnak voltak ablaka is — és megbékélt az emberek­kel. Új munkahelyén jámbornál ismerték, s még barátai is akad­tak, akik néha ■ kölcsönkérték a kulcsot. Ilyenkor félt egy kicsit mi lesz, ha valamit összepiszkíta­nak, vagy odébbraknak — de a aggodalom csillapodott, ahogy ha­zaért. Egyedül volt, hát gyakran feljártak hozzá a barátok boroz­gatni — s amikor vett egy lemez­játszót, lányok­­is szállingóztak hozzák . Németh István oroszi merengések FAGY ELŐTT Rövidek a napok és a halálraítéltből vers lesz a fagy előtti sajnálat diszkrét sirató és színes meglopása mert az élő mélyzöldeknek a még vadul nyíló virágoknak nem árulhatom el este már három váza rabságba is azért fogdosom őket hogy az első kályhabegyújtásnál megcsaljam az időt. KÜLÖNBSÉGEK a fogatlan kismacskákat amint játszanak a falevéllel éhségükben mert úgyis megdöglenek de dédelgeti a krizantém virágokat mint mindenki a halottaknak kijáró utolsó örömöt. KIRAKATOK A varjas eget visszatükröző kirakatokból nagykabátba és kesztyűbe öltöztetett bábuk nem fáznak meg de mintha lehetnének vagy sóvárognak az­­arra járóknak — szeretnének megmozdulni vagy azt mondani egyszer — jaj de fázunk. ■ RÉGI HAJÓ 1981. december 5., siamba

Next