Kisalföld, 1981. december (37. évfolyam, 281-304. szám)
1981-12-05 / 285. szám
Nyílik a Katona József színház! Hatalmas üvegdoboz Budapest belvárosában, a Petőfi Sándor utcában; talán az a legszebb a hamarosan megnyíló Katona József Színházban, hogy nincs elbarikádozva a kandi tekintetek elöl se függönyzettel, se állványzattal, mindenki benézhet, szemrevételezheti az előcsarnokot, a ruhatárat, a portásfülkét. Az újjáépült színháznak nincs titkolnivalója. Meg csöveit, a szükséges gépészeti berendezéseket sem takarják dobozok, kulisszák, a legegyszerűbben mutatja meg magát. Nem volt könnyű az építész, a belsőépítész dolga. Ez a belvárosi udvar — mert eredetileg udvar volt! — a Petőfi Sándor utca, a Haris köz és Kígyó utca között helyezkedett el, hatalmas lakótömbben, amelyet átjárók, passzázsok szeltek keresztül. Az udvart később beépítették, először áruház volt, aztán mozi lett, s végül „botcsinálta” színház. Rossz elhelyezéssel, kevés és szűkös öltözővel. S körötte, alatta és részben fölötte is a belvárosi lakóház élte mindennapi életét. A Középülettervező Vállalat munkatársai, a tervezők: Siklós Mária építész és Fehérváriné Potyondi Margit belsőépítész, amikor először járták be a felújítandó Katona József Színház közötti terepet, a színház alatt a lakók pincéiben bizony még riadtan menekülő patkányokkal is találkoztak. Mindenesetre a színház átépítését együtt kellett elvégezni a lakótömb teljes felújításával, részbeni átalakításával. A ház alatt ma már fehér csempés világos helyiségekben a színház gépészeti berendezései működnek, a forgószínpad masinái, a fűtő-, szellőzőberendezések. A kitágult öltözői tér fölött természetesen ma is lakások vannak. Ezeknek a vizes blokkjait is át kellett helyezniük, hiszen egyébként az öltöző közepén lévő csőben zubogott volna le a csatornába a szennyvíz. A színészbejáró a felújított passzázsba került, ahol új üzlethelyiségeket is kialakítottak. A hatalmas üvegajtókon át a belépőt tágas tér fogadja: a fal világos barna, a padló kubai márvány. A célszerű, konstruktív térbe jól illeszkedik Z. Gács György tízszer kétméteres üvegkompozíciója (üveg, tükör, krómacél). A nézőtér megnagyobbodott: 355 ülőhellyel rendelkezik. Miután hajdan udvar volt, a ház tartópilléreit is be kellett komponálniuk a tervezőknek a nézőtér kialakításába. Nincsenek zavaró lépcsők és fordulók, tisztán, világosan áttekinthető a nézőtér, és ami ennél még fontosabb, a nézőtér minden ülőhelyéről a színpad is, amely forgószínpaddal rendelkezik és lényegesen nagyobb a réginél. Érdemes szót ejteni a színház színeiről is: a hűvös üveg és krómacél mellett a mályvaszín és a fa természetes színe uralkodik. A tervező belsőépítész szándéka az volt, hogy a színház látogatói számára a nem közvetlenül érzékelhető, tapintható tárgyakat hűvös, egyszerű, célszerű anyagokkal borítsa, ám azokat, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a nézőkkel, „keze ügyébe” esnek, sima, puha, „emberközeli” anyagokkal. A mályvaszín plüss és matt fa — világos tónusú tölgy — zsölylyék mellett még az ajtók kilincse is nemes anyagból készült. Petrilla István tűzzománc berakásos fogantyúkat tervezett. A büfébe látogatókat Hübner Aranka tiszta selyem faliképe fogadja, a tizenhétszer két és fél méteres festett, kifeszített anyag hozza be a társalgóba a színház hangulatát: drapériák és felsejlő ablakok közül szinte várja az ember, hogy mikor bukkan elő valaki. .. A tervezők számára az öltözők jelentették a legnagyobb gondot. ■Hiszen itt a színésznek nemcsak testileg fizikailag kell felkészülnie a szerepére, azaz felöltöznie, hanem lelkileg is; a felkészülés, a különböző jelenetek közti szünet alatt a nyugodt légkör megteremtése legalább olyan fontos, mint a jó megvilágítás a maszkkészítéshez. Jól átgondolt, takarékos tervek alapján születik újjá a Katona József Színház: jelképe és példája lehetne mostani gazdasági gondjaink megoldásának is. A sokféle invenciózus ötlet, amely a szűkös körülmények között is érdemlegeset tud teremteni, s a meglévő javak okos felhasználása. Egy fontos dolgot ugyanis még nem említettünk: a belső berendezés a kereskedelemben kapható és ipari formatervezett, saját előállítású tárgyakból áll; a lámpák, a nézőtéri zsöllyék, a textiliák itthoni termékek! Minderről meggyőződhet bárki, aki vendége, közönsége lesz a december 12-én nyitó Katona József Színháznak. Bérlők László Alattad a délkör Ha nem érezném meg egy rezzenésből, hogy fölösleges lettem, leszaladt orrom előtt a roló, le a nap, kibuktam a görbülő mindenségből, ha mint aki folyvást zuhanva néz föl, nem látnám büntetlenül magamat, ahogy besétálok a pillanat kertjébe hiú jóhiszeműségből, ha megtanulnám végre, hogy miért él, minden ami él, s úgy lennék szabad, hogy élvezem már mutatványodat, mert nem taszíthatsz ki a tévedésből, megbillenne-e alattad a délkör? adnál-e országomért egy lovat? magazin Deák Mór A folyamat Természetesen maga sem hitte el. Az ember csak addig hisz a csodákban, amíg meg nem történnek. Az öngyilkosság szakadékának a peremén tántorgott: miben hitt volna? Egyáltalán: miben hihet az, aki éppen a hit hiánya miatt jut kétségbeejtő helyzetbe? De most valaki leemelte róla a rákövesedett albérleti lyuk tetejét, s akarata ellenére csodát tett vele... Furcsa: az öreg létezésére halála után döbbent rá. A papír azonban valóságos volt, aminthogy a lakás is az. „Más hozzátartozóm nem lévén, megboldogult keresztlányom fiára hagyom a lakást.” Egy mondat — és kacagva bámul a szakadékba. Az öreg úgy tűnt el az emlékezetében, ahogyan egy lábtörés — a céltalan dolgok ellen védekezik az agy. Most mégis meglepő élességgel rajzolódik eléje a szürke bozonttal keresztezett arc — még egy mosolyt is rá tud képzelni. Ha van isten, biztosan ilyen, gondolta az értesítést csókolgatva. Akárhányszor végiggondolta az életét — márpedig megtette sokszor —, arra a következtetésre jutott, hogy az albérletek juttatták ilyen mélyre, ahol már csak a csoda segít. S ím,lón csoda. Megint látta az arcot. Köszönöm, motyogta. A fizetése felét áldozta a koszos lyukra, ahol ráadásul még nyugta sem volt: átkutatták a holmijait, figyelték, mikor jár haza, zártak előle mindent — ha egy barátjával akart beszélgetni, külön engedélyt kellett kérnie, hogy felvihesse. Ital nincs! — hangzott ilyenkor a válasz: de miből is ihatott volna? Aztán idegei feladták, nekiugrott egyik főbérlőjének. — Fontos telefont várok — mondta. — A kórházból hív édesanyám, kell-e műteni. Jó, természetes — bólintott megértően a másik, aztán felemelte a kagylót. Másfél órán át beszélt. Amikor befejezte, rámosolygott: — Tessék — s akkor ugrott neki. A zártosztály, ahova beszállították, szinte üdülést jelentett számára. Persze, ha tudta volna... ... ha tudta volna, hogy a klinikát megjárt ember rosszabb, mint a börtönből szabadult! Csak a halott indián jó indián .. . Nem ütközött ugyan sehol akadályba — de hogyan is ütközhetett volna, amikor szánakozva kikerülték? Keze remegni kezdett, magában beszélt — gyűlölete végül agreszszióba váltott, s megmart mindenkit. Egy hónapja már állása sem volt, amikor megkapta az értesítést. „Más hozzátartozóm nem lévén ...” Akkor már régóta csak feküdt, bámulva a pókot, amelyik egyre közelebb ereszkedett az arcához. „... megboldogult keresztlányom fiára hagyom a lakást.” Persze, az örömhírt se volt kire megosztani — a pók kifejezetten nem örült, a főbérlő közönyös maradt. De a csoda megtörtént, ha rajta kívül nem is vette észre senki. A lakás szép volt — de ha nem lett volna az, akkor is az lett volna —, az a néhány penészfolt a falon rózsára emlékeztette, az öreg beivódott szaga meg arra, hogy végre üldögélhet órákig majd a vécén, olvasgatva. A bútorok egyenesen gyönyörűek voltak— az albérleti szobák brútorai a vasúti kocsik célszerűségét idézik, márpedig ezzel az első osztályú kocsivá a végállomásig utazom! — gondolta. Végre, sóhajtott, amikor szétrakta a holmijait, és hányátt dobta magát az ágyon. A feje fölött Jézus feszült az állandóság belenyugvásával — már mozdult a keze, hogy kidobja, de a csoda elfogadtatott. Jézus maradt.Lassanként szín költözött az arcába — a lakásnak voltak ablaka is — és megbékélt az emberekkel. Új munkahelyén jámbornál ismerték, s még barátai is akadtak, akik néha ■ kölcsönkérték a kulcsot. Ilyenkor félt egy kicsit mi lesz, ha valamit összepiszkítanak, vagy odébbraknak — de a aggodalom csillapodott, ahogy hazaért. Egyedül volt, hát gyakran feljártak hozzá a barátok borozgatni — s amikor vett egy lemezjátszót, lányokis szállingóztak hozzák . Németh István oroszi merengések FAGY ELŐTT Rövidek a napok és a halálraítéltből vers lesz a fagy előtti sajnálat diszkrét sirató és színes meglopása mert az élő mélyzöldeknek a még vadul nyíló virágoknak nem árulhatom el este már három váza rabságba is azért fogdosom őket hogy az első kályhabegyújtásnál megcsaljam az időt. KÜLÖNBSÉGEK a fogatlan kismacskákat amint játszanak a falevéllel éhségükben mert úgyis megdöglenek de dédelgeti a krizantém virágokat mint mindenki a halottaknak kijáró utolsó örömöt. KIRAKATOK A varjas eget visszatükröző kirakatokból nagykabátba és kesztyűbe öltöztetett bábuk nem fáznak meg de mintha lehetnének vagy sóvárognak azarra járóknak — szeretnének megmozdulni vagy azt mondani egyszer — jaj de fázunk. ■ RÉGI HAJÓ 1981. december 5., siamba