Kisalföld, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-08 / 6. szám
Egyesek tudni vélik, hogy a bejei legények átjártak regülni hozzánk karácsony másnapján. Van, aki váltig esküszik rá, szilveszter napján történt a dolog. Abban vita nincsen, hogy az ördögnek az ünnepe a regölő hét. A suhancok állatbőrbe öltöztek, láncos botokat szedtek ki a Trabant csomagtartójából, meg köcsögdudákat. Egyik hangszer a valamikori citerazenekarban szolgált, rá lehetett ismerni az évszámról, amit még a sánta Tóth pingált a cserépedényre: ezerkilencszázharminc. Mindegyik legényen kucsma volt, kifordított báránybőr kucsma. A menetet a két Horváth gyerek zárta, ők szedték össze a pénzt. Az öregek a régi időkre emlékeztek, a bőségvarázslás korára, István regöseinek nyírfakéreg bocskorára, a varázzsal varázslások estéjére, közben meg arra, hogy éjféli misekor a torony alatt a hétágú korbáccsal megütögették a lányokat, az asszonyokat, aprószenteki előzetesképpen, hogy kelésesek ne legyenek, hogy frissek legyenek, víz helyett borért szaladjanak, kert alján menjenek, ha utcáról küldik őket. Szól a köcsögduda, halljatok csudát: „Itt is keletkezik egy csoda-tó, azzal körülveszik csodatévő szarvasok, ezer ága-boga, ezer misegyertya, altatva alágyék, gyulladva gyulladjék ez új esztendőben!’’ A legények az előszoba ajtajában állnak, a háziak a konyhán hallgatóznak, az asszony a kredenchez megy, pénzt keres, a férfi a demizsont szedi elő az asztal alól, találgatják, kik lehetnek a regösök. „Nincs egyebem, mint az emlékezetem”, dödörgi a REGO nagyapó. Mindennek megvan a maga ideje, neki már nem jutna eszébe köcsögdudát szerezni vagy készíteni, odaállni a lányos házak udvarába, durrantani néhányat a sudaras ostorral, belefújni hármat a kanászkürtbe, hogy tudják a lakók: eljöttek hozzájuk a regösök. Holnap majd megbeszélikaz öregasszonyok, hogy kinek kit regültek. „Regüljük a gazdát, vele az asszonyát, régi rejtem, régi rejtem, hej regü rejtem... Regüljünk egy szép leányt, kinek neve volna .. Elkel a legény a lányos házba, az ilyen összeboronálásnak mindig van alapja, megbízható az énekelve elmondott hír. De odabent nem pirul, a lány, nevet csak az egészen, viszi kifele a demizsont meg aborospoharakat, kínálja a legényeket. Az öregek olyasmiket mesélnek: meghaltak a regösök. Hanem amikor szóba kerül valami az utcán, nem felejtik elmondani : mikor feljött a vacsora csillag, akkor kezdték el a járást a faluban, mászkáltak egyik lányos háztól a másikba. Elméláznak, közös titkaik vannak abból a korból, amikor még a csodaszarvasok a páskom melletti fenyvesben legeltek. „Meglássátok, egy napon majd idejönnek, gyertyás-koronás fejüket fölemelik, akkor az a nap újra a miénk lesz.” Töprengenek, tűnődnek az öregek, bizony minden megváltozott! Lábnyomok mindenfelé a hóban. Az esti busz ablakából nevető lányok és legények integetnek, az asztal tele van kenyérhéjjal és morzsával, az unokák a franciaágyon ugrálnak, az anyjuk bekapcsolja nekik a televíziót. Aa aprószentek a kertek(1- ben sírtak, mint a záporeső. Az öregeket álmukban regösök serege vette körül, sokasodtak a köcsögdudák, újrakezdődött az ablakok alatt az ének. Egyiküknek már az se fájt, hogy a kiregált lány mást szeretett. J. J. Kamera közelben Riporter kerestetik! — hirdeti az új vetélkedő címe, és mi, akik már ismerjük a játékszabályokat, hiszen nem először izgulunk végig hasonló válogatóversenyt. — már tudjuk a riportert nem is kellene keresni, ott van a jelentkezők között, inkább ki kellene választani. Csakhogy ez nem is olyan könnyű. Marad tehát a műsor, pontosabban műsor-sorozat, avagy sorozatműsor. .. Most, január 16-án, szombat délután hangzik fel első alkalommal a Riporter kerestetik! szignálja — és indul ..harcba'’ az a szerény, es és 18 ifjú és leány, akit a hatszáznyi jelentkező közül erre legalkalmasabbnak ítélt a szakmai zsűri, meglehetősen kemény és nehéz szűrővizsgák után. Mindenféle írás- és szóbeli feladat megoldása után alakult ki a most már nyilvános vetélkedő mezőnye. Mint az adások vezető-szerkesztője, Pomezanszki György elmondta — az immár ötödik kiadásához érkezett műsor igyekezett megszívlelni a közönség tanácsait — éppen ezért tág lehetőségeket biztosítanak a publikum számára is: a beküldött szavazatokkal maga is a finisbe juttathatja a számára legszimpatikusabb, legtalpraesettebb fiatalokat, azaz beleszólhat a zsűri munkájába, amelynek elnöke dr. Pálfy József, a MÚOSZ elnöke lesz. (Az új műsor érdekessége, hogy ezúttal valamivel több lány nevezett be, mint korábban — remélhetőleg nagyobb sikerrel is.) Az egyenként 90 perces adások megoszlása a tervek szerint a következő: három elő- és középdöntő, illetve két döntő hivatott gondoskodni a tévés utánpótlás „megoldásáról”. A három elődöntő szombat délutánonként jelentkezik majd a képernyőn — első alkalommal az új budapesti Sportcsarnokból, valamint a városligeti Műjégpályáról. Ezt követően a zalaegerszegi Csipkeház és a nyíregyházi új művelődési otthon lesz a Riporter kerestetik! színhelye. Ezután a bonyhádi művelődési ház a parasztbál alkalmából, majd a budapesti taxisok központját kapcsolják. Ha az elődöntőkön elsősorban a riportkészítés a vetélkedő főfeladata, akkor a középdöntőben mi más lehetne, mint éppen egy tévésújságírói ismeretekről való számot adás? A nézők adnak megbízatást egy-egy munkára az új tehetségeknek. A műsor stábja reméli, sikerül erre a csütörtök estére — mert a középdöntőket ekkor adják — tényleg szolgáltatóműsorrá átalakulniuk... Ugyancsak fel kell keresniük a játékosoknak a továbbiakban a fővárosi Lapkiadó Vállalat központját, illetve az Athenaeum nyomdát is, bemutatva a különböző napilapok, képesújságok születését, útját a olvasókig... A Riporter kerestetik — végül is — előreláthatólag egy szombat délutáni és esti adással ér véget, a nagyszabású döntővel, ahová már csak a legügyesebb, négy jelentkező juthat el. 1982. január 8., péntek Elsősorban a mozgásszervi betegek gyógyításában, illetve kezelésében nyújt nagy segítséget a Győr és Környéke Vízmír és Fürdő Vállalat termál és súlyfürdője. A múlt évben 37 ezer kezelést végeztek a beutaltakon. feladatok harmincöt településen Közművelődés a soproni járásban Utoljára 1978-ban foglalkozott a terület közművelődési helyzetével az MSZMP Sopron járási Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen akkor több időszerű tennivalót is megjelölt a testület. Legutóbbi tanácskozásán — egyéb teendők mellett — a korábbi határozat nyomán kialakult helyzetet vizsgálta meg a végrehajtó bizottság a járási művelődési osztály előterjesztése alapján. A feladatkör tanulmányozása nyomán kialakult kép elégedettségre még nem ad okot. Bár esetenként javulás vagy előrelépés tapasztalható, a járási közművelődés egésze további összefogott és elmélyült munkát kíván. A 35 települést számláló járásban 9 művelődési ház, 15 klubkönyvtár, 4 ügyvezetőség és 9 telephely alkotja a közművelődési intézményhálózatot. Működtetésük egyre nagyobb gondot okoz, mivel a költségvetési támogatás csökkenésével egyidejűleg emelkednek a fenntartázsi költségek. A tanácsok a nehézségek ellenére is a működési feltételek javítására törekszenek, az anyagi szűkösség azonban fékezi a fejlődés ütemét. A munkásművelődésben a 8 általános iskolai osztálylyal nem rendelkezők pedagógiai segítése volt az elsődleges feladat. A járásban 165 negyven év alatti dolgozó nem rendelkezik még a nyolc osztályos végzettséggel. Közülük évente 15—20- an jelentkeznek osztályvizsgára. Mivel településenként mindössze 3—5 azoknak a száma, akik még tartoznak a társadalomnak és önmaguknak a befejezett általános iskolai műveltséggel, részükre dolgozók iskoláját szervezni nem lehet, de támogatásukra van mód. Tantárgyi segítséget a helyi tantestülettől kaphatnak, jóra való ösztönzésük azonban elsősorban a. ..munkahelyek, dolga. Amire járási párthatározat is született, a terület valamennyi gazdasági egységében megválasztották a közművelődési felelősöket, noha tevékenységük még hagy kívánnivalót. Gyakori ebben a beosztásban a személyi csere, amiért a közművelődés üzemi megbízottainak szakmai felkészítése nehézségekbe ütközik. Munkájukat a gazdasági vezetés sem kíséri kellő figyelemmel. Az ezekből eredő hiányosságoknak is tulajdonítható, hogy a szocialista brigádok kulturális vállalásaiban még a helyi ajánlások is ritkán kapnak helyet. Szép eredmény, hogy a járás 32 településen működik ifjúsági klub. Ezek felében megfelelő, mi több, jó a munka tartalmi színvonala, a másik felében változónak mondható. Nem ritka még az olyan klub, ahol a zenéstáncos rendezvények a szórakozás legkedveltebb formái. Az ifjúsági klubok elavult technikai berendezésének pótlása, a klubvezetőképzés megoldása és a magasabb tiszteletdíjakkal ösztönzött klubvezetői munka enyhítene a gondokon. Kedvező viszont — mert színes és termékeny — az iskolák és. . ..közművelődési intézmények kapcsolata. A tanulókat foglalkoztató kis csoportnak vagy az iskola vagy az intézmény ad otthont, gazdagítva azok szaktárgyi ismereteit, művészi ízlését, fellépésének biztonságát. Fejlődés tapasztalható a zenei nevelésben. A Fertődön működő fiók-zeneiskola hatása túlnő a nagyközségen. A kulturális rendezvények fogadtatása rendkívül kedvező, sajnálatos, hogy olykor nem nyílik mód a művelődési igények kielégítésére. A képzőművészeti kiállításokon megyei, sőt elszármazott művészek munkáival ismerkedik a közönség. Megnövekedett a színházi rendezvények iránti igény, kár, hogy a megyei színház a meghívásokra többnyire nemmel válaszol. A könyvtári ellátottság jó, 35 településen működik könyvtári egység, egy lakosra 3,9 kötet jut. A járási népesség 15 százaléka könyvtári olvasó, növekszik az igény a könyvtári szolgáltatások — például író-olvasó találkozók, könyvtári tanítási órák — bővítése iránt. A végrehajtó bizottság határozata szerint további erőfeszítéseket kell tenni minden területen a közművelődési tevékenység színvonalának emelésére. Központi és helyi anyagi forrásokból biztosítani kell az intézmények folyamatos felújítását, működési lehetőségeik javítását. Elsőrendű feladat Hegykő és Nagycenk közművelődési feltételeinek a gazdagítása. A zenei oktatás fejlesztése a fertődi zeneiskola önállósítását, illetve az önállósulás feltételeinek a megteremtését indokolja. A pártszervek feladatát pedig a gazdasági, vállalati, közművelődés áttekintésében, a fejlődést szolgáló helyi tennivalók kijelölésében határozta meg a járási párt-végrehajtóbizottság. . Helytörténeti tanulmányok Megjelenít a Soproni Szemle 1981. évi negyedik száma. A város helytörténeti folyóiratában napvilágot látott mások közül talán Feld István művészettörténész cikke tarthat számot a legnagyobb érdeklődésire, a nagylózsi temetőkápolna építéstörténetéről. A XII., esetleg XIII. században román stílusban, úgynevezett halszállkás falazási módszerrel épült templom érdekes módon őrizte meg eredeti falainak egy részét: a XV. században földesúri központtá vált, mezővárosi fejlődésnek indult Lózs a síkság felé terjeszkedett, így a megnövekedett igényeket nem a régi templom átépítésével, hanem új templommal elégítették ki. Feld István cikkének nagy erénye, hogy nemcsak tényeket közöl, de jól nyomon követhető benne a feltárásban résztvevő művészettörténész megállapításainak kialakulása, indoklása is. Varga Gyula, a soproni járás egy másik községe, Pusztacsalád lakóinak életét, a község történetét mutatja be a két világháború közötti időben. A mai olvasónak talán azzal mondunk legtöbbet a cikkről, ha egyetlen, a mi fülünknek már furcsán csengő szókapcsolatát idézzük. ..Földbirtok politikai célok”.. . Kicsit persze akkor is csodálkozunk,amikor egy aratási szokásukról értesülünk. „Búzából jó erős kötelet csináltak és azzal az uraságot, mint a kévét összekötötték. Az aratók felemelték és éljeneztek, hogy több aratást is megérjenek. Az uraságnak fizetnie kellett, hogy kioldozzák, elengedjél?.” A kisebb közlemények sorában elolvashatjuk Pellican Ignác Lőrinc városi fegyvertárosnak az 1692. évről készített számadását és egy, az 1918. januári békesztrájkok Sopron megyei résztvevőiről szóló cikket. Figyelmet érdemel Jakus Lajos írása az 1829-ben alapított soproni mesterképző intézetről. Az intézet akkor tűzte célként maga elé a néptanítók képzését, amikor Magyarországon önálló intézményben még nem volt tanítóképzés. A beszámolót már csak azért is érdemes elolvasni, mert bemutatja a pénzszűkében lévő város lelkes igyekezetét az intézmény óriási ,anyagi áldozatokkal járó megteremtésére. Megható és tiszteletre méltó igyekezet... Reprodukciókkal illusztrált tudósítást olvashatunk a lapban Szabó Alajos grafikusművész tavalyi budapesti kiállításáról, egy-egy megemlékezést Karsai Ferencről, a pannonhalmi monostor nagytudású tanáráról, irodalmárról és néprajzkutatóról, valamint Schneider Lipótról, „akinek neve egyet jelentett a soproni úszó- és korcsolyázósport történetével.” A fáradhatatlan közéleti emberről, akinek utolsó írása a nyáron látott napvilágot éppen a Soproni Szemle hasábjain. A folyóiratban helyet kapott végül a várossal kapcsolatos, 1980-ban megjelent írások bibliográfiája is. Koncertkörút az NSZK-ban Csütörtökön egy hónapos NSZK-beli vendégszereplésre utazott az Állami Hangversenyzenekar. Az együttes január 8-a és február 5-e között 26 koncertet ad a Német Szövetségi Köztársaság nagyvárosaiban, többek között Ausburgban, Nürnbergben, Frankfurtban, Duisburgban, Hamburgban, Münchenben és Bonnban. Tizenhat koncertet Ferencsik János főzeneigazgató vezényel, míg tíz hangversenyen Fischer Iván lesz a karnagy. HlIMPOU)— 5