Kisalföld, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-19 / 66. szám

Beszélgetés az Akadémia soproni intézetében a kontinensek vándorlásáról, a tudományos kritikáról Nem szeretem a megingathatatlan tekintélyeket, a már­ványból faragott rettentő szobor-talapzatokat. A tudományt a leghétköznapibb dolgok egyikének tartom, melynek végső eredményével mindig a mindennapokat kell szolgálnia. Le­hetőleg „nem esem hasra” semmiféle tekintély előtt. De tisztelem a­­ tudományt, és bizony erőt vett rajtam az el­fogódottság, amikor beléptem a Magyar Tudományos Aka­démia soproni Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetébe. A szaktudományokban járatlan ember fejében — ami­lyen magam is vagyok — rögtön fölvetődik az első kérdés: mi köze van egymáshoz a geodéziának és a geofizikának? Az elsőt valamiféle térképészeti méricskélésnek tartja a magamfajta ember, tehát inkább geometriának, a másodi­kat pedig amolyan Mózes-féle tudománynak, hogy tudni­illik hogyan lehet sziklából vizet fakasztani, meg effélék. De, hogy jön össze a kettő? — A meglepően egyszerű vá­laszt Wallner Ákos, az intézet tudományos titkára adja: — A geodézia valóban a föld mérésével, alakjának meghatározásával és az ez­zel kapcsolatos problémák­kal foglalkozó tudomány. A geofizika pedig a föld fizikai jelenségeit vizsgálja. A Föld felszínét, alakját azonban geofizikai tényezők formál­ják. . . A geodézia és geofizika határtudománya a földkéreg fizikai tulajdonságait vizs­gáló úgynevezett geodinami­­ka, amelynek az utóbbi évti­zedekben világszerte egyre nagyobb a jelentősége.­­ Ma már közismert az a gondolatmenet, amely We­gener osztrák kutatótól szár­mazik. Ha ránézünk a föld­­gömbre, az Atlanti-óceánon „átnyúlva” egy egyszerű mozdulattal összecsúztathat­­juk­­egymásba az európai, af­rikai és az amerikai konti­nenseket. Nagyon valószínű a feltevés, hogy a két kon­tinens valamikor egységes felület volt, ezek az idők so­rán lassan elszakadtak, eltá­volodtak egymástól. Földünk felszíne valószínűleg mint­egy tizenöt különálló táblá­ból áll (amelyek a tengerek alatt sem szakadnak meg), és ezek a táblák lassan el­mozdulhatnak egymás mel­lett. Ez a mozgás évente ál­talában egy-két centiméter. Földünk mélyebb rétegei, mint tudjuk, olvadt állapot­ban vannak, a táblamozgást, mint a tábláknak ezen való „úszását” kell elképzelnünk. A földrengések a különböző táblák találkozási szakaszai mentén értelemszerűen gya­koribbak. .. — A táblamozgások méré­se nyilvánvalóan geodéziai feladat — a magyarázattal viszont már a geofizika szol­gál. Ez is igen szemléletes példája a két tudományág szoros kapcsolatának. Hang­súlyozni szeretném azonban, hogy a táblamozgások elmé­lete csak egy feltételezés, ami mellett sok minden szól, de az egyes táblák határát ille­tően például még sok a bi­zonytalanság. — A mi intézetünk? Van például a Bakony alatt, öt— tizenöt kilométer mélyen egy elektromosan jól vezető zó­na. A Balaton vonalától kö­rülbelül a Kisalföld déli sze­gélyéig terjed. Mi most ezt a zónát kutatjuk, a mélybeli törési szerkezeteket szeret­nénk felismerni, ezek isme­retében — más ismereteink alapján — már következtetni lehetne a mélységben elhe­lyezkedő különböző anyagok, például ércek előfordulására. Egy sós vízzel töltött „kád­ban”, különböző idomok be­helyezésével próbáljuk az elektromágneses térnek ugyanolyan torzulását elő­idézni, mint amilyent a Ba­kony alatt tapasztaltunk. Ha ügyesen modellezünk, kiraj­zolódhat előttünk a mélybeni szerkezet. .. Az itt kialakított modellezési módszert ugyan­akkor más esetekben, akár konkrét nyersanyagkutatá­soknál is alkalmazhatjuk. Hamarosan alkalmam volt megnézni azt a bizonyos „sós vízzel töltött kádat”. Egyet­len, nem is nagy helyiséget foglal el a pincében, amely­nek falait drótháló fedi, hogy ne zavarják a kísérletet kül­ső hatások. A kád maga négy­szer négy méteres, fölötte gu­rítható kis hidak, amelyek­ről az elektródák belóga­t­ha­tók. Egyszerűbb, mint gon­dolná az ember... Az érzé­kelő műszerek látványa vi­szont annál impozánsabb. Egy másik, akár fedett lő­­térnek is beillő hosszú terem­ben geodéziai műszereket el­lenőriznek. Amikor belépek, éppen egy teodolit van soron. A mértékegység, amiben szá­molnak, a milliméter száz­ezred része. Az előttem álló műszer tíz kilométeres távol­ságból is különbséget képes tenni egy húszfilléres két szé­lének irányszöge között... Azt mondják, a magyar op­tikai műszerek iránti biza­lomban nagy szerepük van nemzetközileg is elismert geodéziai és geofizikai kuta­tási eredményeinknek. Íme egy váratlan, apró pél­dája a tudomány és a min­den­"s­ élet kapcsolatá­nak. .. Az intézet tudomá­nyos munkájának egy másik „melléktermékét” a Paksi Atomerőműben fogják föl­használni: geodéziai kutatá­sok céljára kifejlesztett op­tikai rendszereikkel válik majd lehetővé az erőmű lel­ke, a reaktortartály és a fű­­tőkötegek időszakos ellenőr­zése. Geodéziai és geofizikai módszerekkel kísérleteznek a bányakatasztrófák előrejel­zése céljából. Eötvös Lóránd sokat emle­getett ingája óta nemzetközi­leg is elismert eredményei vannak a magyar földtudo­mánynak. Nem csoda hát, ha komoly külföldi kapcsolatai vannak a soproni intézetnek: osztrák, finn, bolgár és NDK- beli intézetekkel végeznek közös kutatásokat, és az In­­terkozmosz programbak­ is részt vesznek. Kutatási ered­ményeik megjelennek a kül­földi szakfolyóiratokban... — Nem könnyű dolog egy igazán rangos folyóiratba be­kerülni — mondja dr. So­mogyi József, az intézet igaz­gatója. — Rendkívül szigorú a lektori tevékenység, egy­­egy cikk megjelenését min­dig hosszú levélváltások elő­zik meg. De arra még nem volt példa, hogy egy cikkünk végül ne jelent volna meg. .. — Az a baj, hogy mi itt Magyarországon nem va­gyunk még hozzászokva az építő kritikához. Nem tudunk kritizálni, és nem tudjuk megfelelően fogadni a kriti­kákat. Ez sajnos az egész magyar tudományos életre és a közéletünkre is jellemző. .. Kanadában, Amerikában ter­mészetes dolog, hogy a szak­emberek nagyon keményen kivesézik egymást — anélkül, hogy abból sértődés, presz­tízsveszteség, bármi efféle származna. Intézetünkben mi is ezt szeretnénk megvalósí­tani. Mert, ha valakinek azt mondják, hogy jobban tetted volna, ha hallgattál volna, akkor az illető legközelebb tényleg hallgatni fog. Ez pe­dig nem lehet cél... Muck Tibor Film jegyzet A Keresztapa: egy bestseller A Keresztapa sok világhí­res film sorsából osztozik a magyar filmforgalmazásban. Elkészült, sikere lett, olvas­­­tun­k-hallottunk, beszéltünk róla. Nőtt a híre, és vele együtt nőtt a tudatunkban a film színvonala, jelentősége is. És amikorra láthattuk, némi csalódást éreztünk: vagy azért, mert túlzott volt a várakozásunk, vagy mert elmúlt fölötte az idő. A Keresztapa 1972-ben ké­szült, nálunk most mutatták be. Az időeltolódásnak nem ideológiai-művészi okai vol­tak,­­ami miatt egész film­­történeti korszakok estek ki a magyar mozi­látogatók életéből), hanem egészen egyszerűen anyagiak. Két­­három másik film árát kér­ték a Keresztapáért azelőtt. Míg vártunk az árcsökkenés­re, addig is olvashattunk azonban­­a Keresztapáról. Hogyan született a regény, Mario Puzo regénye, mennyi huzavona előzte meg a film­­forgatást, és hány Oscar-dí­­jat hány millió dollárt ho­zott az alkotóiknak. A film slágere nálunk is sláger lett. Kicsit furcsa ugyan ma az „Ismeretlen”, „fiatal” rende­zőről, Ford Coppoláról ol­vasnunk, hiszen a Magánbe­szélgetés, az Apokalipszis, most­ című filmjeit amelye­ket a Keresztapa után forga­tott, már láttuk Magyaror­szágon. És Marlon Brando sem számít már „bukott szí­nésznek”, mint amikor a fő­szerepet elvállalta. De hát most itt van maga a film, és szembesíthetjük saját glóriá­jával. Nem tagadható, hogy ér­zünk valami zavart és csaló­dottságfélét. Különösen a film első harmadában, amíg a tempó különösen lassú, a történet szálai pedig nehe­zen kibogozhatók. És amed­dig a néző ismereteinek, íz­lésének rendszerében helyére nem kerül A Keresztapa — valahová középre az ameri­kai társadalom egyik hatal­mi­ gépezetét leleplező, poli­tikai-művészi igazságokat felmutató filmek és az egy­mással le-leszámoló maffió­zók színes, kalandos, főleg pisztollyal és vérrel operáló kalandfilmjei közé. Mindez persze­ utólagos okoskodás, és ha túl sokat fanyalognánk, okkal érhetne bennünket a sznobizmus vádja. Mert igaz, ami igaz: Coppola valódi izgalmakat kínál nekünk. S igaz hogy a legtöbbször csak ál-mélysé­geket, de mint tudjuk, ez a népszerűség és a könnyen fogyaszthatóság titka, a best­seller receptje. A Keresztapa egyike az öt nagy maffiafőnöknek a má­sodik világháború utáni évek Amerikájában. A csa­ládban szigorú rend őrzi a Szicíliából hozott alá- és fö­lérendeltségi viszonyokat; itt mást jelent a parancs és az engedelmesség a pénz sze­relem, becsület és árulás mint a békés polgári életben Itt a halálnak is különleges szertartása van akár golyó a gyilkos eszköz, akár zsineg, öt­ család küzd egymással a hatalomért, és a Corleone­­családban is megindul az örökösödési háború. Végül az ellenfelekkel és a belső áru­lókkal való leszámolás után Michael, a legfiatalabb fiú veszi át a vezetést — ő lesz az új Keresztapa. Maga a történet alig kü­lönbözik a szokványos maf­fia-sztoriktól. Ami a tetemes többletet jelenti, az a külön­böző figurák, elsősorban a két főszereplő, Don Corleone és Michael jellemének egyé­­nítése, gondos írói és rende­zői árnyalása.Az igazi pluszt azonban e tekintetben a szí­nészi játék adja. Marion Brando valóban kiváló ala­kítást nyújt az öregedő maf­fiavezér alakjában. Brando külsőre a színészi átváltozás csodáját mutatja be, de re­meklése abban van, hogy át­­élhetővé teszi azt a lelkiál­lapotot amelyben egyaránt megfér egy szerető apa és egy hidegfejű gyilkos.. Mi­chael: Al Pacino. Riadt arcú, majdnem félénk fiúból válik előttünk nagyhatalmú ban­davezér utódjává. Egyébiként valamennyi színész kitűnő: James Caan, Diana Keaton, Robert Duvall és a többiek. Coppola nem fukarkodik a naturalista jelenetekkel: nem fürdik a vérben de nem is takarja el kíméletesen egy megfojtott áldozat rángató­zó lábát. Az érzelmes perce­ket m■Vitával adagolja, mint­egy pihen­tetőül két pisztoly­tól­ d­ülés között. Egy idő után a Keresztapára majd úgy emlékszünk vissza, mint egy nagyszerű színészek által eljátszott nem jelentős, de izgalmas történetb­e —és a rossz kommerszfilmek ára­data idején ez egyáltalában nem csekélység. G. B. 1982. március 19., péntek ■ Horváth Gábor mosonmagyaróvári fafaragó használati tárgyait, bútorait dunántúli motívumokkal díszíti. Évenként fafaragó-táborokban részt vesz. Jelenleg népművészeti kiállításra készül, melyet tavasszal Budapesten a Várban rendeznek meg. Magyar hét Párizsban Párizsban szerdán este ün­nepélyes keretek között meg­nyitották a magyar film­hetet, amelyet Jack Lang kulturális miniszter és Claude Cheysson külügyminisz­ter védnöksége alatt rendez. A megnyitó ünnepségen Pi­erre Viot francia filmfőigaz­gató mondott beszédet. A megnyitó ünnepségen, ame­lyen Sándor Pál „Ripacsok” című filmjét mutatták be, je­len volt dr. Bényi József pá­rizsi magyar követ is. A filmhét során két pári­zsi filmszínházban 12 magyar játékfilmet és hat dokumen­tumfilmet mutatnak be. A filmhét során rendezen­dő vitaesteken több magyar filmrendező is részt vesz: Elek Judit, Gaál István és Kovács András. Részt vesz a filmhét eseményein Udva­ros Dorottya filmművésznő is. Rákóczi Ménfőcsanakon TÖRTÉNELMI PÁLYÁZAT Pallosért kiáltó harag fog el — hogy stílszerű legyek — valahányszor a történelmi tudatunk fogyatékosságait demonstráló negatív adathal­maz, reprezentatív antitesz­­tek végén okulásul egyolda­lúan az iskola, a pedagógu­sok, az oktatásügy felelőssé­ge, mulasztása említtetik. Prófétáknak mondom, akik mellesleg úgyis tudják, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. És nem azért nem ilyen egy­szerű, mert minden nagy kérdés legszembetűnőbb tu­lajdonsága, ha úgy tetszik bökkenője a bonyolultság. Egy nép önismerete konkré­tan, bizonyíthatóan a legbo­nyolultabb feladványok egyi­ke, s túlságosan kényelmes volna a megoldás hibáiért, kudarcáért, több évtizedre rúgó botlásaiért a pedagó­gusra kenni a felelősséget. Ez nem jelenti azt termé­szetszerűleg, hogy az iskola kihúzza és kihúzhatja ma­gát a felelősségből. Ám az iskola csak más tényezőkkel összefüggésben említhető, mi­után — ténykérdés —, hogy egyes történelmi szakaszok, események, személyiségek tudomásulvétele, megemész­tése, megközelítése, megmu­tatása az iskolával együtt ügye a politikának, a művé­szetnek, a történettudomány­nak, a régészetnek,­ a zsur­nalisztikának, az irodalom­nak, a családnak — és a fel­sorolás után nyugodtan ki­mondható: az egész társa­dalomnak. Fontos leszögezni azt is, hogy az említett tényezők fe­lelőssége nem egymástól el­szigetelten jelentkezik, ha­nem karöltve, összefüggés­ben. Az oktatás nem oldhat­ja meg a politika feladatát, de segítheti, a művészet nem oldhatja meg a történettudo­mány dolgát, de segítheti, a tétel keresztül-kasul érvé­nyes. Lényeges hogy amikor rólunk van szó, ne kacsint­gassunk a másikra, mint a rossz gazdasági vezető, aki a televízió jóvoltából ország­világ előtt tagadja, tologatja a saját felelősségét, aminek természetes következménye, hogy a labdát visszadobják és az néha talál is. Eléggé közismert, — a mai iskola nincs abban a helyzet­ben — egyrészt szerencsére —, hogy másokat hibáztasson, feladatokat hárítson el, szem­­rehányjon, netán felelősség­­re vonjon. Egyet akarhat, hogy a szintén közismerten nehéz körülmények, refor­mok, majd ellenreformok,­­elduzzasztott adminisztráció, lehúzó terhek és tovább már aligha csökkenthető presz­tízs szárítójában tegye a ma­cáét.. Történelem tanításban éppúgy, mint matematiká­ban, földrajzban éppúgy, mint a nyelvtanításban. Egyedüli lehetősége — a tu­lajdonképpeni eszmény — a cselekvő küldetés vállalása. A cselekvő küldetés felis­merésének és vállalásának gesztusa látandó abban, hogy a győr-ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola az idén is meghirdette a Rá­­kóczi-szabadságharccal kap­csolatos irodalmi-történelmi pályázatát Győr város álta­lános iskola felsőtagozatos ta­nulóifjúsága számára. Az órarendi történelemórákon kívül tett ez a javából, még akkor is, ha ez a pályázat is, csakúgy mint más pályáza­tok, tökéletesíthető, érdemes is csiszolni, tökéletesíteni, így válhat az egész hosszú életű hagyománnyá a törté­nelmi tudat alakítása érdeké­ben. Több mint húsz pályamun­ka közül választotta ki a zsű­ri a jutalmazásra érdemese­ket. A tanulmány kategóriá­ban: 1. Czirák Bernadett, (Gyakorló Általános Iskola), 2. Falaky Zsolt és Prileszky Pál (II. számú Oktatási Együt­tes), 3. Paár Erzsébet, Virág Erika és Klujber Gabriella kollektív munkája (Petőfi Sándor Átlalános Iskola). A szénirodalom kategóriában: 1. Piri Judit (Petőfi Sándor Általános Iskola). 2. Tóth Csilla (II. számú Oktatási Együttes). 3. Parragh Éva (Petőfi Sándor Általános Is­kola). Három munka — Mó­ra László (Ady Endre Álta­lános Iskola), Radics Ildikó (Petőfi Sándor Általános Is­kola), Nagy Andrea, Péterfai Andrea, Kunos Mária (II. számú Ok­te''' m E-'yüttes) — dicséretben részesült. Ezek a számszerű eredmé­nyek, a helyezések. El kelle­ne még mondani, hogy az egyik pajtás a Rákóczi-sza­­badságharc Győr-Sopron me­gyei eseményeit dolgozta fel, a másik a jelentős esemény nem központi, de érdekes alakját emelte ki, a harma­dikat Mikes Kelemen leve­lezése bűvölte el, a negye­dik komoly elbeszélő képesség jegyeit csillogtatta meg, az ötödik az ugyancsak nem el­hanyagolható szerkesztésben jeleskedett. Mindez fontos, ha előzőleg már elmondtuk, hogy a legfontosabb magá­nak a pályázatnak a léte, az érdeklődés fókuszba gyűjtése, felerősítése, a tanulók érzelmi, értelmi kihívása. A pályázat­ba fektetett energia magától értetődően nem térül meg máról holnapra, de az előzőé máris megtérültnek látszik a mostaniban és a mostanié is bízvást a következőben. A tanulók és a tanárok egy vé­leményen vannak: folytatni kell. P. M. Ifli Al PO­D 1 5

Next