Kisalföld, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-19 / 66. szám
Beszélgetés az Akadémia soproni intézetében a kontinensek vándorlásáról, a tudományos kritikáról Nem szeretem a megingathatatlan tekintélyeket, a márványból faragott rettentő szobor-talapzatokat. A tudományt a leghétköznapibb dolgok egyikének tartom, melynek végső eredményével mindig a mindennapokat kell szolgálnia. Lehetőleg „nem esem hasra” semmiféle tekintély előtt. De tisztelem a tudományt, és bizony erőt vett rajtam az elfogódottság, amikor beléptem a Magyar Tudományos Akadémia soproni Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetébe. A szaktudományokban járatlan ember fejében — amilyen magam is vagyok — rögtön fölvetődik az első kérdés: mi köze van egymáshoz a geodéziának és a geofizikának? Az elsőt valamiféle térképészeti méricskélésnek tartja a magamfajta ember, tehát inkább geometriának, a másodikat pedig amolyan Mózes-féle tudománynak, hogy tudniillik hogyan lehet sziklából vizet fakasztani, meg effélék. De, hogy jön össze a kettő? — A meglepően egyszerű választ Wallner Ákos, az intézet tudományos titkára adja: — A geodézia valóban a föld mérésével, alakjának meghatározásával és az ezzel kapcsolatos problémákkal foglalkozó tudomány. A geofizika pedig a föld fizikai jelenségeit vizsgálja. A Föld felszínét, alakját azonban geofizikai tényezők formálják. . . A geodézia és geofizika határtudománya a földkéreg fizikai tulajdonságait vizsgáló úgynevezett geodinamika, amelynek az utóbbi évtizedekben világszerte egyre nagyobb a jelentősége. Ma már közismert az a gondolatmenet, amely Wegener osztrák kutatótól származik. Ha ránézünk a földgömbre, az Atlanti-óceánon „átnyúlva” egy egyszerű mozdulattal összecsúztathatjukegymásba az európai, afrikai és az amerikai kontinenseket. Nagyon valószínű a feltevés, hogy a két kontinens valamikor egységes felület volt, ezek az idők során lassan elszakadtak, eltávolodtak egymástól. Földünk felszíne valószínűleg mintegy tizenöt különálló táblából áll (amelyek a tengerek alatt sem szakadnak meg), és ezek a táblák lassan elmozdulhatnak egymás mellett. Ez a mozgás évente általában egy-két centiméter. Földünk mélyebb rétegei, mint tudjuk, olvadt állapotban vannak, a táblamozgást, mint a tábláknak ezen való „úszását” kell elképzelnünk. A földrengések a különböző táblák találkozási szakaszai mentén értelemszerűen gyakoribbak. .. — A táblamozgások mérése nyilvánvalóan geodéziai feladat — a magyarázattal viszont már a geofizika szolgál. Ez is igen szemléletes példája a két tudományág szoros kapcsolatának. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a táblamozgások elmélete csak egy feltételezés, ami mellett sok minden szól, de az egyes táblák határát illetően például még sok a bizonytalanság. — A mi intézetünk? Van például a Bakony alatt, öt— tizenöt kilométer mélyen egy elektromosan jól vezető zóna. A Balaton vonalától körülbelül a Kisalföld déli szegélyéig terjed. Mi most ezt a zónát kutatjuk, a mélybeli törési szerkezeteket szeretnénk felismerni, ezek ismeretében — más ismereteink alapján — már következtetni lehetne a mélységben elhelyezkedő különböző anyagok, például ércek előfordulására. Egy sós vízzel töltött „kádban”, különböző idomok behelyezésével próbáljuk az elektromágneses térnek ugyanolyan torzulását előidézni, mint amilyent a Bakony alatt tapasztaltunk. Ha ügyesen modellezünk, kirajzolódhat előttünk a mélybeni szerkezet. .. Az itt kialakított modellezési módszert ugyanakkor más esetekben, akár konkrét nyersanyagkutatásoknál is alkalmazhatjuk. Hamarosan alkalmam volt megnézni azt a bizonyos „sós vízzel töltött kádat”. Egyetlen, nem is nagy helyiséget foglal el a pincében, amelynek falait drótháló fedi, hogy ne zavarják a kísérletet külső hatások. A kád maga négyszer négy méteres, fölötte gurítható kis hidak, amelyekről az elektródák belógathatók. Egyszerűbb, mint gondolná az ember... Az érzékelő műszerek látványa viszont annál impozánsabb. Egy másik, akár fedett lőtérnek is beillő hosszú teremben geodéziai műszereket ellenőriznek. Amikor belépek, éppen egy teodolit van soron. A mértékegység, amiben számolnak, a milliméter százezred része. Az előttem álló műszer tíz kilométeres távolságból is különbséget képes tenni egy húszfilléres két szélének irányszöge között... Azt mondják, a magyar optikai műszerek iránti bizalomban nagy szerepük van nemzetközileg is elismert geodéziai és geofizikai kutatási eredményeinknek. Íme egy váratlan, apró példája a tudomány és a minden"s élet kapcsolatának. .. Az intézet tudományos munkájának egy másik „melléktermékét” a Paksi Atomerőműben fogják fölhasználni: geodéziai kutatások céljára kifejlesztett optikai rendszereikkel válik majd lehetővé az erőmű lelke, a reaktortartály és a fűtőkötegek időszakos ellenőrzése. Geodéziai és geofizikai módszerekkel kísérleteznek a bányakatasztrófák előrejelzése céljából. Eötvös Lóránd sokat emlegetett ingája óta nemzetközileg is elismert eredményei vannak a magyar földtudománynak. Nem csoda hát, ha komoly külföldi kapcsolatai vannak a soproni intézetnek: osztrák, finn, bolgár és NDK- beli intézetekkel végeznek közös kutatásokat, és az Interkozmosz programbak is részt vesznek. Kutatási eredményeik megjelennek a külföldi szakfolyóiratokban... — Nem könnyű dolog egy igazán rangos folyóiratba bekerülni — mondja dr. Somogyi József, az intézet igazgatója. — Rendkívül szigorú a lektori tevékenység, egyegy cikk megjelenését mindig hosszú levélváltások előzik meg. De arra még nem volt példa, hogy egy cikkünk végül ne jelent volna meg. .. — Az a baj, hogy mi itt Magyarországon nem vagyunk még hozzászokva az építő kritikához. Nem tudunk kritizálni, és nem tudjuk megfelelően fogadni a kritikákat. Ez sajnos az egész magyar tudományos életre és a közéletünkre is jellemző. .. Kanadában, Amerikában természetes dolog, hogy a szakemberek nagyon keményen kivesézik egymást — anélkül, hogy abból sértődés, presztízsveszteség, bármi efféle származna. Intézetünkben mi is ezt szeretnénk megvalósítani. Mert, ha valakinek azt mondják, hogy jobban tetted volna, ha hallgattál volna, akkor az illető legközelebb tényleg hallgatni fog. Ez pedig nem lehet cél... Muck Tibor Film jegyzet A Keresztapa: egy bestseller A Keresztapa sok világhíres film sorsából osztozik a magyar filmforgalmazásban. Elkészült, sikere lett, olvastunk-hallottunk, beszéltünk róla. Nőtt a híre, és vele együtt nőtt a tudatunkban a film színvonala, jelentősége is. És amikorra láthattuk, némi csalódást éreztünk: vagy azért, mert túlzott volt a várakozásunk, vagy mert elmúlt fölötte az idő. A Keresztapa 1972-ben készült, nálunk most mutatták be. Az időeltolódásnak nem ideológiai-művészi okai voltak,ami miatt egész filmtörténeti korszakok estek ki a magyar mozilátogatók életéből), hanem egészen egyszerűen anyagiak. Kéthárom másik film árát kérték a Keresztapáért azelőtt. Míg vártunk az árcsökkenésre, addig is olvashattunk azonbana Keresztapáról. Hogyan született a regény, Mario Puzo regénye, mennyi huzavona előzte meg a filmforgatást, és hány Oscar-díjat hány millió dollárt hozott az alkotóiknak. A film slágere nálunk is sláger lett. Kicsit furcsa ugyan ma az „Ismeretlen”, „fiatal” rendezőről, Ford Coppoláról olvasnunk, hiszen a Magánbeszélgetés, az Apokalipszis, most című filmjeit amelyeket a Keresztapa után forgatott, már láttuk Magyarországon. És Marlon Brando sem számít már „bukott színésznek”, mint amikor a főszerepet elvállalta. De hát most itt van maga a film, és szembesíthetjük saját glóriájával. Nem tagadható, hogy érzünk valami zavart és csalódottságfélét. Különösen a film első harmadában, amíg a tempó különösen lassú, a történet szálai pedig nehezen kibogozhatók. És ameddig a néző ismereteinek, ízlésének rendszerében helyére nem kerül A Keresztapa — valahová középre az amerikai társadalom egyik hatalmi gépezetét leleplező, politikai-művészi igazságokat felmutató filmek és az egymással le-leszámoló maffiózók színes, kalandos, főleg pisztollyal és vérrel operáló kalandfilmjei közé. Mindez persze utólagos okoskodás, és ha túl sokat fanyalognánk, okkal érhetne bennünket a sznobizmus vádja. Mert igaz, ami igaz: Coppola valódi izgalmakat kínál nekünk. S igaz hogy a legtöbbször csak ál-mélységeket, de mint tudjuk, ez a népszerűség és a könnyen fogyaszthatóság titka, a bestseller receptje. A Keresztapa egyike az öt nagy maffiafőnöknek a második világháború utáni évek Amerikájában. A családban szigorú rend őrzi a Szicíliából hozott alá- és fölérendeltségi viszonyokat; itt mást jelent a parancs és az engedelmesség a pénz szerelem, becsület és árulás mint a békés polgári életben Itt a halálnak is különleges szertartása van akár golyó a gyilkos eszköz, akár zsineg, öt család küzd egymással a hatalomért, és a Corleonecsaládban is megindul az örökösödési háború. Végül az ellenfelekkel és a belső árulókkal való leszámolás után Michael, a legfiatalabb fiú veszi át a vezetést — ő lesz az új Keresztapa. Maga a történet alig különbözik a szokványos maffia-sztoriktól. Ami a tetemes többletet jelenti, az a különböző figurák, elsősorban a két főszereplő, Don Corleone és Michael jellemének egyénítése, gondos írói és rendezői árnyalása.Az igazi pluszt azonban e tekintetben a színészi játék adja. Marion Brando valóban kiváló alakítást nyújt az öregedő maffiavezér alakjában. Brando külsőre a színészi átváltozás csodáját mutatja be, de remeklése abban van, hogy átélhetővé teszi azt a lelkiállapotot amelyben egyaránt megfér egy szerető apa és egy hidegfejű gyilkos.. Michael: Al Pacino. Riadt arcú, majdnem félénk fiúból válik előttünk nagyhatalmú bandavezér utódjává. Egyébiként valamennyi színész kitűnő: James Caan, Diana Keaton, Robert Duvall és a többiek. Coppola nem fukarkodik a naturalista jelenetekkel: nem fürdik a vérben de nem is takarja el kíméletesen egy megfojtott áldozat rángatózó lábát. Az érzelmes perceket m■Vitával adagolja, mintegy pihentetőül két pisztolytól dülés között. Egy idő után a Keresztapára majd úgy emlékszünk vissza, mint egy nagyszerű színészek által eljátszott nem jelentős, de izgalmas történetbe —és a rossz kommerszfilmek áradata idején ez egyáltalában nem csekélység. G. B. 1982. március 19., péntek ■ Horváth Gábor mosonmagyaróvári fafaragó használati tárgyait, bútorait dunántúli motívumokkal díszíti. Évenként fafaragó-táborokban részt vesz. Jelenleg népművészeti kiállításra készül, melyet tavasszal Budapesten a Várban rendeznek meg. Magyar hét Párizsban Párizsban szerdán este ünnepélyes keretek között megnyitották a magyar filmhetet, amelyet Jack Lang kulturális miniszter és Claude Cheysson külügyminiszter védnöksége alatt rendez. A megnyitó ünnepségen Pierre Viot francia filmfőigazgató mondott beszédet. A megnyitó ünnepségen, amelyen Sándor Pál „Ripacsok” című filmjét mutatták be, jelen volt dr. Bényi József párizsi magyar követ is. A filmhét során két párizsi filmszínházban 12 magyar játékfilmet és hat dokumentumfilmet mutatnak be. A filmhét során rendezendő vitaesteken több magyar filmrendező is részt vesz: Elek Judit, Gaál István és Kovács András. Részt vesz a filmhét eseményein Udvaros Dorottya filmművésznő is. Rákóczi Ménfőcsanakon TÖRTÉNELMI PÁLYÁZAT Pallosért kiáltó harag fog el — hogy stílszerű legyek — valahányszor a történelmi tudatunk fogyatékosságait demonstráló negatív adathalmaz, reprezentatív antitesztek végén okulásul egyoldalúan az iskola, a pedagógusok, az oktatásügy felelőssége, mulasztása említtetik. Prófétáknak mondom, akik mellesleg úgyis tudják, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. És nem azért nem ilyen egyszerű, mert minden nagy kérdés legszembetűnőbb tulajdonsága, ha úgy tetszik bökkenője a bonyolultság. Egy nép önismerete konkrétan, bizonyíthatóan a legbonyolultabb feladványok egyike, s túlságosan kényelmes volna a megoldás hibáiért, kudarcáért, több évtizedre rúgó botlásaiért a pedagógusra kenni a felelősséget. Ez nem jelenti azt természetszerűleg, hogy az iskola kihúzza és kihúzhatja magát a felelősségből. Ám az iskola csak más tényezőkkel összefüggésben említhető, miután — ténykérdés —, hogy egyes történelmi szakaszok, események, személyiségek tudomásulvétele, megemésztése, megközelítése, megmutatása az iskolával együtt ügye a politikának, a művészetnek, a történettudománynak, a régészetnek, a zsurnalisztikának, az irodalomnak, a családnak — és a felsorolás után nyugodtan kimondható: az egész társadalomnak. Fontos leszögezni azt is, hogy az említett tényezők felelőssége nem egymástól elszigetelten jelentkezik, hanem karöltve, összefüggésben. Az oktatás nem oldhatja meg a politika feladatát, de segítheti, a művészet nem oldhatja meg a történettudomány dolgát, de segítheti, a tétel keresztül-kasul érvényes. Lényeges hogy amikor rólunk van szó, ne kacsintgassunk a másikra, mint a rossz gazdasági vezető, aki a televízió jóvoltából országvilág előtt tagadja, tologatja a saját felelősségét, aminek természetes következménye, hogy a labdát visszadobják és az néha talál is. Eléggé közismert, — a mai iskola nincs abban a helyzetben — egyrészt szerencsére —, hogy másokat hibáztasson, feladatokat hárítson el, szemrehányjon, netán felelősségre vonjon. Egyet akarhat, hogy a szintén közismerten nehéz körülmények, reformok, majd ellenreformok,elduzzasztott adminisztráció, lehúzó terhek és tovább már aligha csökkenthető presztízs szárítójában tegye a macáét.. Történelem tanításban éppúgy, mint matematikában, földrajzban éppúgy, mint a nyelvtanításban. Egyedüli lehetősége — a tulajdonképpeni eszmény — a cselekvő küldetés vállalása. A cselekvő küldetés felismerésének és vállalásának gesztusa látandó abban, hogy a győr-ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola az idén is meghirdette a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos irodalmi-történelmi pályázatát Győr város általános iskola felsőtagozatos tanulóifjúsága számára. Az órarendi történelemórákon kívül tett ez a javából, még akkor is, ha ez a pályázat is, csakúgy mint más pályázatok, tökéletesíthető, érdemes is csiszolni, tökéletesíteni, így válhat az egész hosszú életű hagyománnyá a történelmi tudat alakítása érdekében. Több mint húsz pályamunka közül választotta ki a zsűri a jutalmazásra érdemeseket. A tanulmány kategóriában: 1. Czirák Bernadett, (Gyakorló Általános Iskola), 2. Falaky Zsolt és Prileszky Pál (II. számú Oktatási Együttes), 3. Paár Erzsébet, Virág Erika és Klujber Gabriella kollektív munkája (Petőfi Sándor Átlalános Iskola). A szénirodalom kategóriában: 1. Piri Judit (Petőfi Sándor Általános Iskola). 2. Tóth Csilla (II. számú Oktatási Együttes). 3. Parragh Éva (Petőfi Sándor Általános Iskola). Három munka — Móra László (Ady Endre Általános Iskola), Radics Ildikó (Petőfi Sándor Általános Iskola), Nagy Andrea, Péterfai Andrea, Kunos Mária (II. számú Okte''' m E-'yüttes) — dicséretben részesült. Ezek a számszerű eredmények, a helyezések. El kellene még mondani, hogy az egyik pajtás a Rákóczi-szabadságharc Győr-Sopron megyei eseményeit dolgozta fel, a másik a jelentős esemény nem központi, de érdekes alakját emelte ki, a harmadikat Mikes Kelemen levelezése bűvölte el, a negyedik komoly elbeszélő képesség jegyeit csillogtatta meg, az ötödik az ugyancsak nem elhanyagolható szerkesztésben jeleskedett. Mindez fontos, ha előzőleg már elmondtuk, hogy a legfontosabb magának a pályázatnak a léte, az érdeklődés fókuszba gyűjtése, felerősítése, a tanulók érzelmi, értelmi kihívása. A pályázatba fektetett energia magától értetődően nem térül meg máról holnapra, de az előzőé máris megtérültnek látszik a mostaniban és a mostanié is bízvást a következőben. A tanulók és a tanárok egy véleményen vannak: folytatni kell. P. M. Ifli Al POD 1 5