Kisalföld, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-19 / 66. szám

KUMPÖID KIÍMPÖID J? OJJM M Győr mezei bajnoksága A téli felkészítés felmérése, a csapatok kiválasztása, a további versenyekre való összeállítása a cél­jai a megyei tanács művelődésügyi osztálya és Győr atlétikai szövetsé­ge mezei futóbajnokságának. A versenyt szombaton ren­dezik meg a Dózsa sporttelepe mögötti töltésen, délután fél kettőtől. Nyolc kategóriában, illetve négy korosztályban raj­tolnak a csapatok, ezer méter a legrövidebb, hatezer a leg­­hossszabb táv Erőfelmérés a kajak-kenus utánpótlásnál Az „ikersportág” olimpiai reménységeinek versenye so­rozatában általános „erőbe­mutató” viadalt rendezett Szolnokon a Magyar Kajak- Kenu Szövetség. Ezúttal az egyesületek utánpótlásának erőnlétét, vagyis a szakosz­tályok korcsoportonként egy-egy legjobbnak ítélt ver­senyzőjének fizikai-kondicio­­nális szintjét mérték fel. A kapott télvégi adatokat majd összevetik a júniusi speciális felmérés tényezőivel, azokat számítógéppel feldolgozzák és kimutatják, hogy milyen szintű összefüggés tapasztal­ható az általános fizikai és a speciális sportági felkészült­ségek között. A jelen felmé­rés szerint, a Cooper-teszt pontszámai alapján a követ­kező egyesületek utánpótlása került az országos ORV-ve­­télkedő dobogójára: 1. Lenin­­városi Olefin SC 56, 2. Bu­dapesti Központi Sportisko­la, 3. Rába ETO 61—61 pont­tal. A szoros csapatverseny pontszámai eléggé szélsősé­ges egyéni helyezéseket adó vetélkedőt „takarnak”. A Rá­ba ETO fiú és leány kaja­kosainak, valamint fiú ke­nusainak korosztályonkénti erőviszonya, vagyis a „jövő­je” lemérhető a ranglistán elfoglalt csapat- és egyéni helyezésekből. Fiú kajakosok. Az I. kor­­csoportosok, vagyis az 1970— 71-ben születettek között: 1. Horváth Ákos. A II. korcso­portban (1968—69.): 2. Ju­hász Ákos. A III. kcs.-ban (1966—67.): 1. König Csaba. A IV. kcs.-ban (1964—65.): 6. Nagy Attila. Leány kajakosok. I. kcs­ban: 2. Keresztúri Anita. A II. kcs-ban: 10. Benkő Ani­ta. A III. kcs-ban: 4. Hane­­kám Éva. A IV. kcs-ban: 12. Cselényi Katalin. Kenusok. Az I. kcs-ban: 2. Nagy Tibor. A II. kcs-ban: 7. Gerwald Attila. A III. kcs­­ban: 3. Bindl Róbert. A IV. kcs-ban: 11. Jakab Tibor. A Rába ETO fiú kajakosai az első, a leány kajakosok a hatodik, a kenusok az ötödik helyen végeztek a szakági négycsoportos pontverse­nyekben. HORGÁSZOKNAK Botok és orsók Ha az évszakokat a hor­gászok vállalkozókedve sze­rint mérnék, úgy már régen tavasz lenne. Jóideje járom magam is a vízpartokat, né­miképp kíváncsiságból, né­miképp pedig a halfogás re­ményétől felajzva. A legna­gyobb meglepetés akkor ért, amikor úgy három hete az egyik még befagyott holtág partján népes horgászsereg­­letet találtam Majdnem min­denki ugyanazzal a szöveggel érkezett: „Csak meg akartam nézni, hogyan áll a víz". Nos, ha a víz nem is, de a jég az állt, s mellette az emberek is. Esélyek, régi nagy halak és felszerelések körül forgott a szó. Én ez utóbbira figyel­tem, lévén, hogy többen pa­naszkodtak a gyenge hor­gászcikk-ellátás miatt. Hol van már a régi mogyo­róvessző, gombostűs, lúdtoll­­úszós horgászsereglet? Ilyen felszerelést már a tilosban horgászó gyerekeknél sem látni. Még a valamire való húshorgász is arra törekszik, hogy dióverő-pózna hosszú­ságú és erősségű bambusz­­botjaira többé-kevésbé meg­bízható tároló orsót, arra pe­dig legalábbis francia damilt szereljen. Van egy másik tá­bor is, melyet éppen a hús­horgászok neveztek el úri horgászoknak. Nos, az úri horgászok felszerelése magá­ban foglalja a pillekönnyű szénszálas csőbotot éppúgy, mint a hazai vizeken csak mosolyt fakasztó tengeri or­sót. Mégis, panasz van a hor­gászcikk-ellátásra. És úgy hiszem, félig-meddig jogo­san. A minap beléptem az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat győri horgászboltjá­ba. Sorba vettük a kínálatot Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem tudtak ajánlani. Botot például ötfélét is, a kétrészes üvegbottól kezdve egészen a japán teleszkópig. Sőt, még néhány vérszegény nyers bambusz szál is akadt Ez utóbbit leszámítva a bo­tok ára háromszáz és ezer­négyszáz forint körül moz­gott. Főleg az utóbbi nem ép­pen olcsó mulatság, hisz jó­­pár kiló halat kell fogni ah­hoz, hogy megtérüljön a „be­ruházás”. Az orsóknál is ha­sonlóan „kedvezően kedve­zőtlen” a helyzet. Ez csak látszólagos ellentmondás mert van orsó, közel négy­­százezer forint értékben. Közülük a legolcsóbb a régen beharangozott, és már régre korlátozás nélkül kapható magyar gyártmányú MP­X 100-as orsó. Mint tudjuk, a magyar orsócsaládot három tagúra tervezték és már több híradás jelent meg arról, hogy a középső testvér, (amely már pontyozásra al­kalmas) is kapható. Jóma­gam azonban még sem a pes­ti boltokban, sem a vízparto­kon nem találkoztam a köze­pes méretű orsóval. No, de ennyi elég a sirán­kozásról. Mert Shakespeare­­orsók közül kedvére válogat­hat a vásárló. Ez utóbbiak között van még kétezer fo­rintba kerülő is, ami azt hi­­­­szem, a horgászok többségé­nek „csekélység”. Hisz két ilyen orsó, két jobb bol és hat-hétezer forintból már ról is jön a kezdő felszerelés! Persze, hozzá kell tenni, jó orsókról van szó, amelyek külföldön is hasonló áron kelnek el. Viszont sajnálatom az, hogy a közepes árfekvésű NDK- csehszlovák gyártmá­nyú orsók nem kaphatók a boltokban. Úszóból még ki­elégítőnek tűnik a kínálat, sőt, a HÖK­ÉV és a TRIÁL egy dobozolt készlet piacra dobásával itt is gondolt a költekezőbb horgászokra. A zsinórválasztékra sem lehet panasz. Horogból, ólomból viszont meg merném kockáz­tatni, hogy színvonal alatti a kínálat. Pedig hát ezeket az olcsóbb árukat is vásárolnák a horgászok, szép számmal. A győri bolt forgalma tavaly kétmillió forint körül volt horgászcikkekből. Bízvást ál­lítható, hogy olcsóbb áruk­kal, bőségesebb kínálattal megháromszorozódhatott vol­na ez a forgalom. Ez viszont nem a győrieken múlik, a horgászcikkek többsége ugyanis nem megrendelés, hanem valamiféle elosztási terv szerint kerül ki a TRI­­ÁL-tól. n.­­. Kettős jelleggel Cselgáncs sportágban is az olimpiai reménységek verse­nyeit rendezték meg az ifjú­sági és a serdülő korosztály­ban. Ezek egyúttal az illető korcsoportok első országos rangsorversenyének számí­tottak. A mezőny minden tagja érthető igyekezettel próbált ezért bizonyítani, nem utolsó sorban a jelen­levő válogatott edzőnek, Ke­serű Józsefnek. Az éles küzdelmekben a vártnál gyengébb helyezése­ket szereztek a megye szak­osztályai. Az ifjúságiaknál például csak a 49 kg-osok szereplését kísérte siker: a 34 tagú mezőnyben a győri Madár 3., Járek és Pusztai 5. helyezést ért el. De — akár győri döntő is lehetett vol­na! A serdülőknél Biczó és Rácz második, a mosonma­gyaróvári Sarmaság pedig harmadik helyezett. Itthon a tornászok Hazaérkezett az Egyesült Álla­mokból a magyar férfi és női tornász válogatott. A nők alá­rendelt szerepet játszottak. Fér­fiak: Egyesült Államok—Magyar­­ország 285.20—284.80. Nők: Egye­sült Államok—Magyarország 190.30—183.40. A férfi válogatott dicséretesen helytállt, mindössze négy tizedponttal kapott ki. Gu­­czoghy Györgynek pedig öt szá­zadpont hiányzott, hogy holtver­senyben első legyen az egyéni összetettben. Négyen az IBV-keretben Augusztusban Romániában rendezik meg a női ifjúsági kézilabdázók barátság versenyét. A magyar IBV-csapat Ba­rabás Zsolt edző irányításával megkezdte a felkészülést, a szakvezető segítője győri edző, Horváth Lajos, a Rába ETO néhány év előtti kitűnő játékosa. Van egyéb győri „érde­keltsége” is a felkészülésnek: a bővebb keretben négy fi­atal kapott helyet a megyeszékhelyről. A Richards szak­osztályából Bánhalmi Henriett, Kocsis Erzsébet és Szabó Hedvig, a Textilesből pedig Múzsár Ildikó. A csapat négy­napos edzőtáborozáson vett részt Győrött, és több edző­mérkőzést játszott a keretbe játékosokat adó egyesületek együttesével. „A­ csapat a jobb oldalon vezet támadást, a szélső középre íveli a labdát, amely 8— 10 méter magasan átszáll a lesen tartóz­kodó csapattársa felett, a hátulról előre­törő középpályás elé kerül, aki gólt lő. Sza­bályos-e?” — Az idézet a megyei labdarú­gó-szövetség játékvezetői bizottsága által nemrégiben tartott minősítő vizsga teszt­lapjának első kérdése. Nos, kedves szurko­ló-olvasóink, mi a helyes válasz? A megyei bajnokságban bíráskodó ismerősöm a la­pon „megadja” a gólt. Arcán azonban né­mi bizonytalanság tükröződik. És a többi kérdés sem könnyebb! Azaz, a játékvezetők feladata úgy általában sem könnyű. A szur­kolót azonban mindez vajmi kevéssé érdek­li. Rossz nézni, hallgatni olykor a lelátó­kon tisztességben megőszült embereket, avagy „zászlódíszbe” öltözött fiatalokat, amint csapatuk veresége feletti elkeseredé­sükben az öklüket rázva szidják a fekete­ruhás irányítót... Amis, foci tesz, játékvezetés is... Helyzetkép­­ a másik oldalról Bizony, napjaiiinkban mind több kritikát kapnak a sí­pos-zászlós játékvezetők. Az NB I-től a legalacsonyabb községi mérkőzésekig érvé­nyes­­az ítélet. Tény, hogy évek óta nincs eredménye a test-test elleni játék, a sport­szerű erőfutball erősítését célzó egységesítési törekvé­seknek. Ahány bíró, annyi­féle megítélés! Hogy a les­helyzetekről ne is beszél­jünk. .. Vajon valóban eny­­nyire csökkent volna a ho­ni játékvezetés színvonala ? Minimális terítésért Győr-Sopron megye a szá­mok-nevek tükrében előkelő helyet foglal el a játékveze­tés rangsorában. Palotai... Kőrös, Tapolczay, Rúzsa. Bodrogi, Seregi, Bay, Kiss G. ... De nehogy azt higyje a laikus, a névsor hatására itt más a vélemény a bírás­kodásról ! Hajlamosak va­gyunk az általánosításra en­nek következtében a me­gyében is túlságosan a ref­lektorfénybe kerültek a já­tékvezetők — persze, nem pozitív értelemben... El lehet képzelni, mindez milyen hatást vált ki az érintettek körében: mintegy nyolcvanan tartoznak a me­gyei JB kötelékébe. Persze, hogy neon lehet minden al­kalommal a feladat magas­latán dirigálni, de nagy többségük becsülettel áll helyt, és rengeteget áldoz a tevékenységére! Minimális térítés ellenében áldozzák ifias ünnepnapjaikat, sza­bad idejüket a fociért, ami a kö­zönség durva sértéseinek ké­pében nagyon gyakran hálát­lanul viszonozza a „szerel­met”! És a feladatokra­­ készülni is kell! A fizikai próbákban pél­dául a Nemzetközi Labdarú­gó Szövetség, a FIFA köve­telményei a mérvadóak, amelyben szerepel a Cooper­­teszt, vagyis a 12 perces tar­tós futás. A területi bajnok­ságban működőkne­k ez idő alatt 2700 méter, a megyei bajnokság közreműködőinek 100 méterrel kevesebb az előírás. Ugyanez az arány a bevezetőben említett teszt­lapok kitöltésének pontossá­­gában 85, illetve 80 százalék. Ezek teljesítése után követ­kezik a minősítés, amelyhez egy általános emberi összkép is tartozik! A JB rendsze­resen ellenőrzi „beosztottja­it”, a mérkőzéseken nyújtott teljesítmények a legfonto­sabbak az el­bhálásnál, ki kerüljön a területi, vagy a megyei keretbe. Persze, a hosszú évek óta tapasztalt megbízhatóság sem utolsó, de az igazsághoz tartozik, hogy az utóbbi időszakban kicserélődött a gárda, sok az új arc a keretben... Szorgalommal az élvonalba Ami természetesen nem je­lenti a minőség egyértelmű javulását. A játékvezetők közössége különben külön vi­lág, nem mentes a belső el­lentétektől sem, amelyek következtében sok tehetség idő előtt „akasztotta szögre” a sípját. A közösségi szellem javítása a jövő érdekében is rendkívül fontos — tartják a megyei JB vezetői: Kőrös László, Szakács János és Bodrogi Csaba, ötéves fej­lesztési terv készült, amely­ben a legfontosabb feladat­nak újabb aktívák szerzését, illetve szakmailag a tva-tjel­­zés színvonalának az emelé­sét jelölték meg. Kedvcsinálás, amikor ilyen a közhangulat a játékvezetés iránt? — kérdezheti joggal az olvasó. Másképp nem megy! Hiszen amióta a labda­rúgás létezik, azóta bírókra is szükség van — és lesz, amíg a foci létezik! Hogy mennyire szükség van új já­tékvezetőkre, arra bizonyí­ték, hogy többszöri hirdetés és szervezés után jön létre egy-egy játékvezetői tanfo­lyam. A kevés vizsgázóból néhányan csak azért teszik, hogy utána szakszerűen kri­tizáljanak ! Nehéz elképzelni, hogy az ismert megyei kiválóságok ne jelentsenek példaképet, vonzerőt. Egyedül Palotai Károly volt közöttük labda­rúgóként híres, a többiek szorgalommal, szívóssággal tornászták fel magukat az élvonalba. Bizonyítva a tétel igazságát, amely szerint nem kell feltétlenül az NB I-ben rúgni a labdát azért, hogy néhány év múltán a legma­gasabb osztályban fújja a sí­pot az illető! Érdemes idézni Kőrös László véleményét: — Nem tartom helyesnek a játékvezetéssel való ilyen mértékű foglalkozást! A cél hogy adjunk kedvet a sport­ág érdekében azoknak, akik a labdarúgás befejezése után játékvezetőként szeretnének tevékenykedni, és azoknak, akik esetleg kevesebb labda­rúgó-tehetségük miatt játék­vezetőként válhatnak ismert­té. ők elhivatott döntnökei akarnak lenni a mérkőzések­nek, és szükség is van az ilyen szellemű sportemberek­re. .. A pálya tartozékai? Persze, a bizottság ma még elsősorban a jelen sportem­bereire építhet. A minősítés szerint elsősorban a területi­­bajnokságban feladatokat kapó játékvezetőkre: Koltai Tiborra — jelölt az országos keretbe —, a fiatal Horváth Ottóra és Kovács Gáborra, azután Horváth Lajosra. An­­gyalics Attilára. Brattengeier Ferencre. Páder Vilmosra. Rajtuk kívül huszonnégyen a megyei keretet­­alkotják. A legjobb minősítésűek: Hof­­bauer. Kővári. Makk. Bog­nár, Szántó. Karcsics. Lo­­sonczi. Jófejű. Mindig lehet számítani a veteránokra. Csordás Vilmosra, Réti János­ra, Kovács Lászlóra, Király Ferencre, Molnár Imrére, Nyári Dezsőre. És, hogy az utánpótlásról jót is mond­junk, jön az „új hullám”: Szalóki Csaba, Dömötör Emil, Bódi Sándor és Szalai Ferenc személyében: ők a megyei bajnokság újonc sí­posai. Tulajdonképpen valameny­­n­yien megegyeznek egy do­logban. Vállalják a veszélyt hétről hétre, hogy többszá­­zan emlegetik majd le- és felmenő ági rokonságukat, mert a szurkoló és a vezető csak utolsó sorban teszi fele­lőssé a vereségért csapatának játékosait, edzőjét. Az első számú célpont a játékvezető, aki álmaiban néha Angliában jár ahol az ottani társakat a pálya tartozékának tekin­tik. Pedig a szidalmazok legtöbbje nem merne oda­állni a 22 játékos közé, a né­zőtér elé, bírói szerepkör­ben.­ Mindez nem felmentés akar lenni a játékvezetésnek, mert tagadhatatlan, hogy akad gond vele éppen elég. Csupán szerettük volna a másik oldal helyzetét érzé­keltetni a ,,belépőjegyemért semmi sem drága” elvet val­lóknak. Megpróbálva megér­tetni, hogy játékvezető nél­kül a győzelem íze sem len­ne az igazi, a vereség okait pedig számtalanszor oktala­nul a játékvezető nyakába varrni — felelőtlenség! Mohay Gábor Az egészségügyi dolgozók a tömegsportért A megye egészségügyi dolgozóinak csaknem a fele rend­szeresen sportol, testedzésen vesz részt. A múlt évben száz­ötvenkét rendezvényen szerepeltek versenyszerűen. Ez tű­nik ki az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Győr-Sop­­ron megyei bizottsága mellett működő sportbizottság tájé­koztatásából. A sportolás formái: a munkahelyi testnevelés, a kondicionáló torna, a tenisz, az asztalitenisz, a kispályás labdarúgás és a turisztika. A tömegsportnak hagyományai vannak a megye egész­ségügyi dolgozói körében, különösen a megyei kórházban, de az utóbbi időben sokat tettek újabb lehetőségek megte­remtéséért. A szervezésben kiemelkedő munkát végeztek a sportfelelősök. Együttműködtek a munkahelyi vezetőkkel, a KISZ-alapszervezetekkel és más sportegyesületekkel, mely­nek révén sok nehézséget sikerült leküzdeniök a szervezés­ben. Mivel e célra a korábbinál kevesebb pénz jutott, a sportbizottság vezetése szorgalmazta a feltételek társadalmi összefogás útján történő megteremtését. Eredménnyel, mert a megyei kórház sportolói például sok munkát végeztek a teniszpálya karbantartásánál, a giói turistaház felújításá­nál. A mosonmagyaróváriak pedig a sportpályát újították fel és a csónakházat tartják rendben. Céljuk: több dolgozót megnyerni a munkahelyi olimpia tömegtestnevelési és sportmozgalomban való részvételre. Bélyeggyűjtőknek Március 24-én jelenik meg az „Évfordulók—események ’82” cí­mű sorozat keretén belül a nagy német bakteriológus Robert Koch, a korszerű tudományos bakteriológia egyik megalapítója tiszteletére — aki 100 évvel ez- Mély fájdalommal tudat­juk, hogy ZSIBRITA JÁNOS a Győri Lakatos ISZ. nyugdíjasa 68 éves korában elhunyt. Temetése 1982. március 22- én Vil órakor lesz a győr­­nádorvárosi köztemetőben. Gyászoló felesége és a rokonság előtt fedezte fel a TBC kóroko­zóját — egy 2,5 forint névértékű bélyeg. A bélyegképen Robert Koch portréja látható profilban, amint a mikroszkóp fölé hajlik. Ugyancsak március 24-én jele­nik meg az ,,Évfordulók és ese­mények ’82” elnevezésű sorozat keretén belül Alpári Gyula — újságíró, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom kiemel­kedő harcosa — születésének 100. évfordulójáról megemlékező 20 Forint címletű bélyeg. A bélyegen Alpári Gyula port­réja látható. A bélyegek megjelenése nap­­ján a Győr 2. sz. a Mosonma­gyaróvár 1. sz. és a Sopron 1. számú postahivatal első napi bé­lyegzőt használ és elsőnap (F. D. C.) borítékot árusít. A MÁV Győri Pályafenntartási Főnökség értesíti a lakosságot, hogy mérési munkák miatt a Kálvária úti gyalogfelüljárót március 19-én 9—12 óra között esetenként maximálisan 15 perces időtartamra A FORGALOM ELŐL LEZÁRJA. A lakosság szíves megértését kérjük.

Next