Kisalföld, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-28 / 123. szám

Közeledik a szünidő... Vigyázzunk a gyermekekre! Sok évvel ezelőtt május­ban történt, de míg élek sem felejtem el. Tizenkét éves volt. Szőke, és szép. Kicsat­tanó kedvvel lépett ki az is­kola kapuján és derűs arc­cal kiáltotta a lányoknak. ..Sikerült a matek dolim.. Aztán megröppent, mint a tavasza szél... Az úttest má­sik oldalán meglátta a barát­nőjét. Intett neki és átsu­hant a járdán.... aztán... Az ott rohanó teherautó el­­kapta... A könyved szétszó­ródtak. .. A feje vérzett... Mozdulatlan volt... A járóke­lők döbbenten álltak. Vártak. A rémülettől nem tudtak segí­teni. A gyermeklány ott feküdt a járdaszegélyen, ahová a ro­hanó autó vágta... A mentő szirénázva érkezett. Az orvos fehér lepedővel takarta be a holttestet... Észveszejtő, értelmetlen ha­lál! Egyetlen villanásnyi fi­gyelmetlenség miatt! Egyetlen pillanat alatt vécészakadt mindannak, ami szépen, ér­tékesen folytatódhatott vol­na: vidámsággal, derűvel, jó tanulmányi eredménnyel... Miért kell meghalnia egy szép és okos fiatal teremtés­nek ahhoz, hogy tíz, száz, sok százezer gyerek és felnőtt rá­döbbenjen arra, hogy egyet­len parányi gondatlanság mi­att életét vesztheti ? A Győr-Sopron megyei Közlekedésbiztonsági Tanács múlt esztendei közúti balese­ti statisztikáját böngészem. Külön fejezet benne a „gyer­­mekbalesetek”. A többi kö­zött ezt írja: 1981-ben ugyan­annyi gyermekb­­leset volt, mint 1980-ban, összesen 58 Ezen belül a balesetek sú­­lyossága növekedett, 11-ről 22-re. Halálos gyermekbal­eset : 1980-ban nem volt — 1981- egy gyermek halt meg. A balesetet szenvedettek kö­zött továbbra is a fiúk jár­­nak élen: 58 balesetből 24-et okoztak. Az esetek zöme Győ­­rött történt... Ahány eset, annyi szomo­rúság. Ahány név, annyi bá­nat, könny, aggódás, gyógyí­tás, reszketés. .. és nekem va­lamennyi, a legapróbb eset is az évekkel ezelőtti tragé­diát és a többi, az elmúlt esztendőkben megtörtént gyermektragédiát idézi... Pedagógusok és pszicholó­gusok sokasága keresi ha­zánkban, megyénkben szerte a világon: mikor, miért, ho­gyan történnek meg a gyer­­mekbalesetek és hogyan le­hetne megelőzni azokat? És ez a kutatás értékes — bíz­zunk benne! — értelmes fá­radozás. Legféltettebb kin­csünk a gyermek — csak­ugyan, vigyáznunk kell rá. Mindig, de különösen tavasz­­szal, a jó idő elérkeztével, a megnövekedett szabad idő­ben, a szünidőben. Biztonságos játszótér (mert nincs elég belőlük) hiányá­ban, ugyan hova mehetné­nek? Az utcára, az iskolák, az otthonuk közelében, így már ez a tény is fokozott fi­gyelmet követel minden gép­­járművezetőtől. Lassítsanak, ügyeljenek, mert a statiszti­kát szemlélve szinte kivétel nélkül minden egyes gyer­mekbaleset megelőzhető lett volna, ha gondosak, ha kö­rültekintőek, ha figyelmesek van ránk, ha tudjuk, hogy ahol gyermek játszik , ve­szély van! A gyermek elme­rül a játékban, mindenről megfeledkezik Csak mi ügyelhetünk rá, felnőttek, akik a volán mögött ülünk. A gyermeknap közeledté­vel ne csak a játékokra, a csokoládéra, hanem erre is gondoljanak a gépjárművek vezetői és maguk a szülök is. Érezzék át felelősségüket, feladatukat: mit tehetnének azért, hogy a gyermekbalese­tek a gépjárművek szaporo­dása ellenére is egyre csök­kenjenek? Nem törvényszerű: ha több a jármű, több a bal­eset! A veszélyhelyzet két­ségtelenül több lesz a szapo­rodó gépjárművekkel, de a bajt igenis megelőzhetjük, ha valamennyien akarjuk. Miért is kellene szüntelenül szörnyen keserű példákon okulnunk? KSA. fiz alkoholisták gondozásáért Társadalmi bizottság alakult Jó elgondolásokkal, a kö­zösség és az egyén számára hasznos céllal alakult meg a napokban Mosonmagyaróvá­­rott az úgynevezett alkohol­­ellenes társadalmi bizottság. Három tagja van: dr. Tom­ka Mária idegorvos, Rigó Ka­talin, a városi tanács egész­ségügyi osztályának dolgozó­ja és Ratkó József százados, a Mosonmagyaróvári városi­járási Rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetője. Az alakulásra a városi ta­nács egészségügyi osztálya meghívta az üzemek és vál­lalatok szakszervezeti bizott­ságainak tisztségviselőit, vö­röskereszteseit és mindazokat, akiktől segítséget remélhet ahhoz a munkához, amelyet megalakulásával együtt vál­lalt. Mit? Azt, hogy gondoz­za, neveli azokat az alkoho­listákat, akik még nem szo­rulnak elvonókezelésre és azokat, akiken már az elvo­nókúra sem segít. A háromtagú társadalmi bizottság természetesen egy­ magban, képtelen lenne azt a néha is célt megvalósítani, amelyet a zászlajára tűzött, éppen ezért esetenként majd segítségük hívja mindazokat, akik tudnak és akarnak ten­ni egy-egy alkoholista érde­kében. A beszélgetéseket vagy a tanács épületében, vagy az alkoholista munkahelyén, üzemben, vállalatnál, intéz­ménynél tartják — a gazda­sági vezető, a szocialista bli­­gádvezető, a szakszervezeti bizalmi és a vöröskereszte­sek részvételével. Új helyen a füredi Berzsenyi-kút A jelenleginél forgal­masabb helyre, a nem­zetközi kemping közelébe telepítik át Balatonfüre­­den a szénsavas gyógyvi­zet adó Berzsenyi-kutat. A Balaton-felvidéki Er­dő- és fafeldolgozó Gaz­daság dolgozói már hoz­záláttak a forrásfoglalat új helyének előkészítésé­hez. A főszezonban már a balatonfüredi kemping előtt, a 71-es út mellett épült autóparkolóhelyen tölthetik meg üvegeiket friss savanyúvízzel a kempingezők és a kirán­dulók. 1982. május 28., péntek LÁGYAN SUHOG a nádas, gyenge déli szél fújdogál. Fehértón, a hansági tájvédelmi körzet fokozottan védett területén, zajlik az élet. A tavasznak lassan vége, viszont vannak olyan ma­dárfajok, amelyek nemrég érkeztek e területre: a sárgarigók, a ,,kék csóká­nak” nevezett szalakóták. Mások már fiókáikat etetik vagy fészket építenek. A tavat övező réteken a bóbitás kis bíbicek szaladgálnak, némelyik fióká­it vezetgeti, s akad olyan, amelyik pár hímje még távolról a fészekre ügyel. Mellettük a pólingok, e hosszúlábú gázlómadarak fuvolázgatnak. A bíbic­cel és a nagy godával azonos biotáp­­­­ban a földön fészkelnek. Májusi estéken a nádi énekesmada­rak hangos cserregése nélkül szinte el­képzelhetetlen a táj. A külső sásos és zsombékos részeken a foltos nádino­­száták, a nádisármányok, a náddal át­szőtt fűzesek környékén pedig a füg­gő cinegék, a fitisz és csili-csalp-fü­­zikék élnek. A nádrengetegben a ná­dirigók, a csilingelő hangú barkósci­negék és a cserregő nádinoszáták köl­tenek. A védettebb részeken teleped­nek le a gémfélék: a vörös gém, a szürkegém egy-egy várban. a törpe­gém és természetvédelmünk szimbó­luma a nagy kócsag, amelyből örven­detes, hogy az idén 8—10 párjuk ta­lált otthonra az egykori vadvízország e megmaradt kis foltján. az élőhe­lyek s e ritka fajok védelmének kö­szönhető, hogy a jelenték­tel­en kiterje­désű területre, amelyet egyébként rend­kívül sok tényező zavar — ismét visz­­szatelepednek azok a fajok, amelyek évtizedekkel ezelőtt eltűntek a vidék­ről. Így említhetjük meg a nyári lu­dakat. ők a 30-as években költöztek utoljára Fehértón, s az idén már he­tek óta itt tartózkodnak. Hasonlóan növekszik az átvonuló és nyáron is visszatérő halászsarok, a kárókatonák, a kanalasgémek és más vízközelben élő, illetve vízimadarak faj- és egyed­­száma A tó nádasa fölött a kecses röptű hamvas rétihéják és barna rétihéják keringenek. Néha egy-egy kékvércse és kabasólyom is idetéved. A víztükrön a récék, búbosvöcskök, szárcsák úszkálnak, közben a bakcsó példányai is megjelennek, jellegzetes vakkantó hangjukat hallatva. Kedves színfoltja a tájnak amint a kormos szerkők és a küszvágó csérek könnye­dén és fáradhatatlanul röpködnek a víz felett. A Hanság felől alkonyatkor dankasirályok kis csapatai érkeznek, nagy hangon ereszkednek le a vízre. E kis víziv­lásban 150 madárfaj él. Számos védett hüllő, kisemlős otthona. A tavat övező rétek, amelyeken érde­kes növénytársulások alakultak ki, rit­­kon őriznek ritka növényfajt is. Vé­delmük közös érdekünk. F. T. A Hanság madarai Tavasz vadvízországban Nagy kócsag szülők fiókáik mellett. ­ Gyermeknapi készülődés. Felkészült a kereskedelem a gyereknapra. A győri Arrabo­­na Áruház polcain több, mint egymillió forint értékű játék várja a gyerekeiknek örö­met szerezni kívánó szülőket. Csiribiri, Hungária, Omega A televízió a Csiribiri című kívánság­műsorral kedveske­dik a gyerekeknek vasárnap délután 14.35 órai kezdettel. A szerkesztők a kétórás adás nagy részét az Ide süss! című műsorhoz érkezett kívánság­­levelek alapján állították ösz­­sze. Viszontláthatják kedven­ceiket a képernyőn, többek között Alfonzét a Kemény­kalap és krumpliorrból, a Macska őrs tagjait a Papír­sárkány című sorozatból, va­lamint a Menő Manóból két epizódot. A Foxi Maxi című, régebben vetített nagysikerű amerikai rajzfilmsorozat egyik részletét ezúttal színes­ben sugározzák. A műsor iro­dalmi betétekben is bővelke­dik, a zenekedvelők pedig a Tizen túliak társasága slá­gerlistájának éléről láthat­ják a Hungária és az Omega együttest, valamint Soltész Rezsőt. Az egyes műsorszá­­mok között artistaiskolás nö­vendékek mutatják be tudá­sukat. Nemes árukapcsolás A VASBOLTOS * KÖNYVET KÍNÁL — Rózsika! Megjött a Nép­rajzi lexikon! — kiáltja egy kék köpenyes asszony a Vas- és Műszaki Áruk boltjának ajtajában, aztán kézzel, láb­bal mutogat is hozzá, mert attól fél, a szél elkergeti a hangot, és Rózsika nem érti, miről van szó. De Rózsika érti és bár sie­tős a dolga, leszáll a kerék­párról, odamegy az asszony­hoz. Megnézi a várva várt könyvet. Ortutay Gyula mun­káját kapja kézbe. Cirógatja, becsomagoltatja és elsiet ve­le. Közelebb megyek... Sarki üzlet, jó forgalmú helyen, — legalábbis ami az idegen­­forgalmi idényt illeti — itt. Pannon­hal­mán. A kirakat is meglepő. A permetezőgép mellett szak­könyv a permetezésről. A díszes ére­tek mellett az ismert könyv, az Ikebana. A csibe­itató mellett az „1000 kérdés 1000 válasz a ház körüli ál­lattartásról” című sok okos tanácsot adó szakkönyv. A járókelőktől érdeklődöm. Tőlük tudom, hogy az üzlet­ben régi kereskedők dolgoz­nak. Férj és feleség: Szabó Imre és Szabó Imréné. Mind­ketten szegény gyerekek vol­tak, napszámosok szülöttei, de olvasni, tanulni nagyon szerettek. Egy kalapja alól leselkedő, pipáját szorongató atyafi azt is elmondja, hogy a házaspár régebben, amikor bezárta az üzletet, házról ház­ra járt, akár egy vásározó és hirdette: rövidesen a vas­mű­szaki boltban könyveket is árusítunk — aztán mutogat­ták a listát és érdeklődtek: kinek, mi kellene?... Ó, ma­napság már kevés az ilyen boltos — mondja informáto­rom a mindent tudók böl­csességével, aztán dolga után siet. Egyszer csak nyílik az­­üz­let ajtaja, és a boltos asszony szól rám: — Tetszett találni...? Tes­sék talán beljebb fáradni. Itt benn nagyobb a válasz­ték, és ha mégsincs kedvére való, holnap meghozom Győrből, csak beugrok érte a könyvesekhez. Követem őt a csinos, tiszta, portékáit ízléses elrendezés­ben kínáló boltba, és a per­metezőgépek, fazekak, hűtő­gépek, zsírosbödönök, lába­sok sorfala között éli utak a könyvesvitrinig... Mivel a boltban nincs más vásárló —­ a férj is, a feleség is kí­vánságomat lesi... Nem,­nem zavarnak. Nem kíváncsiskod­nak. Engedik, hogy magam gyönyörködjek a sok jó könyvben, engedik, hogy nyu­godtan válasszam ki a ked­vemre valót. Aztán, hogy ér­deklődöm, elbeszélik. Százötven olyan könyvvá­sárlójuk van a faluban, aki szinte naponta beugrik és megnézi: milyen újabb könyv van eladó? A bolt havi for­galma átlagosan 600—700 ezer, ebből a könyv havonta 15 ezer forint... Szabó Imre is, Szabó Im­réné is több mint harminc esztendeje szövetkezeti dolgo­zó. Nem is volt más mun­kahelyük. A férj helyesbít:­­ pontosan harmincöt éve van a szakmában és még so­hasem volt leltárhiánya. Be­szélgetés közben többször el­mondták: ők egész ed­api éle­tükben soha semmi mást nem tettek, csak elvégezték a­ rájuk bízott munkát Sindulár Humpeu* — •

Next