Kisalföld, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-27 / 122. szám
Az igazgató munkája Szakkönyv az iskolavezetésről Magyarországon utoljára 1970-ben jelent meg iskolavezetési szakkönyv. Bár a kutatás sokat fejlődött azóta, s a téma irodalma terjedelmes, több mint egy évtizedet kellett várnunk a legújabb öszszefoglaló műre: Mezei Gyula és Petró Andrásáé — Az igazgató munkája az iskolában című kötetére. A Tankönyvkiadó gondozásában készült, szép tipográfiával, jó papíron, könnyen kezelhető méretben, és — ami még fontosabb — a legkorszerűbb vezetési elveket valló gazdag tartalommal. Elmélyült elemzése pedagógiai szaklapok feladata. Ehelyütt csupán rövid ismertetésre vállalkozhatunk. Az iskolaigazgatók, az igazgató helyettesek figyelmének fölkeltésére akik számára elsősorban készült. Nem hiányozhat azonban e mű az oktatás, nevelés irányítóinak, felügyelőinek és tanácsadóinak, a pedagógusképzés és továbbképzés szakembereinek a könyvespolcáról sem. De haszonnal olvashatja minden pedagógus. A 450 oldalas kötet a pedagógiai vezetés és a tágabban értelmezett iskolavezetés, az igazgatói munka csaknem valamennyi elméleti és gyakorlati kérdésével foglalkozik. Mégsem kézikönyv. A szerzők erre—egyebek mellett — azért nem vállalkoztak (mint azt könyvük bevezetőjében írják), mert az ilyen könyvet erősen fenyegeti a gyors elévülés veszélye. Nem „recepteket” akartak írni, hanem olyan iskolavezetési szakkönyvet amilyent mind a kezdő, mind a több éve működő igazgatók, helyettesek, tanulmányi felügyelők stb. remélhetően jó néhány esztendeig használhatnak majd. A mű vezetéstudományi megalapozottságú. Tartalmilag és szerkezetileg a vezetéselméleti munkákat követi. Törekszik az iskolavezetés, hangsúlyozottan a pedagógiai vezetés és irányítás kérdéseinek korszerű, rendszerszemléletű, marxiista megközelítésére. Az önképzésnek, az oktatásügyi vezetőképzésnek és további képzésnek alapműve lehet ez az elődeihez méltó, sok újat adó, kitűnő munka. Foglalkozik az iskola helyével a közoktatás-irányítás folyamatában, az igazgató szerepével a vezetésben, a vezetők kiválasztásának és képzésének kérdéseivel, az iskolavezetés területeivel és a vezetési funkciókkal, az iskolai közösségekkel, az igazgató és a felügyelet kapcsolatával a vezetés és a társadalmi környezet összefüggéseivel, stb. Növeli a mű értékét Az iskolavezetés szakirodalmának válogatott bibliográfiája (1960—1980), Simon P. Györgyi munkája. A szerkesztésért dr. Karlovitz Jánost, a szép kivitelezésért ,a kecskeméti Petőfi Nyomda dolgozóit dicsérhetjük. Kisiparosok, magánkereskedők nyugdíjának folyósítása Az 1982. január 1-től életbe lépett társadalombiztosítási rendelkezések új módon szabályozzák a kisipari vagy magánkereskedői engedélyivel rendelkező nyugdíjasok ellátásának folyósítását. A folyósítási feltételek megállapításához szükséges jövedelemigazolások benyújtási határideje május 31., ezért időszerű röviden összefoglalni az ezzel kapcsolatos tudnivalókat és tennivalókat. A nyugdíjat kereső foglalkozás folytatása esetén szüneteltetni kell. Az a nyugdíjas, aki iparjogosítvány, magánkereskedői igazolvány alapján vagy gazdasági munkaközösség, ipari szakcsoport tagjaként folytat tevékenységet, akkor nem tekinthető keresőfoglalkozást folytatónak, ha a megelőző évben elért adóköteles jövedelme a 60 000 forintot nem haladta meg. Ha a jövedelem összege a 60 000 forintot meghaladta, a nyugdíj folyósítását július 1-től a következő év június 30-ig szüneteltetni kell. Korlátozás nélkül folyósítják a nyugdíjat a következő év június 30-ig, ha az igazolt adóköteles jövedelem a 60 000 forintot nem haladja meg. A megelőző évi adóköteles jövedelem nagyságáról a nyugdíjas minden évben május 31-ig igazolást köteles eljuttatni a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz (1980. Budapest, Váci út 69—79.). Az igazolást a KIOSZ, illetve a KISOSZ területileg illetékes alapszervezetétől kell beszerezni. Fontos tudni, hogy az igazolási kötelezettségnek akkor is eleget kell tenni, ha az adóköteles jövedelem a 60 000 forintot nem haladta meg, vagy ha a nyugdíjas adómentes volt, mert igazolás hiányában a nyugdíjfolyósító szerv a nyugellátás folyósítását július 1. napjától kezdődően beszünteti! Abban a naptári évben, amelyben a nyugdíjas az iparigazolványt, működési engedélyt, magánkereskedői engedélyt kézhez kapta, a nyugdíjat keresőfoglalkozás címén szüneteltetni nem lehet. Kivétel, ha a nyugdíjasnak a megelőző naptári évben (főfoglalkozású kisiparosként, magánkereskedőként) 60 000 forintot meghaladó adóköteles jövedelme volt. Az utóbbi esetben az adóköteles jövedelemkorlátozás alól egyéni kérelem és elbírálás alapján a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság egy ízben, méltánylást érdemlő esetben felmentést adhat. A mentesítési kérelemmel a KIOSZ, illetve KISOSZ területileg illetékes szervezetéhez kell fordulni, ahol a kérelmet megfelelően előkészítik, és a főigazgatósághoz továbbítják. Azoknak a kisiparosoknak, kiskereskedőknek, akik ez évben lettek vagy lesznek nyugdíjasok, és az elmúlt évi adóköteles jövedelmük a 60 000 forintot meghaladta, azt tanácsoljuk, hogy először kérjenek mentesítést a korlátozó rendelkezés alól, és csak azt követően kérjék vissza iparjogosítványukat, magánkereskedői engedélyüket. 1982. május 27., csütörtök üli fruzsilsisek Kuopiobó! Győr városa finnországi testvérvárosából, Kuopioból érkező művészeti együttest lát vendégül csütörtöktől. A Kuopioi Ifjúsági Fúvószenekar és Big Band június 6-ig lesz a város vendége, ezalatt több hangversenyen, találkozón kiránduláson vesznek részt az ifjú muzsikusok. Bemutatkozásukat pénteken délután ötkor térzenével kezdik a megyei tanács épülete előtt. Május 30-án szerepelnek a délelőtt tíztől tartó gyermeknapi gálaműsoron a Kisfaludy Színházban, majd ugyanezen a napon délután a győrújbaráti táborban adnak közös hangversenyt a város általános iskoláinak úttörő csoportjaival. 31-én Ménfőcsanakon az általános iskolában lépnek fel, majd június 2-án a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ vendégei lesznek. Június 4-én önálló koncerten lépnek fel a soőri Petőfi Sándor városi MűvelődésiKözpontban este hat órakor. Búcsúzóul június 5-én a Hszky Fesebes úti Általános iskolában hallhatták koncertjüket az érdeklődők, itt találkozót is szerveztek számukra az úttörőkkel. A finn ifjúsági együttes vezetője Hannu Koponen Műsoraikban elsősorban zenekari fantáziák szerepelnek, de hallhatóak az élő finn és magyar népdalfeldolgozásokat , valamint ízelítőt finn és magyar szerzők műveiből. A koncertek közötti időben megismerkednek Pannonhalma, Sopron nevezetességeivel, s végigjárják a fertődi kastélyt. ■ Új technikaként üdvözöljük gyakran a zománcképfestést. Pedig már a mezopotámiaiak is használták, tőlük a sumerok, egyiptomiak és a népvándorláskori törzsek is átvették. Az utóbbi évtizedben külföldön is, hazánkban is népszerűvé vált. Egyik legismertebb művelője Kátai Mihály karcagi festőművész. Itt két képét mutatjuk be: Alföldi látomás, illetve képtartó idol. Tudományos konferenciák Az idei egészségügyi ifjúsági napok programjának részeként tudományos konferenciákat szerveznek fiatal egészségügyi dolgozóknak. Miként az Egészségügyi Minisztérium a napokban közzétett felhívásában ismerteti a konferenciákon a 35 évnél fiatalabb orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi szakdolgozók számolhatnak be tudományos kutatásaik eredményeiről. Az egy-két napos tanácskozásokat szeptemberben tartják Budapesten és az ország kilenc városában. A fővárosban az orvosi felelősségről, Debrecenben a genetikai betegségek megelőzésének és kezelésének lehetőségeiről, Veszprémban a magyarországi táplálkozási szokásokról és azok következményeiről, Salgótarjánban a koraszülések okairól és megelőzéséről szólnak majd. A kiskunhalasi konferencia témája a fog- és szájbetegségek, a győri konferenciáé az időskor egészségügyi és társadalmi problémái. A fiatalok június 30-ig jelenthetik be részvételi szándékukat a konferenciák helyi titkárainak, vagy a KIS!? KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa titkárságának. Újjáteremtett élmény Sulyok Gabriella grafikái A soproni származású Sulyok Gabriella hangsúlyosan intellektuális ihletettségű grafikát művel. Nála a gondolatiságra való törekvés kettős értelemben is megnyilvánul: a témaválasztásban és az élmény grafikai megformálásában. A témaválasztásban mindenekelőtt azért, mert leggyakrabban irodalmi vagy zenei művek ösztönzésére alkot, tehát nem a közvetlen valóságból merít, hanynem egy más művészet által már elsődlegesen megformált, megszűrt, esztétikai szintre emelt valóságból. Különösen vonzódik az olyan művekhez, amelyek a mindennapi realitást nem a viszonyítások gazdagságával, közvetlen módon, feldúsítottan ábrázolják, hanem, amelyek az esetlegességektől megtisztított logikáit, a szellemit mutatják fel, azt fejezik ki érzékletesen. Vonzódik például Thomas Mannhoz, aki a regény lehetőségeit az esszé felé tágította ki; József Attilához, aki a lírában felmutatta a logikait; Antoine de Saint-Exuperyhez, aki a mulandóban a távlatokat kereső múlhatatlant, az állandót kutatta; a Bibliához, amely az egyedi történetekben mindannyiszor az egész emberi nemre érvényes mondandót ábrázolta parabolisztikus ösztövérségffel, Bartók Bélához, aki zenéjével a huszadik századi ember létállapotait fejezte ki. Az effajta tárgy- és témaválasztásnak persze, megvannak a sajátos részélvei. Mindenekelőtt, hogy csak a legfontosabbat említsük, a felszínes epigonizmus, amely megmarad az egyszerű illusztráció szintjén. Mármost Sulyok Gabriella alapos ismerője a grafika eszközeinek és lehetőségeinek, így sajátos tárgy- és témaválasztásából adódó veszélyeket fölényesen elkerüli. Nem az adott mű — a József és testvérei című Thomas Mann-regény vagy valamelyik bibliai történet — egyszerű illusztrálására törekszik. Alkotói becsvágya többre sarkallja, újjá akarta teremteni az irodalmi élményt és látomást. Olyasmit mond el a tusrajzzal például Thomas Mann említett regényéről, amit csak a grafika fejezhet fel, s így voltaképpen kiszélesíti a Thomas Mann-regény, a József Attila vers vagy éppen egy bibliai történet esztétikai világát. Az élmény grafikai megformálásának módjával is hangsúlyosan intellektuális kifejezésre törekszik. A rajzzal nem akar mindent elmondani. Nem akarja a nézőre mindenáron saját élményét ráerőszakolni. Éppen ellenkezőleg, a nagy fehér felületek meghagyásával tág teret ad a szemlélő fantáziájának, intellektuális kalandozásának; hagyja, hogy gondolatban ő fejezze be egy-egy téma és élmény grafikai útráteremtését. Az immár jellegzetes téma- és tárgválasztás, valamint a megformálás tenőcége esvéni arculatot ad Su- Ivák Gabriella utóbbi évtizedben kibontakozott grafikai művészetének, és ez avatja élménnyé a soproni T.ábac.házban jelenleg látható önálló tárlatát. (Kross) Tegnap, ma, holnap Históriai tények, történelmi folyamatok Lám, már csaknem harminchét esztendő: 1945— 1982. S bár e históriai folyamat fölosztása ilyen-olyan szakaszokra lehetséges és fontos, mégis: van, volt folyamat is az egész, a teljesség is! Igen, lehetséges és fontos e szakaszokat a történész-mikroszkóp tárgylemezére helyezni, de mérni, látni illik és érdemes a teljességet, ama harminchét év sodró egyirányúságában is. A történelem, ha feleletre szólít, készületlenséget el nem ismerhet. Dehát: nem feleltem, nem feleltünk, csakis rosszul feleltünk volna akkor? Ma már a történelmi távlat hitelesíti: a magyarság legjava 45 után, ki előbb, ki utóbb, a népi demokrácia, a kommunisták vezette szocialista fejlődés mellé állt. Aztán sokan fájdalmasan csalódtak, s fordultak el, olykor éppenséggel szembe azzal, ami a szocializmus, a munkáshatalom nevében, ámbár ellenére történt Az elfogadás is, az elutasítás is sokaknál megszenvedett folyamat volt Bizony nem jelezte harangszó, meddig volt tisztességes és mikor vált tisztességtelenné az azonosulás. „Hiszem, ha megmártom kezeimet Jézus sebeiben”. Bizony az ige — az elmélet — ha „testte len”, elveszti légies tisztaságát a valóság földi kínjai, vétkei, erényei és fölmagasztalása avatják élővé a tant is. S ha megmártózott ki-ki a forradalmi rend gyakorlatában, s vált egyszersmind e gyakorlat alakítójává, fogadta s fogadhatta el az elméleti fundamentumot, a tudományos szocializmust, s a belőle sarjadt társadalmat is. Mégse feledjük és ne is szépítsük: évszázadok kövesült beidegzéseit, átörökített torzulásait, szerző-reflexeit és hatalmi tébolyait kellett s kell még ma is széttördelni, legyűrni magunkban ehhez az azonosuláshoz.De még ezután is, azonosulva is, új és új kétségek gyötrelmeit éljük át, azt sem tudva mindig bizonyosan, hogy a megválaszolt vagy a választ csak követelő kérdések számosabbak-e? Hitet is említettük már, de a hit nekünk csak háttérsugárzás a tudáshoz. Ámde: tudtunk — nem tudtunk? A sövény nem itt húzódik, a válasz lényege nem ez. A világ, amelyet akkor választottunk, igazolta felismeréseinket: a világ — bárha még nem az egész világ —, amit holnapra, mára megforgattunk, igazolta a roppant energiákat. Voltak aratók, favágók, kubikosok, kordélyosok, malterozók, ácsok, kőművesek, anyagmozgatók, árokásók, vasbeton-, víz-, gáz-, fűtés-, villany-, gépszerelők, szobafestők, faültetők, a végén még virágkertészek is. Irtottunk erdőt, építetünk utat, házat, „kulturt”, gyárat: laktunk harmincan-negyvenen a barak-szobában , mosakodtunk lavórból és dézsából, ettünk csajkából, ittunk kunéból, csípett bennünket tetü, bolha, poloska, a bokrokban meg a barakok árnyékában szerelmeskedtünk, s önként, már-már is junti dacból, jóval erszényünkön túl jegyeztünk békekölcsönt, szerveztünk DISZ-t, pártot, szakszervezetet, brigádokat, igenis csatákat vívtunk egymással a munkaversenyben, mellőzve minden patetikus szöveget, hősi nagyotmondást; ezt legfeljebb a szónokok állították rólunk. Annyi bizonyos: a város és a Vasmű felépült, s ma már nemcsak eltartja magát, de jócskán gyarapítja az ország nemzeti jövedelmét. Joga, persze, hogy joga mindenkinek átértelmezni és megtagadni tegnapi önmagát. Ezt tesszük mindanynyian — csekélyke ember aki nem ezt teszi — de a tagadás és a vállalás, a megújulás és a folyamatosság, a tapasztalás és a tapasztalat meghaladása is teszi emberré az embert. Pereg a film. De mit is mond tegnapi önmagunkról? Hiszen ha ennyire átlátszóan szimpla lett volna a gonoszság és a butaság, hiszen ha ily séma vétkek alakját öltötte volna a bűn —, s főleg, ha csak ez lett volna akkor ahogyan e filmmel együtt oly sokan mondják, ábrázolják manapság, nos bizony föl kellene állni most és távozni innen, ki, kifelé ebből a moziból...! De másként volt, ezért hát nem távozunk. Válaszolunk. Himsiom — 5