Kisalföld, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

A bábosok „Mekkája „A bábozást általában a gye­rekek szórakozásának tartják, pe­dig a paraván mögött születő vi­lág a felnőttek világa, a mi vi­lágunk tükörképe.” Az idézet a Pécsett, az elmúlt hónapban meg­rendezett nemzetközi felnőttbáb­­fesztiválra invitáló levélből való. Arra a felsziválra mozgósít, ame­lyet az UNIMA, azaz a Nemzetkö­zi Bábszövetség védnökségével tar­tottak meg, s ahová kilenc hazai együttesen kívül a Szovjetunióból, Lengyelországból, Romániából, Ju­goszláviából, az NSZK-ból, Svájc­ból, Hollandiából, Angliából, az USÁ-ból és Japánból neveztek együttesek. Mivel a fenti hitvallásával azon kevesek közé tartozik a házigazda pécsi Bóbita bábegyüttes, amely a bábozást felnőtteknek szóló mon­danivalóval töltötte meg, egyszer­smind a felnőttbábosok Mekkájá­vá is tette a várost. E rang meg­szerzésének titkát kutatva keres­tük fel a bábszínházat, választ ke­resvén egyben arra is, hogyan si­került egy amtőr csoport kezde­ményezésétől kiindulva 1981-ben hi­vatásos színházzá válniuk a pécsi­eknek? Iskolás éveimből emlékszem: az öreg épület a Déryné utca sarkán művelődési ház volt. Ebben léptek néha pódiumra — vagy talán he­lyesebben a „paraván mögé” — a Bóbita bábegyüttes tagjai. Az épü­let még a régi, ám a felirat rajta új: Bóbita Bábszínház. Az előcsar­nokban szék szék házán. Mint ki­derül, nem sikerült még teljesen felszámolni a művelődési ház jel­legét. Egy tánccsoport máig is ott próbál, 200 széket raknak ki-be naponta a teremben. Az építők jó­voltából a táncosok évek óta vár­nak leendő otthonukra, az újon­nan épülő művelődési házra. De a kisebb helyiségek ajtajain már friss feliratok árulkodnak az épü­let bábszínűz voltáról: díszletfes­tők, kellékesek munkahelyeire nyílnak az ajtók. A művészeti ve­zető irodája szerényen húzódik meg egy folyosó végén, s beren­dezése is mellőz minden hival­kodást. A látogató szinte bőven érzi: átmenet, változási folyamat részese. — A Bóbita amatőr együttes 1961 őszén alakult — kezdi a bemutat-­­­kozást Kása Lajos művészeti ve­zető. — Előtte is rendszeresen vol­tak amatőr előadások Pécsett, így nem véletlen, hogy ennek a mű­fajnak a közönsége is kinevelődött már mára. Olyan szülők járnak ide az előadásokra, akik valami­kor még gyerekként ültek be a nézőtérre. A Bóbita megalakulá­sától fogva amatőrként évi 160— 180 előadást tartott. A gyermek­előadások jelentették az alapot, ám azoknak szinte nincs publiká­ciójuk, nem kapnak reklámot. A Bóbitát is a felnőttprogramok tet­ték híressé. Alakulás után három évvel más stílussal jelentkeztünk. Műsorainkat a zenére, mint inter­nacionalista nyelvre építettük, ez tette lehetővé, hogy határainkon túl is értsenek bennünket. Ezek­nek a törekvéseknek az összegzé­sét a Ki mit tud?-okon láthatták a tévénézők. 1965-ben, 68-ban és 72-ben is első helyet nyert az együttes. Ezzel egyben saját hír­nevének megalapozásán túl a fel­nőttbábozásnak, s egyáltalán a bábművészetnek is lendületet adott a Bóbita. Igen, a Bóbita jelentkezésétől téma lett a báb ügye, Pécs vált ennek hazájává, több együttes zár­kózott fel kezdeményezéshez or­szágszerte. De míg a KGST-orszá­­gokban nagy bábos kultúra volt, színházakkal, megyei, városi cso­portokkal, addig Magyarországon 1949-től 1981-ig amíg a Bóbita hi­vatásos együttes címet nem ka­pott, csupán egy bábszínház mű­ködött Budapesten. Ma az ország­nak már két hivatásos együttese van, de tervezik, hogy a jól működő amatőr együttesekből pécsi mintá­ra a megyei centrumokban hiva­tásos együtteseket hoznak létre, az ott székelő színházak tagozatai­ként. Kósa Lajos azonnal neveket, együtteseket említ Győrből is, va­lamikor a Lenszövőben, az épí­tőknél működtek kitűnő amatőrök, mára azonban sajnos megszűntek, vagy elszürkültek a bábosok. Már­pedig máról holnapra hivatásos báb-tagozatot létrehozni nem lehet egyetlen megyeszékhelyen sem, csak ha évek alatt kinevelődik a társulat és a közönség. Békéscsa­bán például kialakulóban van egy gyermekbábos­ centrum, ott ebben a műfajban tartanak fesztiválokat. A hivatásossá válás persze nem ment könnyen. A budapesti báb­színháznak 30 éves előnye van, míg a pécsieknek még sokat kell tanulniuk. Igyekeznek írókat meg­nyerni ügyüknek, sajátos drama­turgiát kialakítani, ezzel elkerül­vén a hasonlóságot az Állami Báb­színházzal. De hívnak onnan ven­dégrendezőt, s jönnek rendezni külföldről is a kialakított kapcso­latok jóvoltából. Saját rendezőjük Kósa Lajos mellett Giovannini Kornél. Egyelőre hat nem művészi és nyolc művészi státuszt kaptak a színháztól, de továbbra is mű­ködnek az amatőrök a „profik” mellett, s besegítenek, ha kell. A hivatásosak munka mellett végzik a színiakadémia bábos színészkép­ző stúdióját, jövő év júniusában kapnak diplomát. A bábszínház előtt teherautó áll. Illyés Gyula születésnapjára készítették a költő által gyűj­tött népmesékből összeállí­tott legújabb műsorukat, ez­zel indul az együttes Komlóra, tá­jolni. A színházhoz tartozás egyéb­ként sok más szempontból is elő­nyös. A pécsi színháznak öt tago­zata van, s a cél az, hogy a ta­gozatok kölcsönösen segítsék egy­mást. Így előfordult már, hogy bá­bosok felléptek prózai műben, az Illyés-bábműsor narrátora pedig színész. A gyermekszínházi tago­zattal is jól tudnak együttműköd­ni. S mint hivatásos együttes jár­ják az országot Soprontól Miskolc­­ig, hiszen óriási igény van or­szágszerte a bábelőadásokra. A színházasítás tehát nem volt kí­sérlet, csak egy meglévő adottsá­got, szintet magasabb rangra kel­lett emelni. S ezzel precedens is teremtődött, példa más együttesek­nek, megyéknek. A bóbitások kö­vetőiktől azt várják, hogy egy egészséges versengés alakuljon, művészi pezsgés induljon ebben a korábban mostoha művészeti ág­ban. Pió Márta Színpadkép: Egy a sokszáz báb közül »— ■nn:H£*npi magazin — GYIK3SKISKNNSK Az elefánt és a farkas (KALMÜK NÉPMESE) Egyszer a sztyeppén összetalál­kozott az elefánt és a farkas. Mind a ketten nagyon éhesek voltak. A farkas megszólalt: — Elefánt, minden bizonnyal éhes vagy. Föltétlenül valami en­nivalóhoz kell jutnod. — Igazad van, farkas, látom, te törődsz velem. De hogyan gondo­lod? Hol találunk ennivalót? — Itt nem messze van egy ho­­dály. Abban birkák fekszenek. Ahogy besötétedik , megrohan­juk. — Nem lesz ez jó, te farkas. Én félek rátámadni a birkákra, őrzik azokat. Én nem rohanok meg sem­mit. — Jól van, akkor elmegyek én egyedül, zsíros,­ jóízű bárányt ho­zok, pukkadásig telefalom magam. De te ne is kérj egy falatot se. Úgysem adok. Aki gyáva, az ne egyen. Az elefánt gondolkodott egy ki­csit, és így szólt : Milyen segítség lennék én neked? Mi hasznod lenne abból, ha veled tartanék? Vagy talán félsz egyedül elmenni? — Nem félek én egyedül sem. De te még egyedül is könnyebben boldogulnál, hiszen nagy és erős vagy, egyedül is legyőzöl, és szét­szórsz akár száz ellenséget is. Te még nélkülem is elmehetnél a bá­rányokért. — Látom, ravasz vagy, te far­kas. De engem nem csapsz be. — Mit is mondasz, te elefánt? Hiszen te erős vagy, sokkal erő­sebb, mint én. Ahány birkát le­ölsz, azt mind magaddal viheted. Közeleg már a tél is. Tartalékolni is kéne valami harapnivalót. — Legyen, ahogy akarod. Men­jünk együtt. Amikor besötétedett, óvatosan a hodályhoz lopakodtak. Útközben az elefánt suttogni kezdett: — Farkas, én mégis félek. Ha baj van, te elfutsz, engem meg otthagysz. Kössünk egy kötelet mindkettőnk nyakára. Akkor egész idő alatt együtt leszünk, és egyi­künk sem hagyja ott a másikat. A farkas beleegyezett. Egy kö­téllel összekötötték magukat. Ami­kor odaértek a bárányokhoz, a kutyák hangosan csaholni kezdtek. Az elefánt megriadt, elfeledkezett mindenről, és elindult visszafelé. Ment, és a farkast vonszolta ma­ga után. Elfeledkezett arról is, hogy össze vannak kötve. A far­kas kiabálni kezdett: — Hová mész, te elefánt? A kutyák csak azért ugatnak, mert félnek tőlünk! De az elefánt se lát, se hall, csak szaporázza a lépteit. A hurok meg mindjobban rászorul a farkas nyakára. A farkas hörög és ful­­doklik, de az elefánt nem áll meg Egyszer hátranéz, és látja, hogy a farkas kínlódva fut mögötte, fogai összeverődnek, nyelve kilóg, sze­me vérben forog. Az elefánt ha­lálra rémült, és teljes erejéből futásnak eredt távoli tájak felé. Azóta sem él elefánt a sztyep­pén. (Migray Ernőd fordítása) Hömpölyög a Volga „így szólt anyám: „Fiam, ha utadon fáradt leszel s megszomjazol nagyon ... ” Lev Oszanyin szovjet-orosz költő fenti ver­séből idézünk Kerék Imre fordításában. Az idé­zet folytatását rejtvényünk vízszintes 14. és füg­gőleges 16. számú sorának megfejtése adja. VÍZSZINTES: 1. A Föld legbővízűbb folyója. 9. A „Turandot” című opera férfi főszereplője. 14. Az idézet első folytatása, zárt betű: T. 16. Fordított időmérő. 17. Továbbítani rendel. 13. Érett gyümölcsből csöpög. 19. Nézeteltérés. 21. Fogas, akasztó régies neve. 22. Városrész rövi­dítése. 23. A Volga mellékvize. 24. Kossuth-díjas gépészmérnök, az MTA tagja (László). 26. Erős cukorka. 27. Szolmizációs hang. 28. Petróleum­­ipari központ a Kaspi-tó partján. 29. Apró vadra vadásznak vele. 31. Pénzintézet. 33. Elnyomatás. 34. Vallástudós, akinek tévesen tulajdonítják a mondást. ..nincsen új a nap alatt”. 37. ,, . . . poetica”. 39. „Ma nekem, holnap . . ” (szólás­mondás). 40. Elgondolkodik. 41. Képzőművészeti alkotás. 44. Balatoni üdülőhely. 46. Öltözék. 47. Kettős betű. 48. Biléta. 49. Mozambik fővárosá­nak új neve (a régi: Laurence Marques). 51. „Egy . . ., mint száz”. 52. Világtáj rövidítése. 53. A ... jegyzője” (Eötvös József írása). 54. ... Darja­ folyó, mely az Arai-tóba ömlik. 55. Kegy­ben áll!!! 56. Község Pusztaszabolcs és Sárbo­­gárd között. 59. Vonatkozó névmás. 63. A helyére tesz. 64. Vállalatvezető. FÜGGŐLEGES: 1. Annyi mint röviden. 2. Be­cézett Mária. 3. A jelzett időtől fogva. 4. Nev­elő (ford.). 5. Gyakran németül. 6. Tiltás. 7. Valami alatti helyre. 8. Egészséges testmozgást végez. 9. Vörösbor. 10. Miskolc hegye. 11. Élet. 12. Az ezüst vegyjele. 13. „Feleségek . . (Pe­­tőfi-vers) 15. Német hősmondai alak, ki Sieg­­friedet megölte. 16. Az idézet befejező része, zárt betűk: G. N. 20. Súlymérték. 22. Ügyességi játék. 24. Szigetország fővárosa. 25. Baritonsze­rep a Trubadúr című operában. 26. Harmadik hatványa. 29. ... de Pansa, Don Quijote szol­gája. 30. A ..Csongor és Tünde­ boszorkánya. 32. Sziget a Kramer-öbölben (üdülőhely). 35. Stafirung. 36. Madarak nyelőcső-tágulata. 38. Nyári lábbeli. 42. Gyógynövényként termesztett félcserje. 43. Ökölvivő-ring. 45. Énekes. 47. Állat szaglóérzéke. 49. Színművész (Péter). 50. Gyen­géd csók. 51. Itt van eltemetve Székely Berta­lan. 53. Oláh lány. 56. Könnyeit hullatja. 57. Nagytestű kutya. 58. Serkent. 60. Ürmének rö­vidítése. 61. Kassák Lajos folyóirata volt. 82. Mint a 12 számú sor. A megfejtéseket november 18-ig, csütörtökig kérjük beküldeni a Kisalföld szerkesztősége cí­mére: 9022 Győr, Tanácsköztársaság útja 51. KIK NYERTEK? A Kisalföld november 6-i számában megjelent rejtvény megfejtése a következő: Október míg érted / özönnyi vér folyt / Egybeforrt benned valamennyi nép. A megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Dóka Ilona, 4461 Nyírtelek, Arany János u. 6., Frankó Jánosné, 9400 Sopron, Rákóczi u. 2., Kapitány Sándor, 9241 Jánossomorja, Kápolna u. 40., Strénger Ferenc, 9027 Győr, ipar u. 39. A nyereményeket postán küldjük el. Kiss Benedek Kutya-rímek őznek, szelídnek, ront egy szelindek. Orra, koromból — tüzeli egy komondor. — Nem nézhetem, csao! — köszön el egy csau. “ 1982. november 13., szombat

Next