Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-17 / 40. szám
25th ANNIVERSARY OF C1MEA ■ Negyedszázada alakult meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség szakosított szervezete, a Gyermekes Serdülőkorúak Nemzetközi Bizottsága (CÍMEA). A jubileumra plakátot jelentettek meg. 1958-1983 DEFENDING PEACE AND THE RIGHTS OF THE CHILD Jobb, mint a kollégium? Diákok albérletben Nem sokkal drágább, de kötetlenebb Győrött az albérletes diákok személyenként átlagosan havi 800 forintot fizetnek a főbérlőnek. Egy év alatt tíz hónappal számolva az összeg 8 ezer forint. Ha valaki középiskolás és főiskolás évei alatt is albérletben lakik, nem kevesebb, mint 56 ezer (vagy 64 ezer) forintjába kerül (pontosabban a szüleinek) a szálláshely megoldása. Az albérlet többnyire a diákok esetében is átmeneti szükségmegoldás. De nem mindig. Amióta a felsőoktatási intézményekben az új ösztöndíjrendszer módosította a kollégiumi díjakat, bizonyos változás tapasztalható. A közelmúltban bevezetett reform a főiskolai hallgatók szociális helyzetétől függetlenül egységesen havi 600 forintban állapította meg a kollégium után fizetendő térítési díjat. Az ebédért és a vacsoráért külön kell fizetni. Összevetve a 600 forintos kollégiumot az átlagosan 800 forintos albérlettel, a különbség nem nagy. Ennek eredményeként jelentősen csökkent a kollégium presztízse is. A győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola kollégiumában jelenleg is 18 üres hely van. A győri műszaki főiskolán több fiú társult, és 2400 forintért lakást béreltek. Egy személyre ugyanannyi pénz jut, mint amennyit kollégium után fizetnének. S hogy viszonylag azonos ár mellett az albérlet jobb-e, vagy a kollégium, erről beszéljenek a legilletékesebbek. Szalay Judit, első éves tanítójelölt Devecserből jött Győrbe tanulni. — Jelentkeztem a kollégiumba, de amire fellebbezéssel felvettek, már lekötöttük az albérletet. Nyolcszáz forintot fizetek a szobáért, fürdő és konyha használattal együtt. Először egy lánnyal laktam együtt, őt felvették a koleszba. — Milyen előnyei vannak az albérletnek? — Ha tanulni akarok, nem tart fenn senki. De én sem zavarok másokat. Rajz szakos vagyok, és a rajzeszközeim elég nagy helyet elfoglalnak festéskor. Az albérletben van konyha is, ahol főzhetek. — És a hátrányok? — Elég messze lakom az iskolától, reggel korábban kell felkelnem. A szüleimnek vanmivel többe kerülök, mint ha koleszos lennék. — A közösség nem hiányzik? — Gyakran bejárok a kollégiumba. A csoporttársaimmal délután járjuk a várost, vagy közösen elmegyünk színházba és moziba. Surányi Tímea és Surányi Ágnes szintén első évesek és unokatestvérek. Mindketten székesfehérváriak és közös albérletben laknak. — Fejenként 800 forintot fizetünk mi is. Használhatjuk a fürdőszobát és a konyhát. Jól érezzük magunkat, nincs szándékunkban az albérletet kollégiumra átváltani — foglalták össze véleményüket. Akikkel beszéltem, egybehangzóan állították, az albérlet kötetlenebb és szabadabb. Az persze más kérdés, hogy ezt a szabadságot ki mire használja fel. És milyen főbérlőt fog ki. A győri felsőoktatási intézményekben tapasztalható jelenség időnként már a középiskolás diákoknál is megfigyelhető. A hangszeres próbák miatt a győri Zeneművészeti Szakközépiskola néhány diákja inkább a drágább, de a gyakorlásra alkalmasabb albérletet választotta. A középiskolás kollégiumok év eleji 10 százalékos kihasználtsága a év végére 75—80 százalékost csökken. Egy a megnyugtató a jogos kollégiumi igényeke a megyében sehol nem kel visszautasítani. K. T. Levélsarok Új sorozatot indítunk ifjúsági oldalunkon. „Levélsarok” címmel rendszeresen helyet adunk az alábbihoz hasonló „mini tudósításoknak”. + + + Február elején kollégiumunk meghívására ellátogatott hozzánk Palotai Károly nemzetközileg elismert FIFA bíró, városunk lakója. Éltünk a lehetőséggel és a rokonszenves labdarúgó bíró alig győzte a hozzá intézett kérdések megválaszolását. Két órán keresztül tartott a baráti légkörű élménybeszámoló, de szívesen elhallgattuk volna reggelig is. A vendég körvonalazta labdarúgói pályafutását, elmesélte a bajnokságokról, kupaküzdelmekről és VB-mérkőzésekről szóló legkedvesebb és legizgalmasabb élményeit, valamint megismerkedhettünk bírói ars poétikájával. Az ifjúsági oldal hasábjain keresztül is szeretnénk megköszönni e kiváló sportembernek ezt a felejthetetlen élménybeszámolót. Bercsényi Miklós Közlekedési Szakközépiskola és Gimnázium Kollégiumának tanárai és tanulói Úttörőzenekarok fesztiválja Múlt hét szombatján rendezték meg Csornán az úttörőzenekarok megyei fesztiválját. Arany oklevelet kapott a vonósok közül a győri Liszt Ferenc Zeneiskola zenekara, ők képviselik megyénket a tavaszi szünetben, a Vácon megrendezésre kerülő országos döntőn. E kategóriában második lett a soproni zeneiskola vonószenekara, ők ezüst oklevéllel térhettek haza. A lébénymiklósiak emléklapot kaptak. A fúvósok versenyében a soproni Liszt Ferenc művelődési központ zenekara vitte el a pálmát az arany oklevéllel és az országos döntőre szóló ,,jogosítvánnyal” együtt. Ők Veszprémben lépnek fel a tavaszi szünetben. Ezüst oklevelet kapott a mosonmagyaróvári művelődési központ fúvószenekara. Ki ismeri jobban a szakmákat? Pályaválasztási akadályversenyek Sopronban Vízszintes 1.: szövő, vízszintes 6.: ács, vízszintes 23.: pók. Függőleges 1.: szabó, függőleges 13.: Kádár. Ezek voltak a „Pályaválasztási keresztrejtvény” megfejtései. Hogy miért írtuk ezt idézőjelben? Azért, mert a keresztrejtvény inkább csak amolyan bemelegítő feladata volt a soproni járás általános iskolai pályaválasztási vetélkedőjének — olyan feladat, amelyet aztán sokkal nehezebbek is követtek... De kezdjük az elején. Kedd reggel a tizenegy csapat negyvennégy tagja üzemlátogatáson vett részt az Elzett Művek soproni gyárában, amelynek kultúrházában a vetélkedőt megrendezték. Az „Elzett-totón” aztán az is kiderült, ki mennyire figyelt a gyárban, mire emlékezett a látottakból, hallottakból. Az üzemlátogatás után kiállítás fogadta a verseny résztvevőit: az alkotó úttörők találkozójára készült alkotások legszebbjei. A legnagyobb sikert — megérdemli, hogy ideírjuk — az agyagosszergényi Lőrincz Zoltán „szélerőműve” aratta. A mellékelt használati utasításból könnyen megértjük, mit tud ez a furfangos szerkezet. ..a propeller a szél erejétől mozgásba kezd és működteti a körhintát, a kovácsokat, a favágót és a fűrészelőt”. És valóban, ha a propellert — szél helyett — kicsit megcsavarjuk, a körhinta forgott, a kovácsok kalapáltak, a favágó vágta a fát, egy aprócska görnyedt alak pedig buzgón húzta a fűrészt... Bent a teremben pedig az izgalmas feladatok várták a versenyzőket. A csapatok egy-egy tagjának a szemét például bekötötték, és így kellett az eléjük tett különféle zöldségeket felismerniük. A legnagyobb próbatétel elé a zeller állította őket. Egy borítékban aztán öszszekevert betűket találtak: ezekből kellett minden csapatnak egy-egy szakma nevét összeállítani. A megfejtett szakmák legjellemzőbb pillanatairól ügyes rajzok készültek, sőt, minden csapatnak ki kellett állítania egyegy riportalanyt és riportert is, akik a nekik jutott szakmákat — igazi mikrofon előtt — talpraesetten bemutatták. Hogy pedig a zárgyártáshoz hogyan értenének, az akkor derült ki, amikor a csapatoknak egy-egy szétszerelt ajtózárat kellett pillanatok alatt összeállítaniuk. Vetített karikatúrákról kellett megállapítani, hogy azok milyen szakmát ábrázolnak. Végül pedig pályaválasztási fotót is ki kellett tölteni, amelynek talán elég, ha csak az első kérdését másoljuk ide: hogyan töltőd ki a továbbtanulási jelentkezési lapot, ha félsz, hogy az első jelzett szakmára nem vesznek fel ? Az ilyesmit bizony jó, ha mindenki tudja. . A vetélkedőt a peresztegi Petőfi Sándor úttörőcsapat versenyzői nyerték, így ők azok, akik a megyei pályaválasztási vetélkedőn majd újra versenyezhetnek. M. T. Mosonmagyaróváron A Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorondgyár adott otthont közel száz pajtásnak kedden délelőtt a pályaválasztási akadályverseny városi-járási selejtezőjének megtartására. Bizonnyal az elődöntők legnépesebb mezőnye volt a mosonmagyaróvári, hisz egy helyen, azonos kérdésekkel és feladatokkal döntötték el, kik jutnak tovább a városi illetve a járási csapatok közül. A rajthoz huszonkét csapat ült, mindenekelőtt megtekintették a házigazda gyárról készült filmet, amiről a nap folyamán kérdéseket is kaptak. Ezután gyárlátogatáson vettek részt. Újdonság volt, hogy míg a diákok megismerkedtek az üzemmel, addig az őket kísérő pedagógusok is vetélkedhettek. A szervezők kezdeményezése bevált, sikere volt. És ahogy teltek a percek, úgy fokozódott az izgalom a szerzett pontok láttán. Mire is kellett választ adniuk a pajtásoknak? Ízelítőül néhány kérdés: Mi az alapanyaga a timföldgyártásnak? Milyen szerszámokkal munkálják meg a kádkövet? Milyen forgácsoló gépekkel találkoztak a karbantartó üzemben (fel kellett sorolni legalább ötöt). Volt aztán vegyész szakmába csalogató plakátkészítési verseny, az egyik feladatlapra olyan szerszámokat kellett írni, amilyenekkel dolgozik az esztergályos, a hegesztő, a kovács, a kőműves... Az izgalmas versenyen a mosonmagyaróvári Kapu Lajos Általános Iskola csapata vitte el a pálmát, Ivánszky Ágota, Szabó Sándor, Marcsik Ferenc és Győri Tamás képviselik a várost a megyei akadályversenyen. A járási csapatok közül az ásványráróiak jutottak tovább, ennek hírét Horváth Zsolt, Beke Andrea, Páli Edit és Banyár László vihette el osztálytársaihoz, mert mint mondták, ők legalább anynyira izgultak. H. V. 11 Baid Cserépkályhás és fazekas Műhely, kemence meg szorgalom A Zemplenczky név jól cseng a kályhás- és fazekasmesterek között. Az ősök már évszázadokkal ezelőtt is az agyaggal foglalkoztak. A kései utód ifj. Zemplenczky Gyula sem lett hűtlen elődeihez. — A nagyapám 1900-ban jött Mosonmagyaróvárra, a századforduló előtt őseim Baranyában éltek. 28 éves vagyok — mondja —, és természetesen én is beleszülettem az agyagművességbe. A kályhásságot édesapámtól tanultam, a fazekasságra pedig a csornai Völcsey József okított. — Rendelnek még most is cserépkályhát az emberek? — Igen, de kevesebbet, mint tíz évvel ezelőtt. Az én kályháim egyediek. Én tervezem, egy kicsit a fantáziám szüleményei is. De mindig ügyelek arra, hogy megmaradjon a tárgyak népművészeti jellege. — Úgy tudom, keresettek a fazekas edényei. — Való igaz, mostanság egyre jobban viszik, de ezekben legnagyobb sajnálatomra már nem igen főznek, inkább dísztárgyaknak használnák a lakásokban. — Elfogad-e egyéni megrendelést? — Ritkán fordul elő, hogy ilyen kéréssel fordulnak hozzám. Amennyiben az elképzelés kivitelezhető, szívesen teljesítem a kérést. — Nyilvános bemutatkozásra milyen lehetőségei vannak? — Az elmúlt esztendőben a Győr-Sopron megye bemutatkozik című kiállításon egykori tanítómesteremmel, Völcsey Józseffel együtt állítottuk ki munkáinkat, a budapesti Hiltonban. Augusztusban pedig a helybeli Hansági Múzeumban volt önálló kiállításom. Ezen kívül gyakran látogatom az úttörőtáborokat, ahova agyagot is viszek. A gyerekekkel különböző edényeket, dísztárgyakat formálunk. A legsikerültebbeket — kiégetés után — természetesen a gyerekeknek ajándékozom A foglalkozások iránt mindig nagy az érdeklődés. —■ A pályaválasztás előtt álló fiatalok is érdeklődnek? — Kevesen. Költségigényes ez a mesterség. Megfelelő műhely, kemence kell meg szorgalom. A szakmai tudás iskolában is elsajátítható, de a fortélyokat csak mestertől lehet megtanulni. Bízom abban, hogy mindig akadnak olyan fiatalok, akik nem lesznek hűtlenek az agyaghoz. M. A. VITAFÓRUM A barátságról Nagy László, Mosonmagyaróvár: — Szerintem a barátság ma egészen más, mint apáink idején lehetett, mert jött egy újabb szó, a haver. A havernak köszönsz, a haverral elmész csavarogni, a haverral nőkről beszélsz, vele iszol, aztán vége. Ennyi a haverság. Egy igazi baráttal viszont meg lehet beszélni mindent, nem nevet ki stb. Tehát a barátság tartalmasabb kapocs. Épp ezért nem mindegy, hogyan választunk barátot. Általában a gyerekkorban születnek a barátságok, lényeg az, hogy az általános szemléletük azonos legyen. De mi van akkor, ha jön egy mindent elsöprő szerelem? Sokan még a barátaikat is elfelejtik, pedig megfér együtt a kettő. Vitatéma az is, hogy lehet-e barátság fiú és lány között? Bátran állíthatom, hogy igen, nekem is vannak lánybarátaim, és sok olyan lányt ismerek, akinek fiú a barátja, de nem szerelmesek egymásba. Röviden ennyit a barátságról. És még valamit, akár összegzésként levelem végére: nagyon jó, ha az embernek van barátja. Akinek még nincs, annak ajánlom, sürgősen nézzen szét maga körül, mert nem biztos, hogy a másikban van a hiba. „Szerettelek, Laci’’ jeligére: — A barátság lehet fiúval és lánnyal, lehet erős barátság és futó barátság. Nekem sok jó barátom van és jobban szeretem őket, mint az anyámat és az apámat. Nekik mindent el lehet mesélni, sokkal jobban meg lehet bennük bízni, mint a szüleimben. A szerelem más dolog, a szerelem tönkreteszi a barátságot. Amióta összevesztem egy sráccal, akivel jártam, azóta csak húzzuk egymás idegeit. Nem váltunk egy normális szót, nem hisszük el, hogy a másiknak volt igaza. Pedig azelőtt nagyon is jó barátok voltunk. „Zoltán” jeligére: — Múltkor a szerelemről, most meg a barátságról kérnek véleményt. Ez a két téma mindig időszerű. Sokat gondolkodtam, vajon melyik viszony ér többet? Szerintem a szerelem, de csak akkor, ha hosszú ideig tart. Mert ha nem, összeveszünk, és abból már nem lesz soha barátság. Ha viszont a baráttal veszünk össze, másnap kibékülünk. Havert szimpátia alapján választ az ember, barátot is, de ez utóbbi több, mint a haver. Tudok olyanról, aki pénz miatt fog magának barátot, de ez hülyeség, mert ha annak elfogy a pénze, akkor vége a barátságnak. Szerintem a szülő is lehet barát. Én elvált szülők gyermeke vagyok, és anyámmal — vele élek — sok mindent megbeszélhetek, kérhetem a véleményét. Persze amit úgy érzek, hogy nem tartozik rá, azt Inkább az Évának mondom el, ő a barátom.