Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-17 / 40. szám

25th ANNIVERSARY OF C1MEA ■ Negyedszázada alakult meg a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség szakosított szervezete, a Gyermek­es Serdü­lőkorúak Nemzetközi Bizottsága (CÍMEA). A jubileumra plakátot jelentettek meg. 1958-1983 DEFENDING PEACE AND THE RIGHTS OF THE CHILD Jobb, mint a kollégium? Diákok albérletben Nem sokkal drágább, de kötetlenebb Győrött az albérletes diá­kok személyenként átlagosan havi 800 forintot fizetnek a főbérlőnek. Egy év alatt tíz hónappal számolva az összeg 8 ezer forint. Ha valaki kö­zépiskolás és főiskolás évei alatt is albérletben lakik, nem kevesebb, mint 56 ezer (vagy 64­ ezer) forintjába ke­rül (pontosabban a szüleinek) a szálláshely megoldása. Az albérlet többnyire a diákok esetében is átmeneti szükségmegoldás. De nem mindig. Amióta a felsőokta­tási intézményekben az új ösztöndíjrendszer módosítot­ta a kollégiumi díjakat, bi­zonyos változás tapasztalható. A közelmúltban bevezetett re­form a főiskolai hallgatók szociális helyzetétől függetle­nül egységesen havi 600 fo­rintban állapította meg a kol­légium után fizetendő téríté­si díjat. Az ebédért és a va­csoráért külön kell fizetni. Összevetve a 600 forintos kol­légiumot az átlagosan 800 fo­rintos albérlettel, a különb­ség nem nagy. Ennek ered­ményeként jelentősen csök­kent a kollégium presztízse is. A győri Apáczai Csere Já­nos Tanítóképző Főiskola kol­­­légiumában jelenleg is 18 üres hely van. A győri mű­szaki főiskolán több fiú tár­sult, és 2400 forintért lakást béreltek. Egy személyre ugyanannyi pénz jut, mint amennyit kollégium után fi­zetnének. S hogy viszonylag azonos ár mellett az albérlet jobb-e, vagy a kollégium, er­ről b­eszéljenek a legilletéke­sebbek. Szalay Judit, első éves ta­nítójelölt Devecserből jött Győrbe tanulni. — Jelentkeztem a kollégi­umba, de amire fellebbezés­sel felvettek, már lekötöttük az albérletet. Nyolcszáz fo­rintot fizetek a szobáért, für­dő és konyha használattal együtt. Először egy lánnyal laktam együtt, őt felvették a koleszba. — Milyen előnyei vannak az albérletnek? — Ha tanulni akarok, nem tart fenn senki. De én sem zavarok másokat. Rajz szakos vagyok, és a rajzeszközeim elég nagy helyet elfoglalnak festéskor. Az albérletben van konyha is, ahol főzhetek. — És a hátrányok? — Elég messze lakom az iskolától, reggel korábban kell felkelnem. A szüleimnek va­­nmivel többe kerülök, mint ha koleszos lennék. — A közösség nem hiány­zik? — Gyakran bejárok a kol­légiumba. A csoporttársaim­mal délután járjuk a várost, vagy közösen elmegyünk szín­házba és moziba. Surányi Tímea és Surányi Ágnes szintén első évesek és unokatestvérek. Mindketten székesfehérváriak és közös al­bérletben laknak. — Fejenként 800 forintot fizetünk mi is. Használhatjuk a fürdőszobát és a konyhát. Jól érezzük magunkat, nincs szándékunkban az albérletet kollégiumra átváltani — fog­lalták össze véleményüket. Akikkel beszéltem, egybe­hangzóan állították, az albér­let kötetlenebb és szabadabb. Az persze más kérdés, hogy ezt a szabadságot ki mire használja fel. És milyen fő­bérlőt fog ki. A győri felső­­oktatási intézményekben ta­pasztalható jelenség időn­ként már a középiskolás diá­koknál is megfigyelhető. A hangszeres próbák miatt a győri Zeneművészeti Szakkö­zépiskola néhány diákja in­kább a drágább, de a gya­korlásra alkalmasabb albérle­tet választotta. A középisko­lás kollégiumok év eleji 10 százalékos kihasználtsága a év végére 75—80 százalékost csökken. Egy a megnyugtató a jogos kollégiumi igényeke a megyében sehol nem kel visszautasítani. K. T. Levélsarok Új sorozatot indítunk ifjúsági oldalunkon. „Levélsarok” címmel rendszeresen helyet adunk az alábbihoz hasonló „mi­ni tudósításoknak”. + + + Február elején kollégiumunk meghívására ellátogatott hoz­zánk Palotai Károly nemzetközileg elismert FIFA bíró, váro­sunk lakója. Éltünk a lehetőséggel és a rokonszenves labda­rúgó bíró alig győzte a hozzá intézett kérdések megválaszo­lását. Két órán keresztül tartott a baráti légkörű élménybe­számoló, de szívesen elhallgattuk volna reggelig is. A ven­dég körvonalazta labdarúgói pályafutását, elmesélte a baj­nokságokról, kupaküzdelmekről és VB-mérkőzésekről szóló legkedvesebb és legizgalmasabb élményeit, valamint megis­merkedhettünk bírói ars poétikájával. Az ifjúsági oldal hasábjain keresztül is szeretnénk megkö­szönni e kiváló sportembernek ezt a felejthetetlen élmény­­beszámolót. Bercsényi Miklós Közlekedési Szakközépiskola és Gimnázium Kollégiumának tanárai és tanulói Úttörő­zenekarok fesztiválja Múlt hét szombatján rendezték meg Csornán az úttörőzenekarok me­gyei­ fesztiválját. Arany oklevelet kapott a vo­nósok közül a győri Liszt Ferenc Zeneiskola zenekara, ők képviselik megyénket a tavaszi szünetben, a Vácon megrendezésre kerülő országos döntőn. E ka­tegóriában második lett a soproni zeneiskola vo­nószenekara, ők ezüst oklevéllel térhettek ha­za. A lébénymiklósiak emléklapot kaptak. A fúvósok versenyé­ben a soproni Liszt Fe­renc művelődési köz­pont zenekara vitte el a pálmát az arany ok­levéllel és az országos döntőre szóló ,,jogosít­vánnyal” együtt. Ők Veszprémben lépnek fel a tavaszi szünetben. Ezüst oklevelet kapott a mosonmagyaróvári művelődési központ fú­vószenekara. Ki ismeri jobban a szakmákat? Pályaválasztási akadályversenyek Sopronban Vízszintes 1.: szövő, víz­szintes 6.: ács, vízszintes 23.: pók. Függőleges 1.: szabó, függőleges 13.: Kádár. Ezek voltak a „Pályaválasztási ke­resztrejtvény” megfejtései. Hogy miért írtuk ezt idéző­jelben? Azért, mert a ke­resztrejtvény inkább csak amolyan bemelegítő feladata volt a soproni járás általá­nos iskolai pályaválasztási vetélkedőjének — olyan fel­adat, amelyet aztán sokkal nehezebbek is követtek... De kezdjük az elején. Kedd reggel a tizenegy csapat negyvennégy tagja üzemláto­gatáson vett részt az Elzett Művek soproni gyárában, amelynek kultúrházában a vetélkedőt megrendezték. Az „Elzett-totón” aztán az is kiderült, ki mennyire figyelt a gyárban, mire emlékezett a látottakból, hallottakból. Az üzemlátogatás után ki­állítás fogadta a verseny résztvevőit: az alkotó úttö­rők találkozójára készült al­kotások legszebbjei. A leg­nagyobb sikert — megérdem­li, hogy ideírjuk — az agya­­gosszergényi Lőrincz Zoltán „szélerőműve” aratta. A mel­lékelt használati utasításból könnyen megértjük, mit tud ez a furfangos szerkezet. ..a propeller a szél erejétől mozgásba kezd és­ működte­ti a körhintát, a kovácsokat, a favágót és a fűrészelőt”. És valóban, ha a propellert — szél helyett — kicsit megcsa­varjuk, a körhinta forgott, a kovácsok kalapáltak, a favá­gó vágta a fát, egy aprócska görnyedt alak pedig buzgón húzta a fűrészt... Bent a teremben pedig az izgalmas feladatok várták a versenyzőket. A csapatok egy-egy tagjának a szemét például bekötötték, és így kellett az eléj­ük­ tett külön­féle zöldségeket felismerni­ük. A legnagyobb próbatétel elé a zeller állította őket. Egy borítékban aztán ösz­­szekevert betűket találtak: ezekből kellett minden csa­patnak egy-egy szakma ne­vét összeállítani. A megfej­tett szakmák legjellemzőbb pillanatairól ügyes rajzok ké­szültek, sőt, minden csapat­nak ki kellett állítania egy­­egy riportalanyt és riportert is, akik a nekik jutott szak­mákat — igazi mikrofon előtt — talpraesetten bemu­tatták. Hogy pedig a zár­gyártáshoz hogyan értené­nek, az akkor derült ki, ami­kor a csapatoknak egy-egy szétszerelt ajtózárat kellett pillanatok alatt összeállítani­uk. Vetített karikatúrákról kellett megállapítani, hogy azok milyen szakmát ábrá­zolnak. Végül pedig pálya­­választási fotót is ki kellett tölteni, amelynek talán elég, ha csak az első kérdését má­soljuk ide: hogyan töltőd ki a továbbtanulási jelentkezé­si lapot, ha félsz, hogy az el­ső jelzett szakmára nem vesznek fel ? Az ilyesmit bi­zony jó, ha mindenki tud­ja. . A vetélkedőt a peresztegi Petőfi Sándor úttörőcsapat versenyzői nyerték, így ők azok, akik a megyei pálya­­választási vetélkedőn majd újra versenyezhetnek. M. T. Mosonmagyaróváron A Mosonmagyaróvári Tim­föld- és Műkorondgyár adott otthont közel száz pajtásnak kedden délelőtt a pályavá­lasztási akadályverseny vá­rosi-járási selejtezőjének megtartására. Bizonnyal az elődöntők legnépesebb mező­­nye volt a mosonmagyaróvá­ri, hisz egy helyen, azonos kérdésekkel és feladatokkal döntötték el, kik jutnak to­vább a városi illetve a járá­si csapatok közül. A rajthoz huszonkét csapat ült, min­denekelőtt megtekintették a házigazda gyárról készült filmet, amiről a nap folya­mán kérdéseket is kaptak. Ezután gyárlátogatáson vet­tek részt. Újdonság volt, hogy míg a diákok megismerked­tek az­ üzemmel, addig az őket kísérő pedagógusok is vetélkedhettek. A szervezők kezdeményezése bevált, si­kere volt. És ahogy teltek a percek, úgy fokozódott az izgalom a szerzett pontok láttán. Mire is kellett választ adniuk a pajtásoknak? Ízelítőül né­hány kérdés: Mi az alap­anyaga a timföldgyártásnak? Milyen szerszámokkal mun­kálják meg a kádkövet? Mi­lyen forgácsoló gépekkel ta­lálkoztak a karbantartó üzemben (fel kellett sorolni legalább ötöt). Volt aztán ve­gyész szakmába csalogató plakátkészítési verseny, az egyik feladatlapra olyan szerszámokat kellett írni, amilyenekkel dolgozik az esztergályos, a hegesztő, a kovács, a kőműves... Az izgalmas versenyen a mosonmagyaróvári Kapu La­jos Általános Iskola csapa­ta vitte el a pálmát, Ivánsz­­ky Ágota, Szabó Sándor, Marcsik Ferenc és Győri Ta­más képviselik a várost a megyei akadályversenyen. A járási csapatok közül az ás­­ványráróiak jutottak tovább, ennek hírét Horváth Zsolt, Beke Andrea, Páli Edit és Banyár László vihette el osztálytársaihoz, mert mint mondták, ők legalább any­­nyira izgultak. H. V. 11 Baid Cserépkályhás és fazekas Műhely, kemence meg szorgalom A Zemplenczky név jól cseng a kályhás- és faze­kasmesterek között. Az ősök már évszázadokkal ezelőtt is az agyaggal foglalkoztak. A kései utód ifj. Zemplencz­ky Gyula sem lett hűtlen elődeihez. — A nagyapám 1900-ban jött Mosonmagyaróvárra, a századforduló előtt őseim Baranyában éltek. 28 éves vagyok — mondja —, és természetesen én is bele­­születtem az agyagművesség­­be. A kályhásságot édes­apámtól tanultam, a faze­kasságra pedig a csornai Völcsey József okított. — Rendelnek még most is cserépkályhát az emberek? — Igen, de kevesebbet, mint tíz évvel ezelőtt. Az én kályháim egyediek. Én ter­vezem, egy kicsit a fantá­ziám szüleményei is. De mindig ügyelek arra, hogy megmaradjon a tárgyak nép­­művészeti jellege. — Úgy tudom, keresettek a fazekas edényei. — Való igaz, mostanság egyre jobban viszik, de ezekben legnagyobb sajnála­tomra már nem igen főz­nek, inkább dísztárgyaknak használnák a lakásokban. — Elfogad-e egyéni meg­rendelést? — Ritkán fordul elő, hogy ilyen kéréssel fordulnak hozzám. Amennyiben az el­képzelés kivitelezhető, szí­vesen teljesítem a kérést. — Nyilvános bemutatko­zásra milyen lehetőségei vannak? — Az elmúlt esztendőben a Győr-Sopron megye be­mutatkozik című kiállításon egykori tanítómesteremmel, Völcsey Józseffel együtt ál­lítottuk ki munkáinkat, a budapesti Hiltonban. Augusz­tusban pedig a helybeli Hansági Múzeumban volt ön­álló kiállításom. Ezen kí­vül gyakran látogatom az úttörőtáborokat, ahova agya­got is viszek. A gyerekek­kel különböző edényeket, dísztárgyakat formálunk­. A legsikerültebbeket — kiége­tés után — természetesen a gyerekeknek ajándékozom A foglalkozások iránt min­dig nagy az érdeklődés. —■ A pályaválasztás előtt álló fiatalok is érdeklődnek? — Kevesen. Költségigé­nyes ez a mesterség. Meg­felelő műhely, kemence kell meg szorgalom. A szakmai tudás iskolában is elsajátít­ható, de a fortélyokat csak mestertől lehet megtanulni. Bízom abban, hogy mindig akadnak olyan fiatalok, akik nem lesznek hűtlenek az agyaghoz. M. A. VITAFÓRUM A barátságról Nagy László, Mosonmagyaróvár: — Szerintem a barátság ma egészen más, mint apáink idején lehetett, mert jött egy újabb szó, a haver. A havernak köszönsz, a haverral elmész csavarogni, a haverral nőkről beszélsz, vele iszol, aztán vége. Ennyi a haverság. Egy igazi baráttal viszont meg lehet be­szélni mindent, nem nevet ki stb. Tehát a barátság tartal­masabb kapocs. Épp ezért nem mindegy, hogyan választunk barátot. Általában a gyerekkorban születnek a barátságok, lényeg az, hogy az általános szemléletük azonos legyen. De mi van akkor, ha jön egy mindent elsöprő szerelem? Sokan még a barátaikat is elfelejtik, pedig megfér együtt a kettő. Vitatéma az is, hogy lehet-e barátság fiú és lány között? Bát­ran állíthatom, hogy igen, nekem is vannak lánybarátaim, és sok olyan lányt ismerek, akinek fiú a barátja, de nem sze­relmesek egymásba. Röviden ennyit a barátságról. És még va­lamit, akár összegzésként levelem végére: nagyon jó, ha az embernek van barátja. Akinek még nincs, annak ajánlom, sürgősen nézzen szét maga körül, mert nem biztos, hogy a másikban van a hiba. „Szerettelek, Laci’’ jeligére: — A barátság lehet fiúval és lánnyal, lehet erős barátság és futó barátság. Nekem sok jó barátom van és jobban szeretem őket, mint az anyámat és az apámat. Nekik mindent el lehet mesélni, sokkal jobban meg lehet bennük bízni, mint a szüleimben. A szerelem más dolog, a szerelem tönkreteszi a barátságot. Amióta össze­vesztem egy sráccal, akivel jártam, azóta csak húzzuk egy­más idegeit. Nem váltunk egy normális szót, nem hisszük el, hogy a másiknak volt igaza. Pedig azelőtt nagyon is jó ba­rátok voltunk. „Zoltán” jeligére: — Múltkor a szerelemről, most meg a barátságról kérnek véleményt. Ez a két téma mindig idősze­rű. Sokat gondolkodtam, vajon melyik viszony ér többet? Sze­rintem a szerelem, de csak akkor, ha hosszú ideig tart. Mert ha nem, összeveszünk, és abból már nem lesz soha barátság. Ha viszont a baráttal veszünk össze, másnap kibékülünk. Ha­vert szimpátia alapján választ az ember, barátot is, de ez utóbbi több, mint a haver. Tudok olyanról, aki pénz miatt fog magának barátot, de ez hülyeség, mert ha annak elfogy a pénze, akkor vége a barátságnak. Szerintem a szülő is le­het barát. Én elvált szülők gyermeke vagyok, és anyámmal — vele élek — sok mindent megbeszélhetek, kérhetem a vé­leményét. Persze amit úgy érzek, hogy nem tartozik rá, azt Inkább az Évának mondom el, ő a barátom.

Next