Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

Több hűtő kellene és jó fólia Mennyi tejet fogyasztunk? ______A győri üzem „kinőtte ruháját" Győr város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a megyeszékhely tejjel­ és tejtermékkel történő el­látását értékelte. A Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat megyénkben átlagosan 110—120-féle terméket forgalmaz, aminek azonban csak­ egyharmadát gyártja maga. A vállalat üzemei közül a Győri Tejüzem feladata a legnagyobb: Győr város, a győri járás, Csorna és a csor­nai járás lakosságának — mintegy 280 ezer ember — tej- és tejtermékkel való ellátása. Győrben összesen 247 helyre kell eljuttatni a tejet és tejterméket. A boltok nyitásakor a tejnek már az üzletekben kell lenni. Ezért 221 helyre éjszaka szállítják, délután előszállítással 26 boltba és 62 boltnak teszik lehetővé, hogy napközben is úgynevezett póttejet kapjanak.______________________ Jellemző adatként közöl­jük, hogy 1971-ben megyénk­ben egy személy 54,66 liter tejet fogyasztott, ez a szám 1981-ben 84,10 literre növe­kedett. Sajtból az egy főre jutó fogyasztás 1971-ben 1,30 kiló, 1981-ben már 2,95 kiló volt. Túróból 1,33 kiló volt az egy személyre jutó fo­gyasztás tíz évvel ezelőtt, je­lenleg pedig 2,89 kiló, tej­színből 1971-ben 0,38 liter, 1981-ben 0,67 liter. Az iskolatej a több évi erőfeszítés ellenére sem vált igazán népszerűvé. Győrben a 16 ezer általános iskolai tanulóból mindössze 700 fo­gyaszt rendszeresen naponta 1-1 pohár tejet vagy kakaót az iskolában. A középiskolák és a szakmunkásképző inté­zetek tanulóinak már mint­egy fele iszik rendszeresen tejet, amelynek legnagyobb részét az iskolai büfében vá­sárolják. A győri tejüzem munká­jára az utóbbi években több panasz volt, különösen a tej változó minőségére és az üzem higiéniai körülményei­re. Mindkettő okai elsősor­ban az üzem zsúfoltsága, a tejcsomagoló gépek elörege­dése, az alkatrészhiány, a kevés hűtőtárolótér, vala­mint a tejcsomagoló fólia változó minősége. A hiányosságokat a lehe­tőségekhez képest meg akar­ják szüntetni. A tej csomago­lását jelenleg naponta 20 órás munkában két cseh­szlovák és négy NDK gyárt­mányú géppel végzik. Ta­valy, a második félévben két gépet cseréltek ki, az idei év második felében három új gépet tudnak beszerezni. A tejcsomagoló fólia minősége nem megfelelő. Raktáraik­ban a fóliát igyekeznek kivá­logatni, a minőségi hiányos­ságokat pedig a gyártó cég­gel azonnal közölni. A győri tejüzem 1951 óta működik jelenlegi helyén, a Bercsényi ligetben. Azóta a feldolgozott tej mennyisége több mint ötszörösére, a for­galmazott termékek mennyi­sége pedig tízszeresére nö­vekedett. Az üzem területe teljesen beépített, tovább nem bővíthető. Már az alap­vető közegészségügyi előírá­sok is nehezen biztosíthatók. A tejipari termékek minő-­­ségének megőrzéséhez elen- s gedhetetl­en az úgynevezett hűtőlánc. A tejterméket meg­felelően hűtött — tíz Celsius fok alatti — tárolótérbe kell helyezni, majd onnan kiszál­lítva is hűtőbe kell kerül­niük. A győri tejüzem jelen­legi hűtőtároló területe már kevés a napi teljes forgalom lebonyolításához, de a boltok sem rendelkeznek a tejter­mékek megfelelő fogadásá­hoz elegendő hűtőtérrel. A győri tejüzem gondjait a Tejipari Vállalatok Tröszt­je és a MÉM vezetői is is­merik. A gondok megszünte­tésére kétfajta tervet is ké­szítettek, megvalósításuk­­ azonban anyagiak függvé­ I nye. IB.­I Naponta 85 ezer liter csomagolt tej és 25 mázsa túró hagyja el a győri tejüzemet. Bükfürdői üdülőházak Elkészült a büki Termál üdülőszövetkezet harmadik épülete. Az építőipar már át­adta a háromszintes, hetven­négy lakrészes tömböt, jelen­leg bútorozzák a szobákat. Az üdülőszövetkezet 1978- ban alakult meg hétszáz tag­gal, a létszám most 2600 kö­rül van, összesen négy üdü­lőházat építtetnek a tagok a gyógyvizéről híres Bükfürdőn — 1981. óta évente készül el egy-egy ház. Egy-egy épületrész haszná­lati joga 646 szövetkezeti ta­got illet meg; minden tagnak, illetve családjának évente egyhónapos sed­ülési joga van. Így a lakrészek esztendőn­ként tizenkét tagnak nyújta­­nakj pihenési, kikapcsolódási lehetőséget. A lakrészek egy részét a Cooptourist utazási iroda hasznosítja, az ebből eredő bevételt fenntartásra, üzemeltetésre fordítják. Biztató tervek, elképzelések Lakótelepi esték Főzőtanfolyam férfiaknak Tavaly ilyentájt nyitotta meg kapuját a győri Petőfi Sándor városi Művelődési Központ adyvárosi klubháza a Felszabadulás u. 109. szám alatti felvonulási épületben. Kár lenne elhallgatni: a megkérdezett adyvárosiak többsége nem tudott létezéséről. Funkcióját, azaz, hogy a lakóterü­leten élő csaknem 25 ezer embert (köztük ötezer gyerme­ket) délutánonként — esténként kimozdítsa otthonából, azért, sem tudja betölteni, mert a kicsi szobák 20—25 em­bernél többet nem képesek befogadni. Irodaháznak, nem pedig lakótelepi klubháznak készült. Az időnként szerve­zett nagyobb rendezvényeket — műsoros est, sokakat ér­deklő előadások — a Herman Ottó utcai városi könyvtár­ral közösen bonyolítják le. A mini klubház törzsközönségét jelenleg a nyugdíjas klub tagjai, valamint a városrész öt általános iskolájának egyes tanulócsoportjai képezik. — A hagyományos klubélet és szakköri foglalkozások mellett a dolgozó felnőtteknek szeretnénk tartalmas és szó­rakoztató időtöltést kínálni. Olyan szabadidős központ ki­alakításán fáradozunk a vá­rosrészben, ahová az itt élő emberek bármikor betérhet­nek — summázza Csurák Er­zsébet klubvezető. Az elképzelés dicséretes. A klubház a hét öt napján dél­után 2 órától este 8-ig, illetve 9 óráig fogadja az érdeklődő­ket. S hogy a ház irányítói, a területi népfrontbizottsággal, nőtanáccsal és Vöröskereszt­tel együtt komolyan veszik felvilágosító, ismeretterjesztő feladatukat, arra példa: a hét három napján szakkép­zett pedagógus ügyel a kis­gyermekekre, amíg a szülők a ház valamelyik programján vannak. Egy év tapasztalatai nem lehetnek mérvadóak, de vala­mi elkezdődött. A játszóházi foglalkozásokra, a tea­dél­utánra, az ifjúsági Alfa-klub összejövetelére, a lakóterület öregek napközi otthona és a ház nyugdíjas klubja tagjai­nak ismerkedési estjére, a középiskolások zenés-táncos délutánjára a­lig fértek be az érdeklődők. A varrószoba, hímzőkör, fotószakkör, film­stúdió, folyóiratolvasó mellett a napokban indul a varró- és szövőtanfolyam. Már szerve­zik a főzőtanfolyamot is a férfiaknak. Az előcsarnok plakátja kamarakórus szer­vezésére hívja fel a figyel­met. Nagy reményeket fűznek egy új szolgáltatási forma, az információs iroda létrehozá­sához. Az utóbbit az élet minden területére ki a­kcar­ják terjeszteni. Tájékoztatják majd a hozzájuk fordulókat az üzletek, szogáltató- és egészségügyi intézmények, hivatalok nyitva tartásáról, címéről. Felvilágosítást adnak a tömegközlekedési járatok­ról, a város kulturális és sportprogramjainak idejéről és helyéről. Segítenek a la­kásigényléssel és -cserével, az OTP-kedvezményekkel kap­csolatos ügyintézésben. Taná­csot adnak a lakás berende­zésére. Szerepel az iroda programjában az utazási jog­szabályokról, a belföldi szál­láslehetőségekről, a gyermek­intézményi felvételekről, a nyelvtanfolyamokról, a pá­lyaválasztásról stb. szóló fel­világosítás is. Az eddigi eredmények, de méginkább a jövőbeni elkép­zelések azért is figyelemre­méltóak, mert a házban — főleg eleinte — egymásnak adták a kilincset a klubveze­tők. Reméljük, hogy Csurák Erzsébet lelkes tenniakarása a nyugdíjasokon és diákokon kívül a felnőttek széles réte­gét is mozgósítja és az elkép­zelések valósággá érnek. El kellene gondolkodni viszont azon, hogy a klubház elhe­lyezésén hogyan lehetne vál­toztatni. Ugyanis a jó szán­dék még nem minden. A programok hiába vonzanák a kikapcsolódásra, szórakozás­ra, tartalmas időtöltésre vá­gyó felnőtteket, egy-egy rendezvényre harmincnál többet nem tudnak fogadni! N. M. A munkásmozgalom harcosa Nyolcvanöt éve született Jankovich Péter Pál 1898. február 9-én Grazban született Jankovich Péter Pál, a soproni munkásmozga­lom kiemelkedő személyisége. Az apa Sopronban volt fod­rász, fia viszont a cukrász szakimat választotta. Nagyka­nizsán tanult, ott szerzett se­gédlevelet. Több helyen dol­gozott Ausztriában és Ma­gyarországon. Ifjúkorától részt vett a szakszervezeti és a szociáldemokrata mozga­lomban. Marin­in­éhét éves, amikor végleg Sopronba költözött Grazból. Itt sem kapott azon­ban állandó alkalmazást, al­kalmi munkákból tengette magát. 1936-ban a Róth-cuk­­rászdában és sütödében sike­rült elhelyezkednie. Ettől az időtől kezdve élénk szakszer­vezeti tevékenységet fejtett ki. Az Élelmezési Dolgozók Országos Szövetsége helyi csoportja elnökévé választot­ta. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szakszervezet központi vezetőségével is. Bár Sopron­ban nem álltak mögötte tö­megese, lelkesen végezte szer­­vező-felvilágosító munkáját a szakszervezetben. A szeminá­riumokon tartott előadásai­nak fennmaradt kéziratai ar­ról tanúskodnak, hogy igen pozitív ideológiai munkát végzett. A nyilasok uralomra jutá­sakor illegalitásba vonult. A felszabadulást, melyet annyi­ra várt és amelyért oly kitar­tóan küzdött elvbarátaival, nem érhette meg. A nyilas pribékek 1944. november 3-án rejtekhelyére bukkantak és a többi szakszervezeti vezető­vel együtt Németországba hurcolták. Először Dachauba, majd a buchenwaldi koncent­rációs táborba vitték. A Sop­ronból kiinduló halálvonat ablakából még ki tudta dobni családjának címzett búcsúle­velét. Sorsa azóta ismeretlen, feltehetően Buchenwaldban ölték meg 1945 tavaszán. A szakszervezeti és szociál­demokrata mozgalom aktív munkájára az utókor kegye­lettel emlékezik. Harcos élet­útját Sopronban a Széchenyi téri mártíremlékmű és a Ter­mészetbarát-forrás emléktáb­lája őrzi. — HVAIFOID-4 Napbojlerek a Balatonnál A Balaton környékén már vagy félszáz olyan napbojler látható -­ a hétvégi telke­ken, üdülőházak területén és­­ néhány úttörőtáborban -,­­ amely a Gyulai Vasipari Szövetkezet gyártmánya, s két dolgozójának s­zolgálati szabadalma. A tetszetős ki­vitelű, jelenleg csak 500 li­teres űrméretben készülő glóbusz hasonlatos a kisebb települések víztornyaihoz, azzal a különbséggel, hogy magassága alig haladja meg a három métert. A minigló­buszba bevezetett hidegvizet a nap hevíti fel, mintegy 40 fokra, s egy légbeszívó nyo­mása szorítja ki a felmele­gített vizet a bojlerból. Azt tervezik, hogy ebben az évben már 200-300 liter űrtartalmú napbojlereket is készítenek. Azt is tervbe vették, hogy a víz hőfoká­nak emelése érdekében egy egyszerű napkollektort épí­tenek a glóbuszhoz, így az abban tárolt víz hőfoka 60- 70 fokra emelhető. „Megtaláltuk életünk érte. A minap láttam három igazán felszabadult, önfeled­ten boldog embert. Egy fér­jet, egy feleséget és kislány­­kájukat. Az a szeretetteljes gondoskodás a másikról, az a megértés, az a harmónia, amit náluk tapasztaltam — ritkaság. Beszélniük sem kell — értik egymást. Kitalálják a másik gondolatát. Minden­ki tudja a maga dolgát — kérés, unszolás, nógatás nél­kül. Még a nyolc esztendős kis Szilvia is. Nem foglalja el magát csak a játékaival, csak a tanulással, mert fel­adata van a szobákban és a konyhában. A szalvéta ké­szítése az ő dolga, és már ügyesen segít a terítésben és a főzés előkészítésében. Igaz, a szülők a világért sem akar­ják terhelni szemük fényét, de ő már így, kicsiként is érzi, tudja: mozgássérült édesanyjának és édesapjának jól esik az ő apró figyelmes­sége, akarása, segítése. A lakásuk szép, meleg, ké­nyelmes otthon. A minden­napok fáradtsága után oázis. A szülők egyike sem panasz­kodik, pedig mindketten hátrányos helyzetűek az egészségesekkel szemben. Hittel állítják: tökéletesen megtalálták helyüket az élet­ben, így az életük értelmét találták meg. Munkahelyü­kön teljes értékű emberként becsülik őket, mert felada­taikat jól látják el. A feleség, Botyánszkyné Pesti Edit Győrött, a Tanácsi Tervező Vállalatnál dolgozik, mint árellenőr. Korábban hosszú éveken át a Győri­terv volt a munkahelye. Et­től azonban meg kellett vál­nia, mert amíg a lakástól a Győri terv épületéig ért, el­telt negyven perc, és ez bi­zony rengeteg idő és út­i­géppel járva. Mire a munka­helyére sétált, energiájának egy részét már elveszítette, mert a járás megerőltető volt. Mostani munkahelye tíz percnyi járásra van ott­honától. Szilvikét nem kell elkísérnie az iskolába, mert figyelmességből a kislány ba­rátnőjének édesanyja vállal­ta a segítést. A férj, Botyánszky György az Észak-dunántúli Áram­­szolgáltató Vállalatnál fő­pénztári ellenőrként dolgo­zik. Havonta sok millió fo­rintot bíz rá a közösség, és a vele kapcsolatos teendőket kiváló szaktudással és lelki­ismeretességgel látja el. Nem kis munka, nem kis felelős­ség. Szeret bejárni, munkahe­lyét második otthonának te­kinti. A vállalata segítette abban, hogy önálló lakásuk legyen — akkor, amikor még szó sem volt a rokkantak évéről. Így és ezért élhetnek a maguk örömére barátságos, kényelmes, saját otthonban, ahol minden munka közös: a bevásárlás, a mosás, a főzés, a virágok öntözése — min­den ... Fényképeiket nézegetem és örömmel tölt el a tudat: egymásra talált és boldog­ságban oldódhatott fel két olyan ember, akik azt hit­ték, hogy az élet napos ol­dalának egy részét nemhogy elveszi, de meg sem adhatja számukra az élet soha — a betegségük miatt. Megadta. A két fiatal Bu­dapesten, az egyik kórház­ban ismerkedett össze, ott, ahol betegségüket kezelték. Sohasem beszéltek a bajuk­ról. A szomorú tényről, hogy kiskoruk rettegett betegsége, a gyermekparalízis gyógyít­hatatlan nyomot hagyott, ar­ról nem volt mit beszélni. Volt viszont ezernyi más, ami érdekelte őket, és téma lehetett kettőjük között. A zene, a jó könyvek, a jövő... Az ismeretség barátsággá szövődött, kölcsönös szelíd megértéssé, szép szerelemmé fejlődött, így 1974-ben össze­házasodtak. — Ha újra kezdenénk, új­ra egymást választanánk — mondják határozottan és bol­dogan, aztán gyönyörűséggel nézik szép, egészséges kis­lányukat. Hiszen tudják: Szilvikét és a többi apróságot már soha többé nem fenye­geti a Heine-Medin-kór ... (Sindulár) 1983. február 9., szerda

Next