Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-09 / 33. szám
Több hűtő kellene és jó fólia Mennyi tejet fogyasztunk? ______A győri üzem „kinőtte ruháját" Győr város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a megyeszékhely tejjel és tejtermékkel történő ellátását értékelte. A Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat megyénkben átlagosan 110—120-féle terméket forgalmaz, aminek azonban csak egyharmadát gyártja maga. A vállalat üzemei közül a Győri Tejüzem feladata a legnagyobb: Győr város, a győri járás, Csorna és a csornai járás lakosságának — mintegy 280 ezer ember — tej- és tejtermékkel való ellátása. Győrben összesen 247 helyre kell eljuttatni a tejet és tejterméket. A boltok nyitásakor a tejnek már az üzletekben kell lenni. Ezért 221 helyre éjszaka szállítják, délután előszállítással 26 boltba és 62 boltnak teszik lehetővé, hogy napközben is úgynevezett póttejet kapjanak.______________________ Jellemző adatként közöljük, hogy 1971-ben megyénkben egy személy 54,66 liter tejet fogyasztott, ez a szám 1981-ben 84,10 literre növekedett. Sajtból az egy főre jutó fogyasztás 1971-ben 1,30 kiló, 1981-ben már 2,95 kiló volt. Túróból 1,33 kiló volt az egy személyre jutó fogyasztás tíz évvel ezelőtt, jelenleg pedig 2,89 kiló, tejszínből 1971-ben 0,38 liter, 1981-ben 0,67 liter. Az iskolatej a több évi erőfeszítés ellenére sem vált igazán népszerűvé. Győrben a 16 ezer általános iskolai tanulóból mindössze 700 fogyaszt rendszeresen naponta 1-1 pohár tejet vagy kakaót az iskolában. A középiskolák és a szakmunkásképző intézetek tanulóinak már mintegy fele iszik rendszeresen tejet, amelynek legnagyobb részét az iskolai büfében vásárolják. A győri tejüzem munkájára az utóbbi években több panasz volt, különösen a tej változó minőségére és az üzem higiéniai körülményeire. Mindkettő okai elsősorban az üzem zsúfoltsága, a tejcsomagoló gépek elöregedése, az alkatrészhiány, a kevés hűtőtárolótér, valamint a tejcsomagoló fólia változó minősége. A hiányosságokat a lehetőségekhez képest meg akarják szüntetni. A tej csomagolását jelenleg naponta 20 órás munkában két csehszlovák és négy NDK gyártmányú géppel végzik. Tavaly, a második félévben két gépet cseréltek ki, az idei év második felében három új gépet tudnak beszerezni. A tejcsomagoló fólia minősége nem megfelelő. Raktáraikban a fóliát igyekeznek kiválogatni, a minőségi hiányosságokat pedig a gyártó céggel azonnal közölni. A győri tejüzem 1951 óta működik jelenlegi helyén, a Bercsényi ligetben. Azóta a feldolgozott tej mennyisége több mint ötszörösére, a forgalmazott termékek mennyisége pedig tízszeresére növekedett. Az üzem területe teljesen beépített, tovább nem bővíthető. Már az alapvető közegészségügyi előírások is nehezen biztosíthatók. A tejipari termékek minő-ségének megőrzéséhez elen- s gedhetetlen az úgynevezett hűtőlánc. A tejterméket megfelelően hűtött — tíz Celsius fok alatti — tárolótérbe kell helyezni, majd onnan kiszállítva is hűtőbe kell kerülniük. A győri tejüzem jelenlegi hűtőtároló területe már kevés a napi teljes forgalom lebonyolításához, de a boltok sem rendelkeznek a tejtermékek megfelelő fogadásához elegendő hűtőtérrel. A győri tejüzem gondjait a Tejipari Vállalatok Trösztje és a MÉM vezetői is ismerik. A gondok megszüntetésére kétfajta tervet is készítettek, megvalósításuk azonban anyagiak függvé I nye. IB.I Naponta 85 ezer liter csomagolt tej és 25 mázsa túró hagyja el a győri tejüzemet. Bükfürdői üdülőházak Elkészült a büki Termál üdülőszövetkezet harmadik épülete. Az építőipar már átadta a háromszintes, hetvennégy lakrészes tömböt, jelenleg bútorozzák a szobákat. Az üdülőszövetkezet 1978- ban alakult meg hétszáz taggal, a létszám most 2600 körül van, összesen négy üdülőházat építtetnek a tagok a gyógyvizéről híres Bükfürdőn — 1981. óta évente készül el egy-egy ház. Egy-egy épületrész használati joga 646 szövetkezeti tagot illet meg; minden tagnak, illetve családjának évente egyhónapos sedülési joga van. Így a lakrészek esztendőnként tizenkét tagnak nyújtanakj pihenési, kikapcsolódási lehetőséget. A lakrészek egy részét a Cooptourist utazási iroda hasznosítja, az ebből eredő bevételt fenntartásra, üzemeltetésre fordítják. Biztató tervek, elképzelések Lakótelepi esték Főzőtanfolyam férfiaknak Tavaly ilyentájt nyitotta meg kapuját a győri Petőfi Sándor városi Művelődési Központ adyvárosi klubháza a Felszabadulás u. 109. szám alatti felvonulási épületben. Kár lenne elhallgatni: a megkérdezett adyvárosiak többsége nem tudott létezéséről. Funkcióját, azaz, hogy a lakóterületen élő csaknem 25 ezer embert (köztük ötezer gyermeket) délutánonként — esténként kimozdítsa otthonából, azért, sem tudja betölteni, mert a kicsi szobák 20—25 embernél többet nem képesek befogadni. Irodaháznak, nem pedig lakótelepi klubháznak készült. Az időnként szervezett nagyobb rendezvényeket — műsoros est, sokakat érdeklő előadások — a Herman Ottó utcai városi könyvtárral közösen bonyolítják le. A mini klubház törzsközönségét jelenleg a nyugdíjas klub tagjai, valamint a városrész öt általános iskolájának egyes tanulócsoportjai képezik. — A hagyományos klubélet és szakköri foglalkozások mellett a dolgozó felnőtteknek szeretnénk tartalmas és szórakoztató időtöltést kínálni. Olyan szabadidős központ kialakításán fáradozunk a városrészben, ahová az itt élő emberek bármikor betérhetnek — summázza Csurák Erzsébet klubvezető. Az elképzelés dicséretes. A klubház a hét öt napján délután 2 órától este 8-ig, illetve 9 óráig fogadja az érdeklődőket. S hogy a ház irányítói, a területi népfrontbizottsággal, nőtanáccsal és Vöröskereszttel együtt komolyan veszik felvilágosító, ismeretterjesztő feladatukat, arra példa: a hét három napján szakképzett pedagógus ügyel a kisgyermekekre, amíg a szülők a ház valamelyik programján vannak. Egy év tapasztalatai nem lehetnek mérvadóak, de valami elkezdődött. A játszóházi foglalkozásokra, a teadélutánra, az ifjúsági Alfa-klub összejövetelére, a lakóterület öregek napközi otthona és a ház nyugdíjas klubja tagjainak ismerkedési estjére, a középiskolások zenés-táncos délutánjára alig fértek be az érdeklődők. A varrószoba, hímzőkör, fotószakkör, filmstúdió, folyóiratolvasó mellett a napokban indul a varró- és szövőtanfolyam. Már szervezik a főzőtanfolyamot is a férfiaknak. Az előcsarnok plakátja kamarakórus szervezésére hívja fel a figyelmet. Nagy reményeket fűznek egy új szolgáltatási forma, az információs iroda létrehozásához. Az utóbbit az élet minden területére ki akcarják terjeszteni. Tájékoztatják majd a hozzájuk fordulókat az üzletek, szogáltató- és egészségügyi intézmények, hivatalok nyitva tartásáról, címéről. Felvilágosítást adnak a tömegközlekedési járatokról, a város kulturális és sportprogramjainak idejéről és helyéről. Segítenek a lakásigényléssel és -cserével, az OTP-kedvezményekkel kapcsolatos ügyintézésben. Tanácsot adnak a lakás berendezésére. Szerepel az iroda programjában az utazási jogszabályokról, a belföldi szálláslehetőségekről, a gyermekintézményi felvételekről, a nyelvtanfolyamokról, a pályaválasztásról stb. szóló felvilágosítás is. Az eddigi eredmények, de méginkább a jövőbeni elképzelések azért is figyelemreméltóak, mert a házban — főleg eleinte — egymásnak adták a kilincset a klubvezetők. Reméljük, hogy Csurák Erzsébet lelkes tenniakarása a nyugdíjasokon és diákokon kívül a felnőttek széles rétegét is mozgósítja és az elképzelések valósággá érnek. El kellene gondolkodni viszont azon, hogy a klubház elhelyezésén hogyan lehetne változtatni. Ugyanis a jó szándék még nem minden. A programok hiába vonzanák a kikapcsolódásra, szórakozásra, tartalmas időtöltésre vágyó felnőtteket, egy-egy rendezvényre harmincnál többet nem tudnak fogadni! N. M. A munkásmozgalom harcosa Nyolcvanöt éve született Jankovich Péter Pál 1898. február 9-én Grazban született Jankovich Péter Pál, a soproni munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. Az apa Sopronban volt fodrász, fia viszont a cukrász szakimat választotta. Nagykanizsán tanult, ott szerzett segédlevelet. Több helyen dolgozott Ausztriában és Magyarországon. Ifjúkorától részt vett a szakszervezeti és a szociáldemokrata mozgalomban. Marininéhét éves, amikor végleg Sopronba költözött Grazból. Itt sem kapott azonban állandó alkalmazást, alkalmi munkákból tengette magát. 1936-ban a Róth-cukrászdában és sütödében sikerült elhelyezkednie. Ettől az időtől kezdve élénk szakszervezeti tevékenységet fejtett ki. Az Élelmezési Dolgozók Országos Szövetsége helyi csoportja elnökévé választotta. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szakszervezet központi vezetőségével is. Bár Sopronban nem álltak mögötte tömegese, lelkesen végezte szervező-felvilágosító munkáját a szakszervezetben. A szemináriumokon tartott előadásainak fennmaradt kéziratai arról tanúskodnak, hogy igen pozitív ideológiai munkát végzett. A nyilasok uralomra jutásakor illegalitásba vonult. A felszabadulást, melyet annyira várt és amelyért oly kitartóan küzdött elvbarátaival, nem érhette meg. A nyilas pribékek 1944. november 3-án rejtekhelyére bukkantak és a többi szakszervezeti vezetővel együtt Németországba hurcolták. Először Dachauba, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba vitték. A Sopronból kiinduló halálvonat ablakából még ki tudta dobni családjának címzett búcsúlevelét. Sorsa azóta ismeretlen, feltehetően Buchenwaldban ölték meg 1945 tavaszán. A szakszervezeti és szociáldemokrata mozgalom aktív munkájára az utókor kegyelettel emlékezik. Harcos életútját Sopronban a Széchenyi téri mártíremlékmű és a Természetbarát-forrás emléktáblája őrzi. — HVAIFOID-4 Napbojlerek a Balatonnál A Balaton környékén már vagy félszáz olyan napbojler látható - a hétvégi telkeken, üdülőházak területén és néhány úttörőtáborban -, amely a Gyulai Vasipari Szövetkezet gyártmánya, s két dolgozójának szolgálati szabadalma. A tetszetős kivitelű, jelenleg csak 500 literes űrméretben készülő glóbusz hasonlatos a kisebb települések víztornyaihoz, azzal a különbséggel, hogy magassága alig haladja meg a három métert. A miniglóbuszba bevezetett hidegvizet a nap hevíti fel, mintegy 40 fokra, s egy légbeszívó nyomása szorítja ki a felmelegített vizet a bojlerból. Azt tervezik, hogy ebben az évben már 200-300 liter űrtartalmú napbojlereket is készítenek. Azt is tervbe vették, hogy a víz hőfokának emelése érdekében egy egyszerű napkollektort építenek a glóbuszhoz, így az abban tárolt víz hőfoka 60- 70 fokra emelhető. „Megtaláltuk életünk érte. A minap láttam három igazán felszabadult, önfeledten boldog embert. Egy férjet, egy feleséget és kislánykájukat. Az a szeretetteljes gondoskodás a másikról, az a megértés, az a harmónia, amit náluk tapasztaltam — ritkaság. Beszélniük sem kell — értik egymást. Kitalálják a másik gondolatát. Mindenki tudja a maga dolgát — kérés, unszolás, nógatás nélkül. Még a nyolc esztendős kis Szilvia is. Nem foglalja el magát csak a játékaival, csak a tanulással, mert feladata van a szobákban és a konyhában. A szalvéta készítése az ő dolga, és már ügyesen segít a terítésben és a főzés előkészítésében. Igaz, a szülők a világért sem akarják terhelni szemük fényét, de ő már így, kicsiként is érzi, tudja: mozgássérült édesanyjának és édesapjának jól esik az ő apró figyelmessége, akarása, segítése. A lakásuk szép, meleg, kényelmes otthon. A mindennapok fáradtsága után oázis. A szülők egyike sem panaszkodik, pedig mindketten hátrányos helyzetűek az egészségesekkel szemben. Hittel állítják: tökéletesen megtalálták helyüket az életben, így az életük értelmét találták meg. Munkahelyükön teljes értékű emberként becsülik őket, mert feladataikat jól látják el. A feleség, Botyánszkyné Pesti Edit Győrött, a Tanácsi Tervező Vállalatnál dolgozik, mint árellenőr. Korábban hosszú éveken át a Győriterv volt a munkahelye. Ettől azonban meg kellett válnia, mert amíg a lakástól a Győri terv épületéig ért, eltelt negyven perc, és ez bizony rengeteg idő és útigéppel járva. Mire a munkahelyére sétált, energiájának egy részét már elveszítette, mert a járás megerőltető volt. Mostani munkahelye tíz percnyi járásra van otthonától. Szilvikét nem kell elkísérnie az iskolába, mert figyelmességből a kislány barátnőjének édesanyja vállalta a segítést. A férj, Botyánszky György az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál főpénztári ellenőrként dolgozik. Havonta sok millió forintot bíz rá a közösség, és a vele kapcsolatos teendőket kiváló szaktudással és lelkiismeretességgel látja el. Nem kis munka, nem kis felelősség. Szeret bejárni, munkahelyét második otthonának tekinti. A vállalata segítette abban, hogy önálló lakásuk legyen — akkor, amikor még szó sem volt a rokkantak évéről. Így és ezért élhetnek a maguk örömére barátságos, kényelmes, saját otthonban, ahol minden munka közös: a bevásárlás, a mosás, a főzés, a virágok öntözése — minden ... Fényképeiket nézegetem és örömmel tölt el a tudat: egymásra talált és boldogságban oldódhatott fel két olyan ember, akik azt hitték, hogy az élet napos oldalának egy részét nemhogy elveszi, de meg sem adhatja számukra az élet soha — a betegségük miatt. Megadta. A két fiatal Budapesten, az egyik kórházban ismerkedett össze, ott, ahol betegségüket kezelték. Sohasem beszéltek a bajukról. A szomorú tényről, hogy kiskoruk rettegett betegsége, a gyermekparalízis gyógyíthatatlan nyomot hagyott, arról nem volt mit beszélni. Volt viszont ezernyi más, ami érdekelte őket, és téma lehetett kettőjük között. A zene, a jó könyvek, a jövő... Az ismeretség barátsággá szövődött, kölcsönös szelíd megértéssé, szép szerelemmé fejlődött, így 1974-ben összeházasodtak. — Ha újra kezdenénk, újra egymást választanánk — mondják határozottan és boldogan, aztán gyönyörűséggel nézik szép, egészséges kislányukat. Hiszen tudják: Szilvikét és a többi apróságot már soha többé nem fenyegeti a Heine-Medin-kór ... (Sindulár) 1983. február 9., szerda