Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-10 / 136. szám

KÖRZETI SZOLGÁLATBAN A lakossággal — a lakosságért Három betűvel jelölik munkaköröket: KMB. Maga a rö­vidítés „eredetije” sem sokkal hosszabb — körzeti megbí­zott —, mégsem szorul különösebb magyarázatra. A körze­ti megbízotti rendőri szolgálat jól ismert a lakosság köré­ben. Vagy legalábbis sokan úgy gondolják, ismerik. A KMB- szolgálat azonban sokkal összetettebb, mint amit a „kívül­álló” lát belőle. A napokban rendezik meg a körzeti megbízottak megyei tanácskozását, értékelik munkájukat, meghatározzák az idő­szerű, további tennivalókat. Beszélgetésünk is ennek a ta­nácskozásnak a jegyében született. „Legfontosabb a megelőzés'" Novák János főtörzsőr­mester Dunakilitin teljesít szolgálatot." — Szeptemberben lesz ép­pen tíz éve — mondja —, hogy, a­­ rendőrségnél dolgo­zom. Először Mosonmagyar­óváron voltam járőr, aztán Jánossomorján lettem körze­ti megbízott.. Őszintén szól­va, nehezebb volt az ottani szolgálat, mint most a duna­­kiliti körzetben. ■ Igaz, egye­dül voltam, azóta változott a szolgálati rend. is,, több lett­ a szabadidőnk. .. Rendőri szerinté­ a Duna­­kiliti—­Feketeerdő—Tejfalu­­sziget körzet „viszonylag nyugodt” terület. A körzeti megbízott éppen nemrégiben számolt be m­unká­járól a ta­nácsnak: 1989-ben kilenc, tavaly tíz bűncselekmény történt. — A legtöbb munkát a közlekedés és a vagyonvéde­lem, elsősorban a megelőzés adja. A körzeti megbízotti munkában ezért is tartom talán a legfontosabbnak a megelőzést szolgáló propa­­gandát, a tájékoztatást. Na­gyon hálás a gyerekekkel foglalkozni. Ha előzetesen fél órát szánunk a beszélge­tésre, biztos, hogy kettő lesz belőle, örülök a gyerekek ér­deklődésének,­ ezek az isme­retek, egészen biztosan ha­­­tással vannak további éle­tükre. .. Rendszeresek a gépjármű­­vezetőknek tartott aktuális közlekedési tájékoztatók is, akár néhány percben, a reg­geli munkaelosztáskor. .. — Három éve vagyok Du­­nakilitin. Nem mondom, hogy könnyű volt a beillesz­kedés, de úgy érzem, jól si­került. Sokat segít a mun­kámban a lakosság, a körze­ti megbízott számára ez na­gyon fontos. Ugyanúgy, mint az önkéntes rendőrökkel, határőrökkel való jó együtt­működés. Novák János 36 éves­ fe­leségével és három kislányá­val él Dunakilitin, rövidesen befejezik a házépítést. A la­kossággal való kapcsolatáról mondja: „ Érthetően nem minden­ki számára „népszerű egy­­egy határozott rendőri in­tézkedés, mindenesetre tel­jes az egyetértés, ha közös­séget ért jogsértésről, vagy súlyosabb bűncselekmény loptak tízezer forintot, s a felderítéséről van szó. Em­lékezetes esemény? Talán az, amikor egy idős embertől el­­tet­test sikerült elfogni, mi­előtt még a kocsmában el­­költhette volna a pénzt... Novák János főtörzsőr­mester a Közbiztonsági érem ezüst- és aranyfokozatú ki­tüntetés tulajdonosa. m r m r „Tájé­kozottnak kell lenni..." A dunakiliti körzeti meg­bízott is említette. Födémesi Géza rendőr zászlós pedig megerősíti: „ Nélkülözhetetlen a munkánkban a széleskörű tájékozottság. A lakossággal való jó kapcsolat abban is megnyilvánul, hogy­ lépten­­nyomon megállítják, megszó­lítják az embert, felvilágo­sítást, tanácsot kérnek ügyes­­bajos dolgaik intézéséhez. Nem szívesen mondanám: nem tudom, hová fordulja­nak. . . Födémesi Géza Győrött, Dél-Nádorvárosban teljesít körzeti megbízotti szolgála­tot, 1975. októberétől ugyan­ezen­ a területen. A határ­őrségnél töltötte sorkatonai idejét, 1969-ben lett rendőr­­jár­őr, Budapesten. Ott is nő­sült meg, aztán, a lakásgon­dok miatt is, a családi kö­zelség miatt is bécsi születé­sű­, 1973-ban Győrbe kérte magát. — Két évig voltam vasúti járőr, mielőtt körzeti meg­bízott lettem. Ez az utóbbi ■sokkal, összetettebb feladat.. •Nagyobb,­ az egy­éni,­felel­ős­ság körében: ne hagyják le­­annyira, mint mondjuk egy falusi körzetben. • A városnak is megvannak a sajátosságai. Födémesi Gé­za zászlós területén például a Nádor étterem és bisztró „jelenléte” ez a többnyire nem pozitív sajátosság. — Talán a személyi tulaj­don elleni cselekmények, fő­leg a járműlopások adják a legtöbb munkát a körzetben. Erősíteni kell a felvilágosí­tást,­figyelmeztetést a lakos­ság körében: ne hagyják le­záratlanul kerékpárjaikat, kismotorjaikat. — A kismotorokról még csak annyit: itt a jó idő, gyakran elképesztően felelőt­lenül nyargalásznak már a tizennegyedik évüket alig betöltött gyerekek­ néha, pe­dig nem szabadna vezetniük, még fiatalabbak is! Azt ta­pasztalom, hogy a „srácok” nagyon könnyen megkapják a kismotort, de aztán a szü­lők azzal már nem törődnek, hogy gyerekeik a forgalmas főutakon szlalomoznak... A körzeti megbízott jól is­meri saját területét, őt is so­kan nevén szólítják, amikor valamiért hozzá fordulnak. Jól segíti, egészíti ki mun­káját egy húsz­­fős önkéntes rendőri csoport, jó a kapcso­lat a terület pártalapszerve­­zeteivel, de ugyanígy példá­ul a lakóbizottsági elnökök­kel vagy a házfelügyelőkkel is. Födémesi Géza 35 éves, munkája elismeréséül három­szor részesült rendkívüli elő­léptetésben, megkapta a Közbiztonságért érem ezüst fokozatát. J. F. 1983. június 10., pénteki Újabb fejlesztések előtt ÜDÍTŐ TERMÁLVÍZ A fürdőjegy ára változhat Sokan meglepődtek, töb­ben méltatlankodtak is, ami­kor június elsején a moson­magyaróvári termálfürdő pénztárosa a felnőtt belépő­jegyért nem tizenöt, hanem húsz forintot kért. Mégsem fordítottak hátat, nem rúg­ták föl a tervezett program­jukat, drágább jegyet váltva kev­eredtek a pázsitra, mene­kültek a hőség elől a tiszta­­vizű medencék valamelyiké­be. Mégsem volt teljesen gondtalan a stramdolásuk, mert motoszkált bennük a kérdés: vajon mi volt az oka a jegyár-emelésnek? A vá­laszért a legilletékesebbhez, d­r. Szeredi Zoltánhoz, a für­dőt üzemeltető Flexum Kom­munális Vállalat igazgatójá­hoz mentünk! — A vállalatunk által mű­ködtetett termál- és gyógy­fürdő üzemeltetéséből évente 3,5—5 milliós veszteségünk származik, a felújításoktól függ, mikor mennyi. Az ilyen mérvű veszteség nem csupán mosonmagyaróvári jelenség. Magyarországon nem tudok olyan fürdőt — talán a szál­lodai zárt fürdőmedencéket kivéve —, amely gazdaságos lenne. A korábbi években vállalatunk, ha nehezen is, de vállalni tudta a fürdő veszteséget különféle egyéb tevékenységeinek eredmé­nyeiből. Az utóbbi évben azonban olyan szigorítások következtek be minden terü­leten, hogy a termálveszteség kiegyenlítése egyre nehezebb, mondhatnám lehetetlen. Így kénytelenek voltunk a jegy­árainkat felülvizsgálni és jú­nius elsejétől azokat fel­emelni. Az új árak kialakí­tása előtt megnéztük vala­mennyi dunántúli fürdő ár­jegyzékét, s azok ismereté­ben elmondhatom, hogy az újonnan megállapított áraink nem haladják meg a hasonló színvonalú fürdők szolgálta­tásainak árát.­­ Az árak kapcsán gyak­­ra felmerül a kérdés, hogy a külföldi, elsősorban nyuga­ti vendégeknek alacsony, a belföldieknek viszont maga­sak a fürdők szolgáltató­árai.­­ Való igaz, a belföldi ver­­dégeinket kedvezőtlenül érin­ti az áremelés, és igaz a kér­dés másik oldala is. De a ha­zai fürd­őzőknek továbbra­­ számottevő kedvezményüi­ állnak rendelkezésére. tö­ v­bek között bérlet formájá­ban, illetve több darabos szelvény vásárlása esetén. E lehetőségekkel lényegében a régi áron vásárolhatják meg a belépőjegyet. — A vendégek részéről gyakorta felmerül a­ félna­pos és egésznapos jegy kér­dése ... — A félnapos jegy csupán néhány fürdő magyarországi specialistája. A külföldön ki­alakult rendszer szerint a be­lépőjegy legtöbbször egy, de maximum három órai fürdő­zésre jogosítja a jegy vá­sárlóját. Az egy vagy két órához kötött fürdőzés teljes értékű jegyvásárlása nemcsak külföldön, de hazánkban is több helyütt jellemző. A meglévő veszteségeink mel­lett tehát nincs lehetőségünk arra, hogy ezt az igényt ki­elégítsük. Már csak azért sem, mert ma átlagosan 55 forintba kellene kerülnie a jegynek ahhoz, hogy a ter­málfürdőnk veszteségmentes legyen. Tudjuk jól, senki sem örül az áremelésnek, mégis kérjük a megértést. Javasol­tuk hogy a rendszeres für­­dőzők vegyék igénybe a cso­portos jegy­vásárlási lehető­séget, az egészségügyi okból rászorulók pedig a betegel­látás keretén belül továbbra is térítésmentesen jutnak a gyógyfürdő szolgáltatásaihoz. Célszerű lenne, ha a vállala­tok néhány bérletet vásárol­nának, és ugyanúgy a dolgo­zók rendelkezésére bocsájta­­nák, mint a színházbérlete­ket. Sajnos, olyat nem ígér­hetek, hogy a jövőben sta­bilak maradnak az áraink. Bizonyos időszakonként kény­telenek vagyunk korrigálni azokat. Ami pedig a fürdő színvonalát illeti, a több évi erőfeszítés eredményeképpen ma a fürdő szolgáltatásai megfelelnek az alapkövetel­ményeknek és elbírják az összehasonlítást a nyugat­európai hasonló nagyságú termálfürdőkkel is. — Hogy alapja legyen az összehasonlításnak, sokat gazdagodott-szépült a moson­magyaróvári termálfürdő. Várható-e további fejlesztés? — Igen. Hárommillió fo­rint értékű, 640 személyes öl­töző építésére kerül sor ha­marosan. Szeptemberben kez­dődik a munka és december végén fejeződik be. Ezzel a jövőben lényegese­n javul az őszi,téli ellátás. De nemcsak a ruhatár befogadóképessége nő és válik kulturáltabbá, hanem­­nő a zárt pihenőhely területe is, és több zuhanyzó, illemhely, szolárium, masz­­százshelyiség áll a vendégek rendelkezésére. Ezeken kívül a vendéglátóipari ellátottság is lényegesen jobb lesz jövő év januárjától. ­ A szanyi szövetkezeti közös vállalat fém­ipari üzemében a győri Rékárd részére ké­szülnek a rendfelszedő adapterek behordó csigái, amelyekből idén 6500 készül. Akiért a vendég szól Szakemberképzés a vendéglátásban Az idei idegenforgalmi főidényre szemlátomást feljavult tárgyi feltételek birtokában várhatja a Vendéglátóipar. Megyénkben például Sopronban gyarapodott erőteljesen a szállodai férőhelyek száma s a fejlesztésekbe úgy tűnik a kisipar is bekapcsolódik: új panziók, vendéglők listájá­ról hallhatunk Ám, hogy végülis mennyire lehetnek majd elégedettek a vendéglátók, az nem csupán a tárgyi feltéte­leken múlik. Van-e elegendő számú — és szaktudású! — szakember, a hirtelen megszaporodott vendéglátó egységek­nél — erről beszélgettünk Vránich Istvánnal, a h­ungarho­­tels soproni üzemeinek igazgatójával aki gazdasági veze­tőként és szakoktatóként egyaránt érintett a kérdésben. —­­ Szakember-utánpótlá­sunk meglehetősen ellent­mondásos — mondja Vrá­nich­­István. — Divatos szak­ma a miénk, rengeteg fiatal választ vendéglátó szakmát, néhány üzletnek mégis gon­dot okoz a személyzet szá­mának biztosítása. Főként,, a szakácsok és cukrászok hiá­nyát érzik az üzletek. Ám a vendéglátóipar munkaerő­gazdálkodási gondjai koránt­sem mennyiségi, sokkal in­kább minőségi tényezőkből fakadnak: a szakmai tudás, a vendéglátás színvonalának a hiányosságaiból. S ebben nem utolsó sorban az okta­tás a ludas. Nem eléggé gya­korlatias a szakemberképzés, legkevésbé a szemlélet for­málásában az. Érdekes el­lentmondás például, hogy miközben a vendéglátás munkája főként a hétvégi napokra, illetve az ünnepek­re összpontosul, a tanulók . .gyakorlati képzése nem es­het ezekre a napokra. Hon­nan tudná tehát a fiatal,­­hogy például miként szer­vezzük a szilveszteri malac­sütést? — A képzés ..­fakulása” gyaníthatóan a gyakorlati ven­déglátás elszúr leülésének is a következménye.­­ Egyértelmű a kölcsön­­­­hatás, amelynek mondhatni történelmi gyökerei vannak. Tudni kell, hogy a felszaba­dulást követően gyakorlati­lag egy évtizedig szünetelt a szakemberképzés. Azok a kiváló szakemberek, akik al­­kalmasak lettek volna erre, mind a szakma perifériájára kerültek. Gundel Ferenc pél­dául az ötvenes évek végéig Dunaújvárosban csaposko­­dott... Ez az évtizedes ki­hagyás természetesen a ven­déglátás mai színvonalán is nyomot hagyott. A vendég­látásból, nézetem szerint leg­inkább a vendégközpontú szemlélet tűnt el. — Várható ebben válto­zás a, hangsúlyozottabb anya­gi érdekeltség, például a szer­ződéses­ egységek jóvoltából ie. — Erre aligha lehet egy­értelmű igennel felelni. A fokozottabb érdekeltségnek máris számos eredményét tapasztalhatjuk. A mi szer­ződéses üzleteinkben például főként az üzemeltetési költ­ségek csökkenése a szembe­tűnő. Ugyanakkor azonban éppen az anyagi érdekeltség is elősegítheti a szakmai „higulást”. Hisz az esetek többségében egy szakács vagy egy felszolgáló többet keres­het egy községi italboltban, mint egy nemzetközi mércé­­jű szállodában. A szakem­ber egyénileg természetesen jobban jár — nem így a szakma. Ha folytatódik ez a tendencia,­­ lassacskán nem lesz, aki a fiatalokat a nem­zetközi követelményeknek megfelelő szintű tudásra ne­velje. Máris túlságosan nagy tehertétel jut arra a néhány kiváló szakemberre, aki a tudás mellett a már emlí­tett vendégközpontú szemlé­letet is tovább adja az után­pótlásnak. — Mi lehet a megoldás? — Feltétlenül szinkronba kell hozni az iskolák és a vállalatok törekvéseit, s megteremteni az elméleti képzés és a gyakorlat egysé­gét. Ezt próbáljuk elérni itt Sopronban például azzal, hogy a helyi szakközépisko­lával illetve szakmunkáskép­zővel egy korszerű oktatási kabinetet létesítünk. Ez a lé­tesítmény a tervezett techni­kai eszközeivel, s a megbí­zott oktatók tudásával jó ala­pul szolgálhat ahhoz, hogy a város vendégei a szállodák­ban, éttermekben színvona­lasabb vendéglátásban része­süljenek. Pethő L. KIJAIFÖLD - 3

Next