Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-10 / 136. szám
Bozóttaxival Madagaszkáron Balázs Dénes útikönyvéről A világon minden valószínűség szerint vannak olyan országok, amelyek átlagpolgárai nagyon keveset tudnak Magyarországról, s velük ellentétben mi magyarok jóval többet tudunk róluk. Talán nem járok messze az igazságtól, ha az Amerikai Egyesült Államokat hozom fel példaként. De föltételezhetően azon országok száma sem kevés, ahol annyit tudnak hazánkról, mint mi az adott országról, vagyis semmit, illetve nagyon keveset. Ebből a képből nem lóg ki az Afrika délkeleti partjai közelében fekvő Madagaszkár sem, földünk negyedik legnagyobb szigete, így aztán örömmel fedeztük fel az ünnepi könyvhét kiadványai között dr. Balázs Dénes Bazetta rival Madagaszkáron című könyét. S bár a malgas földről már jelentek meg leírások Magyarországon, a szigetország egészét bemutató mű 1983-ig váratott magára. Balázs Dénes, neves utazó és geográfus 1979-ben járta végig az 597 ezer négyzetkilométer nagyságú országot. Nem kis rutinnal és tapasztalattal vágott neki az 1960 óta független Malgas Köztársaságnak. A szerző világutazó hírében áll, eddig tizenhárom útleírását vehette kézbe az olvasó. .Tárt már az Indonéz-szigetvilágban, a Szaharában, a Tűzföldön, Ausztráliában, Óceániában, az Antarktiszon, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Tizennegyedik útikönyvét Madagaszkárnak szentelte, amely számunkra, magyarok számára különös érdeklődésre tarthat számot, mivel két évszázaddal ezelőtt kalandos életű hazánkfia Benyovszky Móric éppen malgas földön alapított kereskedelmi telepeket XV. Lajos francia király megbízásából. Ám a szerző először dél felé indult, így a recenzió is kövesse Balázs logikai útvonalát. A geográfust mindenekelőtt a sziget karsztvidékei érdekelték, megfigyeléseit a Föld karsztjairól készülő tanulmányában kívánja hasznosítani. Madagaszkáron ugyan már nincsenek működő vulkánok, de nem olyan régen még sok helyen ,,pöfögött” a föld. Így érthető, hogy Balázs Dénes a geográfus, a földrajztudós szemüvegén keresztül szemléli az egykori francia gyarmatot. A szerző expedíciójában társat is talált Szövik Tamás villamosmérnök személyében aki házassági kapcsolat révén cserélte fel a magyar hazát malgasira. Feleségét Budapesten ismerte meg. A hölgy teológiát végzett a Budapesti Református Teológiai Akadémián. Ketten vágtak neki tehát a titokzatos világnak. Gyalog és hajóval, kamionnal és bozóttaxival, s hogy ez utóbbi mit jelent, maradjon titok. A geográfiai jelenségek megfigyelése mellett szerencsére mindenre futotta Balázs Dénes figyelméből. Megtudhatjuk például azt is, hogy a marsas iskolákban a tanítást mindennap ünnepélyes zászlófelvonás előzi meg. A tanító vigyázzt vezényel és eléneklik a nemzeti himnuszt. Ha a vendéget étellel vagy itallal kínálják, először a házigazda kóstolja meg, bizonyítván: az eledel nem mérgezett. A könyv egyik nagy erénye, hogy a tudományos és az ismeretterjesztő részek jól váltogatják egymást. Amikor már-már lankad az olvasó figyelme egy-egy tudományos igénnyel felvázolt madár- vagy növényfaj bemutatásakor, rögtön olyan rész következik, ami a könyv továbbolvasására kényszeríti a titokzatos világ után érdeklődőt. Legnagyobb izgalommal a harmadik fejezetnek álltam neki, a Benyovszky nyomán északon címűnek. Benyovszky első madagaszkári vállalkozása jól ismert, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon is, emlékiratait Jókai Mór az angol kiadás alapján lefordította magyarra is. Kevésbé ismert a második vállalkozás, mint ahogyan sok fehér folt jellemzi az egykori telep, kikötő és erőd feltételezett jelenlegi elhelyezkedését is, nem beszélve Benyovszky sírjéról. Balázs Dénes társával együtt tisztességes munkával próbálta térképre venni Benyovszky útvonalát, az expedíció idején jutott idő a malgasi egyetemen és más tudományos intézetekben levő szakirodalom áttanulmányozására is, de egyvalamire mégsem futotta az időből: a teljességre. A szerző több alkalommal hivatkozik pénz és időhiánym. ..Időzavarba kerültem lejárt a vízumom is” -- írja e helyen. A hazautazás előtti napokról így fogalmazott: ..Nem számíthattam a hivatalos magyar kiküldöttek segítségére sem, hiszen én csak közönséges turista vagyok”. Vajon miért? Tizenhárom sikeres könv írójának, neves geográfusnak miért kell közönséges turistaként Madagaszkárra utaznia? Mari fov (objektív vagy szubjektív ok miatt?! a Renyovszky-fejezet némi csalódást okoz az olvasónak. ÍGondolati Koloszár Tamás A SOPRONI munkásmozgalom kezdeteinél a gyári munkásság még nem alakult ki. A szervezett egyleti életben nagyobbrészt iparosok és legényeik vettek részt. Az Általános Munkásújság közlései szerint a mozgalmi munka az 1870-es évektől vett lendületet. Pest és Pozsony mellett a kormányzat rövidesen Sopront is az izmosodó mozgalommal rendelkező városok között tartotta számon. Megyénk szakegyletei szoros együttműködést építettek ki a pozsonyi munkásszervezetekkel, melyek hatóköre Észak- Dunántúlra és a Felvidék nyugati részére is kiterjedt. A soproni munkásemberek életéről, a mozgalom eseményeiről ebben az időszakban Hotsevár János értesítette a fővárosi munkássajtót. Harcos állásfoglalásai miatt a hatóságok többször eljártak ellene. A soproni tudósító zaklatásáról még Frankel Leó is említést tett az egyik párizsi lapban. Frankel híradásából ismerjük, hogy Helsevártól házkutatás során Sopronban elkobozták az Arbeiter Wochen-Chronik (Munkás Heti Krónika) egyes számait, melyekben többek között a hatósági visszásságok ellen emelt szót. A kilencvenes években megélénkültek az agrárszocialista mozgalmak megyénk területén is. 1895-ben indult az Ödenburger Rundschau (Soproni Szemle) elnevezésű radikális-szocialista lap amely 1896-ban vörös keretben jelent meg. A szőlőmunkások, a nagybirtokokon foglalkoztatott cselédség és a napszámosok terjedő mosoni és soproni szervezkedését 1897-ben már a parlamentben is szóvá tették. A századfordulótól megyénk szervezett dolgozóinak küldöttei rendszeresen részt vettek a munkásmozgalom országos tanácskozásain, akcióiban. A fejlődés egyik jele volt, hogy a szociáldemokrata párt 1906-ban állandó titkárságot, majd munkásotthont létesített Sopronban. A párt 1907. évi kongresszusán bejelentették, hogy „Sopronban alig van olyan szakma, amely küzdelmet ne vívott volna Sopronban két új szakcsoport környékén pedig 17 alakult A szervezett munkások száma meghaladja az 1500-at.” 75 esztendővel ezelőtt a Népszava, mint a szociáldemokrata párt szócsöve jelentést tett közzé. Az 1908-ban fennállt pártlapok között említést kapott az Arbeiter Zeitung (Munkás Újság), amely „a soproni elvtársak lapja, hetenként egyszer jelenik meg.” Imre József kutatásai szerint a párt ekkor négy vidéki lappal rendelkezett, ezek egyike az Arbeiter Zeitung volt. A megye és a város dolgozóinak készült, négy lap terjedelmű újságnak hetven száma látott napvilágot, közülük 37 maradt fenn. A munkások soproni újságjának híradásai következetesen szembehelyezkedtek a polgárság sajtójában közölt véleményekkel. A lap hangsúlyosabb részein mozgalmi felhívásokat és olyan híranyagot tettek közzé, melyek ma is értékelhető áttekintést nyújtanak a dolgozók felszabadítására hivatott mozgalom munkájáról, főbb törekvéseiről. Munkatársai az eseményeket osztályalapon elemezték. Hírt adtak a dolgozó emberek megannyi gondjáról és sokrétűen feltárták a történtek mozgatórugóit is. Az Arbeiter Zeitung is harcot hirdetett a kizsákmányolás, a tőkés rend ellen. Ám hasábjain — a párt vezetőinek reformista állásfoglalásait követve — a munkásság feladatát az általános, titkos és egyenlő választójog kivívásában, majd képviselői parlamenti hatalomátvételében fogalmazták meg. A „törvényes kereteket” még nem kívánták meghaladni. Ehhez a leninizmus megismerésére, a forradalmi hullám hazánkat is elérő tüzére volt szükség. Szita Szabolcs Fejezet a megyei sajtó történetéből A soproni munkások újsága 1983. június 10., péntek Világhírű gyermekkórus A Szófiai napok alkalmával ismét Budapesten járt a Bolgár Rádió és Televízió Gyermekkórusa. Két nagy sikerű hangversenyükön a többi között Palestrina, Mozart, Kodály, Bárdos és bolgár szerzők kórusműveit szólaltatták meg. Az 1960-ban megalakult kórus érett, élvonalbeli együttes Alapítója, karmestere és művészeti vezetője Hriszto Nedjalkov érdemes művész. Elsősorban az ő áldozatos munkájának köszönhető, hogy az együttes rövid idő alatt a vezető bolgár kórusok sorába küzdötte fel magát. A gyermekkórust ma külföldön is jegyzik. Koncertjeiken négy világrész közönsége tapsol. Szívesen látott vendégek Moszkva, New York, Párizs, Berlin, Budapest, Tokió, Belgrád, Algír, Havanna koncertpódiumain. Egyedül Japánban 7 turnéjuk során — 106 városban — 210 hangversenyt adott az együttes. Műsoraikat sok lemezgyártó és televíziós társaság örökítette meg. A kórus az évek folyamán több nemzetközi fesztiváldíjat, aranyérmet és diplomát nyert. Mestrovic emlékezete A neves szobrász, Ivan Mestrovic (1883—1962) születésének 100. évfordulójáról szülőfalujában a szlavóniai Vrpoljén is megemlékeznek. Tíz évvel ezelőtt ugyanitt Iván' ‘Mestrovic-galériát létesítettek a művész alkotásaiból. A vrpoljeiek most fényképmonográfiát szándékoznak kiadni falujuk nagy szülöttéről. A kötet a teljes Mestrovic-apuszt felöleli, a korai munkáktól a legkésőbbi alkotásokig. „Mestrovic és Vrpolje ma” címmel külön fejezetet szentelnek a szobrász és szülőfaluja kapcsolatának. A szülőfalu emlékmúzeumában, az eszéki képzőművészeti galériában és a Slavonski Brod-i Bacic-képtárban Mestrovic rajzaiból és kisplasztikáiból nyílt kiállítás. A szlavóniai ünnepségek megrendezésében sokat segített a nagy szobrász lánya is. Marica Mestrovic ez alkalomból 6 tulajdonában lévő alkotást ajándékozott a szülőfalunak. " A ■Ot évszázad mesterművei A Hammer-gyűjtemény Magyarországon Nincs még egy magángyűjtemény, amelyet többen láttak volna az elmúlt másfél évtizedben, mint az USA- beli Armand Hammeré. Harminckilenc országban több mint hárommillió tárlatlátogatónak lehetett része a kivételes műélvezetben, amelyet a sokszínű gyűjtemény nyújt. S most júniusban,júliusban Budapesten, a Szépművészeti Múzeum falai között a magyar közönség is megtekintheti e világhírű kollekciót. Foglalkozását illetően egyébként Armand Hammer az Occidental Petróleum Corporation igazgatótanácsának elnöke, a nemzetközi pénzügyi élet jól ismert személyisége. Évtizedek óta a szovjet—amerikai politikamentes kereskedelem, gazdasági kapcsolatok eredményes szorgalmazója. A rendkívül sikeres üzletember vagyonából igen nemes célokra is fordít, így például a Hammer alapítvány évi egymilliárd dollárt biztosít a rákkutatással foglalkozó amerikai tudósok számára. Ami pedig jelentős műtárgy gyűjteményét illeti, ennek száz reprezentánsa szerepel hazánkban. Beutazta már Amerika, Európa, Ázsia nagy múzeumait, mert Hammer — saját szavaival szólva — közkincsnek tekinti, amelyet minél több ember élményévé kell tenni. Korábbi, főleg iparművészeti tárgyakat tartalmazó gyűjteményét 1930-ban Hammer eladta. A régi mesterek festményeiből álló másodikat az 1960-as években az University of Southern Californiának adományozta. De még mielőtt megvált volna képeitől, új nagy gyűjtemény alapjait teremtette meg. A régi mesterek művei mellett a francia impresszionisták, posztimpresszionisták festményeit, rajzait kezdte gyűjteni. Az öt évszázad nyugateurópai és amerikai mesterműveit felölelő kollekció 1969 óta utazik a világban. Budapest után Szófiában, Belgrádban, majd Prágában állítják ki. A közelmúltban gyarapodott Honoré Daumier hatezer és néhány kortársának háromezer műtárgyból álló gyűjteményével. Ez az anyag is úton van a világban, s végső helye a Los Angeles-i Couanty Museum of Art Frances and Hammer szárnyában lesz. Három éve vásárolta meg magángyűjtőtől Hammer a Codex Leicester, amely Leonardo da Vinci utolsó kéziratait tartalmazza, s amelyet most már a Codex Hammerként vándorkiállításon utaztatnak. Igen jellemző, amit John Walker, a washingtoni National Gallery of Art Volt igazgatója írt: „Armand Hammer nem olyan, mint a többi műgyűjtó. Kutatni szeret, és nem birtokolni. Egyetlenegy híres, tulajdonában lévő képe vagy rajza sincs a házában... Ma a nyolcvanas éveiben is dr. Hammer olyan keményen dolgozik, ahogy én még senkit sem láttam. Ideje javát repülőgépen tölti, állandóan utazik, azon fáradozva, hogy még nyereségesebbé tegye a vállalatát. Mély felelősséget érez a részvényesei iránt, de jómaga is érdekelt a pénzcsinálásban. Hogy miért? A puszta örömért, hogy továbbadhatja. Lehet, hogy gaz, lehet, hogy nem igaz, nagyobb áldás adni, mint kenni. Armand Hammer azt tartja, hogy egy biztos: sokkal mulatságosabb!" A Budapesten látható kollekció a reneszánsz kortól a 20. századig mutat be rendkívül értékes alkotásokat. A régi mesterek — Michelangelo, Raffaello, Correggio, Dürer — rajzai mellett művészettörténeti érdekesség a fiatal Goya Szalmabábujának bemutatása, éppen a Szépművészeti Múzeumban, ahol az állandó kiállításon Goya öt későbbi remekműve látható. A gyűjtemény koronája Rembrandt késői remekművel a Juno Itt vannak Corot káprázatos tájképei. Renoir, Degas, Manet, Monet, Boudin, Pissarro képviselik a francia impresszionistákat. Őket követi Cezanne, Van Gogh és Gauguin festészete. Mindhárom művész káprázatos képekkel szerepel a gyűjteményben. Gauguin „Jó napot, Gauguin úr” című festménye, a Prágai Nemzeti Múzeumban látható kép késői változata reprodukciókról jól ismert. Az európai múzeumlátogatónak ritka lehetőségként ízelítőt ad a kiállítás az amerikai festészetből olyan mesterek, mint Gilbert Stuart, Michael Harnett, Prendergast, vagy a 20. századi Wyeth műveinek bemutatásával. Maga Armand Hammer az alábbi ajánlással bocsátotta útjára gyűjteményének kiállítását: „A művészet öröme nem lehet csupán néhány gyűjtő kiváltsága. A művészi géniusz munkáját mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezért utazik ez a gyűjtemény városról-városra, egyig néptől a másikig. Felkeresi azokat, akiknek nem áll módjában, hogy elutazzanak a híres múzeumokba, megnézni a régebbi korok műalkotásait. Ez a gyűjtemény nem néhány emberé, hanem a világ minden népéé. A műalkotás nem ismeri a nyelv határait. Ezt a gyűjteményt meghatottan és átlelkesülten nézték az emberek, bárhol mutatták is be. S ez megerősít abban a hitemben, hogy a világ népeinek közös a reménye, közös az álma, s ez erősebb, mint az őket elválasztó ellentétek." K. M. Goya híres fiatalkori képe: Sz&lmabábú mi POM, — 5